KORMÁNYZATI KOMMUNIKÁCIÓS KÖZPONT
MÉDIAELEMZŐ ÉS DOKUMENTÁCIÓS FŐOSZTÁLY

Az 1956-os forradalomról és annak 50. évfordulójáról szóló hírek a sajtóban

2006. szeptember 15-22. között

MTI

2006. szeptember. 15. (MTI)

Erich Lessing 1956-os fotógráfiáinak albuma öt nyelven

Budapest 1956, a forradalom címmel - a párizsi Biro éditeur nevű művészeti kiadó gondozásában - péntektől kapható a francia könyvesboltokban Erich Lessing 1956-ban Magyarországon készült fotógráfiáiból összeállított album.
A 184 fekete-fehér felvételt tartalmazó 252 oldalas impozáns kötet - amelyhez a képek szerzői mellett Fejtő Ferenc, Konrád György és Nicolas Bauquet írt kommentárt - a 83 éves osztrák fotós és a Párizsba 1956-ban emigrált Bíró Ádám könyvkiadó ötlete, majd másfél éves munkája nyomán szinte egyidőben jelenik meg öt nyelven. A magyar változat az 1956-os Intézet, az angol a Thames and Hudson, a német a Christian Brandstatter, az olasz pedig a Marietti kiadó gondozásában kerül boltokba a napokban.
A kommentárokkal és képmagyarázatokkal ellátott fotóalbum különlegessége, hogy az 1956-os magyar forradalom teljes történetét egy külföldi fotós szemszögéből helyezi történelmi kontextusba. Az Eseménynaptárt követően Erich Lessing visszaemlékezése, majd a Párizsban élő Fejtő Ferenc politikai elemzése olvasható Budapest 1956: antitotalitárius forradalom címmel. Konrád György személyes emlékei előtt az 1956 tavaszán és nyarán készült fotók Vihar előtt címmel a forradalom előtti, látszólag békés Magyarország vidéki és budapesti hangulatát idézik meg. Az album második felében a forradalom, majd annak leverését követő időszak felvételei láthatóak.
A magyar olvasók számára a legtöbb újdonsággal talán Nicolas Bauquet francia történész A forradalom Nyugatról: döbbenet és tehetetlenség című írása szolgál, amely 1956 külföldi visszhangjait és tanulságait foglalja össze.
A kötet címoldalán található felvételhez - amely október 30. körül a budapesti Váci utcán készült - a következőket írta a fotógráfus: "A szovjet könyvesbolt előtt könyvmáglya égett. Látványa a náci időszak kellemetlen emlékeit idézte fel bennem. A máglyát épp meggyújtották. Ám a jelenet mégis nagyon magyar volt, hiszen a betört kirakatban állt egy férfi, aki Petőfi Nemzeti dalát szavalta".
Erich Lessing Magyarország világtörténelmi napjainak fényeit és árnyékait egyaránt megidéző intenzív fotográfiái szeptember 23-tól a Budapesti Történeti Múzeumban, október 10-től pedig Párizs X. kerületi polgármesteri hivatalának kiállítótermében nyíló tárlatokon is megtekinthetőek.
(MTI-Panoráma - Venczel Katalin, Párizs)

2006. szeptember 15. (MTI)

Fotókiállítással veszi kezdetét a 1956-os évforduló németországi rendezvénysorozata, Hiller István jelenlétében

Pietsch Lajos, az MTI tudósítója jelenti:
Az 1956-os forradalom idején készült fotókat bemutató kiállítást nyit meg péntek este a frankfurti Paulskirchében Hiller István kulturális miniszter.
A maga nemében páratlannak számító kiállításról Jalsovszky Katalin kurátor az MTI-nek elmondta: olyan, az 1956-os forradalom idején készült, eddig még nem látott amatőrfotók kerülnek bemutatásra, amelyeket annak idején készítőik, az események szemtanúi elrejtettek, egy részüket pedig a forradalom leverése után a hatóságok elkobozták, s a gyanúsítottak ellen felhasználva, peranyagokhoz mellékelték. Nem véletlen, hogy a Nemzeti Múzeum birtokában lévő fotókat bemutató kiállítás címe német fordításban is ezeket a fogalmakat, azaz "az elrejtve, elkobozva és peranyagként mellékelve" kifejezéseket tartalmazza.
A kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeum és a Collegium Hungaricum, a német fővárosban működő Magyar Kulturális Intézet közös szervezésében jött létre a Paulskirchében, ahol a német nemzetgyűlés, az első össznémet parlament ülésezett 1848-1849-ben. Miután a templom a II. világháborúban súlyosan megrongálódott, 1948-ban hangversenyteremmé alakították át, és e falak között osztják ki a német könyvkiadók által felajánlott Goethe-díjat és Békedíjat. De - mint Jalsovszy Katalin hangsúlyozta - a Paulskirchében ez az első külföldi kiállítás.
A fotókiállítással veszi kezdetét az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójával kapcsolatos németországi rendezvénysorozat, amely egybeesik a Németországban már fél éve tartó magyar kulturális évaddal, annak második szakaszában azonban szinte kizárólag 1956 dominál. Több tekintélyes német intézet, köztük a potsdami Történelmi Kutatások Központja, valamint az egykori Német Szocialista Egységpárt diktatúrájának feldolgozására létrejött alapítvány jelezte együttműködési szándékát.
A kulturális minisztérium illetékesei az MTI-nek elmondták: a németországi programok összeállításakor alapvető szempont volt, hogy ne csupán dokumentatív, hanem múltfeltáró és új, közös összefüggéseket kutató német-magyar programok jöjjenek létre német partnerekkel, helyi témákkal és vonatkozásokkal. Az ősz során megnyilvánuló természetes német érdeklődés a magyar fordadalom eseményei iránt kiegészül az évad keretében tudományos konferenciákkal, koncertekkel, kiállításokkal.
A németországi 56-os rendezvények záróakkordja egyébként Sólyom László köztársasági elnök október 28-án kezdődő, háromnapos, ugyancsak frankfurti látogatása. A magyar államfő szintén a Paulskirchében mond ünnepi beszédet.
A pénteken Frankfurtba érkezett Hiller István beszédet mond a városháza egykori történelmi koronázásokat megörökítő császártermében, a Kaisersaalban 1956 történelmi jelentőségéről.
A miniszter találkozik a német sajtó, köztük a tekintélyes konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung képviselőivel, majd Petra Roth-tal, Frankfurt város polgármesterével, aki köszöntőt mond az ünnepség keretében.

2006. szeptember 15. (MTI)

IRM: fel sem merült, hogy október 23-ával kapcsolatban amnesztia legyen

Fel sem merült az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM) sajtóosztályának tájékoztatása szerint, hogy közkegyelmet hirdessenek az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulója alkalmából - közölték az MTI-vel egy sajtóhírrel kapcsolatos érdeklődésére.
Az alkotmány egy passzusa "értelmében közkegyelmet az Országgyűlés gyakorol, ami elsősorban politikai döntés függvénye, ily módon ez nem a szaktárca kompetenciájába tartozó kérdés. De fel sem merül, hogy legyen amnesztia" - olvasható írásban megküldött válaszukban.
Pénteki számában arról írt Magyar Nemzet, hogy "sokan reménykednek abban, hogy az 1956-os forradalom 50. évfordulója alkalmából az Országgyűlés közkegyelmi törvényt fogad el. Egy ilyen jogszabály megszüntethetővé tenne folyamatban lévő eljárásokat, és módot adna arra is, hogy a büntetésüket töltő emberek kiszabaduljanak, ha büntetésükből csak rövid idő van hátra".

2006. szeptember 15. (MTI)

Megemlékezés az 1945-1956 közötti diktatúra áldozatainak emlékére

A Politikai Elítéltek Közössége (PEK) megemlékezést tartott a diktatúra által 1945-1956 meggyilkoltak tiszteletére pénteken a Petőfi híd budai hídfőjénél lévő Mementó emlékműnél.
"Kilencedik alkalommal vagyunk itt, hogy kegyeletünket lerójuk mártír bajtársaink emléke előtt, hogy megfogadjuk, emléküket tovább örökítjük a következő nemzedékeknek, hogy mártírhaláluk a szabad Magyar nemzet záloga legyen" - mondta Petrusz Tibor, a PEK társelnöke, az áldozatok hozzátartozóiból, valamint a számos civil szervezet képviselőiből álló hallgatóságnak.
Tőkéczky László történész szerint "nem szabad azokra hallgatni, akik szerint már csak a jövő fontos, mert abban a jövőben csak a versenyképesek boldogulhatnak." A diktatúra áldozatairól úgy vélekedett, hogy "egyesek felelőssége örök, másoké pedig nem létezik, mert nem lehet kettős mércével mérni az európai keresztény kultúrában."
A történész óva intett mindenkit attól, hogy elfelejtse a történelmet.
A megemlékezést, amelyen Molnár Gyula a XI. kerület polgármestere is beszédet mondott, a Mementó emlékmű koszorúzása zárta.

2006. szeptember 15. (MTI)

1956-ról beszélgetett német újságírókkal Frankfurtban Hiller István

Pietsch Lajos, az MTI tudósítója jelenti:
Az 1956-os forradalom és szabadságharc megítélése egységes a Magyar Szocialista Párton belül, ezt a megítélést a párt egyetlen vezetője, egyetlen tagja sem kérdőjelezi meg - jelentette ki egy pénteki sajtóbeszélgetés keretében Frankfurtban Hiller István magyar oktatási és kulturális miniszter.
A tárca vezetője annak kapcsán találkozott a legtekintélyesebb helyi médiumok, köztük a Frankfurter Allgemeine Zeitung és a Frankfurter Rundschau című lapok, valamint a hesseni rádió munkatársaival, hogy a német városban este hivatalosan is megnyitja az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójára emlékező németországi rendezvénysorozatot, s ennek keretében a város és egyben Németország egyik legfőbb nevezetességének számító Paulskirchében a maga nemében eddig páratlannak számító, a forradalom napjait bemutató fotókiállítást.
Újságírói kérdésekre válaszolva a miniszter hangsúlyozta, hogy a forradalom és a szabadságharc megítélése egyértelmű és vitathatatlan az MSZP-én belül. Magát baloldali, szociáldemokrata politikusnak vallva, Hiller István leszögezte: büszke 1956-ra, de - mint fogalmazott - sok más rendszerváltás utáni politikustól eltérően október 23-án nem megy a temetőbe. A temetőt november 4-én, a forradalom leverésének évfordulóján keresi fel, hogy virágot helyezzen el Nagy Imre és társai sírján - tette hozzá a miniszter.
A miniszter nem titkolta, hogy 1956-tal kapcsolatban ma is éles pártpolitikai véleménykülönbségek jellemzik Magyarországot. Utalt arra is, hogy vita van Nagy Imre személyiségének és szerepének megítélését illetően is, vannak akik őt a háttérbe akarják szorítani. Ezzel kapcsolatban a miniszter pártpolitikai célok által vezérelt ostoba törekvésekről beszélt. Hiller István hangsúlyozta, hogy Nagy Imre egy olyan tapasztalt kommunista volt, aki a forradalom politikai vezetője lett, s akinek szerepét történelminek tartja.
Egy kérdésre válaszolva Hiller István ugyanakkor utalt arra is, hogy a magyar emberek egyformán ünneplik 1848. március 15-ét is. Március 15-nek az emléke mélyen gyökeredzik minden magyar ember szívében, az egyben belső, családi ünnep is. Ugyanakkor annak az óhajnak adott hangot, hogy a jövő generációinak nem kell majd sok forradalmat és rendszerváltást ünnepelni, hanem nyugodtan és békében élhetnek.
A kulturális miniszter hangsúlyozta, hogy Magyarországon politikai és gazdasági rendszerváltozás történt 1989-ben, de bizonyos területeken - így például az egészségügy vagy az oktatás területén - a korábbi struktúra még alig változott.
Hiller István rámutatott, hogy 1989-ben nagyobb szabadságot és nagyobb jólétet akartunk. Ami a teljes szabadságot illeti, ez a cél - mint fogalmazott - teljesült, de a jólét megteremtésével kapcsolatos célkitűzés még nem. Ennek kapcsán elismerte, hogy óriási a polarizálódás a szegények és a gazdagok között.
A miniszter óvott ugyanakkor a Kádár-korszak - Magyarországon megnyilvánuló - "álságos nosztalgiájától", s a német újságírók előtt nyomatékosan hangsúlyozta: a kormányra a gazdasági egyensúly megteremtésének rendkívül nehéz feladata vár. Ezzel indokolta az elhatározott kemény intézkedéseket, amelyeket elengedhetetlennek nevezett, még akkor is, ha - mint hozzátette - kormányzat számára ezek óhatatlanul népszerűségvesztéssel járnak.

2006. szeptember 15. (MTI)

Szili Katalin: Magyarország sokat köszönhet a protestantizmusnak

Az egyházak nélkül nincs lelke az európai egységesülési folyamatnak, a protestáns egyházak által képviselt gondolatok és értékek nélkül a magyar EU-csatlakozás sem lett volna elképzelhető. Ezt az Országgyűlés elnöke mondta pénteken, amikor az Európai Protestáns Egyházak Közössége (CPCE) Budapesten zajló nagygyűlésének résztvevőit fogadta.
A protestáns egyházak közössége nagyon sokat tett annak érdekében, hogy Európa ne csak gazdasági közösség, hanem gondolatok közössége is legyen - jelentette ki Szili Katalin.
A házelnök köszönetet mondott azért a segítségért, amelyet ötven évvel ezelőtt, 1956-ban a forradalom és szabadságharc idején a protestáns egyházak Magyarországnak nyújtottak. Mint mondta, jó néhány magyar, aki a szabadságért küzdött, segítségükkel tudott a forradalom leverése után otthont és hazát találni. Szili Katalin megemlítette azokat a segélyeket is, amelyeket a forradalom napjaiban a protestáns egyházak a magyar néphez eljuttattak.
"A XXI. században, a harmadik évezredben különleges felelősséggel bírnak azok az értékek, amelyeket önök képviselnek" - szögezte le Szili Katalin.
Beszédében az Országgyűlés elnöke kiemelte: Magyarország nagyon sokat köszönhet a protestantizmusnak - elég a Károli-féle Bibliára gondolni -, az európai protestantizmus mindig is támogatta Magyarországot. Kitért arra, hogy Bocskai István négyszáz évvel ezelőtt elhunyt erdélyi fejedelemnek köszönhetjük a protestánsok szabad vallásgyakorlását, Bethlen Gábor fejedelem teljes lelkiismereti szabadságot hirdetett, míg I. Rákóczi György fejedelem alakította ki az egyházi igazgatást.
Szili Katalin megjegyezte, hogy az Országgyűlésnek három protestáns lelkész is tagja, közülük Balogh Zoltán (Fidesz) - aki jelen volt az eseményen - az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság elnöke.
Elisabeth Parmentier, az Európai Protestáns Egyházak Közössége elnöke, a Strasbourgi Egyetem professzora beszédében elmondta, hogy több mint száz protestáns egyházból érkeztek az egyhetes budapesti nagygyűlésre, a kontinens egész területéről.
"Az egyeztetett, összeigazított sokszínűség szelleme előnyt hozhat nemcsak a protestáns egyház számára, hanem az egyházon kívülieknek is" - fogalmazott a CPCE elnöke.
Az Európai Protestáns Egyházak Közössége hatévente tart nagygyűlést. A Ráday Kollégiumban zajló és jövő hétfőn befejeződő tanácskozás fő témája a protestantizmus európai arculata.

2006. szeptember 15. (MTI)

Hiller István Frankfurtban megnyitotta az 1956-os németországi emlékünnepségeket

Pietsch Lajos, az MTI tudósítója jelenti:
Az 1956-os forradalom nélkül nem történt volna meg az 1989-es rendszerváltozás Magyarországon - jelentette ki Hiller István oktatási és kulturális miniszter pénteken Frankfurtban az ötvenedik évforduló kapcsán a forradalomra emlékező németországi rendezvénysorozatot megnyitó beszédében.
A város polgármestere, Petra Roth köszöntő szavai után a frankfurti városháza történelmi termében, a német császári koronázásokat megörökítő Kaisersaalban a meghívott német vendégek előtt a miniszter utalt arra: 1989 nélkül 1956-ot sem érthetjük meg igazán. A magyar demokrácia ennek a két dátumnak köszönheti létezését, egy véres és egy vér nélküli forradalomnak.
1956 - fogalmazott Hiller István - nemcsak a túlélőké, nemcsak az emigránsoké, hanem az egész magyar társadalomé. Utalt arra: a magyarok közös felelőssége megőrizni 1956 emberi tisztaságát, s elérni azt, hogy a jövő nemzedéke is érezze a forradalom bizsergését. Mert - mint rendkívül személyes hangú beszédében fogalmazott - 1956 az emberi szabadságvágyat jelenti, s ez nem egy egyszeri csoda, hanem egy egyetemes magatartásforma.
A miniszter emlékeztetett arra, hogy a magyar forradalom akkoriban világszenzáció volt. Németország is napról-napra követte az eseményeket, a Bundestagban két hónapon keresztül minden nap téma volt a magyar forradalom. A német vöröskereszt 1956 novemberéig 5 és fél millió márka segélyt juttatott el Magyarországra.
1956 - hangsúlyozta Hiller István - képes volt arra, hogy az egész világot megszólítsa. Ez mindenekelőtt azzal magyarázható, hogy az 1953-as berlini felkeléssel együtt kiindulópontja volt egy olyan eseménysorozatnak, amely azután egész Európán végighullámzott, s végül a berlini fal lerombolásával érte el csúcspontját. "Hiszek abban, hogy az 1956-os forradalom még ma is képes megszólítani a világot" - hangsúlyozta a miniszter.
Ezt követően a városházával szemben lévő Paulskirchében - Kovács Istvánnak, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójának ismertető szavai után - Hiller István megnyitotta a maga nemében eddig páratlannak számító, 1956-os fotókiállítást. A német alkotmányosság bölcsőjének, a demokrácia és a parlamentarizmus fontos jelképének számító templom a második világháborúban súlyosan megrongálódott, 1948-ban hangversenyteremmé alakították át, és e falak között adják át a német könyvkiadók által minden évben felajánlott Goethe-díjat és Békedíjat. A Paulskirchében ugyanakkor ez az első külföldi kiállítás, s azt a Magyar Nemzeti Múzeum és a berlini Magyar Kulturális Intézet, a Collegium Hungaricum közösen szervezte.
A kiállítás keretében olyan, az 1956-os forradalom napjaiban készült, eddig még nem látott amatőr fotók kerülnek bemutatásra, amelyet annak idején készítőik, a szemtanúk elrejtettek, egy részüket pedig a forradalom leverése után a hatóságok elkoboztak, illetve a gyanúsítottak ellen felhasználva peranyagként mellékeltek.
Az 1956-os forradalom iránt Németországban megnyilvánuló különleges érdeklődés kapcsán Hiller István az MTI-nek nyilatkozva hangsúlyozta: Németországot hagyományosan sok szál köti Magyarországhoz. 1956 mély nyomot hagyott a német közvéleményben. Mégis azt gondolom - fogalmazott a miniszter - hogy a kultúra nyelvén is érdemes megjeleníteni az ötvenedik évforduló hagyományát, s azt, hogy milyen Magyarország ma. Mert sokkal többet tudnak a németek a múlt és a közelmúlt Magyarországáról mint a rendszerváltozás utáni Magyarországról, azokról az eredményekről és természetesen problémákról is, amelyek ma az országot jellemzik. Ezért rendezünk egy átfogó kulturális évadot Németország öt tartományában - hangsúlyozta a miniszter.
Hiller István végezetül kiemelte azt is: a megemlékezések kapcsán a német társadalmi és gazdasági élet számos szervezete, a legkülönbözőbb egyesületek és alapítványok jelezték szándékukat az együttműködésre.

2006. szeptember 16. (MTI)

Megemlékezés a 100 éve felavatott George Washington szobornál

Megemlékezést tartottak az Egyesült Államok első elnöke, George Washington Budapesten 100 évvel ezelőtt felavatott szobránál a Városligetben.
Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke a kettős jubileumról szólva hangsúlyozta: mind az 1956-os forradalom 50. évfordulója, mind pedig a 100 évvel ezelőtt felavatott szobor, "a szabadságot, a törvényességet és az igazságosságot" hirdeti.
George Washingtont "az egyetemes emberi jogok hívének, nagy történelemformáló személyiségnek" nevezte. Hozzátette: "jó volt személyesen is tapasztalni, hogy az utódok (...) George W. Bush is ezt a példát viszi tovább".
Demszky Gábor főpolgármester arról beszélt, hogy a George Washington által képviselt eszmék mára alapjai lettek a politikai berendezkedésnek és az emberek mindennapi együttélésének az egész nyugati világban.
Bejelentette: a közeljövőben Ronald Reagan elnök emlékének tiszteletére is szobrot avatnak a Városligetben.
A politikus beszéde közben felhívást intézett a hallgatósághoz a közelgő önkormányzati választásokkal kapcsolatban.
"Arra hívok fel mindenkit, hogy a saját szavaival, tetteivel mindent tegyen meg azért, hogy az október 1-jei választáson módja legyen nyugodt körülmények között, békés módon választani különböző pártok és politikusok között" - mondta a szabad demokrata politikus.
Az Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetség által szervezett ünnepségen az erdélyi magyarság nevében köszöntőt mondott Tempfli József, nagyváradi megyés püspök is, a szervezet díszelnöke, aki hangsúlyozta: egykori 1956-os harcosként emlékezik Washington emberi nagyságára.
"Akkor 1956-ban nem jámbor pap voltam, hanem kemény civil ember" - mondta a püspök, aki szerint az első amerikai elnök befogadó szellemisége hasonlatos volt Szent István befogadó szellemiségéhez.
Az amerikai és a magyar nép közötti kölcsönös tiszteletről és nagyrabecsülésről beszélt Philip T. Reeker, az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének helyettes vezetője, aki külön kifejezte országa háláját azért, mert Európában elsőként Magyarországon kapott életnagyságú szobrot George Washington.
A rendezvényen az Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetség "Hűség a hazáért" emlékérmet adományozott Szili Katalinnak, Demszky Gábornak és George W. Bush jelenlegi amerikai elnöknek is, aki helyett a nagykövet-helyettes vette át az elismerést.
Az emlékezés végén a köztársasági elnök, a kormány, több szervezet, valamint minisztériumok és pártok koszorúit helyezték el.

2006. szeptember 16. (MTI)

Politikai Elítéltek Közössége - Orbán és Mádl tiszteletbeli tag lett

A Politikai Elítéltek Közössége tiszteletbeli tagjává választották többek között Orbán Viktor volt miniszterelnököt, Mádl Ferenc volt köztársasági elnököt és feleségét; az erről szóló emlékplaketteket a szervezet 15 éves megalakulása alkalmából tartott megemlékezésen szombaton, Budapesten adták át.
Az ünnepségen Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója az 1956-os forradalomra emlékezett. Mint mondta, "a pesti srácok" halálos sebet okoztak a diktatúrának.

2006. szeptember 17. (MTI)

Titkos ENSZ-iratok kerülnek nyilvánosságra a magyar forradalomról

Az 1956-os magyar eseményekkel kapcsolatos, részben titkos ENSZ-dokumentumokat és a világszervezet tizenhét, a forradalomhoz kapcsolódó határozatát is tartalmazza az a kötet, amelyet szeptember 25-én mutatnak be Budapesten - tájékoztatta az MTI-t a Magyar ENSZ Társaság.
"Az ENSZ Titkárság Levéltárában évtizedeken át szigorúan őrzött iratok a korábbiaknál jóval mélyebben mutatják be a világméretű segélyakció szervezésének nehézségeit és a világszervezet vezetésének bonyolult helyzetét a Nyugat és a Kelet hidegháborús szembenállásának időszakában" - olvasható a távirati irodához eljuttatott közleményben.
240 oldalas könyvben neves történészek tárják fel a korabeli viszonyok hátterét, kutatásaik és személyes élmények alapján.
A könyv egyebek mellett olyan kérdésekre adhat választ, hogy miért nem jöttek ENSZ-katonák 1956-ban Magyarországra, illetve arra, hogy Szuez, vagy a magyar helyzet volt-e fontosabb a nagyhatalmaknak ötven évvel ezelőtt.
A világszervezet két hónappal ezelőtt már nyilvánosságra hozott korábban nem ismert anyagokat a magyar forradalomról. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának regionális képviselete július végén eddig soha be nem mutatott, 56-os menekültekről készült fényképeket tett közzé, amelyek a világszervezet genfi archívumából kerültek elő.
A képek 1956-62 között készültek Ausztriában, a fotók nyugati államba érkezett a magyar menekültek mindennapjait mutatják be.
Az 1951-ben létrehozott ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának első feladata az 1956-os forradalom utáni menekültáradat kezelése volt. A szervezet adatai szerint közel kétszázezer magyar hagyta el néhány hét alatt az országot, közülük 180 ezer Ausztriába, körülbelül 20 ezer pedig Jugoszláviába menekült. Az 1956-57-es akcióban a menekültügyi szervezet a világ harmincöt országában segített új otthont találni a hazájukat elhagyóknak, de abban is közreműködtek, hogy aki akart, az visszaköltözhessen Magyarországra.

2006. szeptember 17. (MTI)

Bartók-opera premierje a Washingtoni Nemzeti Operában 1956-ra emlékezve

Az 1956-os forradalom 50. évfordulója jegyében, valamint Bartók Béla születésének 125. évfordulójára emlékezve mutatta be az Egyesült Államok nemzeti operaháza, a washingtoni opera A kékszakállú herceg vára című darabot szombat este.
Az 1957-ben alapított Washingtoni Nemzeti Opera, amely a New York-i Metropolitan után a legrangosabb amerikai dalszínház, első ízben tűzte műsorára Bartók egyetlen operáját - mondta el Israel Gursky, a produkció másodkarmestere a nagy sikerű előadás után az MTI-nek.
A Kennedy művészeti központban működő washingtoni operaház Bartók műve mellett egy másik egyfelvonásost, Giacomo Puccini Gianni Schicchi című komédiáját mutatta be, ezzel nyílt meg az őszi szezon.
A világhírű magyar zeneszerző 1940-ben emigrált a tengerentúlra, 1945. szeptember 26-án New Yorkban hunyt el. A látványelemekben bővelkedő előadáson A Kékszakállú szerepében a neves basszbaritont, Samuel Rameyt hallhatta a közönség, Judit szerepében a leghíresebb washingtoni mezzoszoprán, az afro-amerikai Denyce Graves lépett színpadra; szerepeiket magyarul adták elő.
A darabokat a filmrendezőként világhírűvé vált, majd operarendezőként is nagy sikereket elért William Friedkin jegyzi, aki pszichológiai mesterműnek nevezte Bartók művét. A rendező a hétvégi The Washington Timesnak úgy fogalmazott, hogy a magyar zeneszerző műve ténylegesen egy horroropera, amely az emberi lélek sötét oldalához kalauzolja el a közönséget.
Az évadnyitó előadást követő gálavacsorán a dalszínház művészeti igazgatója, a világhírű operaénekes Placido Domingo méltatta Bartók muzsikáját és mondott köszönetet a washingtoni magyar nagykövetségnek a produkció támogatásáért. A diplomáciai képviselet 25 ezer dollárral járult hozzá a Bartók-opera bemutatásához; a darabot az ősszel nyolcszor láthatja az amerikai főváros közönsége.
Mint Suzanne Stephens, a Potomac folyó partján fekvő hatalmas márványpalotában működő operaház PR-főnöke az MTI-nek elmondta, először fordult elő, hogy egy operaelőadás támogatói között egy nagykövetséget köszönthettek.
Simonyi András nagykövet a rangos díszvacsorán - amelyen az amerikai kormányzat több tagja, nagykövetek, a művészi élet képviselői vettek részt - azt mondta: 1956-ban Magyarország a megszálló szovjet erőkkel szembeszállva az első repedést okozta a kommunizmus falán. Ez vezetett három évtizeddel később Közép-Kelet-Európa békés demokratikus átalakulásához - fejtette ki, hangsúlyozva, hogy a szabad Magyarország az Egyesült Államok nagy barátja.

2006. szeptember 18. (MTI)

Űrkutatás - Anettka űrugrása

Anettka október 23-án, az 56-os forradalom évfordulóján űrugrást hajt végre a Nyizsnij Novgorod melletti zárt katonai bázisról - tudta meg az MTI munkatársa.
"Már 2003-ben megígérte nekem a MIG katonai repülőgépgyártó cég akkori igazgatója, Nyikolaj Nyikityin, hogy 2006-ban MIG gép visz majd fel a világűrbe" - közölte az MTI munkatársával a tévés műsorvezető. - "Be is tartotta az ígéretét."
Arra a kérdésre, hogy miben különbözik az űrugrás és az űrutazás Anettka elmondta: "az számít űrutazásnak, ha valaki megkerüli, legalább egyszer, a Földet". Mint elmondta, ő a MIG pilótái segítségével csak egy rövid utazást tesz majd 25, vagy akár 50 ezer méter magasra, azaz éppen csak "felugrik", hogy megnézze az éjfekete sötétben kéken fénylő Földet, majd visszatér a MIG zárt katonai bázisára.
Fehér Anettka tervei szerint az űrugrás előtt egy héttel utazik ki Oroszországba, hogy felkészüljön az 1956-os forradalom évfordulója alkalmából tervezett űrugrásra.

2006. szeptember 18. (MTI)

Filmsorozat az 56-os forradalom évfordulója alkalmából Egerben

Tizenöt játék- és dokumentumfilmből álló sorozatot indítanak hétfőtől az 56-os forradalom 50. évfordulója alkalmából az egri Művész Moziban, jelentették be a szervezők.
Főként a gimnazistáknak és főiskolásoknak szánjuk a filmeket, de az 56-os eseményeket megélt embereket is várjunk a filmvetítésekre - mondta Ponyi László, a Művész Mozi igazgatója.
A programról szólva elmondta, hogy az elmúlt évtizedben készült, az 1956-os forradalom időszakát feldolgozó legjobb alkotásokból állították össze a sorozatot.
A vetítéseket Gothár Péter: Megáll az idő címűn filmjével kezdik.
"Ez a mű ma már a kultikus filmek közé tartozik, és a sorozattal képletesen mi is megállítjuk és visszaforgatjuk az időt ötven évvel" - indokolta a filmválasztást az igazgató.
Emellett bemutatják a Szamárköhögés, és Mészáros Márta Napló sorozaténak néhány filmjét.
A dokumentumfilmek közül láthatják majd a Párt ökle című alkotást, amely az ÁVH-t megjárt emberek vallomásiból készült, vagy Ember Judit: Misszió című munkáját Nagy Imre romániai éveiről. Október 23-án pedig a recski munkatáborról szóló dokumentumfilm vetítésére kerül sor, amely szorosan kötődik Heves megyéhez is.
A filmvetítéseket beszélgetések követik filmesztéták és történészek részvételével, akikkel megvitathatják az alkotások és a történelmi esemény kérdéseit.
A sorozat december közepén ér véget.

2006. szeptember 18. (OS)

OS - A külügyi szóvivő közleménye

Norvégia királya is részt vesz az 1956-os megemlékezéseken
Őfelsége V. Harald norvég király is elfogadta Sólyom László köztársasági elnök, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Kosáry Domokos, az '56-os Emlékbizottság elnökének meghívását az 1956-os forradalom 50. évfordulója alkalmából rendezett budapesti ünnepségeken.
A meghívások koordinálását végző Külügyminisztérium tudomása szerint, ez idáig 33 ország és nemzetközi szervezet állam- vagy kormányfője, parlamenti elnöke, külügyminisztere vagy főtitkára igazolta vissza részvételét a kétnaposra tervezett megemlékezésen.
Többek között Dr. Horst Köhler német, Mary McAleese ír, Moritz Leuenberger svájci, Anibal Antonio Cavaco Silva portugál, Heinz Fischer osztrák, Viktor Juscsenko ukrán és Ivan Gasparovic szlovák elnököt, továbbá Henri luxemburgi nagyherceget, valamint Franciaország, Hollandia és Kanada miniszterelnökét is Budapestre várjuk. A megemlékezésen ugyancsak részt vesz Jaap de Hoop Scheffer NATO főtitkár.
Polgár Viktor,
szóvivő

2006. szeptember 18. (MTI)

Göncz Kinga Clevelandbe is ellátogat amerikai útja során

Hofer László, az MTI tudósítója jelenti:
Göncz Kinga a legnagyobb amerikai magyar közösségnek otthont adó Ohio államba, az Erie-tó partján fekvő Clevelandbe is ellátogat egyhetes tengerentúli útja során; a külügyminiszter helyi idő szerint hétfőn délután érkezett meg New Yorkba.
Göncz Kinga az ENSZ-közgyűlés 61. ülésszakának általános vitájára érkezett a világszervezet székhelyére, ahol egy hét múlva tart beszédet.
A hét végén tesz látogatást Clevelandben, ahol a magyar múzeumban találkozik a helyi magyarság képviselőivel - tájékoztatta Böjtös László tiszteletbeli főkonzul az MTI-t.
Böjtös László, aki 1956 decemberében emigrált Amerikába, elmondta, hogy háromnapos nemzetközi konferencia kezdődött a forradalom 50. évfordulója alkalmából hétfőn a Case Western Reserve Egyetemen híres történészek közreműködésével, a programban filmvetítések, kerekasztal-beszélgetések szerepelnek. Ohio államban 250 ezer, Clevelandben 40 ezer magát magyarnak valló amerikai él, akiknek a főkonzul becslése szerint már csak mintegy 10 százaléka beszéli a nyelvet.
Göncz Kinga hétfőn a tervek szerint részt vesz a legkevésbé fejlett országok gondjaival foglalkozó konferencián. Kedden jelen lesz a közgyűlési ülésszak általános vitájának megnyitóján, majd kétoldalú találkozók következnek afgán, guatemalai, kolumbiai, barbadosi, norvég és macedón kollégájával - tájékoztatott a New York-i magyar ENSZ-képviselet.
Polgár Viktor külügyi szóvivő múlt heti bejelentése szerint Göncz Kinga a megbeszéléseken, többek között Paula Dobriansky amerikai helyettes külügyi államtitkárnak és Peter McKay kanadai külügyminiszternek is felveti a vízummentesség kérdését.
A magyar külügyminiszter a hét közepén Washingtonban tárgyal Carlos Gutierrez amerikai kereskedelmi miniszterrel, és részt vesz Charles Gati magyar származású amerikai történész új 56-os könyvének bemutatóján.

2006. szeptember 18. (MTI)

Kultúra - Magyar Dráma Napja

A Magyar Dráma Napján, csütörtökön átadják a Szép Ernő-jutalmat Németh Ákos drámaírónak és Erdős Virágnak, Hamvai Kornél Castel Felice című művéért a Színházi Dramaturgok Céhének az évad legjobb magyar drámájáért odaítélt díját, Erdős Virág Mara halála című darabjáért a Nyílt Fórum Vilmos-díját veheti át az Új Színház stúdiószínpadán Schneider Mária, a kulturális minisztérium szakállamtitkárának jelenlétében.
Az 1956-os események színpadi megjelenítése a témája annak a beszélgetésnek, amelyet az Magyar Dráma Napja alkalmából az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet konferenciatermében tartanak.
Az intézet, a Színházi Dramaturgok Céhe és az Új Színház közös rendezvényén Hamvai Kornél Castel Felice, Kukorelly Endre Élnek még ezek?, Papp András-Térey János Kazamaták és Darvasi László Szabadsághegy című drámájának színpadi előadásáról beszélgetnek az alkotók.
A Magyar Dráma Napjának programján szerepel Kornis Mihály előadása arról, hogy az élet mikor színházszerű és a színház mikor életszerű.
Az Új Színház ösztöndíjas drámaíróival, Kőrösi Zoltánnal és Péterfy Gergellyel rendeznek beszélgetést este 7 órától, majd bemutatják a 2005-2006-os évad drámaírói alkotói ösztöndíjasait, és részletek hangzanak el műveikből. Erdős Virág Mara halála, Falussy Lilla Húsleves, Garaczi László Plazma, Kerékgyártó György Finito mio, Lackfi János És a busz megy, valamint Mikó Csaba Idill című darabjának részleteit Novák Eszter rendezésében ismerteti meg a közönséggel, Bánsági Ildikó, Botos Éva, Kovács Krisztián, Nagy Zoltán, Pokorny Lia és Tordai Teri.
A magyar dráma napját Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883 szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve rendezik meg évente a Magyar Írók Szövetsége kezdeményezésére 1984 óta, hogy ráirányítsa a figyelmet a magyar drámairodalom értékeire, valamint új művek születését ösztönözze.

2006. szeptember 19. (MTI)

Felújították a December 8. Emlékparkot Salgótarjánban

Az 1956-os sortűz helyszínén kialakított, és az 50. évfordulóra felújított December 8. Emlékparkot adták át kedden Salgótarjánban; az 1956. december 8-án eldördült sortűz következtében csaknem ötvenen meghaltak, és több mint nyolcvanan megsebesültek az egykori Vásártéren.
Salgótarjánban 1956. december 8-án mintegy négyezer fős tömeg követelte több letartóztatott bányász szabadon bocsátását. A békésen tüntető polgárokra a megyei tanács épülete előtt felsorakozott szovjet katonák, és a velük együttműködő karhatalmisták nyitottak tüzet. Az áldozatok és sebesültek számáról a mai napig nincsenek pontos adatok.
A levéltári kutatások szerint arra sem lehet egyértelmű választ adni, hogy ki vagy kik adták ki a tűzparancsot. A sortűz helyszínén 27-en haltak meg, a műtétek alatt és után pedig 19-en vesztették életüket. A sortüzet követő napokon a szakértők összesen 318 kilőtt hüvelyt találtak a megyei tanács épülete előtt. Az akkori sajtó ellenforradalmárok provokációjaként adott hírt a salgótarjáni sortűzről.
December 8-át 1991-ben nyilvánította városi gyásznappá Salgótarján önkormányzata, az egykori Vásártéren 1992-ben állítottak emlékművet. A teret, amely az önkormányzat határozata alapján már a December 8. tér nevet viseli, három éve nyilvánították emlékparkká.
A mostani felújítással 10 millió forintos önkormányzati beruházásban szépítették meg az emlékparkot, és erősítették annak kegyeleti emlékhely jellegét. A tér útjait zúzott kő burkolattal látták el, felújították a világítást, zászlótartókat, padokat és csobogókutat helyeztek el, bokrokat, növényeket telepítettek, és megoldották a csapadékvíz elvezetését.
Az önkormányzat és a Pofosz Nógrád megyei szervezete minden évben közösen vesz részt a gyásznapi megemlékezésen. A felújított parkot is együtt adta át Puszta Béla polgármester, és Juhász Attila, a Pofosz megyei elnöke.
A polgármester az ünnepségen elmondta: megkapták Sólyom László visszajelzését, így december 8-án a köztársasági elnök lesz a városi gyásznapi emlékezés szónoka.
Szerdán, ugyancsak az évfordulóhoz kapcsolódva, Gyüre Nándor: Az 1956-os salgótarjáni sortűz után című festményét adják át a városházán, a festményt a díszterem falán helyezik el.

