November 04. Duna TV 21.35
1956-2006 Emlékév
MAGYAR REKVIEM

A rendszerváltás eufóriájában, az igazság kimondásának szándékával, a példázat megfogalmazásának igényével, lelkesítő művészi-politikai missziót teljesítve készítette Makk Károly az első igazán szabad 1956-os játékfilmet. A korábbi vállalkozások bizonyos epizódokat örökítettek meg Október napjairól, társadalmi és személyes drámáiról, bemutatták az előzményeket és a következményeket, bizonyos tények azonban általában az ábrázolás perifériáján maradtak. Arról a művek nem szólhattak, hogyan harcolt Dávid Góliát ellen s milyen kegyetlen volt a megtorlás. A Magyar rekviem című alkotás azoknak állít emléket, akik mindent egy lapra téve vonultak a barikádokra s a szabadság kivívásáért rohantak a forradalomba.

A történet bemutatja, hogyan csapott le a hatalom a rebellisekre s miképpen őrizték eszményeiket a lelkes önkéntesek az égbolt elsötétülésekor. "Marx nem így képzelte" - mondja az egyik áldozat. Nem így képzelték el az életet a népmozgalom katonái, a börtönbe csukottak, a kiszolgáltatottak, akik méltósággal viselik a szenvedéseket és a megaláztatásokat. Védekezésként ábrándokba menekülnek. A színes betétek egyrészt oldják, másfelől elmélyítik a sötét tónusokat. A valóság és a fantázia, a vaskos realitás és a kalandok illúziója összekapcsolódik egymással. Kornis Mihály forgatókönyve "párhuzamos életrajzokat" szintetizál. Naturalisztikus alapossággal elevenedik meg a szörnyű vesszőfutás (a pufajkások kegyetlenkedéseivel, a kivégzések borzalmaival) s a képsorok a szépséges álmokat is díszes keretbe foglalják. Helyenként kissé emelkedetten, néhol részletezően, némi pátoszt kölcsönözve az elbeszélésnek.

Megrendítő mozzanatokban bővelkedik az áldozatok sorsának megjelenítése. Hangsúlyos az az epizód, melyben az idős tanár üzeneteket bíz cellatársára. Feleségének meghagyja: "ezektől" ne kérjen rehabilitációt. Azt tanácsolja az asszonynak, ne emigráljon, mivel, ő, a kirekesztett, úgy véli: "ez a mi hazánk, és csak egy van belőle". Fiaitól azt kéri, tegyenek mindent lelkiismeretük szerint. Óva int a bosszúállástól. A hírvivőt felhatalmazza arra, hogy meséljen el mindent, ha kiszabadul.

Ebben a monológban megfogalmazódik a film alapgondolata. A szuggesztív jelenet kárpótol azért, hogy a cselekmény egyébként barokkosan zsúfolt s az emlékezés-füzérek betétei eléggé vázlatosak. Bíró Miklós operatőr főként az intim pillanatokat fényképezte hatásosan (a tükörből láttatott iszonyat megörökítése különösen eredeti!), tablói viszont hagyományosak. A szereplők közül kiemelkedik Cserhalmi György vagány tengerésze, Christian Blech bölcs tanárja, Bezerédi Zoltán vehemens cigánya, Eperjes Károly beszédes némája, Rába Tímea üde "Kismacskája".

(VJ)