TÍMÁR PÉTER

Korai még mérleget készíteni az 1950-ben született, meglehetősen termékeny művész pályafutásáról (lehet, legjobb alkotását csak ezután fogja elkészíteni), bizonyos erővonalak és tanulságok azonban már kirajzolódnak eddigi tevékenysége nyomán.

Szorgalmas mindenesként tette ismertté nevét. Előiskolái, kísérletei, legkülönbözőbb vállalkozásai predesztinálták erre a szerepre. Amatőr-filmesként kötelezte el magát a vetített képek mellett. (A Budai Fotóklubban együtt tanult és gyakorolt a korán elhunyt Csányi Miklóssal, a hasonlóképpen agilis Sólyom Andrással, az egymástól elválaszthatatlan Gulyás-fivérekkel, Gyulával és Jánossal. Valamennyi életrajzában megemlítik, hogy főképpen az animáció műfaja és a formabontó experimentumok vonzották, azaz a látvány mágiája. Közben újságot árul, zenél, raktárosként és gondnokként dolgozik: találkozásait és élményeit később bőségesen beépítette opusaiba. Technikai készségét a Mafilmben csiszolta a hetvenes évek közepétől. Operatőr, grafikus, a Balázs Béla Stúdióban pedig - itt kedvére próbálkozhatott újszerű megoldásokkal - gazdag szakmai tapasztalatokra tesz szert. Amikor csak teheti, lázadozik a hagyományos stílus ellen. BBS-munkái közül a Visus (1976) hangulatos esztétikai-metodikai etűd; a Mozgókép-analízis (1977) megfakult felvételek más kontextusba való helyezésére épül - Mihail Romm módszerét követve; a Raszter (1979) az előbbiek folytatásaként egy fotós pillanatfelvételeit és azok értelmezését tartalmazza. Mindhárom esetben ő a rendező s maga áll a felvevőgép mögött. További tételek a fiatalok csapatában: Summa (l982, Latinovits Zoltán emlékezete), Freskó (1983: zenei szerkezetű fantáziajáték), Asszociációtánc (1986: egy házaspár tereferéje s a szavak-képek megelevenedése). Kollégái felkérésének is eleget tesz. Szabó Ildikó In flagranti-jában operatőrködik (ebben a műben az osztott képmező funkcionális). A korai szakaszból említést érdemel továbbá a Privát történelem (nincs köze Forgács Péter sorozatához, a Privát Magyarországhoz), a húszas évektől a negyvenes évekig megörökített amatőrfelvételek változatos montázsa (1979: Tímár ezt a darabot társforgatókönyv-íróként is jegyzi, mint máskor szintén több alkalommal).

Nálunk az igazi rangot és beérkezést az egészestés film forgatására kapott megbízatás jelenti. Ez a pillanat is eljön, méghozzá szinte azonnal a stúdiumok befejezését követően. T.P. 1984-ben kap diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskola kameraman szakán, de sejteni lehet, hogy nem elégszik az okmány biztosította jogosítvánnyal. Opera primája az 1985-ös évjáratú Egészséges erotika. A ládagyári capriccio férfi hősei rejtett kamerák segítségével kukkolhatják a nőket, akik azonban rájönnek a turpisságra és ellentámadásba lendülnek. Az akciónak sírni valóan mulatságosak a következményei. A viháncoló komédiában persze nem az anekdotikus sztori érdekes igazán, hanem a kisszerűség paródiája, a viselkedések görbe tükre, a jellemek tótágasa (valamint a meghökkentő megoldások, például a mozgások reciprokja). A kedvező kritikai visszhangba bíráló megjegyzések is vegyültek, ám Tímár így is célegyenesbe került, s néhány esztendő leforgása alatt többször is jelentkezhetett.

A populáris építkezés híve, sűrűn alkalmaz kommersz-effektusokat, ugyanakkor járatlan utakra merészkedik. A Moziklipnek (1987) nincs közvetlen előzménye a hazai filmgyártásban s szokatlan tematikájú és műfajú a Mielőtt befejezi röptét a denevér... (1988) című munkája is. Előbbi hamisítatlan könnyűzenei parádé, népszerű számok egyvelege, érdekes képzettársításokkal, utóbbi, a thriller és pszicho-horror elemeit ötvöző Denevér pedig csavaros mesét elevenít meg: egy kamaszfiú elszánt védekezését a homoszexuális "érintés" ellen. A Csapd le csacsi (1991) elbeszélésében a derű forrása a jelenben élő múlt, az anakronisztikus munkásőr-nosztalgia, a Csinibaba (1996) optikája viszont a hatvanas évekre irányul. Szellemes különszámok, népszerű slágerek, frenetikus szituációk avatják önfeledt mulatsággá az óriási sikert aratott persziflázst. A Zimmer Feri (1997) a vállalkozói mentalitás túlzásait gúnyolja ki. A 6:3 avagy játszd újra Tutti (1998) mozgalmas időutazás segítségével állítja szembe az "itt és most", illetve az "ott és akkor" őrületeit.

A későbbi filmek kifejező eszközei az előző nyomvonalat követik, színvonaluk hullámzó. A Vakvagányok (2001) úgy vonult be a kuriózumok közé, mint az első, világtalanoknak készült "látványosság", mely társadalmi feszültségeket is megörökít. Mintegy évtizeddel korábban sajnálatos fiaskó volt a magyar-kubai koprodukció, a Hagyjátok Robinsont!(1989) - ugyanezt mondhatjuk a friss Le a fejjel! című történelmi görbe tükörről (2004). Mindez egyúttal azt jelenti, hogy a rendező olykor lejjebb adja igényességét és kiérleletlen elképzeléssel is bátran műterembe vonul. "Kevesebb - több lenne": a közhelyszerű bölcsesség Tímár Péter filmográfiájára, mármint mennyiségi mutatóira mindenképpen érvényes.

Portrénk médiuma igazi csapatjátékos. Olvashatjuk a nevét a Bódy Gábor-rendezte Amerikai anzixon (1975), dolgozott együtt Gaál Istvánnal (Cserepek, 1980), Lugossy Lászlóval (Köszönöm, megvagyunk, 1980), Mészáros Mártával (Anna, 1980), Fábri Zoltánnal (Requiem, 1981), Gábor Pállal (Kettévált mennyezet, 1982), Dárday Istvánal és Szalai Györgyivel (Átváltozás, 1983, A dokumentátor, 1990), Kovács Andrással (Vörös grófnő, 1984), Révész Györggyel (Akli Miklós, 1986), Fonyó Gergellyel (Na végre itt a nyár, 2002) és másokkal. Tevékenységi köre, "profilja" változatos. Szívesen ír forgatókönyvet, mestere a trükktechnikának, operatőri teljesítményei épp úgy kvalitásosak, mint abszolvált vágó-feladatai.

Eddigi filmjei szakmai felkészültségről, igényes formakultúráról, kísérletezési szándékról, alkalmazkodási készségről, dicséretes sokoldalúságról tanúskodnak. Immár beérkezetten arra kell törekednie, hogy megtalálja a saját - másokéval összetéveszthetetlen - hangját.

(VJ)