MEGHÍVÓ

Az Európa Könyvkiadó
tisztelettel meghívja

2006. május 31-én, szerdán 19 órára
az Alexandra Pódiumra
(Budapest V., Nyugati tér 7.),

Bob Dent

Budapest 1956 - A dráma színterei
Mi történt? Hol? Miért?
és
Budapest 1956 - Locations of Drama
What Happened? Where? Why?

című új köteteinek dedikálással egybekötött bemutatójára, valamint az azt követő fogadásra.

A könyv szerzőjével
Rainer M. János történész, egyben a kötet szaklektora és előszavának szerzője, valamint M. Nagy Miklós, az Európa Könyvkiadó főszerkesztője beszélgetnek.
Moderátorként közreműködik: Váradi Júlia

A kötetből Végvári Tamás színművész olvas fel részleteket.

www.europakiado.hu

BOB DENT

BUDAPEST 1956
A dráma színterei
(részlet)

Attól kezdve, hogy október 29-én Nagy Imre belépett a parlamentbe, az egyik legsürgetőbb és mindenki által újra meg újra előhozott ügy a szovjet csapatok kivonása volt. Ahogy Nagy 28-án a rádióban bejelentette, megállapodás jött létre a fővárosból történő kivonásukról. Ez 29-én el is kezdődött, és 31-én délben Budapest utcáin már csak néhány tankot és páncélozott járművet lehetett látni. Így egyfajta (amint kiderült, hamis) eufória bontakozott ki, s ez hozzájárult ahhoz a hiedelemhez, hogy "győzött a forradalom".
Ezt az érzést az október 30-án Moszkvában megfogalmazott és másnap a Pravdá-ban közzétett nyilatkozat, amelyet ugyanakkor a magyar sajtó is átvett, tovább erősítette. A címe nehézkes és semmitmondó: "A Szovjetunió kormányának nyilatkozata a Szovjetunió és más szocialista országok közötti kapcsolatok fejlődésének elveiről, a barátság és az együttműködés további erősítéséről". Ennek ellenére a közlemény bombaként robbant. A CIA igazgatója, Allen Dulles szerint "egyike az elmúlt évtized legfontosabb nyilatkozatainak, amelyet a Szovjetunió közzétett".
A XX. Kongresszus utáni szovjet reformok stílusában a szöveg jelezte, hogy a Szovjetunió és szövetségesei között új és jobb kapcsolatok kialakítása szükséges. Nyíltan elismerte, hogy elrendelték a Budapesten tartózkodó szovjet katonai egységek kivonását, és azt mondta, "a szovjet kormányzat kész a Magyar Népköztársaság kormányával és a Varsói Szerződés többi tagjával megfelelő tárgyalásokat folytatni a szovjet csapatok magyarországi jelenlétéről".
A teljes szöveg az 1956-os magyar forradalom. Történelem dokumentumok alapján című kötetben jelent meg, amely a budapesti 1956-os Intézet közreműködésével készült. A dokumentum bevezetésében, amelyet a könyv egyébként másutt "figyelemre méltónak" és "kivételesnek" tart, a szerkesztők a nyilatkozat megfogalmazását végtelenül cinikusnak tartják, különös tekintettel a forradalom november 4-ével kezdődő brutális eltiprására. Hozzáteszik azonban, hogy a szovjet párt elnökségének tanácskozásán készített feljegyzések más benyomást keltenek. "A közlemény a szovjet vezetés 'liberálisabb' szárnyának őszinte kezdeményezését képviselte annak érdekében, hogy a Szovjetunió és csatlósai közötti kapcsolat kiegyensúlyozottabb legyen, és legalábbis egy rövid időre sikerült kemény vonalas kollégáikat egyetértésre késztetniük."
Ami az általános magyarországi optimizmusnak kedvét szegte, az az egyre gyakrabban felbukkanó hír volt, hogy a szovjet csapatok nemcsak hogy nem hagyják el az országot, hanem valójában egyre több katonai egység áramlik befelé, és Budapestnek veszi az irányt.