2006. szeptember 19. (OS)

A Keresztény És Szociális Néppárt közleménye

A Keresztény És Szociális Néppárt / röv. ÉsNp/ MTI közleménye:
A Keresztény És szociális Néppárt úgy látja, hogy valami nagyon nincs rendben az idei 1956-os ünnepre való felkészülésben. Nem sikerült a Gyurcsány-Orbán nevekkel fémjelzett ünnepi készülődés főpróbája, amint azt az éjszakai és hajnali események sajnálatosan tanúsították ország, világ előtt. Ha mindaz igaz, amit Gyurcsány Miniszterelnök Úr mondott az elmúlt időszak kormányzati munkájáról, akkor saját maga jelentette be, hogy államellenes cselekedeteket vitt véghez. Ha igaz az, hogy Orbán Viktor Pártelnök Úr a Kormánnyal szembeni ellenkezésre szólította fel a népet, és nem volt itthon az éjszakai eseményeknél, megmozdulásoknál, úgy tettével kimerítette az Állammal szembeni felforgató tevékenység fogalmát. A Keresztény És Szociális Néppárt úgy látja, hogy nem az elfogott tüntetők, a megsérült rendőrök és tüntetők a felelősök ezért a politikai botrányért. Méltán bekerülhet a www.hirszerző.hu portál nonszensz rovatába a Keresztény És Szociális Néppárt jelen közleménye, mert amit a két nagy párt vezére produkált, az maga a nonszensz. Állampolgári Klub Nyíri Miklósné megbízott elnök kinevezés alatt lévő alelnök Dr. Mandl Károly tiszteletbeli alapító elnök, utazó nagykövet
Kiadó: Keresztény és Szociális Néppárt

2006. szeptember 19. (MTI)

Szűkös anyagi forrásból szervezi '56-os programjait az Írószövetség

Számos programmal tiszteleg 1956 emléke előtt a Magyar Írószövetség, amelynek jubileumi rendezvényeire a központi támogatások jelentős csökkentése miatt alig van forrás - mondta az MTI-nek L. Simon László, a szervezet titkára kedden.
A titkár elmondta: megemlékezéseket, bemutatókat, koszorúzásokat és nemzetközi tanácskozást szervez az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójára az Írószövetség, amely eddigi központi támogatási forrásainak töredékéből gazdálkodik idén.
A szervezet, programfüzete szerint, október 6-7-én a Petőfi Irodalmi Múzeumban az 1956-os magyar, a 1967-69-es csehszlovák, 1980-81-es lengyel és az 1989-es romániai forradalmak emlékének fenntartása és felidézése céljából nemzetközi tanácskozást tart. A kétnapos fórum résztvevőit ünnepélyes keretek között a Parlamentben fogadja majd Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke.
Október 21-én a szövetség 56-os emlékbizottsága ünnepi ülést tart a Magyar Írószövetség székházában, ahonnan a Kossuth rádió este ünnepi műsorral jelentkezik.
Október 22-én "Lengyel tollal a magyar Októberről" címmel a D. Molnár István által szerkesztett antológiát, és a Kovács István regénye alapján készült Budakeszi srácok című filmet mutatják be az Uránia Filmszínházban. Este a Lengyel Intézet ünnepi fogadása lesz a filmszínházban.
Október 23-án ünnepi megemlékezés és koszorúzás lesz a Magyar Írószövetség székházánál, valamint emléktáblát avatnak Gérecz Attila költő, a forradalom hősi halottjának emlékére.
A nemzeti ünnep napján adják át az Arany János-díjakat, majd ünnepi közgyűlést tartanak.
L. Simon László az MTI-nek elmondta: az idei évre hatmillió forintot kaptak központi támogatásként a kulturális tárcától, holott az elmúlt években 20,5 millió forinttal támogatta a minisztérium a szövetséget. A titkár megjegyezte: a támogatásról hivatalos értesítést még nem kaptak, holott december 31-ig el is kéne számolniuk az összeggel.
Hozzátette: a Nemzeti Civil Alapprogramból az elmúlt években évente ötmillió forintot kaptak, idén azonban egyáltalán nem kapnak pénzt ebből a forrásból.
L. Simon László leszögezte: az '56-os programokat, részben más forrásokból finanszírozva, megtartják, hosszú távon azonban a Írószövetség működésképtelenné válhat a támogatások híján.

2006. szeptember 19. (MTI)

Lipták Béla szerint új választásokra van szükség, nem új Köztársaság térre

Hofer László, az MTI tudósítója jelenti:
Lipták Béla szerint Magyarországon új választásokra van szükség annak érdekében, hogy meg lehessen szabadulni a "korrupt, inkompetens és hazafiatlan jelenlegi kormánytól"; az 56-os amerikai magyarok ismert képviselője ugyanakkor arra figyelmeztetett, nem szabad még egyszer "Köztársaság teret csinálni".
"Ne csináljunk új "Köztársaság teret"! Használjuk ki ezt a kitűnő alkalmat arra, hogy törvényes úton megszabadulunk a korrupt, inkompetens és hazafiatlan jelenlegi kormánytól és egy szabad választással bölcs, hazaszerető, az ország erkölcsi és gazdasági fellendítésére elkötelezett új kormányt állítunk a helyére" - üzente Lipták Béla az általa szerkesztett internetes hírlevél előfizetőihez kedden eljuttatott felhívásában.
A világ szerinte figyeli, "van-e alternatívája az elitváltás nélküli rendszerváltásnak". Megjegyezte, 1956. óta nem tapasztalt ilyen érdeklődést a nemzetközi sajtó részéről Magyarország iránt, ő már a BBC-nek és a német sajtónak is nyilatkozott.
Lipták Béla hangsúlyozta: a világ közvéleményének megnyeréséhez a budapesti utcának fegyelmezett, méltóságos, 56 emlékéhez méltó képet kell mutatnia. "A világ támogatásának megnyerésében nem segít az artikulálatlan rombolás, demagóg uszítás" - írta.
Elektronikus körlevelében azt kérte az SZDSZ és MSZP "tisztességes, a magyar jövővel törődő képviselőitől" - ezek szerinte "nem a pártlistán bekerültek, hanem azok, akiket érdekel szavazóik véleménye" -, hogy támogassák a parlamenti bizalmatlansági indítványt, ami után Sólyom László kiírhatja az új választásokat. - Meg kell értetni velük, hogy "most ne a párthoz, hanem népükhöz legyenek lojálisak" - húzta alá Lipták Béla keddi üzenetében.

2006. szeptember 19. (MTI)

Osztrák szerző 56-os regényét mutatták be kedden Bécsben

Keller Tivadar, az MTI tudósítója jelenti:
Osztrák szerző 56-os regényét mutatták be kedden Bécsben a Collegium Hungaricum magyar kulturális intézetben.
A bécsi sajtó feltételezése szerint Wolfgang Koch az egyetlen német anyanyelvű szerző, aki irodalmi művet jelentetett meg az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulójára. A Das Glück des János (János szerencséje) című könyvet a klagenfurti Wieser Verlag adta ki.
A Collegium Hungaricum kulturális intézet is támogatta annak a könyvnek a kiadását, amely Murber Ibolya történész és Fónagy Zoltán bécsi kulturális intézeti igazgató neve alatt jelent meg A magyar forradalom és Ausztria 1956 címmel. A tudományos igényességgel szerkesztett tanulmányokat tartalmazó kötet a bécsi Czernin kiadó gondozásában jelent meg.
A Bécs szívében található magyar kulturális intézet több rendezvényen is megemlékezik a magyar forradalom 50.évfordulójáról. Ezek sorából kiemelkedik az a tudományos konferencia, amelyet november 7-8-án tartanak A magyar forradalom és Ausztria 1956 címmel. A tanácskozáson a tervek szerint felszólal Elisabeth Gehrer osztrák oktatási, tudományos és kulturális miniszter, valamint Hiller István oktatási és kulturális miniszter.
A tudományos konferenciát követően nyitják meg a kulturális intézetben Ata Kandó fényképkiállítását. A fotóművész 1956 novemberétől magyar menekülteket fényképezett, végigkísérve őket az ausztriai határátlépéstől a tábori elhelyezésig.

2006. szeptember 20. (MTI)

MOA-tanácsülés: olimpikonokkal 56-ról

Az 1956-os melbourne-i olimpia magyar résztvevőinek és a fél évszázaddal ezelőtti forradalomnak a kapcsolata lesz a vezető témája a Magyar Olimpiai Akadémia következő tanácsülésének.
A novemberi, dombóvári összejövetelre az összes magyar ötkarikás bajnokot, beleértve a külföldön élőket is, meghívták - mondta el Aján Tamás MOA-elnök az MTI-nek a hétvégi, neszmélyi tanácskozást követően.
Megemlítette, hogy a fórumnak otthont adó Neszmély, amely közel fekszik a tatai edzőtáborhoz, erőteljesen pártolja a vízisportok fejlesztését, s a csaknem kilenc kilométeres Duna-szakasz elsősorban az evezés és kajak-kenu számára kínál lehetőségeket.

2006. szeptember 20. (MTI)

Megjelent az MTI Kor-képek címmel indított fényképalbum-sorozatának harmadik kötete

Megjelent a Magyar Távirati Iroda Kor-képek címmel 2004-ben indított fényképalbum-sorozatának harmadik kötete.
A sorozatnyitó Kor-képek 1945-1947 albumot tavaly az 1938-1945-ös korszakot átfogó kötet követte, s idén az 1956-os évre esett a választás az ötvenedik évfordulón való tekintettel.
Vince Mátyás, az MTI Zrt. elnöke a könyv előszavában azt írja: a sorozat felvállalt célja az, hogy évről évre folyamatosan és kronologikusan átfogó válogatást adjon közre a Magyarországra vonatkozó digitalizált történelmi fotók legjavából. A sorozatnyitó Kor-képek 1945-1947 albumot tavaly az 1938-1945-ös korszakot átfogó kötet követte, s idén magától értetődően esett a választás az 1956-os évre, a XX. századi magyar történelem egyik legdicsőségesebb, s egyben legtragikusabb évére. Az ötvenedik évfordulón a nemzeti hírügynökség e fotóalbum kiadásával is tisztelegni kíván a forradalom emléke előtt - olvasható.
A mostani, harmadik kötet időhorizontja a teljes 1956-os év: az album nem csak a forradalom napjaiban készült fotókat, hanem a forradalmat megelőző hónapok történéseit rögzítő fényképeket, illetve a forradalom leverése utáni időszakból fellelhető sajtófotókat is tartalmazza.
Vince Mátyás úgy fogalmaz: "a kötet fotóanyagát áttekintve sokaknak támadhat hiányérzete - én is közéjük tartozom". S ez nem a válogatás hibája, hanem abból a szomorú tényből fakad, hogy a forradalom idején készült fotók jelentős része eltűnt, megsemmisült. A Magyar Távirati Iroda archívumából például - valószínűsíthetően 1957 elején - a Belügyminisztérium szinte a teljes 56-os negatív-állományt elvitte, s ennek az anyagnak azóta sem tudunk nyomára bukkanni - teszi hozzá.
Mint írja, alig van képi dokumentációja annak a néhány napnak, a november 4. és november közepe közötti időszaknak, amikor a hatalmas szovjet túlerővel szemben a felkelők felvették a harcot, s ameddig tudták, tartották állásaikat. Hozzáteszi azt is: nincsenek képek a magyarok deportálásáról a Szovjetunióba, rettenetesen kevés a megmaradt fotó a forradalom fővároson kívüli eseményeiről, s néhány kivétellel nem bukkantunk olyan fényképekre sem, amelyek a Nagy Imre köré tömörült csoport jeles személyiségeit, akiket az 1958-es perben halálra, vagy hosszú börtönbüntetésre ítéltek - Gimes Miklóst, Szilágyi Sándort, Donáth Ferencet, Jánosi Ferencet, vagy Vásárhelyi Miklóst - örökítenék meg a forradalom napjaiban.
Az érdeklődő külföldi olvasóra gondolva az MTI idén is lefordította angolra és németre a képaláírásokat, valamint az előszót, továbbá Rainer M. János a korszak megértését segítő történészi bevezetőjét.
A Kor-Képek 1956 főszerkesztője Féner Tamás, a korszakot felnőtt fejjel megélt fotóművész.

2006. szeptember 20. (MTI)

Elkészült az 1956-os emlékév programja - kormányszóvivői iroda

Elkészült az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóját megünneplő emlékév programja - közölte a kormányszóvivői iroda szerdán az MTI-vel.
A program az 56-os szervezetekkel és a parlamenti pártokkal egyeztetve készült el; a munkához számos intézmény, köztük az '56-os Emlékbizottság, a Külügyminisztérium, a Terror Háza Múzeum, a Hadtörténeti Intézet, valamint az 1956-os Intézet nyújtott szakmai segítséget.
"1956 közös történetünk. Minden család őriz emléket a forradalom és szabadságharc napjairól. Történeteket, amelyeket ma újra el kell mondanunk, hogy tovább éljen bennünk a forradalom és a szabadság hőseinek emlékezete" - írja közleményében a Kormányszóvivői Iroda.
A tájékoztatás szerint a központi rendezvényeket a Merlin Communications Kft. szervezi és bonyolítja, 644 millió forintért.
A közlés szerint az idei ünnepségsorozat három ünnepi nap köré szerveződik.
Október 23-a a szabadság születésének emléknapja, amely hétfőre esik, így hozzá kapcsolódva már 21-én, szombaton és 22-én, vasárnap is lesznek ünnepi rendezvények Budapesten és az ország több pontján.
Október 25. az áldozatvállalás és a köszönet emléknapja. Ezen a napon a Parlament előtti sortűz áldozatai előtt fejet hajtva köszöntjük azokat, akik az 50. évforduló alkalmából a Szabadság hőse emlékéremben részesülnek - írja a kormányszóvivői iroda.
November 4. az emlékezés és a gyász napja. A forradalom és szabadságharc elesett hősei és áldozatai előtt tisztelegve, közös gyertyagyújtásra hívnak mindenkit - olvasható a közleményben.
Az ünnepségsorozat részletes programja megtalálható az '56-os Emlékév hivatalos honlapján, a http://www.19562006.hu internetes oldalon.

2006. szeptember 20. (A kormány ülését követő sajtótájékoztató)
A tájékoztatót Danks Emese kormányszóvivő tartotta

(...)

Véglegessé vált az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójára szervezett állami ünnepségek programja. Miután a Miniszterelnöki Hivatal aláírta a szerződést a közbeszerzési pályázaton győztes Merlin Communications Kft.-vel az október 23-ai nemzeti ünnep központi állami rendezvényeinek megszervezésére és lebonyolítására.
A széleskörű közmegegyezés érdekében 2004 tavasza óta egy független emlékbizottság részvételével, az '56-os szervezetekkel és a parlamenti pártokkal egyeztetve készült el az emlékév programja. Emellett számos intézmény, köztük a Terror Háza Múzeum, a Hadtörténeti Intézet, valamint az '56-os Intézet is szakmai segítséget nyújtott a tervezéshez.
Az 1956-os Emlékbizottság még Medgyessy Péter felkérésére jött létre, tagjai neves magyar közéleti személyiségek, köztük Boross Péter volt miniszterelnök úr, az emlékbizottság elnöke Kosáry Domonkos történészprofesszor, és a tagok közül csak párat: Mészáros Márta filmrendező vagy Pomogáts Béla irodalomtörténész. 2005. október 11-én a négy parlamenti párt munkaebéden egyeztetett Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel, valamint az emlékbizottság tagjaival az ünnepségsorozatról. Az ünnepségsorozat részletes programját pedig megtalálhatják az '56-os emlékév hivatalos honlapján, a www.19562006.hu oldalon.

(...)

CSÍK RITA (Népszava): - Két rövid kérdésem lenne. Az első, hogy köszönettel megkaptuk az '56-os emlékévhez kötődő megemlékezések listáját. Én úgy tudom, hogy számos állam- és kormányfő kapott meghívást erre az eseményre, pontosabban a parlamenti emlékülésre. Az anyagban én nem találtam meg, nem találtam adatot arra nézvést, hogy lehet-e már tudni bármit arról, hogy hány állam- és kormányfő jön, valamint, hogy az Egyesült Államokat milyen szinten képviselik, tekintettel arra, hogy ott már megtartottuk az ötvenedik évfordulót, Bush elnökkel közösen.

DANKS EMESE: - Az első kérdésre a válasz: az elnökök, miniszterelnökök és a meghívottak folyamatosan jeleznek vissza, úgyhogy természetesen folyamatosan fogunk erről tájékoztatást adni, és még a nap során a ma aktuális listát nagyon szívesen átküldöm.

(...)

GÁL ILDIKÓ (Inforádió): - Mennyi pénzből szervezi meg az állami ünnepségeket az a cég, és miért ő volt a nyertes ezen a pályázaton?

DANKS EMESE: - Azt már korábban elmondtuk, hogy négy induló, négy jelentkező közül választottuk őket ki. Ez egy háromnapos ünnepségsorozat, tehát el kell mondanom, ez többnapos ünnepségsorozat pontosabban, hiszen október 23-a az egyik ünnepnap, október 25-e és november 4-e. Tehát ezek köré összpontosulnak, hogy úgy mondjam, a rendezvények, amelyet a Merlin szervez és bonyolít le, és összesen bruttó 644 millió forintért vállalta a cég ennek a rendezvénysorozatnak a lebonyolítását.

2006. szeptember 21. (MTI)

Zbigniew Brzezinski és Göncz Kinga 56-ról

Hofer László, az MTI tudósítója jelenti:
Az 56-os magyar forradalom a hidegháború "meghatározó pillanata" volt, megmutatta, hogy a szovjet blokk valójában az imperializmus egy új fajtája volt - mondta Zbigniew Brzezinski, volt amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó Washingtonban helyi idő szerint szerda este Charles Gati új 56-os könyvének bemutatóján.
Brzezinski a magyar nagykövetség rendezvényén azt mondta: ez a könyv nagyon fontos abból a szempontból, hogy meg lehessen érteni, mi történt 50 évvel ezelőtt. A forradalom mindenekelőtt megmutatta, hogy a szovjet tömb nem a tagjait demokráciához vezető közösség, hanem a Szovjetunió által uralt imperialista birodalom volt.
Jimmy Carter elnök nemzetbiztonsági tanácsadója kifejtette: 56 arra is rávilágított, hogy az Egyesült Államok úgynevezett "felszabadítási stratégiája" nem vehető komolyan, nem valósítható meg. Washington azonban tanult a forradalomból és új stratégiát dolgozott ki: a szovjet uralom alatti államok felszabadítása helyett arra törekedett, hogy hidakat építsen, a szovjet birodalmat fokozatosan, békés úton bontsa le a Moszkvával való látszat-együttműködés mellett. Kelet-Európa számára pedig az volt 56 keserű tanulsága, hogy szabadságát saját magának kell megszereznie, Nyugat-Európa segítsége nélkül - mondta a lengyel származású Brzezinski.
A könyvbemutatón és az azt követő vitán részt vett Göncz Kinga külügyminiszter is, aki az ENSZ Közgyűlés ülésszakára érkezett az Egyesült Államokba. Elmondta, hogy fájdalmas élményt idézett fel benne a könyv elolvasása: a forradalom után, amelyet gyerekként élt át, édesapját évekre bebörtönözték. Hozzátette: azért is volt számára "szomorú" olvasmány Gati könyve, mert mindeddig nem tudta, hogy volt egy csekély esély a forradalom megnyerésére. Abban a hiedelemben élt, hogy a magyarok szabadságharcának csak egy kimenetele lehetett a hatalmas Szovjetunió ellenében. Ugyanakkor megjegyezte: minden bizonnyal 56 is hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország később a szovjet tömb aranykalickája lehetett, a magyarok a 60-as évek végétől egy kicsit több szabadságot kaptak, többet utazhattak külföldre, többet vállalkozhattak.
Charles Gati könyvét ismertetve kifejtette, hogy a szovjet kommunista párt elnöksége október 30-án még úgy döntött, nem avatkoznak be. Bíztak ugyanis abban, hogy a moszkovita Nagy Imre - aki jól képzett kommunista, azelőtt a szovjet titkosszolgálat, az NKVD informátora volt - át tudja menteni a kommunizmust Magyarországon, különböző politikai és gazdasági eszközökkel képes lesz az országot a szovjet tömbön belül tartani. A szovjet vezetés azonban egy nap alatt megváltoztatta döntését, amiben a professzor szerint döntő szerepe volt annak, hogy a Köztársaság téren kommunistákat mészároltak le október 30-án. Az akkori szovjet nagykövet, Jurij Andropov felesége a véres atrocitás után hisztériában tört ki, hogy ők is sorra kerülhetnek.
Gati szerint Nagy Imre nem nőtt föl feladatához. A forradalom kezdete, október 23. után nem értette, mi történik, négy napig nem állt a forradalom ügye mellé, láthatatlan volt. Abban is hibázott, hogy nem igyekezett lecsillapítani a fiatal forradalmárok hevességét, nem emlékeztette őket arra, hogy a szovjet túlerő ellen nincs esélyük és nem tudta megakadályozni a Köztársaság téri mészárlást.
A magyar származású amerikai történész-politológus szerző könyve, amelynek címe: Vesztett illúziók - Moszkva, Washington, Budapest és az 1956-os magyar forradalom, két hete jelent meg magyarul, angolul, lengyelül, oroszul és szlovákul.

2006. szeptember 21. (MTI)

Számos európai vezető politikus érkezik az október 23-i ünnepségekre

Vezető európai politikusok, köztük az Európai Bizottság elnöke, 16 ország állam- és öt ország kormányfője, valamint több külügyminiszter érkezik az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségekre Budapestre.
Danks Emese kormányszóvivő csütörtökön az MTI-nek elmondta: biztosra jelezte részvételét az ünnepségeken José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, Jaap de Hoop Scheffer, a NATO főtitkára, Angelo Sodano bíboros, vatikáni államtitkár, a norvég király és a luxemburgi nagyherceg.
A kormányszóvivő elmondta azt is, rajtuk kívül 16 ország államfője, öt ország miniszterelnöke és öt külügyminiszter is részt vesz a budapesti ünnepségeken.

2006. szeptember 21. (MTI)

Koszorút helyezett el az Ab elnöke Nagy Imre budapesti emléktáblájánál

Bihari Mihály, az Alkotmánybíróság elnöke csütörtökön, az 1956-os forradalom és szabadságharc közelgő 50. évfordulója alkalmából koszorút helyezett el a testület nevében Nagy Imre budapesti emléktáblájánál - tudatta az Ab sajtófőnöke az MTI-vel.
Sereg András tájékoztatása szerint az Alkotmánybíróság elnöke - miután találkozott a mártír miniszterelnök két unokájával, Jánosi Katalinnal és Jánosi Ferenccel - az alábbi sorokat jegyezte be az emlékház vendégkönyvébe: "Dicsőség a legyőzötteknek! Gloria victis! - írta Albert Camus, a nagy francia író a magyar forradalom és mártírjai emlékére. A forradalom leverése és Nagy Imre miniszterelnök halála után fél évszázaddal azt mondhatjuk, hogy dicsőség a győzteseknek. Dicsőség a mártíroknak, dicsőség Nagy Imre miniszterelnöknek".

Napilapok

2006. szeptember 15. (Napi Gazdaság)

Interjú Ecsedi-Derdák Andrással, a Párizsi Magyar Intézet igazgatójával - A franciák felé nyitna a Párizsi Magyar Intézet

Programsorozattal készül az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára a Párizsi Magyar Intézet (PMI) is, amelynek új vezetése a fiatalok felé szeretne nyitni, és nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a franciák is megszeressék a magyar kultúrát - tudta meg a NAPI Gazdaság Ecsedi-Derdák Andrástól, a PMI igazgatójától.

- Magyarország az idén ünnepli az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóját. Milyen programokat terveznek ebből az alkalomból, figyelembe véve, hogy Párizs évtizedeken át a forradalom megünneplésének egyik fontos külföldi színhelye volt?

- Sokszínű programot tudunk az érdeklődőknek nyújtani. A szervezéskor az volt az elsődleges szempont, hogy ne csupán megemlékezzünk az ötven évvel ezelőtti eseményekről, hanem igyekezzünk bevonni a franciákat is, hogy ők is átélhessék az évforduló jelentőségét. Ehhez érzelmi motiváció kell: tudniuk kell azonosulni az ünnepünkkel, vagyis meg kell találnunk azokat a szálakat, amelyek az itt élőknek fontosak, és amelyek segítenek felidézni az ő személyes és össztársadalmi emlékeiket is. Ezért jobbára külső helyszíneken szervezzük az eseményeket. A központi megemlékezés a PMI-hez közeli Saint Sulpice templomban lesz október 23-án este, Varnus Xavér orgonajátékával és a Bolyki testvérek énekműsorával. A helyi elitet a magyar nagykövetséggel közösen szervezett protokollesemény szólítja meg a főpolgármesteri hivatal dísztermében, köszöntőt Bertrand Delanoe, Párizs főpolgármestere mond. Ezenkívül a Brüsszeli Magyar Intézettel közösen többnapos filmfesztivált is szervezünk a Studio 28 moziban, egy szabadtéri fotó-kiállítást pedig a Budapesti Francia Intézettel közösen, amelyen párizsi közterekre tennénk ki Pedrazzini-fotókat, vagyis egy olyan tudósító képeit, aki a Paris Matchnak tudósított és Pesten szenvedett hősi halált. Lesz tudományos konferencia a szenátusban a nagykövetséggel, de természetesen sor kerül hagyományos megemlékezésekre is a Pére Lachaise temetőben vagy a Diadalív árnyékában az '56-os eszmét őrző helyi egyesületekkel együtt.

- Milyen forrásokból finanszírozza a programokat a PMI?

- Az egész ünnepségsorozatra az állam eddig összesen nettó 1,4 millió forint támogatást tudott adni, ami rendkívül szerény összeg. Ezért kénytelenek voltunk az utolsó pillanatban szponzorokat keresni. Így találtuk meg - szerencsére - például a Hivatalos Közlönykiadót, amelynek támogatásával segíteni tudjuk egy bordeaux-i filmfesztivál megszervezését is. A programok többsége - mint az általunk ismert '56-os témájú, most megjelenő könyvek bemutatója egy ismert központi galériában - együttműködéseken alapul, ez a titka annak, hogy ilyen kevés pénzből is viszonylag látványos rendezvényeket sikerült szerveznünk.

- Melyik kulturális terület élvez prioritást a PMI programjainak összeállításakor?

- Természetesen a PMI-nek igyekeznie kell a magyar kultúra minden szféráját és alkotóját képviselni, ez azonban anyagi és egyéb korlátok miatt nem oldható meg maradéktalanul. Ezért olyan nagyobb rendezvényekre igyekszünk koncentrálni, amelyekkel minél több embert lehet megszólítani. Ebben a zene nyilván az egyik legmegfelelőbb műfaj, hiszen itt nincsenek nyelvi korlátok. Igyekszünk tematizálni programkínálatunkat, egy-egy kiemelhető témára koncentrálva. Megújítottuk a műsorfüzetünket is: az eddigi közlönyszerű formát egy színes, sok fotóval illusztrált, vidámabb változat váltja fel. El kell adnunk magunkat, ehhez vonzóbbá és nyitottabbá kell válnunk.

- Ön az év elején vette át a PMI irányítását Csernus Sándortól. Az előző vezetéshez képest milyen változásokra lehet számítani?

- Az én dolgom egyrészt az, hogy folytassam az elődeim által megkezdett munkát, másrészt nyilvánvalóan az, hogy új lendületet adjak a magyar kultúra terjesztésének. Úgy érzem, hogy a fiatalok felé kell nyitnunk, ők ugyanis érdeklődőbbek és fogékonyabbak az átlagnál. Mi sem jelzi ezt jobban, mint az, hogy a Sziget-fesztiválra idén már mintegy tízezer francia fiatal látogatott el. Ez hihetetlen szám! Biztos vagyok abban, hogy aki egyszer már járt Budapesten, az visszatér ide. Ezért a Magyar Turizmus Zrt. helyi kirendeltségével fontos együttműködésre készülünk, ezt a célcsoportot megcélozva - ennek pedig a kortárs kultúra az "eszköze". Mivel költségvetésünk szűkös, természetesnek tartom, hogy összefogjunk a velünk párhuzamosan működő állami szervezetekkel. Ez most ráadásul a kormányzat törekvéseivel is egyezik, hiszen munkánkat elsősorban az otthoni hivatalok határozzák, miközben érdemi, hatékony munkát csakis önállóan, helyben, az itteni eseményekre reagálva, az itteni intézményrendszerrel együttműködve lehet végezni.

- A PMI Párizs kifejezetten frekventált helyén található, eddig mégsem tudott igazi "találkozóhellyé" válni, ellentétben például a tőle nem túl messze lévő cseh kulturális intézettel. Vannak-e terveik ennek a megváltoztatására?

- Hát bizony, ezt én is így látom. Ezért elsősorban a PMI komor belseje a felelős: az 1986-ban, vagyis éppen húsz esztendeje átadott épületet fel kell újítani. Ami akkor korszerű volt, az mára idejétmúlt, megkopott lett, ezért az elmúlt nyolc hónapban, vagyis a kiérkezésem óta, a belső terek felújítását tekintettem a legfontosabb feladatomnak. Most lett kész az első emeleti parkettázás és festés, és már tavasszal elkészültünk a földszinttel. Ezekkel a kevés pénzből megvalósuló, egyszerű változtatásokkal barátságosabb, világosabb tereink lesznek, és talán kevésbé lesz hivatalszerű az épület. A terveink között szerepel egy étterem-kávézó megnyitása is: a magyar gasztronómia és borkultúra profitorientált bemutatása vonz majd befektetőket is, akik velünk közösen érdekeltek lesznek abban, hogy a PMI ismert és vonzó szereplője legyen az egyébként elképesztő méretű párizsi kulturális piacnak. A hivatali egyeztetés azonban sajnos nagyon lassan halad, fél éve várunk az engedélyre, enélkül még a pályázatot sem írhatjuk ki.

- Milyen franciaországi magyar, illetve francia szervezetekkel van kapcsolatban a PMI?

- A franciaországi magyar egyesületek közül szerencsére több is igen aktív és önálló. Velük rendszeres a kapcsolatunk, ha tudjuk, természetesen segítjük a működésüket. Például novemberben szervezünk egy olyan napot, ahová minden ilyen szervezetet meghívunk, hiszen gyakori jelenség, hogy e hatalmas ország különböző szegleteiben működő egyesületek nem is tudnak egymás munkájáról - ez pedig nem segíti a szinergiát. Éppen a napokban küldtünk el egy levelet valamennyi, a 2001-es MagyART-évadban közreműködő francia intézménynek, amelyben javasoljuk az akkori, egyszeri együttműködés továbbgondolását, folytatását. Meggyőződésem, hogy a PMI csak akkor tudja betölteni hivatását, ha a francia közönséget célozza meg és ehhez együttműködik a helyi szervezetekkel.

Ecsedi-Derdák András 1972-ben született Budapesten, jelenleg a PMI igazgatója. Korábban két évig a Millenáris Kht. művészeti igazgatója volt, de dolgozott a PANKK (Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért) főkoordinátoraként, illetve a Fővárosi Önkormányzat és a Soros Alapítvány kulturális szakértőjeként is. 1990 és 2003 között a Csillaghegyi Kulturális Egyesület elnöke, a Banán Klub igazgatója. Számos ösztöndíjat nyert el és tanulmányúton vett részt. 1990 és 1994 között fővárosi és harmadik kerületi önkormányzati képviselő.

2006. szeptember 15. (Népszabadság)

Visszás jelenségeket lát Méray Tibor '56 évfordulóján

1956. ötvenedik évfordulóján folyton arról beszélni, hogy Nagy Imre moszkvai ügynök volt vagy sem, ez visszás, ízléstelen dolog - fogalmazott Méray Tibor író, újságíró az Alexandra Pódiumon rendezett beszélgetésben.
Az évfordulón elhangzó nyilatkozatok, stúdióbeszélgetések egész sorával kapcsolatban érzi úgy, hogy az elemzőket és a médiát mintha csak ez érdekelné. - Olyan aránytévesztés ez, mintha egy Kossuth-évfordulón az egész életpálya áttekintése helyett a közvélemény a szabadságharc előtti évekből halászná elő a korabeli korrupciós vádakat - fogalmazott.
Méray Tibor elmondta: saját visszaemlékezéseiben sem titkolta, hogy Nagy Imre saját emberi gyengeségeivel is küzdött, amikor sorsdöntő döntések elé került, de - mint mondta -, mindannyiszor azt is meg kell vizsgálni, mi volt az a helyzet, amelyben ezek a döntések születtek.
- Szeretném tudni, hogy mit kellett volna tennie? - tette fel a kérdést Méray Tibor, hiszen Nagy Imre hosszú ideig a pártközpontban tartózkodott, gyakorlatilag elszigetelve, szövetséges nélkül, a pártvezetésben maradt sztálinisták körében. A szintén ott tartózkodó Kádár ugyan nem volt Rákosi híve, de Nagy Imre rá sem támaszkodhatott, amikor az utcán folyó harcok leállítása érdekében próbált fellépni. Nem tudhatta, hogy ki lőtt a város utcáin, csak arról volt biztos információja, hogy az orosz hadsereg bevonult.
- Azét nem lehet véletlen, hogy október 23-án az ország egységesen Nagy Imrét hívta vissza, mint ahogy az sem véletlen, hogy a fővárosba érkező küldöttségek is mind hozzá fordultak - mondta Méray Tibor. - Nagy Imre tisztában volt azzal, hogy szabad választásokon ő és az általa képviselt irányzat is kisebbségbe szorult volna, másfelől talán az országban egyedül volt azzal is tisztában, hogy milyen kockázatot jelentett a Kremllel dacolni, és mennyire életbevágó lett volna valahogy kiegyezni az iszonyú erőt képviselő birodalommal.
Méray Tibor a Nyugati téri Könyvesház pódiumának vendége volt. Az ötvenedik évfordulóra már kapható "Tisztító vihar" című könyvéről, amelyet Aczél Tamás íróval együtt írt, és sokadik kiadásban újra megjelenő, "Nagy Imre élete és halála" című, a napokban boltokba kerülő könyvéről, annak születéséről, fogadtatásáról beszélgetett Kőrössi P. Józseffel, a Noran Kiadó irodalmi szerkesztőjével.
Az eseményen megjelent és hozzászólt a Nagy Imre-perben halálra ítélt Gimes Miklósnak, Méray Tibor hajdani kollégájának húga. A közönség soraiban más ismert személyiségek is helyet foglaltak.

