November 14. 20.00 Duna TV
1956-2006 Emlékév
SZERELMESFILM

Szabó István 1970-ben forgatott alkotása nem 1956-os elbeszélés, de a drámai konfliktust és az események alakulását az októberi vihar motiválja. A hősök, Jancsi és Kata együtt nőttek fel, bensőséges kapcsolatuk közös jövőt ígért, ám a sorsfordító napokat követően elszakadtak egymástól. A lány eltávozott, a fiú maradt. A fiatalok több mint tíz esztendő múltán találkoznak. Immár éretten szítják fel a régi tüzet. Boldogok és önfeledtek, csakhogy kiderül: az idő és a távolság - meg természetesen a közben megélt élmények sora - kikezdte érzelmi kötődésüket. A románc nem folytatható.

A Szerelmesfilm az Álmodozások kora és az Apa tematikáját és gondolatiságát folytatja - az igazi felnőtté válással, az egyensúlykereséssel, a felelősséggel a cselekmény középpontjában - a rendező az érdeklődő kérdésre válaszolva mégsem vállalta szívesen a rokonságot. Azt mondotta, ezúttal a szerelem tölti be az egész filmet, s Csehov követőjeként a pillanatok pszichológiai igazságát, a realitás legapróbb részleteit kívánta megjeleníteni. Hangsúlyos epizódokban látjuk Budapest ostromát, az ötvenes éveket, a forradalom, majd a konszolidáció időszakát - egy kapcsolat, s a hozzá kapcsolódó emlékek, álmok, emóciók színes tükrében.

Lírai vallomás elevenedik meg a néző előtt. Hegedűs Zoltán Filmvilágbeli recenziójában hangsúlyozta, hogy a történet nem csupán a szerelemről szól, hanem "mindarról, amit gyökerében magunknak érzünk, ami személyiségünk beépült része, amiről nem mondhatunk le énünk sérelme nélkül. Ezt kellene leolvasni tudnunk azokról az emlékképekről, melyekben - a modern líra szabad asszociációival - mozaikszerűen felrakódik a fiatalember múltja, újra és újra felvillan, hangsúlyt nyer egy-egy darabja, s a történelmi háttér előtt felrajzolódik egy bájos gyermekszerelem."

A szerző - a forgatókönyv is Szabó István munkája - megszokott erényeit csillogtatja a műben. Formai könnyedsége hangulati sokszínűséggel párosul. Lőrincz József kompozíciói realisztikusak és emelkedettek, a tablón a józan nosztalgia és a keserű irónia színei ugyancsak felvillannak. Az irodalmi utalások (Radnóti Miklós, József Attila) mély értelműek. Bálint András és Halász Jutka alakítása egyaránt életteli.

A velencei fesztivál értő kritikusai kedvezően fogadták a filmet (Giovanni Grazzini olvasatában a mű "gondosan szerkesztett és gyógyíthatatlanul szomorú"), a hazai fogadtatás viszont korántsem volt egységesen lelkes. Később változott a megítélés optikája. A Szerelmesfilmet az eltelt évek a kort és eszményeit hitelesen ábrázoló látleletté érlelték.

(VJ)