Az 1956-os forradalom a diktatúra elleni felkelés, a szabadságvágy nemzeti egységbe tömörítő jelképe, a személyes hősiesség, az egyéni és közösségi áldozathozatal és felelősség kiemelkedő történelmi példája. Fő tanulsága: szabadság nélkül nem lehet élni. Erre a hagyományra épül a rendszerváltás és az azt követő elmúlt 15 év.

1956 a magyar történelmi gondolkodás szerves része. A nemzeti és egyéni szuverenitásért folytatott küzdelem jelképe. Annak a hagyománynak a megtestesítője, amelyet a Rákóczi felkelés, Thököly harcai, az 1848-as vagy az 1918-as forradalom jelentett. Az oktatás feladata, hogy kijelölje 1956 helyét a magyar hagyományon belül.

1956 olyan esemény, amelynek egyre több történelmi részletét ismerjük. Rendelkezésünkre áll szinte minden feltárt mikrotörténelmi részlet (ezt jelzi az oktatási tananyagok bősége: jó féltucatnyi szaktudományi szempontból megfelelő történelemkönyv van forgalomban, nem beszélve a jelentős számú írott, vizuális és audiovizuális dokumentumokról). Mindez szinte egyedülálló lehetőséget biztosít a fiatalok kritikai történelemtudományi ismeretinek fejlesztésére.