2006. szeptember 16. (Népszabadság)

1956: az Írószövetség megújulása

Fél évszázada, 1956. szeptember 17-én zajlott az Írószövetségnek az a közgyűlése, mely mérföldkő volt a diktatúra bomlási folyamatában. Az alábbi írás ezt az eseményt elemzi.
A forradalom leverése után a Magyar Írók Szövetségének működését felfüggesztették. Számos író ellen eljárás indult, többeket börtönbüntetésre ítéltek. A vád minden esetben "az ellenforradalom előkészítése" volt. Ez így nem volt igaz: nem azért virrad, mert a kakas kukorékol, hanem azért kukorékol a kakas, mert virrad.
Az Írószövetség egyike volt az 1949-50-ben szovjet mintára átalakított pártállami szervezeteknek. A kommunista párt irányítani, ellenőrizni tudta az írókat, ők pedig - ha volt hozzá bátorságuk és lehetőségük - e kereteken belül véleményt nyilváníthattak. Mint mindenütt másutt, az Írószövetségben is a legfontosabb döntéseket kommunista pártalapszervezetében, illetve annak felettes szerveiben hozták. A nem párttagokat is magukban foglaló írószövetségi fórumokra - a közgyűlésre, a választmányra és az elnökségre, illetve a titkárságra - többnyire csak a jóváhagyás és a végrehajtás maradt.
Az írók szervezetét a hatalommal való szoros kapcsolat, az egzisztenciális és az ideológiai kiszolgáltatottság el is zárta a társadalom mélyrétegeitől, de még az írók jelentős részétől is: azoktól, akiket világnézetük, alkotói módszerük, osztályidegen származásuk miatt eleve nem vettek fel az Írószövetségbe, de azoktól is, akik írószövetségi tagok voltak ugyan, de nem voltak kommunista párttagok. Az ötvenes években a csaknem félezer írószövetségi tag fele volt tagja a kommunista pártnak.
A különböző szekértáborokba tartozó írók akkor tudtak hangot találni egymással, ha lehetőségük nyílt a közös ellenség elleni összefogásra. A kommunista rendszernek a Szovjetunióból Magyarországra is átterjedő válsága a Sztálin halálát (1953) követő évtizedben bővelkedett ilyen lehetőségekben. 1956 ennek a válságperiódusnak az első harmadába esett.
A "nemzeti" kommunista és a "polgári" kommunista írók számára az 1956 tavaszától a forradalom kitöréséig terjedő periódus a közös ellenség elleni sikeres fellépés időszaka volt. Igazán elemükben azok az ellenzékiek voltak - Déry Tibor, Zelk Zoltán, Benjámin László, Háy Gyula, Aczél Tamás és mások -, akik az 1953. nyári politikai fordulat után még hónapokig idegenkedtek Nagy Imrétől: veszélyesnek ítélték "magyarkodását", a kirekesztő nacionalizmusnak esetleg teret adó kijelentéseit. 1954 nyarától azonban már mellé álltak, s akkor sem hagyták el, amikor Nagy Imre bukott politikus lett.
Az Írószövetség a Petőfi Kör működésének felfüggesztését követően, 1956 júliusától vált igazán a reformellenzékiek legfőbb fórumává. 1956. szeptember 17-i közgyűlése mérföldkő a diktatúra bomlásának folyamatában. A pártvezetésnek ekkor már nem volt eszköze arra, hogy írószövetségi emberein keresztül érvényesítse befolyását: kénytelen-kelletlen el kellett tűrnie, hogy a titkos szavazás során jelöltjei sorra kihulljanak. Az Írószövetség új vezetőiről mindössze kétszázhárom író döntött, a tagság fele. Az elnökségbe bekerült 25 fő közül hatan népi írókhoz tartoztak: a szavazatok nagyságának sorrendjében Illyés Gyula, Tamási Áron, Németh László, Veres Péter, Szabó Lőrinc és Szabó Pál. A korábban mellőzöttek közül beválasztották még Kassák Lajost, Ignotus Pált és Tersánszky Józsi Jenőt. A mindenkori kommunista vezetők legközelebbi szövetségesének számító Darvas József - 1950 és 1954 között az Írószövetség elnöke, majd a forradalomig népművelési miniszter - kellő számú szavazat híján be sem került az elnökségbe. A szavazás a reformer kommunisták számára is tartogatott tanulságokat. Kuczka Péter, aki 1953 őszén az elsők között vált a rendszer szolgálójából antisztalinistává, 103 szavazattal épp csak bejutott az elnökségbe. Az 1954 nyarán Nagy Imréhez csatlakozó Aczél Tamás és Méray Tibor neve nem szerepel azon a listán, ahol a legutolsó jelöltre 34-en voksoltak. A kimaradtak feltehetően nem reformellenzéki jelenük, hanem szektás, diktatúrakiszolgáló múltjuk miatt nem nyerték el írótársaik bizalmát.
A kommunista ellenzéki írók a pártból kizárt egykori miniszterelnök, Nagy Imre rehabilitálását követelték. Október 23-án az Írószövetség is a lengyelek melletti szolidaritási felvonulás engedélyezését sürgette. Az Irodalmi Újság október 23-i, rendkívüli kiadásában hozta nyilvánosságra - mérsékeltnek mondható - követeléseit. Az írók közül számosan részt vettek a felvonuláson. Veres Péter beszédet mondott a Bem-szobornál. Déry Tibor többször is felhívta Nagy Imrét: kérte, hogy minél előbb álljon ki a nevét skandáló, visszatértét kívánó tömeg elé, s csillapítsa a feszültséget.
Az Írószövetségnek a forradalom első napjaiban még rendkívüli tekintélye volt. Az írók felléptek a rádióban, és a kormány, mindenekelőtt Nagy Imre támogatására, a harcok beszüntetésére buzdították hallgatóságukat. Küldöttségek keresték fel tanácsért a szövetség Bajza utcai székházát, és volt olyan felkelőcsoport, amely Veres Pétert szerette volna a legfőbb közjogi méltóságba emelni.
Az Írószövetségben a forradalom napjaiban lényegében minden maradt a régiben. Vezetői elbizonytalanodtak, nehezen ismerték ki magukat a napról napra változó helyzetben. Nem tudtak, nem akartak alkalmazkodni a reformcélokon túlmutató változásokhoz, képtelenek voltak kamatoztatni az ellenállás hónapjaiban, éveiben felgyűlt szellemi-ideológiai tőkét. Míg az 1956 előtt háttérbe szorított népiek pár nap alatt irodalmi röplappal léptek a nyilvánosság elé, hosszabb időbe telt, amíg az Irodalmi Újság forradalom alatti száma összeállt.
A november 2-i lap magas színvonalon képviselte a népiek és az ellenzéki kommunisták szocialista reformszellemiségét, és fórumot biztosított más alkotóknak is. Megjelent benne Illyés Gyula évekkel korábban keletkezett költeménye, az Egy mondat a zsarnokságról, Kassák szintén korábban írt verse, A diktátor, valamint Benjámin László, Zelk Zoltán és Tamási Lajos a forradalom első napjaiban született, ekkor már a rádióból és röpiratokból ismert verse. Publicisztikával szerepelt a lapban Németh László, Déry Tibor, Füst Milán és Szabó Lőrinc.
Az Írószövetség vezetői a rádión keresztül november 2-ra taggyűlést hívtak össze. A résztvevők között sok rég nem látott, illetve egészen új arc volt. Megjelentek az ülésen a dilettánsok és a politikai kalandorok, a zavarosban halászók, a handabandázók is. A felszólalók megkérdőjelezték a pártállami intézménynek tartott Írószövetség legitimitását, felvetették a kommunista utódpárt (MSZMP) és minden más párt kitiltását az Írószövetségből. Többen amellett kardoskodtak, hogy a szövetség a jövőben csupán szakmai érdekvédelmi szervezet legyen, mások viszont a napi politikai változásokhoz igazították volna: forradalmi bizottság létrehozását, új vezetők választását javasolták. Elsősorban Illyés józanságának, talpraesettségének - a szélsőségeseket leintő felszólalásának - köszönhető, hogy a megjelenteknek nem sikerült puccsszerűen leváltatniuk a "régi" - az egy hónappal korábban a közgyűlésen titkosan megválasztott - vezetést.
Az Írószövetség forradalmi ülése másként végződött, mint a korabeli hatalomváltó tanácskozások zöme: azokon általában kiszorították az október 23-a után alakult forradalmi szervezetekből az egykori kommunistákat. A korábban választott elnökség végül is változatlan összetételben megmaradt, s csupán néhány új taggal - Féja Gézával, Keresztury Dezsővel, Sinka Istvánnal, Kodolányi Jánossal, Lakatos Istvánnal, Rónay Györggyel - egészült ki, akik közül egy sem volt kommunista.
November 4-e után az Írószövetség a perifériára szorult. Egy igen jelentős morális gesztusra azonban telt az írók erejéből. Az 1956. december 28-i taggyűlésen a résztvevők hitet tettek a forradalom mellett. Az írók emelkedett hangú deklarációját, a Gond és hitvallást Tamási Áron fogalmazta.
Az Írószövetség a hatalomban elfoglalt helye, a benne szerepet vállaló írók politikai és közéleti beágyazottsága miatt egyszerre volt rendszerkonzerváló és rendszerbomlasztó. 1956-ban képes volt megjeleníteni, megfogalmazni mindazokat a társadalmi feszültségeket, amelyek a diktatúra bűneinek lelepleződése nyomán keletkeztek, és fórumot tudott biztosítani a szocializmus megújíthatóságában reménykedőknek, akikben fel sem merült a hatalom összeomlásának lehetősége.

A szerző történész

2006. szeptember 16. (Népszabadság)

Sosemvolt város sosemvolt tere

Egy korszakot talán semmi sem jellemez jobban, mint épített környezete. Egy társadalmat pedig jórészt az minősít, hogyan bánik saját múltjával, történelmével.
A múltat letagadni diktátorok vagy dacos kisgyerekek szokták. Amint ránk köszön a demokrácia s a felnőttkor, nincs szükség ilyesmire, sőt kötelesség megőrizni, amit az előző generációk ránk hagytak. A rendszerváltozás körül a letűnt rezsim által állított, szintén az épített környezet részének számító szobrokat illetően többféle elképzelés született. Volt, aki az elpusztításukon gondolkodott, és akadtak, akik a helyükön akarták hagyni ezeket az alkotásokat.
1992-ben pályázatot írtak ki a szobrok elhelyezésére, amelyen az akkor harmincéves építész, Eleőd Ákos koncepciója, az Egy mondat a zsarnokságról szoborparkból és a Tanú térből álló Mementó Park nyert. 1993-ban megnyitotta kapuit a Szoborpark, ám ez csak a tervezett beruházás egyik fele: a Tanú tér létrehozására még hosszú éveket kellett várni. Bár elméleti szinten az összes eddigi kormányzat támogatását bírta az elképzelés, bizonyos tulajdonjogi, technikai és anyagi problémák miatt nem valósulhatott meg teljesen a projekt. Pedig Eleőd kezdeményezése egyedülálló volt, és mind a mai napig unikum a világon. A szobrok itt egyszerre kordokumentumok és műtárgyak. A tervező azzal, hogy kiemelte őket kontextusukból, sajátos politikai skanzent hozott létre Budatétényben. Éppen ezzel az idézőjelbe tétellel, az "elemeléssel" került előtérbe a szobrok műalkotás mivolta: köztereken már csak méretük folytán is elsősorban a hatalmat, az egyszerű ember alattvalóságát jelenítették meg egykor.
Az Egy mondat a zsarnokságról szoborpark előtti trapézterület a projekt másik fele, a Tanú tér. A trapéz hoszszanti talpa a szoborpark főhomlokzata, rajta középen az 56-os forradalom egyik legfontosabb jelképévé vált Illyés Gyula-vers, az Egy mondat a zsarnokságról. A trapéz két oldalán egy-egy kívülről teljesen egyforma épület kap helyet, melyekben kiállító- és mozitermek, könyv- és ajándékbolt, valamint turisztikai kiszolgáló helyiségek működnek majd. Ezeket egyelőre barakkok helyettesítik, szándékoltan az ideiglenességre, a befejezetlenségre utalva - van még tennivaló elég.
A trapéz rövidebb talpán eredeti nagyságban, pontos tömegarányok szerint a Sztálin-dísztribün, a posztamens áll majd, rajta Joszif Visszarionovics csizmája, az emlékmű emlékműve mint a forradalom másik kiemelkedően fontos jelképe. Eleőd Ákos elmondása szerint a csizmát csak október 23-án este 21 óra 37 perckor emelik a helyére: ötven évvel ezelőtt ekkor döntötték le forradalmárok a Sztálin-szobrot.
Az októberi megnyitó felvezetéseként ma délután két, a korszakhoz kapcsolódó kiállítás is nyílik a Tanú téren. Az egyik a szocializmus kezdetével, a kemény diktatúrával, a recski munkatáborral, a másik a szocializmus hétköznapjaival, a "puha" diktatúrával foglalkozik, és 1945 1988 között állított budapesti szobrokat mutat be. Vasárnap délután maga a tervező segít eligazodni a monumentumok között: az érdeklődők vezetéses sétán vehetnek részt. Ha a Tanú tér két egyforma, a tájból kiemelkedő épülete is elkészül majd, az együttest lezáró támfal a szobortorzó mögött valóságos hajóorrá fut össze. A szemlélődő így azt gondolhatja, egy sosemvolt város sosemvolt terén jár - így Eleőd. A főhomlokzat és a csizma közötti terület egyszerre lehet a Vencel tér, a Potsdamer Platz vagy a Felvonulási tér, tágabban értelmezve: a szabadság allegóriája.
Ahogy a szoborpark létrejötte a rendszerváltozás, a csizma elhelyezése a forradalom emblematikus pillanatát merevíti ki, a kettő együtteséből születő Mementó Park megnyitása a koncepció szerint az igazi demokrácia beköszöntének percét jelentheti. Erről tanúskodik Eleőd Ákos tervének kulcsmondata is: "Ez a park a diktatúráról szól, de abban a pillanatban, amikor ez kimondható, leírható, megépíthető, a park már a demokráciáról szól, mert csak a demokrácia képes megadni annak a lehetőségét, hogy szabadon gondolkozhassunk a diktatúráról, vagy éppen a demokráciáról, vagy bármiről."

2006. szeptember 16. (Délmagyarország)

Választás elé állították az 56-os események két résztvevőjét - Jó futballra ítélték a focistákat

Jó futballal váltotta meg büntetését az ötvenhatos forradalom utáni megtorlás idején Vásárhelyen két focista - így szól a legenda. Az egyik játékos, akinek Gida volt a beceneve, állítólag fél tüdővel, 36 évesen vállalta a játékot. Fia, Kecskés Ákos ügyvéd erről eddig nem nyilatkozott - most igen. Megtudtuk: a legenda igaz, sőt.
A történet ott kezdődik, hogy a kolozsvári egyetem jogi karának hallgatóját - aki karpaszományos tisztként harcolt a háborúban - mellkason lőtték az orosz katonák a Kárpátokban, 1944-ben. A huszonkét éves fiút bajtársa húzta ki a halottak közül, miután látta, hogy mégis él. Bevitte a német tábori kórházba, ahol épp egy német katona lábát operálta a sebész.

A Wehrmacht orvosa mentette meg
A doktor ránézett a magyar fiúra, és azonnal abbahagyta az operációt, a fiatal tiszt sebéhez látott hozzá. Így sikerült életben maradnia Kecskés Istvánnak, aki civilben vívott és futballozott, erős volt a szervezete. Így is fél tüdejét ki kellett venni. A fiatalember hazatért Hódmezővásárhelyre, és tovább focizott, majd játékosedző volt a HMTE nevű munkáscsapatnál. Erről tu dósít a Sportműsor című hódmezővásárhelyi röplap, amely 1947. június 8-ra készült. Az újságoldalnyi papíron olvasható Kecskés aláírással egy üdvözlő beszéd a túlvilági zöld gyepen sütkérezők egyikéhez, a HMTE elhunyt elnökéhez. "Kedves Jani bátyánk! Látunk lelki szemeink előtt, amint az égből mosolyogsz ránk, és megelégedetten szemléled fiaidnak azt az eredményét, amit a földön nem sikerült elérned." Van itt egy vers is, amelyet D. Kovács Imre írt, egy hét versszakból álló, lelkesítő óda, említtetik benne a "vízivó Gida", majd így zárul: "Dél Bajnoka címért vasárnap megküzdünk/ Tartsál össze, Gidánk, mi csak arra kérünk./Ti pedig drukkerek, tribünön és kívűl/ Az utolsó harcra jertek segítségül." A történelemkönyvek hallgatnak arról, hogy hatvanegynéhány éve a futball szerelmesei nem csak a labdához értettek, de fölényesen és hibátlanul kezelték az ősi magyar felező tizenkettest, a Toldi és a János vitéz versformáját.
- Apám ötvennégyben hagyta abba a focit, már nem bírta tovább - folytatja a családi legendát Kecskés Ákos vásárhelyi ügyvéd. - Ezt a lapot nemrég találtuk meg, azzal az irattal együtt, amelyik arról tanúskodik, hogy apámat "ellenforradalmi tevékenység" miatt később elmarasztalták, és 1958. május 2. után REF alatt állt. A papír szerint ugyanez történt egy másik focistával, Rácz Ferenccel is, aki apámmal együtt játszott korábban a HMTE-ben, és a városban csak Potykásként ismerték. Aztán apám váratlanul mentesült a REF alól, és Potykás is.

Csak a véleményüket mondták el
Mindez akkoriban történt, amikor sorra ítélték el azokat, akik a forradalomban bármilyen szerepet vállaltak Hódmezővásárhelyen is. Rácz Ferenc a mérleggyári munkástanács elnökeként föl is szólalt azokban a bizonyos napokban, ezt több dokumentum megörökíti. Kecskés István csak "szervezkedett". Vagyis, részt vett gyűléseken, és talán el is mondta a véleményét, úgy, ahogyan ma szokás a közélet iránt érdeklődő emberek körében. Egyikük sem volt hős, és Ákos szerint föl sem merült bennük, hogy fegyvert fogjanak. De akkor ennyi is elég volt.
Gidának és Potykásnak az volt a szerencséje, hogy Czene Mihály vásárhelyi rendőrkapitány nagyon szerette a futballt. Ajánlatot tett a két kiöregedett, de azért jó képességű futballistának: ha tovább játszanak, mentesülnek a REF alól. Rácz elfogadta, és Kecskés is ráállt, focizott a fiatalok között, harminchat évesen, fél tüdővel. Igyekezett nem azt gondolni, hogy őt most futballra ítélték, nem akarta érezni a hátán a figyelő tekintetet. Megpróbálta szeretetből csinálni. Ment is egy ideig. Akkor már családos ember volt.
- A történet számomra azért volt döbbenetes, amikor teljesen megismertem, mert velem is valami hasonló történt, csakhogy azt én már inkább bosszantó komédiaként éltem meg - mondja Ákos. - Azt tudni kell, hogy apám egészen közelről ismert egy másfajta rendőrs éget is, hiszen a nagyapám horthysta rendőrtiszt volt. Másik nagyapámék viszont az államosításig a tulajdonosai voltak a Concordia Kötszövőgyárnak, az épülete még most is megvan Vásárhelyen. Ez a családi múlt nem számított jó ajánlólevélnek még 1975-ben sem, amikor én felvételiztem a jogi karra. Fél pont hiányzott a maximumhoz, mégsem akartak fölvenni.

A kosárcsapat kétszer segített
Ám ekkor a Szeolnak NBI-es kosárlabdacsapata volt, és én ebben játszottam. Amikor látszott, hogy nem vesznek föl, és az is nyilvánvaló volt, hogy mi miatt, segítséget kértem és kaptam is az egyesülettől. Elintézték, tanulhattam. Az egyetem alatt is játszottam, és ahogy elvégeztem, kértem felvételemet a kamarába mint ügyvédjelölt, de nem akartak fölvenni, és erről határozatot is kaptam. Ekkor azt mondtam, hogy jó, nekem márpedig dolgoznom kell, otthagytam a csapatot, és eljöttem Vásárhelyre egy tsz-be jogásznak. Később aztán kiderült, mégis szüksége van rám a csapatnak, kérték, menjek vissza. Én meg akkor már azt mondtam, jó, de akkor segítsenek: intézzék el, hogy fölvegyenek a kamarába. És megint segítettek, amiért hálás vagyok nekik.
A történetet Kecskés Ákos most, lapunknak mondta el először. Én kerestem meg, miután hallottam a futballra ítéltek történetét, és kíváncsi voltam, igaz-e.
Az ügyvéd, miközben ideadta a REF-es dokumentumot, meg az 1947-es HMTE-röplapot, azt mondta, jó, ha kiderül egy-egy ember sorsán keresztül, milyen tudott lenni a rendszer. Ilyen volt: megbélyegezte az embert a véleménye és a családja miatt, de támogatta azokat, akik jól sportoltak, és ezzel a dicsőségét hirdették. Ugyanakkor Ákos szerint jellemző, hogy bár édesapjának - aki 1996-ig élt, épp az olimpia idején halt meg - és másoknak is lett volna 1990 után joguk ahhoz, hogy ökölbe szorított kézzel kommunistázzanak, sokan közülük mégsem tették. Talán azért, mert elszomorította őket az, hogy ki mindenki rázza az öklét az épp letűnő re ndszerre. Vagy épp úgy gondolták, jó, hogy ez már múlt, nem kell újra fölidézni. Ákos is elvégezhette a jogot, ügyvéd lehetett, és aztán sohasem háborgatták. Mintha mi sem történt volna.
Tanulság? Csak annyi, hogy sportolni érdemes. Minden időben.

2006. szeptember 16. (Kisalföld)

1956 legendás aláírásai

Olimpiai érmeseink kézjegyét és fényképeit rendezte gyűjteménybe a győri kézjegyvadász, Murányi Károly. A relikviák ma kincset érnek, és akadt, amelyet ugyancsak kalandos úton tudtak megszerezni. Az ötvenhatos olimpia, Melbourne különösen kedves számára, hiszen a forradalom évében helytálló magyar sportolókra emlékezteti a kardvívó Kárpáti Rudolf, a kézilabdázó Gulyás Károlyné és a kért kézjegyet egy hölgy telefonszámáért cserébe odaadó kenus, Wieland Károly neve is.
A kordokumentumokból és kézjegyekből tegnap délután kiállítás nyílt a megyeszékhelyen.

2006. szeptember 16. (Fejér Megyei Hírlap)

Forradalmi memento
1956-os emlékművet avattak, kitüntetéseket adtak át

Fehérvárcsurgó (sl) - A Móri-árok egyik meghatározó településén 1956-os emlékművet avattak, ökumenikus áldással.
A Bakony-alji településen 1956 őszén, az egykori Hangya szövetkezet előtt, a mai Vörösmarty téren gyülekeztek a fiatalok, hogy szolidaritást vállaljanak a fővárosban zajló forradalmi események résztvevőivel - mondta emlékeztetőül Bernáth Péter polgármester tegnap, az 1956-os emlékmű avató ünnepségén. Az impozáns térre került Korompai Péter képzőművész alkotása. Avatóbeszédében Bobory Zoltán, író, a fehérvári Szent István Művelődési Ház igazgatója hangsúlyozta: ezzel a műalkotással emlékezni és emlékeztetni kívánnak a szervezők az 1956-os forradalom és szabadságharc hősi halottaira, áldozataira. Ökumenikus áldást Molnár Károly, római katolikus esperes, Jákob Judit református és Bencze András evangélikus lelkész mondott.
Az ünnepségen Takács Lajosnénak díszpolgári címet adományoztak, Kalmár Istvánné és Kiss Gábor a Fehérvárcsurgó emlékérmet vehette át. Az emlékműavatón, mely koszorúzással ért véget, többek közt megjelent az 1956-os menekültek képviseletében Stokinger András (Angliából) és Oláh József (Svédországból), aki időközben hazatelepült. Verset mondott Wágner Melinda.

2006. szeptember 16. (Vas Népe)

56 fényes lapjait írták

A múlt heti, felsőpulyai ötvenhatos magyar szimpóziumot, amely a Kufstein IX. címet viselte, még sokáig emlegetik. Főként, mert a magyar forradalom legendás alakjai is részt vettek rajta.
Az első ülésszakon Méray Tibor elnökölt, aki esszé értékű gondolataival méltó keretet adott a tanácskozásnak. A menekültkérdéssel foglalkozott a szlovéniai Lendván élő történész, Göncz László. A Dráva mentén élőkkel azt közölték, hogy a magyarok megtámadhatják az országot, ezért fokozott harckészültségbe helyezték a katonaságot. Ötvenhatról az országos sajtó tárgyilagos, de rövid híreket közölt, a megyei napilapokban viszont semmi sem jelent meg. Aztán november 4-7. között kiderült az igazság egy fontos részlete. Ekkor indult meg az első menekülthullám. Nem sokan, úgy 150-en jöhettek, később azonban kisebb tömegek érkeztek. A becslések 18-25 ezer körülire teszik a menekültek számát, sokan jöttek Vas és Zala megyéből. Húsz menekülttábort állítottak fel Rijeka mellett, a Kvarner öbölben. Ezek 1958-ig működtek, majd a magyarok 95 százaléka nyugatra távozhatott. Nem cáfolható, hogy többeket visszaadtak, de ennek nincs írásos nyoma, vagy még nem akadtunk rá... Tito ide is, oda is tett gesztust. E kétkulacsosság nem tűnt el egészen, hiszen egyes szlovén tankönyvekben még ma is az ellenforradalom jelzőt használják ş56 kapcsán.
Nagy érdeklődés előzte meg Kende Péter párizsi magyar történész előadását is. Menekülése után két hónapot töltött egy jugoszláv huszárlaktanyában, majd Belgrádban internált státusba vették. Később Párizsba került, a nyugati magyar emigráció elismert szellemi emberévé vált. Kiváló fórummá tette a kádárista rendszer szemét nagyon szúró Magyar Füzeteket, amely egyben az emigráció belső vitáinak is teret adott. Kendéék 1984-ben kérdőívet küldtek 50-60 jelentős személynek, a következő kérdéssel: kell-e politikai emigráció? Az azóta elhunyt Hanák Tibor válaszát idézte, aki szerint létezik a politikai emigráció, de létezik a rezignáció is, mivel egyre többen békülnek ki a Kádár-rendszerrel. Az emigráció mindig elvi, idézte Hanákot az előadó, aki szerint az emigráció mind a befogadó, mind a célországot zavarja. A 200 ezer menekült nagyobb része valami elől ment el, és nem a forradalom folytatásának igényével. E tömeg előbb békült, és előbb váltott útlevelet oda, ahonnét elüldözték. Vitatható állítást teszek: a magyarság egyik kollektív tulajdonsága az individualizmus. Ezért aztán igen nehéz közös célokra megmozgatni. A politikai emigráció gyengesége a cselekvésképtelenségben rejlett. Jó volt elméletekben, filozófiákban, de nem másban. Mondhatni, az emigrációban az irodalom volt a politikai pótlék, s a magyar, a költők országa, mindig hajlott e behelyettesítésre. Ez is egy nemzeti tulajdonságunk, fejtegette. A nagyközönség által eddig nem nagyon ismert részleteket is közölt. Ötvenhat leverése után alakult meg a strasbourgi Magyar Forradalmi Tanács Kéthly Anna, Király Béla és Kővágó József vezetésével (utóbbi Budapest főpolgármestere volt). Ez a tanács nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem ismerték el a nyugati országok. Ráadásul az USA-ban már működött egy másik emigráns csúcsszerv, a Magyar Nemzeti Bizottmány. Ezt a szervezetet Amerika részben már elismerte. Az MNB nem ötvenhatos volt, a második világháború után hozták létre. Hosszú tárgyalások után született meg e kettőből a Magyar Bizottság, ám mivel sok vita előzte meg, nem válhatott reprezentatív szervezetté, hangoztatta Kende, és így summázott: egységes és ütőképes politikai képviselet nem jött létre 1956 után. Holott, folytatta, voltak befolyásos egyesületek, köztük a Magyar Szabadságharcos Szövetség. Némi iróniával említette, hogy 1990 után nagyságrenddel nőtt a szabadságharcosok száma, holott e gyarapodást semmi sem támasztja alá. Kiemelte az Irodalmi Újság, az Európai Protestáns Szabadegyetem, a Szabad Európa Rádió (SZER) szerepét, majd emigyen zárta előadását: A Kádár-rendszer végig figyeltette ezt a másik, emigráns Magyarországot. Amelynek működése nem is volt sikertelen, de sikeres sem.
A konferencián felszólalt Bujdosó Alpár (a párizsi Magyar Műhely bécsi irányítója). A MEFESZ újjászervezéséről szólt, őt követte Pomogáts Béla író, Budapestről. Pomogáts egy időben az Írószövetség elnökeként dolgozott. Megjegyezte: a rendszerváltástól kezdődően Magyarországnak nem volt olyan kormánya, amely igazán fontosnak tartotta volna a nyugati magyar emigráció szellemiségének, irodalmi értékeinek nagymérvű átemelését. Pedig volt egy időszak, amely felkínálta ezt az óriási lehetőséget, ám nem kellett senkinek.
Sokan várták a Szabad Európa Rádió Magyar Osztálya egykori igazgatójának, Borbándi Gyulának felszólalását. Sajnos nem érkezett meg, így felolvasták a szimpóziumhoz intézett levelét. Borbándi szerint a SZER 1951-ben nem azért jött létre, hogy forradalmakat robbantson ki. De figyelt a kelet-európai mozgásokra, változásokra. A rádió egyik, igaz, a legfontosabb eleme volt annak a kiterjedt antikommunista intézményrendszernek, amelyhez alapítványok, szakértői csoportok tartoztak (tartoznak ma is, hiszen a SZER tovább működik). Hatalmas intézmény született; Münchenben épült ki a rádiós központ, ezen belül harmadikként a magyar osztály. A műsorpolitikát Washingtonban határozták el, de ez senkit sem zavart, hiszen a munkatársak gyűlölték a kommunizmust. Többüket távollétükben, forradalmi tevékenységükért Kádárék elítéltek (például a Teenager party szerkesztőjét, Cseke Lászlót, valódi nevén Ekecs Gézát: 20 év fegyházra - a szerk. megj.). Borbándi levelében kifejtette: nem volt törés a szerkesztőségben a magyarországi helyzet megítélésében. A többség Nagy Imrét úgy kezelte, mint Rákosit, ám amikor Rákosi megbuktatta Nagyot, az ellenzők is belátták: különbséget kell tenni kommunista és kommunista között. A volt igazgató ugyanakkor elismerte, hogy a magyar osztály néhány tagja elfogult lehetett, így megjelenhettek téves információk Nagy Imréről. A forradalom leverése után belső vizsgálat indult a rádiónál, de senkit sem marasztaltak el. Nem így az amerikai vezetőség, amely 10 munkatársat kirúgott. Őket küldték el, holott nem hibáztak. Aki hibázott a magyar forradalom ügyében, az az USA volt.
A SZER-nek 1951-91 között 280 magyar munkatársa volt, jelenleg százan dolgoznak a müncheni központ részlegeiben. Mintegy 400 SZER-es magyar rádiósról beszélhetünk, ehhez jön a 300 külső munkatárs. Sokrétű volt a SZER tevékenysége, sokrétű a megítélése is. Még várat magára az a tanulmány, amely tárgyilagosan ír arról a történelmi szerepről, amit a SZER sokáig betöltött.
A konferencia még számos izgalmas felszólalást hozott, s a végén elfogadtak egy záródokumentumot, amely hű ş56 szellemiségéhez: Az a magyarság, amely képes volt rést ütni a Szovjetunión, így közvetve átrendezni a világ politikai térképét, ma is nagy dolgokra hivatott.

2006. szeptember 16. (Zalai Hírlap)

Ellene fordult, majd megszerette

Én elhallgatnám akár reggelig a Moldova urat. Tessék csak mondani! Így reagált valaki a hallgatóság soraiból, amikor a beszélgetés moderátora arra igyekezett rávenni a keddi könyvbemutató kanizsai közönségét, hogy kérdezzenek a vendégtől.
A felszólalóról később kiderült: nyugdíjas vasutas, az Akit a mozdony füstje megcsapott olvastán lett az író tántoríthatatlan híve, s már alig várta, hogy az új művet, a Kádár Jánosról szólót kezébe vehesse.
Bár a témaválasztás - az 1956-os forradalom fél évszázados évfordulója előtt hetekkel legalábbis - provokatív, a két kötetben kirajzolódó Kádár- s a mellette feltűnő Nagy Imre-portré pedig szélsőséges, Moldova György nagykanizsai fellépését nemhogy indulatok, de még csak kellemetlen felhangok sem kísérték. A 73. évében járó, s ebből ötvenkettőt írással töltő alkotó kiváló könyvek hosszú sorával alapozta a hírnevet, mely (és ez a mai világban nem semmi) világnézeti szempontból vegyes kanizsai közönségét toborozta. Igaz, az érdeklődők elfértek bőven a könyvtár földszinti kistermében.
- Először 1954-ben hallottam Kádár Jánosról, amikor Rákosi börtönében ült éppen - mesélte a találkozó elején, felvázolva, miként alakult ki, majd változott az évtizedek folyamán megítélése a néhai első titkárral kapcsolatban. - Volt ebben gyakorlata Jani bácsinak, korábban bezáratta Horthy is! Akkoriban nem tudtam róla szinte semmit, de amikor kiszabadulva párttitkár lett Angyalföldön, már megakadt rajta a szemem.
Ezt a korai szimpátiát azonban drasztikusan zúzták szét az 1956-os események, melyekben Moldova is lázadóként, fegyverrel a kézben vett részt. (Közbeszúrás az írótól: Ezt ma egyre kevésbé hangoztatom.) A szabadságharc bukása után gyűlölte Kádárt, mert behívta az oroszokat, leverette a forradalmat, s közvetve része volt abban is, hogy Moldovának ott kellett hagynia a színművészeti főiskolát. Miközben egyik tanárát, valamint osztálytársát, Csurka Istvánt is, egyenesen lecsukták. (Szintén az írótól való megjegyzés: Voltak azért akkoriban is helyes intézkedések.)
- Aztán teltek az évtizedek és a véleményem lassan teljesen megváltozott Kádárról. Az egyszerű emberek gyarapodtak, a proletárok soha olyan biztonságban nem éltek ebben az országban, mint ezekben az évtizedekben. A rendszerváltás idején már szilárd volt, az azóta eltelt időben pedig tovább erősödött a meggyőződésem, hogy a 20. század legnagyobb magyar politikusa volt. Idestova tizenhét éve harcolok az Öreg emlékéért.
Moldova György nem vádolható pártossággal, a jelen parlamenti erők tekintetében legalábbis biztos nem. Ostorozta az MSZP-t, mely megtagadta Kádár János emlékét és vele együtt a saját múltját is (Megjegyezte: Szekeres Imre azt mondta nekem, azért nem hoznak az évfordulón sem egy szál virágot a sírjára, mert így egyeztek meg az SZDSZ-szel.), a túloldalt pedig ennyivel intézte el: Azt, gondolom, nem kell bizonygatnom, hogy nem szeretem a Fideszt. A Kádár-elfogultság már inkább megállná a helyét, ám ezt is kikérte magának.
- Nem elfogult vagyok, hanem elkötelezett - hangsúlyozta többször is az este folyamán, hozzátéve: nagyon nagy hibát követ el, aki bár megismeri az igazságot, de nem fogadja azt el. - És nem én vagyok az egyetlen, aki így érez Kádár János iránt, a könyvem bemutatóin valóságos rajongás nyilvánul meg. Nagy Imrének van szobra, s lesz Kádárnak is. Bár a magaméban lehetnék olyan biztos, mint az övében!
Moldova Kádár Jánost az Erdélyt a török porta és a bécsi udvar közt megőrző Bethlen Gáborral emlegeti egy szinten, míg az 1956-os forradalom mártír-miniszterelnökéről a lehető legrosszabb véleményen van. Nagy Imre szerinte középszerű politikus volt (még előtte ráadásul szovjet ügynök!), s az emlékezet meg nem őrizte volna a nevét, ha akkor, jó pillanatban, el nem vállalja a halált.
- A könyvben benne van minden, az olvasók majd eldöntik, hitelt adnak-e neki - mondta kérdésemre, hogy nézeteit miért nem ütközteti az ezek szerint más forrásokból dolgozó történészekével. - A hivatalos állás-pont nem érdekel, ha bárhol vitázunk, nincs ütőkártyájuk az igazammal szemben, ahogy eléjük sorolom a tényeket, csak néznek rám bambán. Az a fontos, amire a prolik emlékeznek: Kádár volt Magyarország egyetlen közülünk való vezetője, és szeretjük, mert olyan volt, mint mi és a mi érdekünkben cselekedett!
Moldova György szerint a kádári kommunizmus rendszere sem volt zsákutca, az Öreg tudta a folytatást, csak már nem engedték neki végigcsinálni.
- Megcéloztuk az évfordulót, mert az idén az emberek jobban érdeklődnek a téma iránt, s így a könyvem többekhez eljuthat - így Moldova. - És ellensúlyozni szerettük volna azt a 4 milliárd forintos állami propagandát is, mely a hamis Kádár-képet sulykolja. Kádárt az író az Erdélyt megőrző Bethlen Gáborral emlegeti egy szinten.

2006. szeptember 16. (Népszava)

Három magyar entellektüel

A szélsőjobboldal, amelytől a Fidesz, ha jól tudom még mindig nem határolta el magát, nem elégszik meg azzal, hogy Magyarország viszonyát a szomszédos államokkal minél inkább megrontsa, most úgy látszik az olaszokon van a sor. Legalábbis arra következtetek a cikkből, amelyet a milánói Il Giornale című napilapban olvastam, s amely arról számol be, hogy három magyar entellektüel tiltakozó levelet küldött Sólyom László köztársasági elnöknek. Még pedig azért, mert az 56-os forradalom évfordulójának ünnepségeire több európai államfő között meghívta az olasz elnököt is, aki mint az Olasz Kommunista Párt egyik vezetője, annakidején nagy szerepet játszott abban a rágalom-hadjáratban, amelyet akkor Toglatti pártfőtitkár mellett ünnepelte "a Vörös Hadsereg győzelmét a magyar fasiszta ellenforradalmárok fölött", és egyetértett a beavatkozást követő megtorlásokkal.
A jobboldali újságnak úgy látszik kapóra jött, hogy olvasóiban felújítsa a hajdani Olasz Kommunista Párt bűnlajstromát, amelynek vezetőségét csupán a berlini fal leomlása késztette véleményének megváltoztatására. Igaz, a lap megemlítette a volt kommunista, de a demokráciához megtért kitűnő történésznek, Frederico Algentieri-nek mostanában újra megjelent könyvét a magyar forradalomról, és megemlíti, hogy a Szovjetunió magyarországi beavatkozása ellen tiltakozásul az olasz kommunista értelmiségiek javarésze visszaadta pártkönyvét és szakított a kommunizmussal. Tény, hogy Napolitano elnök nem volt közöttük.
Jobb későn, mint soha, mondhatom erre, és ezt gondolják nyilván az olaszok is, akik úgy látszik elfelejtették azokat a kommunistákat, akik tévedésüknek tudatára ébredve, mint Napolitano elnök is, anélkül, hogy szakítottak volna a szocializmussal, megtértek a demokráciához. Úgy látszik az olasz nép többségében nagyobb a megbocsátás és a kiengesztelődés ösztöne, mint azokban a számomra ismeretlen három magyar entellektüelben, akik Napolitano meghivása ellen tiltakoztak.
Napolitano 1986-ban írt önéletrajzában szégyenkezését és sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy annyi millió elvtársával együtt jobban hitt a moszkvai propagandának, mint azok az entellektüelek, akik ráébredtek a létező szocialistának nevezett rendszer szabadságellenes voltára. Úgy látszik az olasz nép többsége megbocsátott Naplitanonak, és nem szégyenkezik amiatt, hogy nagy többséggel egy volt kommunistát választott meg a köztársaság elnökének.
"Jogos, sőt szükséges, hogy 2006-ban az 56-os magyar forradalom évfordulójának megünneplésén jelen legyen az Olasz Köztársaság elnöke is, hogy Budapesten meghajoljon a forradalom áldozatainak emléke előtt. Ezzel nemcsak a magyar népnek tartozik, hanem az olasz nemzetnek is, amelyet képvisel" - fejezte be budapesti táviratát az Il Giornale. Hozzáteszem, hogy mint aki már 1934-ben József Attilával együtt, mint eltévelyedést bélyegeztem meg a moszkvai kommunizmust, az olaszok véleményét nemcsak hogy osztom, hanem példának is tartom. Példának arra, hogy azokból a derék magyar entellektüelekből, akik Napolitano meghívása ellen szót emeltek, csak a bosszú és gyűlölet szavát lehetett kihallani. Hiányzik a szívükből a megbocsátani és kiengesztelődni tudás kegyelmetes adománya.

