Az 1956-os forradalomról és annak 50. évfordulójáról szóló hírek a sajtóban

2006. október 7-október 13. között

MTI hírek

2006. október 8.

A The New York Times az 56-os forradalmat Bagdaddal köti össze

Az 56-os magyar forradalom és a mai iraki "felfordulás" tanulsága a The New York Times vasárnapi cikke szerint talán az: a totalitárius államokat nem lehet egyetlen frontális támadással felszámolni, ehelyett a belső ellenállást kell bátorítani.

A lap a magyar forradalmat reklámozó két New York-i plakát kapcsán valós és átvitt értelmű párhuzamot von az ötven évvel ezelőtti budapesti és a jelenlegi bagdadi események között.
A világ leghíresebb "reklámterétől", a Times Square-től néhány utcányira a New York-i magyar kulturális intézet hatalmas fekete-fehér plakátjai közül az egyiken egy tank látható egy félelemmel vegyes tekintetű fiatalemberrel a balszélen. Mint kiderült, az 1956-ban készült, kinagyított fotón levő férfi a ma 69 éves, New Yorkban élő Charles Legendy, vagyis Legéndy Károly.

Az újság Paul Berman történészt idézte, aki szerint ma Irak kapcsán ugyanaz az alapkérdés, mint ötven éve Magyarország esetében: hogyan viselkedhet felelősségteljesen Amerika; lehet, hogy tragikusabb következményekkel jár, ha háborút kezd egy diktatórikus rezsim ellen, mintha tartózkodik attól?

Mint az újság emlékeztet, George Bush közelmúltbeli budapesti látogatása során közvetlen párhuzamot vont Budapest és Bagdad között, mondván: a bagdadi kormány demokrácia iránti törekvése azonos az 56-os magyar forradalmárokéval, Amerikának kötelessége kiállni egy nép mellett, amelyik felkel szabadságáért.

A The New York Times leszögezi: Amerika az akkor szócsövének számító Szabad Európa Rádión keresztül félrevezette a magyar szabadságharcosokat, ellenállásra bátorította őket azt ígérve-sejtetve, hogy a Nyugat segíteni fog.

Max Boot, a neves agytröszt, a Council on Foreign Relations konzervatív kutatója ezzel kapcsolatban kijelentette: nem lehet felkelésre biztatni egy népet és aztán cserbenhagyni. Amerika nem teheti ezt meg az iraki kurdokkal és a síitákkal, akiket 1991-ben ellenállásra buzdított. Amerika 56-os tétlenségét szerinte részben menti, hogy katonai beavatkozásra akkor nem volt lehetőség, csak egy újabb világháború kirobbantásával.

A hamis illúziók kapcsán Charles Legendy a lapnak elmondta: "szinte biztosak voltunk abban, hogy Amerika beavatkozik". A lap hozzátette: Washington azonban nem akarta megbolygatni azt a választóvonalat, amelyik szabad és totalitárius részre osztotta szét Európát.

A The New York Times szerint az akkori amerikai elnök, Dwight Eisenhower 1956. november 9-én kelletlenül mondta külügyminiszterének, John Foster Dullesnek: "évek óta bátorítjuk a magyarokat és hátat fordítunk nekik, amikor bajban vannak". Erre a diplomata - a beszélgetés ma már hozzáférhető szövege szerint - azt felelte, "mindig elleneztük az erőszakos felkeléseket". A történelem menetét és embertömegek sorsát sokszor a hatalommal bírók szeszélyei, habozó magatartása és apró képmutatásai határozzák meg - írta a The New York Times.

A Budapest és Bagdad közötti élő kapocs pedig az, hogy Charles Legendy fia, a 23 éves Gabriel ma az amerikai hadsereg alhadnagyaként az iraki fővárosban teljesít szolgálatot. Charles Legendy nem titkolja: demokrata párti szavazó, de támogatja az iraki beavatkozást. Úgy véli mindenesetre, a háborúban nagyon súlyos hibákat vétett az amerikai kormány.

2006. október 8.

Eredményes magyar részvétel a frankfurti könyvvásáron

"Gyakorlatilag minden számottevő magyar kiadó képviseltette magát a frankfurti könyvvásáron, képviselőik bemutatkoztak, tárgyaltak, jogokat vásároltak, s döntöttek megjelenésről, fordításokról. Mindennek alapján joggal mondható, hogy mindaz, ami ezen a téren az elkövetkező időszakban Magyarországon történik, csírájában itt Frankfurtban született" - tájékoztatta az MTI-t a világ legnagyobb nemzetközi könyvseregszemléjének zárónapján, vasárnap Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) igazgatója.

Két dolog azonban - mint fogalmazott - mindenképp megerősítést nyert. Mindenekelőtt az, hogy a magyar könyvkiadásnak, a magyar irodalomnak óriási tekintélye van a német könyvpiacon. Az ötnapos, immár ötvennyolcadik vásár idején - s nem csak a magyar standon szervezett programok keretében - a Németországban ismert és rendszeresen megjelenő magyar szerzők kiemelkedő figyelmet kaptak. Az ittlévő magyar írók közül ez alkalommal a legnagyobb név Nádas Péter volt, annak ellenére, hogy az ő sikere már másfél évtizedes a német könyvpiacon. Kiadója, a Berliner Verlag az elmúlt napokban számos rendezvény keretében mutatta be őt, a pódiumbeszélgetések állandó vendége volt, noha a világ minden tájáról több mint ezer tekintélyes író érkezett a Majna-parti városba.
A magyar standon a hangsúly az ötvenedik évforduló kapcsán 1956-os forradalom irodalmának bemutatásán volt. A stand összegyűjtötte és megjelenítette az 1956-ról szóló könyveket, s számos beszélgetés zajlott le a magyarországi forradalomról. Az 56-os program egyik csúcspontját jelentette annak a dokumentumfilmnek a bemutatása, amelyet az 1956-os Intézet Igazgatója, Rainer M. János állított össze "Forró ősz-hidegháború" címmel, s amely a forradalom nemzetközi vonatkozásait tárgyalja, több ország archívumából szerzett anyagok alapján. A Magyarországon eddig még nem látott dokumentumfilm díszbemutatója Zentai Péter László szerint óriási érdeklődést keltett. Rainer M. János Nagy Imréről szóló biográfiája egyébként ugyancsak a könyvvásárhoz időzítve jelent meg németül.

A magyar könyvkiadók, nyomdák és egyéb cégek az MKKE igazgatójának szerint eredményes tárgyalásokat folytattak, ami - mint hozzátette - megerősíti azt az otthon, a kulturális tárcának már előterjesztett javaslatot, hogy a fordítástámogatást - tehát a magyar szerzők külföldi megjelenését segítő támogatást - "meg kellene tízszerezni." Óriási érdeklődés nyilvánul meg német irodalmi, illetve kiadói körökben arra vonatkozóan, hogy különböző magyar szerzők műveiből minél többet jelentessenek meg az itteni könyvpiacon.

"Abban reménykedem, hogy a magyar irodalom sikere ráirányítja a figyelmet a magyar könyvkiadás más szegmenseire is" - fogalmazott Zentai Péter László, hozzátéve: nagyon örülne, ha a magyar történettudomány legjobbjait - Romsics Ignáctól Ungvári Krisztiánig és másokig -, vagy a magyar szakkönyvkiadás kiváló termékeit is hasonló külföldi érdeklődés fogadná majd.

1956 irodalmának és a kortárs magyar irodalomnak a bemutatkozásán kívül további cél volt az is, hogy olyan írókat is megismerjen a német közönség, akik "újszülöttnek" számítanak a német piacon. Az MKKE igazgatója szeriont ezt a célkitűzést is sikerült teljesíteni, példaként említve Závoda Pál, illetve nagysikerű regényének a Jadviga párnájának a bemutatkozását.

Zentai Péter László szerint - épp a magyar írók iránti érdeklődés miatt - egy dolgon mindenképp változtatni kell. Mégpedig azon, hogy a programokat sokkal korábban kell összeállítani, s ez biztosíthatná, hogy azok - a helyi információs rendszeren keresztül - bekerüljenek a könyvvásár fő eseményei közé. Ebben az esetben ugyanis egy-egy magyar rendezvénynek négyszer-ötször több látogatója lehetne.

Végezetül Zentai Péter László hangsúlyozta, hogy az idei frankfurti könyvvásár iráni érdeklődés mindent felülmúló volt. A német publikum - mint fogalmazott - ebből a szempontból "egészen rendkívüli". A német kiadók pavilonjaiban gyakorlatilag egy gombostűt sem lehetett volna elejteni - jelentette ki. Ezt bizonyítja az is, hogy a két közönségnapon - szombaton és vasárnap - a látogatók száma megközelítette a 300 ezret. Az MKKE igazgatója szerint ehhez hasonló, hatalmas érdeklődés egyetlen más országban sem tapasztalható.

2006. október 8.

Az 1956-os forradalmat és a jelenlegi kormányellenes tüntetéseket hasonlítja össze egy amerikai lap

A budapesti tüntetésekről írt hét végi számában a Los Angeles Times, összehasonlítva az 1956-os forradalmat a jelenleg Magyarországon zajló eseményekkel.

A cikk szerzője, B. Göllner András, a montreali Concordia University és a Budapesti Gazdasági Főiskola professzora cikkében megállapítja: míg az 1956-os forradalom kivívta a világ csodálatát a Magyarországra kényszerített kíméletlen kommunista rezsim elleni hősies fellépésével, addig a jelenlegi mozgalom célja nem egy diktatúra, hanem az ország törékeny alkotmányos demokráciájának megdöntése.
A szerző szerint az egyik oldalon egy nyugati stílusú, piacbarát, szocialista-liberális koalíciós kormány áll Gyurcsány Ferenc miniszterelnök vezetésével, míg a másikon a Fidesz elnöke, Orbán Viktor által irányított "végsőkig elkeseredett, idegengyűlölő szélsőségesek zavaros népsége". Megjegyzi, hogy a Fidesz az elmúlt 16 évben négy választást veszített el, és most "minden követ megmozgat" a hatalom megszerzésére.

A szerző beszámol a legutóbbi fejleményekről, az önkormányzati választásokról, melyeken a Fidesz "bizonyos meggyőző eredményeket" ért el, az Orbán által ezt követően kiadott "riasztó ultimátumról", mely szerint, amennyiben Gyurcsány nem mond le, és nem vonja vissza gazdasági megszorító csomagját, a Fidesz elnöke mindennap utcára fogja szólítani követőit. Ez - írja - a minapi erőszakos tüntetések, az MTV székházának meggyújtása és a rendőrök elleni támadások fényében egyenértékű a kormány - szükség esetén erővel történő - megdöntésének fenyegetésével.

Orbán, "a kaméleonszerű politikus" és pártja pályafutásának ismertetése után a szerző idézi Debreczeni Józsefet, aki mind Orbánról, mind Gyurcsányról életrajzot írt, s aki szerint, amennyiben Orbán populista mozgalma megnyeri az utcai ütközetet, "Magyarország nehezen kivívott parlamenti demokráciája helyrehozhatatlan csapást kap", mert helyébe "egy korrupt, álnok, paternalista, balkáni típusú rezsim fog lépni", és "Magyarország inkább fog hasonlítani Lukasenko Fehéroroszországához, mint az európai parlamenti demokráciákhoz".

"Ezek nyilvánvalóan erős szavak egy olyan európai politikai vezetőről, aki végül is az Európai Parlament legnagyobb politikai tömbjének, a jobbközép Európai Néppártnak egyik alelnöke" - írja a szerző. Kérdés - folytatja -, hogy Debreczeni szavait csupán "vészjelző propagandának" kell-e tekinteni, vagy lehetséges volna, hogy "Orbán orránál fogva vezeti Európa demokratikus politikai vezető garnitúráját, amint Slobodan Milosevic tette, mielőtt megkezdte volna tombolását a Balkánon?" A szerző szerint a bizonyítékok növekvő mértékben a borúlátó nézetet erősítik.

A cikk szerint a jelenlegi magyarországi válság, a társadalmi elégedetlenség oka mélyebben húzódik, mint a nyilvánosságra került Gyurcsány-beszéd által kiváltott sokk. A valódi ok a rendszerváltáshoz fűzött nagy várakozások összeomlása, amelyből a szerző szerint nemcsak Orbán, hanem minden újonnan felemelkedő közép-európai populista vezető igyekszik hasznot húzni.

Végezetül a szerző szerint nagy hiba volt - "akárcsak annak idején Neville Chamberlain alázatoskodása Adolf Hitler előtt 1938-ban" - Wilfried Martens, az Európai Néppárt vezetője részéről az Orbán politikai stratégiájához nyújtott támogatás, mert ez "jelentékeny bátorítást" adott Orbán "vakmerő követőinek". "Brüsszelnek sohasem szabad bátorítania vagy eltűrnie a parlamenti szabályok figyelmen kívül hagyását vagy az alkotmányosan megválasztott demokratikus kormány erőszakos megdöntését egyik tagállamában. Ha megengedik, hogy Magyarország antidemokratikus múltjának szelleme ismét felemelkedjék, nemcsak Magyarország, hanem egész Európa demokráciája kerül veszélybe" - írta a Los Angeles Times cikkének szerzője.

2006. október 8.

Több mint negyven kötet az '56-os forradalom évfordulójára

Több mint negyven kötet jelent, illetve jelenik meg állami támogatással az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára, a kiadványok többségét ősszel adják ki.

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium összegzése szerint a megjelenő munkák között szerepelnek irodalmi naplók, visszaemlékezések, interjúkötetek; a művek az egykori budapesti események mellett bemutatják a vidék forradalmát és a történtek külföldi megítélését is.
Az 56-os Intézet Közalapítvány két kötettel készül: Kőrösi Zsuzsanna "1956 emlékezete" és Csics Gyula "Napló 1956-1957" című munkájával. A kiadványok sorában megtalálható Fejtő Ferenc "1956 a magyar forradalom" című könyve, valamint Pomogáts Béla két munkája is, a "A szabadságról és a zsarnokságról", illetve az "Ötvenhat csillaga". Szakolczai Attila és Á. Varga László a vidék forradalmáról írt kétkötetes művet. Kiadnak több irodalmi naplót is, ezek közé tartozik Ember Mária Mindent késve, valamint Futaky István Utam a Dossziéhoz című kötete.

Az 56-os forradalom külföldi megítélését mutatja be a BBC magyar adásának két egykori munkatársa, Pallai Péter és Sárközi Mátyás A szabadság hullámhosszán című könyvben, valamint Vladimir Popin szerb író '56 a jugoszláviai sajtó tükrében című írásában.

A kiadványok között szerepel még egyebek mellett Kertész Ákos: A Nap utcai fiúk, Kopácsi Sándor: 1956 és ami mögötte van, Sümegi György: Naplók, interjúk 56-ról, Szántó Piroska: Forradalmi szvit, Buda Ferenc: Túl a falon, Szigethy Gábor: 1456 és 1956, Kő András: Melburne 1956, Ágh István: Októberi fogadalom, és Lossonczy Tamás: 56-os Vázlatkönyv című munkája.

A mi forradalmunk című kiadványt Földes Anna, az Egység a forradalomban című kötetet Szesztay Ádám, a Piros a vér a pesti utcán című könyvet pedig Győri László szerkesztette.

2006. október 9.

1956 - Spanyol film 56-ról

Az 1956-os magyar forradalom eseményeit ábrázoló spanyol játékfilmet mutat be az Örökmozgó Filmmúzeum októberben két alkalommal.

Szeptemberben indította útjára az Örökmozgó Filmmúzeum 20. század a filmen címmel, egy éven át tartó filmtörténeti sorozatát.Minden hónapban más és más társadalomtörténeti korszakot ragadnak ki az elmúlt 100 évből, és olyan filmeket vetítenek, amelyek hangsúlyozzák az adott korszak hangulatát.
A sorozat része az 1956-os forradalom 50. évfordulójára Spanyolországból megszerzett, Magyarországon még soha nem vetített Rapsodia de sangre című film, melyet 1957-ben forgattak, s melynek színhelye a forrongó Budapest.

A filmben két szerelmi történet hátteréül szolgálnak az 56-os magyar események. Antonio Isasi-Isasmendi rendező bilbaói, barcelonai és geronai utcákon forgatott. A film csaknem teljes költségét állami támogatásból fedezték, a spanyol hadsereg is "ingyen" statisztált benne, így a korabeli spanyol filmek színvonalához képest látványos produkció született - nem kevés
propagandisztikus felhanggal.

A magyar közönség két alkalommal láthatja a filmet, október 18-án és 21-én este fél kilenckor.

2006. október 9.

Színház - Börtönérettségi

Nagyváradon 1956 októberében gimnazista fiatalok felesküsznek a magyar szabadságra. Volt, akit az érettségi padból vittek el és a történelem tétel utolsó mondatait már nem tudta leírni. Jött az igazi Történelem... A Börtönérettségi című produkciót a Jövő Háza Fogadójában és Padlásán láthatják a nézők október 21-én és 22-én.

Az 56-os forradalomra emlékezik ezzel a darabbal a Jövő Háza. A SzínTársulat előadásában látható Börtönérettségi című darab rendezője Árkosi Árpád, a díszlet Árvai György, a zene Árkosi Szabolcs munkája.
Az érettségi előtt álló fiatalok romantikus terveket szőnek, hogyan szabadíthatnának ki a marhavagonokba zárt és Szovjetunióba szállított magyar foglyokat. A hatalom megvárja a nagykorúságot, csak akkor csap le az álmodozó diákokra.

A mű főszereplői: Sallai Nóra, Zanotta Veronika, Benedek Gyula, Csuja Imre és Szabados Mihály.

Senki nem mondta le a részvételt az október 23-i ünnepségeken

Egyetlen magas rangú meghívott, állam- vagy kormányfő, külügyminiszter sem mondta le részvételét az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából sorra kerülő budapesti ünnepségeken. Ezt Polgár Viktor külügyi szóvivő mondta hétfőn az MTI érdeklődésére.

Az MTI információi szerint 34 állam-, illetve kormányfő vesz részt azokon a rendezvényeken, amelyek október 22-én és 23-án lesznek a fővárosban. José Manuel Durao Barroso, az Európai Bizottság portugál elnöke szombaton jelezte: elfogadta a miniszterelnök meghívását.

Polgár Viktor elmondta: a résztvevő külföldi politikusok között lesz Jaap de Hoop Scheffer, a NATO főtitkára, Angelo Sodano bíboros, volt vatikáni államtitkár, I. János Károly spanyol uralkodó, V.Harald norvég király, Henrik luxemburgi nagyherceg, Viktor Juscsenko ukrán elnök, Traian Basescu román elnök, Calin Popescu Tariceanu román miniszterelnök, Moritz Leuenberger svájci elnök, Horst Köhler német szövetségi államfő, Heinz Fischer osztrák elnök, Wolfgang Schüssel leköszönő osztrák kancellár, George Pataki, New York állam kormányzója, Guy Verhofstadt belga miniszterelnök, Václav Klaus cseh elnök, Toomas Hendrik Ilves észt államfő, Terry Davis, az Európa Tanács főtitkára, Tarja Halonen finn elnök, Dominique de Villepin francia kormányfő, Jan Peter Balkenende holland miniszterelnök.

2006. október 9.

Könyvtári éjszaka a szegedi egyetemi bibliotékában

A tavalyi rendezvény sikerén felbuzdulva idén is megrendezik a Könyvtári éjszakát a szegedi egyetemi könyvtárban: szerdán este 8 órakor nem bezár, hanem éppen ellenkezőleg, kinyílik a bibliotéka, mégpedig legszebb arcát mutatva az érdeklődők felé.

A Múzeumok éjszakájának mintájára született Könyvtári Éjszakán tavaly mintegy ezer ember vett részt az egyetemi bibliotékában, s még hajnali egykor is többen igyekeztek be a programokra, mint ahányan távoztak az épületből.
Az idei "éjszakának" két fő motívuma lesz. Egyrészt 1956-ra emlékeznek az intézmény dolgozói és látogatói a könyvtár könyveinkből összeállított gyűjteménnyel, kiállítással, 1956-os szegedi könyvtári iratokkal, a korszakot idéző zenével, tárgyakkal, irodalmi művekkel. A tervek szerint az est vendége lesz Sz. Lukács Imre is, akivel 1956-os témájú új könyvéről beszélgethetnek majd a kései órán az érdeklődők.

A másik téma könnyedebb és az "éjszakához" illő lesz: bagolyvár épül majd a könyvtárban. Bemutatják, mi a szerepe az éjszaka madarának a filmekben, képzőművészeti alkotásokban, irodalmi művekben és mennyi információ található mindezekről az interneten. Lesz ezzel kapcsolatos filmmontázs, dokumentumfilm, kvízjáték is.

Idén is megszervezik az éjszakai könyvtári "túrákat", így az olvasók eljuthatnak a máskor számukra elzárt területekre - például a szerverszobába, vagy a kötészeti műhelybe. Az éjjeli látogatók a gyűjteményekkel kapcsolatos vetélkedőkben vehetnek részt, lesz teaház, benne az ötvenes évek szórakoztató lapjaival, s idén sem marad el a tavaly oly népszerű "kegyelem órái" program, amikor a késedelmesen visszahozott könyveknél elengedik a büntetést.

2006. október 9.

Munkáspárt: ne fordítsanak közpénzt október 23. megünneplésére

Ne fordítsanak közpénzt 1956 ötvenedik évfordulójának megünneplésére- szorgalmazta hétfői budapesti sajtótájékoztatóján Thürmer Gyula, a Magyar Kommunista Munkáspárt elnöke, aki ellenforradalomnak nevezte az akkori történéseket.

Olyasmit - például március 15-ét - kell ünnepelni, amiben van közmegegyezés, de '56 megítélésében "nincsen megközelítőleg egységes vélemény sem" - mondta Thürmer Gyula, megjegyezve, emiatt nem kellene ünnepségekre költeni.
"Itt a szemléletről van szó" - válaszolta egy kérdésre, hozzátéve, "egyik-másik kórház és egyik-másik iskola is jobban járna", ha a megemlékezések helyett megkapnák ezt az összeget.

Azt hangsúlyozta, hogy az '56-os események az alacsony életszínvonal és "a demokrácia számtalan megsértése" kiváltotta "népi elégedetlenség miatt kezdődtek", később azonban ellenforradalomba fordultak.

A Munkáspárt elnöke hangot adott azon véleményének, hogy 1956 után "Magyarországon egy fennálló rend törvényei alapján hoztak ítéleteket", megjegyezte azonban, helytelenítik ilyen ügyekben a halálbüntetés kiszabását.

2006. október 9.

Köztéri alkotások az '56-os forradalom évfordulóján

Számos emlékművet és szobrot állítanak, sok helyen pedig emléktáblát avatnak az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából a fővárosban és a vidéki településeken.

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium összegzése szerint a főváros V. és a VIII. kerületében emléktáblát helyeznek el, a VII. kerületben mellszobrot emelnek Kéthly Anna emlékére, a fővárosi Memento parkban pedig létrehozzák a Sztálin-szobor ledöntésének építészeti mementóját.
Emlékművet avat egyebek mellett Aggtelek, Ajka, Berettyóújfalu, Csongrád, Esztergom, Érd, Kalocsa, Kazincbarcika, Keszthely, Kunszentmárton, Mezőtúr, Nagykanizsa, Nyíregyháza, Ózd, Paks, Székesfehérvár, Szentendre, Tata és Vác önkormányzata. Hódmezővásárhelyen Kő Pál, Hajdúböszörményben Varga Imre szobrászművész alkotását állítják fel.

Encs, Kaba és Tatabánya önkormányzata egyaránt Nagy Imre-mellszobrot emel. Mindszenty József bíboros emlékére a balassagyarmati római katolikus főplébánia és a csákánydoroszlói római katolikus egyházközség domborművet, Érpatak község önkormányzata mellszobrot avat. Balatonfüred polgármesteri hivatala Bibó István-emlékszobrot állíttat az évforduló alkalmából.

2006. október 10.

Szili Katalin: Magyarországnak békére van szüksége

Az együtt ünneplés és a békesség fontosságát hangsúlyozta Szili Katalin az 1956-os forradalom közelgő ötvenedik évfordulója alkalmából mondott beszédében kedden Pécsett.

Az 1956-os forradalom álma mára megvalósult: szabad, független, demokratikus országban élhetünk. Az álom beteljesülése azonban azt is jelenti, hogy tudjunk együtt emlékezni - fogalmazott az Országgyűlés elnöke Baranya megyenapi ünnepségén.
Úgy vélte: ez az egy hozhatja meg azt, amire mindannyian vágyunk, a békességet, azt a lelki megbékélést, ami erőt adhat a következő esztendőkben a változtatások véghezviteléhez.

Szavai szerint senki sem kérdőjelezi meg, hogy el kell végezni a politikai és gazdasági rendszerváltást követő úgymond "finomhangolásokat" az igazgatásban, az egészségügyben, az oktatásban és számos más helyen.

A tavaszi és az őszi választás egy következtetésre enged: az együttműködésre. Arra, hogy az országnak békességben hozzunk el minden fejlesztést, azokat a lehetőségeket, amelyeket az Európai Unió kínál számára - mondta Szili Katalin.

Hozzátette: bár már megtörténtek azok a lépések, melyek beteljesítették 1956 szellemiségét, társadalmi együttműködéssel, egyetértéssel szükséges megtalálni az egymást összekötő utakat, kapcsokat, amik mentén tovább lehet haladni.

Véleménye szerint ha a társadalom azt kívánja, hogy bizonyos fundamentális, alkotmányozást érintő kérdésekben, például a parlament létszámának szűkítése tekintetében, változtatások történjenek, akkor ezeket meg kell tenni, s ezt mindenkinek szükséges felismernie az egész országban.

2006. október 10.

Melbourne '56: csütörtöktől az m1-en

Csütörtöktől látható a Magyar Televízióban az "Olimpiának indult..." című kreatív dokumentumfilm, amely az 1956-os melbourne-i ötkarikás játékoknak kíván méltó emléket állítani az ötvenedik évfordulón.

A budapesti keddi sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a film háromszor ötven percben, október 12-én, 19-én és 26-án, csütörtökönként 20:05 órai kezdéssel kerül adásba az m1-es csatornán.

"A magyar csapat sorsát, történetét, helytállását szerettük volna bemutatni" - mondta Zoltán Péter János, a film rendezője.

Az interjúkat Magyarországon, Ausztráliában, Németországban és az Egyesült Államokban, míg a fikciós jeleneteket a Magyar Televízió 8-as stúdiójában forgatták le az alkotók. Az itthon még soha nem publikált, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tulajdonát képező eredeti archív felvételeket is tartalmazó képsorokat a ma sportriporterei kommentálják, még izgalmasabbá téve az akkori versenyeket az utókor számára.

A film készítői azért keresték meg a történet valamennyi szereplőjét szerte a világban, hogy a különböző elbeszélések, beszámolók, naplók, dokumentumok, archív anyagok, hírek alapján hiteles választ adjanak az egyidejűségben rejlő drámai pillanatok és titkok kérdéseire.

"A magyar résztvevők közül nagy szerencsékre 13-an naplót vezettek és ezeket a feljegyzéseket átadták nekünk" - mondta Dobor Dezső, a mű társrendezője.

Az olimpiára kiutazott 113 fős csapatból 29 sportoló külföldön maradt, 38 egykori sportoló, 7 edző, sportvezető, bíró, csapatorvos pedig jelenleg is Magyarországon él. Összesen 65-en álltak a kamerák elé.

Az alkotás készítői mások mellett megszólaltatták még Ron Clarke-ot is, a legendás ausztrál hosszútávfutót, aki ötven esztendeje fellobbantotta a lángot a melbourne-i stadionban.

A film DVD változata november közepétől vásárolható meg, míg az interjúkból, eredeti naplókból, fotókból álló, a filmmel azonos című könyv ősszel kerül a könyvesboltokba.

2006. október 10.

Gyurcsány Ferenc Londonba utazik

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök egynapos látogatásra szerdán Londonba utazik, ahol megbeszélést folytat brit kollégájával, Tony Blairrel, majd közösen szólalnak fel a brit Parlamentben - közölte a Kormányszóvivői Iroda az MTI-vel.

A magyar kormányfő és brit kollégája beszédet mond a londoni parlamentben az 1956-os magyar forradalomról tartandó megemlékezésen és kiállításon. Később Gyurcsány Ferenc a magyar nagykövetségen találkozik vezető brit gazdasági és befektetési szakemberekkel - áll a tájékoztatóban.
A miniszterelnököt londoni látogatására elkíséri Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter, valamint Veres János pénzügyminiszter. A küldöttség menetrend szerinti járattal utazik.

2006. október 10.

Kiállítások az '56-os forradalom 50. évfordulóján

Képző- és iparművészeti alkotásokból, fotókból, plakátokból, emléktárgyakból és bélyeggrafikákból egyaránt rendeznek tárlatot az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából a budapesti és vidéki kiállítóhelyeken.

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium összegzése szerint a Műcsarnokban október 12-től "Az út - 1956-2006" címmel képző- és iparművészeti kiállítás rendeznek a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének pályázata alapján.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban "Szabad nép 1945-1956-1968 - Plakát, élet, művészet" címmel nyílik tárlat november 2-án. A Dorottya Galériában Pauer Gyula művei láthatók, a budapesti Lengyel Intézet plakátokból tár a látogatók elé válogatást, míg a Trafó Galériában "A forradalom nem kerti parti" címmel október 26-án nemzetközi kortárs művészeti bemutató nyílik.

A Kondor Béla Közösségi Házban 56 fénykép '56-ról címmel Chochol Károly fotóit mutatják be. A Bélyegmúzeumban "Bélyeggrafika 1956" címmel látható tárlat, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen pedig Oszvald Tamás: Időszakos emlékmű - '56-os reagens című köztéri akcióját és kiállítását rendezik meg. Az Erdély Művészetéért Alapítvány a Vármegye Galériában erdélyi művészek 1956-ról készült képzőművészeti alkotásaiból nyújt válogatást.

A Szentendrei Képtár olyan művészek anyagát mutatja be, akik átélték 1956 eseményeit. Tiszaújvárosban, a Derkovits Gyula Művelődési Központ és Városi Könyvtár épületében Csete Örs: Arcok és sorsok című fotókiállítása várja a látogatókat. A pécsi Rácz Aladár Közösségi Házban Romák a forradalomban címmel rendeznek képzőművészeti kiállítást, a miskolci Petró Házban

1956-os fényképeket mutatnak be, míg Zalaegerszegen, a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben Lugossy Mária szobrászművész műveit tekinthetik meg a látogatók.

2006. október 11.

1956 - Magyar származású nyugati művészek tárlata

Magyar származású nyugati képzőművészek alkotásaiból nyílt tárlat az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulója tiszteletére, a Magyar Kultúra Alapítvány épületében szerdán.

A tárlat az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület, az American Hungarian Panoráma világlap és a Magyar Kultúra Alapítvány összefogásának köszönhetően jött létre.
A nagyszabású rendezvényen öt kontinens 56 magyar származású képzőművészének mintegy 200 alkotása látható, festmények, szobrok és kisplasztikák.

A megnyitón részt vett Bogyay Katalin, nemzetközi szakállamtitkár, aki beszédében hangsúlyozta: a művészet összeköti a magyar származású alkotókat. Kifejezte örömét, hogy a jelenlévők nem felejtették el Magyarországhoz való kötödésüket - ennek bizonyítéka a szerdán megnyílt tárlat.

Elmondta: "1956 egy olyan pillanata a magyar történelemnek, ami mindenütt mindenki számára - ha ez felmerül vagy erről hall - pozitív gondolatot teremt, 1956-ért becsülik a magyarokat."

Koncz Gábor, a Magyar Kultúra Alapítvány igazgatója beszédében elmondta: "Otthon van itt ez a sokszínű kiállítás, hiszen mint az emléktábla is hirdeti, ebben az épületben működött 1956-ban a Műegyetem központi diákszállója, amely egyik kiindulópontja volt a diákság októberi megmozdulásának, a forradalomnak. Az emigráció művészei és művei ide hazatértek".

Kalapács Ildikó, Amerikában élő magyar származású művész azt hangsúlyozta, hogy a tárlatra hozott alkotásaiban tudatosan benne van a magyarországi múltja, ma is szoros kapcsolata az országhoz és a magyar kultúrához.

A megnyitó után Bánkuty E. Géza, Az emigráció hazatér emlékrendezvény elnöke 1956-os Díszérem elismeréseket adott át.

A kiállítással egy időben jelent meg A nyugati világ magyar származású képzőművészei című színes, magyar és angol nyelvű könyv, amely tartalmazza a művészek életrajzát, portréképét, fotókat alkotásaikról, valamint egy összefoglaló tanulmányt e témakörben.

A tárlatot október 31-ig lehet megnézni a Magyar Kultúra Alapítvány épületében (Szentháromság tér 6.), ezután a művek Magyarország városaiban vándorkiállításokon láthatók.

2006. október 11. (részlet)

Megújul a Zeneakadémia

Várhatólag 2008 őszén megkezdődik a Zeneakadémia Liszt Ferenc téri épületének felújítása - jelentette be szerdai sajtóértekezletén Batta András, az intézmény rektora.

Batta András kiemelte, hogy az 1956-os forradalom emlékére október 17-én este az egyetem énekkara Erdei Péter vezetésével ad hangversenyt a Városmajori templomban Fassang László zongora- és orgonaművész közreműködésével. Schmidt Mária történész, a Terror Háza igazgatója fog beszélni az 1956-os forradalomról.

Hozzátette: az MTI-nek, hogy október 20-án a koncertet megismétlik Svájcban, a berni Münsterben, ahol az ünnepi hangverseny előtti ökumenikus istentiszteleten Tőkés László püspök lesz a vendég-szónok. Svájc 1956-ban több mint 13 ezer magyar menekültet fogadott be és utána is sok segélyt küldött Magyarországra. Erre az áldozatvállalásra emlékezve rendezi meg a hangversenyt a svájci magyar nagykövetség és Boros Jenő nagykövet.

2006. október 11.

Gyurcsány Ferrenc Londonban: az egyesült Európa egésze is '56 örököse - ÖSSZEFOGLALÓ

Nemcsak a mai Magyarország, de az egyesült új Európa is 1956 örököse - mondta szerdán Londonban Gyurcsány Ferenc.

A magyar miniszterelnök, aki az 1956-os forradalom évfordulós rendezvényére érkezett rövid látogatásra Londonba, Tony Blair brit kormányfővel közösen tekintette meg a brit parlament képviselői irodaházában berendezett kisebb emlékkiállítást.
A rendezvényen Gyurcsány Ferenc a meghívott vendégeknek azt mondta: a megosztott Európa egyesülését már akkor, néhány nemzedékkel ezelőtt be lehetett volna fejezni, vagy egy kicsit később, 1968-ban. 1956 októberében nemcsak a szabad és demokratikus Magyarországért harcoltunk, hanem egy olyan Európa megteremtéséért is, amely nem megosztott. A harc nem volt hiábavaló akkor sem, hogyha csak egy nemzedékkel később, a politikai változások után hozott győzelmet.

Természetesen az elmúlt évben és az elmúlt 15 évben is sok minden megváltozott. Ma Magyarországon a legnagyobb bátorság nem barikádok építéséhez, hanem azok lebontásához kell - mondta a magyar miniszterelnök. Gyurcsány Ferenc szerint október 23-át "vissza kell szerezni a politikától", annak érdekében, hogy senki ne merje '56-ot a politikai futballhuliganizmussal összehasonlítani. Biztosítanunk kell, hogy Európa és a világ az ünnepségek miatt figyel bennünket és nem a breaking news (rendkívüli eseményekről szóló hírek) miatt - mondta. A miniszterelnök szerint 1956 a magyar nemzet közös nevezője. 50 évvel ezelőtt meg tudtuk találni ezt a nevezőt - tette hozzá.

Tony Blair brit kormányfő, aki szintén tartott egy rövid beszédet az ünnepi rendezvényen, azt mondta: a demokrácia "nehéz dolog", amely bátor vezetői magatartást és döntéshozatalt követel.

Blair ennek illusztrálására megemlítette, hogy mostanában Gyurcsány Ferencnek is "kijutott a nehézségekből".

A brit kormányfő szerint emlékezni kell arra, hogy az 1956-os forradalom milyen rendkívüli esemény volt, és arra is, hogy céljait milyen könnyű magától értetődőnek tekinteni az olyan demokráciákban, mint a brit.

Blair szerint rendkívüli bátorság kellett azokban az időkben a kiálláshoz a szabadságért, és amikor a szabadság végül megérkezett Magyarországra, akkor lehetett igazán érzékelni az érte 1956-ban hozott áldozatot, azt, hogy ez miért volt olyan fontos, és azt is, hogy miért nem lehet elnyomni az emberekben a szabad élet iránti vágyat.

2006. október 11.

