1956 A 2006-OS FILMSZEMLE ALKOTÁSAIBAN

A forradalom és szabadságharc, melynek idén ünnepeljük félévszázados jubileumát, változatlanul meghatározó tematikai és gondolati forrás filmeseink számára. A szemlén bemutatásra került alkotások mintegy előőrsei az októberig bizonyára újabb tételekkel gazdagodó reprezentatív sorozatnak, hiszen köztudott, hogy többen készülnek további művészi mementók, drámai számvetések forgatására.

A dokumentum-műfajban született művek száma közel fél tucat. Fiatal pályakezdőket és beérkezett rendezőket egyaránt találunk a szerzők sorában.

Nagy Ernő az EÖTVENHAT bő egy órás történeti visszapillantásában az ELTE forradalmi napjait eleveníti fel - főleg monológfüzérek segítségével. A megszólalók: Borzsák István, Szabad György, Román Károly, Varga János, Szabó Miklós, Kelemen Elemér, Sinkovics István és mások. Korabeli híradók és unikális felvételek élénkítik a beszámolókat, melyek az intézmény dolgozóinak helytállásáról tanúskodnak. Megismerhetjük továbbá a felvételekből a megtorlások, elbocsátások későbbi részleteit is.

Péterffy András oknyomozásának címe: A VADDIÓFA ÁRNYÉKA - A MEGÉLT FORRADALOM. A film Rácz Sándort, az egykori Munkástanács vezetőjét állítja premier plánba. A diktatúra kulcsfiguráinak boszorkánykonyháját ismerhetjük meg az emlékező elbeszélése révén. Az epizódok korábbról ismert tények mellett más összefüggéseket is tartalmaznak. Rácz szenvedélyes és visszafogott, keserű és öntudatos. "Nincs mit megbánnom", "Csak a dolgomat tettem", "Nem tudok felmutatni semmit, csak önmagamat" - ilyen egyszerűen fogalmazza meg a tanulságokat.

FISCHER ISTVÁN HELYSZÍNEI-nek (rendező: Seprődi Kiss Attila) egyike Leningrád, ahol a romániai magyar filmgyártás és a saarbrückeni televízió későbbi legendás alakja anno tanult 1956-ban. Besúgták, kirúgták: íme egy beszédes adalék ahhoz, hogy a megbízható káderek sem érezhették magukat biztonságban.
Az M.L. - A NÉVTELEN FORRADALMÁR (Martinidesz László) szintén közvetetten kapcsolódik a forradalmi krónikához. Egy idős férfi szélütötten, magára hagyatottan üldögél amszterdami lakásában. A szignó azonos - véletlen lenne? - a filmszerző nevének kezdőbetűivel. A "privát történelem" stílusában kreált fikciós feldolgozás hőse gyermeki szeretettel gondol szabadságra, hazára és legnagyobb szerelmére, a magyar Októberre.

Mi lett velük? - a kérdés sokakat foglalkoztat. Mi lett az események alakítóival és a leszármazottakkal, akiket hosszú évtizedeken át kirekesztettek, megaláztak, hátérbe szorítottak?

Az 1956-os árvák sorsának alakulását ábrázolja Mohi Sándor HETEDÍZIGLEN-je - nyugtalanító tényekkel és keserű következtetésekkel. Alapélményük: a kiszolgáltatottság, a bélyeg viselése. Tényi István riporter és Szathmári Ilona szociálpedagógus kérdései, illetve kommentárjai adnak keretet a fájó jelenség kibontásához.
Hasonló optikájú az 1956-OS NAGYÍTÉLETESEK című interjúsorozat (szerzői részben a HETEDÍZIGLEN alkotói: Mohi Sándor és Tényi István). Utóbbiban Szlama Árpád és győri bajtársai idézik fel börtönéveik és szabadulásuk utáni kétségbeejtő helyzetük mozaikjait. A RAJZOLT 56 (Szádvári Lídia) moderátora Muray Róbert festőművész, aki a Képzőművészeti Főiskola tanáraként került összeütközésbe a diktatórikus gépezettel. A drámai napokban fényképeket készített, kitette őket a faliújságra, egy olasz lap pedig megjelentette a beszédes dokumentumokat. Ebből lett a baj. Muray Kistarcsára került, ahol több mint két évet húzott le. Később főnökei szolidárisak voltak vele - ez is fontos motívum, lásd a SZERELEM főszereplőjének szabadulását a börtönből. Az egyszerű emberek nem tekintették bűnösöknek a politikaiakat, ellenkezőleg, amikor csak lehetett, együttérzésüknek adtak kifejezést.
Mérei Anna két 1956-os főszereplő, Bali Sándor és Vásárhelyi Miklós meghurcoltatásának részleteit rekonstruálja (HARMINCKÉT SOR - 1956) - hátországuk exponálásával, a család reflexióival, a beilleszkedés nehézségeinek érzékeltetésével. Jellemző adalék: amikor B.S. 1982-ben leukémiában meghalt, még nekrológok sem jelenhettek meg róla (V.M. már a demokratikus rendszer halottja volt).

Siklósi Szilveszter Török István, az 1956os hódmezővásárhelyi vezető kanyargós útját és emberpróbáló szenvedéseit mutatja be az érintett segítségével a TANÁCSELNÖK A FORRADALOMBAN című portréban. A férfit ugyan a párt nevezte ki első emberré, de a Forradalmi Nemzeti Bizottság tagjává is megválasztották. Noha "nagy bűnt" nem olvastak a fejére, őt is gyilkos erőszakkal számoltatták el, később meg - ez már egy másik fejezet - nem adományoztak számára 1956-os emlékérmet...

Kommentárként mindössze ennyit írunk: folytatása következik. A dosszié becsukhatatlan, a problémakör kimeríthetetlen.

V.J.