A kormány először meg akarta akadályozni az információ kiszivárgását, feltehetően azért, hogy ne legyen pánik, és megvárja a szovjetek magyarázatát. De a "cenzúrázás" már csak azért is nehéz volt, mivel a hír közönséges telefonvonalon érkezett kelet-magyarországi vasúti és más tisztviselőktől.
A "magyarázat", amikor végre megérkezett, meglehetősen különös volt. Jurij Andropov, Moszkva budapesti nagykövete fenntartotta azt az álláspontot, hogy a magyarországi szovjet csapatmozgások csak a szovjet erők visszavonásának az elősegítését szolgálják.
Ebben a kaotikus és bizonytalan helyzetben a kormány november 1-én döntő lépésre szánta el magát: bejelentette Magyarország kilépését a Varsói Szerződésből és az ország semlegességét, az ENSZ-hez és a nagyhatalmakhoz fordulva, ismerjék el és védjék meg az ország új státusát. Késő délután Andropovot a Parlamentbe hívták, hogy minderről tájékoztassák.
Az akkori külügyminiszter-helyettes, Heltai György szerint ekkor Kádár János szenvedélyes és (visszatekintve) döbbenetes beszédet mondott. Szigorúan megbírálta a magyarországi szovjet manővereket, és figyelmeztette Andropovot, ha továbbra is a fegyveres megoldást kísérelnék meg, "ő maga is pisztollyal a kezében az utcára menne az orosz tankok ellen, és életét adná ezért az országért". Heltai beszámol egy másik, groteszk epizódról is.
"Miután megszületett a döntés, hogy kilépünk a Varsói Szerződésből, valójában akkor, amikor ezt szóban már bejelentettük... egy pillantást akartunk vetni a Szerződés egy példányára, hogy lássuk, egész pontosan mit is utasítunk el... Senki, beleértve Nagy Imrét is, nem látta a Varsói Szerződés szövegét."
A dokumentumot nem találták a Külügyminisztérium irattárában, így sürgős utasításokat küldtek a miniszterelnöki levéltárba, a Honvédelmi és a Pénzügyminisztériumba. Sehol egy Varsói Szerződés-példány! Végül az állambiztonsági szerv, az ÁVH irattárában bukkantak rá egy példányra.
November 1-én éppen 20 óra előtt Nagy Imre bejelentette a rádióban az ország semlegességének nagy jelentőségű hírét.
"A magyar nemzeti kormány a magyar nép és a történelem előtti mély felelősségérzettől áthatva, a magyar nép millióinak osztatlan akaratát kifejezve kinyilvánítja a Magyar Népköztársaság semlegességét. A magyar nép, a függetlenség és egyenjogúság alapján az ENSZ alapokmánya szellemének megfelelően igaz barátságban kíván élni szomszédaival, a Szovjetunióval és a világ valamennyi népével. Nemzeti forradalma vívmányainak megszilárdítását és továbbfejlesztését óhajtja anélkül, hogy bármelyik hatalmi csoportosuláshoz csatlakoznék. A magyar nép évszázados álma valósul meg ezzel."
(...) Nagy Imre november 1-i semlegességi nyilatkozata nem változtatta meg a szovjet katonai terveket. Azon a napon Hruscsov Bresztben lengyel vezetőkkel találkozott, s bejelentette, hogy küszöbön áll a magyarországi intervenció. A rákövetkező nap román és csehszlovák vezetőkkel Bukarestben, majd bolgár vezetőkkel Szófiában tárgyalt. Megkoronázva a támogatókat összetrombitáló körutat, november 2-án Brioni szigetén a jugoszláv marsallal, Titóval tanácskozott, s elnyerte a támogatását. Amikor november 3-án visszatért Moszkvába, a tervek már készen voltak. Budapestet és a nagyobb városokat szovjet katonaság vette körül. A támadást a rákövetkező reggelre tervezték.

Bob Dent: Budapest 1956. A dráma színterei. Mi történt? Hol? Miért?
Európa Könyvkiadó
Fordította: Rácz Katalin, Tedeschi Mária
408 oldal, 4500 Ft

Bob Dent: Budapest 1956. Locations of Drama. What Happened? Where? Why?
Európa Könyvkiadó
436 oldal, 5500 Ft