ZSOMBOLYAI JÁNOS

A filmművész-tevékenység nem préselhető mereven egy-egy feladat, munkakör, profil Prokrusztesz-ágyába. Rendezők gyakran ütnek össze forgatókönyveket, színészek olykor szívesen dirigálnak a kamera mögött, nem ritka az sem, hogy operatőrök kapnak kedvet a munka parancsnoki irányításához. Nálunk az utóbbi évtizedekben többek között Somló Tamás, Sára Sándor, Sas Tamás, Ragályi Elemér, Koltai Lajos vállalkozott efféle megmérettetésre (volt, aki több alkalommal is; akadt párhuzamosan végzett kétlaki tevékenység; előfordul a végleges váltás is). Zsombolyai János szintén ebbe a csapatba tartozik. Tekintélyt és rangot szerzett képalkotó mesterként, amikor úgy érezte: mindenképpen ki kell próbálnia magát rendezőként.

Mielőtt a pillanatot felidéznénk, elevenítsük fel az életút főbb állomásait. Simán bejutott a főiskolára, ahol 1961-ben kapott diplomát. Illés György tanítvány. A "Papit" nem csupán tanárnak, hanem pótpapának is tekintette (szülei elváltak, édesapját csak felnőtt korában ismerte meg). A zsenge gyermekkorát élő Magyar Televízióban ismerkedett a szakma - hivatás - alapjaival. Főleg riportok készítésében vett részt, sűrűn megörökített dokumentumokat. A Magyar Filmlexikonban az olvasható róla, hogy sajátságos, azóta továbbfejlesztett operatőri stílusát, műfogásait (forgatókönyvhöz, illetve spontán látványhoz igazodó megvilágítás, gyakori kézikamera-használat, cselekményfejlesztő fotografálás, visszafogott effektek) televíziós játékfilmekben gyakorolta be, Makk Károly, Bednai Nándor és Mihályfi Imre rendezők partnereként dolgozta ki. Feltűnést keltett Kenyeres Gábor kollégájával közösen jegyzett életkép-füzére, Az utcán (1962). Elkapott pillanatok, fesztelenség, megragadó őszinteség: ez jellemző a kompozíciókra. 1963-ban Cannes-ban különdíjat kapott az Utak című fikciós tv-produktumért. A legszélesebb és legváltozatosabb tematikai és műfaji skálán helyezkednek el korai filmográfiájának darabjai (TV-presszó, Vasárnapi versek, Irodalmi képeskönyv, Derűs lapok Csehov műveiből, Hármas, hetes, ász, Szilveszter 1965, Egy gyávaság története, Oly korban éltünk stb.).

Ezután került sor - immár Mafilmes állományban - a váltásra, azaz az előlépésre. Zsombolyai nem adta fel korábbi ambícióit, ám az interpretátori feladatok abszolválásánál többre vágyott.
Mivel tanújelét adta eredeti vizuális látásmódjának, képalkotó fantáziájának, hangulat- és atmoszférateremtő képességének, felfigyeltek rá a rendezők. Megbízatásokkal halmozták el s ennek révén rövid idő alatt az operatőri élgárda tagjává lépett elő (ami azért nagy szó, mert kiváló mezőnyben sikerült kiemelkednie). Főleg Herskó János mentori segítsége érdemel elismerést, de más tekintélyek is előszeretettel foglalkoztatták. Ha végigpillantunk az általa celluloidszalagra rögzített filmek listáján, megállapíthatjuk: nem horgonyzott le egyetlen stílus, módszer, szemlélet mellett sem.