2006. szeptember 16. (Magyar Nemzet)

A recski tábor mártírjairól a Tanú téren
P. Szabó Ernő

A Kortársak között című, a hazai építőművészeket bemutató sorozat ifj. Eleőd Ákos munkásságát ismertető tanulmányban a következőket írtam: "Az Egy mondat a zsarnokságról - Szoborpark és a Tanú tér együtt alkotják majd a Mementó parkot, amely '56 és a rendszerváltás egyetlen közös, társadalmi méretű konszenzusának állít emléket: az egészséges szabadságvágynak. Az '56-os forradalom közelgő ötvenedik évfordulója remélhetőleg meghozza e roppant fontos szimbolikus kompozíció befejezését..."
És meghozta. A Tanú tér legfontosabb eleme: a Sztálin-emlékmű építészeti és szobrászati mementója ütemesen épül, és a projekt teljes befejezésének is megvan már a tervezett időpontja: 2009, a keletközép-európai sorsforduló huszadik évfordulója, amelynek a Mementó park házigazdája, a Tanú tér szimbolikus főtere lesz. Hiszen a Tanú tér: "- az 56-os budapesti Széna tér, a '68-as prágai Vencel tér, a '81-es varsói Palota tér; a '89-es temesvári Opera tér, a berlini Potsdamer tér, a szófiai Nemzetgyűlés tere-" - vallja Eleőd Ákos, aki nemcsak az architektúrát jegyzi, hanem a Mementó park komplex tartalmi koncepcióját is kidolgozta. Természetes hát, hogy az idei programnak is ő a kurátora, aki a Szoborpark-kapuzat és a Sztálinmementó között - a csomópont megépítéséig - ideiglenes térfalat tervezett, megidézve a végleges Tanú tér térstruktúráját: két barakkot telepített, amelyek kívül-belül kiállítási installációk. E két faházban nyílik meg ma délután négykor a Memento Park Projekt 2006 első két kiállítása. Az egyik a "kemény diktatúrát" mutatja be, a kommunizmus áldozatait, a recski munkatábort idézi meg (szakértő Zimányi Tibor,a Recski Szövetség elnöke), a másik "a szocializmus száz monumentumát", az 1945-88 közötti budapesti szobrokat mutatja be (szakértő Wehner Tibor művészettörténész). A megnyitón a koncepcióhoz hűen nem lesz aktuális avatóbeszéd:A. Szolzsenyicin A Gulag szigetcsoportjából felolvasott bevezető után a kiállításokat megzenésített versek nyitják: Kányádi Sándorés Zalán Tibor költeményeit a zene szerzőtől,Huzella Pétertőlhallhatjuk. S nem lesz beszéd a projekt kiemelkedően legfontosabb mozzanatánál sem: a Tanú téren október 23-án pontosan 21 óra 37 perckor a Sztálin-szobor ledöntésének pillanatát megidézve - kerül sor a Csizma-mementó avatására. A hangszórókból egyetlen prózai szó sem hallatszik majd, Beethovendrámai zenéje és a Forradalom versei hangoznak föl a Mementó parkban, a Tanú téren, így lehet az valóban "egy tér, amely, egypártrendszeren túl, többpártrendszeren innen" a virtuális pillanatot, a demokrácia születését idézi meg, ahol mindenki letehet egy szál virágot, gyújthat egy mécsest, s végigsétálhat '56 szabadságeszméjének világszerte ismert és elismert jelképe, a csizma - s a rendszerváltás nemzetközi jelképévé vált Szoborpark kapuját őrző Egy mondat a zsarnokságról óriási vastáblája között. Eleőd a Mementó park gondolatmenetét gyakorlatilag a Szoborpark megszületése óta következetes állhatatossággal képviseli, e hitelességnek is köszönheti a koncepciója mentén kialakult páratlan konszenzust. Tavasszal például Tőkés László látogatott a parkba, aki biztosította támogatásáról. Talán az építész állhatatosságát igazolta vissza az élet egy, a múlt héten bekövetkezett újabb, örömteli konszenzussal is: a fővárosi önkormányzat ötpárti egyetértéssel szavazott zöld jelzést az Erdélyi Gyülekezet Eleőd tervezte karitatív központjának, a reménység szigetének, így tavasszal elkezdődhet az erdélyi halottak emlékhelye, majd a templom építése.

2006. szeptember 16. (Magyar Nemzet)

Forradalom napról napra
Komjáthy István memoárja: 1956. október - 1957. január (1.)

Kalandos körülmények között, több évtizedes hányódás után kerültek elő Komjáthy István író, szerkesztő kéziratban maradt feljegyzései az 1956-os forradalomról. A szabadságharc eseményeiről, majd a forradalom leverését követő napokról sebtében, sokszor irodalmi igénnyel, a későbbi tisztázás reményében papírra vetett sorok arról tanúskodnak, hogy a szerző a budapesti harcok számos helyszínén jelen volt, részt vett a Magyar Írószövetség forradalmi tevékenységében, és jelentékeny külpolitikai kontextusba helyezve értékelte folyamatosan a napi történéseket. A megsárgult kézirat a forradalom elfojtása után eltűnt. Komjáthy István írószövetségi szereplésének köszönhetően évekig nem kaphatott állást, szilenciumra került. Az író belebetegedett meghurcolásába, másfél évig feküdt megbénulva, s csak 1963-ban bekövetkezett halála előtt közölte lányával, hogy naplóját korábban már elrejtette a Magyar Országos Levéltár egyik dossziéjában, amelyet soha senki nem fog megtalálni. A család évekig hiába kutatta az 1956-os memoárt, míg tavaly az író lakásának egyik elfeledett zugából váratlanul elő nem kerültek a most közlendő lapok. Egyelőre nem tudni, a levéltárban elrejtett anyag azonos-e ezekkel a feljegyzésekkel, vagy ott a már tisztázott, irodalmi formába öntött változat lappang. Az irodalomtörténetben méltatlanul kevés szó esik Komjáthy Istvánról, pedig nevéhez fűződik többek között a legalább tucatnyi kiadást megért Mondák könyve, a mondák alapján készült Botond című történelmi elbeszélésgyűjtemény, valamint számtalan kitűnő klasszikus és kortárs szerző ifjúsági műveinek gondozása, kiadása az Ifjúsági Könyvkiadónál. A csallóközi származású, Karácsony Sándor tanítványi köréhez csatlakozó, annak pedagógiai módszereit alkalmazó és a nemzeti tehetséggondozás területén tovább gondoló alkotó 1956 októberében kísérletet tett Benedek Elek és Pósa Lajos XIX. század végén indult ifjúsági lapjának, Az Én Újságomnak a felélesztésére is - a vállalkozás egyetlen számot ért meg a forradalom leverése miatt. Komjáthy István 1956-os memoárjával ritka kortörténeti dokumentum kerül most hétről hétre az olvasók elé. OKTÓBER23.,KEDD Reggel írom még a Hortobágyot. Hangyák csatája. Nyugtalanság napok óta. Délelőtt tárgyalás. Pisti telefonon: az írószövetség elől csoport indul, tüntetés. A rádió mondta be. Elnökségi ülés. Fél 3. A menet: Tamási, Képes, Keszthelyi: kokárda, Erdős: Képes térdig érő kokárdával jár, gúnyos megjegyzés. Bem-szobor. Este. Fáklyák. A rádió előtt. Törökbálint. Szabad Nép. Tóbiás Áron. Könyvek. Éjjel 3 óra. Itthon. Géppuskatűz. OKT. 24., SZERDA Reggel, nagy fegyverzörej. A körtéren áll a tankcsata. Tankok után a Szabadság hídon át. Kálvin tér, csata. Ég a Nemzeti Múzeum, orosz tank lövedéke gyújtotta fel. Halottak a kapuk alatt. Puskás meghalt. Elterjed. Maléter. Kilián. OKT. 25., CSÜTÖRTÖK Nyugati képe. Rákóczi úti izgalom. Ávósok keresése. Autóbusz-barikád. Astoria előtt az orosz tankok lefoglalása. Halottak a Rákóczin. Telefonálni akarok Csepelre. Ávós lövöldöz a Vas utcából. Ávós teherautón jön, beszaladunk az Ady mozi mögé. Vita a Madách téren az oroszokról. Két munkás. A tankok elindulnak a Parlament felé. Vérengzés a Parlament előtt. Kimentem. Autón vissza. A sofőr leráz bennünket. A Madách tér sarkán találkozunk. Kiadóban vita Gál Alberttel. Kenyérért sorállás. Kint. Gerőt leváltották - Kádár. - Tűzzétek ki a nemzeti zászlót! - Megszűnt a statárium. - Rádió, felhívás: Tegyétek le a fegyvert! - Drukk, hogy kitartsanak! Festők. Hír: itt van Hruscsov. Rádióhírt kaptak a tankok. A HM körül tankgyülekező. Délután 1 óra. Nagy tömeg a New York előtt. Egy fiatalember a Magyar Nemzet ablakából a 16 pont megvalósítását követelte. 1.) Ruszkik haza 2.) Amnesztia 3.) Rádiót. A tömeg éljenzett. Éljen. Himnuszt és a Szózatot elénekeltük. Ledobták a vörös csillagot az Athenaeumról, és elégették az út közepén. Egy orosz tank jött. Nemzeti zászlóval mentek a fiúk. Belövés a trafik fölé. Kapuból nézte a tömeg. Százévesben ebéd. (Egyedül itt adtak, sült hús, mákos tészta.) Gál: fasiszták. - Ávósok lőttek először stb. Kenyér nem volt. OKT. 26., PÉNTEK Rózsák tere felé mentünk. Toronyban ávósok. Magyar Színház mögött. Izabella utcában álltunk. Füst jött a Híradó felől. Egy tűzoltót, aki épp a vízcsapot nyitotta, lelőttek a ruszkik. Az Angol s a Róna utcát ostromolták a ruszki tankok. Baross téren a Kerepesi-Fiumei út le volt zárva tankokkal. Angol utcai gyárban csel: nézzétek, nincs itt fegyver, lőszer, csak gatyát mutogattak, a fiúk odamentek, s lelőtték őket. Kádár: nagy beszéde. "Hazudik a rádió." Befelé a Thökölyn csoportok támadják a lőszergyárat (Angol u.). Pécsiek meg kecskemétiek jöttek be! Ávósokat keresnek. Keleti felé nem lehet menni. Aknák. Megkerülni a várost. A hidak le vannak zárva. Egyenként szállingózó felkelők a Nyugati felé. - Fekete zászlók lobognak künn. Találgatjuk, miért. Halott van a házban? Nem a Szabad Európa Rádió hívta fel rá a lakosságot? Kossuth rádióban 1 előtt 10 perccel magyar himnusz. OKT. 27., SZOMBAT Írószövetségben, Molnár Zoltán telefonál. Vita Tardossal. Máriássy Judit. Egy fiatalember, Krassó Miklós, aki Lukács Györggyel beszélt éjjel, s bement a Kiliánba, ahol falhoz állították. Déryvel beszél Tardos Nagy Imre-beszéd szövegéről. Várjuk a rádióban a tűzszüneti felhívást. Át a ligeten. Sztálin-szobor, csizmák. Amerikai leveri; mutatta a V betűt. Emberek a szobron. Falevelekben gázolunk a Gorkij fasoron. Tankok a szövetség körül. Még lövöldözés van a Rákóczin. Új kormány: Nagy I. min. elnök. Régi emberek. Eső, kenyérért, közben mondja a rádió a kormány tagjait. Bizalmatlanság. - Janza felhívása a felkelők letörésére, Károlyi-kert. Csepellel telefonon beszéltem. Félreértés. Csupa kommunista a kormányban. Megérkezett az ukrán hadosztály. OKT. 28., VASÁRNAP Esik az eső, lucskos minden. Ménesi Mártika sírja a Kálvin tér mögött. Az éjszaka nagy zajgás. A ruszkik kimentek Pestről. (A Baross térig mentem. Felkelők jöttek fegyverrel. Szabad Népben Horváth Márton.) Biztonsági tanács este. Nagy beszéde a kormánynyilatkozatról. Himnusz. "A kormány elítéli azokat a nézeteket, amelyek szerint a jelenlegi hatalmas népmozgalom ellenforradalom volna." OKT. 29., HÉTFő 8 óra, Boráros tér képe. Dánosék. Kilián-laktanya. Halott ruszkik. Ágyúk. Katonák kezén a Szabad Nép. Kiadó előtt őrség. Leverik a Szabad Nép-feliratot. Igazoltatás. Somogyiné. Visszafordultunk. A felkelők már a Nemzetiig retirálnak. De. 10 óra. Egy teherautón fegyveresek jönnek. Csata a Szabad Népért. A sörszanatóriumban várjuk ki a végét. Szónok a Nemzetinél: Mindszentyt kéri. Mészáros Ági: ameddig a szovjet csapatok Pesten vannak, ne szóljon. Kuczka. Nemzetőrség. Plakátok: Fekete tussal. Nagy Imrov, stb. A nemzetőrség szervezése. Egyetemisták karszalaggal. Ellenérzés. A magyar értelmiség felhívása. Követelések. Győri rádió felhívása: 1. szovjet csapatok kivonása, 2. többpártrendszer, 3. Kossuth adót vegyék át a magyar írók. ÁVH megszüntetése. Lapok Kossuth-címerrel. Tildy gyászos beszéde vasárnap este. Egyetemi diákbizottság felhívása. Rádió este ismételgette: VIII. kerületben megtörténik a szovjet csapatok felváltása. Hazudik a Népszava, nem kell senkinek. Várja nagy tömeg a lapokat a New York előtt: Sztrájkfelhívás. Izrael támadása. Átadni a rádiót! Guttman áruház tetejéről ávósok lövöldöztek. Leverik a Lenin körút feliratot. OKT. 30., KEDD Hannáéknál: Sarokház, a Mester u. lepedőt kiteszik. Felkelők bent. Befészkelték magukat. Az egyik tartotta magát, fejbe verték. 9 gyerek meghalt. Vettünk kókuszdiót. (Minden zárva.) Bakáts utcán mentünk. Krumplit osztották. Bakáts téri templom belőve. Kálvin téren. Rádió elé mentünk. Tele luggatva. Kossuth L. u. égettek Horizontot, felálltam az Astoria-ablakba. Sztálin-, Rákosi-kép. Verték le az üveget. Hárs László, Kajetán. Sír az Apponyi téren. Százéves. Váci utca. Égett a Haris. Égetik Marx, Lenin könyveit. Keresik az ávósokat. Für nevű párttitkárral beszéltem: Nagy Imre beszédéről és a tűzszünetről (Komjáthy - A szerk.). Lacinak már azt adták át, hogy jön Nagy Imre Csepelre. Beszélgetés a vállalatban Gergellyel, Rónaszegivel a forradalmi bizottságról. Az első lapok. Igazság. Tele röpcédulával a kirakatok Nagy Imre ellen. Hétfőn agitáció a Hétfői Újság ellen a vezércikke miatt. Nagy támogatása. Én is ellenérzéssel olvastam. Nagy lekésett, mindig utánakullog egy nappal az eseményeknek. Egyetemi Ifjúság lapja is Nagy mellett. Sztrájk indul: bányák, gyárak a szovjet megszállás miatt. Zsukov nyilatkozott: elég szovjet tank van Magyarországon, hogy elnyomja a felkelést: "nem jönnek újabb szovjet egységek". Ütik-verik a Sztálin-szobrot az Akácfa utcában. Több üzleten: "Így raboltuk ki!" - A Függetlenségben új program. Semlegesség. Madárijesztő a Baross utca sarka körül. Egyik kezében Szabad Nép, másikban zacskó szalicil. Szemüveg rajta, oldalán rohamsisak. - Tépik egymás kezéből az emberek az újságot. Még osztogatják. Függetlenség: nem ismerjük el a jelenlegi kormányt! Nem termelünk addig, amíg nem megy ki az orosz! Festés: Ruszkik, haza! Dudás felhívása, a Nemzeti Bizottság. Csüt. Kongresszusi Sportcsarnokban. Nagy nyilatkozata, koalíciós kormány alakul. Nagy tárgyalni akar a szovjet kormánnyal. Megszűnt a beszolgáltatás. Magyar Honvéd. Kedden akasztás a Köztársaság téren. Péntek. Gortvai. Robbantották az aluljárót. Ez az a nap, amikor a vállalatkapuban találkozunk. OKT. 31., SZERDA "Magyar Függetlenség" Benjámin. Reggel 6 óra. Az Én Újságom terve. Megírom a vezércikket. Reggel 8 óra, vállalatban Erdődi. Lemegyünk a nyomdába. Forradalmi Bizottság ülése. Sallay és Rónaszegi vállalják a cikket. Közben megválasztják a forr. bizottságot. Szántó T. tervet csinál, átvisszük az anyagot. Megígérik, hogy du. fél 3-ra korrektúra. Ebéd az írószövetségben. Vázsonyi E., hírek a szovjet csapat(ok) mozdulatairól. Gergellyel a nyomdában. Egyezség, hogy másnap terjesztjük. TASZSZ a szovjet csapatok kivonásáról. Mindszenty Pestre jön. Maléter a honv. miniszter. Parlament előtt tüntetés: Nagy bejelenti: felmondja a Varsói Szerződést. - Parasztpárt. Kovács: Majd az írószövetség érd. Akasztás az Aradi sarkon. Könyvek. NOV. 1., CSÜTÖRTÖK Reggel a nyomdában. Az első példányok az utcán. Gergely M. - Rádiófelvétel. Dudáséknál. - Magyar Nemzetben Igazságnál. - A kiadó felhívása. - Írószövetségben Máté György: László Gyula véleménye: korai volt. Kovács Béla: Semleges Magyarországot! Kis Újság indulása, fontos politikai összefoglaló benne. Népszava. Francia bombázások Egyiptom ellen. Mindszenty első beszéde. Ravasz L. beszél- a Mondák könyvéből. NOV. 2., PÉNTEK Az új szám tervezése - írószövetségi forradalmi bizottság megválasztása. - Irodalmi Újság, Új Magyarország. Semlegesség. - Maléter felhívása: felvenni a munkát. Eső, képzőműv. Gortvai veszekedés. Piros fürdősapka. Szabad Kossuth rádió. NOV. 3., SZOMBAT Megindul az autóbusz-forgalom. 15-ös végig megy. Takarítják a romokat. Kiliánnál. Hangszórós rádió. Új magyar kormány. Tanácskozás a vegyes biz. Biz. Tanács. Tamásit hívják a Parlamentbe. Vegye át a rádiót. Megszűnik a kötelező orosznyelv-oktatás. Elöljáróság tanács helyett. Mindszenthy újra. Maléter tárgyal az oroszokkal. NOV. 4., VASÁRNAP Hajnalban rettenetes ágyúdörgésre ébredtem. Szinte rázta-reszkettette az ablakokat. Reggel 5 óra lehetett, amikor bekapcsoltam a rádiót. Nagy Imre drámai felhívása. Utána Himnusz, Szózat. Aztán az írók felhívása. Megismertem Háy Gyula hangját. Bizakodtam, hogy a hadsereg ellenáll, s talán napokig tartja magát Pest. Künn még szürke az ég. Alig látni. Lassan virrad. Az íróasztalra az ablak elé könyvekből barikádot emelek golyófogónak. Az ágyúzás egyre erősödik. Egy zárt egység, motoros alakulat szalad végig a ház előtt. Kinyitjuk az ablakot. A szürkületben nem látjuk, kik. Vajon magyarok? Nincs zászló az autókon. Oroszok! Oroszok! Tehát mindennek vége. A rádióban géppisztolykattogás, aztán minden elhallgat. - Este rádió mellett. Szép napos reggel. Orosz tank belövi az írószövetség ablakát. FOLYTATJUK A Komjáthy által újjáélesztett gyermeklap első és egyetlen száma. A szerkesztőt később meghurcolták e kísérletért.

2006. szeptember 16. (Magyar Nemzet)

Sejtések és illúziók
Charles Gati könyve az ötvenhatos szabadságharcról.

Elkerülhető lett volna ötvenhatban a szovjet beavatkozás, ha a forradalmárok kevéssé forrófejűek, és Nagy Imre realistább alkat - állítja új könyvében az amerikai magyar professzor, Charles Gati (Vesztett illúziók Moszkva, Washington, Budapest és az 1956-os forradalom. Osiris Kiadó, Budapest, 2006). A kutató átnézhette a CIA akkori operatív anyagait, bebocsátást nyert az amerikai kormányzati archívumokba, de az olvasó - miközben élvezettel falja az alaposan dokumentált könyvet - fejében ott motoszkál a gondolat, vajon mindent megírt-e a közismerten liberális szerző, vagy csak az ő sejtéseit, illúzióit igazoló tényekből szemezgetett. A hetvenkét esztendős politológus maga is ötvenhatos menekült (távozása előtt éppen a Magyar Nemzet újságírója volt), 1957 óta él az Egyesült Államokban. A Columbia Egyetem tanára és kutatója 1972-től, a kilencvenes évek elején főtanácsadó volt az amerikai külügyminisztériumban, majd professzora lett a John Hopkins Egyetem Európa-tanszékének. A Vesztett illúziók egyszerre öt nyelven (a magyar mellett angolul, lengyelül, oroszul és szlovákul) jelent meg. Könyve legnagyobb vitát kavaró megállapításait maga foglalta össze a Népszabadságnak adott interjújában: "A körülbelül tizenötezer bátor felkelő olyan célokat tűzött maga elé, amelyeket a szovjet birodalom nem tudott elfogadni. A másik tényező, hogy a forradalmi kormány vezetői érett politikus létükre képtelennek bizonyultak realista célok kitűzésére rávenni az ifjú és heves forradalmárokat. A harmadik pont a szovjet döntéshozatali folyamat árnyaltabb megközelítése. [-] Október 30-án, mint ezt levéltári forrásokból magyar, amerikai és orosz történészek már megírták, a szovjet pártelnökség egyhangúlag a beavatkozás ellen szavazott. A negyedik tényező az Egyesült Államok és a Szabad Európa Rádió szerepe, amelyről részletesen és sokkal kritikusabban írok, mint előttem mások." A valóban érdekfeszítő könyv legérdekesebb része a CIA, vagyis az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség operatív dokumentumaiban való kutakodásnak az eredménye: a magyar forradalom idején a szervezetnek egyetlen alkalmazottja volt Budapesten, az amerikai követség magyarul tudó munkatársa, aki más beosztása miatt nem ért rá a titkosszolgálatnak dolgozni. Kiderül, hogy az USA-nak semmiféle elképzelése nem volt arról, mit is kellene tennie az események nyomán - még a szovjet nagykövetségre is bekopogtak megkérdezni, hogy "mi is történik Budapesten". Az erős washingtoni befolyás alatt álló Szabad Európa Rádió ugyanakkor folyamatosan abba az illúzióba ringatta a harcoló magyarokat, hogy megéri kitartaniuk, mert küszöbön a nyugati beavatkozás. A szerző egy korábbi tanulmányában azt írja: "Habár az Orbán Viktor miniszterelnök kormánya által szponzorált 56-os tanulmányok is bátor emberként, hazafiként jellemzik Nagy Imrét, legközelebbi munkatársairól megfeledkeznek, azért, hogy úgy írhassák le a forradalmat, mintha az kizárólag a szovjet imperializmus elleni hazafias felkelés lett volna. 1956 persze csakugyan hazafias felkelés volt Moszkva uralma ellen, de az is tény, hogy nagyrészt volt moszkoviták és azok szimpatizánsai készítették elő, már 1953-tól kezdve." Ez a gondolat többször visszaköszön a könyvben, Gati ugyanis nem győzi hangsúlyozni, hogy a forradalmárok nem akartak szakítani a szocializmussal, mindössze emberarcú változatára akarták cserélni egy független Magyarország keretei között. A szerző úgy gondolja, '56-ban a Szovjetuniónak érdeke lett volna átértékelni a "táborral" való kapcsolatát, így nem tartotta feltétlenül szükségesnek a katonai beavatkozást. Erre a legfőbb bizonyíték, hogy október 30-án a szovjet kommunista párt politikai bizottságának tagjai elvetették a beavatkozást, de aztán másnap - Gati szerint a Köztársaság téri események hatására is - meggondolták magukat. A forradalmárok túlságosan is forrófejűek, maximalisták voltak, és ez vezetett a teljes bukáshoz. Gati illúziókat kerget, vonhatjuk le a tanulságot, hiszen forradalmároktól önmérsékletet várni olyan, mintha a tűztől azt követelnénk meg, hogy ne égessen. Az emberek azért mentek az utcára, mert elszakadt a cérna, elegük volt a szovjet elnyomásból és a kommunisták gazemberségeiből. Azt állítani, hogy csupán humánus szocializmust akartak, enyhén szólva is kegyeletsértő azok iránt, akik életüket adták a szabadságért. A "mi lett volna ha" jellegű gondolatkísérleteknek pedig nincs túl sok értelmük, arról nem is beszélve, hogy a Szovjetunió semmilyen típusú kiugrási modellt nem engedélyezett a nyolcvanas évek végéig sem nekünk, sem a cseheknek vagy a lengyeleknek.

2006. szeptember 16. (Magyar Nemzet)

Retusált forradalom
Zászlósúrból zászló: ezerkilencszázötvenhat - Mindszenty nélkül

Mindszenty József szálka volt a hazai baloldal szemében 1919-ben, 1948-ban, 1971-ben - s napjainkban is az. Nemrégiben Donáth Ferenc nehezményezte egy cikkében, hogy Mindszentyt 1956-tal kapcsolatban lényeges tényezőként említik a jobboldalon. A bírálatok hátterében az a kimondatlan vélekedés áll, hogy a "jó kommunisták elűzték a rossz kommunistákat" '56-képébe Mindszenty nem fér bele. Túlságosan nehéz lenne kommunistát faragni belőle. Persze nem a bíboros személye a probléma igazi forrása, hanem az a balszerencsés véletlen, hogy 1988 után a baloldali politika rákényszerült 1956-ról alkotott korábbi nézeteinek teljes átértékelésére. E fájdalmas műveletet a "párt" és a nép teljes egységének eszméjét felelevenítő gondolattal tették elviselhetőbbé, amelynek lényege, hogy voltaképpen nem a hazai baloldal, hanem maga a magyar társadalom értékeli át a rendszerváltás éveiben 1956 szerepét. A színjáték hitelesítéséhez felhasználták az MTA-t is, amely a "tudományos hátteret" biztosította a szemléletváltás szükségességének bizonyításához. A vajúdás meglehetősen hosszú volt. Berecz János 1985. november 4-én Szolnokon elmondott beszédének summája, mely szerint nem kell átértékelni 1956-ot, azt mutatja, hogy e probléma már akkor felvetődött. Amikor 1989 februárjában az MSZMP központi bizottsága a történelmi albizottság javaslatára kinyilatkoztatta, hogy 1956-ban népfelkelés tört ki, amelyben később felerősödtek az ellenforradalmi törekvések, voltaképpen csak kicsit finomítottak a korábbi állásponton. E bonyolult manőver legfőbb értelme pedig a tényleges felelősség eliminálása volt, nehogy "árokásás" ossza szét a társadalmat tettesekre és áldozatokra. Mindszenty szerepének megítélésével sem volt addig probléma. Hollós Ervin például Kik voltak, mit akartak? című emlékezetes propagandakiadványának hetedik, Mindszenty szerepe című fejezetében kemény szavakkal leplezte le a fekete reakció fejének tekinthető bíborost, aki csak október 31-én tért vissza fogságából Budapestre, ám ekkor azonnal intézkedni kezdett. Eléggé el nem ítélhető módon gyászmiséket tartatott a halottakért, "követségek egész sorát" fogadta, Washingtonnal telefonált, külföldi újságíróknak németül nyilatkozatot adott, és követelte, hogy az oroszok azonnal vonuljanak ki az országból. Mindez valóban felháborító lehetett Hollós Ervin és a Magyar Szocialista Munkáspárt számára. Természetesen az MSZMP nyolcvanas évekbeli főideológusának, Berecz Jánosnak sem okozott különösebb fejtörést Mindszenty elítélése, amikor hírhedt könyvét, az Ellenforradalom tollal és fegyverrel című propagandakiadványt készítette. "Az ellenforradalom második szakaszában - írta a több kiadást megélt könyvben - Mindszenty bíboros volt a legreakciósabb erők tömörülésének központja. Mindszenty volt a külső és belső restaurációs erők reménye és jelképe. ő ezt örömmel vállalta is. Mikor október 30-án kiszabadult fogságából, így nyilatkozott: 273ott fogom folytatni, ahol nyolc évvel ezelőtt abba kellett hagynom253. Akkor pedig a szélsőségesen reakciós erők, a társadalmi haladás, a szocializmus elvakult ellenségeinek szellemi vezére, politikai zászlóvivője volt." Ez, bármekkora hazugság is, önmagában mégis következetes, koherens világkép. Amikor azonban az ellenforradalomból először óvatosan népfelkelés, majd forradalom lett, megváltozott a helyzet. Nagyon egyszerű lett volna, ha gyorsan átcímkéznek mindent, és a korábbi reakciós árulókból hősök lesznek, a "munkás-paraszt" hatalmat védő "hősökből" árulók. Ez azonban több szempontból sem volt lehetséges. Részint azért, mert a párt nem határolódhat el saját múltjától, mivel tagságának jelentős része kompromittálódott. (Ha mással nem, hát azzal, hogy a forradalom leverésében tevékenyen részt vállaló elődpártnak, a hajdani MSZMPnek is tagja volt.) Részint pedig azért, mert már nem lé vén teljesen egyedüli ura a véleményformálásnak, nem volt meg az a lehetősége, hogy a számára nemkívánatos részleteket maradéktalanul kiretusálja a képből. Érdekes és nagyon jellemző azonban, hogy ez a szándék ma is könnyen tetten érhető. De ne gondoljuk, hogy csupán a legprimitívebb brosúrairodalom vélekedett így Mindszenty szerepéről. A Balogh Sándoráltal szerkesztett Magyarország a XX. században című összefoglaló kézikönyvben Izsák Lajos 1985-ben a következőket írta: "Az, hogy hová jutott az ország és maga Nagy Imreis ezzel a 273nemzeti egység253 politikájával, s hogy valóban fennáll a tőkés restauráció veszélye, az emberek előtt leginkább Mindszenty József 1956. november 3-i rádióbeszéde alapján vált eléggé nyilvánvalóvá. Mindszenty bíboros e beszédében ugyanis bejelentette, hogy nem ért egyet az új kormánnyal sem. Félre kell állítani és felelősségre kell vonni mindazokat, akiknek a 273bukott253 rendszer létrehozásában és fenntartásában bármilyen részük volt. Az ország társadalmi rendjét a magántulajdon alapjára kell helyezni, és vissza kell állítani a konzervatív egyház régi szerepét is." A megállapítások egy része - de nem az egész - természetesen igaz, szinte csak a hangsúlyok, az idézőjelek silányítják az idézetet hiteltelen propagandává. Számunkra a lényeg azonban nem ez, hanem Mindszenty szerepének módosulása a hivatalos ideológiában. Ugyanis már ekkor egyre jobban megerősödött az a nézet, hogy 1956. október 23-án a sztálinizmus hibái és a szektás pártvezetés tévedései miatt jogosan kezdődött tüntetés, ám az események egyre inkább a szélsőjobb térnyerése felé sodorták az országot, szembefordítva a szocializmus építésével. Mindszentynek tehát itt kerestek helyet. Hasonlóan vélekedett Mindszenty szerepéről Balogh Sándor is számtalan művében, amelyeket Mészáros István A hazai történettudomány 1948-1992 közötti Mindszenty-képe (1992) című összefoglalásában sorolt fel részletesen. Baloghnál Mindszenty még a nyolcvanas években is "népellenességéről hírhedt hercegprím*s", aki 1956-ban Felsőpetényben "megérdemelt büntetését töltötte". Érdekes, hogy Balogh Sándor felfogása a rendszerváltozás után sem sokat változott, mindössze a korábban megjelent kirívó hazugságokat korrigálta. Az Eszméletben megjelent tanulmányában például végre helyre tette a bíboros földreform-ellenességét, csupán a bocsánatkérés maradt el a korábbi "tévedés" miatt: "1956. november 3-án rádiószózatot intézett a nemzethez. Igaz, nem az egyház nagybirtokait, hanem csupán intézményeit követelte vissza, kultúrnacionalizmust hirdetett, és kilátásba helyezte a 273bukott rendszer örököseinek253 felelősségre vonását." A földosztással kapcsolatos hazugságot egyébként már nem sokkal a forradalom után kiagyalták, s történészek egész sora vette át a pártvezetés által sulykoltakat. A Magyar Nemzet 1957. január 19-i számában azt olvashatjuk, hogy Münnich Ferencamerikai újságírók Mindszenty helyzetét firtató kérdésére az alábbi szemforgató nyilatkozatot tette: "Mindszenty az ellenforradalom alatt a rádióban követelte vissza a felosztott földeket, a kapitalizmus visszaállítását. Ha Mindszenty a követséget elhagyná, meg kellene védenünk őt a parasztság haragjától." Persze a szocializmus történészei gúzsba kötve táncoltak - bár e mutatvány nem volt kötelező. Lehetetlen nem észrevenni például Gergely JenőA katolikus egyház Magyarországon 1944-1971 című, 1985-ben megjelent kötetének megfogalmazásában, hogy amikor számtalan csúsztatással jellemzi Mindszenty és a katolikus egyház 1956-os tevékenységét, a bíboros megnyilvánulásainak elítélésével az egyházat védi: "A lelkészkedő papság döntő többsége az érsekhez [Grősz József] hasonlóan nyugalomra intett, igyekezett távol tartani magát az ellenforradalmi akcióktól. Az egyház így nem vált az ellenforradalom szervezőjévé vagy vezetőjévé-" Gyurkó László hírhedt 1956 című könyve tulajdonképpen átmenet volt a hatvanas évek unos-untalan sulykolt ideológiája és napjaink baloldali Mindszentyellenessége között. Gyurkó értelemszerűen nem akarta felmenteni Mindszentyt a korábbi súlyos vádak alól, ugyanakkor jelentéktelen, ám szélsőséges embernek igyekezett bemutatni a hercegprímást. "Az egykori zászlósúrból zászló lett; a sajtó többet foglalkozott vele, mint a többi politikussal összesen" - írta némi értetlenséggel. Mindszenty beszéde szerinte súlyos csalódást keltett elsősorban a baloldali hallgatóság körében, és a hercegprímás politikusként, nem pedig egyházfőként beszélt. Gyurkó megengedte magának azt a korábbi gyakorlatban teljesen ismeretlen "luxust", hogy Mindszenty beszédének egyes részleteihez elismerő kommentárokat fűzött. Persze 1987-ben azért ez elsősorban nem bátorság kérdése volt. Ezt írta a beszéd vallásszabadságra vonatkozó részéről: "A szabad vallásoktatás jogos kívánság; az egyház intézményei és társulatai, melyeket a felszabadulás után betiltottak vagy feloszlattak, zömmel szélsőségesen retrográd szervezetek voltak, a Horthy-korszak képződményei." A Mindszenty 1956-os tevékenységének jelentéktelenségét hirdető Gyurkó egy közelmúltban megjelent cikkében azzal színesítette tézisét, hogy a bíborosból voltaképpen csak a Szabad Európa Rádió csinált hőst 1956 után, méghozzá azzal a szándékkal, hogy Nagy Imre szerepét kisebbítse. "Kiadták az utasítást: 273Felépíteni Mindszentyt!253 És a SZER - a forradalmat pártolva - felépítette." A magyarországi szocializmus bukásának előestéjén jelent meg az MSZMP "történelmi albizottságának" tanulmánya az egyre mélyülő válság vélt történelmi hátteréről a Társadalmi Szemle különszámaként. Az írás, melyet azzal a záradékkal hoztak nyilvánosságra, hogy nem tekinthető az MSZMP-kb állásfoglalásának, lényegében csak nagyon csekély elmozdulást jelentett 1956 értékelése terén. "Az üzemekben és az utcán nagy szerepet játszottak a deklasszálódott, korábbi pozícióikból kiszorított, továbbá a börtönökből kiszabadult, revánsvágyó, lincselő (részben lumpen) elemek is" - írták a szerzők. A tanulmány nem sok újdonságot jelentett Mindszentyvel kapcsolatban sem, legföljebb a korábbi pártirodalomban megszokott pejoratív jelzőket hagyta el. Az a nézet, mely szerint Mindszenty rádióbeszédében elhatárolódott Nagy Imrétől, túlélte a fordulatot, és időről időre felbukkan, sőt a legendás, 1958-ban Párizsban Albert Camuselőszavával és Fejtő Ferencutószavával kiadott La vérité sur líaffaire Nagy című kötetben is olvasható. Az igazság a Nagy Imre-ügyben című, 1989benKenedi Jánosszerkesztésében Budapesten is megjelent kiadásában ez áll: "Ezzel szemben tény, hogy ugyanebben a beszédében a hercegprímás igen kevés rokonszenvet mutatott a fennálló kormány vezetői iránt, akiket a 273bukott rendszer részeseinek és örököseinek253 nevezett." Nem tudni, milyen forrásokból dolgozott, aki ezt a megállapítást tette, hiszen tény, hogy a beszéd szövegéből semmilyen módon nem következtethetünk sem a kormány, sem Nagy Imre elítélésére. Nem véletlen azonban, hogy ez az elgondolás mind a mai napig különösen kedves azok számára, akik 1956-ot alapvetően baloldali megmozdulásnak, "reformkommunista forradalomnak" akarják látni, hiszen Nagy Imre kormányának személyi összetétele legalábbis nagyon heterogén volt: Apró Antaltól Molnár Eriken keresztül Kádár Jánosig számtalan súlyosan kompromittálódott politikus szerepel a névsorban. Ugyanakkor Az igazság a Nagy Imre-ügyben című kötet tényként megállapítja: "Mindszenty hercegprím*s reaktiválódása a forradalom napjaiban széles körű tömegkövetelés volt, különösen a katolikusok részéről. A lelkek lecsillapítására törekedve a Nagy Imre-kormánynak számolnia kellett ezzel a követeléssel." Akik 1956. november 3-án este 8 órakor bekapcsolták a rádiójukat, ezt hallhatták: "Szabad Kossuth rádió, Budapest és szabad Petőfi rádió, Győr! Kedves hallgatóink! Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása szózatot intéz a világhoz és a magyar néphez." Ez után következett a teljes terjedelmében hosszú ideig nem idézett, jóllehet a magyar közelmúlt történelme szempontjából kulcsfontosságú beszéd. Ennek vonatkozó részlete a következő: "Új, visszaélésmentes választás szükséges, amelynél minden párt indulhat. A választás történjen nemzetközi ellenőrzés mellett. Én pártokon kívül és állásom szerint felül is vagyok és maradok. Figyelmeztetek ebből a tisztemből minden magyart, a gyönyörű egység októberi napjai után ne adjanak helyt pártviszályoknak és széthúzásoknak. Ennek az országnak sok mindenre van most szüksége, de minél kevesebb pártra és pártvezérre. Maga a politizálás is ma másodrendű ügy, a nemzet léte és a mindennapi kenyér a mi gondunk. A bukott rendszer örököseinek eddigi visszatekintő leleplezései feltárták, hogy a törvényes felelősségre vonásoknak minden vonalon, éspedig független és pártatlan bíróság útján kell bekövetkezniük. Magánbosszúkat el kell kerülni és ki kell küszöbölni. A bukott rendszer részesei és örökösei külön felelősséget viselnek saját tevékenységükért, mulasztásukért, késedelemért vagy helytelen intézkedésekért egyaránt-" Természetesen az "én pártokon kívül és állásom szerint felül is vagyok" kijelentést elég nehéz aktív politizálásként értelmezni, és a Nagy Imrétől való elhatárolódás is meglehetősen áttételesen következtethető csak belőle. Ráadásul a bíboros tárgyalásai, valamint az Em lékiratok szövege sem erősíti meg ezt a hipotézist, a rendszerváltás után mégis ez lett az ötvenhat kapcsán megfogalmazott Mindszenty-bírálat sarokpontja. Ahogyan korábban Nagy Imre támogatása, úgy most a tőle való elhatárolódás a vád. Természetesen egyik megállapítás sem igaz. A Népszabadság 1994. október 22-én megjelent Ötvenhat szócikk 1956-ról című összeállításában Mindszenty Józseffel kapcsolatosan idézték Bibó István viszszaemlékezését: "Három momentumra emlékszem: megkérdezte, hogy rokona vagyok-e Bibó Lajosnak,akinek ő az Anyám című regényét olvasta. Mondtam, hogy nem vagyok. Aztán megkérdezte - hogy megvetés volt-e ebben, vagy nem, azt nem tudom, csak azt kérdezte -: ön melyik pártárnyalathoz tartozik. Ami körülbelül annyit jelentett, hogy ő az összes létező pártokat a kommunista párt árnyalatainak tekintette. És végül megkérdezte, hogy tulajdonképpen ki ez a Nagy Imre, amin enyhén elképedtem, mert ez alatt a három nap alatt, amióta ő kiszabadult, ha valamiről, hát egy dologról kellett volna tájékozódnia, tudniillik hogy ki az a Nagy Imre." Kenedi János november 4-én hosszas bírálattal reagált a Népszabadság összeállítására. Ügyesen összefoglalta a Mindszentyre vonatkozó, Bibótól származó idézetet, majd levonta a következtetést: "A legitimista bíborost inkább a Kádár-korszak propagandistái hozták összefüggésbe a forradalommal, semmint Mindszenty maga." Néhány év alatt ilyen messze került az általa szerkesztett Az igazság a Nagy Imre-ügyben című könyv megállapításától, amely szerint Mindszenty reaktiválódása "széles körű tömegkövetelés volt". Úgy látszik, ez a nézet tarthatatlan lett: a bíboros személye egyre kényelmetlenebbé vált a két irányból induló s napjainkban összeérni látszó baloldali 56-szemléletben. Akár szimbolikusnak is tekinthetjük, hogy az Élet és Irodalomban tavasszal lezajlott Aczél Endre-Kasza László pengeváltás Mindszenty vatikáni megítélésével kapcsolatban a lényeget tekintve nagyon hasonló dolgokat állított. Az utolsó hercegprímás 1956-os tevékenységéről folytatott vita legszomorúbb következménye az igazságnak a napi politikai érdekek oltárán való feláldozása. Pontosan olyan módon, azokkal a technikákkal, melyekkel Litván György (Mítoszok és legendák 1956-ról) vagy Donáth Ferenc(56 öröksége) vádolja a jobboldalt. "A Fidesz közeli forradalomfelfogás vallásos mázú; Mindszenty panteonját a Terror Háza kínálja, azt a látszatot keltve, mintha személye és mondandója a forradalom lényegi eleme, nem csak egy részlete lett volna" írta Donáth. Hasonlóan vélekedett Litván György is, amikor le akart számolni a "polgári forradalom" mítoszával. Igaz, Litván egy másik írásában elismeri azt is, hogy Mindszenty József egyike a " forradalom szimbolikus főalakjainak", a lényeg azonban az, hogy ebben az interpretációban az egyik oldalon a megfellebbezhetetlen igazság, a másikon a sanda politikai hazugság vagy részigazság áll. Úgy látszik, nincs új a nap alatt. A technika túlságosan is ismerős, akár 1956-tal, akár Mindszenty bíborossal kapcsolatban. Mindszenty József síremléke Esztergomban a forradalom szimbóluma.

