"GÚZSBA KÖTVE"

Az 1956-os INTÉZET 2005. utolsó napjaiban mutatta be Standeisky Éva: Gúzsba kötve c. könyvét.
Ez a majdnem félezer oldalas kötet több mint 20 év kutató és feldolgozó munkájának, újra és újra szellemi izgalmat keltő összefoglalása. 18 tanulmány minden eddiginél érzékenyebb képet rajzol a magyar kulturális elit- és a hatalom viszonyának kérdéséről a XX. század második felében.

A könyvbemutatón Lengyel László méltatta a szerző munkáját és mindenekelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy a rendkívül alapos, hatalmas forrásanyagot feldolgozó és átfogó munka értékeit jól minősíti az a tény, hogy évtizedek távlatából is vállalhatóak a korábbi írások. Mindez jól tükrözi a szerző koherens, belső értékrendjét és azt, hogy nagy tárgyismeret alapozta meg a tanulmányokat.

Az a több száz, izgalmas történet, ami ebben a történettudományi munkában elolvasható, néha arra ragadja olvasóját, hogy kultúrpolitikai történetként kezelje a művet. Ám a szerző újból és újból lehetetlenné teszi ezt a leegyszerűsítő skatulyázást. Hiszen óriási erővel vonzódik a hatalompolitikai ütközetek, csaták és kelepcék sokasága mögött, megérteni és feltárni azt a szellemi küzdelmet, amit a magyar kulturális, alkotó élet legjobbjai élet- és játékterük megőrzéséért és bővítéséért folytattak. A tanulmányok sora nagy bizonyító erővel mutatja, hogy ezekben a küzdelmekben az egyes szereplők önmaguk hitelességét, mindenekelőtt, műveik segítségével őrizhették meg. Ám ahhoz, hogy élet- és játékterük, alkotói lehetőségeik megmaradjanak és ha lehet, bővüljenek, kompromisszumokat kellett kötniük.

Ebből a szempontból is drámai mementó a Múltunk 1992. évi 2. számában megjelent írás, amely Déry Tibor és Nagy Imre kapcsolatát elemzi. Ez a nyolc oldal arra készteti olvasóját, hogy újból és újból elolvassa. A tanulmány először a kapcsolatot a forradalom előtti időszakban, aztán a forradalom alatti időszakban vizsgálja. A szerző idézi Örkény István 1955. május 23-án Déry Tiborhoz írt levelét. Ez volt az az időszak, amikor Nagy Imrét megfosztották párt és állami tisztségeitől és kizárták a pártból.

" ...Tegnap ötórás Darvas-beszéd volt a Mémoszban, 800 kultúrmunkás és az írók előtt, a teljes visszavonulás jegyében. Juhász, N[agy] László és Zelk egy-egy mondattal piszkáltattak meg, Te a N[agy] I[mré]-hez írt levél egy idézetével (mintha azelőtt nem az emberért történt volna minden). [...] Okos ember most Ábrahámhegyen sétafikál. Légy szíves, ne siess haza, mert itt semmi keresnivalód ..." - hangzik Örkény István baráti tanácsa Déry Tibornak írott 1955. május 23-i levelében.

Örkény István fontosnak tartja, hogy tájékoztassa Déry Tibort a budapesti helyzetről, de egyben azt tanácsolja: maradjon távol. Jóval később, immár Déry letartóztatása után, vallatója az írót arról faggatta, miért maradt hű Nagy Imréhez azután is, hogy Nagyot kizárták a pártból, az író így válaszolt: "Úgy érzem, nekem mint írónak az erkölcsi kérdések a munkaterületem, Nagy Imrét erkölcsös embernek tartottam."

A tanulmány befejező részében drámai erővel ismerteti a mártír miniszterelnök rendíthetetlen elkötelezettségét a forradalomhoz és a nagy író bírósági megtöretésének, majd azt követő önmentésének kálváriáját.

Standeisky Éva
GÚZSBA KÖTVE
A kulturális elit és a hatalom

1956-os INTÉZET
ÁLLAMBIZTONSÁGI SZOLGÁLATOK TÖRTÉNETI LEVÉTÁRA
Budapest, 2005

(jgb.)