KORMÁNYZATI KOMMUNIKÁCIÓS KÖZPONT
MÉDIAELEMZŐ ÉS DOKUMENTÁCIÓS FŐOSZTÁLY

Az 1956-os forradalomról és annak 50. évfordulójáról szóló hírek a sajtóban 2006. szeptember 9-15 között

MTI

2006. szeptember 9.
Az osztrák házelnök fontos kisebbségnek nevezte az ausztriai magyar népcsoportot

A magyarok nagyon fontos népcsoportot alkotnak Ausztriában az osztrák parlament elnöke szerint, aki szombaton felszólalt azon a felsőpulyai (Oberpullendorf) tanácskozáson, amelyet a nyugat-európai országos magyar szervezetek rendeztek 1956 utóélete Ausztriában - Európában témakörben.
Andreas Khol néppárti (ÖVP) házelnök felszólalása előtt az MTI-nek adott nyilatkozatában emlékeztetett arra, hogy e népcsoport egy részét a burgenlandi magyar kisebbségiek alkotják, míg másik része azok közül került ki, akik 1956-ban Magyarországról menekültek el. Ez utóbbiak számát mintegy 18 ezerre becsülte.
Khol, aki a felsőpulyai rendezvény egyik védnöke, kiemelte, hogy az Ausztriában letelepedett 56-os magyarok és családtagjaik nagyon fontos részét jelentik a mai ausztriai társadalomnak. Utalt arra, hogy az alpesi országban szeretik a magyarokat. Kifejtette, hogy ennek jegyében érkezett a tanácskozásra, hogy ott "Köszöntünk sógor" kifejezéssel - magyarul - üdvözölje a résztvevőket.
A politikus a magyarországi forradalom jelentőségét méltatva emlékeztetett arra, hogy a kelet-németek 1953-as lázadása után 1956-ban a magyarok voltak az elsők, akik bátorsággal és civil
kurázsival, az életüket kockáztatva harcoltak a kommunista diktatúra ellen. Ez pedig a szimpátia és a segítségnyújtási készség kinyilvánításának a hullámát indította el az osztrákok körében a magyarokkal kapcsolatban. - Mi mintegy 200 ezer magyart fogadtunk be, ami nem megterhelést jelentett, hanem a magyarok iránti szimpátia óriási hullámának a kifejlődését eredményezte. Úgy vélem, hogy egyúttal a magyar-osztrák viszonyt is teljességgel új alapra állította.

A politikus szerint az 1956-os forradalom figyelmeztető előjel volt a szovjet kommunizmus számára, ami világtörténelmi jelentőségű. Az osztrákok számára pedig lehetőséget adott arra, hogy "a magyarokhoz fűződő régi és őszinte barátságunkat bizonyítsuk, ami fontos volt a számunkra" - mondta az osztrák parlament elnöke.

2006. szeptember 9.
Az 1956-os forradalom jelentőségét méltatta Szili Katalin az ausztriai Felsőpulyán

Az 1956-os forradalom jelentőségét méltatta szombaton az ausztriai Felsőpulyán (Oberpullensdorf) Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke azon a konferencián, amelyet az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének a vezetésével a nyugat-európai országos magyar szervezetek rendeztek 1956 utóélete Ausztriában-Európában, a meneküléstől az integrációig témakörben.