Kormányszóvivő: az '56-os emlékév programjait nem a kormány szervezi

Az 1956-os emlékév programjait nem a kormány, hanem az 1956-os Emlékbizottság szervezi - mondta szerdán a kormányszóvivői tájékoztatón Danks Emese.

"Sem a miniszterelnök úr, sem a köztársasági elnök úr nem szervez '56-os emlékrendezvényt" - szögezte le a kormányszóvivő annak kapcsán, hogy a Fidesz és a KDNP bejelentette, nem vesz részt olyan megemlékezésen, amit az 1956-os emlékév kapcsán a kormány szervez.

Emlékezetett arra, Orbán Viktor is jelen volt azon a munkaebéden a Magyar Tudományos Akadémián, ahol a testület képviselői, a miniszterelnök és az akkori parlamenti pártok vezetői egyeztették a bizottság javaslatait.

Danks Emese hozzátette: az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójának méltó megünneplése az ország érdeke.

2006. október 11.

A Fidesz önálló megemlékezést szervez október 23-ára

A Fidesz önálló megemlékezést tart október 23-án Budapesten, amelyre Magyarország minden polgárát várja - jelentette be Szijjártó Péter szóvivő szerdai sajtótájékoztatóján, egyben jelezve azt is, hogy a Fidesz nem vesz részt olyan ünnepségen, amelyen Gyurcsány Ferenc beszédet mond.

"A Fidesz október 23-án Budapesten 14.00 órai kezdettel megemlékezést tart az 1956-os forradalom előtt tisztelegve; erre a megemlékezésre várjuk Magyarország minden polgárát, 1956 szellemiségének megfelelően, pártállásra való tekintet nélkül" - mondta a szóvivő, aki egy-két napon belül ígért tájékoztatást a pontos helyszínről és a programról.
Mint mondta, a Fidesz nem vesz részt azokon az 56-os megemlékezéseken, amelyeken Gyurcsány Ferenc miniszterelnök felszólal, de azokon, amelyeken Sólyom László köztársasági elnök mond beszédet, a Fidesz képviselteti magát.

A Fidesz kommunikációs vezetője arra kérte a miniszterelnököt, hogy semmilyen nyilvános megemlékezésen ne szólaljon fel, mert ez álláspontja szerint nyílt provokáció lenne 1956 szellemiségével és a magyar emberekkel szemben.

Szijjártó Péter arra a kérdésre, hogy jelen lesznek-e azokon a központi megemlékezéseken, amelyeken nem az államfő vagy Gyurcsány Ferenc, hanem mások, például Kosáry Domokos, az 1956-os Emlékbizottság elnöke mond beszédet, azt válaszolta: át fogják tekinteni az 56-os megemlékezések meghívóit, valamint a "képviselet jelentőségét, lehetőségét és kötelességét", és ennek alapján döntenek majd.

Az MTI azon kérdésre, hogy elmennek-e azokra a rendezvényekre, ahol a miniszterelnök nem mond beszédet, de jelen van, úgy válaszolt: a Fidesz semmilyen olyan nyilvános rendezvényen nem kíván részt venni, ahol a miniszterelnök beszédet mond.

Arra a kérdésre, hogy árt-e Magyarország külföldi megítélésének a Fidesz esetleges távolmaradása, Szijjártó Péter azt válaszolta: Magyarországnak az az instabilitás, politikai és morális válság árt, amit Gyurcsány Ferenc okozott. Hozzátette: a Gyurcsány Ferenccel való közös ünneplés akadálya nem a múltban, hanem a jelenben és a jövőben keresendő, a Fidesz ugyanis nem akar azonosulni a gátlástalansággal, a hazugságokkal és a hatalomhoz való mániákus ragaszkodással, amit Gyurcsány Ferenc képvisel. Mint mondta, 1956-ban az akkori forradalmárok is ezen tulajdonságok és tettek ellen küzdöttek.

Gyurcsány Ferenc szerepvállalása az 1956-os megemlékezéseken súlyos tehertételt jelent - szögezte le.

2006. október 11.

56-os Emlékév: magyar történész Moszkvában vitatja egy levéltári kiállítás címét

"Nem a kilátástalanság, hanem az emberi méltóság forradalma volt 1956" - mondta Bak János történész, egykori résztvevő Moszkvában egy olyan orosz-magyar levéltári kiállítással kapcsolatban, amely a jövő hét közepén nyílik meg, egy időben mindkét fővárosban.

A kiállítás Örkény István egykori értékelését tükröző mottója, amely szerint "Ez a kilátástalanság forradalma volt", valamiféle "kompromisszumot takar azoknak az oroszoknak (a kedvéért), akik még mindig nagyon érzékenyek és nem hajlandók szembenézni a múlttal" - vélte a magyar professzor, magyar újságíróknak nyilatkozva az 56-os Emlékév fő oroszországi rendezvényeiről a moszkvai magyar kulturális központban tartott sajtótájékoztató után.
"A forradalom nem volt hiábavaló, értelmetlen, sőt nem is volt teljesen reménytelen, tehát a kilátástalanság szó nem érinti a lényegét, ha ebben az értelemben fordítjuk" - tette hozzá Bak János, aki (Bibó István nyomán) "az emberi méltóság forradalmaként" értékeli "az 1956-os eseményeket".

A kiállítástól, amelynek orosz törzsanyagát a moszkvai legújabbkori történeti levéltár (RGANI), az egykori szovjet kommunista pártarchívumban őrzött dokumentumok adják, nem várhatók szenzációk - mondta Mihail Prozumenscsikov igazgatóhelyettes, jelezve: a bemutatásra kerülő új (vagyis a titkosítás alól nemrég feloldott) dokumentumokat főleg olyan határozatok alkotják, amelyeket a szovjet döntéshozó központi bizottság elnöksége már a forradalom elfojtásának (november 4-i) kezdete után hozott.

Bak János, aki jövő szerdán magyar filmhetet nyit meg 1956-ról szóló alkotásokból (Herskó János, Fábri Zoltán, Gothár Péter, Mészáros Márta) a moszkvai Szaljut mozimúzeumban, emellett előadásokat tart több orosz városban. Mint mondta, elő akarja segíteni, hogy az orosz emberek "megértsék a sokoldalú 1956-os forradalom lényegét, és megemlékezzenek azokról a hősökről és áldozatokról mindkét oldalon, akik életüket vesztették ebben a konfrontációban. Oroszországban különösen fontos lenne, hogy a következő nemzedékek tudomásul vegyék, milyen gonosz, gyarmati rendszert építettek fel az ő nevükben."

Orosz újságírók kérdésére Székely Árpád moszkvai nagykövet közölte: Magyarországon az 1989-90-es rendszerváltás után a parlamenti pártok konszenzusra jutottak abban, hogy 1956 forradalom volt, de azelőtt a tankönyvek nem tárgyalták, hanem pusztán az ellenforradalom minősítéssel intézték el. Kiss Ilona, a kulturális központ igazgatója pedig elismerte, hogy orosz középiskolában tanuló fia tankönyvében nincs szó a témáról, még ha már fel is kérték őt egy évfordulós előadásra.

Kiss Ilona kiemelte még az emlékprogramok közül azt a kerekasztal-beszélgetést, amelyet az orosz kulturális felügyelet (tévés moderátorként is ismert) vezetője, Mihail Svidkoj kezdeményezett, s amelyen a két ország kulturális és médiaszemélyiségei vitatják meg a magyar forradalomról élő felfogásokat, mítoszokat, s a rá vonatkozó hézagos ismeretek okait.
Az első kerekasztalt Budapesten tartják a levéltári kiállítás jövő csütörtöki megnyitásával egy időben, a második pedig a moszkvai megemlékezéseket zárja majd november 10-én.

"Magyar szabadságharcosok százainak és egy öreg elvtársának Nagy Imre (1956-os miniszterelnök) megölése sohasem évül el, akármit is csinált Kádár János (egykori magyar kommunista vezető). Körülbelül ugyanez vonatkozik (a tömeges politikai megtorlásokért felelős) Joszip Sztálinra (néhai szovjet diktátorra) is" - felelte Bak János az MTI-nek arra a megjegyzésére, amely szerint mindkét politikusról az a közvélekedés hazájában, hogy több jót tettek, mint rosszat.

2006. október 11.

Az állami ünnepségekre szóló meghívókat négyen írták alá - FRISSÍTETT (új: KDNP, MSZP)

Az állami ünnepségekre szóló meghívókat Gyurcsány Ferenc miniszterelnök mellett Sólyom László köztársasági elnök, Szili Katalin az Országgyűlés elnöke, valamint Kosáry Domokos, az 1956-os Emlékévet Előkészítő Emlékbizottság elnöke írta alá - közölte a Kormányszóvivői Iroda szerdán az MTI-vel.

A távirati iroda annak kapcsán kereste meg a Kormányszóvivői Irodát, hogy a Népszabadság című napilap szerdai számában arról ír, a Fidesz és a KDNP nem vesz részt olyan 56-os megemlékezésen, ahol a miniszterelnök szerepel.
A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) nem vesz részt azokon az 1956-os megemlékező ünnepségeken, amelyeket a kormány szervez - mondta az MTI-nek szerdán a párt szóvivője az ünnepségekkel kapcsolatos sajtóhírekre reagálva. Halász Zsuzsa szerint ha a kormány, illetve Gyurcsány Ferenc méltó megemlékezést akar, akkor még az ünnepségek előtt belátja, hogy személye a magyar demokrácia útjában álló legnagyobb akadály, s ezért még az állami ünnepségek előtt távozik a legfőbb méltóságok sorából.

"A KDNP mindig is távol tartotta magát a provokációtól, márpedig az 1956-os forradalom 50. évfordulóján Gyurcsány Ferenc személye és jelenléte maga a provokáció" - fogalmazott Halász Zsuzsa.

A Kormányszóvivői Iroda közlése szerint a miniszterelnök 1956-os megemlékezésekkel kapcsolatos programja ezen a héten válik véglegessé. Amint ez elkészül, a kormányszóvivő tájékoztatást ad a részletekről - teszik hozzá.

Az állami ünnepségekkel kapcsolatos weboldalon (www.19562006.hu) az olvasható, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök október 23-án, a Budapest '56 Szabadság nyilatkozat elfogadása után mond ünnepi beszédet a Parlamentben.

Az oldalon az is olvasható: a széles körű közmegegyezés érdekében 2004 tavasza óta független Emlékbizottság részvételével, az 56-os szervezetekkel és a parlamenti pártokkal egyeztetve készült el az Emlékév programja. A munkához számos intézmény köztük az '56-os Emlékbizottság, a Külügyminisztérium, a Terror Háza Múzeum, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint az 1956-os Intézet is szakmai segítséget nyújt.

Nyakó István, az MSZP szóvivője budapesti sajtótájékoztatóján kérdésre válaszolva azt mondta: Gyurcsány Ferencnek nincs külön programja, az 1956-os Emlékévet Előkészítő Emlékbizottság szervezi a programokat. A szocialista szóvivő szerint az ellenzéki pártok ezzel a lépéssel el akarják ijeszteni a külföldi vendégeket az évfordulós ünnepségektől. Mint mondta, egy internetes portálon is megjelent az a vélemény, hogy újabb bizonytalanságot okozna, ha felelős külföldi vezetők távol maradnának.

2006. október 11.

50 év magyar képzőművészete - este nyílik a kiállítás

AZ ÚT 1956-2006 címmel a Műcsarnok összes termét betöltő nagy kiállítás nyílik szerdán este az 1956-os forradalomra és a belőle fakadó érzelmi és tartalmi következményekre emlékezve.

Az országos tárlat célja, hogy láttassa azt az utat, amelyet a magyar művészek 1956-tól napjainkig bejártak, és olyan kortárs képzőművészeti alkotásokat mutasson be, amelyek a művészet mindenkori autonómiája és a szabadság egyetemes gondolata mellett tették le voksukat.
A tárlat négy gondolatpárra épül: I. öröm - remény, II. gyász - elfojtás, III. túlélés - menekülés, IV. változás - az út. A rendezők törekvése az volt, hogy bemutassák, miképpen él '56 üzenete a jelenkor művészetében.

Simonffy Márta, a kiállítás főkurátora elmondta az MTI-nek, hogy a Magyar Képzőművészeti és Iparművészeti Szövetség tavasszal írt ki pályázatot. Több mint 380 alkotó 1500 munkát küldött be, ebből választották ki 80 művész 206 alkotását a képzőművészet minden műfajából. Ott van a szocreál is Csáky-Maronyák: Kisúttörő köszönti a nagypapát című festményével és Kerényi Jenő: A szocialista kultúráért című szobra. Mellettük olyan fiataloknak az alkotásai láthatók, akiket kivégeztek a forradalom leverése után: Komanchy Sándor harmadéves festő hallgató, Csűrös Zoltán ötödéves festő, Bódis Antal elsőéves és Kovács József másodéves szobrász művei.

Az elmúlt 50 év magyar képzőművészetét meghatározó, ma már nem élő művészeknek, többek között Saár Erzsébetnek, Országh Lilinek és Barcsay Jenőnek az alkotásait köz- és magángyűjteményekből válogatták a kiállításra.

Jelen vannak műveikkel a tárlaton olyan alkotók is, akik elhagyták az országot, mint Csernus Tibor, Lakner László és Lux Antal.

A kiállítás egész ideje alatt a Balázs Béla Stúdió és a Magyar Nemzeti Filmarchívum dokumentumfilmjeit vetítik, emellett Ember Judit, Révész György, Makk Károly, Jeles András, Gárdos Péter, Zsombolyai János, Mészáros Márta és Schiffer Pál művészfilmjeit láthatják az érdeklődők. A tárlatot kísérő két irodalmi esten fiatal és idősebb költők, írók olvasnak majd fel munkáikból.

Az út 1956-2006 című kiállítás november 12-ig lesz látogatható a Műcsarnokban.

2006. október 11.

Emlékülés az 1956-ban magyar menekülteket befogadó államok parlamenti képviselőinek részvételével

Emlékülést tartottak az 56-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából a magyar menekülteket befogadó államok parlamenti elnökeinek, illetve képviselőinek részvételével szerdán Budapesten.

"A mai nap nem csak az emlékezés, hanem a hála és a köszönet napja is" - mondta ünnepi beszédében Szili Katalin.
Az Országgyűlés elnöke köszönetet mondott mindazon országoknak és népüknek, amelyek 1956-ban befogadták a Magyarországról menekülni kényszerülőket, menedéket, otthont biztonságot nyújtottak a forradalmároknak.

Az 1956-os magyar forradalommal elkezdődött a szovjet világ krízistörténete - mondta, hozzátéve, a forradalom azt üzente a világnak, hogy a kommunizmus megdönthető.

1989 hozta el '56 beteljesedését - hangsúlyozta, hozzátéve, "1956 kellett ahhoz, hogy államszocializmus végleg megroppanjon és 1989-ben eltűnjön Európából".

A rendszerváltás - mutatott rá - nem csak itt Magyarországon, hanem nemzetközi méretekben is bekövetkezett, "így elmondhatjuk azt, hogy 1956 vereségből győzelemmé vált".

A házelnök beszélt arról is, azok a magyarok, akik akkor elhagyták hazájukat, bebizonyították, hogy méltóak voltak a barátságra, a befogadó szeretetre, hiszen hosszú távon nem csak új hazájukat gazdagították a tudományban, a gazdaságban, vagy éppen a kultúrában, hanem az egész világot.

Az emlékülés részvevői közül elsőként Andreas Khol, az osztrák parlament elnöke szólalt fel, köszönetet mondva minden magyarnak azért, hogy "1956-ban hihetetlen bátorsággal lerántották a kommunizmus álarcát".

A befogadó országokból felszólalók hangsúlyozták, hogy a magyarok gazdagították társadalmukat, kultúrájukat, s hozzájárulnak a kétoldalú kapcsolatok erősítéséhez.

Az emlékülésen Andreas Khol után Hollandia, Szerbia, Svájc, Németország, Norvégia, Argentína, Svédország, Brazília, Izrael, az Egyesült Államok, Olaszország, Ausztrália, Belgium, Kanada, Franciaország és az Egyesült Királyság parlamenti elnökei, képviselői, illetve nagykövetei szólaltak fel.

2006. október 11.

Egy újonnan megjelent finn könyv szerint Kádár megdicsérte Kekkonent az 1956-os finn magatartásért

Kádár János egykori kommunista pártvezető megdicsérte hajdan Urho Kekkonen finn elnököt, amiért Finnország nem fogadott be magyar menekülteket 1956 októbere után, és általában is "józanul viselkedett az 1956-os események idején" - olvasható egy most megjelent finn könyvben, amelyet az 1956-os magyar forradalomról írt két szerzője.

A Helsingin Sanomat című finn lap szerdán ismertette internetes kiadásában két finn kutató, Anssi Halmesvirta és Heimo Nyyssönen A magyar felkelés 1956 (Unkarin kansannousu 1956) című könyvét.
A könyv nagyrészt azt elemzi, milyen kényes helyzetben volt a magyar forradalom alatt és után a Nyugat és a Szovjetunió közti szürke zónába szorult semleges Finnország, amelynek belpolitikájába Moszkva beleszólhatott a második világháború után (finn részről nem éppen önként) megkötött finn-szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezmény ürügyén.

Finnország hivatalosan nem ítélte el a szovjet intervenciót, és nem fogadott be magyar menekülőket a felkelés leverése után. Az ENSZ közgyűlésében nem merte támogatni 1956 novemberében azt az amerikai határozati javaslatot, amely elítélte a szovjetek magyarországi beavatkozását, és felszólította Moszkvát Magyarország elleni támadásának leállítására. (A finn küldött tartózkodott a szavazástól.) A forradalom véres elfojtása után tiltakozó tüntetések voltak szerte Nyugat-Európában, Helsinki azonban meglehetősen csendes maradt, sőt a finn rendőrség meg is akadályozta egy keresztény diákszervezet tervezett tüntetését a finn Nemzeti Múzeum előtt. Ezzel "érdemelte ki" Urho Kekkonen akkori finn elnök Kádár elismerő szavait - olvasható az új könyvben.

A szerzők szerint Kekkonen úgy ítélte meg a helyzetet az ötvenes évek második felében, hogy a magyar forradalom leverése intő példa Finnország számára is. Figyelmeztetés arra vonatkozóan, hogy "a befolyási övezetek nem változtathatók meg a Szovjetunió rovására" - írta naplójába 1958-ban, az úgynevezett "éjjeli fagy" időszakában.

Az "éjjeli fagy" megnevezés Nyikita Hruscsov akkori szovjet vezetőtől származik, és a finn-szovjet kapcsolatokban bekövetkezett "éjjeli fagyra" vonatkozik. (A jobboldal megerősödése nyomán 1958-59-ben viszonylag szabaddá vált a finn közéletben a Szovjetunió politikájának máskor erősen visszafogott, letompított, öncenzúrázott bírálata. Emiatt Moszkva visszahívta Helsinkiből nagykövetét, élesen támadta és fenyegette Karl-August Fagerholm akkori finn miniszterelnök szociáldemokrata vezetésű kormányát.)

2006. október 11.

Rockopera a forradalom évfordulójára

Egyetemisták előadásában mutatják be hétfőn a Szegedi Nemzeti Színházban Tábori György, Kocsák Tibor és Miklós Tibor 1956-ban játszódó Utazás című rockoperáját.

A darab külföldiek szemüvegén enged bepillantást a félévszázaddal ezelőtti eseményekbe és állít emléket a megtorlások áldozatainak - mondta a produkció ötletgazdája Ragány Zoltán, aki a mű egyik főszereplőjét, Veres Pált alakítja a rockoperában.
Hozzátette: az előadás célja, azon túl, hogy bemutatkozási lehetőséghez jutassa a magukban tehetséget érző egyetemistákat, az hogy megismertesse a közönséggel ezt a - talán technikai nehézségei folytán - kicsit elfeledett darabot.

Nagy Lóránt rendező szerint különleges élmény diákokkal együtt dolgozni, hiszen annak ellenére rendkívül lelkesek, hogy napközben helytállnak az egyetemen, majd este 6-tól kezdődnek a négy-ötórás próbák. Ugyanakkor rendkívül nehéz is a feladat, hiszen kezdőkről van szó, így egy nagyon kemény, több hetes próbafolyam áll a társulat mögött.

A darabban a magyar forradalmárok eufóriája és a világpolitika hideg racionalitása ütközik össze. A történet - amelyből Hollywoodban film is készült - 1956. november 4-én a forradalom leverését követően kezdődik. A ferihegyi repülőteret is megszállták a szovjet csapatok, ezért az országban rekedt külföldi állampolgárokat autóbusz szállítja Bécsbe. A csoporttal utazik Lady Ashton és szerelme, Veres Pál magyar egyetemi tanár, aki Recsket is megjárva részt vett a forradalomban. Veresnek lőtt sérülése van, melyet a harcok során szerzett, emiatt nagyon rossz egészségi állapotban van.

Mosonmagyaróvárnál a szovjetek feltartóztatják a buszt, és mivel érvénytelennek nyilvánítják a Ferihegyen kapott kiutazási engedélyt a Hotel Mosonban szállásolják el az utasokat. A szovjet csapatok vezetője, Szurov őrnagy azonban beleszeret Lady Ashtonba, így a "marasztalásnak" inkább ez a valódi oka.

2006. október 11.

A külföldi magyar kulturális intézetek programjai az '56-os forradalom évfordulóján

Összesen csaknem száz rendezvénnyel hívják fel a figyelmet az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára a külföldi magyar kulturális intézetek, amelyek mindegyikében bemutatják az 1956 - A szabadság reménye című tablókiállítást.

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium írásos összegzése szerint az események között számos kiállítás, emlékkoncert, nemzetközi konferencia és tudományos szeminárium szerepel, néhány intézet tanulmánykötet kiadásával készül az évfordulóra. A programok a legtöbb helyszínen szeptembertől decemberig tartanak.
Az események megvalósulásához a pénzügyi alapot a Miniszterelnöki Hivatal által nyújtott 65 millió forintos központi támogatás és az önerő jelenti. A rendezvényeket számos esetben a
nagykövetségekkel együttműködve, helyi civil vagy állami szervezetek bevonásával rendezik meg.

Bécsben november 25-én emlékkoncertet adnak a Pannon Filharmonikusok és a Nemzeti Énekkar közreműködésével, Hamar Zsolt vezényletével.

Berlinben szeptember 28-án nemzetközi kiállítás nyílt "Revolúció. Művészeti reflexiók a média (történelmi) szerepére" címmel a Collegium Hungaricumban, majd nemzetközi konferenciát rendeztek.

Brüsszelben október 14-én szabadtéri koncerteket tartanak (fellép a Mandel Kvartett, a Hot Jazz Band), majd december 1-jén lesz Fekete Gyula: "Te Deum '56 Budapest" című művének ősbemutatója és Mozart Requiemjének előadása.

Bukarest és Szófia közös rendezvényeként november 15-től a romániai intézetben nemzetközi tudományos konferenciát tartanak "1956 és a dél-kelet európai demokratizálási kísérletek" címmel, Delhiben pedig november 2-tól magyar-indiai történészkonferenciát rendeznek.

Helsinkiben október 20-án performansz-bemutató lesz egy korabeli szovjet tankkal, míg az intézet kiállítótermében '56 címmel installáció látható majd, amely egy 1956-os budapesti utcaképet jelenít meg.

Londonban szeptember 20-án tartották a "The Voice of Freedom" -"A szabadság hangja" elnevezésű 56-os őszi programok megnyitóját. A Barbican központban egy hónapon keresztül a Magyar Nemzeti Múzeum fotográfiai gyűjteményéből származó felvételek láthatók, míg a londoni Zsidó Kulturális Központban október 26-án az egész nap Magyarországról szól.

Moszkvában október 19-én rendezik meg "A kilátástalanság forradalma volt" című kiállítást, amely a moszkvai Magyar Kulturális, Tudományos és Tájékoztatási Központ Levéltári Intézete rendezésében Budapesten és az orosz fővárosban egy időben nyílik meg. November 10-én "'56 emléke az orosz közgondolkodásban" címmel értelmiségi kerekasztal-beszélgetést tartanak, amelynek első részét október 19-én Budapesten rendezik meg.

New York a helyszíne szeptemberben-októberben a Times Square- projektnek, amelynek keretében '56-os archív óriásplakátok láthatók az 50. utca és a Broadway sarkán. A plakátokra hivatkozva Michael Bloomberg polgármester kiadott egy proklamációt, amelyben 2006. október 23-át a Magyar Forradalom Napjává nyilvánította.

Párizsban október 23-án ünnepi műsor lesz a Saint-Sulpice templomban. A templomi orgonahangversenyen Varnus Xavér orgonista és a Bolyki Brothers lép fel. Pozsonyban ugyanezen a napon szintén ünnepi hangversenyt tartanak. A koncert különlegessége abban rejlik, hogy egy szlovák zongoraművész, Marián Lapsansky együtt játszik egy neves magyar művésszel, Szokolay Balázzsal.

Prágában október 16-án történészek tartanak előadást.

Rómában november 7-én megemlékezést tartanak, amelynek fővendége a tervek szerint Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke és Franco Marini, az Olasz Köztársaság Szenátusának elnöke lesz.

Stuttgartban október 12-én tudományos konferencia lesz.

Tallinnban október 22-én és 23-án lesz Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára című operájának ünnepi előadása Meláth Andrea és Kovács István operaénekes, valamint Selmeczi György karmester-rendező közreműködésével.

Krakkóban, Katowicében és Varsóban október 17-én, 20-án, illetve 21-én tartják az "Ezeregyév" című, a magyar történelmet feldolgozó tánc-show-t, az ExperiDance Tánctársulat előadásában.

2006. október 11.

Megkezdődött az 1956-os magyar forradalom évfordulója kapcsán szervezett belgiumi rendezvénysorozat

Belgiumban megkezdődött szerdán az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulója kapcsán szervezett, nagyszabású rendezvénysorozat: ennek első eseményeként magyar filmhetet tartanak.

Az október 11. és 17. közötti brüsszeli vetítéseken olyan alkotásokat láthatnak az érdeklődők, mint a Temetetlen halott, a Megáll az idő, a Szerencsés Dániel, a Szamárköhögés, vagy például a Tízezer nap, illetve a Szegénylegények. Ennek - mint a legtöbb későbbi eseményeknek is - fő szervezője a brüsszeli Magyar Kulturális Intézet, amely azt tűzte ki célul, hogy ezekben a napokban minél több brüsszeli halljon Magyarországról, vegyen részt a rendezvényeken, illetve a magyarok is nagy számban és együtt ünnepeljenek.
A rendezvénysorozat talán leglátványosabb eleme szombaton lesz a világhírű brüsszeli főtéren, ahol délután öt órától játszik a Mandel kvartett, majd a Hot Jazz Band ad ízelítőt az 1930-as évek filmjeinek zenéiből. Fellép akrobatikus homok-fény bemutatójával Cakó Ferenc, s a programot a Mitsoura együttes zárja világzenei koncertjével. A műsorszámok között 1956-os dokumentumfilmek és fotók láthatók a kivetítőkön. A téren magyar ízek világába is belekóstolhat a közönség.

Október 18-án a brüsszeli Magyar Kulturális Intézetben "Pesti hősök nyomában" címmel nyílik fotótárlat, filmvetítéssel és előadással egybekötve. Egy nappal később a tervek szerint Szekeres Imre honvédelmi miniszter a brüsszeli Hadtörténeti Múzeumban megnyitja az 1956-os kiállítást. Október 25-26-án a belga szenátusban tartanak emlékülést a magyar forradalomról, az ülésre meghívták Szili Katalint, az Országgyűlés elnökét. A megemlékezés-sorozat december 1-jén zárul a brüsszeli Saint Michel-katedrálisban, ahol Fekete Gyula zeneszerző Te Deum '56 Budapest című művének lesz ősbemutatója.

2006. október 11.

Tanácskozáson emlékeztek meg Újvidéken 1956-ról

Az újvidéki magyar színházban rendezett tanácskozáson emlékeztek meg szerdán az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 50. évfordulójáról.

Az újvidéki Fórum Könyvkiadó, a Létünk folyóirat szerkesztősége és a belgrádi magyar nagykövetség által szervezett eseményen bemutatták a vajdasági magyar tudományos élet fontos műhelyének számító, negyedévenként megjelenő folyóirat 1956-tal foglalkozó tematikus számát, valamint Vladimir Popin szerb kutató 1956 - A belgrádi és a vajdasági sajtó tükrében című kötetét.
A Létünk szokatlanul vastag, 180 oldalas számának szerzői ismertették, foglalták össze a megjelenteknek a folyóiratban közölt tanulmányaikat, írásaikat. Valuch Tibor, a budapesti 56-os intézet kutatója Sorsok és pályák című tanulmányában azt tekintette át, milyen állapotban volt a magyar társadalom 1956-ban, milyen társadalmi csoportok léteztek, s mik voltak a forradalomban való részvételük jellemzői. Munkatársa, Standeisky Éva a magyar íróknak és költőknek a forradalom előkészítésében játszott szerepéről emlékezett meg.

Bálint István nyugalmazott újságíró a munkástanácsok szerepét mutatta be, Kovács József, az újvidéki rádió egykori tudósítója pedig, aki a forradalom kitörése előtt két nappal érkezett Budapestre, s akinek 1956. október 31-ig készített fotóival illusztrálták a folyóiratot, személyes emlékeit elevenítette fel. Ugyanezt tette Takács Ilona, a Magyar Szó című vajdasági napilap egykori lektora is, aki budapesti bölcsészhallgatóként élte át a forradalmat.

Palatinus Aranka muzslyai helytörténeti kutató a Jugoszláviába menekült 20 ezer magyar egy töredéke, a Nagybecskerek mellett, Écskán működött befogadótáborba került 500 ember sorsának alakulását vizsgálta, az ott - többségében helybéliekkel, vagy a környéken élőkkel - kötött mintegy 60 házasságot dokumentálta kutatásával. Markovics-Majtényi András, az újvidéki rádió nyugalmazott igazgatója arról szólt, milyen szerepe volt a magyarországitól élesen elütő, abban tiltottnak számító híreket is folyamatosan közlő újvidéki rádiónak a magyarországi közhangulat formálásában. Vicsek Károly filmrendező pedig - a nemrég elkészült, Értünk haltak meg című dokumentumfilmjében megszólaló szerb írókat idézve - azt mutatta be, milyen óriási hatással voltak a magyarországi események a jeles szerb írókra, Dobrica Cosictól Veljko Petrovicon át Ivan Ivanjiig.

2006. október 12.

Németh Zsolt 1956-ra emlékezett a New York-i Mid-Atlantic Clubban

A közép-európai népek közötti szolidaritásra, 1956 szellemére égető szükség van a térség jövője szempontjából - erről beszélt Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke csütörtökön a New York-i Mid-Atlantic Clubban.

"Az 1956-os év világossá tette: a szabadság, a demokrácia és az emberi jogok alapján szoros szövetség jöhet létre Magyarország és szomszédai között" - fogalmazott a politikus a demokrata körökhöz közel álló, mások mellett Richard Holbrook volt amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó és ENSZ-nagykövet nevéhez köthető rangos szervezet rendezvényén.
Német Zsolt (Fidesz) vezeti az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának küldöttségét, amely szerdán érkezett egyhetes hivatalos látogatásra az Egyesült Államokba; a delegáció tagja még Szabó Vilmos (MSZP) bizottsági alelnök.

Németh Zsolt "1956 csodája" címmel tartott előadásában elmondta: 50 évvel ezelőtt Magyarország szomszédai feszülten figyelték a forradalom eseményeit és többféleképpen is kifejezték szolidaritásukat. Romániában és Csehszlovákiában sok helyen tüntetéseket rendeztek, amelyeken a részvevők saját ország számára is szabadságot követeltek.

A külügyi bizottság elnöke rámutatott: 1956 októberében omlott össze első ízben a szovjet-kommunista hatalom a régióban. S bár két jelentős demokratikus kísérlet is követte, 1968-ban a Prágai Tavasz idején, majd a lengyel Szolidaritás irányításával 1980-ban, 1990 előtt csak egyszer, Magyarországon döntötték meg az egypártrendszert, demokratikus pluralizmust vezettek be, az ország kilépett a Varsói Szerződésből.

Az 1956-os szabadságharcosok bátorsága és áldozata csoda volt a térségben, ahol az oroszok - a mostani időkkel szemben - nem gázvezetékekkel, hanem harckocsiágyúkkal biztosították befolyásukat. Az ötven évvel ezelőtti forradalom öröksége azt követeli a mai magyaroktól, hogy ragaszkodjanak a szabadsághoz, a függetlenséghez és továbbra is utasítsák el a hazugságot - mondta Németh Zsolt.

A külügyi delegáció a tervek szerint csütörtökön találkozik George Patakival. New York szövetségi állam magyar származású kormányzója vezeti majd a forradalom 50. évfordulós ünnepségén Budapesten részt vevő amerikai küldöttséget.

2006. október 12.

Kormányszóvivő: a kormány számára kiemelten fontos az 1956-os forradalom 50. évfordulója - FRISSÍTETT (új: a kormányfő programja)

A kormány számára kiemelte fontos az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának megünneplése - közölte a kormányszóvivő csütörtöki sajtótájékoztatóján, ahol ismertette az október 20. és november 4. között főként a fővárosban zajló ünnepségsorozat eseményeit.

Danks Emese elmondta: a miniszterelnök a Kosáry Domokos által vezetett független emlékbizottság által készített programjavaslatokat egyeztette a parlamenti pártok vezetőivel is. Minden rendezvényt az 56-os Emlékbizottság egyetértésével készítettek elő - hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a művészeti koncepciót Jordán Tamás, Román Sándor és Meskó Zsolt dolgozta ki.
A kormányszóvivő beszámolt arról, hogy az 50. évforduló alkalmából mintegy 40 külföldi magas rangú vendég, állam-, és kormányfők, királyok érkeznek Magyarországra, számukra október 22-én díszelőadást rendeznek az Operaházban, ahol beszédet mond Sólyom László köztársasági elnök és Heinz Fischer osztrák államfő, majd a Szépművészeti Múzeumban tartanak díszvacsorát.

A külföldi vendégek másnap részt vesznek a nemzeti lobogó felvonásán a Kossuth téren valamint a Budapest '56 Szabadság Nyilatkozat elfogadásán a Parlamentben.
Danks Emese elmondta, hogy hétfőtől az MTV, a Duna Televízió, a TV2 és az RTL Klub vetíti az emlékezés jegyében készült reklámfilmet is. Ennek üzenete, hogy 1956 mindannyiunk közös története.

A programok közül a kormányszóvivő kiemelte a Szabadság hőse emlékérem átadását '56-os szervezetek által felterjesztett, volt szabadságharcosok számára. Idén 1.400-an kapják meg az emlékérmet, 700-at Magyarországon, 700-at külföldön adnak át október 20. és 23. között.

Szintén ezeken a napokon a fővárosban a 4-es, 6-os villamos vonalán közlekedik majd a Forradalmi villamos, amely utasokat nem szállít, hanem az ünnepségsorozat tájékoztatóit terjeszti - mondta.

A központi nap eseményei közül Danks Emese felhívta a figyelmet a Szabadság fényei a Parlamentnél című programra, amelyen délután fél hattól a fáklyás megemlékezés és az ünnepi műsor mellett - mint mondta - eddig soha nem látott látványelemek lesznek, zárásként pedig tűzijáték látható majd.

Fél nyolckor a Felvonulási téren felavatják az 1956-os emlékművet, beszédet mond Kosáry Domokos - tette hozzá.

A kormányszóvivő kitért arra, hogy október 24. és november 2. között az ország 19 nagyvárosába a Múzeumvonat '56 viszi el a Hadtörténeti Múzeum utazó emlékkiállítását.

Október 25-től november 4-ig látható "Az én '56-om" című óriásplakát pályázat legjobb alkotásait bemutató kiállítás a Kossuth Lajos téren, és egy nappal korábban zár a Nyitott Múzeum '56 a Városháza Parkban, ahol korabeli harci járműveket lehet megtekinteni október 21-től.

Az ünnepségsorozat november 4-én Az emlékezés és gyász napjával zárul, amikor feketébe öltözik a Hősök tere.

Danks Emese elmondta: a részletes programok, látványtervek letölthetők a www.19562006.hu internetes oldalról.

A kormányszóvivő kérdésre válaszolva közölte: a Miniszterelnöki Hivatalnak október 20. és november 4. között érvényes területfoglalási engedélye van a Kossuth térre. Arra a felvetésre, hogy a megemlékezésekre miként ürítik ki a Parlament előtti teret, ahol tüntetések zajlanak, Danks Emese elmondta: bíznak abban, hogy mindenki megérti: az '56-os forradalom ötvenedik évfordulójának megünneplése egy elmúlt évek legjelentősebb megnyilvánulása a világ előtt a magyarság számára.