Noha a tragikomédia a kedvence, "tiszta" drámák és vígjátékok képi világát is ambícióval tervezte meg, tudott alkalmazkodni különféle elképzelésekhez. Impozáns a leltár. Szerepel a neve a kedves Szevasz, Vera!(1967), a viháncoló Bohóc a falon (1967), a fájdalmas Nyár a hegyen (1968), a borongós Tiltott terület (1968), a frivol A tanú (1969), a szociografikus Holt vidék (1971), a kritikus Makra (1972) főcímén. Olyan karakterisztikus opusokat fényképezett, mint a Szeressétek Odor Emiliát (1969), a Kitörés (1970), A legszebb férfikor (1976), a K.O. (1977), a BUÉK (1978). Nem idegenkedett a krimitől és a lélekrajztól (A gyilkos a házban van, 197o; A kedves szomszéd, 1979). Musical-atmoszférát kreált a Szikrázó lányok-ban (1974). Humorérzékét csillantja meg A kard-ban (1976). Alkotótársául választotta Bacsó Péter, Gábor Pál, Gaál István, Bán Róbert, Simó Sándor, Rényi Tamás, Szörény Rezső, Kézdi-Kovács Zsolt.

Felfogásáról a kitartó krónikásnak, Zsugán Istvánnak a következőképpen nyilatkozott a rendezői bemutatkozáskor, A kengurut kommentálva: "Már a főiskolán megszoktam, hogy a készítendő filmről teljes egészében gondolkodjam; sose tudtam a szűken vett operatőri feladatokat elválasztani a komplex műalkotástól. Éppen ezért operatőként is igyekeztem a "fotográfusi" szerepkörön túl részt venni a filmkészítési folyamat egészében; s valahányszor, amikor nem sikerült azonosulnom a formálódó film témájával, mondandójával - olyankor operatőrileg is rosszul, gyengén oldottam meg a feladatot. Szerencsémre az évek során többnyire olyan rendezőkkel dolgozhattam, akik nem csupán operatőri megoldásokat vártak tőlem, hanem valódi alkotóközösségi légkört teremtve, bevontak a filmkészítés bonyolult mechanizmusának valamennyi problémájába... Azonkívül mindig sokat olvastam, hónapról hónapra figyelem az új könyveket, egyebek között abból a szempontból is, hogy mi alkalmas megfilmesítésre. S nemcsak a magam számára; többször előfordult, hogy én hívtam fel egy-egy rendező figyelmét valami új regényre, novellára..." Továbbá: "Nagyon jól érzem magam operatőrként, szeretem a szakmámat; de jó egyszer kipróbálni ezt a komplexebb munkát, amit a rendező-operatőrség jelent... Mellesleg évek óta valamennyi rendező, akivel együtt dolgoztam, megjósolta, hogy előbb-utóbb én is rendezni fogok. Sokáig elfojtottam ezt a vágyamat, azzal az érveléssel, hogy operatőrként nem rosszul jegyeznek a szakmában; Isten őrizz tehát középszerűként belépni a rendezők sorába." A kengurut ő operálta, később viszont már nem osztotta meg magát a két feladat között. Ragályi Elemért, illetve Szabó Gábort kérte fel közreműködésre. Még egy motívum, melyről a filmesek általában szemérmesen hallgatni szoktak. "Megvallom töredelmesen - így szól a mea culpa - , hogy a sikervágy tett rendezővé. Keserűen tapasztaltam ugyanis, hogy azok a filmek, amelyeket fényképeztem, többnyire nem vonzották úgy a közönséget, amennyire a beléjük fektetett igyekezet és munka alapján megérdemelték volna. Ezért hatalmasodott el rajtam egy nap a gondolat, hogy rendezőként is kipróbálom az erőmet: tudok-e én sikerfilmet csinálni? Így született meg A kenguru." (Film Színház Muzsika 1990.febr.3.)

