Budapestről jelentjük...
Az 1956-os forradalom az egykorú nemzetközi sajtóban, válogatás
Szerkesztette: Tischler János
Könyv- és címlapterv: Molnár Iscsu István
Budapest, 2006, 1956-os Intézet
Ajánlás a szerkesztőtől
Látszólag könnyű, valójában rendkívül nehéz feladatra vállalkozik az a
szerkesztő, aki átfogó válogatást készít az 1956-os magyar forradalom és
szabadságharc korabeli nemzetközi sajtójából. Tisztában van ugyanis azzal, hogy
mint minden válogatás, ez is szubjektív, és a bőség zavarával küszködve a
legfőbb gondja az, hogy a terjedelemre való tekintettel mit hagyjon ki. Mint
egy, a futballvilág élvonalához tartozó nemzeti válogatott esetében, ahol három
csapatra való kitűnő játékosból kell kijelölni a pályára lépő tizenegyet.
A nagyszerű és érdekes választék azonban egyúttal garancia arra is, hogy a
szerkesztő - reményei szerint - valóban izgalmas és tanulságos olvasmányt kínál
az olvasónak.
A kötet összeállításakor arra törekedtem, hogy mint cseppben a tenger
megmutassam az 1956-os nemzetközi sajtó magyar vonatkozású írásainak
sokszínűségét - például a lanyha nyugati érdeklődéstől kezdve egészen odáig,
amikor nemegyszer oldalakat töltenek meg a forradalomról szóló cikkek.
Összesen tíz ország huszonhét napilapja kapott helyet (közülük a mű gerincét az
amerikaiak adják), s ezen kívül ráadásként bekerült még Nagy Imre miniszterelnök
1956. november eleji interjúja, amit az olasz Giornale dItalia számára adott.
Kizárólag napilapok közül válogattam, mert napról napra kívántam nyomon követni
a sajtót. A nyugati újságokon túl az akkori kommunista országok jónéhány
sajtóterméke is megtalálható. Ez utóbbiaknál mintegy kettős szerepben tűnnek fel
- a többségi állam hivatalos álláspontját képviselik, de az etnikai kisebbséghez
szólnak - a romániai és csehszlovákiai magyar nyelvű kiadványok, s hasonló
kettős funkciót tölt be az az idő tájt sajátos helyzetű Jugoszlávia magyar
nyelvű lapja. Azt hiszem, így válik teljessé az áttekintés.
Ilyen változatosság, eltérő újságírási nyelvezet és hagyomány mellett, hogy ne
csorbítsam a történeti hitelességet, nem törekedtem különösebben egységes
arculatra, csupán szélesebb kereteket húztam meg, amelyek közé az összes
sajtótermék elfér.
A mű időrendben halad, minden fejezet a forradalom egy napjának sajtóját
tartalmazza, a lapok tudatosan meghatározott sorban követik egymást. Kivételt az
első és az utolsó fejezet képez, mindkettő nagyobb időegységet fog át. A nyitó
fejezet egyfajta "rávezetés" 1956. október 23-ra, míg a záró egészen december
elejéig megy, a forradalom leverése utáni első hetekről szól, itt találjuk
többek között a magyar menekültekkel foglalkozó tudósításokat.
Igyekeztem "forgatni" a műfajokat is: felváltva mélyedhetünk el a hírügynökségi
beszámolókban, az adott újság helyszíni tudósítójának friss jelentéseiben, a
szerkesztőségi állásfoglalásokban, valamint a rövidebb-hosszabb (háttér)elemzésekben,
sőt, olvasói levelekben is. Ha egy cikk szerzője bármily módon szignálta írását,
azt minden esetben én is feltüntettem.
Alapelvem az volt, hogy megismerjük, milyen általános képet tártak fél
évszázaddal ezelőtt az amerikai, angol, francia, német, svájci, jugoszláviai
vagy éppenséggel szovjet (orosz), lengyel, csehszlovákiai és romániai olvasó elé
a magyar forradalomról, s ennélfogva mit tudhattak meg a Duna mentén zajló
eseményekről. Ugyanilyen lényeges szempont volt az is, hogy lehetőség szerint
nyomon követhessük: milyen reakciókat váltott ki a magyar forradalom az adott
ország belpolitikai életében (beleértve a magyarok szabadságharca iránti
szolidaritást, a szovjet agresszió elleni tiltakozást), vagy esetenként a
külpolitikájában. Mindezekből kiindulva a szövegeket nem jegyzeteltem meg, hogy
ne törjem meg az írások ívét és lendületét, ugyanakkor fel kell hívni a
figyelmet arra, hogy a legjobb szándékú cikkekben is előfordul pontatlanság vagy
tévedés, a közölt "helyszíni" értesülések egy része megalapozatlan, illetve
nyilvánvaló túlzás. Hiszen ne feledjük, a nyugatról - leggyakrabban Bécsen
keresztül vagy egyenesen az osztrák fővárosból - érkezett tudósítók közül
kevesen ismerték a "terepet", a magyar nyelvről nem is beszélve, és túlnyomó
többségük kénytelen volt - alkalmasint bizonytalan - szóbeli elbeszélésekre és
saját, nemegyszer felszínes tapasztalataira hagyatkozni; ráadásul gyorsan
változott a helyzet Magyarországon. (A kifejezetten szenzációhajhász nyugati
írásokat eleve kihagytam.) S akkor még nem is tettem említést a - lengyel
kivételével - eleve tendenciózus kommunista sajtó cikkeiről. Mindössze a magyar
személyek, helységek, utcák vagy szervezetek, pártok rosszul leírt neveit,
valamint a magyar nyelvű sajtó egyértelmű helyesírási hibáit javítottam, a
tartalmat befolyásoló érdemi javításokat, kiegészítéseket nem tettem.