Ugyancsak kérdésre válaszolva Danks Emese elmondta: kormányfő október 23-án részt vesz az állami lobogó ünnepélyes felvonásán, majd a parlamentben mond beszédet, a Budapest '56 Szabadság Nyilatkozat elfogadása után. Az ünnep előestéjén jelen lesz az Operaházban tartott díszelőadáson és a díszvacsorán. Hozzátette: a további részletekről a jövő héten ad tájékoztatást.

Napilapok

2006. október 6. (Napi Gazdaság)

Kétszázmilliós támogatást kapott a Szabadság, szerelem

Csaknem száz rendezvényt szerveznek az 1956-os forradalom 50. évfordulója alkalmából a külföldi magyar kulturális intézetek, a megvalósítást összesen 65 millió forinttal támogatja a Miniszterelnöki Hivatal - jelentette be tájékoztatóján Hiller István oktatási és kulturális miniszter. A Külügyminisztérium 1956 - A szabadság reménye címmel tablókiállítást rendezett, amely 18 országban látható. Számos képző-, ipar- és fotóművészeti kiállítás tekinthető meg országszerte, a Budapesti Történeti Múzeumban például az osztrák Erich Lessingnek a forradalom idején Magyarországon készített képeit állították ki. Több színdarabot és dokumentumfilmet is bemutatnak, mint a Forró ősz a hidegháborúban - Magyarország 1956-ban címűt, amelynek forgatókönyvét Rainer M. János történész írta. A játékfilmek közül az Andy Vajna producer által jegyzett Szabadság, szerelem elkészítését az állam 200 millió forinttal támogatta, ennek bemutatója az évforduló előestéjén, október 22-én lesz.
A József Attila Színházban október 6-án - Darvasi László átiratában - Gáli József Szabadsághegy című darabját játsszák, amelynek érdekessége, hogy premierjét 1956. október 6-án tartották ugyanott, és azóta nem is adták elő többször. A jubileum apropóján negyven könyv kiadását is támogatta a kulturális tárca, például Fejtő Ferenc Az 1956-os a magyar forradalom vagy Pomogáts Béla Ötvenhat csillagai című köteteit.

2006. október 6. (Népszava Online)

Film, színház, muzsika 1956-ról

Több, mint egy milliárd forinttal támogatást nyújtott az állam az Oktatási és Kulturális Minisztérium közreműködésével az 1956-os forradalomra emlékező képzőművészeti alkotások, irodalmi művek, dokumentum- és játékfilmek, közművelődési programok, konferenciák létrejöttéhez. A németországi magyar kulturális évad, az Ungarischer Akzent központjában is a forradalmi megemlékezések állnak.
Minden magyar középiskola három, az 1956-os forradalom tanításához felhasználható segédanyagot kap - jelentette be Hiller István oktatási és kulturális miniszter csütörtöki sajtótájékoztatóján. Az Országos Széchényi Könyvtár által összeállított adattár CD-rom formájában jut el az iskolákba. A másik ajándék, a "Forró ősz a hidegháborúban - Magyarország 1956" című majd'egy órás dokumentumfilm a történelmi ismeretterjesztés nemes hagyományait követi. Készítői elsősorban az ifjabb nemzedékekhez kívánnak szólni. Az 1956-os Intézet által készített film dinamikus, pergő képsorokkal igyekszik megragadni azok figyelmét, akik már a XXI. századi vizuális környezetben nőnek fel. Rainer M. János forgatókönyve, a film képi és hangzásvilága átélhetővé és élményszerűvé teszi a történelem szikár tényeit. Nemrégiben jelent meg Kieselbach Tamás műkereskedő kiadásában egy 14 éves fiú korabeli, kézzel írt, rajzolt 1956-os naplójának hasonmás kiadása. A neves galériás adományaként most a könyv egy-egy példánya eljuthat minden magyar középiskolába. Hiller István beszélt arról is, hogy a korszakról szóló internetes vetélkedőben nyolcvan csapat küzd egymással, mely október 23-án a hatodik fordulóval zárul. Fődíjként Párizsba utazhatnak a nyertes diákok.
Több, mint egy milliárd forint jutott el a pályázókhoz az Oktatási és Kulturális Minisztérium és háttérintézményeinek közvetítésével. Köztéri alkotásokra 145 millió forintot jutott. Száztizenhárom érvényes pályázatból 63 emlékmű valósul meg. A Műcsarnokban október 11-én nyílik, és egy hónapig lesz látható "Az út - 1956-2006" című kortárs magyar képzőművészeti kiállítás. Több mint 300 pályázó közel 1500 művéből válogatta ki a zsűri azt a 80 alkotót, akiknek munkái a zsűri által felkért művészek alkotásaival kiegészülve adják a tárlat anyagát. Közművelődési pályázatok támogatására 60 millió forint állt rendelkezésre, melyből 350 rendezvény valósul meg a fővárostól a legkisebb településekig. Csaknem ötven millió forint volt hivatva, hogy színházi világunk is megemlékezzék az évfordulóról. 26 produkció jön létre a pályázat segítségével, 11 Budapesten, 12 vidéken és kettő a határon túl. Tegnap mutatták be a József Attila Színházban Darvasi László átiratában Gáli József Szabadsághegy című színművét. De született musical is a témában, 56 csepp vér címmel. Debrecenben Szőcs Géza Liberté 1956 című darabját mutatják be Vidnyánszky Attila rendezésében. A produkcióból film is készül. A Mohácsi-testvérpár 1956 című alkotását a kaposvári Csiky Gergely színház mutatja be.
Tíz játékfilm támogatására a kultúráért felelős minisztérium, a Történelmi Filmalapítvány és a Nemzeti Kulturális Alap összesen több, mint fél milliárd forintot juttatott. Ebből mintegy 200 millió forinttal részesült Goda Krisztina és Andy Vajna nevével fémjelzett Szabadság, szerelem című nagyjátékfilm, melyet az évforduló előestéjén mutatnak be. Már a mozikban van a Mansfeld című alkotás. Több tucat dokumentumfilm is készült az évfordulóra. Az összességében 20 millió forinttal támogatott több mint negyven irodalmi mű többsége idén ősszel jelenik meg. Különösen érdekes Fejtő Ferenc "1956 a magyar forradalom" című könyve és Pomogáts Béla: "A szabadságról és a zsarnokságról" valamint "Ötvenhat csillaga" című műve. A sajtótájékoztatón Bogyay Kataln az Oktatási és Kulturális minisztérium nemzetközi kapcsolatokért felelős szakállamtitkára elmondta, hatalmas sikert aratott New Yorkban az '56-ra emlékeztető két óriásposzter. Az intézetek összesen közel 100 rendezvénnyel kívánják minél eredményesebben felhívni a figyelmet e nemzetközileg is jelentős magyar történelmi esemény 50. évfordulójára.
Hamvay Péter
Képalá: Az Ungarischer Akzent keretében számos '56-ra emlékező rendezvényt tartanak: Stuttgartban nemrég nyílt kiállítás Suba Andor Ferenc fotóművész '56-os témájú képeiből.

2006. október 6. (Hajdú-Bihari Napló)

Meg kell ismernünk 1956-ot!

A forradalom és szabadságharc történetében még nagyon sok a kutatni és értelmezni való. 1956 és emlékezete címmel két napos nemzetközi történészkonferencia kezdődött pénteken a Debreceni Egyetemen. A tanácskozáson a vidék forradalmával, 1956 nemzetközi hátterével, valamint a forradalom örökségével foglalkoznak a hazai, valamint amerikai, angliai, romániai és ukrajnai történészek.
A tanácskozás megnyitóján Papp Klára, a Debreceni Egyetem Történelmi intézetének igazgatója arra emlékezett vissza, hogy a hetvenes években milyen óriási élmény volt az ő és egyetemista társai számára, mikor tanáruk - a forradalom egykori résztvevője -, Irinyi Károly megismertette velük a debreceni egyetemi diákság 1956-os követeléseit.
A hallgatók ezekkel akkor is egyet értettek, s fel sem foghatták, hogyan lehetett e követelések miatt embereket meghurcolni, bebörtönözni. A mai debreceni egyetemistákat egyébként Filep Tibor Forradalom a debreceni egyetemeken, 1956 című új kötete ismertetheti meg az ötven évvel ezelőtt történtekkel.
A konferencia keretében 56 fotó 56-ról címmel kiállítás nyílt a Debreceni Egyetem főépületének III. emeleti keringőjén. A dokumentumokat és a forradalom napjaiban készített fényképfelvételeket bemutató tárlat október 12-éig látható az egyetem épületében, s a tervek szerint október 13-ától a Városházán tekinthetik majd meg az érdeklődők.

2006. október 7. (Népszabadság)

1956: Rajk László újratemetése

1956. október 6-án komor és ünnepélyes külsőségek között eltemették a Munkásmozgalmi Panteonba Rajk Lászlót és hét évvel korábban vele együtt kivégzett vádlott-társait.
Búcsúbeszédet az akkor hatalmon volt sztálinista állampárt két vezetője mondott, de rajtuk kívül megszólalt egy olyan volt kommunista értelmiségi, Szász Béla, akit magát is a Rajk-pörben ítéltek súlyos börtönbüntetésre, s akinek a világhírű könyvéből (Minden kényszer nélkül) nem tanultam kevesebbet, mint a nagy leleplezők, Ante Ciliga, Panait Istrati, Victor Serge, Boris Souvarine, Valter Krivickij, Nyesztor Mahno, Ruth Fischer, Margarethe Buber-Neumann, Sinkó Ervin, Lengyel József, Aleksandr Wat, Artur London és Simon Leys (Les Habits neufs du président Mao) könyveiből - ifjúkorom (kilencszázhatvanas-hetvenes évek) mindent eldöntő, csempészett és dugdosott olvasmányaiból -, hogy ezúttal csak forradalmárokat vagy volt forradalmárokat említsek. Kár, hogy még az ő életútjáról is, akit (a nyolcvanas években, Angliában) megismertem és megszerettem, aggasztó hírek keringenek. De hát mindenről és mindenkiről, akinek köze volt a leninista-bolsevik forradalmi mozgalomhoz, aggasztó hírek keringenek.
Október 6-án, az aradi vértanúk napján temették újra Rajk Lászlót és elvtársait. A kivégzés is, a temetés is tragédia volt a kommunista (lenini-sztálini) párt számára.
A kivégzés azért volt tragédia, akárcsak a Buharin-pör vagy a Slánsky-pör, mert megjelenítette azt az évezredes toposzát a világkultúrának, amelyben az ártatlan igaz embert halálra ítélik a bűnösök, akiknek a fejére jogtalan szentenciát mondanak ki az írástudók. Ez a toposz vagy közhely azt fejezi ki, hogy az Ég fölhatalmazása megszűnt, ahogy a kínai ókorban mondották, avagy a hatalom legitimitása megingott, ahogyan ma szokás mondani.
Sok ártatlan embert végeztek ki, öltek meg vagy ítéltek lassú halálra (a koncentrációs táborokban), sok embert kergettek kétségbeesésbe, öngyilkosságba, sok embert tettek tönkre szubtilisabb módon a sztálini rendszerek évtizedeiben, de róluk nem volt mindenféle vizsgálat nélkül is nyilvánvaló, hogy ártatlanok. Rajk László és elvtársai nemcsak abban voltak ártatlanok, amivel vádolták őket, hanem ügybuzgó, puritán, szigorú papjai és inkvizítorai voltak a lenini-sztálini rendszernek. Világossá vált, hogy már nemcsak az ártatlanság nem elegendő ahhoz, hogy a jogi formulákkal dekorált törvénytelen meggyilkoltatástól menekedjék valaki, hanem a hűség és a vakhit se.
Miféle rendszer ez? - kérdezhette és kérdezte is mindenki. Az első tragédia az volt, hogy a minden szolgaság és igazságtalanság fölszámolására fölesküdött mozgalom a világon mindenütt az elképzelhető legszolgaibb és legigazságtalanabb rezsimeket hozta létre, miután megdöntötte elődeit, az igencsak szolgai és igazságtalan régi rezsimeket. Corruptio optimi pessima - mondja a bölcs római: a legjobb megromlása a legrosszabb. A pörökben a többségi kommunista mozgalom (hiszen voltak olyan kommunista kisebbségek már 1918-tól, amelyek elutasították a hivatásos forradalmárokból szervezett káderpárt diktatúráját, és új utakat kerestek-keresnek máig, tisztelet nekik) elvesztette a hitét és a hitelét, a bűnök bevallásakor - amelyet az ünnepélyes újratemetések jelképeztek - pedig elvesztette jogcímét a hatalomra.
A lenini-sztálini rendszer ugyanis, nem lévén sem a szó ókori, se modern értelmében demokratikus, nem a nép beleegyezésére alapította hatalmát. Ezt a hatalmat csak az igazolhatta volna, ha a (tévesen) szocialistának nevezett rendszer valóra váltotta volna ígéreteit: megvalósította volna a kizsákmányolás, elnyomás, hierarchia, egyenlőtlenség, nemzetiségi üldözés, patriarchális család és hamis ideológia nélküli új társadalomnak legalább a szerény kezdeményeit - ehelyett pedig elvégezte a hiányzó burzsoázia piszkos munkáját az eredeti tőkefölhalmozás minden kegyetlenségével, az iparosítás minden gyalázatával, terrorral, rettegéssel, természetpusztítással, népirtással, hazugsággal és megaláztatással. A korai kapitalizmus nyugaton se győzedelmeskedhetett volna az állam éheztető, munkára kényszerítő, gyarmatosító brutalitása nélkül. A szovjet és kínai válfajú, piac nélküli, tervező államkapitalizmus azonban történetileg és kulturálisan összefonódott a szocializmus "megváltó" - emancipáló, fölszabadító - világnézetével, amelytől ihletve a kommunisták a történelemben egyedülálló hősiességgel és önmegtagadással harcoltak pártjuk zászlai alatt, hogy aztán rendszerük börtöneiben és bitófáin végezzék. A "megváltás" ígéretét megtestesítő rendszerekről kiderült, hogy csak rezsimek, mint a többi, a hihetetlen áldozat, amelyet megkövetelnek, nem szolgál mást, csak a vezető csoport biztonságát.
A (tévesen) szocialistának meg kommunistának nevezett rezsim 1956-ban - a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusán és a Rajk - temetésen - beismerte, hogy nem kivételes.
Beismerte, hogy nem a fölszabadulás, az emancipáció reménye vezette rettentő lépteit, hanem a föltétlen hatalom osztatlanságának hívságos vágy- és rémálma.
Ez a beismerés megásta a sírját. Az SZKP XX. kongresszusának és a Rajk - temetésnek a szónokai azt mondták: "Soha többé!" Két évvel később megint koncepciós pörök kissé gondosabban föstött kulisszái között gyilkoltak meg nyilvánvalóan ártatlan és sírig hű kommunista forradalmárokat. Ekkor már nem tragédia, hanem tandráma volt a műpörök műfaja. Ekkor már nem az emberiség évszázados álmáról tudták meg azok, akik félig-meddig hittek még benne, hogy ennek az álomnak semmi köze azokhoz, akik mindenfajta régi rendszer, ancien régime módjára a "béke", a "rend", a "stabilitás", az "egység" kiváltságőrző és állagőrző, mélyen konzervatív "rendeszméit" védik már, s hatalmukon kívül a már berendezkedett, megállapodott uralkodó osztály - "az új osztály" - otthonosságát, belső kultúráját meg a kiüresedett, egyre tartalmatlanabb "kommunista" rítusait és liturgikus nyelvét.
Ámde 1956. október 6-án a gyászoló gyülekezetben sokan - talán a legtöbben - még igazhívők voltak. Azt remélték, a katarzis megtisztítja majd "a mozgalmat", amely visszatérhet sohasem volt ártatlanságához, s nem tudták, hogy 1956 nyarának bátor óhajai (jobb és több étel, a rendőri önkény és a folytonos Justizmord megszüntetése, a szervilizmus és a parancsolgatás vége, a korlátozott, rendszerhű bírálat engedélyezése, szabadabb és tárgyilagosabb tájékozódás, egy kis hittan, egy kis nemzeti önérzet, hajóutak Bécsbe) egyszerre igen szerények, jellemzőek minden parancsuralom alattvalóinak és áldozatainak kívánságaira, s nem kommunisták vagy antikommunisták, hanem egyszerűen csak a zsarnokok és a zsarnokság megjuhászítását szeretnék elérni. A kommunista - vagy ha tetszik, idézőjelben: "kommunista" - igazhívők nem szerették volna ennyivel beérni, s mivel nem gondolták át rendszerük jellegét, törekvéseik, kezdeményezéseik nem voltak sajátosan szocialista, hanem általánosan demokratikus jellegűek, a tőkés magántulajdon nélküli szociális államot házasították volna össze szólásszabadsággal, némi pluralizmussal, tehát úgyszólván újra föltalálták az 1914 előtti szociáldemokráciát.
1956 egyetlen autentikusan szocialista eleméhez - a voltaképpen a november 4-ei szovjet bevonulás után kibontakozott, megerősödött munkástanácsokhoz - az igazhitű kommunista forradalmároknak és értelmiségieknek nem sok közük volt (bár valamennyi volt).
Rajk Lászlónak és elvtársainak a tevékenységében szinte semmi nem volt, ami arra utalt volna, hogy rokonszenvezhettek volna 1956 nyarának és őszének követeléseivel. Éppen ezért volt temetésük világtörténelmi jelentőségű. Megmutatta a huszadik század egyik legfontosabb, ma már elképzelhetetlen erejű hitének, a kommunista vakhitnek a romboló, öngyilkos jellegét. Mert mind Rajk Lászlónak és elvtársainak a nemcsak morálisan, de politikailag és logikailag (még a legcinikusabb hatalmi logikával se) nem igazolható "törvényes" meggyilkolása, mind megmagyarázhatatlan újratemetésük ugyanazt mondta: ezek még a testvéreiket is megölik.
Az erkölcsi fölháborodás hatalmas volt, ugyanakkor úgyszólván politikamentes. Nem vetette föl a fölhalmozó - iparosító - modernizáló diktatúra összefüggését a legegyszerűbb méltányosság elveinek fölrúgásával, csak a hatalom és az ideológia szférájában akart megtisztulást. A "demokratikus szocializmus" ekkor nem jelentett mást, mint hogy ezután jobbak leszünk, tisztességesebbek és együttérzőbbek. Ennek a komoly és megható óhajnak nem volt, nem lehetett politikai formája - maga a forradalom se ment túl az állami tulajdonnal és tervezéssel összeboronált plurális és önigazgatói (munkástanácsos) vegyes alkotmány 1918-ból (Németországból és Ausztriából) ismert, akkor is elsöpört követelésein. A szovjet megszállás aztán lehetetlenné tette megtudnunk, létrejöhetett volna-e valami új ebből a katarzisból.
A forradalom már nem volt a kommunista világrendszer és világmozgalom mintegy "belső" tragédiája. De a Rajk - temetés még az volt. És minden történeti és gondolati distanciánk ellenére ismerjük el tisztességgel, hogy ez valódi tragédia volt. Mit lehetett elvenni azoktól, akik már mindenüket odaadták?
Mi már ne vegyünk el tőlük semmi többet. Virágot talán már családtagok se visznek Rajk László sírjára, mert a Munkásmozgalmi Panteonból elvitette földi maradványait a fia, aki nem akarta, hogy Kádár Jánossal egy helyütt nyugodjanak. Ez is egy végső, komor, shakespeare-i vonás, a síron túli bosszú, a síron túli harag. A morálon túli nagyság - ebbe polgári korunk már nem mer belegondolni.
Emberfölötti hősiesség, emberfölötti kegyetlenség, embernek elviselhetetlen szégyen. A remény bukása - ez akkor is megrendítő, ha visszahőkölünk a remény véres kezű hordozóitól.
A cikk illusztrációjaként megjelenő fotók id. Berkó Pál felvételei. A képek készítője fényképezőgéppel a kezében járta Budapest utcáit 1956 októberében, egészen november elejéig. A felvételeken a Rajk László és mártírtársai újratemetésére igyekvő budapestiek, a szertartás résztvevői, illetve az özvegy, Rajk Júlia és ifjabb Rajk László látható. A zárókép a négy sírhantot mutatja a Fiumei úti temetőben, az első sírokat a későbbi Munkásmozgalmi Panteon helyén.

2006. október 7. (Délmagyarország)

Szegeden kezdődött a forradalom - Itt alakították meg a MEFESZ-t 1956-ban

Szeged kerüljön be a történelembe, tegyük helyére az itt történteket! Ez a jelentősége annak, hogy fölidézzük a Tisza-parti egyetemi város 1956-os napjait, s az elmúlt fél évszázadot - véli Kiss Tamás, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ) egyik alapítója, a jogász, aki civil szervezetek tagjaként és közhivatalnokként is oly sokat tett és ma is dolgozik 1956 rehabilitálásáért.
- Ön volt az első, aki engem ezzel a témával megkeresett 1989-ben - emlékeztetett akkori balassagyarmati beszélgetésünkre, miközben 2006 nyarán balatonedericsi házában pipára gyújtott Kiss Tamás. - Miután akkor elkészült az interjú, számomra kiderült: azt, ami néhány nappal a forradalom kitörése előtt Szegeden történt, csak néhány mondattal intézik el az 1956-ra emlékezők, de még a kort kutató történészek is.

Új szervezet születik
- Életem meghatározó helyszíne Szeged: vagy azért, mert erre voltam büszke, vagy azért, mert emiatt kellett befognom a számat - összegzi "szögedisége" lényegét ’56 elsőszámú tanúja, aki szerint emléket kell állítani a ritka történelmi pillanatnak: vidéken és nem Budapesten kezdődött az 1956-os forradalom.
- Az orosz nyelv fakultatív oktatása érdekében bojkottra szólított föl egy felhívás - budapesti joghallgatók aláírással. Nekem Lejtényi András barátom mutatta meg az egyoldalas stencilezett fölhívást - idézte föl azt a mozzanatot, aminek hatására kimondta: "Te, Andris! Rendben van, hogy ne menjünk az oroszórára. De ez kevés. Alakítsunk egy diákszervezetet!" Elrohantak közös barátjukhoz, Tóth Imréhez, s hármasban továbbgondolták az ötletet. Három nap alatt Szeged összes egyetemi hallgatója arról beszélt, hogy "kéne csinálni valamit". Nem is gondolták, mennyire kapóra jön, hogy október 16-ára nagygyűlést hívott össze az egyetlen párt akkori egyetlen ifjúsági szervezete, a DISZ.
- A DISZ le akarta csillapítani a nyüzsgést. De nem jelentek meg az auditórium maximumban az ifjúsági és pártvezetők, erre - nem tudok másképp fogalmazni, mint hogy: pofátlanul - kivonultunk az oktatói pulpitusra, s bejelentettük: "Új diákszervezetet alakítottunk. Mit szóltok hozzá?" Egy kis bizonytalankodás, néhány közbeszólás után megalakítottnak nyilvánítottuk a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségét, a MEFESZ-t - idézi föl a Rákosi-rendszer elleni első független szervezet születésének történetét az alapító.
- Az orosz nyelv fakultatív oktatása mellett bekiabálások hangzottak el a marxizmusról és a katonai oktatásról, a diák- jóléti bizottságról. Valaki azt mondta: politikai követeléseket is tűzzünk zászlóra. Megszólalt Tóth Imre mellettem: "Az nem lesz jó, mert mi nem politizálunk." Erre én: "Várd meg, hogy mit akar a többi! Szavazzon kézfeltartással, aki politikai követeléseket is akar!" Erre szinte mindenki föltartotta a kezét. "Mit javasoltok?" - kérdeztem. - Erre jött, hogy "Nagy Imrét a kormányba!", "Kossuth címert!" A végén: "Az orosz csapatok kivonulását!" Vagyis a nagygyűlés onnan indult, hogy lesz egy diák érdekvédelmi szervezet, de végére megalakult egy új szervezet, amelyik politikai célkitűzéseket is megfogalmazott. Tehát két órával korábban nem tudtam, hogy az élére állok a követelésnek: "Vonják ki az orosz csapatokat!" - számol be a fordulat fordulatairól az egykori diákvezető.

Országos mozgalom
- "Csatlakozzatok!" címmel október 17-én küldtük el a felhívásunkat az ország különböző egyetemeire - ismerősöknek. Október 20-án elhatároztuk, hogy az egyetemi városokba a MEFESZ küldöttei mennek, s elosztottuk a feladatokat, a 18 fős MEFESZ - vezetőségből ki hova utazik. (Lejtényi és én mentünk Pestre, aztán Gödöllőre.) Azzal a céllal indultunk mindnyájan, hogy fölvegyük a kapcsolatot az ottani egyetemistákkal. Ez szombaton történt. Fogalmunk se volt, hogy hétfőre, október 22-re az egyetemi DISZ- és pártvezetés hívott össze gyűlést - vagy pártközponti, vagy minisztériumi utasításra -, hallván a szegedi hangulatról, azzal a céllal, hogy csendesítse le a diákságot.
Tehát az ország összes egyetemén ugyanaz a menetrend: a helyi DISZ-, vagy pártvezetés összehívja a hét első tanítási napjára a diákgyűlést, elkezdik a szöveget, mire fölszólal a szegedi küldött, s a hallottak hatására az összegyűlt diákság kiveszi a hatalmat a helyi hatalom kezéből.
- Ennek hatásosságát jelzi a műegyetemi határozat, ami úgy kezdődik: "Csatlakozunk a szegedi egyetemisták javaslatához, mi is megalakítjuk a MEFESZ-t, s követeljük..." - s e követelések nagyjából megismétlik a szegedi fölvetéseket, kicsit más hangsúllyal és sorrendben - idézte föl a műegyetemen történteket Kiss Tamás. - Október 23-án részt vettünk a pesti tüntetésen. Akkor már nem Szeged, hanem Budapest volt az események, a forradalom központja.

Követelésekből hiány
A forradalom után Szegeden perbe fogták a MEFESZ-vezetőket. Kiss Tamás és Tóth Imre börtönbe került. Lejtényi András külföldre menekült.
- Csak egyes szakaszokat tártak föl 1956 történetéből, de az egésznek nincs egységes, "központi" értékelése - fogalmazott 1956 első diákvezetője. - Ezért keverik a fogalmakat: forradalomról, szabadságharcról beszélnek; megírják a pesti srácok és az utcai harcok történetét. De ezekből a leírásokból a lényeg hiányzik: az, hogy alulról indult minden, mert az egyszerű, önmagát belelkesítő, utcára vonuló ember akarata döntött el mindent. Így '56 lényege, a hatalomgyakorlás módszere, a néphatalom az, ami hiányzik - az 1990-től, a rendszerváltozástól induló időszak közéletének szervezéséből is. (Az interjú teljes terjedelmében Újszászi Ilona: A szabadság pillangója. 1956 Szegeden, az egyetemen című könyvében olvasható.)

Dokumentumjáték
A MEFESZ szegedi születését dokumentumjátékban idézik föl a mai egyetemisták október 16-án 16 órakor az auditórium maximumban. A Magyar Irodalmi Kreatív Színpad (MIKSZ) amatőr színházi csoport e produkciójáról, illetve 1956 első független szervezetéről a TiszapART Kulturális Televízió dokumentumfilmet készít. Az előadás rendezője, Sándor János a szereplők munkáját irányítva azt érezte a legszebb pillanatnak, amikor a diákok már nem csak felolvasták, hanem megélték a fél évszázaddal ezelőtt történteket. A MEFESZ megalakítása és követelései pontokba foglalása volt 1956 kovásza. A dokumentumjátékban Kiss Tamás alakját Szabó Máté (képünkön), történelem szakos diák alakítja. Azt mondja, 1956-ban főszerep jutott az egyetemistáknak, mert egy fiatalnak nincs annyi vesztenivalója, mint egy felnőttnek, ezért bátrabban követelhet i a változást.

2006. október 7. (Zalai Hírlap)

Gyereklányként a tüntetők közt

Ahogy közeledik az 56-os évforduló, jönnek elő az emlékek. Ehhez hozzájárulnak a mai események is. Tanulók voltunk a ruhagyárban, s október 26-án jöttek értünk a felvonulók, hogy csatlakozzunk hozzájuk... - írja rövid visszaemlékezésében Nemes Gézáné, Kiss Ilona.
Korábban is érzett már késztetést arra, hogy papírra vesse emlékeit, ám a végső lökést a zalaegerszegi Göcseji Múzeum Elrejtett történelem című fotókiállítása adta meg számára. A tárlat dr. Szentmihályi Imre - a múzeum első igazgatója - szerencsésen előkerült '56-os fotóit mutatta be, amelyek majd fél évszázadon át egy hajdinahántoló mélyén vártak a megtaláló kézre. Lapunk beszámolt az esetről, s tolmácsoltuk a szakemberek azon kérését is, hogy személyes múltidézés céljából jelentkezzenek mindazok, akik magukra ismernek a fotókon vagy részt vettek a megmozdulásokon.
- Az utolsó napon tudtam megnézni a kiállítást, s előtört belőlem minden, amit '56 október 26-án és december 12-én a tüntetéseken éreztem - mondja a nyugdíjas hölgy, aki vállalkozott rá, hogy felidézze a 16 évesen átélteket. A forradalom kitörése után először október 26-án mentek értük a ruhagyárba az autójavító követei, hogy csatlakozzanak a vonulókhoz.
- Magunktól nem is akartunk annyira menni, de hát hívtak bennünket. Vonultunk végig a városon és skandáltuk, hogy: éljen a haza, az oroszok menjenek haza! Voltak, akik a vörös csillagokat szedték le a középületekről vagy megálltak egy-egy elvtárs lakásánál, s kiabáltak: dugd ki a fejed! Sokan csak néztek bennünket a járdáról. Jó pár év múlva valaki megszólított: majd beszélek az érdekedben, hogy mit kiabáltál '56-ban... Nagyon megijedtem, nem is mertem tiltakozni.
Másodszor december 12-én vonultak az utcára, e napon és 13-án készültek Szentmihályi Imre felvételei.
- Az a hír járta, hogy az oroszok el akarják foglalni a postát. Nekünk, két osztálynyi varrónő tanulónak az oktatónk szólt: gyerekek, pakoljatok, megyünk... Mi meg mentünk, pedig akkor már mindenütt orosz csapatok voltak. Emlékszem, az oktatónk nagyon sápadt volt, arra gondolhatott, hogy értünk is felelős. De mi fiatalok voltunk, nem számoltunk a veszéllyel. Addig nem is féltünk, amíg a tankok meg nem jelentek. Ma, ahányszor elmegyek a Posta előtt, csak nézem a teret, hogyan is fértünk el ott. Nem azért, mert olyan sokan voltunk, hanem mert alighogy összegyűltünk, az orosz tankok teljesen körbezártak bennünket. A csöveiket ránk irányították, borzalmas volt az a rettegés, vajon lőnek-e... Csendben voltunk, nem kiabáltunk, talán ezért is engedtek el bennünket aztán. De közben könnygázt dobtak közénk, szörnyű volt, csípte a szememet, akkor már azt néztük, merre tudnánk elmenekülni. Nem tarthatott túl sokáig, talán ha fél órán át, de akkor egy örökkévalóságnak tűnt. Azt a félelmet nem lehet leírni, csak átélni. Az járt a fejemben, ha innen élve hazajutok, soha többé nem megyek tüntetni. Aztán egyszer csak elhúzódtak a tankok... Nem is sejtettük, hogy valaki fényképez, ki gondolt volna ilyen merészségre. Most, a kiállításon tudtam meg, hogy Szentmihályi Imre az egészségház tornyából, majd a múzeum akkori épületéből (Kazinczy tér 1.) fotózott. Mi ott álltunk a Belfegor előtt (Budapest Bank), a képeken nem látszunk, de ott voltunk. Másnap zajlott a ruhagyári munkásnők néma gyászfátyolos tüntetése, azon már nem vettünk részt. De láttam őket a Csány-szobornál, fekete selymeket viseltek. Én az állomásra siettem, vidékről jártam be, örültem hogy van vonat, hiszen akkoriban előfordult, hogy gyalog tettem meg hazafelé Baktüttősig a 20 kilométert. A szüleim sokáig nagyon féltettek. Reméltük, hogy nem lesz bántódásunk, fegyverünk nem volt, nem dobáltunk semmit, de a rettegés sokáig elkísért. Úgy érzem, egy picit mi is hősökké lettünk akkor.
Ilona 18 éven át dolgozott még a ruhagyárban varrónőként, majd újabb tanulmányok után minőségellenőrként ténykedett a kereskedelemben. Közben férjhez ment, felnevelték fiukat, de nem nagyon mesélt neki a történtekről. Azóta sem politizál.

2006. október 7. (Fejér Megyei Hírlap)

Elég volt a politikából!

Régóta szerette volna már leforgatni azt a filmet, amely végül 2004-ben készült el. A temetetlen halott Nagy Imre utolsó napjairól szól, s noha vitákat is kiváltott, általában tetszéssel fogadták. A rendező, Mészáros Márta nemrégiben Fehérváron járt, ekkor kérdeztük filmjéről, emlékeiről, terveiről.

- Gondolta, hogy ilyen lesz az az ősz, amikor választunk, és a forradalom 50. évfordulóját ünnepeljük?

- Nézze, most mondhatnám, reméltem, hogy nem, de ez így nem lenne igaz. Csak egy filmrendező vagyok, nem politikus, de elég sok mindent láttam, átéltem már, így sejtettem, hogy nem lesz béke. Úgy látom, hogy éppen azok nincsenek benne a képben, a történésekben, akik valóban részesei voltak '56-nak, valóban megsínylették a történteket, akik nagyon rosszul jártak és mindig is rosszul járnak. Jóban vagyok Rainer M. János történésszel, az 56-os intézet igazgatójával, gyakran beszéltem Schmidt Máriával, a Terror Háza igazgatójával, aki más álláspontot képvisel, és persze Nagy Erzsébettel és családjával is, ők is másként látják, élik meg a történteket. Rá kellett jönnöm, hogy itt ezügyben nem fognak megegyezni vagy megbékélni. Vagy csak nagyon soká. Egyrészt időben nagyon közel vannak még a történések, más szempontból viszont már nagyon távol, s a 30 év hazugságai, elhallgatásai, amelyek sokakban múlni nem akaró sérelmeket, indulatokat halmoztak fel. Ez a 15-16 év pedig kevés volt, hogy ezeket valahogy oldani tudják.

- Rainer M. Jánost említette. Filmjéhez felhasználta a Nagy Imréről szóló tanulmányát?

- Elolvastam a tanulmányt. Ő részletesen foglalkozik az előzményekkel is, a 20-as, 30-as évektől kezdve. Azzal például, hogy Magyarországon igazi baloldal nem volt. Jalta után Sztálin tudta már, hogy mi következik, s a keleti tömb országainak élére a maga köré gyűjtött embereket, a moszkovitákat akarta ültetni. Köztük Rákosi Mátyást, aki zsidó volt, s Sztálin nem szerette ugyan a zsidókat, de tudta, hogy a Horthy-korszakban 16 évig bebörtönzött Rákosi emblematikus figura.

- Nagy Imre összetettebb figura. Kommunista volt, de fontosabb volt számára paraszti származása, a forradalom idején-után pedig igazi nagyformátumú államférfivé válik. Úgy tudom, önök személyesen is találkoztak, többször is.

- Fiatal lányként ismertem meg, kedves ember volt. Elütött az akkori kommunista átlagtól, a hétköznapi életben nem használta a merev szlogeneket, másképp is öltözött, mint akkor a komcsik. Szóvá is tették ezt. Hol kizárták a pártból, hol visszavették. Mindig is büszke volt származására, a munkásosztály nem nagyon érdekelte, a proletárdiktatúra szót sem használta.

- Férje, Jan Nowicki alakítja Nagy Imrét, igen hitelesen. Mégis, nem kérdezték, miért nem magyar színésszel forgat?

- Majdnem harminc éve élünk együtt. Janek viszonylag jól ismeri Magyarországot. Ő nagy színész Lengyelországban, színpadon is. Az volt a gondom, hogy nem találtam itthon olyan 60-65 éves színészt, aki alkalmas lett volna a szerepre. A nagy, elismert színészek túl öregek vagy túl fiatalok lettek volna. Felajánlottam Janeknek a szerepet, mire ő az felelte, ne hülyéskedjek, a magyarok fel fognak háborodni.

- Felháborodtak?

- Néhányan kicsit fanyalogtak, de felháborodás nem volt. Nowickit szeretik Magyarországon, ráadásul igazi profi. Képes volt hízni 20 kilót, majd lefogyni 18 kilót a hitelesség érdekében.

- A Kisvilmával befejezte önéletrajzi ihletésű Napló-sorozatát. Az utolsó film a kirgíziai élményeiről szól, ahol szüleivel 1935-1946 között élt. Mikor tudta meg, hogy édesapját, Mészáros László szobrászművészt mikor likvidálták?