2006. szeptember 18. (Népszabadság)

Schengen, euró és 1956

A visegrádi négyek államfői ragaszkodnak ahhoz, hogy országaik az eredeti ütemtervnek megfelelően legkésőbb 2007 októberében csatlakozhassanak a schengeni rendszerhez.
Követelik azt is, hogy az euró bevezetésével kapcsolatban ugyanolyan kritériumokat érvényesítsenek, mint egykor a régi tagországokkal szemben - hangsúlyozta teljes egyetértésben Sólyom László magyar, Lech Kaczynski lengyel, Ivan Gasparovic szlovák és Václav Klaus cseh elnök azon a nemzetközi sajtótájékoztatón, amelyet a Prágához közeli Lányban megrendezett kétnapos csúcstalálkozójuk végén tartottak. A magyar államfő szerint a visegrádiaknak kellő önbizalommal kell érvényesíteniük közös érdekeiket. - Ezek között Schengen mellett kiemelt helyen szerepel az amerikai vízumkényszer eltörlésének az igénye mind a négy ország polgáraival szemben - hangsúlyozta Sólyom László. A vendéglátó államfő leszögezte: a visegrádi közösség immár nem üres halmaz, amelyet csupán a földrajzi közelség, a közös félmúlt és az új uniós tagságnak a ténye köt össze. Immár érdekeink is közösek, s ezeket kellő formában, és ha szükséges, akkor erőteljes hangnemben kell kinyilvánítanunk. Ivan Gasparovic kifejtette: a visegrádi együttműködés életképességének egyik bizonyítéka, hogy Ausztria, Szlovénia, legújabban pedig Románia és Bulgária is élénken érdeklődik a tagság iránt.
A nemzetközi sajtótájékoztatón bejelentették azt is, hogy az államfők érintőlegesen foglalkoztak a Szlovákia és Magyarország között kialakult feszültséggel is. Sólyom László és Ivan Gasparovic újra megismételte, hogy a kölcsönös bizalmatlanság, a vélt és valós sérelmek fokozatos feloldása érdekében először a besztercebányai Bél Mátyás Egyetemen, majd valamelyik magyarországi felsőoktatási intézményben rendeznek vitafórumot a két nemzet közös történelméről. Václav Klaus kifejtette: - Prága különösen érdekelt a Csehország keleti határától nem messze tapasztalható indulatok csitításában. - Nehogy már bármilyen szikra lángra kapjon, mert ilyesmi nagyon gyorsan terjed tovább, más országokba is - mutatott rá a cseh elnök.
Bejelentették azt is, hogy a legközelebbi elnöki találkozó házigazdája jövőre Magyarország lesz, de a visegrádi országok államfői már néhány hét múlva találkoznak, mert Budapesten leróják kegyeletüket az 1956-os forradalom hősei előtt, s részt vesznek az emlékünnepségeken.

2006. szeptember 18. (Kisalföld)

Egyháziak a forradalomban és a megtorlás idején

Veres András szombathelyi megyés püspök pénteken Mosonmagyaróváron a Barankovics Akadémián 1956 egyházi megítéléséről tartott előadást. A Kisalföldnek elmondta: a győri egyházmegyéből a megtorlás idején 25, országosan 176 egyházi személyt börtönöztek be. - A köztörténet 1956 eseményeiből egyházi oldalról leginkább Mindszenty József kiszabadítását és november 2-i beszédét ismeri. A katolikus egyház tagjai milyen szerepet játszottak a forradalomban?
- Sokfélét, ám elöljáróban el kell mondanom, hogy a forradalom általában az egyház szemszögéből nem mindig örvendetes esemény, hiszen nem- egyszer súlyos erőszakhoz vezet, s olykor demagóg módon egyházellenességbe fordul. 1956 azonban - néhány eseménytől eltekintve - az egyház által is elfogadható, hiszen békés megmozdulásnak indult. Ám sajnálatosan a sortüzek következtében - például Mosonmagyaróváron is - ártatlan emberek életét oltotta ki. Mivel óriási igazságtalanságokat próbált megoldani 1956 forradalma, a papok sok helyütt részt vettek a munkás- és nemzeti tanácsok munkájában. Számos esetben a papok akadályozták meg a lincseléseket türelemre, megbocsátásra intve. A véres helyszíneken segédkeztek a betegek ápolásában, a gyászolók vigasztalásában. Ám a fővárosi központi szeminárium kispapjai közvetlenül is részt vettek a forradalomban. Egyrészt kettesével járták Budapestet, felkeresve az ellátandó sérülteket, ugyanakkor megszervezték paptársaik betegellátó munkáját is. Ezenfelül mivel a szomszédos jogi karra fészkelték be magukat a forradalmi fegyveresek, a szeminárium konyhájáról vitték nekik az ételt. A szovjet bevonulás után pedig a forradalmárok közül többeket reverendába öltöztetve menekítettek ki az épületből. Egy másik jellegzetes példa: október 24-én reggel a piaristák budapesti, Mikszáth téri rendházába vitték át a rádiónál elfogott ávósokat. Ekkor a házfőnök bement hozzájuk, s arra kérte őket, hogy ne forduljon magyar magyar ellen. Ez elég volt ahhoz, hogy már délre mindenki szabadon elhagyhatta a rendházat.
- Milyen mértékű megtorlás érte a magyar katolicizmust forradalmi szerepéért?
- A győri és a szombathelyi egyházmegye területén volt a legtöbb megtorlás, hiszen itt győzött leggyorsabban a forradalom, s itt emeltek legtöbben szót az egyház szabad működéséért s a szabad vallásgyakorlásért. A győri egyházmegyéből 25 papot börtönöztek be, országosan pedig 176 egyházi személyt hurcoltak meg. Az ellehetetlenítés, megfélemlítés még évtizedekig eltartott, hiszen csak 1975-ben engedték szabadon az utolsó papot.
- Ezzel együtt meglehetősen ellentmondásos volt a Vatikán és a Kádár-rendszer viszonya. Például Mindszentyt az amerikai követségről akarata ellenére menekítették Bécsbe, s kénytelen volt lemondani prímási címéről is. Ugyanakkor hivatalosan mind a magyar egyház, mind Róma elfogadta Lékai László esztergomi érsekségét...
- A bíboros úr azzal a tudattal hagyta el a nagykövetséget az amerikaiak sokszoros sürgetésére, hogy ő marad az esztergomi érsek. Információim szerint Rómában a tárgyalások nyomán VI. Pál pápa arra kérte őt, hogy fogadja el fölmentését. Ezt Mindszenty bíboros úr érthető módon nehéz szívvel fogadta, hiszen addigi helytállása kérdőjeleződött volna meg. Ezért is költözött Rómából Bécsbe. Nyilvánvaló, hogy a Vatikán egyfajta modus vivendit, kiegyezést próbált találni a kelet-európai kommunista kormányokkal. Ezért kereste azt a személyt, akivel ez megvalósítható volt. Így került sor Lékai bíboros úr kinevezésére. Azt gondolom, hogy Mindszenty bíboros urat a kitartása és hűsége vértanúvá tette. Reményeink szerint az egyház ezt azzal fogja méltányolni, hogy belátható időn belül boldoggá, majd szentté avatja - vélekedett Veres András.

2006. szeptember 18. (Népszava)

Múzeum lesz a Sziklakórházból
Hatalmas tömegek a hétvégén a Kulturális Örökség Napjain

Évek óta látogatótömegekkel kell megküzdenie annak, aki a hazai műemlékvédelem egyik legnagyobb ünnepére, az örökségvédelmi napokra kíváncsi. A rendezvénysorozatot külföldi mintára honosították meg, és célja, hogy elzárt épületek, létesítmények is megnyílhassanak a nagyközönségnek. Az idei rendezvénysorozat a szocialista realizmus építészeti korszakának állított emléket, az 56-os forradalom idei évfordulójának tiszteletére. A hétvégén az egyik legtitkosabb létesítménybe, a Budai Vár alatt húzódó Sziklakórházba látogattunk.
Az örökségvédelmi hétvégéről már tényleg nem gondolná az ember, hogy olykor futbalmeccshez hasonlít (a legmegsemmisítőbb megnevezés manapság), vagy stílusosabban várostromra. A rendezvénysorozat keretében kivételesen megnyitották a budai várbarlangban található Sziklakórházat, a hírre pedig tömegek lepték el a bejáratot a hétvégén.
A szervezők nem ki meglepetésére, hisz a legmerészebb álmukban sem gondolták, hogy ekkora sokaságot vonzanak a mélyben húzódó bunkerkórház titkai. A létesítmény mindenesetre érdemes a figyelemre. A Budai Vár alatt cirka kétezer hasznos négyzetméteren húzódnak termei, végeláthatatlan folyosói, aprócska kamrái egy kórháznak. A második világháború idején kórtermeket, műtőt, kötözőt, gépházat és megannyi helyiséget alakítottak ki a vár alatt húzódó barlangrendszerben, hogy a sziklába vájt üregek biztonságos fedezéket nyújtsanak az egyre közelgő front sebesültjeinek.
Sehol nem jó betegnek lenni. De a hevenyészett séta alkalmával mindenki megérezhette, milyen sors várt azokra a szerencsétlenekre, akik fénytől elzárva, ritka szellőzéssel, zúgó aggregátorok között borzalmas sebesülésekkel, vér vizelet, izzadságszagban reménykedtek a felgyógyulásban. A második világháború végnapjaiban a körülbelül kétszáz fős létesítményben elképesztő zsúfoltság uralkodott: egyes becslések szerint hatszázan is szorongtak a szűk járatokban.
"A reménytelen eseteket a németek kidobták a hóba, ott ugyanis nem büdösödtek tovább" - mesélte egy idős hölgy, akinek bátyja itt vesztette életét a második világháborúban. A jelenlevők között néhányan még emlékeznek a régi tragédiákra. "Nemhogy az aggregátor nem működött, de lámpással világítottunk" - mesélte másvalaki. Egy hölgy tudni vélte azt is, hogy itt még 1956-ban is kórház működött.
Tény, hogy a hidegháború idején az ország akkori vezetése látott fantáziát a Sziklakórházban. Úgy hitték, az üreget ölelő hatalmas sziklatömeg megvéd még az atomtámadástól is, és szűrőberendezéssel látták el a kórházat. Igyekezetek felújítani, korszerű orvosi berendezésekkel, műtővel, altatógépekkel ellátni a második világháborús létesítményt. A Sziklakórház ma a föld mélyében húzódó senkiföldje. Tulajdoni lapja nincs, elvileg a János kórház kötelékébe tartozik, de mit kezdhetne egy kórház a sziklába vájt hatalmas bunkerrendszerrel, amely a második világháború szenvedéseinek volt tanúja?
A Hadtörténeti Múzeum manapság állandóan nyitva tartó múzeumot szeretne létesíteni a hűvös sziklafalak között - meséli kérdésemre dr. Holló József Ferenc altábornagy, az intézmény főigazgatója. A létesítendő múzeum a korabeli kórházrendszereket, katonai egészségügyet, gyógyítási szokásokat lesz majd hivatott bemutatni. Természetesen rengeteg egyeztetésre lesz még szükség az egészségügyi, kulturális, honvédelmi minisztériummal, meséli a tábornok, de remélhetőleg egy, két éven belül már nagyközönség is láthatja. A Sziklakórház - köszönhetően a vár alatt húzódó kiterjedt barlangrendszernek - a Hadtörténeti Múzeumból is megközelíthető lesz majd.
Nemcsak a hétvégén, a Kulturális Örökség Napján nyitja majd meg néhány órára nehéz vaskapuit. Persze, a rendezvény célja éppen ez volt, hogy ráirányítsa figyelmünket múltunk titkos, ismeretlen emlékhelyire. Vajon míg a Budai Várban, a Lovas utcában sétálunk, hányan gondoljunk, hogy a 4/c alatt hatalmas kétezer négyzetméteres bunkerkórház húzódik, amelyik ma is működőképes, műtője ma is tudná fogadni a betegeket, aggregátorai ma is bőven termelnék az áramot. Valószínűleg kevesen. Reméljük, hogy ezeket az aggregátorokat sohasem kell majd üzembe helyezni és rendeltetésszerűen használni...

2006. szeptember 18. (Kisalföld)

Végül győzött a jobbik

Kárpáti György Győrbe látogatott, hogy megnyissa az 1956-os forradalom és olimpia emlékére nyílt tárlatot.
"Mindig szeretek Győrbe jönni, ebben a városban ugyanis van egy zöld-fehér színű egyesület, olyan színű, amilyen az én klubom, a Ferencváros, melynek hatvanegy éve vagyok a tagja" - köszöntötte pénteken dr. Kárpáti György a szabadhegyi művelődési központban az érdeklődőket. A háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó azért látogatott Győrbe, hogy megnyissa az 1956-os forradalom és olimpia emlékére nyílt tárlatot. Mindenki Gyuri bácsiját a "melbourne-i vérfürdőről" és aktuális ügyekről is kérdeztük.

- Az ötvenhatos melbourne-i játékokon úgy nyertek aranyérmet, hogy a torna alatt összesen egy gólt kaptak, holott az olimpia előtt három hétig nem edzettek. Hogy sikerült ez a bravúr?

- Úgy voltunk vele, ha már egyszer kínkeservesen kiutaztunk Ausztráliába, akkor minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy bebizonyítsuk: Magyarország továbbra is sportnagyhatalom az ötkarikás játékokon. Az októberi forradalom miatt kalandos úton jutottunk ki Melbourne-be. Először úgy volt, nem is mehetünk, tíz nap után azonban mégis elindultunk Prágába. A cseh fővárosban újabb tíz napot vesztegeltünk, ráadásul az ottani edzőtáborban minden volt, csak úszómedence nem. Ennek ellenére azt nem mondanám, hogy hasztalanul töltöttük volna a prágai napokat. Tekintettel, hogy Papp Lacinak meg edzőpartnere nem volt, ameddig bírtuk a pofonokat - körülbelül két-három percig -, mi öklöztünk vele.

Rémhírek Puskás haláláról
- Melbourne-ben mit tudtak az otthoni eseményekről, a forradalom leveréséről?

- Eleinte konkrétumokat alig, inkább csak sejtettük, hogy nagy baj lehet. Aztán az olimpia végére a lapok nap mint nap közölték a szomorú magyarországi híreket. Akadt köztük egyébként rémhír is bőséggel, a mai napig őrzöm azt az ausztrál újságot, amelynek a címlapján a következő szerepelt: "Puskást lelőtték a magyar forradalomban!"

- Ilyen körülmények között játszották az oroszok elleni, "melbourne-i vérfürdőként" elhíresült elődöntőt. Mi igaz azokból az anekdotákból, hogy a mérkőzés alatt szándékosan bosszantották az oroszokat, s hogy azt a szovjet játékost, aki elvesztette a fejét, s megütötte Zádort, Gyarmati végig azzal cukkolta, hogy "a mamája is biztos olyan ronda, mint ő"?

- Az első sípszótól Zádor arculcsapásáig ment a heccelés a vízben. Azt nem állítanám, hogy szándékosan hergeltük volna az oroszokat - sőt, az orosz pólósokat anno mi tanítottuk meg vízilabdázni, nem voltunk tehát velük rosszban -, egyszerűen a forradalom miatt felfokozott állapotba kerültünk, s nem tudtuk, vagy nem is akartuk kiverni a fejünkből, hogy az oroszok melegítőjén ugyanaz a CCCP felirat állt, mint a hazánkat megszálló tankokon. Ráadásul a melbourne-i közönség egy emberként mögénk állt, az oroszok minden labdaérintését hatalmas füttyszó kísérte, a lelátó magyar színekbe öltözött. Így amikor Zádor fél perccel a vége előtt vérző szemhéjjal kiszállt a medencéből, a közönség még inkább megvadult, mire a svéd bíró 4-0-s vezetésünknél azonnal lefújta a mérkőzést, s a rendőrségnek kellett kimenekítenie az oroszokat az uszodából.

A szerelme miatt jött haza
- Melbourne után a magyar csapat nem jött vissza Budapestre, mint az ötvenhatos olimpia nagy kedvencei az Egyesült Államokban tartottak élménybeszámoló körutakat. Ha nem tévedek, az olimpikonok közül ön repült először haza az ígéret földjéről. Miért?

- Szerelmes voltam, a menyasszonyom várt rám, huszonegy évesen tudtam, hogy még legalább egy olimpia bennem van, ha hazatérek, miközben az Egyesült Államokban még csak gyerekcipőben járt a vízilabda. Így nem sokat gondolkodtam az utazáson, annak ellenére sem, hogy az unokatestvérem, aki Szent-Györgyi Albert asszisztense volt korábban, kint megbecsült tudósnak számított, tehát lett volna lehetőségem új életet kezdeni.

- Akik nem tértek haza, azokról mi volt a véleménye akkor és ma?

- Akkor is megértettem őket, s ma sem neheztelek rájuk, nincs is miért. Egyrészt jó néhányuknak volt tartanivalója a hatalomtól, másrészt '56-ban a magyar sportolók olyan népszerűek voltak az Egyesült Államokban, hogy gyakorlatilag minden ajtó kinyílt előttük. Aki tanulni akart, egyetemi ösztöndíjat kapott, aki sportpályafutását folytatta, a legelőkelőbb klubokban edzhetett. S nem utolsósorban megélhetési gondoktól senkinek sem kellett tartania Amerikában.

MOB-ügy: Győzött a jobbik
- A múltidézés után beszéljünk a jelen aktuális ügyeiről. A Schmitt kontra Gyárfás konfliktust a Magyar Olimpiai Bizottságban hogyan látja?
- Miután az MSZP megnyerte a tavaszi választásokat, a párt megbízott egy csoportot azzal, golyózza ki Schmittet az elnöki székből, mondván nehogy már politikus legyen a MOB elnöke. Igaz, az cseppet sem zavarta őket, hogy az MSZP tucatnyi politikusa szintén tagja az olimpia bizottságnak. Végül azonban győzött a jobbik, s ezt mindenki értse úgy, ahogy akarja.

- Fradi volt, Fradi van. Fradi lesz a jövőben is?

- Bonyolult kérdés. Bevallom, kicsit borúlátóan szemlélem az egyesület jövőjét, még akkor is, ha Lipcseiék az utóbbi hetekben bebizonyították, a legendás zöld-fehér szív él. Hiába azonban a lelkesedés, ha komoly befektető nem lát fantáziát Magyarország legnépszerűbb klubjában, akkor az adósságok sem tűnnek el, márpedig azokat mihamarabb rendezni kell.
Újra vízbe száll?

- Hogy készül a melbourne-i olimpia ötvenedik évfordulójára?

- Ha sikerül hat-hét kilót leadnom, s az orvosom engedi, akkor novemberben elutazom Ausztráliába a kinti fogadásra. A tervek szerint a mai magyar és orosz vízilabda-válogatott is játszik majd egymással barátságos mérkőzést Melbourne-ben, melyen elképzelhető, hogy egy perc erejéig Zádor Ervinnel mi is vízbe ugrunk.

- Végezetül: a mai vízilabdában mire lenne képes a hústornyok között Gyuri bácsi, mert ugye már a saját korában sem volt egy égimeszelő...

- Néhány éve forgattak egy riportfilmet rólam, melyben feltűnt Kásás Tamás is, akinek megköszöntem, hogy nem húzta ki magát a kamera előtt, s így csak három fejjel tűnt nagyobbnak nálam. Viccet félretéve: az ötvenes években is hústornyok ellen kellett küzdenem, az az orosz játékos, aki például a melbourne-i elődöntőben fogott, negyven kilóval nyomott többet nálam. A fizikai hátrányomat azonban kitartó edzésekkel sikerült valamelyest kiegyenlítenem, s furfangos, csavaros eszű játékos voltam. A többi meg a medencében dőlt el, ott a víz mindenkinek a nyakáig ér.

2006. szeptember 18. (Észak-Magyarország)

Közelebb az igazsághoz

Dokumentumfilmjeik tükrében mutatták be a fiatal filmesek '56 eseményeit a filmfesztiválon. Egy-egy témát soha nem lehet befejezni, szükség van az újabb és újabb feldolgozásokra - fogalmazott az '56-os események kapcsán Racskó Róbert, aki az Így kerültek bele című dokumentumfilmjével nevezett a III. Fiatal Filmesek Nemzetközi Fesztiváljára. A szeptember 16- án kezdődött esemény negyedik napján a forradalomról készült filmeket tekinthette meg a közönség.

Családi szálak
- Azt nem tudom, hogyan érdemes közelíteni '56-hoz - jegyezte meg -, csak azt tudom, hogy én hogyan közelítettem a témához. Családi mélyfúrást végeztem, rokonaim egyik fele ugyanis a forradalom mellett állt, másik fele pedig ellene. Nagyapám például párttitkár volt akkoriban - tudunk meg többet a filmkészítés előzményeiről. - Különös, hogyan futottak össze a családi szálak, egy-egy családtag hogyan sodródott az egyik vagy másik oldalra. Fontosnak tartom a téma körbejárását. Így közelebb kerülünk az igazsághoz.
Racskó Róbert hozzátette: a forradalom események a személyes érintettség miatt fontosak az emberek számára. Hisz minden család életében ott vannak a történelem lenyomatai.

Emberi sorsok
Serfőző Simon (miskolci író, költő) portréján keresztül lát és láttat Ruszkai Nóra és Nagy István Hiába sulykolták című filmükkel. Az alkotást az a felismerés szülte, hogy keveset tudunk arról, egy-egy ember hogyan élte meg az ötven évvel ezelőtti forradalmi napokat.
- Ez nem derül ki a történelemkönyvekből - mondta Nagy István - ezért tartottuk fontosnak a film elkészítését. Ellentétes álláspontok léteznek '56-ot illetően, mi a film forgatásakor igyekeztünk objektívan szemlélni az eseményeket, hogy ne befolyásoljuk az interjúalanyunkat. Nagy István meglátása szerint a filmművészetben kevésbé földolgozott téma '56, bár ebben az évben, az évforduló miatt valószínűleg sok új alkotás születik.

2006. szeptember 18. (Magyar Nemzet)

'56-os könyvek a Corvin moziban

A Püski-Masszi Nemzeti Könyvnagykereskedés a forradalom 50. évfordulójára megjelentetett könyvek bemutatását, közönségtalálkozót, dedikálásokat szervez szeptember 18-tól november 3-ig a forradalom egyik fő helyszínén, a Corvin közben található Corvin filmpalotában. Erdei Katalin szerkesztő, a rendezvény ötletgazdája elmondta, hogy a Corvin mozi első emeleti kerengőjét adta helyszínnek, teljesen ingyen, hétfőtől péntekig, 10-15 óráig. Az ötlet még az ünnepi könyvhét idején merült fel benne, amikor is már látszott, hogy erre a kerek évfordulóra sok kiadó készül, sok szép könyvvel. "De ami ennél jobban ösztökélt - folytatta Erdei Katalin -, olyan emberek ragadtak tollat, akik részt vettek a harcokban, családtagokat veszítettek el, hosszú éveket töltöttek börtönben, s ha előbb szabadultak is, az életük tönkrement, segédmunkát is alig kaptak, viselik, viselték egész életükben súlyos teherként azt, ami tiszta volt, hazaféltésből vezérelt, gyönyörű forradalom. Szép ünnepet szeretnénk tehát a jubileumra megjelentetett '56-os könyveknek, íróiknak, hogy ezen a módon is tiszteleghessünk az elesettek, a forradalom 273közkatonái253 előtt." Az első rendezvényt ma délután 3-kor Nyírfás Pyrker Dezső Lét a láncban című könyvével tartják. Az íróval Döbrentei Kornél József Attila-díjas költő beszélget.

2006. szeptember 18. (Magyar Nemzet)

Olasz filmek a forradalomról

Az 1956 és Magyarország: a szemtanúk emlékei - A szabadság és a demokrácia útján című rendezvénysorozat állomásaként ma este hét órától a RAI Teche (olasz rádió és televízió) négy dokumentumfilmje látható az 1956-os magyar forradalomról a budapesti Olasz Kultúrintézetben (VIII., Bródy Sándor u. 8.). A filmeket Vittorio Mangili, Massimo Sani, Tito De Stefano és Aldo Rizzo rendezte. (N. M.)

2006. szeptember 18. (Magyar Nemzet)

Levelek Rákosi elvtárshoz

Ha jeles évfordulók közelegnek, és ha már épp itt is vannak, két dologtól tartunk. Attól, hogy elmegyünk mellettük, nem ragadjuk meg az alkalmat, hogy az újraátéléssel, az újragondolással emlékezetünk, gondolkodásunk részévé tegyük őket, vagy pedig attól, hogy túlreprezentáljuk, a csapból is folyik, szétrágjuk, elkoptatjuk az eszmei-történelmi zsákmányt, immunissá tesszük magunkat iránta, és végül már alig várjuk, hogy vége legyen az ünnepi terminusnak. Az '56-os forradalom megünneplése kapcsán inkább még csak hangolunk, de a már megjelent történeti munkákból, filmekből, műalkotásokból az derül ki, hogy az alkotók többnyire számoltak mindkét lehetséges veszéllyel. Részletgazdag, durva általánosításoktól, üres pátosztól mentes, a kor igényeit, ízlését, érdeklődését kifejező, árnyalt munkák születnek, amelyek azt is tükrözik, egy-egy csoport vagy alkotó miképp érzi magáénak a forradalmat és a kor történelmét. Ebbe a sorba illeszkedik a Kő András és Nagy J. Lambert Levelek Rákosihoz című, 2002-ben megjelent könyv alapján készült, azonos című dokumentumfilm Móczán Péter rendezésében, amelyet csütörtökön este főműsoridőben sugárzott az m1. Kis szeletke a korból csupán, hogy kik milyen levelekkel bombázták Rákosi elvtársat a forradalmat megelőző diktatúra éveiben, s miképp oldotta meg gondjaikat az apparátus, mégis alkalom arra az alkotóknak, hogy gazdag és szellemesen válogatott és vágott archív snittekkel, korabeli dokumentumokkal árnyalt képet rajzoljanak a legtöbbek számára élhetetlen évekről. A levelek egyúttal bemutatják a kor jellegzetes embertípusait is: az élelmes tizenegy gyermekes telefonszerelőt, akiről az Állambiztonsági Hivatal levele nyomán kiderítik, hogy a Horthy-korszakban született gyermekének keresztapja Horthy,a következőé Szálasi, az ötvenes évek elején pedig Rákosit kéri fel keresztapaságra. Felbukkannak a kor jellegzetes értelmiségei, művészei, élsportolói:Papp Laci házat épít, Puskás Öcsi üdvözlő táviratot ír, míg tán már az emigráción gondolkodik, Olty Magda színésznő, aki beszédtechnikai szakértelmét a vérbíróságok háza táján a tanúk, vádlottak felkészítésével is kamatoztatta, nyaralni szeretne, Várnai Zsenivejét elvitte az ÁVH, lányát elbocsátották a tévéből,Kónya Lajos ünnepelt udvari költő süket édesapját combon lőtték a Rákosi-villa előtt posztoló fegyveresek, Szabó Piroska Ratkó Annátmószerolja, Ratkó Anna meg Vadas elvtársnőt. A legmegrázóbb levelet két úttörő kislány írja Rákosi pajtásnak, akik nem tudják, hogy a nagy fekete autó hová vitte a szüleiket. A telefonszerelőt áthelyezték, hogy ne ő ellenőrizze a legfőbb elvtársak vonalait, Papp Laci háza felépült, Olty Magdát Romániába küldték, Kónya Lajos száját betömték egy újabb Kossuth-díjjal. Móczánék, akik A nagy könyv játékbanOrwell1984 című antiutópiájának filmes keresztmetszetével hívták fel magukra a figyelmet, nem csúsztak bele a kínálkozó kedélyes anekdotázásba, sem abba, hogy túldramatizálják a témát, ügyesen bántak a korabeli zenei-képi illusztrációkkal is, amelyek olykor egyúttal ellenpontként szolgáltak a levelek nyomán felsejlő drámákhoz. (Levelek Rákosihoz, m1 - szeptember 14. 20.05.)
Varga Klára

2006. szeptember 19. (Kisalföld)

Felhívás '56-os Kaszinóra

Az 1956-os forradalom és népfelkelés emlékére 2006. október 25-én rendhagyó történelmi kaszinó vetélkedő lesz a mosonmagyaróvári Hunyadi Mátyás Szakképző és Szakközépiskola Gyárfás utcai B épületében. A játékra 1956-os címer készítésével lehet jelentkezni A/4-es méretben. Jelentkezéseket a Hunyadi-iskola könyvtárában október 19-én délután 4 óráig fogadnak. A felkészüléshez segítséget nyújtanak az 1956 kézikönyve, Az 1956-os szabadságharc története című könyvek, a történelemtankönyv idevonatkozó részei és a Mosonmagyaróvári Városi Televízió '56-os Kaszinó vetélkedő különkiadása. Az általános és középiskolai kategóriákban külön értékelnek.

2006. szeptember 19. (Vas Népe)

A terror arca 56-os felvételeken
Kiállítás a forradalom évfordulóján: Ata Kandó és Violette Cornelius fotóiból

Bildein (pg) - Szeptember 23-án 17 órakor a Weinkulturhausban nyílik meg A terror arca című kiállítás Ata Kandó és Violette Cornelius 1956-ban készült fotóiból.
Az eseményen köszöntőt mondanak Walter Temmel polgármester (Bildein) és Walter Purker polgármester (Pornóapáti), a kiállítást megnyitják: Franz Glaser polgármester, parlamenti képviselő és Helmut Bieler tartományi tanácsos, a tárlatot röviden bemutatja: Andreas Lehner (szervező). Az eseményen a Savaria vonósnégyes adja a zenei hátteret.
Ata Kandó Görög Etelka néven született Budapesten, 1913-ban, G. Beke Margit írónő és dr. Görög Imre lányaként. 1956-ban, a levert forradalom után menekülők ezreit fényképezte az osztrák-magyar határ túlsó, menekülést, ideiglenes biztonságot jelentő oldalán. Még abban az évben megjelentette az itt készült fotóriportjait tartalmazó albumot Violette Cornelius holland fotográfus segítségével, s a könyv teljes bevételét - félmillió holland forintot - átadta a hontalanná vált menekülteknek. Ezeket a képeit Magyarországon az előző rendszerben képtelenség volt bemutatni, így hazájában az Amazonas őserdeiben, piraoa és yekuana törzsekről készített fotóival lehetett csak ismertté. Van egy mondata, amit szinte minden beszélgetésünk alkalmával elmondott: Bármerre jártam a világban, ha véletlenül nem fényképeztem, úgy éreztem, feleslegesen vagyok ott. A könyvnek nagy visszhangja lett, elsősorban Hollandiában. Hozzájárult a későbbi segélyakciókhoz, és a holland kormány kezdeti negatív hozzáállása ellenére sok menekült kapott átmenetileg vagy hosszú távon menedékjogot.
A kiállítás hétfőtől péntekig (naponta 8-12 óráig) tekinthető meg, de előzetes egyeztetés esetén (telefon: +43 3323 2597, +43 664 5341752, e-mail: lehner@direkt.at) más időpont is lehetséges. A tárlat október 31-éig várja az érdeklődőket a Weinkulturhausban.

2006. szeptember 19. (Független Hírügynökség - Hírek)

Nemzetközi tanácskozás az Írószövetségben '56 emlékére

A Magyar Írószövetség nemzetközi tanácskozással, rendhagyó irodalomórák és szerzői estek keretében emlékezik meg az 1956-os eseményekről. Az ősz programjairól tartottak kedden sajtótájékoztatót a szövetség Bajza utcai székházában
A szervezet október 6-7-én nemzetközi tanácskozást tart "Írószövetségek a demokráciáért és a nemzeti függetlenségért "címmel a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A kétnapos konferencián a magyar résztvevőkön kívül, lengyel, német, japán, román, cseh, szlovák, szlovén írók, irodalmárok, történészek, kritikusok, tanárok vitatják meg a tollforgatók felelősségét egykor és ma. A kerekasztal beszélgetés vendége lesz többek között a Herder-díjas román költő Mircea Dinescu, aki fontos szerepet játszott az 1989-es román forradalomban, Göncz Árpád, és a szlovén költő és drámaíró Veno Taufer, aki verset írt a magyar forradalomról.
A rendhagyó irodalomórák és szerzői estek programsorozat keretében Ceglédtől Veresegyházáig hallgathatnak meg előadásokat az érdeklődők az ősz folyamán. Az 1956-os forradalomra több napon át emlékezik az Írószövetség Október 21-én az 56-os Emlékbizottság ünnepi ülése nyitja a megemlékezések sorát. Az ötven évvel ezelőtt eseményekre emlékezve, az Írószövetség szervezésében, 56 a határon túli magyar irodalomban címmel tartanak kerekasztal-beszélgetést november 4-én Székesfehérváron.
A programokról bővebb információ a www.iroszovetseg.hu oldalon olvasható.