A parlament elnöke a több száz résztvevővel megrendezett kétnapos konferencia megnyitóján elhangzott felszólalásában egyebek között megállapította: a magyarországi 56 kellett ahhoz, hogy Európa és a nagyvilág jó része leszámoljon a szovjet kommunizmus nevű illúzióval. A magyar forradalom azt üzente a világnak, hogy a kommunizmus megdönthető, és a - hol kemény, hol puhább - diktatúrák kártyavárként omlottak össze.
A házelnök köszönetét fejezte ki azoknak az emigráns és hazai ötvenhatosoknak, hazafias demokratáknak, akik a hazai hivatalos történelemhamisítás évtizedeiben sem engedték 56 emlékét elenyészni. Tisztelettel emlékeztetett azokra, akik - bár idegen országban - ám magyar öntudattal, magyar emlékekkel őrizték hazafiságukat, hazaszeretetüket. "Nekik - Önöknek - is köszönhetjük azt, amire büszkék vagyunk: hogy a sokszínű, sokhangú 56 reményeiből megvalósult a demokratikus köztársaság. Mindnyájunk sikere, hogy köztársaságunk a rendszerváltás óta eltelt 16 év alatt visszaszerezte Magyarország méltó helyét és csatlakozott az unióhoz" - emelte ki. Úgy fogalmazott, hogy az utókor befejezte azt, "amit Önök 1956. október 23-án elkezdtek: létrejött egy szabad ország, a demokratikus Magyar Köztársaság".
A felsőpulyai városházán kezdődött tanácskozás védnökei között van Szili Katalinon kívül Andreas Khol, az osztrák parlament elnöke. A tervek szerint a két házelnök rövid találkozót is tart. A tanácskozást a szónoki emelvényről köszöntötte a település osztrák polgármestere, a burgenlandi tartományi kormányzat képviselője. A megnyitón többek között részt vett Petróczi Sándor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökhelyettese, Szabó Vilmos, a parlament külügyi bizottságának alelnöke. A konferencián előadások hangzanak el az 1956-ban elmenekültek sorsának alakulásáról Ausztriában, Jugoszláviában, Nyugat- és Észak-Európában. A résztvevők, ülésszaki elnökök és előadók között neves történészek, politológusok és irodalmárok is vannak, mint például Katona Tamás, Szakály Sándor, Kende Péter, vagy Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány elnöke.

2006. szeptember 10.
Szili Katalin pártpolitikától mentes 56-os megemlékezések mellett foglalt állást

Pártpolitikától mentes 56-os magyarországi megemlékezések mellett foglalt állást vasárnap Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke.
A házelnök az ausztriai Felsőpulyán (Oberpullendorf) megrendezett 56-os magyar konferencia zárónapján az MTI-nek adott összefoglalójában felhívta a figyelmet arra, hogy a burgenlandi rendezvény volt az első az 56-os megemlékezések sorában, amelyen a világ magyarságának a képviselői találkoztak, hiszen 21 országból 250-en vettek részt azon.
Szili Katalin nagy kitüntetésnek nevezte, hogy - Andreas Khol osztrák parlamenti elnökkel együtt - részt vehetett a nyugat-európai országos magyar szervezetek által rendezett tanácskozáson, amelyet 1956 utóélete Ausztriában - Európában, a meneküléstől az integrációig címmel tartottak. Kifejtette, hogy az előadásokban elhangzottak alapján mindenki a saját életútján keresztül - az 56-os eseményeket felidézve - alkotott összképet arról, hogy "mi is történt akkor, és hova jutottunk mára. Ez a mai ismereteinkkel, valamint 50 év távlatának az ismereteivel már olyan ívet képez, amely azt jelzi, hogy tulajdonképpen mára már befejeződött az, ami 56-ban az akkori nemzetnek a szabadság- és a függetlenség, valamint a demokrácia megteremtése iránti törekvésében fejeződött ki". Kiemelte, a konferencián többször is elhangzott, hogy 200 ezer magyar menekült akkor Ausztriába, s 18 ezer ott megtelepült meg és lelt otthonra közülük. Elmondta, hogy ezért köszönetét fejezte ki Ausztriának is, mint befogadó országnak.
"Én azért örültem annak, hogy itt együtt tudtunk emlékezni, mert ez talán azt jelzi a számomra, hogy ha ők ebben az egymás iránti békesség érzésében, ebben a lelki megbékélésben tudnak emlékezni, akkor én bízom benne és remélem, hogy az anyaországban, otthon tényleg pártpolitikától mentesen és emelkedetten fogunk tudni mi is emlékezni a következő hetekben, hónapokban, ahogy ez méltó egyébként 56 szelleméhez, és ahogy ez méltó azokhoz az emberekhez, akik akkor a szabadságért akár életüket adták, akár kénytelenek voltak elhagyni az otthont" - hangsúlyozta a parlament elnöke.
Deák Ernő, a tanácskozás főszervezői szerepét elvállaló Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének az elnöke a távirati irodának egyebek között elmondta, hogy az ausztriai magyarok másfél évtizede folytatják már Kufstein elnevezésű tanácskozássorozatukat, amelynek keretében az 56-os konferenciát is szervezték. Kifejtette, hogy az előadásokon elhangzottak alapján kibontakozó kép azt mutatja: a magyarok megállták a helyüket a világban. Olyan felmérést is idézett, amely szerint az ausztriai magyarok körében magasabb az érettségizettek és a diplomások száma, mint az osztrákok körében. Tájékoztatás adott arról, hogy az egyes országok magyarságának beilleszkedéséről elhangzott referátumok magyar nyelven jelennek meg a jövő február végéig Ausztriában a központi szövetség kiadásában.
A Magyarországról érkezett történészek közül - akik szekcióvezetői feladatokat láttak el - Katonai Tamás egyebek között azt emelte ki az MTI-nek, hogy a cél az volt, áttekintsék hogyan menekültek és a befogadó társadalomba hogyan illeszkedtek be a magyarok. A beilleszkedéssel kapcsolatban úgy fogalmazott: "mert nem az a jó emigráns, aki szünet nélkül csak tüzeskedik és főfoglalkozású emigráns. Annak sem ő maga nem látja hasznát, sem a befogadó ország, következésképp az az ország sem, ahonnan elment. Az 56-os emigránsok túlnyomó többségükben hasznára váltak a befogadó országoknak, hasznára voltak a magyar ügynek, nem hagyták feledésbe merülni, ők őrizték meg 56 emlékét". Hozzáfűzte, hogy a konferencia rengeteg újat adott történészi szempontból. Szakály Sándor történész is úgy nyilatkozott, hogy a felsőpulyai fórum egy olyan témát dolgozott fel, amelynek még a kutatása sem zajlik Magyarországon, és ez a tanácskozás ösztönzést adhat a "hivatásos történészeknek" is.