- Úgy 6-7 éve, az ottani forgatás előtt a kirgíz köztársasági elnök adta oda azt a jegyzőkönyvet, amely tanúskodik a halálos ítéletről, a golyó általi kivégzésről. A rehabilitációja már az ötvenes években megtörtént, de végig azt mondták, hogy 42-ben, 44-ben vagy 45-ben halt meg, elvitték a Gulágra és így tovább. Kiderült, hogy az 1938-as letartóztatása után 3 hónappal kivégezték. Az is benne van a jegyzőkönyvben, hogy ketten voltak ott magyarok. Ő és Uitz Béla, aki apámat oda hívta. Az is benne van a jegyzőkönyvben, hogy apámat Uitz árulta el.

- A moszkvai állami filmfőiskolán végzett 1956-ban. 1958-ban férjhez ment Jancsó Miklóshoz. Ön is, ő is elég későn forgatott nagyjátékfilmet. Nem kaptak lehetőséget?

- Miklós mindig is a filmnyelv megújítója volt, már a kisfilmjeivel is nagyon megelőzte a korát. Értetlenül fogadták, rá is sütötték a bélyeget, hogy tehetségtelen és zavaros. A kapcsolatunk szövetség is volt, segítettem őt. Megcsinálta '63-ban az Oldás és kötést, aztán az Így jöttemet, a Szegénylegényeket és a többit. Ő lett a nagy Jancsó Miklós. Én voltam az első filmrendezőnő, s miután Magyarország feudális ország, a nőknek nem volt könnyű ezen a pályán sem. A magyar film viszont akkor nagyon jó, híres volt, s megengedték azt a luxust, hogy filmet készítsek. Az Eltávozott nap 1968-ban sikert aratott, Párizsban is hetekig vetítették. S jött a többi film. Jancsó aztán Olaszországba ment pár évre, világkarriert akart, volt egy kapcsolata is, én pedig talákoztam Nowickival.

- Olvastam egy új filmtervét. Hanna Wende a címe. Hihetetlen, elképesztő sztori, egy század története. Viszont biztos nagyon sok pénz kell hozzá. Meg tudja csinálni?

- Hát ez az, még az előkészítésre sem kaptam pénzt. Nincs már erőm küzdeni. Van tervem, amit Lengyelországban akarok megcsinálni, itthon pedig egy mai témájú filmet szeretnék készíteni. Nőkről szól, barátságról, szerelemről, anya-lány kapcsolatról. Elég volt a politikából! Kész a forgatókönyv, és talán kapunk az előkészítésre is egy kis pénzt. A mosoly albuma a jelenlegi címe. A régi Mészáros-filmekre emlékeztet, vadabb kivitelben, valamelyest Almodóvar stílusában.

2006. október 7. (Kisalföld)

Élő emlékek ötvenhatról

Halottak, szétlőtt, kiégett házak, tankok a budapesti utcán. A forradalom megrázó képei. Wennesz László 1956. október végén készítette azokat a fotókat, amelyeket Győrött, a Petőfi Sándor Művelődési Házban rendezett kiállításán fél évszázad után először mutat be a közönségnek.
Tizennyolc évesen került az események sűrűjébe. Wennesz László 1956. október 26-án reggel hiába várta a megszokott vonatot, hogy diáktársaival együtt Győrbe utazzanak. Rövid tétovázás után a vasútállomástól magyar zászlóval, Kossuth-nótákat énekelve végigvonultak a falun, majd a fiatalember a tanácsháza előtt elszavalta a "Nemzeti dal"-t. Az esti ifjúsági nagygyűlésen megválasztották a forradalmi tanács elnökévé, másnap Győrben a Dunántúli Ifjúsági Tanács egyik vezető munkatársa lett.
- A Bécsből érkező gyógyszer- és élelmiszer-szállítmányokat raktuk le a vasutaskultúrházban, majd az én feladatom volt, hogy a létfontosságú küldemény mielőbb továbbjusson Budapestre - emlékezett az ötven évvel ezelőtt történtekre Wennesz László. - Az egyik ilyen út alkalmával magammal vittem a fényképezőgépemet és megörökítettem a megrázó látványt, ami a fővárosban fogadott. Háborús ostrom képeivel kellett szembesülnöm: az utcán holttestek hevertek, kiégett tankok feketéllettek mindenütt, a szétlőtt oromzatú házakból füst és por szivárgott... Mindezek ellenére önfeledt napokat éltünk át, de nem voltunk hősök, csak tettük, amit ránk szabott a sors.
Wennesz László, miután több barátját "összeszedték", november 30-án jobbnak látta, ha elindul a határnak. Sopronnál hagyta el az országot, rövid ausztriai tartózkodás után Svédországba ment tovább, ott letelepedett. Évtizedekig építészmérnökként dolgozott, kórházakat, egészségügyi intézményeket tervezett. Nyugdíjazása után jött haza szülőföldjére.
- Ötven évig őriztem a képeket. Vittem magammal annak idején a negatívokat is, és vittem többek között a győri Hazánk, a Győr-Sopron Megyei Hírlap korabeli számait is. Úgy gondoltam, hogy a fél évszázados jubileum szinte kötelez arra, hogy ezeket a relikviákat hazahozzam és megmutassam másoknak is. Megosszam azokat az emlékeket, amelyek az egész életemet meghatározták.

2006. október 7. (Kisalföld)

Ausztriai szimpózium 1956-ról

Vasárnap a Halbturni (Féltorony) Kultúregyesület az Osztrák-Magyar Baráti Társasággal karöltve szimpóziumot rendez a magyar forradalom 50. évfordulója alkalmából. Politikusok, történészek, szemtanúk idézik fel az egykori eseményeket, beszélnek azok következményeiről, és elemzik Magyarország szerepét a mai Egyesült Európában.
A rendezvény 10 órakor dr. Várszegi Asztrik pannonhalmi apát és dr. Johannes Kohl kismartoni főpap celebrálásában szentmisével kezdődik. 11.30-kor Meczner-Barthos Tamás, az osztrák televízió munkatársa rövid dokumentumfilmet mutat be az 1956-os eseményekről, utána a Máltai Szeretetszolgálat munkatársa, dr. Parzival Pachta-Rayhofen szemtanúként mesél az 50 évvel ezelőtt történtekről. Dr. Czettler Antal svájci történész a forradalom előzményeiről, dr. Kussbach Erich professzor, egykori osztrák nagykövet a Kádár-korszakról és Ausztria 1956-os segítőkészségéről, majd Barsiné Pataky Etelka, hajdani magyar nagykövet, jelenlegi EU-képviselő Magyarország szerepéről beszél az EU-ban. Szalachy István, 1956-os menekült pedig a szülőföldről és a hazáról fejti ki gondolatait. Ezt követően, 16.30-kor kerül sor rövid műsor keretében dr. Habsburg Ottó ünnepi beszédére.

2006. október 7. (Kisalföld)

Három fővároson át futnak

Tizenhetedik alkalommal rendezik meg október 19. és 23. között a Bécs és Budapest közti szupermaratont, ezúttal új útvonalon: a versenyzők ugyanis a szlovák fővároson, Pozsonyon is áthaladnak.
A táv hossza lényegesen nem változott, 352 km-ről 345 km-re csökkent, és a leghosszabb, Sopron-Győr közötti 116 km-es szakasz helyett a Pozsony-Győr mintegy 100 km-es szakasz leküzdése jelenti a legnagyobb napi kihívást. A viadal a három érintett ország mintegy 60 településén halad keresztül.
Az egyéni versenyben a szervezők 40-50 indulóra számítanak. Férfiaknál a magyar élversenyzők, Bogár János, valamint az évről évre javuló formát mutató Ossó Zoltán a külföldi világnagyságokkal - orosz, bolgár, lengyel, svéd versenyzőkkel - küzdenek az elsőségért.
A nőknél indul a korábbi bronzérmes Czibók Ágnes, a négyszeres győztes német Maria Bak, a tavalyi második helyezett orosz Ludmilla Kalina, valamint a tavalyi harmadik Anke Drescher.
Váltóban minden eddiginél több, 160 csapat részvétele várható. A Bajnokok Csapata idén is rajthoz áll, ráadásul két társaság próbálja leküzdeni a távot: egy aktív és egy visszavonult spor tolókból álló váltó. Olyan nagyságok szerepelnek majd ezekben a csapatokban, mint Horváth Csaba olimpiai bajnok és Hüttner Csaba világ- és Európa-bajnok kenus, illetve Balogh Gábor világ- és Európa-bajnok öttusázó.
A megyeszékhelyek csapatainak részvételével az 1956-os forradalom 50. évfordulójára is emlékeznek a versennyel.
Az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően továbbra is népes mezőny, hat csapat indul Győr-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom megyéből. Köztük a verseny legidősebb csapata, a Gyermelyi Tészta váltója, ahol az átlagéletkor 60 év. Első alkalommal indulnak szlovák csapatok, de jönnek Kanadából, Romániából, Németországból, Ausztriából és Szerbiából is.

2006. október 7. (Magyar Hírlap)

Litera-születésnap: Real time 1956-2006

Vasárnap a budapesti A38 hajón este hét órakor rendezik a Litera.hu nevű irodalmi portál negyedik születésnapi partiját. Az ünnepség egyben az '56-os forradalomról való megemlékezés is. Fellép többek között Bárdos Deák Ágnes, Békés Pál, Garaczi László, Odorics Ferenc, Németh Gábor és DJ Palotai.

2006. október 7. (Magyar Nemzet)

Két nép találkozásairól
Poznan és Budapest 1956-ban A lengyel-magyar szolidaritás új fejezeteit írták

Számos megemlékezést tervez a Lengyel Intézet az 1956-os lengyelországi eseményekkel szolidaritást vállaló magyar egyetemisták tüntetéséből kialakult forradalom évfordulójának alkalmából - mondta Joanna Stempinska nagykövet asszony az intézetben tartott sajtótájékoztatón. z 1956 nyarán, Poznanban A történt megmozdulás előfutára volt a magyar forradalomnak. A két eseményt nyolc nyelven idézi fel a www.1956.p1 internetes oldal, amelyet az évforduló alkalmából hoztak létre. A világszerte elismert lengyel plakáttervezők és a magyar művészeknek az évfordulóra készített alkotásaiból október 17-én nyí16 plakátkiállítással a hazai után a varsói, a prágai és a belgrádi közönség is megismerkedhet majd. Az '56-os poznani eseményeknek emléket állító, Anyák ideje című előadást tekinthetik meg az érdeklődők a Corvin közben október 21-én és 22-én, az esti órákban. Se hol annyi irodalmi alkotás nem született a magyar forradalom kapcsán, mint Lengyelországban mondta Kovács István volt krakkói konzul, költő, aki a Lengyel tollal a magyar októberről című antológia bemutatójára hívta fel a figyelmet. A kötetet október 22-én 15 órakor mutatják be az Uránia Nemzeti Filmszínházban, s ezt 16 órától a Kovács István "A gyermekkor tündöklete" című önéletrajzi könyvéből készült film díszbemutatója követi. A Budakeszi srácok október 12-től Erdőss Pál rendezésében, parádés szereposztással kerül a mozikba. A Duna Televízió október 24-i műsorát szintén a lengyel - magyar szolidaritás jegyében állította össze. A közös megemlékezéseket gálakoncert zárja ugyanezen a napon a Művészetek Palotájában. Az este nyolckor kezdődő előadást, melynek a két ország államfője, Lech Kaczynski és Sólyom László a védnökei, a Duna TV élőben közvetíti, a lengyel televízió később tűzi műsorra. A legnevesebb kortárs lengyel zeneszerzők műveit a Lengyel Rádió Nemzeti Szimfonikus Zenekara és Kórusa adja elő.

2006. október 7. (Magyar Nemzet)

"Együtt pusztulunk"
Megjelennek Márai Sándor válogatott írásai 1956-ról

"A forradalom előérzete -1956 Márai Sándor írásainak tükrében" című kötet válogatást ad a szerző cikkeiből és a Szabad Európa Rádióban elhangzottak jegyzeteiből. Az írásokból kitűnik: Márai Sándor, a rendkívül érzékeny publicista 1945-ben megjósolta 1956-ot. A SZER-ben 1954 és 1957 között Ulysses, Candidus, illetve saját néven leadott jegyzetei mellett más cikkei, naplóbejegyzései, versei is mind azt bizonyítják, hitt az igazságot szolgáltató sorsban - és azt, hogy mennyire együtt élt hazájával az emigrációban is. Márai mindent tudott, csak megalkudni nem. A kötetből közlünk részleteket. Szabad Európa Rádió, 1956. november 4. Márai Sándor mondja most el New Yorkból, hogyan fogadta Amerika a magyarországi szovjet támadás hírét. Most átkapcsolunk New York-i stúdiónkba. New York éjfél előtt értesült arról, hogy az orosz árulás bekövetkezett, és Moszkva elszánta magát a merényletre. A rádiók első híreivel egy időben nyomtatott röplapokat kezdettek osztogatni éjjel a New York-i utcákon. Ezek az angol nyelvű röplapok figyelmeztették a közönséget, hogy Magyarországon e pillanatokban elkezdődött a tömegmészárlás, és az amerikai nép és kormányzat azonnali beavatkozását követeli. Az első táviratok Budapestről éjjel két órakor jutottak el az Egyesült Nemzetek hivatalaiba. A New York-iak akkor még csak a röpcédulákból és a rádiók híreiből értesültek a szovjet merényletről. Éjjel két óra után néhány perccel az Egyesült Nemzetek üléstermeiben, ahol a szuezi eseményekkel kapcsolatban a világszervezet közgyűlése teljes ülést tartott, az Egyesült Államok megbízottja sápadtan és könnyekkel a szemében, elcsukló hangon jelentette be, hogy e pillanatban kapott távirati jelentést Magyarországról, és ezek a jelentések minden félelmet és aggodalmat fölülmúló tényekről adnak hírt. Az ausztráliai megbízott a hír hallatára tenyerébe rejtette arcát, testét rázkódtatta a megrendülés. Lodge, az észak-amerikai megbízott a Biztonsági Tanács azonnali összehívását követelte. A közgyűlést elnapolták, és a Biztonsági Tanács tagjai, tizenegy hatalom képviselői egy órával később, éjjel háromkor gyűltek össze, hogy a Magyarország ellen végrehajtott szovjet merényletről döntsenek. A Biztonsági Tanács hajnali ülésén, amikor Budapestet már bombázták a szovjet hadosztagok, az Egyesült Államok delegáltja föltárta a magyar tragédia teljes borzalmát, és azonnali segítséget és beavatkozást követelt. A közgyűlés ma, vasárnap este nyolc órakor ül össze. A hírek, amelyek Budapestről és a vidéki magyar helyzetről hajnal felé ideérkeztek, a világ közvéleményének teljes mozgósítását, és az itt élő magyarság és a rab nemzetek leszármazottainak azonnali tüntetését eredményezték. Amíg beszélünk, gyülekeznek a tüntető tömegek, melyek New York utcáin és az Egyesült Nemzetek előtt vonulnak fel ma délután, hogy Magyarország megmentését követeljék a világtól. New York-i újságok vasárnap reggeli kiadásaiból a szovjet merényletről már megjelentek az első tudósítások. Leo Cherre, a nemzetközi segélyszervezet elnöke, aki az első gyógyszerszállítmányt személyesen vitte három nap alatt Magyarországra, ahol beszélt Mindszenty hercegprímással is, tegnap, november 3-án éjjel érkezett vissza Budapestről, és azonnal jelentette az amerikai nyilvánosságnak útja tapasztalatait. Reggel hétkor a világ arra ébredt, hogy nagy és kis nemzetek azonnali cselekvésére van szükség, ha az újkori történelem egyik irtózatos katasztrófája, amely világvonatkozásban is katasztrófát idézhet fel, különösen ha nem akadályozzák meg (hiányos szövegrész - A szeré.). A világ e pillanatban tudja, hogy az árulás, amelynek célja a magyar függetlenség teljes megsemmisítése, magyar gyermekek, asszo nyok és férfiak kiirtása, nem fasiszta lázadók, hanem a magyar nép ellen tervezett tudatos, cinikus és könyörtelen merénylet. A világ e pillanatban, november 4-én, vasárnap reggel tudja, hogy Európa közepén tömeggyilkosság történt. Egy nemzetet meg akar gyilkolni egy idegen hatalom. A nemzet ezt a gyilkossági kísérletet túléli. Milyen áron? Azt nem tudjuk e pillanatban, de túléli! Minden embernek tudni kell otthon, hogy e pillanattól minden, ami odahaza történik, a világ ügye. Együtt pusztulunk, együtt menekülünk. Isten óvja Magyarországot! Szabad Európa Rádió, 1956. november 13. Márai Sándor beszámolója következik. A budapesti rádió jelenti, hogy a nyugati társadalmi szervezetek által felajánlott élelmiszer- és gyógyszerküldeményeket a Kádár-kormány most már beengedi az országba, iparkodik lehetővé tenni a segítség mielőbbi átvételét. Az első Vöröskereszt-konvoj már elment, és a Nemzetközi Vöröskereszt bécsi székhelyén hírül adták, hogy egy harmincnyolc teherautóbó1 összeállított második konvoj indul Magyarország felé. A segítő akciók híre a világ minden tájáról ismétlődő, nem szűnő ütemességgel sugárzik Magyarország felé. Ez a segítség, ha végre egyszer lehetőséget lát, hogy a gyakorlatban megindíthassa szállítmányait a szenvedő magyarság városai és falvai felé, sokáig nem szűnő áradat lesz. A londoni főpolgármester három nap előtt rádióbeszédében jelentette be, hogy segélykampányt indított Magyarország számára. Az amerikai hivatalos segítség, az Eisenhower elnök által felajánlott dollármilliók mellett a tengerentúli félhivatalos és magánszervezetek, aztán más külföldi államok és a világ magyarsága most már, hogy az első Vöröskereszt - konvojok megindultak nyugat felől Magyarország felé, minden erejével siet enyhíteni a magyar nép szükségét. Ez a segítség égetően sürgős. Élelmiszer kell, gyógyszer, ruhanemű, minden elképzelhető anyagszerűség, amely egy súlyosan sebesült, éhező és fázó nagybeteg, Magyarország első ínségét csillapítja. És ez a segítség nem lehet afféle elsősegély, egy nagy szerencsétlenség átmeneti tatarozása. Másról van szó, és ezt érzi a világ. A Vöröskereszt kocsikaravánjaival egyidejűleg, amelyek gyógyszert és élelmet visznek a súlyosan sebesült Magyarországra, egyféle szellemi Vöröskereszt kezd megalakulni világszerte, egy morális és szellemi arcvonal, amely a magyar tragédiából egyre hangosabban vonja le a számon kérő és bűntudatos következtetéseket. A magyar nép egyedül harcolt a szabadságért, a Nyugat nem adott, mert nem adhatott fegyvert ehhez a harchoz. Ez a tény, amely súlyos lelki válságot idézett fel, nemcsak Magyarországon, a szabadságharcosok lelkében, hanem mindenütt a világon, azoknak az embereknek lelkében, akik hisznek a szabadságban. Ennek a válságnak igazi értelme, hogy világszerte felocsúdnak a szellemi alkotók, és kimondják, milyen veszedelmesen felelőtlen optimizmus volt bízni abban, amiben a nyugati szellemiség sok kiválósága bízott, bízni abban, hogy az erőszakkal a humanista kompromisszumot köthet. Camus felhívása, Sartre fájdalmas felhördülése, Silone és Moravia, Jules Romaín, Breton, Maurois, Duhamel szenvedélyes felszólításai, melyeket a világ lelkiismeretéhez intéztek, a nyelt levél, mely Stephen Spender, Carlo Schmid és Denis de Rougemont mélyen megrendült szavait tolmácsolta, mindezek a hangok, vallomások, könyörgések és tiltakozások első jelei csak annak, hogy egy szellemi arcvonal van kialakulóban az egész világon a magyarság védelmében. Akik otthon harcoltak és harcolnak, fegyvert vártak a Nyugattól, és most úgy érzik, a legnagyobb próbán a Nyugat cserbenhagyta őket. A világ legjobb szellemei most kimondják, hogy ennek a harcnak, amely Magyarországon e napokban történelmi valóság lett, van egy második arcvonala, a szellemi felelősség frontja, ahol azok, akiknek kötelességük, nem vonultak fel a múltban minden felelősséggel és következménnyel az erőszak ellen. Ez a szellemi Vöröskereszt, amely most végre szervezkedni kezd, hatalmas segítő erőket tud megmozgatni a világban. A számvetésnek, a számonkérésnek és a helytállásnak különös szellemi karavánja indult útra, hogy a magyar szellemi határokon bebocsátást kérjen, igazolást kapjon és segíteni iparkodjék. Elég a vérből, kiáltja ez a szellemi Vöröskereszt. A magyarok vére visszahull reánk, kiáltják írók és költők mindenfelé a világban.

2006. október 7. (Magyar Nemzet)

Forradalom napról napra

Komjáthy István memoárja: 1956. október - 1957. január (4.)

Nov. 25., VASÁRNAP
Havas Budapest, szakadtas hófoltok. Napsütéssel ébred a város. Este jelentette a rádió, hogy megjött India követe. (Prágai követ.) Botondban az utolsó simítást is megtettem. Párizsi kommünt forradalomra javítottam. Botond s a Mondák kiadását karácsonyra készítik a kiadók! Lehetetlenség! Nem normalizálódik az élet karácsonyig. Még mindig lehetetlen dolgozni. Hiányzik az alapbiztonság. Jékely azt mondotta: az a szerencsés, aki elmenekült, legalább megmarad. Vita Titóval. Nehru és Tito állásfoglalása a legjelentősebb. Jár a 15-ös, hosszú sorok. Várnak a buszra. Nem a megállóban áll meg. Ott szállok fel. Délután itthon, a rádió mellett. Nagy Imre-ügy gyűrűzése külföldön jelentős agitatív tényező. Itthon: este a Kossuth adóban Kádár és a munkások beszélnek. Felháborító Kádár hangja. Állítólag itt van Malenkov, s azért váltott hangot Kádár. Új vonal Moszkvában, azaz a régi felélesztése. Bulgáriában szedik össze az embereket. Romániában jelentős egységeket leszerelnek. Állítólag Piros volt belügyminiszter orosz egyenruhában új ÁVH-t szervez, függetlenül Kádártól. Lehetetlen a kibontakozás. Nincs remény. Valószínűleg megpróbálják letörni a munkástanácsokat.

Nov. 26., HÉTFŐ
Délelőtt a szövetségben. Elnökségi ülés. Állítólag Sándor András ügyében, akit letartóztattak. Benjámin: Magam fogom könyveimet árulni ezután (legyen, aki megveszi!). Veres Péter: Felesleges tovább a sztrájk, tankok ellen nem tehetünk semmit, ha Záhonyban volnánk is, annyi, mintha itt lennénk. (Defetista, elszakadt a néptől.) Riadalom a szövetségben a Kádárbeszéd miatt. Máté György szervezi a Petőfi munkabrigádot. Szervezik az MSZMP-t, eredmény nulla, még Szüdi sem akar belépni. Hírek Nagy Imréről: Tökölőn vannak, meleg ruhát kértek. Szombaton nem jelent meg a Népszabadság. A Pravdának válaszolt volna Fehér Lajos (?). Nem engedte Kádár, Fehér lemondott, Friss szerkeszti a lapot. A Honvédet betiltották. Este beszélt Kádár. Megtörtént a fordulat. Fenyegető, pimasz, arcátlan hang.

Nov. 27., KEDD
Elolvadt a hó. Busszal be a Ferenciek terére. Vettem bort, cukorkát. Ballont. Földalattin az írószövetségbe. Rideggel beszélgettünk. Ellenforradalomnak mondja a felkelést, szajkózza Kádárt. Erdős László: kettős hatalom van jelenleg. Élénkül a szövetségi társaság. Itt az idejük! Szabó Sándor menekülése: két gyereket biciklin előreküldtek, s ők autón mentek utánuk. Állandóan azt kérdezték, nem láttak két gyereket, disszidálni akarnak, s mi keressük őket. Kis Károly: Jugoszlávián át akar menni. Útlevelét elkérte a Kulturális Intézettől. Hajnal, Murányi: sürgetik a gyereklapot. Délután 3: már nincs földalatti. Beteszem a csomagot Farkas nénihez. Rádió: Csang Kaj-sek-ügy: miniszterséget kap. Mindenki a Kádár-beszéd hatása alatt. Elég nagy a lehangoltság.

Nov. 28., SZERDA
Meghűltem. Reggel eső, lucskos idő. 9 órakor sort állok a sportbolt előtt. Szalámit vettem a közértben. Szövetségben: Vidor? Jani: a munkástanácsok az Akácfa utcában üléseznek. Szilárd, stabil testület. Már nem félnek. A munka is mehet, mert van már fegyverük. Lapot kérnek Kádártól: Munkás. Ha nem adja meg, a szedők holnap leállnak. Ha fegyverrel kényszerítik őket, olvasósztrájk lesz. Ha az sem elég, éhségsztrájk. Éljenek a munkástanácsok. Ez ma a legnagyobb hatalom Magyarországon. Zelk: figyelmeztet, hogy Rideggel ne beszéljek, mert beárul Kádárnak. Azt mondja, hogy a Csang Kaj-sek-ügy ma a legjelentősebb. Az amerikaiak hátba döfik a szovjetet. Rideg ma már hangot váltott. Elismeri a forradalmat. A munkástanács visszautasítja Kádár hangját. Követelik a munkások felfegyverzését. Megígérte Kádár, hogy a tisztek mellé egy fegyveres munkást osztanak be. Követelik még, hogy Nagy Imre hollétéről hírt kapjanak. Küldöttség Nagy Imréhez. Tito: feléleszte ni a Balkán Szövetséget. Albánia útszéli hangon támadja Titót. Lengyel sajtóhangok. A Borba és Politika éles hangú válasza a Pravdának. A Békevilágtanács közleménye. Kuba delegátusa újból követeli a magyar ügy megvizsgálását: zárják ki az ENSZ-ből a Kádárcsoportot. A Népszabadságot elégették a külvárosokban. Nem veszik. Útszéli hang az újságban: a forradalmárok gyalázása. Kettőre már hazajöttem, fekszem, gyógyítom magamat. Számadó Ernő békési meséit olvasom, népi hang. Bacczán Bandival: a románoktól kért Hruscsov katonát ellenünk, azt a választ kapta Dejtől, hogy a román hadsereg is megbízhatatlan. Véleménye: nincs kibontakozás, azt hallotta, Veres Péter is a követségen volt Nagy Imrével. (Karácsony - A szeré.) Sándor bácsi könyvei.

Nov.29., CSÜTÖRTÖK
Dögrováson. Vajon mit hoz a december? Tavaszig nem változik semmi. Már átfestették az Úttörőt. Új hang megszűnik. Nagy Laci: a Kisdobos két emberrel indulhat. (Borús idő.) Az írószövetségben vezetőségi ülés. Jankovich Feri meséli, hogy az általános helyzetet tárgyalják. Két kiáltványfélét fogalmaznak. Az egyiket Tamási Áron írja: az általános helyzetről. A szövetség értékelése a forradalommal kapcsolatban. Háy Gyula fogalmazza a gyakorlati kérdésekkel kapcsolatos állásfoglalást. Erdei Sándor, Vészi Endre, Kuczka, Fekete, ülünk együtt: egy földszövetkezet) létrehozásáról van szó. Írni nem lehet hosszú ideig. Krizantémot s zöldségfélét termesztünk. Felvetődik: Szigeti Attila, Győr ad majd földet. Kuczka: inkább Pest környékén kell föld. Egész estig benn vagyunk a szövetségben. Autó viszi haza az embereket. Veres Péter: megebédel, fizet, s nagy fennhangon egy személyi igazolványt emel fel a földről. Ezt elvesztette valaki. Kinyitja: az övé. (Egy nagy bajusz látszik.) Nagy nevetés. Egyébként éled a pesti humor; nincs már baj! Két moszkvai irányzat: Angyelajev és Agyabugyajev. Most Agyabugyajev került felül. Ingyen és bérmentve leválasztja lakását Zsukov. Gyors ütem ben takarítják a romokat. Falaznak. Patyomkinfalat húznak. (Talán mégis beengedik az ENSZ - megfigyelőket.) Nagyék Constantában vannak. Csepelről is jött hír, hogy égetik a Népszabadságot. Egy református pap meséli: a forradalom hírére pánik tört ki az erdélyi románok közt. Mind magyarul beszélt. Hirtelen narancsot stb.-t árultak az utcán. Leszállították az árakat. A rémhír terjedéséhez: Szeberényi Lehel azzal jött, hogy a gyárban munkásoktól hallotta: Csang Kaj-sek a kínai miniszterelnök. A hírt már úgy adták tudtul benn az elnökségi ülésen: Szeberényi üzeni, hogy Csang Kaj-sek a miniszterelnök. Szabó Pál kijövet tőlem kérdezte, hogy mit tudok erről. Tehát elhitték. Ehhez még: Illés Sándor "biztos forrásból" tudja, hogy Dél-Kínában a csangisták az urak. A kommunisták csak Pekinget igazgatják. Délen nem fizetnek nekik adót, elégetik az újságot. Az a vélemény Csou En-lajról, kiegyezést keres az amikkal. Egyesíteni akarja Koreát és Vietnamot, keleten őszintén békét akar. Így a Szovjetunió valóban elszigetelődne, s a béketábor 200 millióra zsugorodna. Most mindenki ebben bizakodik, a magyar ügyre nagy hatású lenne ez a rendezés. Ma már a női rendőrök szolgálatba álltak. A boltok előtt kisebb a sor. Defláció lesz, nem infláció. Hegedűs Géza: a könyvterjesztő csak üzletileg érdekes könyveket vesz át. Visszaadták Füst Milán értekezéskötetét és Kassák könyvét is. Tiltakoztak. Tompát olvasom. Mottót keresek a könyveimhez. Az Ifjúsági megválasztotta a végleges forradalmi bizottságot: rákosisták kerültek be; Sallai, Rónaszegi kiesett. Kormos az elnök. Bent ez mindenkinek konveniál. Mándi Ivánnal a szövetkezetről beszélgettünk. Tréfa: az orosz azért nyerte meg a futószámot, mert egy magyar szaladt utána. Lenéz a Jóisten, hívja Szent Pétert. Úgy látom, odalenn baj van. A törökök ellopták a holdat, az oroszok a csillagokat, a magyarok meg már a napot lopják. Rendet kell csinálni odalenn. Kétféleképpen lehet rendet csinálni. Csodálatosan és természetesen. Természetes, ha Gábriel lejön, s lángpallossal kiűzi azoroszt, csodálatos, ha ők önszántukból kimennek. Körtértől villamoson a Szabadság hídig megyünk.

NOV. 30., PÉNTEK
Zsírhegyek. Kirakatokban kopasztott libák, egész sonkák. Igyekeznek így konszolidálni. Dán vaj: kockában. Még mindig sor áll az Úttörő Áruház előtt. A munkástanács s Kádár közt megszakadt a tárgyalás. Elterjedt: 8 napi általános sztrájk van hétfőtől. Tatabánya: elárasztották a tárnákat, a pécsiek éhségsztrájkkal s bányarobbantással fenyegetnek. Étlap van már választékkal a Fészekben. Zelk, Kuczka, Benjámin, Fekete, Gergely M. egy asztalnál. Kuczka meséli az Életképek 49-es számáb61: hófedte kelet-szibériai tajga, egy faház lapul a rettenetes förgetegben. A ház lakója Vachott Sándor. "Ez a sors vár ránk." Pósa Baba később jön a szövetségbe. Baba meséli: valaki írta, milyen rettenetes körülmények között jutottak át. A Hanság mocsarain térdig gázoltak a vízben. Tömeg jött szembe, hogy lőnek az oroszok. Ők nekivágtak. Mesélik, valaki vízbe ölte gyerekét. Megindultak a mozik: a fiam megnézte a Faustot. Délelőtt játszanak. Árusok a Nemzeti Színház körül. Ruha, nadrág, bőráru. Cukorka. Tűzkő. Tompa Mihály-idézetek Mi az a vakító fehérség, Völgyet, halmot mely elfedez? Nem hó az: ölyvtül összetépett Fehérgalambok pelyhe ez. Az én galambom is fehér volt, Mint az új hó, oly tiszta hű, És ajkimból éltettem őt, S lám ... , összetépte az ölyű! Ne félj: a holt föld kebelében Épségben ér tavaszt a mag,' Ne félj: vastag jégtömlöcében Utát folytatja a patak. Ne félj: a megnémúlt madárka El nem felejti énekét,'Ne félj: az ember mindörökre Felejti búját, életét. Mottó Nehéz vihar- s vesztére szánt nyomásban? Nyeré e nép jövője zálogát. Van, amiben megtartatik csodásan, Ha rá a sors új szenvedést bocsát,' Van e földnek egy bűbájos folyamja, Mely forrón s titkos melegségből ered, Meg nem rendűl, mig ezt harsogni hallja... Ez a hű, forró hazaszeretet.

2006. október 8. (Független Hírügynökség - Hírek)

Mindszenthy-domborművet avatnak Balassagyarmaton

Mindszenthy - domborművet avatnak vasárnap a balassagyarmati Nagytemplomban. A hercegprímás, esztergomi érsek Mindszenthy Józsefnek és az 1956-os forradalomnak Párkányi Péter szobrászművész kívánt emléket állítani a bíborost ábrázoló domborművével. Alkotását a vasárnapi szentmisét követően 11 órakor Dr. Stella Leontin címzetes prépost áldja meg.
Az avatáson közreműködik majd Molnár András Kossuth-díjas operaénekes, Unterwéger Zsolt karnagy, a Szent Felícián kórus valamint Csábi István és Kamarás Sándor előadóművészek.

2006. október 8. (Népszava Online)

Csaknem félszáz új kötet a forradalom évfordulójára

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára több mint negyven kötet jelent, illetve jelenik meg még az ősszel. A művek a hazai események mellett bemutatják a történtek külföldi megítélését is.
Az 56-os forradalom 50. évfordulójára majdnem félszáz kiadvány lát napvilágot állami támogatással. A már megjelent, illetve megjelenésre váró kötetek között szerepel Fejtő Ferenc "1956 a magyar forradalom" című könyve, valamint Pomogáts Béla "A szabadságról és a zsarnokságról", illetve az "Ötvenhat csillaga" című munkája.
Az irodalmi naplók sorában Ember Mária Mindent késve, valamint Futaky István "Utam a Dossziéhoz" című kötete visz közelebb a forradalomhoz. A BBC magyar adásának két egykori munkatársa, Pallai Péter és Sárközi Mátyás A szabadság hullámhosszán című könyvben az 56-os forradalom külföldi megítélését mutatja be, akárcsak Vladimir Popin szerb író "56 a jugoszláviai sajtó tükrében" című írásában.
A kiadványok között szerepel még egyebek mellett Kertész Ákos A Nap utcai fiú és, Kopácsi Sándor "1956 és ami mögötte van" című munkája. Szakolczai Attila és Á. Varga László a vidék forradalmáról írt kétkötetes művet, míg Kőrösi Zsuzsanna "1956 emlékezete", Csics Gyula pedig "Napló 1956-1957" című munkájával emlékezik az ötven évvel ez előtt történtekre.
Az évfordulós kiadványok sorát gazdagítja Sümegi György: Naplók, interjúk 56-ról, Szántó Piroska: Forradalmi szvit, Buda Ferenc: Túl a falon, Szigethy Gábor: 1456 és 1956, Kő András: Melburne 1956, Ágh István: Októberi fogadalom, és Lossonczy Tamás: 56-os Vázlatkönyv című munkája. "A mi forradalmunk" című kiadvány Földes Anna, az Egység a forradalomban című kötet Szesztay Ádám munkája.