Egy-egy kiküldött tudósítónak több jelentése is szerepel, ezáltal alaposabban
szemügyre vehetjük magyarországi tevékenységüket. Ugyancsak az érdekesség
kedvéért számos olyan cikket is közlök, amelyek a magyar forradalom egy harmadik
országra gyakorolt hatását elemzik - ide tartoznak például az amerikai sajtó
írásai Ausztriáról, Jugoszláviáról, Romániáról és az ottani magyar kisebbségről,
vagy a Német Demokratikus Köztársaságról, Nyugat-Németországról, és így tovább.
A könyv közel kétéves áldozatos csapatmunka eredménye. Ehelyütt szeretnék
köszönetet mondani mindazoknak, akik - anyaggyűjtőként, fordítóként, gépelőként,
nyelvi szerkesztőként, korrektorként, a mű kinézetének megtervezőjeként -
hozzájárultak a jelen kötet megszületéséhez.
Az 1956-os Intézet ezzel az úttörő jellegű kiadvánnyal is méltó módon kíván
megemlékezni a magyar forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójáról.
Budapest, 2006 szeptembere
Tischler János
--------------
Magyar diákok Ausztriában 1956-57
jubileumi internetes sorozatunk
második darabja
Szerkesztő: Lénárt András
Főszerkesztő: Topits Judit
Elérhető:
http://server2001.rev.hu/msite/
--------------
A forradalom emlékezete
Személyes történelem
Az Oral History Archívum interjúi alapján összeállította: Molnár Adrienne,
Kőrösi Zsuzsanna, Keller Márkus
Könyv- és címlapterv: Molnár Iscsu István, 2006
Budapest, 2006, 1956-os Intézet
Kozák Gyula: Előszó
Szerkesztői bevezető
OLVADÁS
Változásnak kell jönnie
A nép nem bízik többé Rákosi Mátyás elvtársban
Nagy Imre a Váci utcán sétál
Felszabadultabb lett a légkör
A vádakból egy szó sem volt igaz
Elég volt a DISZ-ből meg az egypártrendszerből!
LÁZADÁS
Ez már maga a forradalom
Eloltják a csillagot
Tartsd magad, Jóska!
Mi az, hogy fölénk, hát ezek belénk lőnek! 69
A Rádió ostroma
Csatlakozzunk a pestiekhez!
HARCBAN AZ ORSZÁG
Hogyan lehetett ennyi bátorság ilyen fiatal gyerekekben?
Az nem sortűz volt, hanem vérengzés
A pártvezetés csődöt mondott
Puskaporos a levegő
Terjed a forradalom
Az ÁVO belelőtt a tömegbe
GYŐZ A FORRADALOM
Azt hittük, valóban kimennek az oroszok
Minden sebesültet elláttak
Nagy Imre megszüntette az ÁVH-t
Megalakult a nemzetőrség
A kormány kimondja az ország semlegességét
A munkástanácsok spontán jöttek létre
Természetes önszerveződés
A Nagy Imre-kormányt támogatni kell!
Minden párt működhet
Minden politikai foglyot ki kell szabadítani!
Kádár átállt, vagy elrabolták?
Orosz tankok vették körül a várost
A MÁSODIK SZOVJET INTERVENCIÓ
November 4. - jönnek az oroszok
Fölvettük a fegyvert
Frontállapot volt
Szovjet fogságban
Hol a kormány?
UTÓVÉDHARCOK
Valamit tenni kell!
A hatalomból kikerült pártok
Innen nekem el kell mennem
Akkor még aktív volt a munkástanács
Fokozatosan tudatosították a néppel, hogy ők az urak
Lépjek be, vállaljam el?
A társadalom nagyon hamar kapitulált
Az emlékezők
Névmutató
Rövidítések
--------------
Budapest - 1956 a forradalom
Erich Lessing fotográfiái
Budapest, 2006, 1956-os Intézet
1956 őszén Budapestre figyelt a világ. A magyar forradalom, a magyar nép
felkelése a szovjet típusú rendszer ellen világszerte meglepetést és reményt
keltett. Reményt, hogy az emberi méltóság forradalmának esélye van egy
szuperhatalom nyomasztó erejével szemben is. A felkelés elbukott, de erkölcsi
példázatát megőrizte az emlékezet.
Az emlékezés képekbe rendezi az eseményeket. Erich Lessing, fotóriporter a
párizsi Magnum ügynökség munkatársa nem 1956 őszén járt először Budapesten.
Felvételei kerek, egész történetet alkotnak. Képein látható a forradalom előtti,
csak látszatra békés Magyarország, a magyar társadalom a győzelemnek hitt
pillanatban, majd a vereség után túlélésre készülő város és lakói. 1956 őszének
fényei, de árnyékai is. Lessing tablója 1956 budapesti őszéről egyedülálló,
teljes ívet kirajzoló, látható történet.