2006. szeptember 11.
Tankokkal szemben a Herminamezőn - tolószékkel

Halász Péter, miután tudomást szerzett gyógyíthatatlan betegségéről, az év elején megrendezte saját ravatalát, majd elment Amerikába meghalni. De színházrendezői-szervezői, színészi, írói működésének emlékei mellett hagyott ránk egy filmet is. A 2005-ben forgatott Herminamező - Szellemjárás című, 1956-ról szóló különös alkotást, amely a 37. Magyar Filmszemlén a kísérleti film kategória fődíját nyerte.
Halász Péter 2006. március 10-én halt meg New Yorkban. A Herminamező - Szellemjárás mozi premierje két héttel később, március 23-án volt.
Egy nemrég megrendezett zártkörű találkozón a stáb tagjai könnyeikkel küszködve emlékeztek a rendezőre. Felidézték és méltatták Halász hallatlan akaraterejét, pontosságát, elképesztő munkabírását s a mindenkit magával ragadó lelkesedését. A stáb tagjai jól tudták: pénz alig volt a filmre. Talán ezért a megoldás, hogy végig egy terepasztalon játszódik a történet, a szereplők pedig műanyag bábok és animációs figurák, de hangjukat Halász Péter barátai, színházának tagjai, élő színészek adták. Szövegük erősen irodalmias, megemelkedett és fekete humorral terhes.
A film története szorosan kötődik az 1956-os eseményekhez. Nevezetesen a Városliget, és a Hermina út környékén történt véres napokhoz. De előbb, bevezetőben még feltűnnek a környék épületei a II. világháború háború előtti állapotukban. Rajzon, valósan, térképszerűen az Állatkert, a Széchenyi fürdő, a városligeti sétányok, a Vidám Park, a cirkusz. Ezek a klasszikus bevezető képsorok. Majd végigszaladunk a történelmen, az újonnan felépülő és a romokban maradó házak között. A társadalmilag igencsak megoszló lakossági viszonyokról is jut egy-egy villanásnyi. Ki hajnalban dolgozni indul, ki a Széchenyi fürdőben múlatja az időt. Ki lecsókolbászt vesz, ki partikra jár. Május elsejei felvonulások, munkaverseny, kitüntetések - kinek, mi jutott akkoriban.
És elérkezik az 1956-os ősz. A játékos, szürreális film itt véressé lesz. S ami itt következik, az alkotók szerint tényleg megesett.
Harcokról, tankokról, orosz bevonulásról jönnek a hírek. A forradalom leveréséről, az ellenállásról szól a Szabad Európa rádió. A hírre, hogy Herminamező felé veszik útjukat az orosz tankok, a nyomorékotthon lakói tolószékben, mankókkal sántikálva és géppuskákkal felfegyverkezve szervezik az ellenállást. Köztük Zsibi és barátnője, akiknek már a korábbi filmkockákon is jutott szerep. Szembeszállnak, bátran lövöldöznek, lőállásokat építtetnek ki otthonuk kertjében és ablakaiban. Hiába minden, elvéreznek a hatalmas túlerővel szemben. A tankok az éjszaka leple alatt megszállják a Ligetet. A lövegek elpusztítják a kertet és az embereket. A záró képek az üresen tátongó ablakszemeket, a romba döntött házakat és a szétszórtan heverő báb-hullákat mutatják. Véres, keserű emlék 1956-ról. Igazi szellemjárás.
Elvétve művész-mozikban lehet látni. Talán majd az évfordulóhoz közeledve műsorra tűzik.