2006. október 9. (Népszabadság)

Forr a dalom

Térségünk sajátossága, hogy itt az európai átlagnál nagyobb történelmi szerephez jutottak az írók. Szabadságért, függetlenségért vívott harcok, utcai csaták - tollal, nemritkán fegyverrel. Az emberi szabadság ügye szétválaszthatatlanul összefonódott a szavak szabadságának a problémájával. Ezt a hagyományt próbálta megidézni az Írószövetségek a demokráciáért és a nemzeti függetlenségért című, a hét végén megtartott nemzetközi konferencia.
- Azt a folyamatot vizsgáltuk, amikor a különféle írószövetségek a totalitárius diktatúrák sajátos intézményeiből demokratikus intézményekké, vagyis a szellemi és gyakorlati ellenállás gócpontjaivá alakultak át - magyarázza Kiss Gy. Csaba, a Magyar Írószövetség elnökségének tagja. Ez az átváltozás nem kizárólag magyar sajátosság, és nem csak az ötvenhatos események sajátja: ez történt 69-ben Csehszlovákiában, 81-ben Lengyelországban és 89 decemberében Romániában.
Az irodalomtörténeti és történelmi visszatekintések, a még élő emlékek felidézése azonban jobbára mégis a magyar szabadságharc és a vele kapcsolatos nemzetközi események és visszhangok megidézésére korlátozódott. Ebben nagy segítségre volt Borbándi Gyula, aki a Szabad Európa müncheni tudósítójaként elevenítette fel a nyugati magyarság reakcióit. Fekete Gyula, az ötvenhatos írószövetség titkára pedig a szervezet ma már elképzelhetetlen erkölcsi hitelét idézte fel.
- Fiatal egyetemisták kerestek föl minket, hogy segítsünk pénzt gyűjteni az elesettek családjainak. Öt nagy lőszeres ládát tettünk ki a város különböző pontjaira, az egyik már másnapra megtelt - mesélte.
Mintegy 290 ezer forintot "dobáltak" így össze, s csak egyetlenegy felháborodott telefon érkezett: valaki azt reklamálta, hogy fegyveres őrt állítottak a láda mellé. Gyalázat, azt képzelik, hogy bárki is ellopná azt a pénzt - ordított a telefonba. Később kiderült, az őr csupán magánszorgalomból strázsált a láda mellett. Olyannyira megbíztak akkoriban az írószövetségben, hogy november és december között száz jegyzőkönyvet vettek fel, melyben szemtanúk számoltak be az őket ért atrocitásokról, vallottak az összeterelt, elhurcolt emberek számáról. Pedig ez már akkor is életveszélyes volt, figyelmeztetett Fekete. Ám hiába készült el négy példányban minden egyes jegyzőkönyv (egyet a szovjet parancsnokságnak, egyet az indiai nagykövetség segítségével az ENSZ-nek, egyet az írószövetség irattárának, egyet pedig saját magának tett félre a titkár), mindegyik elveszett.
Kuriózumnak számított Umemura Yoko japán történész és Lee Hochol dél-koreai író beszámolója az ázsiai irodalom és sajtó visszhangjairól. Mint kiderült, az ottani értelmiséget és fiatalságot is megmozgatta a magyar szabadságharc, de a lengyeleket, németeket, litvánokat sem hagyta hidegen. Vilnius akkor egy kicsit Budapest volt, fogalmazott Algimantas Cekuolis író.
S bár Sütő András temetése miatt nem minden előre bejelentett résztvevő tudott megjelenni a tanácskozáson (hiányzott például a román irodalom nagyágyúja, a 89-es forradalom vezéralakja, Mircea Dinescu vagy a kerekasztal-beszélgetésre várt Göncz Árpád), és a közönség is láthatóan inkább az éppen zajló "forradalom" eseményeit követte, azért a szervezők mindent távolmaradót megnyugtattak: a konferencia anyaga nemsokára könyv alakban is megjelenik.

2006. október 9. (Délmagyarország)

1956 szegedi nézőpontja - Mindentudás Egyeteme - Szeged: Péter László

Miért éppen Szegeden kezdődött az 1956-os forradalom? Miért jellemezhető az akkori eseménysor pillangóhatásként, vagy bumeránghatásként? Mi 1956 nemzetközi jelentősége? E kérdésekre is válaszol a Mindentudás Egyeteme - Szeged sorozat előadásán Péter László, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelvi és Irodalmi Intézet Modern Magyar Irodalmi Tanszék egyetemi tanára.
Az előadás két alaptételen nyugszik. Az egyik: 1956. évi magyar forradalom nemzetközi jelentőségét az adja, hogy ezzel kezdődött a bolsevizmus haldoklása, ez lett a Szovjetunió számára a vég kezdete. A másik: a forradalom Szegeden kezdődött, 1956. október 16-án. Az eseményeket a pillangóhatással és a bumeránghatással lehet legjobban jellemezni: az orosz nyelv csupán fakultatívvá tételéért kezdődött mozgalom szélesedett fölkeléssé, forradalommá, szabadságharccá.
A Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének szegedi megalakítói vitték szét az elégedetlenség tüzét; ebből lett a műegyetemi hallgatók 12 pontja, az október 23-i fölvonulás, a fegyveres összeütközés a Magyar Rádiónál. A szegedi eseményeknek, így a József Attila Kör október 19-i ülésének és a 26-i sortűznek ismertetése után az előadó mint jellemzőt veti össze Tamási Lajos két versét. Az egyik 1956-os keltezésű, címe: Piros a vér a pesti utcán; a másik 1958-ban született, A csepeli gyorsvasúton címmel.
A Mindentudás Egyeteme - Szeged előadása szerdán 18 órakor kezdődik Szegeden az egyetemi TIK kongresszusi termében (Ady tér 10.). Ez - felvételről - pénteken és vasárnap este fél nyolctól látható a Városi Televízió Szeged műsorán. A Mindentudás Egyeteme a Magyar Tudományos Akadémia tudományos vezetésével és a Magyar Telekom társadalmi szerepvállalásával jött létre.

2006. október 9. (Napló)

Rajk László kiállítását Konrád György nyitotta meg a Csikászban

Veszprém (kgy) - A neves építész és látványtervező, Rajk László alkotásaiból Dekonstruált emlékezet - Párhuzamosok és metszéspontok címmel nyílt kiállítás szombaton a Művészetek Háza Csikász Galériájában.
Rajk László 1949-ben született, jelenleg a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen filmépítészetet oktat. Kiállítását Konrád György Kossuth-díjas író nyitotta meg. Beszéde közben fehérbort kortyolgatva hangsúlyozta: Rajk László sokoldalú alkotó, a nyolcvanas évektől a magyar szamizdat - irodalom egyik főszereplője volt. Egyaránt otthonos az építészet, a képzőművészet, a film és a színház világában, műveit játékos látvány jellemzi. Jelentős életművén a múlt század húszas éveinek avantgárd szellemi hatása érződik, ügyel a dinamikus és geometriai formák egységére, ötletes térlátását ez a művészi felfogás határozza meg. Veszprémi tárlatán gondolkodásának folyamatát ábrázolja virtuálisan, művein láthatjuk, hogy a forradalomban humor és pátosz is van.
Rajk László tervei alapján készült el 1988-ban a párizsi Pére-Lachaise temetőben Nagy Imre és mártírtársainak síremléke, és ő tervezte az 1989. júniusi budapesti újratemetés díszletét is. Ezek láthatók a mostani kiállításon, csakúgy, mint a veszprémi színházkertbe szánt 1956-os emlékmű impozáns terve is.

2006. október 9. (Magyar Nemzet)

Milyen ereje tud lenni a hívó szónak!

Ezer fénykép, félszáz röpirat, plakátok, naplók, gyermekrajzok, a forradalom ereklyéi a Nemzeti Múzeumban A minap nyílt meg a Magyar Nemzeti Múzeumban az a kiállítás, amelyre a rendezők büszkék lehetnek: az évtizedekig féltve őrzött, majd nagylelkűen a múzeumnak átadott, eddig ismeretlen 1956-os forradalmi emlékekből mutatják be a legjellemzőbb darabokat, amelyek magánszemélyektől kerültek az intézmény tulajdonában KőANDRÁS Rendhagyó a tisztelgés. A talizmánok kibújtak a rejtekhelyekről, és árulkodva néznek szembe a látogatóval: ímhol vagyunk mi is - mondják -, a forradalom ereklyéi. Ezer fénykép, félszáz röpirat, plakát és egyéb nyomtatvány, naplók, gyermekrajzok, Kossuth-címeres jelvények, nemzetőr karszalagok és becses ritkaságként egy lyukas közepű nemzeti zászló kapja vissza ismét a fényét, a méltóságát. Csupa pincében és padláson, fiókok mélyén rejtegetett darab, mindenféle titok, kalanddarabkák, elpárolgott vágyak relikviái. Nem ékszerek és nem házieszközök, csak afféle forradalmi eufória tárgyi emlékei. Évtizedekig társak a jóban és a rosszban. Ma pedig dal árad ki belőlük. Két éven át szájról szájra terjedt a felhívás, és nap nap után gyülekezett a sok holmi. Volt, aki Dublinból jelentkezett, volt, aki az Egyesült Államokból, mások Belgiumból vagy egy magyar faluból. Milyen ereje tud lenni a hívó szónak, ha összefogásra emlékeztet! Hajdani fiatalok, mérnök- és orvostanhallgatók fényképei sorakoznak a Nemzeti Múzeum falai között. Méltó helyen, egy most megnyitott, új helyiségben. ők voltak a bátrak, "akik mertek", hogy utána, a megtorlástól félve többnyire megsemmisítsék a dokumentumokat. Amit elkoboztak, levéltárak, könyvtárak szigorúan őrzött, titkos gyűjteményeibe vándoroltak, egy részük pedig, akaratukon kívül, a perekben vádoltak. Ez utóbbiak a nagy aktakötegekben riadtan lapultak. Ismeretlen fotók randevúja a Magyar Nemzeti Múzeumban. A Váci úton éppen verik le az egyik gyár homlokzatáról a vörös csillagot; Kispest és Lőrinc határán barikádok fogadják a szovjet harckocsikat; október 24-én a Margit hidat lezáró magyar páncélosokat körbekarikázza a néptömeg. És ismeretlen fotó a somogyi megyeszékhelyen, ahol a nagygyűlés versmondója Tordy Géza, a Kaposvári Nemzeti Színház művésze! Emlékszik-e ezekre az órákra? "Kültelkek útkeresztje mellett / a városok bulvárain / kiszikkadt falak téglái közül / ne vet szólítanak / kiáltva és elnyúltan / valaki olykor válaszol / elbűvölten a szótól / tán az igazságra szomjúhozva-" - írja Jean Follain A hangok című versében. Az amatőr fotós szeméremből nem arcokat rögzít, hanem helyzeteket. És mégis, ismerős arcok itt is, ott is, vajh, kik ők, ráismernek-e magukra, a társakra, a barátokra? Csupa meglepetés a tárlat. Lehet, hogy az idő is vesztegel? Aztán egy napló. Egy tizenhárom éves fiú írása. Október 25-én kezdte feljegyezni, amit látott és hallott. November 29-én hagyta el az országot, és vitte magával a naplót, hogy aztán tíz évvel később, meg újabb évfordulókon hozzáírja németül és magyarul, amit új hazájában, Svájcban érzett és gondolt. Ajándék a múzeumnak. A legszebb gesztusok egyike. Homály szállingózik a levegőben. Bővülő erejét kínálja a napló. A sok-sok tárgy magához tér, föllélegzik. Hát mégis szolgáltak valamit? Mindegyik kép és tárgy egy-egy mese is. Igaz történetek emberekről, hősökről. Jelzések abból az időből, amikor tizenkét napig volt napfelkelte. Egy táska a Vöröskereszt jelvényével. Készítője beledolgozott valamit a saját testéből. Egy táska, amely gazdáját szolgálta a forradalmi napok alatt. Gyógyszerek, s ki tudja még, mi minden fért el benne, hány és hányféle csecsebecse, miközben szomorúság ülte meg a háztetőket. Kiállítást látunk, amely kerüli a közhelyeket. A látogató óriási kísérleti teremnek és telepnek nézi a világot, megszokva, hogy estelente kezdettől fogva besötétedik. Mindannyiunk kíváncsisága a növekvő sötétedéssel csitul, miközben nem ritkán, fújva a dalt széllel-vésszel szemben, vállunkon botra akasztott kis batyuval nekivágunk az alattomos tónak, és belevészünk? Istenem, de szép is volt a forradalom ! Odakünn, a Múzeumkertben arra gondolunk: dűlőutak sarkán ott marad néha egy-egy üst, ásó vagy csákány, senki sem viszi el; mindenki tudja, azért hagyták ott őket, hogy gazdájuk annak idején visszajöjjön értük. Lehet, hogy ezekért a múzeumi tárgyakért is majd visszajönnek, mert a jelen idő riadójára újra felsorakoznak azok, akiket napjaink nyugtalansága kísért.

2006. október 9. (Magyar Nemzet)

Az írószövetség a forradalomban

Kétnapos nemzetközi konferencia 1956-ról a Petőfi Irodalmi Múzeumban A Petőfi Irodalmi Múzeumban pénteken és szombaton a Magyar Írószövetség nemzetközi írókonferencián idézte fel az 1956-os forradalom és szabadságharc történetét, valamint a Magyar Írószövetség szerepét a felkelés folyamatában. A konferencián és a kerekasztal-beszélgetéseken többek között Kalász Márton elnök, L. Simon László titkár, Borbándi Gyula, Gálfalvi Zsolt, Fekete Gyula, Kovács István, Lee Ho-Chul (Korea), Marek Novakowski (Lengyelország) író, Kiss Gy. Csaba, Vasy Géza és N. Pál József irodalomtörténész vett részt. A Magyar Írószövetség történelmi előzménye az 1932-ben alakult, 1944-ben megszűnt Írók Gazdasági Egyesülete (IGE) volt. A második világháború után a magyar írók a kommunista párt kezdeményezésére, szovjet mintára hozták létre a szövetséget, amelynek voltak szégyellni való és dicsőséges korszakai. Előbbieket Ötvös István történész, a Pázmány Péter Tudományegyetem professzora idézte föl. A hallgatás korszaka a lenini elv útmutatásai szerint következett be, amely szerint "a kommunista pártnak úgy kell támogatnia a szövetségeseit, ahogyan az akasztott embert a kötél támogatja". A Moszkvából távvezérelt gondolatrendőrség eszközei volt többek között Horváth Márton, Révai József-Rákosikultuszminisztere és Gergely Sándor moszkovita író, aki még Révait is többször feljelentette. A Magyar Írószövetség első fénykorát az 1956-os forradalom és szabadságharc előkészítése, a forradalom, majd az 1956. december 28-i közgyűlése jelentette. Fekete Gyula író, a szövetség akkori titkára idézte föl azokat a dicsőséges napokat, amikor szinte Bajza utcai székházban lakott. Számos fiatalnak adott menedéket, ő irányította a forradalom támogatására indított gyűjtést a híres katonaládákban, amelyekben 292 ezer forint gyűlt össze. Fekete Gyula és társai közvetítettek a Corvin közi felkelők és Nagy Imre kormányának képviselői között. Pongrátz Gergely, a Corvin - köz parancsnoka több beszédében és írásában is köszönetet mondott Fekete Gyulának, amiért megmentette az ő és testvérei életét, hiszen ha ő nem parancsol rájuk, hogy haladéktalanul hagyják el az országot, akkor a parancsnokot elsők között végezték volna ki. Az írószövetség számtalanszor figyelmeztette a forradalmárokat a hatalom provokációira. Fekete Gyulát a megszálló orosz csapatok tartóztatták le, csaknem egy évig volt bebörtönözve. Az írószövetség akkor is hitet tett a forradalom eszméi mellett, amikor a forradalmi munkás-paraszt kormány, Kádár János, Apró Antal, Marosán György és mások irányításával december 4-én elkezdték a forradalom és szabadságharc példátlanul véres megtorlását. Hősiesnek és reménytelennek tűnt már az írószövetség Gond és hitvallás című december 28-i állásfoglalása a forradalom és a szabadságharc eszméi mellett Tamási Áron tollából. Kiss Gy. Csaba előadásában átfogó képet nyújtott a szövetség életútjáról. Többek között megidézte azokat a pillanatokat, amikor a Magyar Írószövetség újra méltóvá vált 1956 örökségéhez. Az 1981-es közgyűlésen, amikor kiharcolták, hogy a szövetség demokratikus és titkos szavazáson maga választhatja meg a vezetőit. Az 1986-os választmány a rendszerváltoztató csöndes forradalom első látványos állomása volt, hiszen az írószervezet kiszavazta a választmányából a kommunista párt tagjait. Nem véletlen, hogy a jelenlegi szocialista kormány szinte naponta próbálja gazdasági megszorító intézkedéseivel lehetetlenné tenni a szervezet működését. Izgalmas volt a jeles müncheni magyar író, Borbándi Gyula előadása, akinek már 1949-ben menekülnie kellett hazájából. Ő a forradalom alatt a Szabad Európa Rádió munkatársaként éjjel-nappal tudósította a világot a magyar forradalom eseményeiről, és nívós, forradalmi tárgyú irodalmi műsorokkal próbálta fölhívni az Egyesült Államok, az ENSZ és Európa figyelmét reménytelenül szép harcunkra. Figyelemre méltó volt Lee Ho-Chul dél-koreai író előadása is, aki kétszer is börtönbe került a diktatúra elleni küzdelemért. Ő a "Déliek és északiak" című világhírű regényének és egész életművének ihletői között tartja számon az 1956-os forradalom és szabadságharc dicsőségét. Ahogy elmondta: az egész világon mindenkit meghatott, ahogy egy maroknyi nép hősies és egyenlőtlen küzdelemben szállt szembe a zsarnoksággal, eközben gyógyíthatatlan sebet ejtve a keleti despota testén. Bár az 1956-os forradalom és szabadságharc, valamint a jelenlegi szocialista kormány megbuktatása elleni tüntetés összehasonlításával a hazaiak csínján bántak, a külföldiek - főként a szünetbeli, folyosói megbeszéléseken - egyértelműnek tartották, hogy a magyarok most fejezik be a rendszerváltoztató forradalmukat. A Magyar Írószövetséget ellehetetlenítő gondokról is szó esik majd azon a rendkívüli közgyűlésen, amelyet a szervezet október 23-án tart meg az ünnepi megemlékezés és a minden valószínűség szerint utoljára megrendezett Arany János-díjátadás után.

2006. október 9. (Magyar Nemzet)

Így bocskorosan

Gérecz Attila Így bocskorosan című kötetét mutatja be a Kráter Kiadó szerdán délután négytől a Corvin mozi (Bp. VIII., Corvin köz 1.) első emeleti kerengőjében. Az 1956-os forradalom költőjéről Hiesz Győzőnével és Kovács Attila Zoltánnal, a Kráter főszerkesztőjével Csernóczky Judit újságíró beszélget.

2006. október 9. (Index.hu)

Nem végeztetné ki a Munkáspárt az ötvenhatosokat

Átértékeli a Munkáspárt Kádár János szerepét, és nem ítélnék halálra az ötven évvel ezelőtti "ellenforradalom" résztvevőit, mondta Thürmer Gyula. 1956 szerinte népi elégedetlenségből csapott át ellenforradalomba, amelynek megünneplésére kár ötmilliárd forintot fordítani.
85 éves a kínai kommunista párt - hirdette az úttörőcsapatok faliújságaihoz hasonló folyosói dekoráció a Baross utcai székházban, az előtt a terem előtt, ahol sajtótájékoztatót tartott Thürmer Gyula, a Magyar Kommunista Munkáspárt elnöke. Maga a sajtótájékoztató nem Kínáról szólt, hanem Magyarországról, 1956-ról.

Népi elégedetlenség csapott át ellenforradalomba
A pártelnök szerint "nagy jelentőségű esemény" volt 1956. Népi elégedetlenségként kezdődtek az események, amelyekben később a szocialista társadalmi rend megváltoztatására törtek. Ezért a Munkáspárt szerint ellenforradalom volt 1956-ban, mert a haladó rendszert 1945-ös állapotokba akarták visszavetni.
Az ötvenes években Thürmer szerint megsértették a demokráciát, és az életszínvonal is csökkent, de ettől még folyt az ország újjáépítése és az iparosítás is. Szerinte jogos volt ezért a népi elégedetlenség de a tulajdonviszonyok megváltoztatása, a gyárak és a föld visszaadása magántulajdonba már az ellenforradalmat jelezte.

Nem kéne 56-ot ünnepelni
Thürmer szerint éppen ezért nem kéne közpénzt, ötmilliárd forintot fordítani 1956 ünneplésére. Olyasmit - például március 15-ét - kell ünnepelni, amiben van közmegegyezés, de '56 megítélésében nincsen megközelítőleg egységes vélemény sem - mondta a pártelnök.
Az Index kérdésére, hogy 1848. március 15-ét miért nevezi forradalomnak, hiszen akkor a jobbágyfelszabadítás a magántulajdon megjelenését segítette, Thürmer elmondta: akkor egy kevésbé haladó, feudális társadalom alakult át egy korszerűbb kapitalista rendszerré. 1956-ban azért volt ellenforradalom, mert az 1945-ös állapotokat akarták visszaállítani.

Átértékelték Kádárt
A Munkáspárt elnöke beszámolt arról is, hogy pártja némileg átértékelte Kádár János szerepét is. Alapvetően jónak ítélték meg a politikus tevékenységét, de helytelenítik a politikai bűnök miatti halálbüntetések kiszabását "1956-57-ben és később".
Thürmer hozzátette: 1956 után "Magyarországon egy fennálló rend törvényei alapján hoztak ítéleteket", és egyébként minden állam megvédi magát. Nem véletlen, hogy most, 2006-ban az igazságügyi és rendészeti miniszter a tévészékház ostroma után vetette fel a gyülekezési törvény szabályozásának megváltoztatását - magyarázta Thürmer.

Több már a szén és az érc
A sajtótájékoztatón kiosztották a Munkáspárt állásfoglalását az 1956-os eseményekről is. Ebben többek között olvasható az is: "1956 előtt sok mindent sikerült megtenni, sok mindent nem. A költő szavaival élve: adtunk 'már ruhát a mezítelennek, több már a szén és az érc'. De az is igaz, hogy az 50-es években 'sok volt a szenny és buta beszéd', s a megengedhetőnél több volt a buta tett is".
Az Index kérdésére Thürmer Gyula elmondta azt is, hogy Nagy Imre - az 1956-os miniszterelnök - a Szovjetunió Kommunista Pártjától 1989-ben kapott dokumentumok szerint a szovjet belügyi népbiztosság ügynöke volt a 20-as, 30-as években.
Nagy Imre írt jelentéseket több személyről is, így többek között Karikás Frigyesről, egy Magyarországon tevékenykedő, majd a Szovjetunióba emigrált kommunistáról is. Karikást később kivégezték a Szovjetunióban. Arról, hogy Nagy Imre jelentései és Karikás halála között van-e összefüggés, Thürmer nem nyilatkozott.

Minden párt 56-ot tekinti igazolásnak
A Munkáspárt 1956-os állásfoglalása végén az is olvasható: "Az 1956-hoz viszony választóvízzé vált. Miért? Azért, mert a rendszerváltók ugyanazt a célt követték 1989-90-ben is, mint elődeik 1956-ban. A szocializmust akarták megdönteni, és a kapitalizmust bevezetni. A módszerek változtak, a lényeg maradt.
A rendszerváltásban részt vett minden párt 1956-ot tekinti mai tevékenysége történelmi előzményének és igazolásának. Az MDF, a Fidesz, a MIÉP az ellenforradalom nyilvánvalóan tőkés erőivel rokonszenveznek. Az MSZP Nagy Imrében találta meg szellemi elődét. Az SZDSZ elvont liberális nézeteit erőlteti a múltra is, a jelene is."

2006. október 9. (Népszabadság)

A Népszabadság Online 40. heti könyvajánlata

Kertész Ákos: A Nap utcai fiúk

Kertész Ákos egyszerre kedvesen romantikus, olykor mulatságos, izgalmas, sodró lendületű regénye végső kicsengésében megrázóan tragikus képet fest az 1956-os forradalom és fölkelés kamaszáldozatairól.
Egy harcoló kamaszcsapat igaz történetében a Nap utcai fiúk életével, hiszékenységével, bátorságával, és sokszorosan fájdalmas halálával állít maradandó emléket a huszadik század második fele Nagy Magyar Ábrándjának.
A mi hazai, sőt, pesti kisvilágunkból ki sem lépve világméretű problémát érint: a kamaszok, a gyerekek fölhasználhatóságát a világpolitika fegyveres összecsapásaiban. És őket a legkönnyebb föláldozni...
Ab Ovo kiadó; 160 oldal, 1950 Ft.

2006. október 10. (Magyar Hírlap)

1956 dramatizált kalendáriuma

Legalább félszáz kötet jelenik meg az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójára, a filmek, kiállítások, köztéri alkotások tucatjairól nem is beszélve, így nem csoda, ha ebben az áradatban könnyen elsikkad egy-egy fontosabb munka. A Nemzeti Tankönyvkiadónál megjelent '56 kalendáriumára, Földesi Margit és Szerencsés Károly történész szerzőpáros munkájára persze nem kizárólag ezért érdemes felhívni a figyelmet, sokkal inkább azért, mert a kalendárium iránytűként szolgálhat az évfordulón.
Emlékiratok, kordokumentumok kerülnek napvilágra, filmek, regények születnek, ám mindezek, amellett hogy értékes adalékokkal, személyes élményekkel és értelmezésekkel gazdagítják az utókor ismeretét, nem kifejezetten a történelem árnyalt értékelését szolgálják. Az emlékezet szükségszerűen szépít és egyszerűsít, ahogy - jellegéből adódóan - teszi ezt a film és az irodalom is, így akkor, amikor 1956-ról esik szó, nem támaszkodhatunk kizárólag az események dramatizált feldolgozásaira. Főként mivel történelmi ismereteink alapvetően hiányosak.
1956 őszének alapos feldolgozásával nem maradt adós a történelemtudomány, a széles olvasóközönséghez azonban ritkán jutnak el ezek a munkák. Földesi Margit és Szerencsés Károly arra vállalkozott a kalendáriummal, hogy történészi hitelességgel, de a tudománynépszerűsítő munkákra jellemző olvasmányos stílusban kalauzolja végig az olvasót a forradalom tizenhárom napján.
A szerzők két-három oldalpáron idézik fel a forradalom egy-egy napját: előbb kronológiai összefoglalót nyújtanak, majd részletesen kifejtik a nap fontosabb eseményeit. Megtudhatjuk, hogy az adott napon milyen jelszavakat skandált a tömeg az utcán, hogy hol követelt áldozatokat a forradalom, megismerhetjük a színházak, mozik és a rádió műsorát, de még a nap időjárását is. A napisajtóból, röplapokról, diplomáciai jelentésekből, naplókból és versekből idézett részletek, illetve a korabeli, javarészt még nem publikált felvételek pedig csak tovább árnyalják ismereteinket.
A kiadvány ajánlójában aztán "dramaturgiai érzékkel válogatott" forrásokról olvasok, ami - a szintén drámaira sikerült címlappal, vagy a kitépett jegyzetlapokra és a szamizdat kiadványokra egyszerre emlékeztető belső tipográfiával együtt - hagy bennem némi kétséget arról, hogy mennyire lesz időtálló ez a kiadvány. Az Egy mondat a zsarnokságból alcímmel közölt idézetek - emlékeztetőül, hogy hogyan értékelte a hivatalos Magyarország '89 előtt '56-ot - annál kevésbé.

Földesi Margit - Szerencsés Károly: '56 kalendáriuma - A magyar forradalom és szabadságharc
Nemzeti Tankönyvkiadó, 2006, 80 oldal, 2500 forint

2006. október 10. (Népszava)

Így írtak...

1956. október 10-ének a sajtója is olyan, mint az október 6-i drámai Rajk - újratemetést követő lapszámok mindegyike. A mai olvasónak nagyon figyelmesen kell a semmitmondó, érdektelen írások között vizsgálódnia, hogy a lapokban szándékosan eldugott helyen megjelenő rövidhírekbe, vagy az úgynevezett színes írásokban felfedezze: Magyarországon belső erjedés van és szó sincs arról, hogy a Rajk - újratemetés - Méray Tibornak az Irodalmi Újságban leírt szavai szerint egy korszak drámája és bukása - után minden visszatért volna a szokásos mederbe. Ez ugyan nem jelenti azt, hogy a napi sajtóban bármi előjele is lenne az alig két hét múlva kirobbanó forradalomnak, viszont olyan közléseket találunk, amelyek a Szabad Népben korábban nem fordulhattak elő.
A mai olvasó a párt központi lapját forgatva ismét egy lapszámon belüli kettősséget tapasztal: a megszokott semmitmondó írások mellett már felbukkannak személyesebb hangú cikkek, amelyekre korábban aligha volt példa. Az október 10-i Szabad Nép fontosnak tartja, hogy az első oldalon kiemelt helyen közölje: "120 méteres kémény Tiszapalkonyán. Tiszapalkonyán az 50-es számú Kéményépítő Vállalat dolgozói április közepén kezdték meg az ország legnagyobb kéményének építését. Martin Ádám és Taub János brigádja vállalta, hogy a 120 méter magas kéményt december 31. helyett már november 7-re felépítik."
Egész más hangot üt meg a harmadik oldalas tárcaszerű írás, a "Nem tévedésből bocsátották el" című. "Orbán László elvtárs még kora tavasszal került az ÉM Fűtésszerelési Vállalathoz. Felvételét az igazgató annak idején így indokolta: előzőleg együtt dolgoztunk, munkáját jól ismerem, bizonyos, hogy személyével az anyagbeszerzési osztályunk erősödni fog... Ha ilyen előzmények után az illetőt néhány héttel később mégis az utcára dobják, családjával együtt kenyértelenné teszik, s ráfogják, hogy rossz volt a munkához és dolgozótársaihoz való viszonya, senki nem gondol valamiféle tévedésre! Akármilyen furcsa is - már az emberek csak ilyenek - joggal tételezik fel, hogy az elbocsátás hátterében tisztességtelen dolgok húzódnak meg... Orbán elvtárs ugyanis az igazgató prémium- megtagadással kapcsolatos érveit nem vette tudomásul, s az egyeztető bizottsághoz fordul. A bizottság ezután a közelmúltban megítélte számára a prémiumot. Csakhogy amikor az igazgató meghallotta az egyeztető bizottság döntését, égtelen haragra gerjedt... három nappal később Orbán elvtárs kézhez kapta a felmondólevelét... A múlt években bevált recept volt ez. Nem egy dolgozót tettek tönkre ilyen jelszavak égisze alatt. Most azonban ennek az időnek egyszer és mindenkorra végre. Ma tisztán látjuk, hogy az ilyen felszínes döntések mögött legtöbbször egyéni hiúság, önkényeskedés, a múlt szellemének kísértete húzódik meg."
Egész más hangot üt meg a harmadik oldal alsó híre, a "Szökevények alkonya". A cikkből kiderül, hogy azoknak a szökevényeknek, akik a szomszédos keleti államokból jutnak át Ausztriába (ugye emlékszünk rá, október 9-i lapszemlénkben hírt adtunk arról, hogy az osztrák-magyar határon lebontották a szögesdrót - kerítést) legfeljebb öt százaléka hagyja el hazáját politikai okokból. "A szökevények között sok a magát menekülőnek álcázó bűnöző. Húsz menekült közül, akiknek az osztrák újságok oly szívesen bocsátják rendelkezésükre hasábjaikat kiagyalt, szörnyű történetek elmesélésére - legjobb esetben talán egyetlen egy a politikai menekült. A többi vagy valami bűnöző, vagy kalandor, vagy olyan, aki könnyű munkanélküli életet keres."
A Magyar Nemzet október 10-én közli ezeknek a napoknak egyik legfontosabb írását:" Lukács György válaszai az ifjúság kérdéseire az Eötvös Loránd Tudományegyetem ankétján. A cikk így szól: "A vitatkozókedv hazánkban egyre nagyobb. Immár nem a Petőfi Kör az egyetlen nyilvános fórum, hanem szerte az országban vitáznak, diplomások, sőt munkások is... Lukács György az ifjúság kérdéseire azt felelte, hogy változatlanul lehet beszélni a szocialista realizmus esztétikájáról és magyar példaként Déry Tibor Felelet című nagyhatású regényét említette, amelytől annak idején egyébként megtagadták a szocialista-realista jelzőt. Ami Leninnek a pártirodalomról írott cikkét illeti, azt Lenin - mondotta Lukács György - nem a mai körülményekre, s annak idején is egyedül a pártsajtóban dolgozó írókra vonatkoztatta. Csupán a sztálinista dogmatizmus kérte azt számon a megvalósult proletárdiktatúra irodalmán. Az idejétmúlt vagy helytelennek bizonyult párthatározatokat Lukács György véleménye szerint feltétlenül felül kell vizsgálni, nem a múltban való vájkálás miatt, hanem éppen a jövő érdekében."

2006. október 10. (Magyar Nemzet)

Ma is fontos az európai szolidaritás

Sokan kényszerű hazugságban éltek 1956 előtt, mert a hatalom hazudott az embereknek és hazudott a világnak. 1956 fiai bátrak és elszántak voltak. Tudták, hogy szabadságra és demokráciára csak azok méltók, akik tesznek is érte hangzott el azon a vasárnapi ünnepségen, amelyet a forradalom emlékére szerveztek a burgenlandi Halbturm kastélyban. A magánszemélyek szervezte ünnepségen tartott beszédében Barsiné Pataky Etelka rámutatott: a magyar forradalmat az európai nemzetek részéről széles szolidaritás kísérte. Most közös felelősségünk, hogy a tíz új tagállamot a régiektől megkülönböztető korlátozásokat csökkentsük. "Míg 2000ben az új tagállamok között Szlovénia után ezüstérmesek voltunk, mára az utolsó helyre kerültünk. Szembe kell néznie az országnak azzal, hogy az út az időnkénti megszorításokkal, közte reformoknak nevezett lépésekkel nem járható" vélte az EP - képviselő.

2006. október 10. (Magyar Nemzet)

Legenda Ratkó Józsefről

A Hitel szeptemberi számában olvasható a "Legenda Ratkó Józsefről" című "kerekasztal-beszélgetés", amelyen többek között Albert Zsuzsa, Ágh István, Buda Ferencés Serfőző Simon idézi a költő alakját. "Mindig próbálom elhessegetni az utolsó arcát, amit ott láttam a nagykállói református templomban, ahol felravatalozták - meséli a költő-barát, Serfőző Simon. "Próbálom inkább a fiatalabbat fölidézni. Arra jobb gondolni. Csak fölidézni nehéz: a végső arc nehezen engedi-" E végső arc, a fiatalon elhunyt költő búcsúzó alakja jegyében telik a beszélgetés, ám mégis kikerekedik belőle a poéta tragikus életútja. Ratkó - ahogy mondani szokták - sosem tartózkodott az élet napos oldalán, és nem is kereste azt. Nem volt törvénytelen gyerek, ahogy egy lexikon megjegyzi, bár - családi körülményei miatt - részben lelencotthonban nevelkedett, s később maga is dolgozott árvák nevelőjeként. Életútjára nézve meghatározó volt apja alakja. "Olyan tehetség volt az apja - meséli Albert Zsuzsa -, aki nem találta magát. - Jóska férfias szeméremmel nem beszélt túl szívesen erről." Ratkó előbb Öcsödre, majd Erdőbényére került nevelőotthonba, aztán következett Tiszadob, a nyíregyházai gimnázium és a szegedi egyetem, amelyet talán politikai okból - főként a Nagynéném, a miniszterasszony című verse miatt (Ratkó Anna, Rákosi szövőnőből lett népegészségügyi minisztere) - hagyott félbe. Ratkó igazi költői kibontakozása a forradalom jegyében állt. Az az emlékezetes két hét élete meghatározó élménye volt és maradt. "Egész következő költészete 1956 igézetében született, mindaz, amit a temetetlen holtakról, törvénytelen halottakról ír, erre vonatkozik. Forradalmakra emlékezik, tizenkilencről, Dózsáról, és mindig 1956-ra gondolunk vele együtt-" - emlékezik Albert Zsuzsa. Ágh István szerint "az adja az ő verseinek az erejét, hogy maga is át volt itatva a halállal. Már gyerekkorától kezdve, amikor rákos anyját leírja, s amikor apja utolsó évei foglalkoztatták". "Az öregek című versében - fűzi tovább a gondolatot Jánosi Zoltán -, a halottak villáskulccsal szerelik a földet, és a halottak nélkül Ratkó koncepciójában nem létezne ez a fölső világ sem."

2006. október 10. (Magyar Nemzet)

1956 a határon túli magyaroknál

A Lucidus Kiadó ma délután ötkor a Kódex Könyváruházban (Bp. V., Honvéd u. 5) tartja az Együtt. "Az 1956-os forradalom és a határon túli magyarok" című kötetének bemutatóját. A könyvet Cholnoky Győző kiadóvezető és Szász Zoltán történész ismerteti.

