Október 31. Duna TV 20.00
1956-2006 Emlékév
NAPLÓ GYERMEKEIMNEK

Minden valamirevaló filmes mindig a saját élményeiről csinál filmet - állapította meg Mészáros Márta egyik nyilatkozatában, bár hozzátette: drámája a szó szoros értelmében életrajzi műnek nem nevezhető. Személyesen ismerte ugyan azokat az embereket, akikről a figurákat mintázta, az egész is igaz, lényegében így történtek a dolgok, de nem feltétlenül minden epizód.

A tények: a rendezőnő apját, Mészáros László szobrászművészt, a progresszív avantgárd ígéretes képviselőjét, a Frunzei Művészeti Akadémia alapítóját, aki családjával a Szovjetunióban élt, 1938-ban koholt vádak alapján letartóztatták, majd kivégezték. Három gyermek maradt árván utána. Nem sokkal később az édesanya megbetegedett és szintén meghalt. A legidősebb gyermeket, Julit, testvéreihez hasonlóan nevelőszülők vették gondozásba. A kislány 1945 után hazakerülve, a kommunista mozgalom védőszárnyai alatt cseperedett fel. Az alkotás feltárja a néző előtt eszmélkedésének folyamatát, miközben a jelenetekben megelevenednek a kor rítusai és hangulatai. Magda, a nevelőanya a párt elvakult katonája, államvédelmi tiszt, ám az értelmes Julit másfajta hatások is alakítják - a (nem vér szerinti) nagyszüleié, valamint a "nyugatos" Jánosé, aki mártír apjára emlékezteti (a férfit nemsokára letartóztatják). A sokkoló eseményeket (a nagyapa halálát és János bebörtönzését) követően a bimbózó teremtés válaszút elé kerül. Szinte érett felnőttként dönt további sorsáról.

A nyolcvanas évek emblematikus filmje 1982-ben készült, de csak 1984-ben kerülhetett közönség elé. A szovjet játékfilmes betéteket magyar részletekkel kellett helyettesíteni, s másfajta kozmetikai műtéteket is előírt a cenzúra. A cannes-i fesztiválon meleg ünneplésben volt része Mészáros Mártának s a hazai fogadtatásra sem lehetett panasz. A kritika elismeréssel méltatta a NAPLÓ GYERMEKEIMNEK érdemeit: gondolati tartalmát, esztétikai mívességét, magas érzelmi hőfokát, színészi teljesítményeit. Létay Vera sokak véleményének adott hangot a Filmvilágban megjelent bírálatában: "A NAPLÓ póztalanságával, személyes hitelével, nyugodt parlandójával, divaton kívüli, illetve felüli öntörvényűségével többet és mélyebbet sejtet meg az úgynevezett ötvenes évek idejéből..., mint "leleplező", "bátor" művek tucatjai."

(VJ)