2006. szeptember 19. (Népszabadság Online)

Ez az 1956-os események megcsúfolása - mondta a nemzetközi sajtónak Gyurcsány

Ez nem forradalom, ez az 1956-os események megcsúfolása, visszaélés a nemzeti történelemmel - értékelte a fővárosi zavargásokat Gyurcsány Ferenc a Parlamentben tartott nemzetközi sajtótájékoztatón.
Ez nem forradalom, ez az 1956-os események megcsúfolása, visszaélés a nemzeti történelemmel - értékelte a fővárosi zavargásokat Gyurcsány Ferenc a Parlamentben tartott nemzetközi sajtótájékoztatón. Korábban a köztársasági elnök is köztörvényes bűncselekménynek minősítette a mára virradóra a Szabadság téren történteket.
A miniszterelnök határozottabb, egyértelműbb és főleg eredményesebb fellépést vár el a rendőrségtől a következő napokban, ugyanakkor reméli, hogy erre nem lesz szükség. - Minden támogatást megadunk a rendőrségnek ahhoz, hogy a lehető leghatározottabban, kapacitásuk egészét használva fenntartsák a törvényes rendet - fogalmazott a miniszterelnök.
- Szeretném önöknek világossá tenni, hogy mindazt, amit a rendbontásról gondolok, azt nem gondolom az emberek jogáról, hogy gyülekezzenek, hogy kritizálják a kormányt, hogy ne értsenek egyet és ennek hangot adjanak - fogalmazott Gyurcsány Ferenc. - Védeni, óvni és erősíteni fogom mindenkinek a jogát, hogy politikai véleményét szabadon fogalmazhassa meg. Arra kérem Magyarország valamennyi polgárát, hogy ne korlátozza magát véleménye kifejtésében, ugyanakkor ne támogasson semmilyen rendbontást, abban ne vegyen részt, felelős polgárként és ne rendbontóként vegyen részt az eseményekben, ha részt kíván venni.
Örülök, hogy a Parlament elfogadta az ötpárti nyilatkozatot. Jó irányba tett, helyes lépés, de nem elég. Rendkívüli módon sajnálom, hogy az ellenzéki pártok elutasították, hogy nyíltan vitassuk meg a tegnap éjszakai eseményekhez vezető okokat, és azt, hogy mit tudunk tenni annak érdekében, hogy a helyzet ne súlyosbodjon. Szeretném hinni, hogy ennek nem az az oka, hogy a személytelen papír mögé akartak elbújni, és nem kívánták hitelesíteni arcukkal, hangjukkal az abban foglaltakat.
Sajnálatát fejezte ki a parlamenti vita elmaradása miatt, mert "megnyugtatná Magyarországot, ha a politikai élet befolyásos szereplői egyértelmű és határozott mondatokban foglalnának állást arról, mit gondolnak a történtekről és annak okairól".

2006. szeptember 19. (Hajdú-Bihari Napló)

Rajzok, plakátok az '56-os forradalomról

Az 1956-os forradalom és szabadságharc címmel rendezett kiállítást a debreceni Irinyi János Gimnázium, Szakközép- és Szakiskola az intézményben tanuló diákok rajzaiból, plakátjaiból. A szeptember 19-én, kedden megnyitott kiállítást október 24-éig lehet megtekinteni.

2006. szeptember 19. (Hajdú-Bihari Napló)

Íróvendégek Győrfi Lajos szobrászművésznél

A berekfürdői Körmendi Lajos Írótábor lakói támogatják Győrfi Lajos jelölését a Magyar Örökség-díjra. A becsülendő értékek iránti figyelem ébren tartásával folytatja hagyományteremtő törekvését a berekfürdői Körmendi Lajos Írótábor.
A tábor lakói tavaly Berettyóújfaluba látogattak el, hogy ott a helybeliekkel valamint az ország más részeiből és a külföldről érkezettekkel együtt méltassák a 70 éve született Kelet Népét, a Barsi Dénes, Sinka István és Szabó Pál által útjára indított irodalmi lapot. Idén szeptemberben pedig a kortárs hazai szobrászművészet egyik jeles képviselőjéhez, Győrfi Lajoshoz autóbuszoztak át Püspökladányba lelki, eszmei töltekezésre.

Új '56-os emlékművek
Alig egy hónappal október 23-a előtt a kirándulóknak alkalmuk volt betekinteni az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójához kötődő műtermi munkálatokba.
Győrfi Lajos szobrászművész nincs hiányában megrendeléseknek, a forradalom évfordulóján is két új műalkotással gyarapíthatja köztéri szobrai sorát: az egyiket Biharkeresztesen, a másikat Hajdúhadházon állítják fel.
Biharkeresztesre a szabadság büszke madarát, a sast mintázta meg "ahogy a zászlót viszi fel az égbe". "Találtam egy gyönyörű verset, egy spanyol szerzetes írta, ennek a versnek a hatására készítem el a tervet" - mondta el vendégeinek.
A hajdúvárosnak pedig a kor által ronccsá kényszerített T 54-es lánctalp szétomló tömegét faragja ki egy hatalmas, 20 tonnás kőből.
A berekfürdői írótábor lakói nem véletlenül látogattak el Győrfi Lajoshoz. A köztéri lovasszobrairól és a magyar királyokat megörökítő munkáiról is méltán ismert szobrászt eleven baráti kapcsolatok fűzik a gyógyfürdőjéről híres településhez, amely 1992-ben vált el Karcagtól és tért az önállóság útjára.

Ihlető barátság
A helység azóta szebbnél szebb köztéri szobrokkal, köztük a fürdőben látható bronzkócsagos kompozícióval, egy millenniumi emlékművel s az idén nyáron felállított díszkúttal gyarapodva láthatja bizonyítékát a művész ihletett szeretetének, a közte és az írótábor névadója, a József Attila-díjas Körmendi Lajos közt kialakult példamutató barátságnak. Győrfi Lajos műve az alkotóereje teljében, 2005 januárjában elhunyt író síremléke is a falu temetőjében.
Mindezek ismeretében a Körmendi Lajos Írótábor lakói arra az elhatározásra jutottak, hogy támogatják Győrfi Lajos szobrászművész jelölését a Magyar Örökség-díjra.
Püspökladányi útjuk során az írótáboriak látogatást tettek az Erdészeti Tudományos Intézet farkasszigeti kísérleti állomásán is, ahol Rásó János természetvédelmi mérnök adott számukra tájékoztatást.

2006. szeptember 19. (Index.hu)

Újra megbukott 56 - Mansfeld

A vízilabdázós dokumentumfilm még vállalhatóbb vetítési átlagokat produkált első két hetén, de a Mansfeld Péterről szóló, 550 millió forintból forgatott életrajzi filmet vasárnapig országszerte csak négyezren látták. A forgalmazó szerint a nézők a Kossuth térrel voltak elfoglalva.
A szabadság vihara című film nyitotta szeptember első hetében a valószínűleg 2007. tavaszáig tartó magyar forradalmi filmhullámot. Andy Vajna, Lucy Liu és Quentin Tarantino producerek nevével hirdetett alkotás lényegében a Szabadság, szerelem című mozi dokumentumfilm verziója, és a kampány alaposan rá is játszott arra, hogy könnyű összekeverni a két vízilabdás filmet. Még a plakáton sincs feltüntetve, hogy ez valójában dokumentumfilm. Ennek tudatában csalódás lehet, hogy szeptember 7. és 17. között csak 7594 néző volt csak kíváncsi a dokura.
Szilágyi Andor Mansfeld című, múlt héten bemutatott történelmi mozija is nagyot bukott most hétvégén. Aki követte a film reklámkampányát és minimális sajtószerepléseit, azt nem érheti meglepetésként az 550 milliós mozi elhasalása. Csütörtöktől vasárnapig mindössze 4143 (ebből Budapesten: 2422) fizető nézőt regisztráltak, ami a toplista 11. helyére volt csak elegendő, ráadásul a folytatásra nézve nem túl biztató, hogy a leggyengébb vászonátlagot is e film produkálta a hétvégén. (Összehasonlításul: A szabadság vihara 14 moziban érte el az ugyancsak csalódást jelentő nézettségét.) Az eddig közönségfilmeket is forgalmazó magyar Hungaricom (Csak szex és más semmi, Tibor vagyok...) viszont 25 kópiával indította útjára a Mansfeldet, többnyire multiplexekben.
"A hétvégi indítás nem volt igazán fényes - ismerte el Tóth Béla, a forgalmazó Hungaricom képviselője, miközben a kecskeméti közönségtalálkozóra robogtak a stábbal. - Ennél kicsit jobbra számítottunk" - tette hozzá. És hogy hol ment a legrosszabban? A legnagyobb érvágást a multiplexek jelentették, és a vidéki mozik.
- Hogyhogy csak annyi nézőt hozott az Önök filmje, mint A szabadság vihara című dokumentumfilm, amit feleannyi kópián forgalmaztak?
- Egyelőre. A miénk egyelőre teljesített csak ugyanannyit. A visszajelzések szerint azért, mert A szabadság vihara könnyedebb, befogadhatóbb a fiatalok számára.
- És a Mansfeldnek akkor ki a célközönsége?
- A fiatalok. Ők másként nézik a filmet, mert a főszereplő 17 éves, velük egyidős.
- És akkor, ha ez nem olyan könnyed és befogadható, mit tesznek annak érdekében, hogy a fiatalokat Önök is a moziba csalogassák?
- Csoportos árkedvezményt adunk nekik.
- Pontosan mennyit?
- Ezt most nem tudom, de az iskoláknak is küldünk sajtóanyagot, tájékoztatót.
Bár, ahogy Tóth Béla mondja, a fiatalokra számítanak, a reklámkampány másról tanúskodik. A filmplakát például kimondottan régimódi: ahelyett, hogy a Tibor vagyok által már kamaszkedvenccé vált Fancsikai Pétert ábrázolná, csak a Mansfeld-logó és kisbetűkkel a színészek neve látható rajta. A trailer hasonlóan régi vágású: zene nélkül, logikátlanul illesztették egymás után a képeket, és alatta Helyey László komor dörmögése hallatszik.
Tóth mással magyarázta a sikertelenség okát: "Mansfeld Péter meg az ügy kevésbé ismert. Másrészt az emberek vasárnap óta a Kossuth téri eseményeket nézik inkább a tévé előtt. Múlt hétfőn 9800-an mentek moziba, tegnap csak 6000-en."
Leghamarabb Goda Krisztina Szabadság, szerelem című mozija kerül a közönség elé, a forradalom évfordulóján. A forgalmazó InterCom már régóta nyomja a mozikban és a neten a film trailerét, de már a plakátok is megjelentek az utakon. Szükség is lesz az erős kampányra, hogy a köztudatban kiemelkedjen az 56-os témájú filmek hosszú sorából.
56-os filmek most Erdőss Pál Budakeszi srácok című, 250 millióból forgatott ifjúsági filmjét november 3-án mutatják be. Mint ismeretes, a rendező legutóbbi egészestésének, az Üvegfalnak tavaly összesen 598 nézője volt. November 4-én, Debrecenben lesz a premierje Vidnyánszky Attila Liberté '56 című filmjének (ebben Eperjes Károly játssza Kádárt), és várhatóan nem sokkal később kerül sor Mihályfy Sándor és Pozsgai Zsolt Csendkútjának bemutatására is. A forgatás utolsó napjaiban elhunyt Jeli Ferenc Sínjárókja befuthat még idén a mozikba, de Dömölky János Bibó körútja és Vágvölgyi B. András Kolorádo Kidje már biztos, hogy csak 2007. elején kerülhet a közönség elé. A kilencedik '56-os film, Szomjas György A Nap utcai fiúk című mozija még csak az előkészületi fázisnál tart.

2006. szeptember 20. (Délvilág)

Tank lesz a múzeum előtt - Ötvenhat rekvizitumot mutat be az ötvenhatos kiállítás Makón

Ötvenhat rekvizitumot mutat be az ötven évvel ezelőtti forradalom makói eseményeire emlékezve a makói József Attila Múzeum. Bár a helybeliek kevesebb tárgyi emléket hoztak be a közzétett felhívásra, mint ahogyan azt a szervezők remélték, néhány igazán különleges darab így is látható lesz a szombaton megnyíló tárlaton. A múzeum elé egy T-34-es tankot állítanak.
Lassan gyűlnek az '56-os tárgyi emlékek a makói múzeumban - adtuk hírül többször is azt követően, hogy közzétettük Halmágyi Pál igazgató felhívását: aki ilyenekkel rendelkezik, jelentkezzen, hogy bemutathassák azokat a forradalom makói eseményeinek emléket állító kiállításon. Azt remélte, sok értékes, különleges darab kerül majd be hozzájuk, amit addig féltve őrzött kincsként rejtegettek fiókok mélyén, padlásokon.
- Ez a várakozás csak felerészben teljesült, mert ugyan igazi ritkaságok is a múzeum birtokába kerültek, ám sajnos csak kevés darab. Érthető, hiszen az ötvenhatos rekvizitumok birtoklása sokáig nem volt veszélytelen dolog, ráadásul éppen fél évszázad telt el az események óta - mondja Halmágyi Pál. Ettől függetlenül gazdag és izgalmas lesz a szombaton megnyíló kiállítás: pontosan ötvenhat tárgyat tekinthetnek majd meg az érdeklődők a múzeum földszintjén.
A saját múzeumi, illetve társintézményektől kapott darabokkal kiegészített kollekció minden bizonnyal legértékesebb tárgya az a piros-fehér-zöld zászló, amit egy gépgyári munkás vitt magával a Kossuth-szoborhoz, illetve a szovjet emlékmű ledöntéséhez. Ugyancsak különleges értéket képviselnek Tóth Ferenc akkori gimnáziumi tanár, és az akkor még diák Enyedi Zoltán - utóbbi ismert fotóriporter, lapunk volt munkatársa - korabeli fényképei, melyeken nem csak a forradalom eseményei, de az orosz tankok is láthatók. Ezeket a képeket a közönség most láthatja először kinagyítva.
És ugyancsak érdekesek a korabeli felkelők, ávósok és pufajkások ruházatát, fegyverzetét bemutató bábuk is. Az igazi szenzációt azonban a múzeum falain kívül, az épület előtt vehetik majd szemügyre az érdeklődők: a vásárhelyi laktanyából egy T-34-es tank érkezik Makóra - éppen olyan, mint amilyenekre a forradalmárok azokban a napokban Kossuth-címert festettek.
A kiállítás a honvéd emléknap programja keretében szombaton délután fél 1-kor nyílik meg, a tárlatot Halmágyi Pál múzeumigazgató ajánlja az érdeklődők figyelmébe. A kiállítás november közepéig látható.

2006. szeptember 20. (Magyar Hírlap)

Ötvenhatos Rómeó és Júlia

Kemény munka és piknikhangulat: folynak az 56 csepp vér című új magyar musical próbái. Az előadást október 19-én és 22-én láthatjuk a Papp László Sportarénában. A történet egy ávós lánya és egy kitelepített fiú közti szerelemről szól. Temérdek ember szorult össze a Városligeti fasor egyik kis termében. Annyira szűken vannak, hogy testük összeér, amikor táncolnak, vagy szerepük szerint lázadnak. Mintha tényleg forradalmi tömeget látnánk. A próba ugyanakkor játékos: akiknek épp nincs dolguk, azok az előtérben vagy a próbateremben trécselnek. Ha pedig a munka - percekre - leáll, mert éppen valamit meg kell beszélni, többen lehuppannak a szereplők közül a földre, hülyéskednek vagy koncentrálva maguk elé révednek.
Horváth Pétert, az írót és rendezőt arról kérdezem, nem áll-e fenn annak a veszélye, hogy nagyszabású revü lesz a produkcióból. Ez esetben könnyen kifordulhat a darab eredeti értelméből. Azt feleli, ő rá a garancia, hogy ne így legyen. Őt nagyon mélyen érintette a forradalom, hiszen édesapját mint az egyetemi forradalmi bizottság tagját tíz és fél év börtönre ítélték, ebből három és fél esztendőt le is ült. A történet sok tekintetben Rómeó és Júlia históriájára hajaz; hogy így alakult, abban oroszlánrésze van Pintér Tamás akciórendezőnek, akinek három évvel ezelőtt a West Side Storyt nézve pattant ki az agyából, hogy a két halhatatlan szerelmes tragédiáját az 1956-os forradalom környezetébe lehetne helyezni. Járt fűhöz-fához, mire sikerült összeszednie a szükséges 260 millió forintot. (Ebből az összegből egy játékfilmet is leforgatnak.) Az előadáson rengeteg akciót láthatunk, igazi tankok és teherautók jelennek meg a színen.
Bokor Attila filmrendezőtől megtudom, nem csupán a színpadi események felvételéből áll majd össze a film, forgatnak hozzá külön is. A produkciót a filmszemlén szeretnék bemutatni. Mihály Tamás szerezte a zenét, sokféle stílusból forrasztotta össze korabeli slágerekből és rockos elemekből. Fontosnak tartja, hogy élő zene legyen, minden esetlegességével, nem tartja szerencsésnek ugyanis, ha színházi előadásban hangfelvételt használnak.
Kaszás Attila véleménye szerint egy ilyen nagyszabású musical esély arra, hogy azok a fiatalok, akiket nem érdekel a történelem, ízelítőt kapjanak az egykori eseményekből, és utána netán föllapozzanak egy-egy hasonló témájú könyvet. Kaszás egyébként azt a papot játssza, aki visszaemlékszik a forradalomra, és igyekszik a fiatalok útját egyengetni.
Magyar Fruzsina dramaturg "anyamadárnak" nevezi magát. Ezúttal nem volt sok szakmai feladata - mert eleve jónak gondolja a szöveget -, így hát azt pátyolgatja, akinek éppen szüksége van rá. És itt van Nagy Endre producer is, szintén beszélget azzal, akivel tud, segít annak, aki rászorul, miközben bele-belenéz a készülő produkcióba.
Sumonyi Gizi ügyelő határozottsággal, de humorral és harminc év tapasztalatával tart rendet. Kivirult a képe, azt mondja, imádja a rumlit. Előre sejti, valószínűleg akkor lesz az igazi fejre állás, amikor már díszletben, a sportcsarnok méreteinek megfelelő térben próbálhatnak. De két nap múlva nyilván helyreáll majd a rend. A körülbelül négyszáz közreműködő - a színészek, táncosok, kiskatonák, zenészek - pontosan belejönnek a dolgukba.
Miller Lajos Kossuth-díjas operaénekes tizenhat éves volt az ötvenhatos forradalom idején, ez egyik meghatározó élménye az életének. Most a főhős apját alakítja a darabban.
A fia, Miller Zoltán viszont bandavezért játszik. Apának és fiának van egy közös jelenete a darabban, Zoltán azt mondja, ez nagyon fontos neki.
A Megasztár felfedezettje, Palcsó Tamás alakítja a férfi főszerepet. Nem kellett részt vennie válogatáson, felkérésre jött. A hangjában nem kételkedik, de a színészi képességeiben igen. Azt a tanácsot adták neki: csak önmagát kell adnia.
Ebben mindenki segít is neki, ahogy Veres Mónikának, a női főszereplőnek is. Ő jazzénekes, és sikított örömében, amikor a válogatás több fordulója után telefonon közölték vele, hogy megkapja a szerepet. Tudja, hogy ezzel elindulhat egy fényes karrier, ő sem színésznő, és tisztában van vele, hogy akár bele is bukhat ebbe a szerepbe. De dolgozik keményen, táncol, énekel, játszik. És, mint a többiek, bízik abban, hogy remek produkciót sikerül létrehozni.

2006. szeptember 20. (Napi Gazdaság)

Magyarország a Frankfurti Könyvvásáron

A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) október 3- 8. között a Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesületétől (Maszre), valamint a Nemzeti Kulturális Alaptól (NKA) pályázat útján elnyert támogatással az idén is kollektív nemzeti standot állít a Frankfurti Könyvvásáron. Az egyesülés három év után új kiállítási installációt terveztetett, amelyet úgy alakítottak ki, hogy az érdeklődők áttekintést kaphassanak a magyar anyanyelvű könyvkiadás nemzetközi figyelmet érdemlő újdonságairól. A stand közepén kialakított átriumos térben kulturális programokon, felolvasásokon, irodalmi esteken vehetnek részt az érdeklődők. Az 58. Frankfurti Könyvvásár a magyar könyvkultúra számára azért is különösen jelentős, mert a nagyszabású németországi magyar kulturális évad, a Magyar akcentus elnevezésű programsorozat fontos állomása lesz ez a bemutatkozás. A stand és a magyar vonatkozású programok középpontjában az 1956-os forradalom fél évszázados jubileuma áll.

2006. szeptember 20. (FigyelőNet Online)

Potyka bácsi tiltakozik 1956 emlegetése ellen

A leghatározottabban tiltakozik az 1956-os események egyik közismert egyénisége az ellen, hogy az utóbbi napok "vandál" eseményeinek szereplői kapcsolatba hozzák magukat és e történéseket 1956-tal. A Potyka bácsiként közismert egykori szabadságharcos szerdán az MTI-nek kijelentette: vandál ne vegye a szájára 1956-ot. "Ne csináljon ilyet senki, se nagy párt, se kis párt, se egyszerű ember, se szurkoló" - mondta polgári nevén Porubszky István János, elhárítva azt a kérdést, mely konkrét politikai erőkre érti e kijelentését.
Megítélése szerint a Magyar Televízió (MTV) is hibát követett el, amikor nem olvasta be a demonstrálók követeléseit, mert - mint mondta - ellenkező esetben nagy valószínűséggel másképp alakulnak a tévészékház ostromával zárult események.

2006. szeptember 20. (Népszabadság Online)

Orosz lapok: párhuzamok az 56-os forradalommal

A budapesti kormányellenes tüntetések és az 1956-os forradalom közötti hasonlóságokat és különbségeket boncolgatták orosz lapok szerdai kommentárjaikban.
Kínálkoznak a párhuzamok az 1956-os forradalmi októberrel - állapította meg a centrista Izvesztyija Magyarországi zavargások: lázadás vagy forradalom? című írásában, míg az orosz elitnek szánt Nyezaviszimaja Gazeta megjegyezte: Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt két újabb politikai megpróbáltatás várja a következő hetekben: az egyik az önkormányzati választás, amelyet az ellenzék kormányellenes népszavazássá akar változtatni, a másik a kommunistaellenes felkelés 50 évfordulója.
A független Kommerszant felsorolta a hasonlóságokat: a főcsapás most is a baloldali kormány ellen irányul, ennek vezetője a válság teljében Oroszországban jár, s az orosz elnökkel tárgyal, a feldühödött tömeg állami intézményeket ostromol Budapesten, meggyalázza a szovjet hősi emlékművet. S hogy az egybeesés teljes legyen, a tiltakozók olyan jelszavakat harsogtak, mint "Kommunisták!" és "56!".
Mindamellett az orosz lap szerint a hasonlóság csak külsődleges, és a mostani tömegtüntetések korántsem állíthatók egy sorba az 1956-os esztendővel, sőt az 1989-90-es (rendszerváltást kísérő megmozdulásokkal) sem.
A demonstrálók ötven évvel ezelőtt is hazugsággal vádolták a kormányt. S a mostani magyar kormányfő (ha nem is teljesen önszántából) nyilvánosan beismerte, hogy miniszterei valótlanságokat mondtak a népnek a gazdaságról (növekedésről, büdzséhiányról). Hazudni nem szép dolog. De Gyurcsány beismerése mögött az a minisztereinek szóló felhívás áll, hogy hajtsák végre a reformokat, ne csak beszéljenek róluk - fejtegette a Kommerszant.
Másrészt a magyar miniszterelnök (eltérően a kommunizmus és a szovjet rendszer alatti elődeitől) az orosz elnökkel lezajlott találkozóján sem kínált olyan ügyletet, amelyben politikai hűséggel fizetne olcsó orosz energiahordozókért. Gyurcsány lobbizott ugyan (Vlagyimir) Putyinnál Magyarországnak az orosz-török Kék Áramlat gázvezeték (balkáni meghosszabbításához) való csatlakoztatásáért, de nem kíván lemondani a konkurens Nabucco vezetékről sem, amely iráni gázt szállítana majd Európába - ecsetelte a másik különbséget a moszkvai lap. Továbbá Gyurcsány keményen reagált ugyan tüntetésekre (fogadkozva, hogy ellenáll az anarchia elburjánzásának), de az összecsapások sérültjei főleg a rendőrök közül kerültek ki. A tüntetőkre senki sem nyitott tüzet, és nem tűntek fel tankok Budapest utcáin - jegyezte meg a Kommerszant.
Míg 1956-ban emberéletek ezrei forogtak kockán, amelyeket feláldoztak a rendszer fenntartásának oltárán, addig most pusztán a miniszterelnök vagy a kormány távozása a tét - mutatott rá a lap a fő különbségre a mai, demokratikus Magyarország s az alig néhány évtizeddel ezelőtti között.
A Nyezaviszimaja Gazeta jelezte, hogy a mai szocialista kormányt bizonyos mértékig a kommunizmussal társítják, de hozzátette: Gyurcsány túl fiatal ahhoz, hogy a kommunista érához köthessék. A tüntetők inkább csak azt akarják elérni (1956 emlegetésével), hogy akcióik össznemzeti, kormányellenes felkelésként hassanak - vélte.
A Kommerszant külön tudósításának végén "egy magyar tüntető" véleményét ismertette, amit az orosz szociálliberális Jabloko párt éppen Budapesten tartózkodó ifjúsági vezetője, Ilja Jasin közvetített. Eszerint "sok magyar akarta, hogy a szocialisták távozzanak és "narancsszínű forradalom" legyen, mint Ukrajnában. De nem mehetünk együtt a garázdálkodókkal. A (hétfő) éjszaka sokakat kijózanított."

Fidesz: felháborító a moszkvai nagykövet nyilatkozata
A Fidesz felkéri a külügyminisztert, hogy utasítsa a moszkvai nagykövetet arra: köztisztviselőként tartózkodjon magyarországi politikai pártok, illetve tevékenységük nyilvános minősítésétől. Ezt a párt külügyi kabinetjének vezetője közölte. A Fidesz külügyi kabinetje "felháborodással értesült Székely Árpádnak, Magyarország moszkvai nagykövetének az orosz sajtóban a hazai ellenzékre tett dehonesztáló kijelentéseiről és az 1956-os forradalom emlékét megsértő megnyilvánulásairól" - szerepel Németh Zsolt közleményében.
A kommüniké szerint a Fidesz tudomásul veszi és tiszteletben tartja, hogy Magyarország nagykövetei - mint minden egyes köztisztviselő - lojalitással tartoznak a mindenkori kormánynak, "ugyanakkor köztisztviselőként a moszkvai nagykövetnek nyilvánosan tilos bármelyik demokratikusan megválasztott magyar parlamenti pártot, vagy annak politikai nézeteit negatívan minősítenie".
Székely Árpád, Magyarország moszkvai nagykövete az Eho Moszkvi rádiónak kedden adott interjúban Gyurcsány Ferenc nyilvánosságra került májusi beszéde kapcsán azt mondta: nem a kiszivárogtatás a fontos, hanem az, hogy a miniszterelnök kimondta az igazat, amit évek óta senki sem várt magyar politikustól. "Lehet, hogy Gyurcsány valótlanságokat mondott, de az ellenzék nála több valótlanságot állított a választási ígéretek versenyében" - közölte a nagykövet.
A Fidesz felkéri Göncz Kinga külügyminisztert, hogy a nagykövet jogállásáról tájékoztassa Székely Árpádot, és utasítsa őt, hogy köztisztviselőként tartózkodjon magyarországi politikai pártok, illetve azok tevékenységének nyilvános minősítésétől - írta Németh Zsolt.

Hosszan tudósít a szerb sajtó
Jelentéseiket fényképekkel illusztrálva számolnak be a szerdai belgrádi lapok a budapesti tüntetésekről, és arról, hogy a megmozdulások közvetlen kiváltó oka Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek egy májusi zárt párttanácskozáson elmondott, a kormányzat hazugságairól szóló beszéde.
A hírügynökségi jelentésekből összeállított beszámolókban kevés a kommentáló elem. A címlapján a tévészékház ostromát ábrázoló képet közlő Politika azonban megállapítja, hogy fél évszázaddal a szovjet hatalom elleni, vérbe fojtott felkelés, és nem egészen két évtizeddel a kommunizmus bukása után Budapest rég nem látott méretű utcai tiltakozások színhelyévé vált.
A Danas a szerb Beta és az amerikai AP hírügynökség beszámolóinak közlésén túl külön kis írásban hívta fel a figyelmet arra, hogy a tiltakozók között volt Toroczkai László, az ultranacionalista Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom vezetője. Csurka István, az ultranacionalista MIÉP elnöke is szólt a demonstrálókhoz - írta az újság.
A magát a Szerbiában és Montenegróban legolvasottabbnak nevező napilap, a színes nyomású Blic saját tudósítóinak a beszámolóját közli, amely szerint nem tudni, ki szervezte a békés demonstrációnak indult, s később vérszomjas tombolássá fajult első, hétfő éjszakai megmozdulást. Az újság az MTV-székház ostromának időrendbe szedett krónikájában arról ír, hogy miután a szociál-liberális kormány lemondását követelő petíció egyenes adásban történő ismertetését a televízió visszautasította, mintegy 300-400 anarchista, skinhead és szélsőjobboldali futballszurkoló, akik közül néhány szemmel láthatóan részeg volt, kivált a tömegből, és elkezdett gépkocsikat gyújtogatni.
A csaknem egész oldalas tudósítást közlő Vecernje Novosti a tüntetők tombolását, rohamrendőröket, és vízágyúzást bemutató képekkel illusztrálta beszámolóját.

A német médiában vezető helyeken írnak az eseményekről
Vezető helyen, többnyire nagyméretű fényképes tudósításokban és külön kommentárokban számoltak be a német országos napilapok a magyarországi eseményekről, vázolva az összecsapásokhoz vezető okokat, néhány elemzésben elutasítva ugyanakkor az egyes tüntetők által hangoztatott, az 1956-os forradalommal vont párhuzamot.
A tekintélyes Frankfurter Allgemenie Zeitung tudósításában kiemelte, hogy a magyar kormány elutasítja a lemondást, s Gyurcsány Ferenc miniszterelnök azt hangsúlyozta: minden eszközzel helyreállítja a rendet. A konzervatív újság idézte a kormányfőt azzal kapcsolatban, hogy az általa megkezdett reformokat az eddiginél erőteljesebb ütemben kívánja folytatni. Beszámolt arról, hogy a tüntetők - messzemenő összhangban a parlamenti ellenzékkel - követelik a miniszterelnök lemondását és a szociálliberális kormány visszalépését, továbbá a parlament feloszlatását. Tudósított az újság arról is, hogy Sólyom László köztársasági elnök bírálta a kormányfőt, azzal vádolta őt, hogy erkölcsi válságot idézett elő, s ezért bocsánatot kell kérnie.
A tudósításhoz fűzött első oldalas kommentárjában a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) ugyanakkor elutasította, hogy - mint fogalmazott - a tüntetők közül néhányan igyekeznek a mostani eseményeket 1956-hoz hasonlítani. "Sem az országban kialakult helyzet, sem a randalírozók céljai nem hasonlíthatók az ötven évvel ezelőtti, hősies napokhoz". Most nem egy diktatúra és az azt védő, külföldi megszálló hatalom ellen folyik a harc - írta az újság, hozzátéve: most egy reformprogramról van szó, amelyet a tüntetők részleteiben egyáltalán nem ismernek.
A FAZ szerint a Gyurcsány-kormány válságba jutott, amit azonban - mint fogalmazott - minden további nélkül túlélhet. A nyilvánosságra került bizalmas, "izzadtságot és könnyeket" előrevetítő beszéd nyomán a szocialista kormányfő Brüsszellel szemben ugyan magyarázkodásra kényszerül, de - ugyancsak brüsszeli szemmel nézve - létezését nem fenyegeti veszély.
Részletesen tudósított a magyarországi eseményekről az ugyancsak konzervatív Die Welt, szintén kiemelve, hogy a magyar kormányfő a választási hazugságok és a zavargások ellenére nem hajlandó lemondani. Az újság szerint a kormány bizalmi válságba került, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök azonban elutasította a személyes felelősségvállalást a történtekért. A Die Welt hangoztatta, hogy mindennek ellenére a magyarok bíznak a miniszterelnökben, s idézte a "hazugság-kazetta" felmerülése után végzett közvélemény-kutatást, amely szerint a megkérdezettek 43 százaléka sürgette Gyurcsány lemondását, miközben 47 százalékuk a hivatalban maradás, s amellett szállt síkra, hogy a kormányfő vigye végig reformprogramját.
A liberális Frankfurter Rundschau az események ismertetésén kívül ugyancsak kommentárban foglalkozott a történtekkel. Az újság a hangszalag tartalmára utalva az hangoztatta: "ennyi őszinteség frissítően hathat. A magyar kormányfő pártjának parlamenti frakciója előtt világosan beszélt. Ostorozta a választási kampány során elhangzott hazugságokat és a politikai osztály csődjét." Az újság szerint ehhez joga van. A lap szerint azonban még frissítőbben hathatott volna Gyurcsány őszintesége akkor, ha mindezzel választói elé lép.
Az ugyancsak liberális Süddeutsche Zeitung címoldalas vezető tudósításban számolt be a Budapesten történtekről, hatalmas fotót is közölve, amelyen fiatalok épp egy autót borítanak fel. A népi tiltakozás válságba döntötte Magyarországot című, az újság harmadik oldalán folytatódó tudósítás ugyancsak azt hangoztatta, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az általa beismert hazugságok ellenére elutasítja a lemondást és a "vandalizmus" leküzdését ígéri. A lap beszámolt a televízió székháza ellen indított támadásról, s ennek kapcsán emlékeztetett az 1956-os forradalom idején a rádió előtt történtekre, annak elfoglalása - mint írta - akkoriban a forradalmárok egyik legnagyobb vívmánya volt.
Az újság szerint ezzel azonban véget ér az 1956-os eseményekkel vont párhuzam, ugyanis - mint a Süddeutsche Zeitung fogalmazott - ami most történt, az valójában egy kezdetben békés tüntetés jobboldali, radikális eszkalálódása. Ezt követően a lap részletesen foglalkozott az elmúlt évek eseményeivel, az általa színtelennek tartott Medgyessy-kormánnyal, majd Gyurcsány hivatalba lépésével, ami szerinte túl későn jött a szükséges reformok megkezdéséhez, az ugyanis biztos vereséghez vezetett volna. A Süddeutsche Zeitung annak a nézetnek adott hangot, hogy a mostani zavargásokat az elhatározott kemény intézkedések váltották ki, ugyanakkor azok "szellemi mozgatójának" Orbán Viktort és az általa vezetett Fideszt nevezte.

Román lapok: figyelmeztető jel a budapesti "zendülés"
Románia számára intő jelzés a budapesti zendülés - érzékeltette kommentárjában néhány szerdai bukaresti napilap. A keddre virradó éjszaka történéseit több román napilap is "lázadásnak", illetve "zendülésnek" minősíti tudósításainak címében. Így tesz a Romania Libera, a Jurnalul National és a Ziua, első oldalon induló tudósításokat közölve, kevés magyarázó elemmel, de az eseményekről nagy terjedelemben, alapos részletességgel, nagy színes fotókkal kísérve számol be. A Ziua két teljes újságoldalt szentelt a budapesti "zendülésnek".
A tekintélyes üzleti-pénzügyi napilap, a Ziarul Financiar is csak tudósítást közöl, de tömörebben, és arra összpontosít, hogy az erőszakos cselekményeknek milyen hatásuk volt a forint gyengülésére.
A Curentul tudósításba ágyazva a román közéletnek is szóló figyelmeztetést fogalmaz meg. "Nem, Magyarországnak nincs szüksége az effajta megrázkódtatásokra. Kétségtelen, hogy Gyurcsány választási ígéretei függőben maradtak... Természetesnek tűnik tehát az emberek elégedetlensége. De az előrehozott választások megoldanák a helyzetet? Aligha hihető. Mindenesetre közelednek a helyhatósági választások, és Gyurcsány hazugsága bizonyosan befolyásolja majd a szocialisták pozícióit" - olvasható a lapban, amely a "Budapesten forradalmi szelek fújnak" címet adta anyagának.
Az Adevarul címlapján hatalmas fotó látható a televízió épületének ostromáról, a tudósítás címe: "Lángra gyúlt Budapest". Hasonlóképpen indítja beszámolóját az Evenimentul Zilei, amely címében már "hazaszól". Eszerint a budapesti események figyelmeztetést jelentenek Románia számára, hiszen Magyarországot a "Jól fogunk élni" jelszó hazugsága lobbantotta lángra (a lap Traian Basescu államelnöknek a két évvel ezelőtti választási kampányában használt jelszavát idézte fel ezzel). E lapszámban Vladimir Tismaneanu kommentárjában azt boncolgatja, miben is különböznek a mostani budapesti erőszakos cselekmények az 1956-os forradalom eseményeitől. Akkor a felkelők egy terrorista és bitorló rezsim ellen léptek fel, most viszont az európai struktúrákba beágyazódott pluralista rendszert támadták. A szerző is hazai közvéleményéhez intézi szavát, amikor arról ír, hogy a demokratikus rendszert aláássa a módszeres hazudozás. "A hazugság a politikában - előbb vagy utóbb - beszennyez. Ezt tudniuk kell mindazoknak, akik nálunk még ma is elrejtik az igazságot a decemberi (román) forradalomról vagy a június 13-15-i bányászjárásról" - írja.
A szerző szerint Gyurcsány Ferenc "beismerő vallomása" óhatatlanul kiprovokálta ugyanakkor a felkelést. Nixonnak is fizetnie kellett a Watergate-ügy miatt - fűzi hozzá. Magyarországon azonban ma nem ugyanaz a helyzet - írja Tismaneanu -, mint Romániában volt 1990-ben (az első bányászjárás idején, a tud. megj.). A civil társadalmat most nem támadják, nem alázzák meg, a demokratikus pártokat nem üldözik, a volt politikai elit tagjai nem gyakorolnak hatalmat a televízió fölött. Ettől függetlenül ma Magyarországon súlyos szociális, politikai és kulturális feszültségek maradtak - írja a szerző.
A Cotidianul hasábjain "Budapest by night" című kommentárjában Marius Cosmeanu azt fejtegeti: a budapesti erőszakos cselekmények csupán a jéghegy csúcsát jelentik, évekre visszanyúló - változó erővel meg-megújuló - konfliktus megnyilvánulását láthatták a televízió nézői azon az éjszakán. Régebbi keletű történetről van szó, nevezetesen arról, hogy a magyar politika két tábora között esztendők óta tart a rivalizálás - írja. Egyik oldalon a szocialisták állnak, akik a jövőre és a kapitalizálásra vetik tekintetüket, a másik oldalon pedig az - egyre kevésbé demokrata - fiatalok, akik a múltat idézik fel az erkölcsi megtisztulás követelésének a jegyében - fejti ki Cosmeanu. A szerző Adrian Nastase volt szociáldemokrata miniszterelnök hasonló korábbi botrányára emlékeztet (ott is bizonyos hangszalagok kerültek nyilvánosságra). Gyurcsánnyal ellentétben Nastase nem tette meg azóta sem a szükséges lelkiismereti vizsgálatot - írja Cosmeanu, félig tréfásan blogok szerkesztésére serkentve a román politikusokat.