2006. október 10. (Magyar Nemzet)

Forradalmi emlékművek

Szobrok, terek, táblák állami támogatással és anélkül. Országszerte több emlékművet és szobrot állítanak az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából. Az V., VI. és VIII. kerületi emléktáblán kívül többek között érdekesnek ígérkezik Kő Pál hódmezővásárhelyi emlékszobra és az a Bibó Istvánt ábrázoló alkotás, amellyel Balatonfüred tiszteleg a forradalomnak. Aggtelek, Ajka, Berettyóújfalu, Csongrád, Esztergom, Érd, Kalocsa, Kazincbarcika, Keszthely, Kunszentmárton, Mezőtúr, Nagykanizsa, Nyíregyháza, Ózd, Paks, Székesfehérvár, Szentendre, Tata és Vác is emlékművet szentel a forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójának. Balassagyarmaton civil kezdeményezésre állítanak emlékművet dr. Czimbalmos István háziorvos jóvoltából. Az átadáson Wittner Mária mond avatóbeszédet. Szintén egy civil szervezet, a Gloria Victis Közhasznú Alapítvány jóvoltából épül a csömöri emlékmű. Víg János szobrászművész alkotását, mely az egyetemes kommunizmus 100 millió áldozatára emlékezik, október 21-én, szombaton délután kettőkor avatják fel a Hősök kertjében. A szoborcsoport és az ünnepség fővédnöke Orbán Viktor, a Fidesz elnöke. Avatóbeszédet mond Wittner Mária, és várhatóan jelen lesz Tőkés László Királyhágó-melléki, nagyváradi református püspök, Duray Miklós író és Dénes János szabadságharcos. Bár a szobor helyi kezdeményezés nyomán, a község lakóinak egyetértésével készült, semmiféle támogatást nem kapott a magyar államtól. Fábián Pál, az alapítvány titkára lapunk kérdésére elmondta: Víg János tervét a Képzőművészeti Lektorátus elutasította. A magyar államnak mégis számos lehetősége lett volna arra, hogy szponzorálja az alkotást, mégsem tette meg. Fábián Pál most már úgy érzi: égi hatalmak akarták úgy, hogy tiszta kézből kapott adományok segítsék tervük megvalósítását. A támogatók között van Tajvan államelnöke, Lichtenstein nagyhercege és a csömöri önkormányzat. Számos kiemelkedő művész és magánszemély önzetlen anyagi segítségének, jótékonysági koncerteknek köszönhető, hogy a szobor elkészülhetett. Október 14-én, szombaton este hétkor a Szent István-bazilikában folytatódik a jótékonysági rendezvénysorozat, amelyen többek között Kubik Anna, Cseke Péter, Kautzky Armand színművész, Pitti Katalin, Gulyás Dénes operaénekes és a zeneművész házaspár, Sirák Péter és Kemény Kinga lép fel.

2006. október 10. (Népszava Online)

Fontos lenne a házelnök szerint az ötvenedik évforduló közös megünneplése

A házelnök szerint fontos, hogy a politikusok együtt és békésen ünnepeljenek az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóján. Szili Katalin úgy vélte, ez az egy hozhat békességet, amely erőt adhat a változtatások véghezviteléhez. Ez utóbbiról megjegyezte, számos területen szükség van a politikai és gazdasági rendszerváltást követő úgymond "finomhangolásokra", mint mondta, ezt senki sem vonhatja kétségbe.
Az együtt ünneplés és a békesség fontosságát hangsúlyozta Szili Katalin az 1956-os forradalom közelgő ötvenedik évfordulója alkalmából mondott beszédében. "Az 1956-os forradalom álma mára megvalósult: szabad, független, demokratikus országban élhetünk. Az álom beteljesülése azonban azt is jelenti, hogy tudjunk együtt emlékezni" - fogalmazott az Országgyűlés elnöke Baranya megyenapi ünnepségén. Mint mondta, ez az egy hozhat békességet, amely erőt adhat a következő esztendőkben a változtatások véghezviteléhez. Szavai szerint senki sem kérdőjelezi meg, hogy el kell végezni a politikai és gazdasági rendszerváltást követő úgymond "finomhangolásokat" az igazgatásban, az egészségügyben, az oktatásban és számos más helyen. A tavaszi és az őszi választás egy következtetésre enged: az együttműködésre. Arra, hogy az országnak békességben hozzanak el minden fejlesztést, azokat a lehetőségeket, amelyeket az Európai Unió kínál számára - magyarázta Szili Katalin. Hozzátette: bár már megtörténtek azok a lépések, melyek beteljesítették 1956 szellemiségét, társadalmi együttműködéssel, egyetértéssel szükséges megtalálni az egymást összekötő utakat, kapcsokat, amelyek mentén tovább lehet haladni.

2006. október 10. (T-Online - Origo hírek)

Film és "élő" közvetítés a melbourne-i olimpiáról

Csütörtöktől látható a Magyar Televízióban az "Olimpiának indult..." című kreatív dokumentumfilm, amely az 1956-os melbourne-i ötkarikás játékoknak kíván méltó emléket állítani az ötvenedik évfordulón. November 22. és december 6. között az [origo] "élőben" közvetíti a melbourne-i olimpiát.
"A magyar csapat sorsát, történetét, helytállását szerettük volna bemutatni" - mondta Zoltán János Péter, a film rendezője. Az interjúkat Magyarországon, Ausztráliában, Németországban és az Egyesült Államokban, míg a fikciós jeleneteket a Magyar Televízió 8-as stúdiójában forgatták le az alkotók. Az itthon még soha nem publikált, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tulajdonát képező eredeti archív felvételeket is tartalmazó képsorokat a ma sportriporterei kommentálják, még izgalmasabbá téve az akkori versenyeket az utókor számára.
A film készítői azért keresték meg a történet valamennyi szereplőjét szerte a világban, hogy a különböző elbeszélések, beszámolók, naplók, dokumentumok, archív anyagok, hírek alapján hiteles választ adjanak az egyidejűségben rejlő drámai pillanatok és titkok kérdéseire. "A magyar résztvevők közül nagy szerencsékre 13-an naplót vezettek, és ezeket a feljegyzéseket átadták nekünk" - mondta Dobor Dezső, a mű társrendezője.
Az olimpiára kiutazott 113 fős csapatból 29 sportoló külföldön maradt, 38 egykori sportoló, 7 edző, sportvezető, bíró, csapatorvos pedig jelenleg is Magyarországon él. Összesen 65-en álltak a kamerák elé. Az alkotás készítői mások mellett megszólaltatták még Ron Clarke-ot is, a legendás ausztrál hosszútávfutót, aki ötven esztendeje fellobbantotta a lángot a melbourne-i stadionban.
"Ezt a filmet már sokkal korábban meg kellett volna valósítani. De tagadhatatlan, hogy az előttünk álló ötvenéves évfordulónál jobb alkalmat keresve sem lehetne találni arra, hogy szó essék végre, mégpedig értelmes és igaz szó az akkoriban történtekről. Mert 1956-ban nem csak forradalom volt Magyarországon, a forradalommal egybeesett a melbourne-i olimpia, a magyar sport történetének legnehezebb próbatétele: a Föld túloldalán, megbízható és hiteles hazai hírek híján helytállni a hazáért, miközben versenyzőink azt sem tudták versenyeik időpontjában, hogy milyen is az a haza, amelyért küzdenek" - mondják a készítők. "Az 1956-os melbourne-i olimpiát Magyarországon jószerivel még senki sem látta. Az ötven évvel ezelőtti események jelentős része mindmáig ismeretlen, elfeledett vagy soha fel sem tárt, sem írásban, sem képben, sem hangban. A rendelkezésünkre bocsátott hatalmas anyag (eredeti dokumentumok/levelezés és gyűjtemények) alapján joggal véljük, hogy az eddigieknél jóval teljesebb képet tudunk bemutatni az ötvenes évek magyar társadalmáról, pontosabban annak egy nagyon fontos metszetéről - a sportéletünkről."
A televíziós változat háromszor ötven percben, október 12-én, 19-én és 26-án, csütörtökönként 20.05 órai kezdéssel kerül adásba az m1-es csatornán. A film DVD-változata november közepétől vásárolható meg, míg az interjúkból, eredeti naplókból, fotókból álló, a filmmel azonos című könyv ősszel kerül a könyvesboltokba.
Az [origo] úgy állít emléket az ötven évvel ezelőtti olimpiának, hogy a megrendezésének évfordulóján, 2006. november 22. és december 6. között "élőben", korabeli hírekkel közvetíti azt az interneten, mintha ma történne.

2006. október 10. (Népszava Online)

A Fidesznek és a tüntetőknek is érvényes területfoglalása van október 23-ra

A Fidesz nem vesz részt az október 23-i ünnepségeken, annak ellenére, hogy Sólyom László korábban minden szervezetet erre kért, függetlenül belpolitikai álláspontjától. Egyébként is gond lehet a központi állami ünnepségekkel, hiszen az ott tüntetők hivatalosan október 25-ig maradhatnak a Kossuth téren. Az ugyancsak mindennap demonstráló Fidesznek szintén érvényes területfoglalása van, még október 23-ára is.
A Fidesz nem vesz részt az október 23-i állami ünnepségeken - jelentette ki állítólag a diplomáciai kar tagjainak jelenlétében Orbán Viktor. Úgy tudjuk, hogy az ellenzéki pártelnök hétfőn este nagykövetekkel találkozott és akkor közölte, az állami ünnepségeken, illetve azokon a rendezvényeken, amelyeket akár részben a kormány szervez, a Fidesz nem lesz jelen. Információink szerint a norvég nagykövet megkérdezte, hogy az államfő részt vesz-e a megemlékezésen. Orbán erre azt válaszolta, nem tudja, nincs is joga az elnök nevében beszélni. Wéber Ferenctől, a köztársasági elnök sajtófőnökétől azt tudakoltuk, felszólítja-e Sólyom László a Fideszt arra, legyen ott az október 23-i ünnepségeken. Wéber erre az államfőnek a Figyelőben augusztus 3-án megjelent interjújának részletével reagált. Sólyom László a lapnak azt mondta: "Most, a rendszerváltás után nyílt történelmi távlat a magyar forradalomra. Sosem látott számban jönnek el Budapestre állam- és kormányfők. Magyarországnak tehát méltóan kell szerepelnie a világ előtt, hogy ne érje szégyen se az országot, se az '56-os forradalmat. Olyan ez, mint amikor a búcsú napján mindenki szépen felöltözve elmegy a templomba, és az addig ádáz ellenségek is együtt énekelnek. Ezért minden jelentős politikai erőnek, és főleg az összes '56-os szervezetnek ott kellene lennie, függetlenül attól, hogy mi az álláspontja a magyar belpolitikában".
A kormány szándékai szerint azonban az ünnephez méltó lesz a megemlékezés a Kossuth téren. Október 23-ára a Rákóczi szobor mellett is kicserélik a földet, füvesítenek és az állami rendezvény szervezői mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a délelőtti zászlófelvonást, vagy a délutáni ünnepi műsort semmi ne zavarja - mondta lapunknak Danks Emese kormányszóvivő. A Miniszterelnöki Hivatal október 20.-tól november 4.-ig foglalta le a teret, s a már közzétett programokon nem kívánnak változtatni. Úgy tudjuk, az arra illetékesek már tervezik a tribünök helyét a téren. A külföldi állam- és kormányfők, nemzetközi szervezetek vezetői, az uralkodók, illetve a magyar közjogi méltóságok a parlament főbejáratánál, az Oroszlános kapu előtt foglalnak azon a délelőttön helyet. Külön tribünt állítanak a hozzánk érkező legalább háromszáz újságírónak, a hazai média, valamint a sajtó képviselőinek, de külön biztosítják az ünnepséget élőben közvetítő televízióknak a szükséges területet. Ezen kívül tér kell a díszőrségnek, a díszszázadnak, amelyik a nemzeti lobogó ünnepélyes felvonása alkalmából masírozik majd a Kossuth téren. Október 23-án délelőtt 10 órakor vonják fel az állami lobogót és ez alkalomból 34 állam- és kormányfője, valamint több külügyminiszter érkezik Budapestre. Délelőtt 11 órakor kezdődik a parlament ülése, amelyen Gyurcsány Ferenc beszél, s elfogadják a Budapest '56 Szabadság Nyilatkozatot. Később a közjogi méltóságok és a külföldi vendégek virágot helyeznek el Nagy Imre szobránál, késő délután fellobban a forradalom lángja a Parlamentnél, a Nemzeti Színház tagjai pedig szabadtéri ünnepi műsort adnak a Kossuth téren.
A Kossuth téri tüntetők azonban egyelőre nem akarnak máshová menni. Főszervezőjük Takács András kijelentette, felkészülnek arra, hogy az állami rendezvény idejére erőszakkal ne tudják eltávolítani őket. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a Fidesznek október 23-a estig szól az érvényes területfoglalási engedélye. A legnagyobb ellenzéki párt ezért akár az évfordulón is demonstrálhatna a Parlament előtt. Információink szerint azonban a Fidesz október 20.-ra már nem hirdet tüntetést a Kossuth térre, s a további napokon sem demonstrál, mert tiszteletben tartják az állami megemlékezést.

2006. október 11. (Délvilág)

Fazekas Lajos filmje a makói 1956-ról szól - Elkészült az egykori diáktüntetés szervezőjének alkotása

Bemutatásra vár az 1956-os forradalom makói eseményeit ábrázoló háromrészes dokumentumfilm, amit a József Attila Gimnázium akkori diákja, Fazekas Lajos rendezett. A diáktüntetés egyik fő szervezője, a később meghurcolt akkori rendőrkapitány legidősebb fia az alkotással arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy nem csak a pesti srácok voltak forradalmárok.
Fazekas Lajos gimnazistaként Makón élte meg az '56-os forradalmat. A diákmegmozdulások egyik fő szervezője volt, ám ő és családja nem csak ezért "vette ki" részét a leverés utáni megtorlásból: akkoriban édesapja volt a városi rendőrkapitány, akit aztán összevertek és be is börtönöztek a karhatalmisták. A többek között a Kisváros című sorozat alkotójaként ismert neves rendező tavaly tavasszal látott hozzá a filmmel kapcsolatos munkához.
Kutatásokat végzett Halmágyi Pál makói múzeumigazgató közreműködésével, megkereste az ötven évvel ezelőtti események még élő részeseit és megszervezte, hogy a gimnázium tanulói a forgatás kedvéért ismételjék meg az 1956-os felvonulást. Erre egy évvel ezelőtt került sor: akkor megírtuk, néhány órára az egész belvárost le kellett zárni. A film keretét egyébként éppen ez a felvonulás adta, amit a visszaemlékezőkkel készült interjúk és a különböző dokumentumok bemutatása tesz teljes egésszé.
Időközben elkészült az összesen háromrészes, egyenként negyvenöt perces alkotás. Mint Fazekas Lajos lapunknak elmondta, az első rész a forradalom győzelmét, kiteljesedését mutatja be, középpontba állítva azt a diáktüntetést, amelynek egyébként két diáktársával együtt fő szervezője volt. A második rész a megtorlással foglalkozik, középpontba állítva Institoris Ildikó személyét, akinek az életét gyakorlatilag derékba törték a forradalomban vállalt szerepe miatt, a harmadik rész pedig Kecskeméten játszódik - Fazekasék családja ugyanis itt talált menedéket a visszarendeződés idején.
Fazekas Lajos azért forgatott filmet a makói forradalomról, mert az ötvenhatos események felidézésekor általában mindenki a budapesti történésekről beszél, ő viszont úgy gondolta, érdemes lenne megörökíteni azt is, hogyan élte meg egy ilyen kisváros 1956-ot.
A film bemutatását a Duna Televízió vállalta, azt azonban egyelőre nem tudni, mikor tűzik műsorra. Annyi bizonyos: a film makói díszbemutatója a makói forradalom ötvenedik évfordulóján, október 26-án lesz a József Attila Gimnázium aulájában.

2006. október 11. (Délmagyarország)

A szabadság pillangója - Újszászi Ilona könyvbemutatója: 1956 Szegeden, az egyetemen

Miért Szegeden, az egyetemen kezdődött az 1956-os forradalom? Erre a kérdésre is keresi a választ Újszászi Ilona, lapunk főmunkatársa A szabadság pillangója - 1956 Szegeden, az egyetemen című, a Belvedere Meridionale Kiadónál megjelent kötete.
Miért Szegeden, az egyetemen kezdődött az 1956-os forradalom? Erre a kérdésre is keresi a választ Újszászi Ilona, lapunk főmunkatársa A szabadság pillangója - 1956 Szegeden, az egyetemen című, a Belvedere Meridionale Kiadónál megjelent kötete. Az interjúkat, visszaemlékezéseket, dokumentumokat, újságcikkeket, fotókat, verseket csokorba rendező "olvasókönyvet" Kiss Tamás, a forradalmi követeléseket elsőként megfogalmazó diákszervezet, a MEFESZ alapítója és egykori vezetője ajánlotta tegnap az érdeklődők figyelmébe az őszi kulturális fesztivál könyvbemutatóján, az SZTE aulájában.

2006. október 11. (Magyar Hírlap)

1956-os filmeket vetítenek mától Nyugat-Európa több városában

Filmfesztivállal emlékeznek meg Brüsszelben, Párizsban és Bordeaux-ban az 1956-os magyar forradalomról októberben.
A Revolution'R elnevezésű vetítéssorozatot Brüsszel nyitja, ahol (a Cinéma Arenbergben) mától október 17-ig láthatnak magyar játékfilmeket az érdeklődők. A többi között Mészáros Mártának A temetetlen halott, Gothár Péternek a Megáll az idő, Jancsó Miklósnak a Szegénylegények és Makk Károlynak a Szerelem című nagyjátékfilmjét tűzte műsorra a szervező Associations PILM és a Clavis Films, de szerepel a programban Sándor Páltól a Szerencsés Dániel, Gárdos Pétertől a Szamárköhögés vagy éppen Kósa Ferenc filmje, a Tízezer nap. A vetítések második állomása október 21-től 24-ig Párizs lesz, ahol (a Studio 28 moziban) a játékfilmek mellett dokumentumfilmeket is bemutatnak: egyebek mellett Sólyom András Kádár János utolsó beszéde című dokuját és Edvy Boglárka 12 voltam '56-ban című naplófilmjét.
A francia nyelven feliratozott filmek mellett a kerekasztal-beszélgetéseken Peter Kassowitz rendező, Simon Shandor producer, Fejtő Ferenc és Kőrösi Zsuzsa történészek segítenek teljesebb képet nyújtani a franciáknak és a kint élő magyaroknak a forradalomról. A párizsi helyszínen fotókiállítást is rendeznek a fesztivál ideje alatt a budapesti 1956-os Intézet archívumának anyagaiból; bemutatják például Eric Lessing képeit, aki a párizsi Magnum ügynökség fotósaként örökítette meg az 1956-os eseményeket Budapest utcáin. A vetítéssorozat utolsó állomása Bordeaux, a Cinéma Utopia, itt október 30-tól november 11-ig láthatók magyar filmek.

2006. október 11. (Népszabadság)

Lyukas bélyegblokk idézi a szabadságharcot

Különleges bélyegblokkot bocsát ki a magyar posta október 20-án az ötven évvel ezelőtti forradalom és szabadságharc évfordulójára. Lapunk nyugalmazott szerkesztője, Daniss Győző ötlete nyomán az 1956 szimbólumaként ismert lyukas zászló köszön vissza az emlékíven, és maga a bélyeg is lyukas. A speciális nyomdai eljárást - a filatélia történetében eddig mindössze egy-két alkalommal, nálunk most először használt riccelést - az Állami Nyomda Nyrt. szakemberei oldották meg. A feladat nehézsége abban rejlett, hogy a lyukasztást 150 ezer, sorszámozott példányon nagyon pontosan kellett elvégezni. Az ötszáz forint névértékű blokk művészeti tervét Berky Péter grafikusművész készítette el, s arra törekedett, hogy lyukkal együtt a kompozíció térhatású legyen. Maga a bélyegkép az ötven évvel ezelőtti eseményekre utaló montázsból áll. Hasonló, 56-ra visszatekintő bélyegeket - négycímletű sort és blokkot - tíz évvel ezelőtt Svindt Ferenc tervei alapján bocsátott ki a hazai posta.

2006. október 11. (Népszava)

Feltárultak Snagov titkai
Nagy Imre, társai és családjaik internálása szovjet - magyar - román együttműködéssel valósult meg

Nagy Imrét és társait moszkvai utasításra rabolták el a budapesti jugoszláv nagykövetség kapuja elől. Ezután Romániába internálták őket, ahol hivatalosan a román kormány "vendégszeretetét" élvezték. Valójában rabok voltak, amint ezt a most közzétett iratok bizonyítják. A bukaresti titkos rendőrök együtt készítették elő a koncepciós pereket a szovjet és a magyar politikusokkal. A snagovi iratokról két történész beszélt lapunknak.
A Snagovba internált magyar politikusokkal kapcsolatos dossziék anyagát már Romániában osztályozták és rendezték. Négy éve Adrian Nastase román miniszterelnök budapesti látogatása idején adta át az első történelmi értékű iratcsomagot magyar kollégájának, Medgyessy Péternek. Ezekben titkosrendőrségi dokumentumok, s a magyar vádhatóságoknak szánt - egykori bűnjeleket tartalmazó - adalékok találhatók Nagy Imre és társainak peréhez. A román kormány aztán még összesen 47 dossziét küldött Budapestre. Az 1956-os forradalom vezetőinek feljegyzéseiről készült fényképmásolatok, jelentések, a politikusok hivatalos és magánlevelezése, sok-sok titkos lehallgatási jegyzőkönyv került Magyarországra.
Az iratköteg legbecsesebb darabjának, Nagy Imre snagovi naplójának kiadási és közlési jogáról csaknem másfél évtizeden át folyt vita tudós kutatók és a mártír miniszterelnök örökösei közt, mire odáig jutottak, hogy az örökösök elfogadták a snagovi feljegyzések nyilvánosságra hozatalát. A forradalom kitörésének 50. évfordulója alkalmából Vida István és két munkatársa készítette elő az immár Snagovi jegyzetek című kötet kiadását.
Ezzel egy időben a Magyar Országos Levéltár megbízta a korszak két kutatóját: Baráth Magdolnát és Sipos Leventét az iratsorozat javának kiválasztásával és sajtó alá rendezésével. A dokumentumgyűjteményt Snagovi foglyok - Nagy Imre és társai Romániában címmel a levéltár és a Napvilág kiadó közösen jelentette meg. Ebben olvashatók részletek román és magyar politikusok megbeszéléséről, az internáltak politikai leveleiből és ottani visszaemlékezéseiből, jegyzeteiből.
Baráth Magdolna lapunknak elmondta, számára a snagovi iratok legfigyelemreméltóbb tanulságát az jelentette, hogy, hogy nem beszélhetünk egységes snagovi Nagy Imre csoportról. Nagy Imrét és társait tervszerűen szétválasztották és a "vendéglátók" megakadályozták a vezetők kommunikációját. Nagy Imrét és feleségét, a Losonczy és a Donáth családot elkülönítették társaiktól. Nagy Imre nem találkozhatott lányával és vejével, Losonczy az apósával és anyósával. Ez külön szenvedést okozott számukra. Hasonlóképpen elkeserítette Nagy Imrét, hogy nem volt kapcsolata egykori legközelebbi munkatársaival. (Mindezt kiválóan ábrázolja Mészáros Márta: A snagovi fogoly című filmje.)
A történész szerint azért sem lehet egységes csoportosulásról beszélni, mert a jugoszláv követségre menekült és elrabolt snagovi internáltak közül Szántó Zoltán, Vas Zoltán és Lukács György kritikusan értékelte Nagy Imre politikai tevékenységét. A román és a magyar politikusokkal tárgyalva pedig a forradalom kritikájára helyezték a hangsúlyt. Hajlamosak voltak túldimenzionálni az események "ellenforradalmi, terrorisztikus jellegét" és tudatosan, önként különváltak, nézeteiket és lakhelyüket illetően is társaiktól. Ők hárman sem alkottak egységes csoportot. Szántó és Vas hajlandó lett volna kiegyezésre a hatalommal, de az ő álláspontjuk is különbözött egymásétól. Lukács Györgynek, a filozófus tudósnak a véleménye pedig mindkettejükétől eltért. Nem alkudozott elvi kérdésekben, noha a kormánynak szánt üzeneteiben kiemelte, hogy hű a munkásmozgalomhoz, a kommunizmushoz, helytelenítette a semlegesség kinyilvánítását és a Varsói Szerződésből való kilépést. Ezzel együtt szolidáris maradt rabtársaival, noha kérte hazatérésének engedélyezését, mert úgy vélte, tudományos tevékenységét csak odahaza folytathatja.
A többi snagovi fogoly 1956-57-ben szilárd maradt. Nem engedték, hogy megosszák őket, s noha nem volt érintkezési lehetőségük a vezetőjüknek tekintett miniszterelnökkel, egységesen cáfolták a forradalom "ellenforradalomnak" nyilvánítását. Törvénytelennek tekintették Kádár János és az akkori miniszterelnök, Münnich Ferenc "Munkás-Paraszt Forradalmi Kormányát". Az a kemény mag, amely a forradalom előtt és alatt a miniszterelnök legszűkebb körét alkotta, teljes közösséget vállalt Nagy Imrével, és - legalábbis a rabság idején - nem mentegetőzött, hanem folyamatosan tiltakozott a bánásmód, a törvénytelenség, az elzártság miatt. Nem kérte, hanem követelte, hogy szállítsák haza őket.
Sipos Levente számára az igazi újdonságot az jelentette, hogy a kötetből megértjük, hogyan éltek a foglyok a Snagovi-tó partján. Lapunknak elmondta, e feljegyzések, de főleg a levelek érzékeltetik, mennyiféle megpróbáltatásnak voltak kitéve. E levelek főképpen a bánásmód ellen tiltakozásról szólnak, az emberi jogok semmibe vételét érintik. Panaszolták az elszigetelést. Vádolták rabtartóikat szószegéssel és tőrbecsalással.
Az 1956. november 22-i magyar-román egyezmény fő vonásaiban meghatározta a Nagy Imre csoport életkörülményeit. Ezek közé tartozott a "vendéglátás szabályainak megfelelő ellátás biztosítása". Az étkezést, az egészségügyi ellátást és a lakáskörülményeket a románok eleinte jó színvonalon megteremtették. 1957 januárjától azonban már romlott az ellátás, februártól pedig szinte elviselhetetlenné vált. Ha nem is éheztek a foglyok, vendégszeretetről már szó sem volt. A kulturális szolgáltatásokkal kezdettől szűkmarkúan bántak a románok. Írott sajtóhoz - ha ritkán is - csak-csak hozzájutottak az internáltak, de nem hallgathattak rádiót, s természetesen nem telefonálhattak. A több mint száz főnyi személyzet, őrség által éjjel-nappal megfigyelt, mozgásukban szigorúan korlátozott emberek fő időtöltése a társalgás, a közös éneklés, a séta, a gyermekekkel való foglalkozás, kártyázás és filmnézés volt.
Erősek voltak ugyan a baráti, harcostársi szálak, ám az egyre inkább mardosó honvágy, a pesti rokonok, barátok hiánya, a bizonytalanság lelkileg erősen megviselte a csoportot - a két évig tartó internálás idején. Amikor a férfiakat letartóztatták és hazaszállították Magyarországra, az asszonyok és a gyerekek magánya még kínzóbbá vált. Majd a kivégzések híre következett...

2006. október 11. (Független Hírügynökség - Hírek)

Parlamenti megemlékezés az '56-os emigránsokat befogadó államok tiszteletére

20 ország parlamenti elnökei vesznek részt az 1956-os forradalom menekültjeit befogadó államok tiszteletére szervezett ünnepi megemlékezésen, Budapesten. A szerdai emlékülésen Szili Katalin házelnök megköszönte a világnak, hogy nem hagyták magára Magyarországot a forradalom idején és az azt követő időszakban.
Az eseményre az Amerikai Egyesült Államok, Argentína, Ausztrália, Ausztria, Belgium, Chile, Ciprus, Dánia, az Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Izrael, Kanada, Németország, Norvégia, Olaszország, Szerbia, Spanyolország, Svájc és Svédország delegáltjai kaptak meghívást.
Szili Katalin beszédében hangsúlyozta, hogy a befogadó ás támogató országok segítsége nélkül az 1956-os forradalom csak egy elkeseredett nép belső viszálya lett volna. A házelnök megköszönte a Magyarországnak küldött nemzetközi adományokat és segélyeket, valamint a magyar menekülteknek befogadását és az új élet lehetőségének biztosítását.

2006. október 11. (Magyar Hírlap)

1956-os fotókiállítás nyílik a Műcsarnokban

"A forradalom objektív tekintettel" címmel nyílik kamaratárlat holnap a Műcsarnokban az 1956-os eseményeket megörökítő külföldi vagy később külföldre távozó magyar fotósok munkáiból.

2006. október 11. (Magyar Nemzet)

Az 1956-os Búvópatak nyomában

Öt évvel ezelőtt alapította Kaposváron Csernák Árpád író, színművész a Búvópatak című irodalmi folyóiratot. A lap időközben a Búvópatak Alapítvány támogatásával a hazai folyóirat - paletta markáns arcélű, jellegzetes, országos hatósugarú képviselőjévé vált. Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójára készült októberi Búvópatak címoldaláról Pongrátz Ödönarcképe tekint az olvasóra. A főszerkesztő, Csernák Árpád készített interjút a Corvin közi harcok hősével, aki megidézi öccse, Pongrátz Gergely, a Corvin közi parancsnok felejthetetlen alakját is. Az "Amit 56-ról mindenkinek tudnia kell" című kötet szerzőjét, Orbán Éva írót Frigyessy Ágnes hangulatos riportja mutatja be. Tüskés Tibor "Öt világrész meresztette a szemét-" című esszéjében egy elfelejtett tehetséges költő, Lovász Pál Sugárkoszorú című versét elemzi. Sarusi Mihály József Attila- és Bertha Bulcsú-díjas író Ötvenhat az irodalomban című tanulmányában a forradalomról és szabadságharcról szóló versek, regények bemutatásával cáfolja egyes irodalmárok és tájékozatlan politikusok állítását, amely szerint nincs 56-os irodalom. Ezenkívül Egmont-nyitány címmel Berecz György írását olvashatjuk, aki kaposvári kamaszként élte át a forradalmat Budapesten. Az ünnepi szám műfaji skáláját Lovász Pál "Mecseki rapszódia" című versciklusa, Nagy László, Szécsi Margit, Papp Árpád 1956-os költeményei teszik még változatosabbá.

2006. október 11. (Magyar Nemzet)

A forradalom lángjáért

Idén Kiss Tamás kapta a Tőkés László-díjat Kisvárdán Idén is kiosztották a Tőkés László-díjat és emlékérmet október 8-án Kisvárdán. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóján a 2006. évi Tőkés-díjat a forradalomban jelentős szerepet betöltő személynek kívánták adományozni - mondta el köszöntőbeszédében Lengyel Szabolcs, a Tőkés Alapítvány elnöke. Így az idei egyéni díjat Kiss Tamás 1956os forradalmár- szabadságharcosnak ítélte a kuratórium. Tőkés László tartott istentiszteletet a díjátadó ünnepségen. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke beszédében rámutatott: meg kell szabadulnunk a bűn fogságától, mert minden "fal", fogolytábor, börtön és diktatúra mögött a bűn található. Minden elnyomás alapja a bűn, mellyel - vallásunk szerint - szabad lelkiismerettel kell viaskodnunk egész életünkben. Balás-Piri László, a Történelmi Igazságtétel Bizottság alelnöke a kitüntetett életútjának felidézése után rámutatott: Kiss Tamásszabadulását követően hamar ráébredt arra, hogy megbélyegzett ember, s legfeljebb segédmunkásként számít rá a szocializmust építő társadalom. Nem adta fel a küzdelmet, s 1970-ben levelező tagozaton folytathatta jogi tanulmányait, majd 1975-ben "cum laude" doktorált. Kiss Tamás öt év börtön után 1960-ban szabadult. Vagongyárban dolgozott mint karbantartó segédmunkás, majd szerszámgépgyárban tevékenykedett. Közben elvégezte a közgazdasági technikumot és képesített könyvelő lett, az egyetem befejezése után pedig jogász. 1990-től Balassagyarmat alpolgármestere 1996-1999 között a Miniszterelnöki Hivatal kormány főtanácsadója volt. A budapesti Kossuth téren lévő Forradalom lángja emlékmű a nevéhez fűződik. Az ünnepi esemény befejezéseként Kiss Tamás egykori szabadságharcos a neki ítélt Tőkés-díjat, melynek összege félmillió forint -, átadta az Erdélyi 56-os Bajtársi Társaság vezetőjének, Józsa Csabának, a sepsiszentgyörgyi Vargha Mihály szobrászművész által tervezett 56-os emlékmű avatásának támogatására.

2006. október 11. (Magyar Nemzet)

Híres kanadai magyarok

Rendezvénysorozattal emlékezik az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójára az ottawai Nemzeti Művészeti Központ, Kanada legjelentősebb kulturális centruma. A kiállítást, konferenciát, hangversenyt és filmvetítést is felvonultató októberi eseménysorozat annak a 38 ezer magyar menekültnek állít emléket, akik Kanadába érkeztek a forradalmat követően, és jelentős mértékben hozzájárultak az ország kulturális és gazdasági felemelkedéséhez. A rendezvénysorozat első állomásaként tegnap portréfotó-kiállítás nyílt ötven híres kanadai magyarról, Új életek címmel. A fekete-fehér portrésorozatot Kanada egyik legnevesebb fotográfusa,V. Tony Hauser készítette. A portrék arra a sok ezer magyarra emlékeztetnek, akik nehéz körülmények között, az újrakezdés reményében érkeztek Kanadába, sikerre vitték és jelentősen gazdagították az ország kulturális örökségét, hangoztatta a Nemzeti Művészeti Központ elnöke, Peter Herrndorf.A megnyitón részt vett Kanada budapesti nagykövete, Robert Hage is. A kiállítás október 22.-ig látható, ezt követően Torontóban és Halifaxban mutatják be. Az ottawai rendezvénysorozatban szerepel többek között egy 1956-os konferencia az Ottawai Egyetemen október 12-14-én, valamint a CBC TV Ötvenhatosok című dokumentumfilmje, amelyet október 18-án mutatnak be. Az ottawai megemlékezéshez segítséget nyújtott a Kanadai Könyvtár és Archívum, az Ottawai Egyetem, a CBC dokumentációs részlege, a Kanada-Magyarország Oktatási Alapítvány, Magyarország kanadai nagykövetsége és Kanada budapesti képviselete. A magyarországi 1956-os forradalomra és szabadságharca Torontóban is megemlékeznek ezekben a napokban. Október 3-án David Miller polgármester jelenlétében átadták azt a teret, amelyet a szeptember 1-jén elhunyt Faludy Györgyről neveztek el.

2006. október 11. (Népszabadság Online)

Kádár megdicsérte Kekkonent az 1956-os finn magatartásért

Kádár János egykori kommunista pártvezető megdicsérte hajdan Urho Kekkonen finn elnököt, amiért Finnország nem fogadott be magyar menekülteket 1956 októbere után, és általában is "józanul viselkedett az 1956-os események idején" - olvasható egy most megjelent finn könyvben, amelyet az 1956-os magyar forradalomról írtak.
A Helsingin Sanomat című finn lap szerdán ismertette internetes kiadásában két finn kutató, Anssi Halmesvirta és Heimo Nyyssönen A magyar felkelés 1956 (Unkarin kansannousu 1956) című könyvét.
A könyv nagyrészt azt elemzi, milyen kényes helyzetben volt a magyar forradalom alatt és után a Nyugat és a Szovjetunió közti szürke zónába szorult semleges Finnország, amelynek belpolitikájába Moszkva beleszólhatott a második világháború után (finn részről nem éppen önként) megkötött finn-szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezmény ürügyén.
Finnország hivatalosan nem ítélte el a szovjet intervenciót, és nem fogadott be magyar menekülőket a felkelés leverése után. Az ENSZ közgyűlésében nem merte támogatni 1956 novemberében azt az amerikai határozati javaslatot, amely elítélte a szovjetek magyarországi beavatkozását, és felszólította Moszkvát Magyarország elleni támadásának leállítására. (A finn küldött tartózkodott a szavazástól.) A forradalom véres elfojtása után tiltakozó tüntetések voltak szerte Nyugat-Európában, Helsinki azonban meglehetősen csendes maradt, sőt a finn rendőrség meg is akadályozta egy keresztény diákszervezet tervezett tüntetését a finn Nemzeti Múzeum előtt. Ezzel "érdemelte ki" Urho Kekkonen akkori finn elnök Kádár elismerő szavait - olvasható az új könyvben.
A szerzők szerint Kekkonen úgy ítélte meg a helyzetet az ötvenes évek második felében, hogy a magyar forradalom leverése intő példa Finnország számára is. Figyelmeztetés arra vonatkozóan, hogy "a befolyási övezetek nem változtathatók meg a Szovjetunió rovására" - írta naplójába 1958-ban, az úgynevezett "éjjeli fagy" időszakában.
Az "éjjeli fagy" megnevezés Nyikita Hruscsov, akkori szovjet vezetőtől származik, és a finn-szovjet kapcsolatokban bekövetkezett "éjjeli fagyra" vonatkozik. (A jobboldal megerősödése nyomán 1958-59-ben viszonylag szabaddá vált a finn közéletben a Szovjetunió politikájának máskor erősen visszafogott, letompított, öncenzúrázott bírálata. Emiatt Moszkva visszahívta Helsinkiből nagykövetét, élesen támadta és fenyegette Karl-August Fagerholm akkori finn miniszterelnök szociáldemokrata vezetésű kormányát.)