2006. szeptember 11.
Szili Katalin az 1956-os emlékév parlamenti eseményeiről

Szili Katalin házelnök meghívására október 11-én az 1956-os forradalomra emlékező ülésen vesznek részt a magyar menekülteket befogadó országok parlamenti elnökei; erről a házelnök tájékoztatott a házbizottság ülését követő sajtótájékoztatón, hétfőn, a parlament épületében.
"Október 11-re (...) meghívtam a befogadó országok parlamentjeinek az elnökeit egy emlékülésre" - fogalmazott Szili Katalin, aki elmondta: ezt követően az 50. évforduló alkalmával más formákban is megemlékeznek az 1956-os forradalomról.
Közölte: november elejére a Parlament épületében egy Nagy Imre emlékszoba megnyitását tervezik, és egy Mindszenty-emléktáblát is elhelyeznek az Országházban.
Szili Katalin elmondta: a házbizottság ülésén tájékoztatást adott a frakciók vezetőinek egy, az Országgyűlés elnöke által az 50. évforduló alkalmából alapítandó 1956-os emlékplakett tervéről, amit azoknak adományoznának, akik életútjukkal méltóvá váltak az elismerésre. Ezt egy 1991-es törvény alapján lehetne megtenni - tette hozzá a házelnök. A frakciók a céllal ugyan egyetértettek, ám a Fidesz nem támogatta ezt a tervet. Az ellenzéki párt az elutasítást azzal indokolta, hogy nem lenne jogszabályszerű, ha a parlament elnöke egyszeri alkalomra hozna létre egy ilyen emlékplakettet. Szili Katalin közölte: az elutasítás miatt lemondott e terv megvalósításáról.

2006. szeptember 11.
1956 - 56-os "gyerekek" Lengyelországban

Ötven évvel ezelőtt, 1956 novemberétől Lengyelországban "üdülő" egykori magyar gyerekek is részt vettek "A magyar felkeléstől a szabadságig - nemzedékek stafétája" címmel rendezett konferencián a lengyelországi Nowy Sacz-ban.
Az akkori gyerekek 1956 novembere és 1957 márciusa között több hónapot töltöttek el Zakopanéban, Marcinkowicéban és Krynicán.
A találkozóra úgy kerülhetett sor, hogy három esztendővel ezelőtt egy keszthelyi kórus vendégszereplése során kiderült: a magyar forradalom leverése után a lengyelek több száz gyereket üdültettek hónapokig három különböző helyen. Az akció egyik szervezője a Postás Szakszervezet volt, amely elsősorban Budapestről buszokkal vitette ki a gyerekeket Lengyelországba. Magyar részről 28 egykori gyerek vett részt a konferencián, illetve az ünnepségeken, amelyeket közösen szervezett a Nowy Sacz-i Vajdaság elnöke, a krakkói magyar főkonzulátus és Kárpát Európa Intézet.
A találkozó alkalmából megnyitották azt a kiállítást is, amelyet a Magyar Külügyminisztérium készíttetett az 1956-os forradalomról a "Szabadság reménye - 1956" címmel.
Szakértők úgy vélik, hogy a három említett helyszínen kívül lengyel szervezetek még Gdanskban is üdültettek magyar gyerekeket, így fejezve ki szolidaritásukat a magyar felkeléssel és az elbukott forradalommal.