2006. szeptember 20. (Független Hírügynökség - Hírek)

"A szabadság hangja" Londonban - 56-ra emlékeznek a brit fővárosban

Három hónapos rendezvénysorozattal emlékeznek az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójára a brit fővárosban. Az 56-os rendezvények megnyitóját szeptember 20-án este tartják a londoni Leighton House múzeumban - adta hírül az Oktatási és Kulturális Minisztérium sajtóirodája.
A rendezvénysorozat fővédnöke Károly herceg, koordinátora Bogyay Katalin nemzetközi kapcsolatokért felelős szakállamtitkár. A szerdai ünnepélyes megnyitót követően csütörtökön indul az a történész konferencia, melynek társelnöke Péter László professzor. A nemzetközi tudományos tanácskozáson részt vesz többek között Rainer János és Pók Attila is. Szeptember 24-én Kabdebó Tamás, Írországban élő magyar írónk, "Véradás" című, 1956-ról szóló darabját, a Londoni Magyar Kulturális Központban mutatják be.
Október 4-én a Leighton House Múzeumban folytatódik a megemlékezés Szabados György és az Új dimenzió Műhely legújabb, szintén a forradalom témáját feldolgozó "Elégia 1956" című albumának világ bemutatójával.Október 5-től a Barbican Központban filmbemutatók és beszélgetések várják a látogatókat. A program Mészáros Márta A temetetlen halott című filmjének bemutatójával kezdődik. A brit főváros egyik legjelentősebb kulturális létesítményében egy hónapon át nézhetik meg az érdeklődők a Magyar Nemzeti Múzeum fotográfiai gyűjteményéből származó felvételeket. A megemlékezés két képzőművészeti eseménnyel folytatódik. A Londoni Zsidó Kulturális Központban is filmekkel, beszélgetésekkel várják az érdeklődőket. Október 26-án pedig bemutatják Szabó István a Napfény íze című filmjét.
A londoni magyarság közös forradalmi megemlékezését október 21-én tartják. Bogyay Katalin nemzetközi kapcsolatokért felelős szakállamtitkár "The voice of freedom" (A szabadság hangja) című beszélgetősorozatából készült könyvét a St James s palotában mutatják be november 13-án. A londoni 56-os rendezvénysorozat november végéig tart.

2006. szeptember 20. (Magyar Nemzet)

Nagy versek, ötvenen túl
Huzella Péter most Nagy Gáspár forradalmi költeményeihez ír zenét

Stúdiós fiatalok adják majd elő a Kolibri Színházban azokat az énekelt verseket, amelyekhez Huzella Péter szerezte a dallamot. A volt Kalákás muzsikust a versmegzenésítés műfajának fogadtatásáról, a zenei világ hozzáállásáról kérdeztük. Például arról, hogy szerinte milyen műfajba lehetne sorolni a tevékenységét?

- Dalszerző vagyok. Egy bárd, egy trubadúr, aki mindig visszatér a gitárhoz és elő tudja adni a maga dalait. A fennálló irányzatok sosem fedték le teljesen azt, amit én műveltem. Az integráció borzasztó nehéz volt, emiatt aztán hátrány örökösen ért, és úgy érzem, a mai napig nem tartozom sehová. Hiszen azok, akik egy szál gitárral adnak elő, mind köthetők valahová. Bródy Jánosa rock felől jött, Cseh Tamás kifejezetten házibuli- és klubzenészként kezdte, és stílusában ma is az maradt. Én pedig, mint volt Kalákás, néha kicsit folkosabban, néha dzsesszesen, néha rockosabban játszom.

- A Kalákának származott hátránya abból, hogy könnyűzene címszóval egy kategóriába sorolták a lakodalmassal vagy a popzenével?

- Bár a mi zenénk egyetlen meglévő struktúrához sem illeszkedett, a besorolásnak akkor nem volt jelentősége, mivel azonnal közönségsikert arattunk. Egy rádiófelvétel vagy lemezkiadás alkalmával, azonban már kérdéses volt, hogy melyik osztályhoz tartozunk. A rádióban Fáy András végül a sanzon kategóriába sorolt minket. Azzal érvelt, hogy a zenénkben a szerzői rész mellett igen jelentős szerepe van az előadásmódnak, amellyel alkalmazkodunk a versek hangulatához. A hanglemezgyárnál az volt a szerencsénk, hogy az irodalmi műveknek külön szerkesztőséget alapítottak, és így a Kalákát a szövegei alapján sorolták be.

- A zenészvilág hogy viszonyult önökhöz?

- A komolyzenészek emberszámba se vettek minket, számukra nem is léteztünk, mert nem végzett muzsikusok voltunk. Kivételt jelentettek azok a művészek, akik örömmel mondtak igent a felkérésünkre, amikor meghívtuk őket. Ilyen volt Maros Éva (hárfa), Geiger György (trombita), Sárközi Gergely (lant, gitár), Zsoldos Béla (ütős hangszerek), de László Attila (gitár) is, aki pedig a dzsesszből kalandozott át a mi világunkba egy-két szám erejéig. ők elég nyitottak voltak ahhoz, hogy a mi muzsikánkat is zenének tekintsék. Nem leereszkedtek hozzánk, hanem örömmel ruccantak át ebbe a műfajba vendégzenészként. Nehéz volt a dolgunk a könnyűzenészekkel is, akik egyenesen lenéztek bennünket, mert nem végeztünk dzsesszkonzit, és nem jártuk végig a szórakoztató zene ranglétráját: sosem vendéglátóztunk, nem játszottunk velük együtt rock-, beat- és egyéb bandákban. A versek miatt mi egy kicsit arisztokratikusabb műfajt űztünk, de mindeközben alkalmaztuk a könnyűzene elemeit. A Kaláka tagjaiként a zenésztársadalmon belül is ki voltunk rekesztve, egészen 2000 körülig, amikor a Magyar Zeneszerzők Egyesülete egyenként felvett bennünket a tagjai közé. Ott már voltak olyan komoly- és könnyűzenészek, akik elismerték, hogy az is zene, amit mi hoztunk létre.

- Ez anyagi nehézségeket is okozhatott, hiszen a könnyűzene kategóriába sorolt műfajoktól elvárják, hogy önfenntartók legyenek.

- Mi nem a lemezjogdíjakból tartottuk el magunkat - hiszen az eladott példányszámban a popzene mindig magasan tarolt -, hanem a fellépések honoráriumából, és mivel sikeresek voltunk, így nem voltunk rászorulva a támogatásra. Különböző díjakkal ugyan mindig elismerték amit csináltunk, de költségvetési tételnek sosem számítottunk. A most létező támogatási programok közül pedig, akárhogy is nézem, valahogy egyik sem illik rám. Ezekben fiatal tehetségekről van szó, és olyan irányzatokról, amelyekről még nem tudjuk, hogy jók-e vagy sem. Amit én művelek, arról már, remélem, nagyjából mindenki tudja, hogy jó.

- Ezen az egyéni hangon egészen különböző költőket szólaltatott meg, Villontól Zalán Tiborig. Mi jöhet még?

- Most Nagy Gáspár-verseken dolgozom. A Kolibri Színházban lesz egy 1956-os műsor a stúdiósok előadásában. Annak különösen örülök, hogy fiatalok játsszák, mert ez a történet róluk szól. A téma nem annyira a forradalom, mint inkább a szabadságharc. A pesti srácokról írt remek Nagy Gáspár-versekhez írom a zenét. Ezzel párhuzamosan most a "nagy verseket" zenésítem meg. Amikor betöltöttem az ötvenediket, A Dunánál után megírtam a Hajnali részegséget. Tavaly nyáron feldolgoztam magamnak József Attila Ódáját, amihez a Kaláka is szerzett zenét valamikor, aztán jött Radnóti Tétova ódája is, A fekete ember pedig már régebben elkészült. Sokáig csak rövidebb dolgokba kezdtem bele, mondván, hogy a hosszabb művek unalmasak lehetnek egy szólista előadásában. Az utóbbi években jöttem rá, hogy nem csak a közönségnek dolgozom, hanem magamnak is, és magamat kicsinyítem, hogyha nem vállalok nagyobb feladatokat.

- Egy olyan korban, amikor verseket sem nagyon olvasnak az emberek, ez nagy kihívás.

- Az, de itt már nem ez a lényeg. Ötvenhét éves leszek, és szeretném rendbe tenni, amit eddig csináltam.

Sashegyi Zsófia

2006. szeptember 20. (Magyar Nemzet)

Képek, sebek és a forradalom

Kiállítás Paizs László festményeiből és plasztikáiból a Light &Loft Galériában Az alkimista festő - Paizs László munkái ezt a szópárt juttatják szemlélőik eszébe. A Light & Loft Galériában látható tárlata 1956 őszének tragikusan szép időszakát idézi meg. Sebek 1956 - ezt a címet viseli Paizs László kiállítása (Light & Loft Galéria, IX., Soroksári út 48., szeptember 22-ig), amelyen mintegy tíz táblakép és néhány plexi plasztika szerepel, a cím azonban éppen úgy csak érzékelteti a művek által megidézett időszak időbeli, földrajzi és emocionális tartományát, mint ahogyan a művek műfaji, technikai megjelölése azok valóságos összetételét, felépítését. Majd fél évszázada építi sajátos világát, amelynek éppen úgy része "a nyugati csúcstechnika, mint a legrosszabb Soroksári úti műanyag", ugyanúgy meghatározza a lét alapkérdései, drámája iránti érdeklődése, mint a kortárs művészet kiváló képviselőinél egyébként oly ritka érzék a humor iránt. Paizs sokféle érték, jelenség iránti érdeklődését talán a történelem és annak tanulságai iránti figyelme foglalja egységbe, ahogyan azt egyik korai, A trónörökös párt meggyilkolták (Újsághír, 1914. június 28.) című műve jelezte, amelynek megalkotásához a plexitömbbe foglalt újságpapírt, bogarat használt fel. Tárgyhasználata éppen úgy adekvát a műveiben megjelenő történelmi lélektani problematikával, mint képfelületei megmunkálásának a módja, a felület égetéssel, roncsolással történő alakítása. Azon kevés kelet-közép-európai művész közé tartozik, akinek művészetét jól megértik, értékelik az egész világon, a kortárs művészet központjában, a tengerentúlon is. Ahogyan Donald Kuspit neves amerikai szakember írta, lélektani valóság és történelmi igazság ötvöződik Paizs László festészetében, az avatja jelentős művésszé "egy olyan Magyarországon, amely azon fáradozik, hogy kilábaljon az identitásválságból (-), hogy a történelem pusztító hatását kísértetiesen fenséges szépséggé transzformálja. Képes a széthullást művekbe foglalni, hogy új esztétikai szintézist teremtsen, még akkor is, ha a szintézis magába foglalja a széthullást, hogy így álljon ellen a konformista társadalmi beolvadásnak-" Konformizmusról, identitásválságról, a történelem pusztító hatásáról, széppé transzformálásáról soha nem volt talán időszerűbb szólni, mint a forradalomra emlékező, régi-új önmagát kereső Magyarországon. Paizs akril, poliészter, préselt lemez táblaképeinek roncsolt felületei, a szürke felületen megjelenő, arany ragyogású foltjai láthatók az 1956-os Becsapódó őszi lövedékeken, a Lehetséges célpontok a homlokzatokat, tűzfalakat idézik, amelyek között az októbernovemberi harcok hősei harcoltak, s amelyeken a golyónyomok sok helyütt máig őrzik a szabadságharc emlékezetét. Az átlátszó plexitömbök 1956 mártírjainak állítanak emléket. Az arccal lefelé elföldelt emlékére, valamint a Parcellába elásottak emlékére című alkotásokban az anyag belsejében megjelenő elszíneződések, gomolygó, egymásba hatoló, összesűrűsödő barnás, feketés foltok teszik átláthatóvá az átláthatatlant, megidézhetővé a nézhetetlent. A sorozat - és az egész kiállítás - központi, ha úgy tetszik, emblematikus darabja a Nagy Imre emlékére című plexi, amelyben az átlátszó anyag belsejében egy elhajlott szárú, deformált szemüveg látható, a halálban való megvilágosodás-megtisztulás, az elbukásában valódi győztessé váló egyén és közösség drámájának katartikus hatású jelképe. Paizs László: Nagy Imre emlékére, 2006

2006. szeptember 21. (Magyar Narancs)

'56-os kiállítások : A tukán mögött, jobbra

Tulajdonképpen jó az ötlet, kedves a szívnek a vízió: nézelődő, lapozgató, iddogálva beszélgető látogatók zsonganak egy hatalmas, lazán osztott térben, amelyre nem tolakodóan, hanem a kíváncsiságot birizgálva ülepszik rá az átélendő komor idők hangulata. Benyomások, mélázás, elborzadás - kinek mi kell. Képek és hangok, színek és szagok. Életérzés-kiállítás.
A valóság, hát igen, a valósággal van a baj mindig. Nem is a helyszín, mert a Petőfi Csarnok utolérhetetlen szomorúsága, az, hogy még annál is lepusztultabbként préselődik a kedélyünkbe, mint amilyen, végül is tökéletes környezet az ötvenes évek felidézéséhez. A vigasztalan tér, a sápatag fénydepresszió. Hogy mi az, amit láthattunk, abból sem az ötletek hiányoztak, mint inkább a gazdagság, a sokféleség. De legfőképpen a látogatók hiányoztak: csend és hűvös üresség, sok kockás terítő és üres székek. Az életérzésjelleg nem követel filológiai alaposságot, elég, ha kellően sokfélék az utalások a korra: fényképek és plakátok, Ludas Matyi-címlapok (Sztahanovista az üzemi bálban. - Jön keringőzni, Ilonka? - Jövök, de nehogy ezernégyszáz fordulatot csináljon velem is, mint a gépével, mert kissé szédülős vagyok). Azok a rettenetesre cizellált ünnepi jelszavak (annak idején címoldalon hozta őket a Népszabadság), mint "Erősödjön és viruljon békénk és függetlenségünk legfőbb záloga, a magyar és a szovjet nép örök barátsága és megbonthatatlan testvéri szövetsége!". Rákosi, Sztálin, Kádár integet egy tribünről, voltaképpen vicces, anakronisztikus együttlétben. Meghívó Rákosi elvtársnak a Rákosi elvtárs 60. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségre. Diafilmek a begyűjtési verseny népszerűsítésére, az imperialista ármány bemutatására, szoba- és konyhabelső, jelvények, oklevelek, karszalagok. Régi slágerek élő előadásban, mozgalmi és tömegdalok a rádióból, megszakítva lövések hangjaival és az Egmont-nyitánnyal - így érkeztünk el pár percre 1956-hoz. Mármint akik értik, hogy miért váltott és mire a hangháttér.
Interakciós lehetőségként ott volna a lengő-teke, a vonal a snúrozáshoz, ihletően a padlóba nyomott húszfilléresekkel, a snóbli játékszabálya - de hát nem akaródzik interakciózni. Nincs kinek kivel.
És ha volnának is, merre fókuszálhatnák életérzésüket? Vagyis: miről is szólt ez az egyhetes, kísérőprogramos kiállítás? A címben ígért '56-ról, a forradalomról biztosan nem. De hát azokról a napokról inkább csak a harcok, a pusztulás képeit lehet felmutatni, legfeljebb kiáltványokat és felhívásokat. A lefojtott, tehetetlen harag kirobbanásának a zűrzavara, a hevületnek, az akarásnak, az eszményeknek a csillogása változatlanul belegyűrve az értelmezések és a köréjük eszkábált politikai sandaságok fonadékába. Ez aztán taszító annak, aki könnyen taszul. Pedig épp az '56-os életérzés megragadása volna fontos, azé, ahogy egyszerre zúdult bele az egyformaságba, a félelembe, a tompultságba a szabadság és a teljes rendezetlenség. Elszomorító azt gondolni, hogy elsuhanó egyszeriségük megjeleníthetetlenné, megfoghatatlanná teszi azokat a napokat.
A Vajdahunyad-várban a trópusi élőlényeket bemutató, láthatóan népszerű kiállításon kell keresztülnyomakodnia annak, aki a tapírok, tukánok és más különös lények mentén el akar jutni a néptelen emeleti sarokszobába, ahol a forradalom vidéki eseményeiről tájékozódhatunk. A vendégkönyvben a trópusi anyagra vonatkozó bejegyzések ("Unokáim nagy csalódására nagyon kevés állatok voltak."), gyerekaláírások, firkák.
A világos teremben felkasírozott újságok, röplapok, itt is túlteng a Ludas Matyi (A gyapot énekel: Kicsi vagyok én, / Majd megnövök én, / Ha a szovjet agrár-módszert / Eltanulom én! - és tényleg ott áll egy mosolygó gyapottő a kiküldött elvtárs külsejű tányérsapkások szerető tekintetében fürdőzve). Megint csak az ötvenes évek hangulatában feredőzhetünk, beadási versenytábla, sertésvágási engedély, szállítási bárca, liszt- és cukorjegy. Rákosi-címeres hordócskák. Kézikönyv: a nagydíjas Cukor tehén gondozójának munkamódszere. Traktormodellek - jobb híján Hofherr gépek is a harmincas évekből, de hát használták azokat is a gépállomások. "Ezek a széles kolhozmezők mind a népé - magyarázza Sajnovics Mária, a Baranya megyei Olasz község 22 éves tanácselnöke küldött-társainak" a harmadik parasztküldöttség látogatásán a Szovjetunióban. Mi lett vajon vele?
Ami mégis megemeli a kiállítást, az a legkevésbé látványos elem. A kísérőszöveg. A tények. Ahogy volt. A vidék '56-os eseményei kerülnek szóba itt, tüntetések Tornyiszentmiklóson, Komádiban, ávóssortüzek és áldozataik, a forradalom első, debreceni mártírjai - falusi felvonulók. Mindezek mögött pedig az erőszakos téeszesítés, az 1955-ig elítélt négyszázezer paraszt, aki ellenállt a kíméletlen szipolyozásnak. Mindaz, amiről - ha ünnepelni akarunk egyáltalán - tájékozódnunk, töprengenünk kellene. Itt szerényen bár, de még módunk is van rá, dzsungelnyire a valóságtól, a kinti világtól.

- kovácsy -

56.hu hétköznap - Petőfi Csarnok, szeptember 17-ig
1956 és a magyar agrártársadalom - Magyar Mezőgazdasági Múzeum, október 11-ig

2006. szeptember 21. (Magyar Narancs)

"Shakespeare is kevés lett volna": Eörsi László történész

Idén az ötvenedik évforduló okán sok szó esik az 1956-os eseményekről, ám a kötelezően letudott ünnepi megemlékezések és az aktuálpolitikai felhangok aligha könnyítik meg az árnyalt véleményalkotást. A témakör elismert kutatóját erről, vagyis a hiteles történeti rekonstrukció nehézségeiről, valamint a forradalom résztvevőiről, 1956 mártírjairól, a megtorlások áldozatairól kérdeztük.

Magyar Narancs: Ön 1956 mártírjai című új könyvében 225 kivégzett felkelő adatait tárja elénk. Az életrajzok, a kivégzésekre okot adó cselekmények zavarba ejtő változatosságot mutatnak, s ez jócskán árnyalhatja amúgy meglehetősen sztereotip ismereteinket. Kezdjük mindjárt a számmal: miért épp 225?

Eörsi László: Hosszú évtizedeken át, amíg a megtorlások történetét nem lehetett módszeresen kutatni, addig a nyugati és emigráns történészek s az itthoni mendemondák is sokkalta nagyobb, nemritkán több ezres számokkal dolgoztak, ámde 1989 után hamar kiderült, hogy ez erős túlzás. De bizony még az első hivatalosnak szánt összesítésekbe (így a Nemzeti Emlékhely felvésett névsorába) is belekerültek olyan nevek, mint például Francia Kiss Mihályé vagy épp az újvidéki vérengzés néhány 1956 után kivégzett résztvevőjéé. Az 1956-os Intézet tíz éve, a negyvenedik évfordulóra összeállított névsorával azután 229 főre szűkítette a megtorlások ismert halálos áldozatainak számát, de én ezek közül elhagytam a pusztán fegyverrejtegetésért, illetve más, az '56-os forradalomhoz nem kapcsolható cselekmények miatt kivégzetteket.

MN: A mártírok listája így is meglehetősen vegyes képet mutat.

EL: A mártírokról szólva érthetően késztetést érezhetünk arra, hogy már csak kegyeleti okokból is szépítőleg idézzük fel tetteiket, s ezért helyesebb is lenne 1956 kivégzettjeiről beszélni, hiszen a valóban hőssé magasztosult figurák mellett voltak közöttük azok is, akik a Köztársaság téri vagy Lenin körúti lincselésekben meg egyéb önbíráskodásokban való részvételük miatt kerültek a bitó alá. Voltak közöttük köztörvényesek, s volt közöttük olyan is, mint a csepeli Zsendovics László, aki először megfojtotta a feleségét, s csak utóbb állt felkelőnek. Őket vagy akár a statárium következtében néha egészen jelentéktelen cselekményekért kivégzett szerencsétlen embereket természetesen nem lehet a forradalom tudatos résztvevőivel, a politikusokkal és a felkelőcsoportok vezetőivel - s szintúgy megannyi tisztakezű pesti felkelővel sem - azonos súlyú figuráknak tekinteni. A politikai elképzelések terén ezek a különbségek egyébként éppúgy megmutatkoztak, hisz a "pesti srácok" legfeljebb a szovjetellenességben meg a bukott rendszer (s egyszersmind az azt megelőző Horthy-rezsim) gyűlöletében osztoztak az események tanultabb, tudatosabb résztvevőivel, akik között már a legkülönfélébb ideológiai árnyalatok is képviseltetve voltak. Az életrajzgyűjteményem éppen azt célozza, hogy - a sommás megközelítést elkerülendő - lássuk a markáns különbségeket, s lássuk egész pontosan, kit miért végeztek ki.

MN: Ez mennyiben földeríthető? Ön túlnyomórészt nyomozati és bírósági iratokra támaszkodik kutatásai során, ám ezek forrásértékét nem mindenki fogadja el.

EL: Valóban szoktak azzal vádolni, hogy túlságosan is a korabeli hivatalos forrásokra, a nyomozati és bírósági vallomásokra támaszkodom, ám meggyőződésem szerint ezek jóval megbízhatóbbak, mint az utólagos visszaemlékezések. Hogy az utólagos visszaemlékezések rendszerint mily problematikusak, az általánosságban aligha vitatható, s az 1956-os események memoárjai és életútinterjúi sem jelentenek kivételt e törvényszerűség alól, legyen elég csak Pongrátz Gergely Corvin közi főparancsnokká választásának - a tényektől eloldozott - történeteire utalnunk. Másrészt meggyőződésem, hogy az egyes periratok vallomásainak egészéből a történetek viszonylag pontosan rekonstruálhatók. A hatóságok ugyanis - a következő kijelentés remélem, nem vált ki túl nagy felháborodást - törekedtek a szakszerűségre, s a kezdeti statáriális időszak esetlegességei után a maguk módján körültekintően jártak el, legalábbis az általam alaposabban vizsgált budapesti vizsgálati és periratok tanúbizonysága szerint. Forráskritikára persze igencsak szükség van, s a vallomásokat interpretáló hatósági szövegek, azaz a vádiratok és ítéletek erős torzításait is látnunk kell. De a vallomások hihetetlen forrásértékkel bírnak, hiszen az események után röviddel, az összebeszélés és az utólagos legendaképzés lehetőségétől megfosztva fogalmazták őket, méghozzá túlnyomórészt erőszak nélkül Ez nem azt jelenti, hogy ne bántalmazták volna az őrizeteseket, ám a verés ekkor már nem a vallomások kikényszerítését, valamiféle hamis koncepció igazolását szolgálta, hanem sokkal inkább a nyomozók és smasszerek szadizmusából, bosszúszomjából fakadt.

MN: Vagyis ne a Rajk-per sémájára gondoljunk.

EL: Persze, mert ha a vádiratokban megjelent is a koncepcióképzés szándéka, a vádlottak döntően a saját tetteikről, meggyőződésükről adtak számot, a Rajk- és egyéb koncepciós perek szenvtelen vallomásainak ekkor már nyomát sem találjuk. Az elhíresült Tóth Ilonának meg más vádlottaknak aligha a rendőrök vagy valamiféle szovjet instruktorok tanították be a forradalom melletti hitvallást. Éppígy nem gondolhatjuk a nyomozó hatóságok agyszüleményének mondjuk Tóth Ilona orvosnő gyilkosságot beismerő vallomását, amelynek kiötléséhez nemhogy a magyar rendőrség és ügyészség, de talán még Shakespeare is kevés lett volna. Lássuk be, teljesen ismeretlen, politikai súllyal nem rendelkező személyek ellen fölösleges lett volna tömegével hamis, koncepciós vádakat gyártani! Nagy Imre vagy Maléter Pál természetesen más elbírálás alá esett, az ő lejáratásuk már jócskán kifizetődőnek tűnhetett.

MN: Az említett Tóth Ilona és a most már játékfilmen is megörökített Mansfeld Péter ügyében ön a tisztázás szándékával több tanulmányt is publikált, s foglalkozott a náluknál jóval jelentősebb, ám halványuló emlékű Dudás Józseffel is.

EL: Szolid sikerrel, hisz ezen ügyek kapcsán seregnyi téves információ kering a köztudatban, s néhány ezek közül még a történeti irodalomba is bekerült. A polgári kormány idején glorifikált, szoborral is megajándékozott Tóth Ilona esetében a megemlékezések nemritkán teljességgel mellőzik a zavaró tényeket, momentumokat, s sokan Mansfeld Pétert is szeretnék valamiféle idealizált figurává lúgozni. Vele kapcsolatban például kiirthatatlannak tűnik az a téveszme, miszerint a kivégzésével meg kellett várni a 18. születésnapját. Ennek valójában nem volt semmiféle jelentősége, ugyanis az akkori hatályos törvény 16 évben állapította meg a kivégezhetők korhatárát. Egyébként több, Mansfeld Péterrel egykorú, az '56-os harcokban - vele ellentétben - tevőlegesen részt vett fiatalt ítéltek el főbenjáró ügyekben mindössze pár éves börtönbüntetésre, ami bizonyítja, hogy Mansfeldet valójában nem cselekményeinek súlya, hanem szinte az utolsó pillanatig ellenszegülő, renitens magatartása miatt ítélték halálra. Dudás József - az említett két mártírral ellentétben - országos jelentőségű politikussá vált a forradalom idején. Már 1956-ban is igen különbözőképpen ítélték meg a szerepét, és ez a rendszerváltás első éveiben sem változott. A kisgazdapárt zászlajára tűzte a nevét, míg a "nagyimrések" továbbra is elmarasztalóan emlegették. De nagyjából tíz éve mintha teljesen eltűnt volna a köztudatból a legendáriumával együtt.

MN: 1956 mindmáig "forró téma", amin föltehetőleg az évfordulós megemlékezések lekerekítő szándéka sem változtat lényegesen. Elfogadásra találhatnak-e az árnyalt megközelítések?

EL: Egyelőre még rengeteg indulat kavarog 1956 körül, s láthatólag az említett két kivégzettről sem lehet még a téves állításokat cáfolva úgy beszélni, hogy az ne váltson ki neheztelést. Ez emberi dolog, hiszen vonzódunk a hősökhöz, és szeretjük a tiszta színeket, a csak fehéret és a csak feketét. Az összetettebb színképletek a többség számára még meglehetősen zavarba ejtőek. Másrészt, látva az 1918-19-es események körül zajló lankadatlan értelmezési vitákat, talán nem is elvárható, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc interpretációja egyhamar vagy akár valaha is nyugvópontra jusson.

MN: Mintha Nagy Imre és társai körül lezajlóban lenne egyfajta tényfeltárással megtámogatott tisztázó vita.

EL: Valóban, Nagy Imrét és körét kezdjük immár árnyalt módon tárgyalni és értékelni, s ez ugyancsak fontos, mivel a puszta glorifikálás itt is okkal kerülendő. Tisztáznunk kell a Nagy Imre által elkövetett hibákat, tévedéseket, bár az Orbán Viktor által a kilencvenes évek derekán vele kapcsolatban megfogalmazott "jó rendőr - rossz rendőr" hasonlat alighanem már túl van a mégoly szabad interpretáció határain is. Ami az időközben históriai és ideológiai hivatkozási alappá tett "pesti srácokat" illeti, az ő szereplésük szintén jócskán árnyalásra szorul. Az egyik politikai oldalon nyilvánvalóan őket tekintik a "kié a forradalom?" című vetélkedő győzteseinek, ám látnunk kell, hogy homogén csoportként való kezelésük és idealizálásuk durván történelmietlen. Ebből a szempontból tekintve üdvözlendő, hogy az amúgy több ponton torzító Mansfeld-film szót ejt a kivégzett gyerekember köztörvényes bűneiről, s az is, hogy a jelek szerint a film rendezőjét nem érte bírálat ezek taglalásáért.

MN: Mostanában Charles Gati új könyvével ráirányította a közfigyelmet arra a kérdésre, hogy vajon a forradalmi napok kilengései, atrocitásai, s így elsősorban a Köztársaság téri események katalizálták-e a szovjet beavatkozást. Az ő válasza igenlő, s így mondhatni történelmi felelősséget ró a pesti felkelőkre.

EL: Charles Gati kiváló történész, aki fontos forrásokkal gazdagította az 1956-os kutatást, ám ezzel a föltevésével nem értek egyet. A szovjet vezetés számára a Köztársaság tér ostroma legfeljebb ürügy lehetett (igaz, annak elsőrangú), nem pedig valós ok. A szovjet beavatkozást ugyanis a jaltai világrendszer, az 1956-ban az amerikaiak által több ízben is megerősített bipoláris hatalmi politika logikája tette szükségszerűvé. Aminthogy a szovjetek a jóval szolidabb, erőszakmentes csehszlovák eseményeket is erővel fojtották el 1968-ban. Vagyis a forradalmak során amúgy - fájdalom - elkerülhetetlen néhány véres atrocitásnak nem volt szerepe a szovjet döntés meghozatalában.

MN: Úgy fest, az ötvenedik évforduló megünneplése nem ígérkezik emelkedettebbnek, mint az utóbbi évek botrányoktól sűrűn megtűzdelt örömnapjai. Mire számít ön, 1956 kutatója az idei október 23-án?

EL: Sok mindenre számíthatok, illetve számíthatunk, de remélni mégiscsak azt remélem, hogy 1956 nagy nyilvánosságot kiérdemlő, nemzetközi ünneplését senki sem fogja felhasználni az ország lejáratására.

2006. szeptember 21. (Népszabadság)

Egyetemi archívumban az 56-os amerikai sajtó

Tizenötödik tanévét kezdi pénteken a budapesti székhelyű Közép-európai Egyetem. Az intézmény Nyílt Társadalom Archívumában helyezi el az 1956-os forradalommal foglalkozó amerikai újságcikkek gyűjteményét, amely péntektől elérhető lesz az interneten is.
A 15 éve működő Közép-európai Egyetem (Central European University) az európai intellektust vegyíti az amerikai akadémiai módszertannal. Ebben az évben az egyetem és a Nyílt Társadalom Archívum (Open Society Archives) emlékévet szervez, amelynek központjában az 1956-os forradalom áll. - Nálunk a diákok többsége külföldi, nekik a forradalmi eseményeket kontextusba kell helyezni - mondja Mátyás László rektorhelyettes.
- Hallgatóink 22 százaléka a volt Szovjetunióból érkezett. Nekik több szemszögből kell bemutatni a történéseket. Az archívum a közelmúlt és a jelenkor világtörténelmének egyik legjelentősebb sajtót és audiovizuális tára. A Szabad Európa Rádió gyűjteményének nagy részét például Prágából 60 kamionnal szállították át az intézmény megszűnésekor - teszi hozzá a rektorhelyettes.
Az idei tanévnyitón amerikai sajtóanyagot ad át Zwack Péter, aki 1956-ban Chivagóban tartózkodott. Ott hozta létre az Elsősegély Magyarországért Alapítványt, amelynek tiszteletbeli elnöke Herbert Hoover (1929-1933 között az Egyesült Államok 31. elnöke) lett. akkori felesége, az amerikai Iris Rogers minden, az amerikai sajtóban megjelent, a forradalomról szóló cikket igyekezett az újságokból kivágni és eltenni. - Talán nincs is hozzá hasonló sajtógyűjtés, szinte percről percre követi a megjelenéseket - meséli Zwack lapunknak. - Hat hónappal ezelőttig azt hittem, hogy a cikkek már nincsenek meg, de a fiam megőrizte hosszú éveken át, és most elküldte nekem. Négy nagy bőralbumba köttettem őket. Úgy gondolom, hogy a Közép-európai Egyetem Nyílt Társadalom Archívumában lesz a legjobb helyük. Az albumok péntektől elérhetőek lesznek az archívum könyvtárában, digitalizált változatban pedig az interneten is.

2006. szeptember 21. (Index.hu)

1956-2006 - tények és hazugságok

Most akkor igazuk van a Kossuth térieknek és tényleg itt a forradalom? Összehasonlítottuk az 1956-os forradalom és a 2006-os tüntetéssorozat első négy napját, és arra a következtetésre jutottunk, hogy ötven éve nem voltak futballhuligánok. (Az 1956-os eseménytörténethez a wikipediát használtuk.)
A Kossuth téri tüntetők az 1956-os forradalommal állítják párhuzamba az elkúrós miniszterelnöki beszéd nyilvánosságra kerülése után történt eseményeket.
A Gyurcsány-beszédben rögtön van egy gyönyörű 1956-os utalás: "Hazudtunk reggel, éjjel meg este". Gyurcsány kissé kifacsarva Örkény Istvánnak 1956-ban a rádióban beolvasott mondatát idézi, az író némileg cizelláltabban fogalmazott, de ő előre megírta a szöveget, nem pedig egy zárt MSZP-s frakcióülésen rögtönzött: "Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon".
Ha eltekintünk attól, hogy ötven évvel ezelőtt egy kommunista diktatúra ellen léptek fel a tüntetők, most viszont demokrácia van, még ha annak k-európai minimálverziója is, akkor tényleg vannak hasonlóságok.
Ott van mindjárt Horn Gyula egykori miniszterelnök, aki sem akkor, sem most nem tartott az elégedetlenkedőkkel. Huszonnégy évesen karhatalmi őrszolgálatban teljesített szolgálatot, saját bevallása szerint semmilyen erőszakos cselekmény nem fűződött a nevéhez, és erre vonatkozó adat tényleg nem került elő, bár sokan dolgoztak bizonyítékok előkerítésén. (A legviccesebb eset az 1994-es választási kampányhoz kötődik, amikor egy svédországi magyar jelentkezett: az MSZP listavezetőjének személyében felismerni véli 1956-os támadóját, aki úgy szájba rúgta, hogy ma is fáj.) A hetvennégy éves Horn Gyula most a Magyar Televízióban értetlenkedett: a kormány nem adott okot a tüntetésekre.
De nézzük sorban, mi történt a 1956. október 23-án és 2006. szeptember 17-én, és az azt követő három napban.

Az első nap
Ötven évvel ezelőtt a poznani tüntetés leverésének hírére kezdtek tüntetést szervezni, most a miniszterelnök néhány hónappal korábban elmondott beszédének nyilvánosságra kerülése után. Ötven évvel ezelőtt a Belügyminisztérium végül engedélyezte a tüntetést, most nem, igaz, nem is kértek engedélyt (legalábbis az első napokban). Ötven éve a Petőfi-szobornál kezdődtek az események, majd estére a Kossuth térre mentek, akárcsak most. 1956-ban egyébként rögtön az események kezdetén Sinkovits Imre felolvasta a Nemzeti dalt. Most nem tudunk ilyen színészről, viszont egy nappal később valamelyik vidéki városban (talán Egerben?) egy színész lemásolta a nagy elődöt. A vidék egyébként, akárcsak 1956-ban, most is az első napon megmozdult.
Ötven éve és most is egy volt miniszterelnököt akart az események élén látni a tömeg nagy része, akkor Nagy Imrét, most Orbán Viktort. Nagy Imre este beszédet is mondott a parlament erkélyéről, Orbán Viktor viszont a sorsdöntő nap délutánján elutazott az Európai Néppárt Büro ülésére Brüsszelbe. (Nagy Imre amúgy akkor reformokat ígért, most éppen abból lett a baj.) Ötven éve az első napon a felkelők ledöntötték a Sztálin-szobrot, most csak a másodikon jutott eszükbe a tüntetőknek a szovjet hősi emlékmű ellen fordulni. Sőt, Gyöngyösorosziban most egy ellenszobordöntés is történt, egy ötvenhatos lányszobor fejét törték le. Gerő Ernő az MDP főtitkára akkor segítséget kért Hruscsovtól, most még nem tudjuk, hogy Hiller István hívott-e valakit, Gyurcsány Ferenc mindenesetre a második napon Szocsiba utazott Putyin orosz elnökhöz. (Fájdalom, a látogatásról hetek óta tudni lehetett.)
Ötven éve a Kossuth rádió este közvetítette Gerő Ernő beszédét, most Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, az új kor szellemében, interjút adott kereskedelmi televíziókban és az MTV-n. Gerő sovinisztának, antiszemitának és nacionalistának nevezte a tüntetést, Gyurcsány ügyesebb volt, tartózkodott a minősítéstől. Gerő beszéde után lövöldöztek a rádiónál, másnap elfoglalták, akárcsak most a Magyar Televíziót, ugyancsak másnap.