2006. október 11. (Népszabadság Online)

"Az elhallgatott zenekar"

Az 1956-os magyar forradalommal kapcsolatos megemlékezések a német-magyar kulturális kapcsolatok egyik különleges fejezetére irányítják ismételten a figyelmet: a Philharmonia Hungarica történetére.
Azok a magyar zenészek, akik az 1956-os forradalom után elmenekültek az országból, Rozsnyai Zoltán kezdeményezésére Bécsben menekült-zenekart alapítottak, amely nemsokára felvette a "Philharmonia Hungarica" nevet. 1957-ben Yehudi Menuhin is fellépett az új zenekarral. A kezdeti évek bizonytalansága után a zenekar Németországban lelt tartós hazára: a Philharmonia Hungarica 1959-ben az észak - rajna - vesztfáliai Marl városába települt át, és ott évtizedekig működött a német szövetségi kormány támogatásával.
A számos németországi koncert mellett a zenekar több mint 90 külföldi turnén vett részt és több mint 600 rádió- és tv-felvételt készített. Magyarországon az együttes az 1989-es politikai fordulatig teljesen ismeretlen volt. 1990-ben lépett fel a Philharmonia Hungarica először Magyarországon.
A Philharmonia Hungarica történetével foglalkozik Szőke Cecilia zenei újságíró könyve, amelyet október 12-én, 11.00 órakor a Művészetek Palotájában (IX. Komor Marcell u. 1.) mutatnak be. A rendezvény magyar nyelven zajlik.
Október 12-én, este 7-kor kerül sor "Az elhallgatott zenekar" című dokumentumfilm ősbemutatójára is az Uránia Moziban, amelyen a Németországi Szövetségi Köztársaság nagykövete, Hans Peter Schiff lesz a díszvendég. (A filmet német feliratozással vetítik.)

2006. október 11. (FigyelőNet Online)

Gyurcsány: az egyesült Európa is '56 örököse

Nemcsak a mai Magyarország, de az egyesült új Európa is 1956 örököse - mondta szerdán Londonban Gyurcsány Ferenc. A magyar miniszterelnök, aki az 1956-os forradalom évfordulós rendezvényére érkezett rövid látogatásra Londonba, Tony Blair brit kormányfővel közösen tekintette meg a brit parlament képviselői irodaházában berendezett kisebb emlékkiállítást.
A rendezvényen Gyurcsány Ferenc a meghívott vendégeknek azt mondta: a megosztott Európa egyesülését már akkor, néhány nemzedékkel ezelőtt be lehetett volna fejezni, vagy egy kicsit később, 1968-ban. 1956 októberében nemcsak a szabad és demokratikus Magyarországért harcoltunk, hanem egy olyan Európa megteremtéséért is, amely nem megosztott. A harc nem volt hiábavaló akkor sem, hogyha csak egy nemzedékkel később, a politikai változások után hozott győzelmet.
Természetesen az elmúlt évben és az elmúlt 15 évben is sok minden megváltozott. Ma Magyarországon a legnagyobb bátorság nem barikádok építéséhez, hanem azok lebontásához kell - mondta a magyar miniszterelnök. Gyurcsány Ferenc szerint október 23-át "vissza kell szerezni a! politikától", annak érdekében, hogy senki ne merje '56-ot a politikai futballhuliganizmussal összehasonlítani.

2006. október 11. (Észak-Magyarország)

A Fidesz Miskolcon együtt ünnepel

Miskolc - A Fidesz az eddigi gyakorlatnak megfelelően a hivatalos városi ünnepségeken most is részt vesz, mint ahogy tették ezt az elmúlt 16 évben. Az ötvenedik évfordulós - hivatalos, városi - miskolci ünnepségekre szóló meghívásában Káli Sándor polgármester (MSZP) hangsúlyozza: Az elmúlt években Miskolc példát mutatott arra, hogy együtt ünnepelte történelmünk sorsfordító évfordulóit. Emlékezzünk közösen 1956 hőseire, mártírjaira.
Együtt ünnepelnek? - kérdeztük Juga György öt, a Fidesz miskolci szervezetének elnökét. Juga György elmondta: az eddigi gyakorlatnak megfelelően a hivatalos városi ünnepségeken most is részt vesznek, mint ahogy tették ezt az elmúlt 16 évben. Az ötvenhatos szervezetek által is támogatott miskolci jubileumi ünnepségeken természetesen ott lesznek. Ugyanakkor a nemzeti ünnepeken a Fidesz által szervezett - nyitott - ünnepségeket is tartanak Miskolcon, így lesz ez most is. Nem a megosztás szándékával, nem azonos időpontban a polgármesteri hivatal által meghirdetett rendezvényekkel. Ezeket az ünnepségeket azért szervezik, hogy saját értékrendjüket is felmutathassák.

2006. október 11. (Független Hírügynökség - Hírek, Kelet-Magyarország)

A Fidesz október 23-án is bojkottálja Gyurcsány Ferencet

A Fidesz délután két órától tartja saját megemlékezését október 23-án Budapesten, a helyszínről azonban még nincs döntés - jelentette be az ellenzéki párt kommunikációs vezetője szerdán. Szijjártó Péter elmondta: a Fidesz arra szólítja fel Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt, hogy ne szólaljon fel az 1956-os forradalom emlékére szervezett egyetlen ünnepségen sem, mert az a Fidesz szerint nyílt provokáció lenne az emberek felé. Ha mégis megszólal a kormányfő, akkor a Fidesz nem vesz részt azokon az eseményeken - tette hozzá.

2006. október 12. (Somogyi Hírlap)

Dél-dunántúli vallomások
Az első regionális tárlat a Rippl-Rónai Múzeumban

Ötvenhárom alkotó több mint 250 munkáját mutatták be az első regionális kiállításon a Rippl-Rónai Múzeumban szerdán. "A Szépség kertjében" című tárlat Dél-Dunántúl mestereinek alkotásait vonultatja fel. Andrásfalvy Bertalan professzor köszöntőjében a művészet erejéről szólt. Mint mondta: a kiállított alkotások nem csupán tárgyak, hanem egyfajta vallomássorozatnak tekinti őket, közös felkiáltásként értelmezi, amely napjaink legfontosabb problémáira ad választ. A professzor szerint egy művészeti hagyomány mellett vallomást tenni nem más, mint elemi szükséglet.
Winkler Ferenc múzeumigazgató kiemelte: külön figyelmet érdemelnek Együd Árpád munkái, amelyeket halála óta először mutatnak be a nagyközönség előtt.
Az 1956-os forradalom ötven- éves évfordulója emlékére nyílt kiállításon kétezer fotót, filmes hangzó anyagot mutatnak be, amelyeket még idén láthatnak a múzeum honlapján.
A tárlatot 2007. február 15-ig tekinthetik meg az érdeklődők.

2006. október 12. (Délvilág)

Kurcába dobta pisztolyát - A város elismerését várják a szentesi '56-os nemzetőrök

A szentesi 56-os emlékbizottság azt javasolja a város önkormányzatának, hogy idén adományozzon Forradalmi Emléklapot a szentesi nemzetőröknek. A munkásfiatalokból álló csapat tagjait a diktatúra éveiben meghurcolták. Abonyi Sándor, a volt parancsnok pusztán elismerésre vár.
A szentesi '56-os Emlékbizottság levélben fordult Szirbik Imre polgármesterhez, melyben azt javasolja, hogy az 1992-ben született önkormányzati rendelet alapján Forradalmi Emléklappal jutalmazza a város volt nemzetőreit október 23-án. - A rendelet jobboldali városvezetés idején született, ám az általa kínált lehetőséggel nem élt a közelmúltban a baloldali városvezetés - véli dr. Barta László, az emlékbizottság egyik tagja. A forradalom idején a városban történtekről könyvet írt a tanár - aki a debreceni egyetem diákjaként maga is nemzetőr volt azokban a napokban. Felhívást tett közzé az emlékbizottság, melyben megjegyzik: a volt nemzetőrök közül sokan elhunytak, néhányan munkásőrök lettek, mások esetleg nem kívánják átvenni az emléklapot, ismét mások pedig korábban elnyerték. Az eddig elismerést nem kapott nemzetőrök közül sokan mégis jelentkeztek a felhívásra, ezért javasolja az emlékbizottság a városnak: éljen a lehetőséggel.
Abonyi Sándor lett a szentesi nemzetőrség parancsnoka azokban a forró őszi napokban. Kirakatrendezőként dolgozott: október 24-én trikolórral díszítette fel a várost, és csatlakozott azokhoz a barátaihoz, akik a felkelés mellett álltak. Az idős férfi azt mondja, a fővárosból érkezett hírek hallatára a rendőrök visszahúzódtak, és nem volt olyan fegyveres erő a városban, mely megvédte volna a forradalom tisztaságát, őrködött volna a lakosság vagyona felett. Ezért fogadta el az akkori forradalmi bizottság felkérését. A laktanyaparancsnok adott neki megbízólevelet, ennek birtokában gyűjtötte a gyárakban a munkásfiatalokat a nemzetőrségbe. A szolgálatból hazatért magyar katonákat igazoltatták - ez volt lényegében az egyetlen ténykedésük, jelenlétüknek is köszönhetően rend maradt a városban. Hering Béla let t a forradalmi bizottság elnöke. - Emlékszem Béla szavaira - mondja Sándor. - Azt mondta: "Nekünk, forradalmároknak nincs jogunk törvényt ülni a gaztettek felett, de szándékunkat békés módon egyértelműen kinyilvánítjuk." Hering Béla emléke szerintem máig nem kapta meg az őt megillető helyet.
November 4-én a nemzetőrök leadták fegyvereiket. Abonyi Sándor is leadta a rendőrségen a gépfegyvert. A pisztolyát három nappal később beledobta a Kurcába, így tudta magát nagyobb biztonságban. Abonyi Sándor azt mondja, a pufajkásoktól 1989 óta senki nem kérdezte meg: miért tetted? A nemzetőrség volt parancsnoka a forradalom ötvenedik évfordulóján azt mondja, nem kér egyebet, mint társainak egy elismerést, azért, mert kiálltak a szabadságért. Az emléklapokat ő szeretné átadni volt csapattársainak a városháza dísztermében október huszonharmadikán.

2006. október 12. (Délmagyarország)

1956 a szegedi színpadokon - Felolvasószínház, dokumentumjáték, musical

A forradalmi hangulat kialakulásához színházi előadások is hozzájárultak 1956 októberében. Most, ötven év múlva Szeged több színpadán, többféle műfajban színházi emberek és műkedvelő diákok közös produkciókban adják vissza 1956 hangulatát.
Budapest 1956-os októberének fantasztikus előadását, Gáli József Szabadsághegy című darabjának bemutatóját Szegeden felolvasószínházi formában kapjuk ajándékba szombaton este a Szegedi Tudományegyetem aulájában. A szegedi bemutató rendezője és narrátora Galkó Bence. A színdarabot Pesten a József Attila Színházban 1956. október 6-án, Rajk és társai újratemetésének napján, Nagy Imre jelenlétében mutatták be - emlékeztet Sándor János rendező, aki Gáli Józsefet jól ismerte. Tőle hallottuk, hogy a Szabadsághegy ugyanúgy a koncepciós perekről szólt a korabeli nézők számára, illetve körükben hasonlóképpen tüntetésszerű sikert aratott, mint ötven évvel ezelőtt a Szegedi Nemzeti Színházban Shaw Szent Johannája. Továbbá: Gáli József sorsát ugyanúgy megpecsételte 1956 és az akkori bemutató, mint az itteni a szegedi színház rendezőjét, Horváth Jenőét. Sándor János szerint 1956-ban egy-egy ember bátorsága kellett ahhoz, hogy "járványszerűen" bátorrá váljon a magyarság.
- Kicsit tévé, kicsit színház és kicsit élő történelem - jellemezte Sándor János rendező azt a dokumentumjátékot, amelyet irányításával a Magyar Irodalmi Kreatív Színpad amatőr színházi csoport produkciójaként mai szegedi egyetemisták mutatnak be október 16-án, hétfőn 16 órakor az auditórium maximumban. A vállalkozásról dokumentumfilmet készít a TiszapART Kulturális Televízió. Korabeli jegyzőkönyvek és hangfelvételek alapján idézik föl a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ) október 16-i megalakulását, majd október 20-i, a forradalmi követeléseket megfogalmazó nagygyűlését. A forgatókönyvet Kiss Tamás, 1956 első független szervezetének egyik alapítója és egykori vezetője készítette el.
Diákok szerepelnek Az utazás című rockoperában is, melynek díszbemutatóját október 16-án 19 órakor tartják a nagyszínházban. A forradalmárok lelkesedése és a külpolitikai hűvös megfontolások konfliktusa adja Tábori György - Kocsák Tibor - Miklós Tibor darabjának feszültségét. Az SZTEage Szegedi Egyetemi Színpad és a Szegedi Nemzeti Színház közös produkcióját Nagy Lóránt állítja színre. A sztoriból készített amerikai filmet október 20-án este az "audmaxban" vetítik - mint az őszi kulturális fesztivál különleges csemegéjét.
Az eddig megjelent szegedi 1956-os visszaemlékezésekből idéz az október 17-én, a Dugonics Társaság és a Szegedi Írók Társasága vállalkozásában, Sándor János rendezésében a Dugonics András születésnapjához kötődő, a próza- és drámanapon bemutatandó összeállítás - a forradalom bölcsőhelyéről.

2006. október 12. (Magyar Hírlap)

Borult a program, a Fidesz és a KDNP külön ünnepel

A kormányfő parlamenti bojkottálása után a Fidesz bejelentette, hogy külön emlékezik október 23-án, és nem vesz részt olyan ünnepségen, ahol Gyurcsány Ferenc beszédet mond. Ott viszont megjelenik, ahol a Sólyom László köztársasági elnök szólal fel. A fenti állításokat az évfordulós programokkal összevetve úgy tűnik, a Fidesz egy eseményen biztosan részt vesz majd, egy másikról viszont hiányozni fog. Az államfő és a miniszterelnök ugyanis csak egy-egy beszédet mond (Sólyom az Operában 22-én, Gyurcsány a Parlamentben 23-án).

Nem tudják, hol nem lesznek
Ám egyelőre úgy tűnik, a Fidesz előtt sem tiszta, mely programon vesz majd részt. Szijjártó Péter, a Fidesz szóvivője sem tudta pontosan megmondani, melyik ünnepségen lesznek ott, abban sem volt biztos, a két közjogi méltóság hol szólal fel. Mint mondta, a Fidesz részletes forgatókönyvét egy-két nap múlva ismertetik, és akkor derül ki az is, hol tartja a párt a délután két órára meghirdetett 23-i megemlékezést. A Kossuth térre október 23-ig van területfoglalási engedélye a pártnak, ám a szóvivő szerint rengeteg más hely is van a városban, ha az állami ünnepségek miatt nem tudják a Parlament előtt megtartani a rendezvényüket. "Gyurcsány Ferenc az instabilitást, a morális válságot és a hazugságot képviseli, ötven éve ezek ellen küzdöttek a forradalmárok, ezért nyílt provokáció lenne 1956 szellemisége és a magyar emberekkel szemben, ha az ünnepségeken felszólalna" - indokolta Szijjártó a Fidesz bojkottját.
A KDNP tegnap úgy nyilatkozott, hogy azokon az ünnepségeken nem vesz részt, amelyeket a kormány szervez. A párt szóvivője, Halász Zsuzsa a távirati irodának azt mondta, ha a kormány, illetve a miniszterelnök méltó megemlékezést akar, akkor még az ünnepségek előtt belátja, hogy Gyurcsány Ferenc személye a magyar demokrácia útjában álló legnagyobb akadály, és ezért még a megemlékezések előtt távozik a legfőbb méltóságok sorából. A Kormányszóvivői Iroda közlése szerint az állami ünnepségre szóló meghívókat, a miniszterelnök, a köztársasági elnök, a házelnök, valamint Kosáry Domokos, az emlékévet előkészítő bizottság elnöke írta alá, a programokat pedig a bizottság szervezi.
Gyorsan elavult egyetértés
Egy évvel ezelőtt a pártok még egyetértettek a közös megemlékezésben. Az emlékévet előkészítő bizottság tavaly október 11-i ülése után Kosáry Domokos történész-akadémikus, az emlékbizottság elnöke közleményt adott ki. "A négy parlamenti párt vezetője egyetértését fejezte ki az emlékbizottság véleményével, miszerint a választási kampány nem befolyásolhatja az emlékév előkészítését, mert az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulója, az ünneplés módja olyan nemzeti ügy, amely nem képezheti pártpolitikai viták tárgyát" - zárult az egy évvel ezelőtti közlemény. Kosáry Domokos egy februári lapinterjúban pedig kijelentette: "Önmagukat járatják le azok, akik pillanatnyi, vélt érdekeik miatt megzavarják az ünnepségek előkészületeinek méltóságteljes légkörét." (A történészt lapzártánkig nem értük el.) A kérdésre, hogy miért nem tartják magukat a tavalyi megállapodáshoz, amely Orbán Viktor személyes közreműködésével született, a Fidesz szóvivője annyit mondott, hogy Gyurcsány Ferenc morális válságot okozott.
A múlt heti bizalmi szavazás előtt az államfő felszólította a Fideszt, hogy menjen el a szavazásra, de Sólyom László a mostani Fidesz-bojkott ügyében nem kíván megszólalni, tudtuk meg az elnök sajtófőnökétől. Wéber Ferenc ugyanakkor emlékeztetett arra az augusztus harmadikán megjelent interjúra, amelyet az államfő a Figyelő című hetilapnak adott. Sólyom ebben kijelentette: minden jelentős politikai erőnek ott kell lennie a megemlékezéseken, függetlenül attól, hogy mi az álláspontja a magyar belpolitikában.
Politika és neveltetés
Az MSZP egyetért a köztársasági elnökkel, és felszólítja Orbán Viktort, hogy önös hatalmi érdekei helyett az ország javára legyen tekintettel - áll a szocialista frakció közleményében. Az MSZP szerint a Fidesz elnöke pontosan tudja, hogy az '56-os forradalom ötvenedik évfordulójára tervezett ünnepségsorozatot a független '56-os Emlékév Bizottság készítette elő, de pártpolitikai megfontolások miatt el akarja riasztani a külföldi vendégeket a megemlékezésekről.
Szégyennek és hibának nevezte a Fidesz bojkottját az SZDSZ ügyvivője. Fodor Gábor azt mondta, október 23-án a nemzeti egységet kellene demonstrálni. Ha viszont a Fidesz nem vesz részt az eseményen, azzal tönkreteszi, bepiszkolja az ünnepet. "A forradalom üzenete a szabadság és a demokratikus rend iránti vágy, közösen kellene mindezek mellett hitet tennünk a megemlékezésen - mondta Fodor Gábor. - Az egy dolog, mit csinál a Fidesz a parlamentben, de a közös ünnepen ezt fel kell függesztenie." A liberális ügyvivő úgy véli, a legnagyobb tragédia az, hogy a Fidesz nemzeti szimbólumokat használ a megnyilvánulásaihoz, és erre használja '56-ot is.
"Az ő dolguk" - kommentálta röviden Herényi Károly a nagyobbik ellenzéki párt terveit. Az MDF frakcióvezetője csupán annyit jegyzett meg: "Vannak politikai és neveltetésbeli kérdések."

Egyedi a magyarországi példa
Orbán Viktor Fidesz-elnök laptársaink értesülése szerint először hétfőn, diplomaták előtt beszélt a külön ünneplésről. A külföldi hallgatóság nagyobb részét minden bizonnyal meglepte ezzel, mert a legtöbb országban a nemzeti ünnepeken nincs a mienkéhez hasonló széthúzás.
Varsó: Lengyelországban a politikai helyzet legalább annyira elmérgesedett a pártok között, mint Magyarországon, de ott mégsem próbálja senki kisajátítani a nemzeti ünnepeket - mondták lapunknak lengyel diplomaták. Pedig a Szolidaritás mozgalom és az '56-os poznani események kapcsán a mai pártok nem álltak azonos oldalon, és különösen a Szolidaritás tevékenységét övezik még viták. Ennek ellenére a lengyelek úgy vélik, hogy ezek olyan fontos nemzeti ügyek, melyekkel megmutathatják magukat a világnak. Ezért tavaly, amikor még a szocialista Aleksander Kwasniewski volt az államfő, és baloldali kormány volt hatalmon, mindenki részt vett a Szolidaritás megalakításának 25. évfordulóján, ahogyan idén tavasszal is mindenki együtt emlékezett az áldozatokra Poznanban. Sólyom László köztársasági elnök, aki szintén részt vett a megemlékezésen, utána elmondta, hogy szeretné, ha Magyarországon is hasonló összefogással ünnepelhetnék meg az 1956-os évfordulót - emlékeztetett a lengyel diplomata.
Moszkva: Oroszország hivatalos nemzeti ünnepe június 12-e, tizenhat éve e napon lett az ország hivatalosan is független. Bár ezt a dátumot a baloldali radikális, illetve kommunista ellenzék nem tekinti sajátjának, Borisz Jelcin idejében is csak elvétve fordult elő, hogy az állami rendezvényeken nem jelentek meg e pártok képviselői. Hivatalos bojkott egyszer sem volt, Vlagyimir Putyin elnöksége alatt pedig nem hivatalos sem. Május 9-ét, a Győzelem napját rendszerint külön felvonulással és gyűléssel ünneplik a kommunisták, ám estére, a Kreml hivatalos fogadásain rendre ott vannak vezetőik.
London: Nagy-Britanniában még sohasem fordult elő, hogy a kormány legitimitását hasonló módon megkérdőjelezzék, mint most Magyarországon. Ha a királyságban súlyos kérdőjelek vannak a kormány tetteit illetően, akkor az ellenzék általában független vizsgálóbizottság felállítását követeli, s ennek a kormány maga is aktív támogatója. Ezt történt például az iraki háború ügyében is, amikor felvetődött, hogy Tony Blair esetleg tudatosan félrevezette volna a közvéleményt a tömegpusztító fegyverek ügyében. Diplomáciai forrásokból megtudtuk, hogy a britek nem tartják egyik nemzeti ünnepüket sem olyan megosztónak, mint ahogyan itt sokan 1956-ra tekintenek, ott ezért sem ismerős egy pártbojkott lehetősége. Ráadásul a nemzeti ünnepeken jelen van a királynő is. A kormány pedig "őfelsége kormánya", az ellenzék pedig "őfelsége lojális ellenzéke" - felelte lapunk érdeklődésére egy diplomata.
Párizs: Franciaországban a pártpolitikát igyekeznek távolt tartani a nemzeti ünnepektől. Korábban előfordult ugyan, hogy a július 14-i megemlékezést a Bastille-ostromára, vagyis a köztársaság győzelmére a royalisták, vagyis a királyságpártiak bojkottálták, de erre forrásaink az ötödik köztársaság megalakulása (1958) óta nem tudtak példát említeni. November 11-e, illetve május 8-a - a két világháborút lezáró megállapodásokra emlékező nemzeti ünnepek - viszont megkérdőjelezhetetlenek. Magyarországon 1956 azonban nem esik ilyen egységes megítélés alá - emlékeztettek francia diplomaták.

Széthúzási kronológia
Az idei október 23-án jelen állás szerint marad az immár hagyományos szembenállás. Ezen a napon utoljára talán csak a forradalom 33. évfordulóján, 1989-ben volt nemzeti egység, amikor Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnökként kikiáltotta a köztársaságot.
1992. október 23-án Göncz Árpád köztársasági elnök kénytelen volt félbeszakítani ünnepi beszédét az árpádsávos zászlókkal felvonuló tüntetők fütyülése miatt.
1994-től 1997-ig Horn Gyula miniszterelnök karhatalmista múltjára hivatkoztak azok, akik nem akartak együtt ünnepelni.
2001. október 23-án Medgyessy Pétert, az MSZP miniszterelnök-jelöltjét a 301-es parcellánál mondott beszéde közben zavarták meg bekiabálók, Mécs Imre SZDSZ-es képviselőt, '56-os halálraítéltet pedig a Bem-szobornál hazaárulózták le és fütyülték ki. Demszky Gábor főpolgármestert MIÉP-esek fütyülték ki, amikor virágot helyezett el a 301-es parcellánál.
2002-ben az SZDSZ megemlékezését zavarták meg a 301-es parcellánál, és az MSZP koszorúját is széttépték.
2003-ban Medgyessy Péter miniszterelnök jobbnak látta Párizsban tisztelegni a forradalmárok emléke előtt, a 301-es parcellához csak egy koszorút küldött maga helyett.
2005-ben minden párt külön ünnepelt, Gyurcsány Ferenc kormányfő a feszült hangulat miatt szuperrövid beszédet tartott az Operában. A nemzeti egység csak szűk körben, november 4-én nyilvánult meg, amikor Horváth János (Fidesz), Donáth László (MSZP) és Csapody Miklós (MDF) elfogadta Mécs Imre (SZDSZ) meghívását közös koszorúzásra a 301-es parcellánál.

2006. október 12. (Népszava)

Több mint négymilliárd jut az évfordulóra

Javában folynak már az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulós ünnepségeinek előkészületei. A megemlékezésre több mint négymilliárd forintot különítettek el. A külföldi vendégek itt tartózkodása 273 millióba kerül majd, a központi megemlékezésekre 644 millió forintot szánnak a költségvetésből. Az emlékművekre, köztük az október 23-án a Hősök terén avatandóra, játékfilmekre, színdarabok bemutatására, vetélkedőkre pedig több mint 3,5 milliárdot költenek.

2006. október 12. (Népszava)

Tárlat 1956 emlékére

Hiller István oktatási és kulturális miniszter nyitotta meg tegnap a Műcsarnok nagyszabású kiállítását, mely az 1956-os forradalomra és a belőle fakadó érzelmi és tartalmi következményekre emlékezik. Az országos tárlat célja láttatni az utat, amelyet a magyar művészek 1956-tól napjainkig bejártak, bemutatni azokat a kortárs képzőművészeti alkotásokat, amelyek a művészet mindenkori autonómiája és a szabadság egyetemes gondolata mellett tették le voksukat. A kiállítás négy gondolatpárra épül: I. öröm - remény, II. gyász - elfojtás, III. túlélés - menekülés, IV. változás - az út. A kiállítás kurátorának, Simonffy Mártának és Szeifert Juditnak a kiállítás rendezőjének az volt a törekvése, hogy bemutassák, miképpen él '56 üzenete a jelenkor művészetében. Az elmúlt évtizedek alatt született művekből készült válogatás bemutatásával pedig láttatni szeretnék, hogy a politikai életből fakadó elzártságunk, bezártságunk ellenére a művészek bizonyították, bizonyítani tudták a magyar művészet jelentőségét, az egyetemes kultúrához való tartozásukat. A kiállítás az Magyar Képző és Iparművészek Szövetsége által tavasszal meghirdetett nyílt pályázatra érkezett több, mint 300 pályázó 1500 műve küzül 80 művész munkáját válogatták be. Ezt egészíti ki az elmúlt 50 év magyar képzőművészetének köz- és magángyűjteményeiből kölcsönvett anyaga.

2006. október 12. (Népszava)

Megyenap és megemlékezés kitüntetésekkel

Először fordult elő, hogy egy időben tartották meg Pécsett a Megyenapot és az 1956-os forradalomra emlékező ünnepséget. A keddi rendezvényre, amelyen a hagyományokhoz híven átadták a baranyai kitüntetéseket, a megyei önkormányzat új és leköszönő képviselői is meghívást kaptak.
Formabontónak és szokatlannak nevezte köszöntőjében a kedden délelőtt a Baranya Megyei Önkormányzat dísztermében tartott rendezvényt a grémium elnöke, dr. Kékes Ferenc. - Most először fordul elő, hogy a Megyenapot és az 1956-os forradalom évfordulót együtt tartjuk - mondta az elnök, hozzátéve, hogy ez az ötven éve történt eseményekről való megemlékezések első állomása Pécsett és Baranyában.
Az ünnepségre a leköszönő és az új testület tagjait is meghívták, az új felállású megyei önkormányzat alakuló ülését, az eskütételt október 16-án tartják.
A forradalom évfordulója alkalmából tartott beszédében dr. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke elmondta: október az ország életében sokszor hozott fordulatot. 1956-ban a magyarság szabadságküzdelmei egy pillanatra az egész világot kizökkentették megszokott tengelyéből, 1989-ben pedig a forradalom idején megfogalmazott követelések teljesültek be. Dr. Szili Katalin közös emlékezésre és együttgondolkodásra hívott mindenkit, mert, mint mondta, csak ez adhat kellő békességet és erőt a következő évekhez. A házelnök köszönetet mondott mindazoknak, akik ötven éve, vagy azóta bármikor kész voltak áldozatokat hozni, akik cselekedeteit nem a napi politika, hanem a hosszú távú érdekek határozták meg.

2006. október 12. (Magyar Hírlap)

'56 legismertebb fotográfusa

Budapest 1956 - Die Ungarische Revolution címmel nyílik fotókiállítás holnap, a bécsi Leopold Múzeumban. A bécsi fotóriporter, Erich Lessing a magyar forradalmat megörökítő munkáiból válogatott tárlat a 2006-os Fotóhónap keretében nyílik ugyanúgy, mint a budapesti Műcsarnok Menü Pont galériájában tegnap este bemutatott, A forradalom objektív tekintettel című kiállítás. Erich Lessing mára az 1956-os forradalom legismertebb fotográfusává vált: felvételeit szeptemberben például a washingtoni Katzen Művészeti Központban állították ki, az év végéig a Budapesti Történeti Múzeumban is láthatók, és képeiből nemrég az '56-os Intézet jelentetett meg albumot. Lessing tizenhat évesen, Hitler ausztriai bevonulása után Palesztinába emigrált. Egy ideig Izraelben élt, fotográfusként dolgozott a Brit Hadseregnek, az osztrák AP hírügynökségnek, majd 1951-től a párizsi Magnumnak. A háború utáni Európa, főként a szocialista országok politikai eseményeinek javát megörökítette, és végigfényképezte a magyar forradalmat. Munkájáért megkapta az amerikai művészeti szerkesztők díját, és Magyarországon a Nagy Imre-emlékérmet is. Erich Lessing l970-ben felhagyott a fotóriporterkedéssel, érdeklődése a múzeumfotózás felé irányult. Ma is Bécsben él és dolgozik. Lessing 1956-os felvételei kerek, egész történetet alkotnak. A bécsi Leopold Múzeum tegnap nyíló kiállítására Lessing 1956-os fotográfiái közül a legmegrendítőbb dokumentumokat válogatták egybe, s a retrospektív tárlaton bemutatnak néhány ismeretlen felvételt is.
Budapest 1956 - Die Ungarische Revolution Leopold Múzeum, Bécs Látogatható 2007. január 13-ig

2006. október 12. (Magyar Nemzet)

Megérteni egymást

Elszármazott művészeink alkotásai a kultúra házában Közel kétszáz festmény, szobor és kisplasztika látható azon a páratlan tárlaton, amelyet "A magyar származású képzőművészek első világkiállítása" címmel nyitottak meg tegnap az 1956-os forradalom apropóján a budavári Magyar Kultúra Házában. Az olyan megnyitókon, amelyeken emigránsokkal népesülnek be a termek, gyakran feltűnik: szebben, hangosabban éneklik a Himnuszt, több a hazafias töltetű alkotás a csendéletek között. A főként az Egyesült Államokból, Kanadából és több európai országból érkezett művek összegyűjtésének célja a magyar-magyar párbeszéd erősítése volt. Koncz Gábor,a Magyar Kultúra Alapítvány igazgatója és a másik szervező, Tanka László, az American Hungarian Panorama magazin főszerkesztője köszöntőjében egybehangzóan hívta fel a figyelmet a Magyarországtól messze élő művészeink erős kötődésére, s arra, hogy az alkotók határozott szándéka hazajuttatni a műveket, hogy otthon is láthassa azokat a közönség. - A művészek segíthetnek abban, hogy idegen országban élve vagy két kultúra más típusú találkozásánál ne félreértsük, hanem megértsük egymást, ezért köszönöm az alkotóknak, hogy elhozták ide műveiket - mondta Bogyai Katalin,a kultuszminisztérium szakállamtitkára, majd hozzátette: mindig lesz valamilyen titok, amit csak egy magyar vihet a vászonra, s csak egy magyar ért meg igazán. Kalapács Ildikó, Amerikában élő művész elmondta: a kettős kulturális identitás nemcsak magánemberként, művészként is nehéz; a tegnap megnyílt tárlat azonban remek vizuális kapcsolat kezdete lehet az anyaország és a diaszpóra között. A különleges gyűjtemény célja a magyar-magyar párbeszéd erősítése volt.

2006. október 12. (Észak-Magyarország)

Megemlékezések a Telekiben

Miskolc - Az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóján megemlékezéseket tartanak a miskolci Teleki Tehetséggondozó Kollégiumban. A rendezvények:

Október 16. (hétfő), 17 óra, aula:
Kiállítás a kollégium diákjainak webgrafikus montázsaiból.
A kiállítás megnyitóján műsorral emlékeznek az évfordulóra.

Október 17. (kedd), 17 óra, Arany János-terem:
A diákok vetélkedőn mérik össze tudásukat, ismereteiket az 1956-os forradalomról, amelyre minden szint egy 5 tagú csapatot delegál.

Moliére-terem, 19 óra:
Gothár Péter Megáll az idő című filmjének vetítése

Október 18. (szerda), Moliére-terem, 17 óra:
Személyes történelem. Beszélgetés Bogár Károllyal, aki saját 1956-os élményeiről, benyomásairól számol be a diákoknak, akiknek lehetőségük nyílik kérdéseket feltenni a témával kapcsolatban. A beszélgetést vetítés színesíti.

Október 19. (csütörtök) Moliére-terem, 16 óra:
1956 miskolci fókusszal - dr. Fazekas Csaba, történész, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara dékánjának előadása

Bevezetőt mond: Zemlényi Attila, a Teleki Tehetséggondozó Kollégium tanára.

2006. október 12. (Észak-Magyarország)

Reformátusok vasárnapja

A Magyar Reformátusok Világszövetsége Vasárnapját ünneplik október 15.-én Miskolcon. A vasárnap gyülekezeti megünneplésével párhuzamosan, ugyanezen a napon kiemelt központi rendezvényekre is sor kerül. Vasárnap délelőtt 10 órától gyülekezeti istentisztelet tartanak a miskolci Kossuth utcai templomban, ahol igét hirdet: Erdélyi Géza püspök, és keresztel Tőkés László püspök.
Vasárnap délután 4 órától a Kossuth utcai templomban Tőkés László tart előadást A reformáció és szabadságharc címmel. Ezt követően az 1956-os forradalom és szabadságharc követeléseinek mai időszerűségeiről beszél Regéczy - Nagy László a TIB elnöke. A záró áhítatot dr. Benke György nyugdíjas teológiai tanár tartja.

2006. október 12. (Hajdú-Bihari Napló)

"Föltámadott a tenger"

Debrecen - Az 1956-os forradalom 50. évfordulója tiszteletére, a debreceni eseményeket felidézve fotókiállítást rendez a városi könyvtár a Helytörténeti Fotótárban. A tárlatot csütörtökön Filep Tibor újságíró, történész nyitotta meg, a Hatvan utca 57. szám alatt.

2006. október 13. (Népszava)

Eredményes svájci program

Számos eredményes rendezvény bizonyítja az "Oda-vissza - Svájc Magyarországon 2006" programsorozat sikerét, amelynek keretén belül Moritz Leuenberger, a Svájci Államszövetség elnöke (képünkön) is Magyarországra látogat. A programsorozat kiemelt pontja, az 1956-os forradalom 50. évfordulója közeledtével a szervező Svájci Nagykövetség értékelte az elmúlt időszakot. Az idén útjára indított programsorozat célja, hogy közelebbről is megismertesse hazánkban Svájcot, a modern, dinamikus, soknyelvű és multikulturális országot.

2006. október 13. (Népszava)

Emlékfilm 1956-ról

Köszönet a szabadság hőseinek - a forradalom és a szabadság születésének története táncban és szerelemben elmesélve címmel forgat filmet az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójára Jordán Tamás, Kamarás Iván és Fullajtár Andrea. A Nemzeti Színház igazgatójának rendkívül közel áll szívéhez a téma, hiszen akkor kiskamasz volt, és élesen emlékszik a történtekre. A történet címszereplője Miklós, 70 év körüli budapesti férfi, aki részese volt 1956. októberi eseményeinek. 2006. októberében az Ő emlékképeiben jelennek meg a forradalom epizódjai, benne fiatalkori önmagával. A két idősík két különböző korú szereplője hol egyszerre, hol külön-külön van jelen a történetben; így vezetik végig a nézőt a néhány nap emlékezetes eseményei között. 1956-os eseményeiket felelevenítő "Köszönet a szabadság hőseinek" című film október 23-án 20 órától az MTV 1-es és 2-es csatornáján, valamint a Duna Televízióban lesz látható. A produkciót Silló Sándor rendezése és Román Sándor kétszáz fős tánckarra alkotott koreográfiája teszi emlékezetessé.