A Bertha Bulcsú-regény moziverziója alkalmasnak bizonyult a kísérletre. Kirobbanó forgalmazási eredményeket hozott és a kritikusok is csak szelíden fanyalogtak (pedig a kasszarekordok esetén nem szoktak takarékoskodni az elmarasztaló jelzőkkel). Fiatalok életvitele és érzelmi viharai állnak a mozgalmas cselekmény középpontjában. A főhős, az ifjú teherautó-sofőr vezetőfülkéből szemléli a világot. Az ő három hónapjának eseményeit eleveníti meg a mese: találkozásokat, kalandokat, szerelmeket. A szerző szerint azért érdekes a karakter, mert "tud választani, tud nemet és igent mondani a maga távolabbi céljai érdekében." Populáris megoldások erősítik a didaktikus sztori hatását: valóságos beat-parádé fűszerezi a vidám jeleneteket. A road movie-változatnak tekinthető elsőfilm után másfajta szférában játszódik a Kihajolni veszélyes (1977) sztorija. Almamellék állomáson a kalauz leszállít a vonatról egy potyautast. A hosszúhajú, farmernadrágos fiatalember óriási kavarodást okoz. A csehes epizódokban (lehetetlen nem gondolnunk Menzel hazánkban is népszerű remekére) megismerkedhetünk egy különös beltenyészettel, a kisszerűség tombolásával. Az abszurd játékban főleg a karikírozás eredeti, néhány jelenet viszont pepecselően részletező. A finn-magyar koprodukcióban tető alá hozott Vámmentes házasság (1980) szüzséje pergő: van benne szerelem, disszidálás, névházasság, hűtlenség, érzelmi vihar, lakodalom. Az erények és fogyatékosságok - írja az egyik bíráló - visszaköszönnek a korábbi Zsombolyai-művekből. Jók a típusok, vérbő konfliktusok bontakoznak ki a vásznon, dokumentum-szerűen hitelesek a szituációk, "a teljes igazság összefüggéseinek megjelenítése" ezzel szemben hézagos, a látszat és a lényeg időnként összekeveredik. A halálraítélt (1989) fényévnyi távolságra van az előző filmektől. Azokban az életöröm dominált, ebben a tragédiában a fátum sötétlik. A film kemény ítéletet mond a gyilkos diktatúra és a jogtipró önkény felett. Egy szerencsétlen áldozat meghurcoltatását és megaláztatását látjuk a vásznon. Formanyelvét tekintve és szerkezetileg nem kiforrott az alkotás, filmtörténetileg mégis jelentős, mert a bukott rendszer törvénytelenségeinek egyik első megjelenítése.
A népszerű "Zsombi" hosszú időn át hármas kötődésben szolgálta a hetedik Múzsát. Operatőrként kezdte, rendezőként folytatta, tanárként viszont soha nem sasszézott. Több mint négy évtizede oktatja a filmes fiókákat, immár egyetemi tanárként, 1994-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem filmes tanszékének vezetőjeként. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a pedagógusi pályán. Diákjai tudásáért és emberségéért egyaránt tisztelik. Közéleti szerepvállalása is hozzátartozik az életrajzhoz. 1988-ban választották meg a MAFILM Alkotói Iroda vezetőjének, 1995 óta áll a MAFILM Média Center élén.

Fentebb a játékfilmek szorgos munkásáról szóltunk, Zsombolyairól, az operatőrről és a rendezőről - van azonban neki másik arca is. Otthonos a képernyős műfajokban, gyakran ruccant ki rövid lélegzetű darabok, lírai dolgozatok, kemény dokumentumok terepére. A teljesség igénye nélkül megemlítjük vállalkozásai közül az alábbiakat (ezek sem jelentéktelen tételek az életműben): Bartók Béla: Az éjszaka zenéje (1970), Képek egy város történetéből (1973), Húsvéthétfő Galgamácsán (1974), Tűzikovácsok (1974), Lakodalom Ecseren (1974), A búcsú (1975: Szörényi Leventéék sportcsarnokbeli koncertjének krónikája), Varázslat - Magic - A Queen Budapesten (1987), A forradalom képei (1991), Halálraítéltek 56 (1991), Székelykapu (1993: egy erdélyi névházasság bonyodalmai), Kovács Éva story (1993: egy állami gondozott lány hányattatásai). Utoljára Bertha Bulcsú regényének, a Pisztáciának adaptálására kérték fel (1996). Ez a tv-játék zárja egyelőre munkái jegyzékét.
Az alkotó tevékenység megszakadt. Reméljük, nem végleges és visszavonhatatlan elhatározásból.

(VJ)