A második nap
Ötven éve a gyülekezéseket betiltották, most nem. A kommunista párt elfogadta a szovjet csapatok segítségül hívását, most a NATO nem reagált az eseményekre, és arról sincs információnk, hogy az MSZP vezetése segítséget kért volna Brüsszelből. Ötven éve a második napon elfoglalták a rádiót, most a televíziót. Nagy Imrét kinevezték miniszterelnöknek, Orbán Viktor késő este - egy nappal korábban - hazarepült Brüsszelből, tehát megadta a lehetőséget, hogy miniszterelnökké nevezzék ki, de senki sem nevezte ki.
Ötven éve kihirdették a statáriumot, most senki nem tett ilyet. A felkelők sok fegyvert zsákmányoltak, most az MTV ostrománál tűnt el két rendőrpisztoly. Csillaghegyen, a Baross téren, a Corvin mozinál, a Nagykörút és az Üllői út kereszteződésében fegyveres ellenállási csoportok alakultak ki, most a második napon csak a Szabadság téren folytak összecsapások.

A harmadik nap
Ötven éve a kormányerők szovjet segítséggel visszafoglalták a rádiót, most a magyar rendőrök megoldották saját maguk a televízió visszavételét, igaz, már a második napon. Tüntetések kezdődtek Budapest több pontján, a Deák téren, az Astorián, a Bartók Béla úton. Most a zömmel futballhuligánok és az őket kísérő tüntetők (ötven éve nem voltak futballhuligánok) a Köztársaság térre menet csaptak össze a rendőrökkel. A mai tüntetők egyébként az események felgyorsításán fáradoztak, ötven éve a Magyar Dolgozók Pártja székházát csak a nyolcadik napon ostromolták meg, most az ugyanabban a házban székelő Magyar Szocialista Pártét már a harmadikon meg szerették volna.
Ötven éve a Kossuth téren a miniszterelnök megjelenését követelték, akárcsak most, igaz, más okból akarták látni akkor Nagy Imrét és most Gyurcsány Ferencet. Ötven éve a Parlamentnél tüzet nyitottak a tüntetőkre, most nem történt atrocitás. Az MDP-főtitkár Gerőt menesztették, az MSZP-elnök Hillernek nem kellett felállnia székéből. Az új főtitkár, bizonyos Kádár János a tüntetőket becsületes embereknek nevezte, Hiller István nem ment el idáig: "Az alkotmány és a jogszabályok betartása mellett mindenkinek joga van véleményét kifejezni, akár egyénileg, akár csoportosan" - mondta.
Ötven éve forradalmi diákbizottságok alakultak az egyetemeken, most bezárták az ELTE egyik épületét, mert megijedtek a Hallgatói Hálózat gyűlésétől. Ötven éve a szocialista gyárakban megalakultak az első munkástanácsok, most a kapitalista termelőmunka tovább folyt azokban az üzemekben, amelyek nem zártak be az elmúlt húsz évben.

A negyedik nap
Ötven éve az MDP központi vezetősége szünet nélkül ülésezett. Nem tudjuk, de valószínű, hogy most az MSZP-é is. Ötven éve mértékadó közéleti szereplők közül egyre többen beszéltek forradalomról. Most, többek között, Wittner Mária országgyűlési képviselő, Toroczkai László, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom vezetője és Csurka István MIÉP-elnök beszélt forradalomról, mértékadó közéleti és politikai szereplők, köztük Potyka bácsi, nem. Ötven éve újabb fegyveres csoportok alakultak, laktanyákat és rendőrségeket foglaltak el, most az Oktogon körül csaptak össze a.., mondjuk így, Gyurcsány Ferencből kiábrándult választópolgárok a rendőrökkel.
Ötven éve az Elnöki Tanács amnesztiát hirdetett, most erről nem volt szó, bár a napokban felmerült annak a lehetősége, hogy az október 23-i forradalom tiszteletére korlátozott amnesztia lépne életbe.
Folytatása következik.

2006. szeptember 21. (Magyar Nemzet)

Kalendárium a szabadságról

A két jeles történettudós, Földesi Margit és Szerencsés Károly könyvének sarkalatos erénye, hogy a tényeknek megfelelően, a magyar nép jogos felkeléseként, szabadságharcaként mutatja meg az 1956-os forradalom teljes krónikáját. A szerzők bőségesen illusztrált naptárformában idézik föl a világtörténelem legtisztább szabadságharcának napjait, a történelmi okokra és a közvetlen következményekre is kitérve. A forradalom krónikájának szerves előzményei között a szerzők kiemelkedően fontosnak tartják az úgynevezett kék cédulás választási csalást, amellyel 1947. augusztus 30-án elkezdődött a békeidőben páratlanul véres, Moszkvából távvezérelt, baloldali diktatúra. A naptár közérthető, novellisztikusan izgalmas, lényegre törő cikkekben foglalja össze ama dicsőséges tizenhárom nap történéseit a forradalom szeptember 30-i győzelmétől a Kádár János árulásával előkészített, november 4-i szovjet orvtámadásig, amelynek következményeként a Vörös Hadsereg és a kollaboráns pufajkások vérbe fojtják a nemzet forradalmát. A kisdiákok számára is követhető, szemléletesen illusztrált könyv három fő erénye az érthetőség, a tudományosság és mindenekelőtt a kendőzetlen őszinteség.
Pósa Zoltán

2006. szeptember 21. (FigyelőNet Online)

Veszélyben az október 23-i ünnepség?

Több mint ötven állami vezetőt hívtak meg az október 23-i ünnepségsorozatra, emiatt sem mindegy, hogy meddig tartanak a zavargások. Göncz Kinga külügyminiszter informális találkozókon tájékoztatja a külföldi vezetőket a magyar helyzetről.
Göncz Kinga szerint a budapesti erőszakos zavargássorozat "nagyon rossz" a Magyarország-kép szempontjából. "Nem az nem illik bele, hogy demonstrációk vannak, (...) ami nem fér bele egy demokráciaképbe, az az iszonyatos agresszió, (...) ezek az ijesztő események" - fogalmazott. Az ENSZ Közgyűlés ülésszakára New Yorkba utazott miniszter kérdésre válaszolva elmondta: hivatalosan nem vetették fel neki, de informálisan többen megkérdezték tőle, hogy az erőszakos lázadásoknak milyen hatásuk lesz az október 23-i évfordulós rendezvényekre. "Érthető módon felmerült, ha itt ilyen zűrök vannak, lehet-e, kell-e kitenni például a norvég királyt annak, hogy eljöjjön Magyarországra" - mondta.

Az idősebb Bush már lemondta az utat
Göncz Kinga, aki szerint az igazi veszély az, hogy ha nem lesz vége az erőszaknak egy-két napon belül, akkor ez a kérdés fel fog merülni minden országban. "Ez nagyon kemény kérdés lesz. Magyarország legfőbb érdeke az, hogy ennek sürgősen legyen vége" - fogalmazott. A helyzet komolyságát jelzi: az idősebb Bush és a külügyminiszter Condoleezza Rice lemondta a meghívást. A Népszabadság értesülései szerint az elutasítás hátterében egyértelműen a budapesti zavargások állnak. A lap úgy tudja, hogy helyettük George Pataki New York-i polgármester és Tom Lantos képviselő vezeti majd az amerikai küldöttséget.
Mint arról korábban lapunk is beszámolt, a köztársasági elnök és a miniszterelnök közel ötven állami vezetőt hívott meg az ünnepségre. Többen már a nyár közepén jelezték, hogy szívesen jönnek, a legfrissebb hírek szerint 33 ország és nemzetközi szervezet állam- vagy kormányfője, parlamenti elnöke, külügyminisztere vagy főtitkára igazolta vissza részvételét a kétnaposra tervezett megemlékezésen. Többek között dr. Horst Köhler német, Mary McAleese ír, Moritz Leuenberger svájci, Anibal Antonio Cavaco Silva portugál, Heinz Fischer osztrák, Viktor Juscsenko ukrán és Ivan Gasparovic szlovák elnökök, továbbá Henri luxemburgi nagyherceg, valamint Franciaország, Hollandia és Kanada miniszterelnöke, de részt vesz a megemlékezésen Jaap de Hoop Scheffer, a NATO főtitkára is.

Csak a hazugság ment át
Göncz Kinga szerint életveszélyes egy ilyen helyzetben nagygyűlést rendezni, "amikor ilyen mértékben pörögtek fel az indulatok, és nem garantált a kontroll". Ez szerinte olyan politikai hazardírozás, amely messze túlmegy a pártérdekeken. Az MTI kérdésére válaszolva kifejtette: a budapesti erőszakos eseményeket aggodalommal és értetlenséggel fogadó kollégáinak azt igyekszik elmagyarázni: Gyurcsány Ferenc volt az első, aki szembenézett azzal, hogy Magyarország a rendszerváltás óta folyamatos hazugságban él.
A miniszterasszony szerint a sajtón sajnos csak a hazugság "jött át", holott Gyurcsány Ferenc beszéde "nem erről szólt". Hanem arról - és ezt másfél év óta hangoztatja - , hogy ez a hazugság mindegyik párt és kormányzati ciklus hibája volt, amellyel végre szakítani kell. Ez a hazugság arról szólt, hogy azt ígérték a magyaroknak: úgy lehet eljutni a nyugati életszínvonalra, a magasabb nyugdíjakhoz és fizetésekhez, hogy nincs mögötte az ezt lehetővé tevő teljesítmény.
Göncz Kinga szerint a régióban mindegyik kormány ezzel a problémával küszködik. Magyarországon a jelenlegi kormány az első, amelyik kimondja: tudomásul kell venni, hogy "vége a szocializmusnak, nincs egy gondoskodó atya, nincs egy vezér, aki megvéd és megvált bennünket a globalizáció hatásaitól".

2006. szeptember 21. (Magyar Narancs)

Villanynarancs

POZNAn-bUDAPEST, 1956 "A szabadsághoz vezető közös utak" bemutatására vállalkozott az 1956-os magyar forradalom és az erre is hatást gyakorló 1956. június 28-i, tragikus kimenetelű poznani események ötvenedik évfordulójára készített, www.1956.pl címen lengyelül, németül, angolul, oroszul, magyarul, szlovákul és csehül elérhető honlap.

2006. szeptember 21. (HVG - Teljes kiadás)

Mansfeld - Kép - Eörsi László

Kellemes meglepetést keltett, hogy Mansfeld Péterről szóló filmjében Szilágyi Andor a főhős kevésbé heroizálható tetteit is bemutatta. És ezzel lényegében minden dicséretet elmondtam az alkotó koncepciójáról.
A film főbb szereplői valódi neveket viselnek, és a feliratozás is azt sugallja, hogy a rendező, még ha játékfilmről van is szó, legalább a fontosabb kérdésekben célkitűzésének tartja a valóság hű rekonstruálását.
Mégis teljesen kimaradt 1956 képi megjelenítése, benne Mansfeld forradalomban játszott szerepével. Ezt csak egy nem könnyen követhető vallomásból ismerhetjük meg. De még az adott 1958-1959-es időkeretbe sem kerültek be (vagy túlontúl szimplára sikeredtek) az igazán izgalmas jelenetek. Például a film azt sugallja, hogy Mansfeld állandóan magánzárkában volt, pedig mennyivel jellemzőbb az, ami valójában történt: egy besúgóval zárták össze, aki mindent jelentett róla, így azt is, ahogy az ágyáról letört egy vasdarabot, hogy az őrt leütve elmeneküljön. Noha a rendező deklaráltan főleg a fiatal korosztályt célozta meg művével, a fiúról mégsem derül ki, mily nyitott személyiség volt: nyulakat tenyésztett, ezermesterkedett, járta a természetet.
Szilágyi többször is kijelentette, hogy a barátság, a hűség, a kitartás és az erő példázatát kívánta megjeleníteni. Ehhez képest nem fedi a valóságot, hogy Mansfeld minden társát mindvégig védte: csak a legnagyobb veszélyben lévő elsőrendű vádlott, Blaski József mellett állt ki, de mellette sem mindig. Továbbá a legkevésbé sem volt öngyilkosjelölt, ahogy azt a film sugalmazza. Mindvégig bízott a szökésben, s épp a lelkierejével, töretlen, naiv optimizmusával különbözött fogolytársai túlnyomó többségétől.
A legnagyobb torzítást az alcím - Magasabb szempontból - sugallja. Nincs arra semmi bizonyíték, és teljesen valószínűtlen is, hogy Mansfeld sorsáról nem a bíróság, hanem politikai vezetők, netán szovjet elvtársak döntöttek volna. Még Vágó Tibor vérbíró sem állított ilyesmiket 1989-ben felvett interjújában. A szovjet szervek csak a megtorlás kezdeti időszakában, 1957 tavaszáig "segítettek be", amíg újra fel nem álltak a honi belügyi-igazságügyi hatóságok.
A tárgyalási jegyzőkönyvekből világosan látszik, hogy Mansfeld egészen Mátsik György ügyész vérgőzös vádbeszédéig bosszantotta, idegesítette a bíróságot. Csak ekkor jött rá, mekkora a veszély, és az utolsó szó jogán már egészen más taktikát választott. Másodfokon pedig arra is törekedett, hogy elnyerje a bíróság szimpátiáját. Mindezt a film elhallgatja, egészen más színben tüntetve fel a történteket. A klasszikus sztálinista műperek ugyanis merőben eltértek az 1956-ot követőktől. Az utóbbiakban a kínzás már nem a vallomás kikényszerítését szolgálta, csakis a nyomozó szadizmusából fakadhatott. (Nota bene: Mansfeldéket - a filmben látottakkal ellentétben - nem verték, ezt nem csupán a periratok ismeretében állítom, hanem a főhős négy pertársával készített 1994-es dokumentumfilm alapján is.) Itt már szó sincs hamis vallomások konstruálásáról, ekkoriban az volt a gyakorlat, hogy a kihallgatások tartalmát vádiratok és ítéletek formájában súlyosan eltorzították.
Sajnálatos, hogy egy ilyen érdekes és fontos téma legalább valósághoz közeli feltárása helyett tovább gazdagodott a már amúgy sem kurta Mansfeld-mondakör.

Eörsi László
(A szerző történész)

2006. szeptember 21. (HVG - Teljes kiadás)

Szökés a szerájból - 1956-os magyar menekültzenekar

Művészi kvalitásainál sokak szerint fontosabb volt politikai jelkép szerepe annak az 1956-os menekült magyar zenészekből alakult zenekarnak, melynek sorsát hamarosan könyv és film is feldolgozza.
"Ha csöndben maradsz, hamarosan olyan sok csokoládét kapsz, amennyit csak akarsz - suttogta még három nappal ezelőtt Rozsnyai Zoltán, a Budapesti Filharmonikusok vezető karmestere Krisztinának, 3 éves kislányának. A földön feküdtek, közvetlenül az osztrák határ előtt, körülöttük orosz golyók csapódtak a földbe" - mutatta be az osztrák olvasóknak a Neuer Kurier bulvárlap 1956. november 29-én a családjával kalandos úton Ausztriába szökött zenészt. A Ferencsik János-tanítvány Rozsnyai - aki azért kényszerült menekülni, mert a forradalom alatt neve szóba került mint a Magyar Rádió jövendő zeneigazgatója - állítólag már menekülésük közben álmodozott egy, a szabad világban alapítandó magyar zenekarról. A megvalósításra hamarabb nyílt alkalma, mint gondolta volna: Ausztriában meglepően sok magyar muzsikus nyert menekültstátust azokban a napokban, s bár többségük nem vett részt a forradalomban, a kiutazásuk körülményei kellő ideológiai muníciót szolgáltattak a világújdonságnak számító menekültzenekar létrehozásához.
A 30 éves karnagy szinte azonnal toborzásba kezdett, s a bécsi rádióban és újságokban közzétett felhívására össze is sereglettek a művészek, köztük például az egykori csodagyerek, Banyák Kálmán hegedűművész. De az előkészítéshez tartozott, hogy Rozsnyai még az év decemberében az USA-ban élő nemzetközi hírű karmester, Doráti Antal által igazgatott Minneapolisi Szimfonikusokat dirigálhatta, mintegy reklámozva jövendő zenekarát. A befolyásos Doráti közbenjárására aztán 1957. február elejére több, menekülteket segítő szervezet - köztük a párizsi székhelyű Nemzetközi Kongresszus a Kultúra Szabadságáért - biztosította támogatásáról a formálódó együttest, nem beszélve a menekült művészek számára pénzügyi alapot létrehozó Rockefeller és Ford alapítványok mozgósításáról. Ennek köszönhetően már március 24-én megalakulhatott a Philharmonia Hungarica, amelynek keresztapja (és első intendánsa) a szintén ekkor emigrált Csobádi Péter, a Magyar Nemzet zenekritikusa volt.
A támogatók olyannyira kistafírozták a reménytelen helyzetben lévő menekülteket, hogy az éppen csak megszületett együttes rögtön a Bécs melletti Badenbe, az elegáns Esplanade hotelbe költözhetett. Mesébe illően kerültek fellépő ruhák is. A Mariahilferstrassén ezer schillingért vesztegetett frakkokat - a legenda szerint - Doráti egy dúsgazdag rokona segítségével vehették meg, aki szorultságuk hallatán egy gáláns mozdulattal kiállított egy 85 rend ruhát érő csekket. A hangszereket már macerásabb volt beszerezni: az otthon hagyottak helyett hirdetések útján trombitálták össze az újakat.
A tagok példás píármunkája következtében egyébként az 1957. március 29-én tartott bemutatkozó sajtótájékoztatójukra száznál is több lap és rádióállomás delegálta tudósítóját. Nem csoda, hogy első, május 28-án a bécsi Konzerthausban rendezett, stílszerűen Bartókot és Kodályt interpretáló fellépésén "diadalmas sikert" könyvelhetett el a Philharmonia Hungarica - legalábbis a Die Presse című osztrák napilap szerint. "Nem lehet túlbecsülni a szellemnek az anyagon aratott diadalát korunkban, mely hajlamos arra, hogy a reális, tényleges, csupán technikai dolgoknak biztosítson korlátlan uralmat" - filozofált a lap tudósítója, utalva a magyar zenekar igen gyors be- és elfogadására.
A befogadással azonban akadt egy kis probléma, mivel a támogatók kikötötték: az együttesnek néhány éven belül hazát kell találnia. Ezért aztán a filharmonikusok bemutatkozó koncertturnéba kezdtek - tudható meg Szőke Cecíliának a zenekarról október elején megjelenő könyvéből, illetve az ugyanakkor bemutatandó, Somogyvári Rudolffal közösen jegyzett, Az elhallgatott zenekar című dokumentumfilmből. A csapatot ezúttal sem hagyta el szerencséje: a zenekar elnök karnagya Doráti lett, tiszteletbeli elnöknek pedig sikerült megnyerniük a humanitárius akcióiról ismert Yehudi Menuhin hegedűművészt, aki több közös fellépéssel fejezte ki szolidaritását a magyar üggyel. A nagyágyúk támogatásának is köszönhetően az együttest szinte mindenütt lelkesen fogadták. "Menekültzenekarként a szabadság ügyét szolgálják művészetükkel" - lelkendezett például az Egyesült Államokban 1959 végén tartott koncertkörútjuk kapcsán Howard Taubman, a New York Times zenekritikusa. Ugyanekkor a déli államokban utazgatva kisebb afférjuk is akadt. Egy ízben feketéknek adtak koncertet, amiért a Ku-Klux-Klan helyi szervezetének felbőszült aktivistái megrongálták a buszukat.
Bár némely zenekritikus kifogásokat is megfogalmazott a zenekar teljesítményével kapcsolatban, a lelkesedés olyan nagy volt, hogy Elie Abel, a New York Times munkatársa már második koncertjük után felvetette, hogy "a mélyen gyökeret eresztett Bécsi Filharmonikusokkal és a Bécsi Szimfonikusokkal kiélezett versenyre lehet számítani".
Verseny volt is, ám nem művészi vonalon. A zenekart ugyanis sehol sem fogadták örömmel a kenyerüket féltő helybéli muzsikusok, így veszélybe került feltételül szabott letelepítésük. Egyebek mellett felmerült a svájci Biel, az USA-ban Milwaukee, ám a szakszervezetek tiltakozása miatt mindegyik lekerült a napirendről. Végül az amerikai pártfogóknak kellett közbelépniük. A legenda szerint - mint azt Heinrich Kraus feleleveníti - John Rockefeller barátjához, Felix von Eckardt államtitkárhoz, az NSZK első kancellárja, Konrad Adenauer egyik legközelebbi munkatársához fordult. Aki egy 1959-es utazása előtti pillanatokban tudta csak elcsípni a kancellárt: "Mit csináljunk a Philharmonia Hungaricával?" Adenauer az órájára pillantott, és a reptérre indulva odavágta: "Csináljuk!"
A menekülteknek megtalált Ruhr-vidéki kisváros, Marl számos érdek egybeesését szimbolizálta. A polgármester, Rudolf Heiland ezáltal megmutathatta, hogy dinamikusan fejlődő ipari települése még egy komoly szimfonikus zenekart is el tud (részben) tartani. A német kormány jó pontokat szerzett a menekültek évében. Az akkor 14 éves UNESCO - az ENSZ kulturális ügyekért felelős szervezete - pedig hírnevét öregbítette, hogy felépítette az Ungarnsiedlung (magyar telep) nevű lakónegyedet. De a zenészek is megtalálták számításukat, hiszen - néhányuk, mint például a Bécsi Filharmonikusok koncertmesterének szegődő Sívó József hegedűművész kivételével - a 72 tag (köztük Bulgáriából és Romániából csatlakozó menekültek) biztos egzisztenciát talált. Letelepedésük kapcsán a düsseldorfi Rheinhalléban rendezett hangversenyen Felix von Eckardt kiemelte, milyen "szép jelkép és az NSZK részéről konstruktív segítség, hogy az ENSZ által a menekültek évének nyilvánított esztendőben ezek a bátor muzsikusok és családjaik biztos jövő elé nézhetnek egy új hazában". A helyzet korántsem volt azonban ilyen rózsás. A kisváros nem mindig tudta foglalkoztatni a Philharmonia Hungaricát, ezért egyfajta utazó zenekarrá alakultak. Marl lakossága pedig a politikusoknál nemegyszer jóval kisebb lelkesedéssel fogadta a "betolakodókat". Ahogy Kuster András brácsaművész a most megjelenő könyvben panaszkodik: "Megszóltak minket, hogy ez menekült, és van már autója is!"

Sindelyes Dóra

2006. szeptember 21. (Heti Válasz)

Mansfeld

Rendező: Szilágyi Andor. Operatőr: Medvigy Gábor. Főbb szereplők: Fancsikai Péter, Maia Morgenstern, Nagy Ervin, Dimény Áron, Balikó Tamás, Eperjes Károly, Jordán Tamás. Forgalmazó: Hungaricom.

Mansfeld Péter úgy vált az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc emblematikus alakjává, hogy kiskorúként legfeljebb szemlélője lehetett az eseményeknek, úgy lett a kádári megtorlás jelképpé merevedő áldozata, hogy mindaz, amit elkövetett, csak áttételesen kapcsolódik a forradalomhoz. Annak, aki emléket akar állítani alakjának, azzal az ellentmondással is szembe kell néznie, hogy a kihallgatási és bírósági jegyzőkönyvek szinte percről percre rögzítik Mansfeld Péter életútját, ám a fiatalember sorsának lényegéről alig tudunk valamit. Éppen úgy, mint a görög tragédiák hőseinek esetében, a legfontosabbra, a miértre nincs vagy nincs egyértelmű válasz. Minden kísérlet, mely Mansfeld Péter titkának magyarázatára tör, megbicsaklik, hiábavalónak bizonyul. Nevezheti őt a demitizáló történetírás meggondolatlan, hebehurgya kamasznak, köztörvényes fiatalkorú bűnözőnek, aki csak az ítélet súlyossága miatt vált némiképp méltatlan hőssé; beemelhetik őt szoborként a nemzeti panteonba, személyisége, magatartása továbbra is nyomasztó súllyal nehezedik majd az utókorra. Szilágyi Andor rendező tisztában volt a paradoxonokkal, s feloldási kísérletei, ha nem is hibátlan műalkotást, de fölkavaró élményt nyújtanak.
Szép és ihletett keret fogja össze a történetet. Nyitányként, 1959. március 21-én, a tavasz első napján, ráadásul munkaszüneti napon egy orvos vizsgál egy fiatalembert. Mellette egy fáradt asszisztensnő. A folytatást a film egyik záró képében látjuk. Az orvos diktál a nővérkének: egészségügyi szempontból kivégzésre alkalmasnak nyilvánítja a fiút. A fiatalember udvariasan elbúcsúzik, s a szokványos köszönési formulára döbbent, zavart csönd a válasz. A nézőtéren is... Mansfeld Péter életét akkortól követhetjük nyomon, amikor 1958 elején társaival ellopják egy magas rangú ávós tiszt Pobedáját. Aztán következik az osztrák követség előtt posztoló rendőr elrablása, majd szabadon engedése. A fiúkat elfogják, s kezdetét veszi Mansfeld Péter szenvedés- és megtisztulástörténete. Eddig az események rekonstruálása lassúnak tűnik, szokványos kamaszokat látunk, akik vélhetően nincsenek tisztában mindannak a következményeivel, amit tesznek. Bizonytalanok a fiatal színészek is, ám a folytatás kárpótol a film első harmadának esetlegességeiért.
Szilágyi Andor, aki Füredi Zoltán producerrel a forgatókönyvet is írta, a Mansfeld Péterben lejátszódó belső, lelki folyamatot az őt körülvevő felnőttek reagálásából ismerteti meg. Ez a dramaturgiai megoldás szükségszerűen rontja a kompozíció feszességét, de az egyes, hosszabb-rövidebb magánszámok önmagukban kitűnőek. Maia Morgenstern hitelesíti az anya figuráját, nem mellékesen a filmet is. Mentési kísérleteinek kudarcát csak látszólag okozza a külvilág gyávasága vagy bosszúéhsége, valójában a fia titkához nem talál kulcsot az anyai szeretet. Menteni próbálja Mansfeldet a fiatal vizsgálótiszt, Fenyő főhadnagy is, ám tehetetlenül áll a fiú megingathatatlansága előtt. Nagy Ervin nagyszerű alakítást nyújt, méltó társa az ellenlábas, karrierista hadnagyot megformáló Dimény Áron. Eperjes Károly magánszám a magánszámok között, de néhány csöndjével drámai feszültséget teremt. Említsük meg az orosz tisztet játszó Balikó Tamást - a kihallgatási jelenet a film egyik remeklése -, de mindjárt melléje kívánkozik a vérbírót alakító Jordán Tamás és az operatőr Medvigy Gábor kettőse a végső ítélet kihirdetése előtt. A kezdetben erőtlennek látszó Fancsikai Péter a legnehezebbnek tűnő szituációkban vált eggyé szerepével.
A film alcíme - Magasabb szempontból - azt sugallja, hogy egy embertelen hatalom gyakorlatába tekinthetünk be. Szilágyi Andor legnagyobb dicsérete, hogy műve képes sugározni másik értelmezést is: az önmaga fölé emelkedő Mansfeldre csak magasabb szempontból tekinthetünk, csak onnan kísérelhetjük meg nyugtalanítóan tragikus és fölemelő sorsának megértését.

Részletes programajánlóért keresse fel a port.hu weboldalt.

2006. szeptember 21. (Kelet-Magyarország)

Ötvenhat forrásai

Nemzetközi levéltári nap a megyeházán az '56-os forradalom 50. évfordulója jegyében. A csütörtökön megtartott levéltári nap fő témája ötvenhat volt. A konferencián nagy érdeklődés kísérte Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos előadását, aki ezt megelőzően a Kelet-Magyarországnak elmondta: - Különbséget kell tenni az adatok felhasználása során a kutatónak, hogy közszereplőről van-e szó, vagy "átlag" polgár személyes adatairól. Ötvenhattal az a probléma, hogy még sokan élnek a szereplők közül, túl közeli történelem és más szempontok is vezérelhetik a kutatót.
Nemzetközivé az tette a konferenciát, hogy azon előadást tartott a marosvásárhelyi Pál-Antal Sándor és a beregszászi Váradi Natália is.
Átadták a jubileumra meghirdetett honismereti pályázat díjait is, valamint a Por Archivo emléklapot.

2006. szeptember 22. (Délmagyarország)

"A Csaó, bambínó az én Amarcordom" - Szegeden is bemutatóra készül Horváth Péter

Az élet olyan embertelen választások elé is állíthat bennünket, amelyekre nem vagyunk felkészülve - mondja Horváth Péter. A drámaíró-rendező két 56-hoz kapcsolódó darabját állítja színpadra ezekben a hetekben. A szegedi kisszínházban a gyerekkori élményei alapján írt Csaó, bambínót, a budapesti Papp László-sportarénában pedig az 56 csepp vér című rockmusicalt.
Horváth Péter édesapja, Horváth Jenő a szegedi színház főrendezője volt 1955-56-ban. Október 23-a után a megyei forradalmi bizottság titkára lett Szegeden.
- Mint a forradalom szereplőinek nagy része, apám is kommunista volt. Amikor megtudta, hogy lincselési szándékú ostrom készül a szegedi ÁVO-s laktanya ellen, értesítette a parancsnokot telefonon, hogy hagyják el a kaszárnyát. A fiatal ÁVO-sok egy része talán ennek is köszönhette, hogy nem vált áldozattá. A forradalom engem mint ötéves gyereket ellentmondásos élményekkel ajándékozott meg: anyámmal és öcsémmel épp akkor érkeztünk meg egy nagygyűlésre, amikor apám arról beszélt: akár a gyermekei életét is feláldozná a szabadság oltárán. A forradalmi hevületben ez nagy tetszést aratott, de nekem furcsa volt, h így korántsem úgy beszél rólam, ahogyan én szeretném. Apám a forradalom után a Perbíró-per másodrendű vádlottjaként tíz évet kapott, majd öt évre csökkentették a büntetését, végül három és fél évet töltött börtönben - meséli Horváth Péter, aki ennek ellenére úgy véli: téves nyomon jár, aki a Csaó, bambínóból élete tényeit próbálja rekonstruálni.
A tragikomédiát 1990-ben írta: akkor is megvolt az akusztikája. - A nálam két és fél évvel fiatalabb öcsém skizofrén elmebeteg, aki belerokkant abba, hogy nem tudta feldolgozni mindazt, ami velünk történt. Bennem ugyanúgy megvan ez a hajlam, mint benne, csak épp isteni szerencsével és rettenetes önfegyelemmel kilencéves koromtól fogva nevelem magam arra, hogy összeszedett és tragikusan optimista legyek. A gyerekkori élményeimet belefogalmaztam ebbe a tragikomédiába, ami tulajdonképpen egy testvérpár visszaemlékezése.
Az egyikük öngyilkos lesz, a másik pedig úgy érzi: sok jót is kapott a Kádár-rendszertől. Az 1991-es József Attila színházi ősbemutatónak az volt az üzenete: rendben van, hogy a szocializmusnak nevezett időszak borzadály, de nem lehet megtagadni. Akárki akármit mond, azt a harminc évet én oda nem adnám senkinek. Nem engedem a múltam meghatározó részét kitörölni! Se belőlem, se pedig a történelemből - hangsúlyozza Horváth Péter, akinek a Csaó, bambínó talán a legsikeresebb darabja. Japánban megnyert vele egy világversenyt, Kínától Izraelig 24 országban játszották, mindenhol nagy sikerrel.
Az október 7-i kisszínházi bemutatón Borovics Tamás és Gömöri Krisztián alakítja majd a testvérpárt. Az anya szerepét Szabó Gabi vállalta, aki évek óta nem dolgozott a szegedi teátrumban. Nagyapaként a nemzet színészévé választott Király Leventét lát hatjuk, rajtuk kívül szinte az egész társulat játszik.
- Valami van ebben a darabban, ami a rendszerváltás és a mostani évforduló aktualitásán is túlmutat. Szerénytelenül azt szoktam mondani: ez az én Amarcordom. Az évforduló kapcsán most mindenki sokat beszél a forradalomról, de többnyire csak semmitmondó blöfföt, pártpolitikát és süket szövegelést hallok. Abban bízom, hogy egy '56-hoz kapcsolódó személyes történet által jobban megérthető és átélhető a forradalom. Az ötvenes-hatvanas évek slágerei szerepelnek benne, mert állandóan rádiót hallgattam, így fogalmi rendszeremet is átjárják ezek a slágerszövegek. Ha sétálok, az jut eszembe: "Járom az utam..." Ha esik: "Úgy koppan az eső..." Genetikai szinten épültek belém, ezért szervesen hozzátartoznak a történethez is ezek a slágerek - vallja a szerző, akinek következő szegedi rendezése a Hamlet lesz. Édesapjától hallott kulcsdarab - a Csaó, bambínóban is felbukkan...

2006. szeptember 22. (Délvilág)

Honvéd emléknap

Az 1956-os forradalom áll az idei, tizenharmadik honvéd emléknap és találkozó fókuszában Makón.
Az 1956-os forradalom áll az idei, tizenharmadik honvéd emléknap és találkozó fókuszában Makón. A szombaton délelőtt tíz órakor, a városházán kezdődő emlékülést Buzás Péter polgármester nyitja meg. Az előadások 1956-ról, az ország akkori gazdasági és politikai helyzetéről szólnak. Fél egykor megnyílik az 1956 Makón című kiállítás a József Attila Múzeumban. Ugyanitt nyitja meg Kőnig Frigyes festőművész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora Kocsis Imre Munkácsy-díjas festőművész, Makó díszpolgára Makói emlékek 1955-1957 című kiállítását. Fél háromkor kezdődik a hagyományos emlékünnepség a II. világháborúban elesett hősök és áldozatok szobránál.

2006. szeptember 22. (Népszava)

Az én '56-om

Nagy a keletje mostanában az ötvenhatról szóló mozgóképeknek. Az évfordulóra különböző derék kuratóriumok nem kis összegekkel próbálják a filmkészítői ihletet katalizálni, vagy épp pótolni. Az eddig mozikba került évfordulós alkotások nem ütnek el a rendszervás után keletkezett ilyen jellegű konfekciótermékektől. Megdöbbentő azonban, hogy - például a Filmmúzeum csatornán - visszanézve a hatvanas-hetvenes évek magyar filmjei - a tabuk látszólagos tiszteletben tartásával - mégis mennyi mindent elmondtak 1956-ról. A forradalomról szóló alkotások között a dokumentumfilmek némelyike kínált katartikus élményt a múltban is. Ezek közé tartozik Dékány István "Az én 56-om" című alkotása. A tíz éve készült film a napokban feltűnt az M2 műsorában. A pátoszos visszaemlékezések között kirí a szándékoltan esetlen képi világú film, ahol a rendező vall ötvenhatos múltjáról. Lefegyverző őszinteséggel vallja meg hogyan élte meg az akkori eseményeket, és hogyan emlékezett vissza rá később. Azt is bevallja, hogy megcsalja emlékezete, néha a legfontosabb kérdésekben. Zavarba ejti a nézőt, vajon van-e esélyünk a kor tanúitól megtudni az igazságot?

2006. szeptember 22. (Magyar Nemzet)

Átadták a Széchenyi Társaság díjait

A Széchenyi Társaság díjait tegnap a Magyar Tudományos Akadémia előtti Széchenyi szobor megkoszorúzása után a Gerbeaud cukrászdában vette át Wittner Mária 1956-os szabadságharcos, Nagy Gáspár Kossuth-díjas költő, Csabai Mária tanárnő, Deák Antal András, az esztergomi Duna Múzeum főmunkatársa és Kovács Gábor, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke.

2006. szeptember 22. (Magyar Nemzet)

"Leningrádi" szimfónia és divertimento

Bartók-Sosztakovics-emlékhangversennyel indítja 154. évadját az Erkel Ferenc által alapított Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara hétfőn és kedden az Operaházban. A Gyurcsány-kormány alatt anyagilag kis híján ellehetetlenített együttes első szezonját kezdi korábbi választmányi elnökük, Melis Béla nélkül, aki éppen egy éve hunyt el. Bartókot remélhetőleg nem kell bemutatni a magyar közönségnek, Sosztakovicsról viszont kevesebben tudják, hogy száz éve, szeptember 25-én született. A szovjet hatalom ideológiai támadásainak kitett komponista hol kegyvesztetté vált, hol behódoló alkotásokkal valamelyest ellensúlyozni tudta művei betiltását és teljes ellehetetlenítését, ennek ellenére darabjait - még az ideológiával átszőtteket is - a zenetörténet remekműveiként tartjuk számon. Sosztakovicsnak magyar vonatkozásai is vannak: XI. szimfóniájáról, amelyet közvetlenül az 1956-os forradalom és szabadságharc után írt bár hivatalosan az 1905-ös orosz forradalom emlékére készült -, sokak szerint részben hangvétele, részben a zeneszerző visszaemlékezéseiben tett utalás bizonyítja, hogy a véresen levert magyarországi eseményekről szól. A hangversenypár szeptember 25-én, Sosztakovics születésének 100., és 26-án, Bartók halálának 61. évfordulóján lesz, mindkét alkalommal azonos műsorral: Bartók Divertimentóját Sosztakovics VII., C-dúr "Leningrádi" szimfóniája követi Kovács János vezényletével. Rico Saccani vezető karmester megbízatása kilenc év után ugyanis véget ért, a zenekar labilis anyagi helyzete sajnos egyelőre nem teszi lehetővé, hogy bárkivel is hosszú távú szerződést kössenek.