2006. október 13. (Délmagyarország)

Barikádok felett - Újszászi Ilona jegyzete
"A politika áldozata marad továbbra is 1956, ha most, a jubileumi ünnepen se szüntetik be a tüzet a pártok barikádharcosai."

A politika áldozata marad továbbra is 1956, ha most, a jubileumi ünnepen se szüntetik be a tüzet a pártok barikádharcosai.
Ultimátumot adott, bojkottra hívott, s most a személyes negligációt is fölvette Gyurcsány - ellenes arzenáljába az ellenzék. A kormányoldal vezetőjének eltávolítása érdekében bevethető eszközök közé immár olyanokat is beemelt a Fidesz, amelyekre nincs példa demokráciánk történetében. Igaz, a másik oldalon is példa nélküli változatosságú a már a csapból is folyó érvelésözön: miért kell a kormánynak a helyén maradni. A kitartás, az újítási hajlam, a határok feszegetése szimpatikus tulajdonság - úgy általában. De akarnokságnak és fafejűségnek minősül, ha nem vezet eredményre, például itt és most nem hozza el, inkább elodázza a politikai és erkölcsi válság megoldását.
Kiradírozták történelmünkből 1956-ot több mint harminc éven át. De a rendszerváltozás után se vált egységessé a még egy hónapig sem élő forradalom megítélése. Talán éppen azé rt, mert máig sem tisztáztuk: milyen sokféle indíték, mennyire különböző szereplők akarata és hányféle véletlen egybeesése szülte meg e forradalmat. Az elmaradt leltár azonban egyetlen mai "nagypolitikust" sem hatalmaz fel arra, hogy kicsinyes napi harcaiban feláldozza 1956 lényegét, az emelkedett közös cselekedet, most az ünneplés lehetőségét.
Kis létszámú politikai elitünk kicsinyességét nagyítja fel a helyiek nagyvonalúsága. Két, ellentétes színezetű megyei jogú városunk vezetői is politikai érettségükről tesznek tanúbizonyságot azzal, hogy együtt is képesek az ünnepre 1956 ötvenedik évfordulóján.
Hagyománnyá lett, Szegeden és Vásárhelyen is az október 23-i ünnepen a rendezvénysorozat, amibe belefér a politikai szín szerinti program, miközben nem veszít súlyából a városi ünnepély, melyet egyik oldal sem sajátít ki, illetve egyik sem bojkottál. Különösen nem a jubileumi évfordulón. Mikor alkalom kínálkozik arra, hogy a köztudat részévé emeljünk olyan, eddig eltemetett tényeket, mint hogy a szegedi egyetemen alakult meg az első forradalmi szervezet, a Tisza-parti városban mondták ki és rögzítették pontokba először a forradalom követeléseit. Akkor kivívtuk a világ elismerését. Most rajtunk a világ szeme.

2006. október 13. (Délmagyarország)

Botka és Lázár is szerepet vállal - Szegeden és Vásárhelyen együtt ünnepelnek

Követik-e a vidéki városok politikusai az országos forgatókönyvet 1956 ünnepén? A Fidesz-MPSZ országos vezetői azokon a megemlékezéseken nem vesznek részt, amelyeken Gyurcsány Ferenc miniszterelnök megszólal. Vajon a szocialista vezetésű Szegeden elmegy-e az ellenzék a városi ünnepségekre - és mi lesz a Fidesz vezette Hódmezővásárhelyen?
A szegedi polgármester nem mond ünnepi beszédeket az október 23-i megemlékezéseken, és ennek részben sajátos, kifejezetten "szegedi oka" van.

A forradalom szülővárosa
- Különleges ünnep a mi városunkban a forradalom 50. évfordulója - mondta Botka László polgármester. - A MEFESZ itteni megalakulásával, a követelések elsőkénti megfogalmazásával a szegedi egyetemről, Szegedről indult a forradalom. Az idén tavasszal ezért született megállapodás arról, hogy az egyetem koordinálja az idei megemlékezéseket és a város segíti ebben a munkában. Így most a számos ünnepi alkalom között egyetlen, hagyományosnak mondható városi rendezvény lesz, 23-án a Nagy Imre- szobornál, ahol Telegdy Gyula professzor, Szeged díszpolgára mond beszédet. Magam a színházi díszünnepségen "szerepelek", amennyiben - mint ahogyan minden városban ezt teszi a polgármester - ellátom a megtisztelő feladatot: átadom a kitüntetéseket.

A Fidesz és a Pofosz
Hagyományosan ünnepeljük a kerek évfordulót is - mondta Oláh János, a Fidesz szegedi szervezetének elnöke. A párt minden évben a Rerrich téren, az 56-os emlékműnél, a Pofosszal együtt tartja a megemlékezéseket - így lesz ez az idén október 23-án is. - Ezenkívül részt veszünk más szervezetek megemlékezésein és a koszorúzásokon is, ott leszünk a vasárnapi színházi díszünnepségen - tájékoztatott a pártelnök. A kérdésre, követik-e az országos példát, és olyan megemlékezésen nem vesznek részt, amelyen a szocialista polgármester beszélne, határozottan válaszolt: nem terveznek ilyesmit.

Megosztottság nélkül
Vásárhelyen, a hagyományoknak megfelelően, a helyi pártok képviselői - egy kivételével - mind együtt vesznek részt a városi ünnepségen, s koszorúzzák meg Nagy Imre emléktábláját. A kivétel a Munkáspárt, amely eddig sem tartott megemlékezést október 23-án. Az október 22-i díszközgyűlésen Lázár János polgármester emlékbeszédet tart és kitüntetéseket nyújt át. Az október 23-i 1956-os megemlékezésre Vásárhelyen nem nyomja rá a bélyegét a máshol jellemző megosztottság. Az ünnepségen az idén Grezsa István települési képviselő, a Magyar Demokrata Fórum megyei és vásárhelyi szervezetének elnöke mond majd beszédet.
Bacsa Pál, az MSZP helyi szervezetének vezetője megerősítette lapunknak, hogy a szervezet részt vesz a városi ünnepségen, ahogy eddig minden évben, s ugyanúgy koszorút helyez majd el Nagy Imre emléktáblájánál. Ugyanakkor a díszközgyűlésen való megjelenésről akkor dönt, ha megkapta a meghívót. A MIÉP szintén együtt ünnepel és koszorúz a többi pártszervezettel és a város érdeklődő közönségével a városi megemlékezésen.
A szabad demokraták számára nem kérdés, hogy részt vegyenek-e a forradalom 50. évfordulóján a városi ünnepségen - fogalmazott Szentirmai Csaba elnök. Szerinte nem lehet olyan országos politikai helyzet, amely ezt a szándékukat lehetetlenné tenné.

2006. október 13. (Délmagyarország)

Ahol a forradalom lángja fellobbant - '56-os emlékkiállítás a Fekete Házban

Kordokumentumokból és Kass János, valamint Tóth Sándor képzőművész forradalom ihlette alkotásaiból nyílik ma emlékkiállítás a szegedi Fekete Házban.
Háromrészes kiállítással emlékezik meg a Fekete Ház 1956-ról. Az Ahol a forradalom lángja föllobbant - 1956 Szegeden című tárlaton a történeti kiállítóhely gyűjteményéből és a szegediek által bevitt fotókból és tárgyakból látható összeállítás. Itt mutatják be azt a Sztálin-fejes Kossuth-címert és a Kossuth-címeres gyűrűt is, amelyeknek történetét lapunkban már megírtuk. A kordokumentumok mellett Kass János Kossuth-díjas grafikusművész és Tóth Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész 1956 ihlette alkotásai szerepelnek.
Tóth Sándort a budapesti képzőművészeti főiskola negyedéves szobrásznövendékeként élte át a forradalmat. A főiskolai ifjúság egyik KISZ-vezetője volt. Elmondta, akkortájt a színművészeti főiskola KISZ-titkárával, Csurka Istvánnal is aktívan együttműködött. Egyik képén évfolyam- és szobatársának állít emléket, aki áldozatul esett a harcokban, szétlőtt fejjel talált rá egy pincében.
Kass János ugyancsak Budapesten tartózkodott ötven esztendeje. Eml ékszik, ahogy a Kossuth teret és a mellékutcákat elárasztó tömeg skandálta a Parlament kupoláján kivilágított csillagra nézve: "Le a vörös csillagot!" Látta a Sztálin-szobor ledöntését is, és később, a Blaha Lujza téren azt, ami a diktátorból megmaradt. Méteres jobb kezét például, a mutatóujjával, amelyet Pécsi Sándor színész a vihar elülte után rózsadombi kertjében állított fel, kerti törpeként.
A hármas tárlatot ma délután 3 órakor Péter László irodalomtörténész, Szeged díszpolgára nyitja meg. A kiállítás január 28.-áig látható.

2006. október 13. (Délmagyarország)

Diesel pulcsi, gépfegyver - ''Amikor az orosz katona rám kiált, valóban félelmet érzek''

Feszült figyelem, pontos hangok, dráma és szerelem az Utazás című rockopera próbáján. A darabot egyetemisták adják elő, a premier hétfőn lesz a Szegedi Nemzeti Színházban.
Diesel pulcsi és gépfegyver, Tisza cipő és félszáz éves bőrönd. Lady Ashton szerelméért, Veres Pálért aggódik, Éva, a forradalmár a szabadságról énekel. Amikor a zene egy pillanatra elhalkul, a szegedi nagyállomás hangosbemondója szól: vonat érkezik Békéscsabáról. Az egyetemi sportközpont épületében az Utazás című rockopera próbáján jártunk. Az 1956-ban játszódó, több szálon futó történetet a Szegedi Tudományegyetem hallgatói mutatják be jövő héten hétfőn, kedden és szerdán a Szegedi Nemzeti Színházban.
Számunkra úgy tűnik, a darab már készen van, a rendező, Nagy Lóránt (a Madách Színház művésze) azonban talál javítanivalót. "Izgatottan mondd, gyűlölettel nézz, ide állj, oda fuss!" - vezényel a diákoknak, akik pontosan követik az utasításokat. A rendező minden mozdulatot, hangot kontroll alatt t art. Akik éppen nincsenek színpadon, azok is feszülten figyelnek rá. Nagy a fegyelem - állapítjuk meg a próba szünetében, de a szereplők azt mondják: ezt természetes, hiszen főpróba hét van.
A mozgalmas darabban a szerelmi, egyúttal drámai szálat Lady Ashton (Simon Boglárka) és Veres Pál (Ragány Zoltán) képviseli. A férfi részt vett a forradalomban, s most lőtt sebbel menekül az országból az asszony segítségével. Útitársaik Magyarországon rekedt külföldiek, akiknek a szabadságharc csak bosszantó körülmény. Hogy mennyire nem értik a magyarokat, azt Frau Kretschmer (Oravecz Gabriella) bizonyítja azzal, hogy csokoládéval akarja megjutalmazni a gépfegyveres Évát (Székely Erika) , amiért tovább engedi autóbuszukat. Jut hely a darabban humornak is, Robi a buszsofőr (Ragány Mihály) vígan énekli: a lenini útnál csak jobb lehet egy párizsi út, miközben a szép Maria Faluccira (Nagy Ágnes) kacsintgat.
A diákok amellett, hogy tisztán és pontosan énekelnek, láthatóan átélik a darabot. A Mrs. Rheinaldert alakító Meszes Angéla azt mondja: amikor az orosz katona rákiált, valóban félelmet érez. Angéla egyébként az orvostudományi karra jár, számára az éneklés csak hobbi. Székely Erika és Simon Boglárka viszont úgy fogalmaz: ha ezentúl csak énekelhetnének, akkor is boldogok lennének.
A lányoktól azt kérjük, ajánlják kicsit a darabot. Sorolják hát: izgalmas a sztori, jó a zene.
- Hogy is szokta mondani Zoli? Jó a prozódiája! - foglalja össze a lényeget Boglárka.
Zoli, aki amellett, hogy Veres Pált játssza, a produkció ötletgazdája is. A darab 1996-os ősbemutatója óta rajongója Tábori György, Kocsák Tibor és Miklós Tibor rockoperájának.
- Amikor először láttam, szóhoz sem jutottam. Biztos, hogy tetszeni fog a szegedieknek! - lelkesedik, majd hozzáteszi: az egyetem nagy ívű szuperprodukciója mellett a város sem mehet el szó nélkül.
Arra a kérdésre, hogy az egyetemista színészek kapnak-e fizetést a munkáért, Ragány közölte, igen, kapnak: két darab tiszteletjegyet a premierre. Szerinte a hallgatók részéről a darabban való részvétel ügy, sőt: szinte megszállottság.

2006. október 13. (Esztergomi Hidlap)

Megyénket is érinti a szupermaraton
Immár 17. alkalommal rendezik meg a versenyt

Az idén már 17. alkalommal rendezik meg a már hagyományosnak mondható Samsung Szupermaratont, melynek mezőnye október 19-én indul el az osztrák fővárosból, Bécsből. A 345 kilométer megtétele után a versenyzők Budapestre érkeznek, de előtte az új útvonalon, megyénket is érintik a sportolók.
A rendezvény sajtótájékoztatóján jelentették be, hogy idén módosították az útvonalat, így a versenyzők Bécs - Pozsony - Győr - Tata - Budakeszi - Budapest útvonalon róják le a 345 kilométeres távot. A szervezők 13 országból mintegy 40-50 egyéni induló jelentkezését várják, váltóban pedig 150-160 csapat részvételére számítanak. A futók mellett görkorcsolyázók és túrakerékpárosok jelentkezését is elfogadják. A viadal az egyik legjobban díjazott hazai verseny, ugyanis a nyeremények összértéke eléri a 20 millió forintot. A hagyományos rendezvényt először 1990-ben rendezték meg, akkor nyolc ország 308 résztvevője állt rajthoz. Az október 19. és 23. közötti viadal három országot érint, és mintegy 60 településen halad keresztül. Megyénket összesen hat együttes képviseli, akik között ott lesz a kategóriában már biztosan győztesnek számító Gyermelyi Tészta gárdája. A szupermaratont az érintett településeken több idegenforgalmi és kulturális program kíséri, a befutó pedig október 23-án lesz a Hősök terén Budapesten, ahol akkor a szabadságharc 50. évfordulójáról is megemlékeznek majd.

2006. október 13. (Napi Gazdaság)

Rekonstrukció - A három T-ből kettő életre kel az Ernst Múzeumban

A Nagymező utcai Ernst Múzeum a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának negyven évvel ezelőtti, kisforradalom-számba menő akcióját próbálja rekonstruálni. Tiltás és Tűrés című kiállításán 1966-os és 1967-es műveket vonultat fel.
A képzőművészet és a politika iránt érdeklődők november 8.-áig tekinthetik meg azt a kiállítást, amelyet az Ernst Múzeum rendezett saját múltját is megidézve Tiltás és Tűrés címmel. Negyven évvel ezelőtt ugyanis olyan dolog történt a falai között, amely alapjaiban rengette meg a kulturális magyar állóvizet. Tíz évvel az 1956-os forradalom leverése után - akkor, amikor a börtönök tömve voltak még a súlyos és elrettentőnek szánt ítéletek elszenvedőivel - a fiatal művészek zsűrizés és előválogatás nélküli, csoportos kiállításra szánták el magukat. A Fiatal Képzőművészek Stúdiója a tagjaitól mindféle és - fajta alkotást elfogadott, és felaggatott az Ernst Múzem falaira. Az akció azért volt példátlan az 1957-es "össznépi tárlat" óta, mert az Aczél György nevével fémjelzett kultúrpolitika leginkább a címben jelzett szóösszetétel második tagját vette komolyan.
Az 1966-os "nyitás" a Nagymező utcában kisforradalom-számba ment (ezért volt előzménye a későbbi, híressé vált Iparterv-kiállításoknak). Deim Pál, Keserü Ilona, Fajó János, Klimó Károly, Sváby Lajos, Szöllősy Emese, Karátson Gábor, Lakner László, Gyémánt László és még sok-sok akkor kezdő fiatal tehetség vitte az Ernstbe lelkesen a világ akkori divatos tendenciáit felmutató munkáját. A szocialista realista - a valóságot a marxista-leninista elvek alapján, azok hű lenyomataként ábrázoló - stílus fel sem volt lelhető ebben a kavalkádban. Ha tehát ezt a kiállítást akkor "tűrték", azt csak valami félreértésből tehették, és valami oda nem figyelést használhattak ki a szemfüles ifjak. A politikai mondanivaló sem volt azért semmi azokon az olajképeken: Lakner - aki aztán nemsokára Németországba disszidált és nemrég volt életmű-kiállítása a Ludwig Múzeum várbeli termeiben - egyenesen a forradalom (így nevezte!) "hármas oltárát" festette meg. A szürkés-barnás, elmosódottan realista mű a céltáblával a szívén megjelölt elítélt lelövését, a kavargó indulatokat, a káoszt és a gyászt mutatja. Gyémánt László és Karátson Gábor magyar helyzetjelentései se a hurráoptimizmus, hanem a kilátástalanság szimfóniái, akárcsak Klimó Károly füstös szürkében tobzódó, örökké nyomott hangulatú lakótelepei. A realista vonulatot felülírja az itt kiállított képek között a tompára kevert színű foltokból, mértani formákból, durván odakent-nyomott, spaklizott vonásokból alkotott, a megfoghatóságon túli mélységekbe vesző munkák sora.
Ezt pedig így nem hagyhatta Aczél, nem lehetett azt sugározni tovább, hogy ilyen érzület uralkodik itt a levert "ellenforradalom" után, a boldogan épülő szocializmus vidám barakkjában. Ezért egy évre rá, amikor a Fiatal Képzőművészek Stúdiója egy újabb, hasonló szabad megmozdulásra készült, már bekeményített. Működésbe hozta - a támogatott, a tűrt után - a rettegett harmadik T betűjét, a tiltást. Így 1967-ben a Képző- és Iparművészeti Lektorátus zsűrije a már megépített kiállításból 86 darabot kiszórt, például Fajó János konstruktivista vad színorgiáit, és csak így megcsonkítva engedte a mustrát. A mai Ernst múzeumbeli visszaemlékezés azt szolgálja tehát, hogy ezeket - a legtöbbször a művész magántulajdonában maradó - darabokat először láthassuk együtt gyűjteményes formában, és azokkal a dokumentumokkal együtt, amelyek a már fel nem lelhető alkotásokra hívják föl a figyelmet.
A most látható tárlat is úgy van paravánokkal megrendezve, ahogyan negyven éve határolták a tereit: külön részben láthatók a kubista, a nonfiguratív, a szürrealista, a szürnaturalista, a pop art-szerű, illetve a hagyományosabb vonulat munkái, felidézve az akkori hangulatot.

2006. október 13. (Index.hu)

Palcsó Tamás és az ávóparancsnok lánya

Megasztárokkal turbózott 56-os musical próbáján jártunk, ahol kiderült, miért lesz valaki ávós, hogy robbanás mellé állni nem jó, de az egyelőre nem, hogy bírja a Shakespeare-klasszikus a magyar ötvenes éveket.
Kicsit bénázunk a csepeli ipari parkban az Alumíniumhenger és a Csőhegesztő utca találkozásánál, ahová az "56 csepp vér próba" feliratú nyilak kalauzoltak bennünket, de a hirtelen felropogó gépfegyverek hangja jelzi: jó helyen vagyunk, itt bizony ávósok és forradalmárok lőnek egymásra. Beóvakodunk tehát a csepeli fémmű egyik hatalmas üzemcsarnokába, ahol a jövő héten bemutatandó forradalmi musicalt próbálják, pontosabban nem is kell nagyon óvakodni, mert a darab több mint száz szereplője éppen fel-le rohangál, úgyhogy fel sem tűnik pár újságíró.

Ott halj meg, ahol senkit sem zavarsz
Amikor érkezünk, valószínűleg éppen a darab végét próbálják újra és újra, erre a halottak számából és a zászlós-puskás állóképbe rendeződő statisztákból következtetünk. A két főszereplő, ki tudja, milyen okból reneszánsz ruhákba bújt. ("Miért adtak a Palcsóra udvaribolond-ruhát?" - fogalmazza meg a szembetűnő furcsaságot fotósunk, mi ugyan nem mennénk ennyire messzire, de az igaz, hogy ha az 56-os harcok idején valaki cicanadrágban és hegyesorrú csizmában rohangált volna az utcákon, hát tutira feltűnést kelt.)
"A szél, a gyilkos őszi szél / Beszökik a kert falán" - csípünk el pár sort egy szomorú dalból, "Tartsd magad / Beszélned nem szabad / Tartsd magad" - énekli később Palcsó Tamás, akinek valószínűleg a barátja haldoklik az ölében. Körben halott ávósok és forradalmárok hevernek, a rendező egy emelvényről dirigál: "Az az ávós halott, aki ott fekszik! Amikor a forradalmi tömeg elvonul melletted, gurulj oldalra, és ott halj meg, ahol senkit nem zavarsz!"
A musical logójából, a szívecskébe írt Robiból és Juliból különben már előre gyanakodtunk, hogy egy újabb Rómeó és Júlia-parafrázisról lesz szó, és tényleg. Íme a szinopszis első fele a sajtóanyagból, hogy el tudják képzelni, mit keres az ávós a magyar Veronában:

Szovjetek, szerelem
1956 októbere. A vidéki kisváros melletti faluban a hajdani kitelepítettek fiai együtt bandáznak a helybeli srácokkal. Megpróbálnak kibabrálni a városi ávó kiskatonáival. Az összetűzésnek a váratlanul megjelenő szovjet katonák vetnek véget, az incidens halállal végződik. Az oroszok nem engedik eltemetni az ismeretlen áldozatot, a fiúk mégis elkaparják a holttestet. A városi ÁVH vezetőjének tudomására jut az összetűzés, megbüntetné a verekedésben résztvevő ávós járőr vezetőjét - a saját fiát. Szovjet tanácsadója lebeszéli a büntetésről - amiről nem beszélünk, az meg se történt -, egyúttal közli, másnapra jelmezes bált rendeztet a Tiszti Klubban, a lánya tizenhatodik születésnapja alkalmából.
Az orosz lány barátnőjével, Júliával, az ávóparancsnok lányával együtt készül a jelmezbálra. Szerelemre, szüzességük elvesztésére vágynak. Júlia bátyja, az ávós járőr vezetője is várja a bált, hogy ott alaposan elvegyék a falusi suhancok kedvét a verekedéstől. A falusi suhancok is készülnek a bálra. Jelmezeket az egyik kitelepített srác hajdan híres színész apjától szereznek. A tervezett bosszú azonban elmarad. A bál napján Pesten kitör a forradalom, ennek hírére a helyi ÁVH vezetője és szovjet tanácsadója véget vet a mulatságnak, kijárási tilalmat rendelnek el, és készültségbe helyezik a testületet.
A bálon a fiatalok egyik vezetője végzetesen beleszeret az ávóparancsnok lányába. A fiú Rómeó, a lány Júlia jelmezét viseli. Rómeó, vállalt szerepének megfelelően - az erkély-jelenetre készül, de a laktanyaudvaron elfogják. Júlia beszökik hozzá a fogdába, együtt töltik az éjszakát. Ez alatt a faluban és a kisvárosban is szerveződik a forradalmi tömeg. [...]
Ugye Önöket is kínozta a kérdés, hogy hova tűnhetett Nika, aki a Papa, ne félts! és a Jó dili a nyár című slágerekkel írta be magát a magyar poptörténetbe, nos megvan: ő, azaz az időközben dzsesszénekesnővé érett Veres Mónika játssza Júliát Palcsó "Rómeó" Tamás oldalán. Palcsón kívül egyébként több megasztáros is szerepel a produkcióban: a svédországi magyar Hoffmann Mónika Szvetlána, a főszovjet lányának szerepében, Puskás Péter pedig a beszélő nevű Genyaként tűnik föl. Lőrinc barátot Kaszás Attila, Mercutiót Miller Zoltán játssza, itt van Forgács Péter és Keresztes Ildikó is, a teljes szereposztás pedig megtekinthető itt.

Vigyázni kell a hüvelyekkel
Egy jó tanács: sose álljanak robbanás mellé, még akkor se, ha színházi műrobbanásról van szó. A vaktöltény se semmi (eredeti, dobtáras PPSh-41-eseket használnak a darabban, vaktöltényre átalakítva, a tárba 72 lövedék fér, foglalta össze nekünk dióhéjban a tudnivalókat egy kedves kellékes/pirotechnikus úr), minden kellemetlenül hangos lövésre összerezzenünk, ami adott esetben - géppuskasorozatokról van szó - biztosan komikus hatást kelt. Már kezdem fogalmazni a mérsékelten vicces közcímet, miszerint 56 csepp vér a fülemből, vagy valami hasonló, amikor a kedves kellékes/pirotechnikus (tehát inkább pirotechnikus) úr lenyom egy gyanús dobozon egy gyanús kart, és két és fél méterre tőlünk felrobban valami, kézigránátot imitálva. Majdnem beszakadt a hasfalunk, mondja ezek után bárki, hogy a musicalszínész élete nem csupa küszködés, harc és túlélés.
Az egyik rövid szünetben, még félig megsüketülve megkörnyékezünk egy szigorú arcú, cigarettázó egyenruhást, mert kíváncsiak vagyunk, hogyan lett belőle ávós.
Hogyan lett önből ávós?
Kaszkadőröket kerestek, és jöttünk.
És mint ávós, mit gondol Nagy Imréről? Hős volt, vagy a nép ellensége?
Hát, öregem, biztos, hogy hősnek kellett legyen, ha egyszer azt mondják. De tudod, amikor ezt tanultam az iskolában, azt mondták, egy mocskos szemét volt, most meg azt, hogy hős volt, ki tudja, mi az igazság?
Nem süketülnek meg egyébként a sok lövöldözéstől?
Inkább a hüvelyekkel kell vigyázni, mert ha beesik a nyakadhoz, eléggé megégethet.
Megfogadjuk, hogy vigyázunk a hüvelyekkel, majd megfigyeljük Horváth Péter író-rendezőt munka közben. Mivel jövő héten már bemutató, nincs idő a színészek érzékeny lelkének simogatására, ordít tehát, de mi mindig is így képzeltük el az igazi rendezőket.
A zeneszerző Mihály Tamás, az Omega basszusgitárosa, aki már két darabhoz is írt zenét, Shakespeare Vízkeresztjéhez és Weöres Sándor Holdbéli csónakosához. A melódiákból túl sokat sajnos most nem hallottunk, de majd úgyis beszámolunk a jövő heti bemutatóról, amiről így előzetesen - a színpad méretét és a szereplők számát elnézve - legalább annyit biztosra mondhatunk, hogy nagyszabású produkciónak ígérkezik. Azt meg majd meglátjuk, hogy működik-e a Rómeó és Júlia-történet 56-os keretbe feszítve, illetve megbirkóznak-e a fiatalok és a többi.

2006. október 13. (Magyar Hírlap)

A helyzet magaslata

Nagy Imre óvatosságból és ideológiai elvakultságból nem tudott olyan kompromisszumot létrehozni, amely figyelembe vette volna a vele szemben álló erőket és a nemzetközi helyzetet is - vélte Max Gallo francia történész az 1956-os magyar forradalomról megjelent három francia kötet kapcsán a párizsi lapban (Le Figaro) közölt írásában. Gallo szerint a forradalom mindenekelőtt egy ezeréves, gazdag történelmű, büszke nép felkelése volt, amely vissza akarta nyerni függetlenségét. Az oroszok felismerték a helyzet súlyosságát. Később Hruscsov úgy nyilatkozott, hogy elég lett volna a magyar írókat időben kivégezni, és a forradalom nem tört volna ki. Gallo szerint a magyar vezetők, élükön Nagy Imrével, nem érzékelték a szovjetek eltökéltségét, s nem voltak a " forradalom követeléseinek magaslatán". A forradalom kudarca sok tanulsággal szolgált. A nyugati kommunista gondolkodók ekkor értették meg a Szovjetunió valódi természetét: azt, hogy elnyomó és gyilkos diktatúráról van szó.

2006. október 13. (Magyar Nemzet)

A balladás bojtár énekei

Sinka István, a pásztorból lett költő néphagyományhoz való kötődését, mély szabadságvágyát, a bihari vidék sajátos világát mutatja be Berecz András új lemeze, amelynek könyvmellékletét Gyulai Líviusz illusztrálta. A kiadvány bemutatója ma este hét órakor lesz a XII. kerületi művelődési házban. A lemez az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójához is kapcsolódik. Hol a híd Sinka költészete és az ötven évvel ezelőtti események között? - Sinka szerepet vállalt a forradalomban, üdvözlőverseket írt a forradalomhoz. 1956. november 2.-án a Magyar Írók Szövetsége beválasztja őt a Forradalmi Bizottságba. Egy írótalálkozóról, mikor fiával és Tamási Áronnal hazafelé indulnak, az ávósok mentőautóból tüzelnek rájuk. A lemezen, a kiadványban azonban nem 56 eseménytörténetébe, Sinka életrajzába és nem is í56-os verseibe kapaszkodtam, hanem Sinka mérhetetlen szabadságvágyába. Ettől í56-os lemez ez. Képzeljük el azt, aki kutyák közt, küszöbről vacsorázik, havon hál, és a lelke nem törik meg. "Fosos" bárányon vett Bibliával, Petőfivel erősítgeti magát, csizmaszárra ír verset. Már szép versei jelennek meg, mikor még a Gellért-hegy bokraiban lakik, télen egy Váci utcai mosókonyha szellőzőnyílása felett, guggolva alszik. Nem deviáns, nem alkoholista. Benne szabad lélek és cselédsors feszül egymásnak, itt, ebben a kedves, végeláthatatlan hazai szakadékban. A tájban és sorsban magára hagyott ember érdekelt. A szárnyaló lélek - rabságban. Az, aki furulyát ás földbe, mert tudja, hogy ez a hótt furulyafa kinő, azt is tudja, mikor: "majd ha egy új zsellér egyszer világra jő". Susogását is hallja: "Új zsellérre a fa lombjait ráveti, s szabadság, szabadság rólad dalol neki." Ez az a híd, amit maga kérdez. Ez az elásott furulya lett a CD nyele. - Miért fordult Sinka István költészetéhez? Mi az a mondanivaló, ami ezt az albumot ihlette? - Volt nekem Sinkához elég sok fordulásom, hála istennek. Először a nyolcvanas évek elején. A Forrás körtől, Medvigy Endrétől hallottam, hogy létezik Sinka István, a "balladás bojtár", aki nomád pásztorból lett költő, kinek "vihar fútta meg a száját", kire "ökörnyálak fonódtak palástnak", és hogy puszta létezése is üzenet a javából, aztán Czine Mihálytól hallottam Sinkát dicsérni. Mándoky Kongur István turkológus is sok szép estén magyarázta, hogy Sinka micsoda nyelvészeti ritkaságokat hoz fel Bihar rejtett tájairól az irodalomba. Gyönyörű hangzású tulajdonneveket, katonai térképekről is hiányzó, ősi földrajzi helyneveket, melyek közül sokat ő kun eredetű szónak talált. Juhai Boncosok, Csahor Pálok, Eső-Virág Andrások, Galuskás-Balogok, Rozs Máték, Tatár Imrék, Külüs Eszterek, Simon Virágok hullnak le itt a bihari földbe, Csóklaposon, Esküllő mezejin, Kótpusztán szólnak, kiáltanak, irodalmunk előtt addig ismeretlen, magyar hangon. Érdemes a sarut lerúgni, mielőtt Sinkát olvas az ember. Na, olvasni, szeretni kezdtem. A 2004. december 5.-ről 6.-ra virradó keserves éjszakán pedig már azt is éreztem, hogy Sinkát fogok énekelni. Tudja, miért? Először csak ezért a néhány sorért: "Köleshalompusztán szegény Sár Imrének, jó lenne, bizony, ha egyszer már hinnének. De ha világot kér, sötétségre viszik, Ha sötétet kiált, soha el nem hiszik-" Meg ezért: "Széles víz a medrét szélesre kivájja, nagyobb bokornak is nagyobb a virágja. Ember is, ha háza veszedelmit látja, nagyobb szóval kiált, világgá kiáltja." Sinkáé volt a "nagyobb szó". A meder, a bokor hatalmasra, óriásira nőtt. Nem a mese ideje jött el. Kiáltani kellett. Sinka - éneket. - Könnyű volt "népdalosítani" a Sinka - verseket? - A Sinka - versek közé szurkálva most is szerepel népköltészet. Ezek az énekelt versek talán attól szokatlanok, hogy a magyar népdal és népzene hangján szólalnak meg. Se sanzon, se gitár, se Balkán. A Sinka - versekre legkézenfekvőbb volt és legillőbb a bihari, békési dallamokat húzni. Ezekbe könnyen hazatalált.

2006. október 13. (Magyar Nemzet)

A balatonfüredi Kerektemplom Melocco-tárlata

Balatonfüred tíznapos rendezvénysorozottal készül 1956 jubileumának megünneplésére. Mint Cserép László művelődési osztályvezetőtől megtudtuk, a programok nyitányaként Melocco Miklósnak a forradalom tiszteletére rendezett kiállítása látható a Kerektemplom Galériában október 13-án, pénteken 18 órától. A Kossuth-díjas szobrászművész a budai Várba szánt Mansfeld - szobrának tanulmányrajzai és makettjei mellett többek között Széchenyi-, Deák-, Latinovits - portréit, illetve Szókratész- és Szent Ferenc-kisplasztikáit is a füredi közönség elé tárja. Megnyitó előadásában Mansfeld Péter kapcsán az erkölcs és az alkotmányosság kapcsolatát állítja középpontba. Október 20-án avatják fel a Tagore sétányon Balás Eszter Munkácsy-díjas szobrászművész Bibó mellszobrát. Az ünnepségen Stumpf István, a Bibó István Szakkollégium alapító igazgatója mond beszédet, majd Szőcs Géza költő elnöklésével az 1979-es Bibó - emlékkönyv szerzőinek konferenciáját rendezik meg, olasz és orosz résztvevőkkel is kiegészítve. A tanácskozás védnöke ifj. Bibó István. Október 21-én a sétányon Nagy Imre-emlékfát ültet a mártír miniszterelnök unokája, Jánosi Ferenc; 23-án pedig ökumenikus istentiszteletet követően Kodolányi Gyula avatja fel a Kovászna parkban Halassy Csilla ötvenhatos emlékművét.

2006. október 13. (Magyar Nemzet)

1956 a koncertteremben

Igazán érdekes koncertek várják a komolyzene kedvelőit a következő héten: holnap este fél nyolckor a Hortus Musicus 99 régizene - együttes ad kamarazenei hangversenyt a Kiscelli Múzeumban. A következő napokban a legtöbb bérletsorozat is elkezdődik: hétfőn este fél nyolckor az Operaházban a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara indítja útjára Kodály-bérletét az 1956-os forradalom és szabadságharc emléke előtt tisztelgő hangversennyel, amelyet Medveczky Ádám dirigál. Az ötven évvel ez előtti események zenei mottójává vált Egmont-nyitány mellett a hősi hangvételű Eroica is felcsendül. Az Eroica is szorosan kötődik 1956-hoz: az első forradalom utáni hangversenyen a Zeneakadémia legendás Beethoven-koncertjének műsorán az Egmont-nyitány és a Hegedűverseny társaságában szerepelt. Emellett Kodály Marosszéki táncait, valamint Balassa Sándor 301-es parcella című, az áldozatok emlékére született kompozícióját hallhatjuk. A Nemzeti Filharmonikusok Ferencsik - bérlete csütörtökön fél nyolckor kezdődik, ezen Leonyid Kuzmin zongoraművész közreműködésével és Kocsis Zoltán vezényletével a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében öt XX. század eleji komponista művei hangzanak el: Ravel Spanyol rapszódiája, De Falla "Éj a spanyol kertekben" című alkotása, Villa - Lobos Bachianas Brasileiras című műve, Sztravinszkij Négy zenekari etűdje és Debussy Ibériája. A Végh Sándor Zenei Estek első hangversenye a népzene és a komponált zene összefüggéseire világít rá a Muzsikás együttes és neves előadók, Németh Judit, Várjon Dénes, Keller András, valamint Perényi Miklós tolmácsolásában. A szintén csütörtök este fél nyolckor kezdődő műsorban Bartók-, Enescu- és Dvorák - művek szerepelnek.