2006. szeptember 11.
Kono Johei: beérnek 1956 hatásai

Kono Johei, a japán törvényhozás alsóházának elnöke szerint 1956-ban magasztos, tiszta érzésekkel és gondolatokkal próbált küzdeni a magyar nép a szabadságért, amelynek hatásai ma is érezhetőek és kezdenek beérni.
A távol-keleti politikus hétfőn Budapesten nyilatkozott újságíróknak, miután megbeszélést folytatott Szili Katalinnal, az Országgyűlés elnökével.
A japán parlamenti elnök elmondta, hogy mint Magyarország, a magyarok barátja - a japán-magyar Baráti Társaság elnöke - nagyon szeretett volna október végén, az 1956-os forradalom 50. évfordulójára érkezni Magyarországra, hogy részt vehessen az ünnepségeken, de tokiói törvényhozási elfoglaltságai miatt csak egy hónappal korábban sikerült ez.
Szili Katalin kifejtette, hogy utoljára 14 évvel ezelőtt találkozott a két parlament vezetője.
Hozzáfűzte, hogy a budapesti megbeszélésen a kétoldalú politikai, gazdasági, kereskedelmi és - szavai szerint - főként a kulturális kapcsolatok kérdéseit tekintették át. A házelnök elmondta, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tokiói látogatásával létre jött egy olyan kétoldalú együttműködési fórum, amely tágabb teret adhat az együttműködésnek a felsorolt területeken.
Hozzátette, hogy ösztöndíjakkal is erősíteni próbálják a két ország közötti kulturális együttműködést.
Szili Katalin felhívta a figyelmet, hogy 2009-ben lesz a diplomáciai kapcsolatok létesítésének 140., illetve újra felvételének 50. évfordulója Magyarország és Japán között.
A megbeszélés más részeiről Szili Katalin megjegyezte, hogy szeptember 11. kapcsán, öt évvel a New York-i sajnálatos események után természetesen nem tudták megkerülni a terrorizmus elleni nemzetközi fellépés fontosságát.
A házelnök kitért arra is, hogy a kétoldalú kapcsolatok erősítése kapcsán az Interparlamentáris Unió baráti tagozatainak területén átvenné a magyar-japán testület elnökségét.

2006. szeptember 11.
1956 és a magyar agrártársadalom - kiállítás

1956 és a magyar agrártársadalom címmel nyílt kiállítás hétfőn Budapesten, a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban.
"A kiállítás rámutat azokra az okokra, amelyek az országban a társadalom egy részében elkeseredést, elégedetlenséget keltettek" - mondta megnyitójában Glatz Ferenc.
Az akadémikus, történész beszédében rámutatott arra, hogy az emberi jogok megsértése volt az is, ami az ,50-es években történt és, amit most korabeli dokumentumokkal, sajtótermékekkel, fotókkal bemutatnak a múzeumban.
"Az emberi jogok megsértése az is, amikor gazdaságon kívüli eszközökkel embereket kényszerítenek szülőföldjük, szülőfalujuk elhagyására, áttelepítenek, amikor terményeiket olyan adminisztratív eszközökkel veszik el, amely eszközöket csak a politikai hatalmaskodás ismer" - hangsúlyozta Glatz Ferenc.
A kiállításon azokat a Rákosi-korszakban kialakult agrárproblémákat mutatják be, amelyek megoldását a magyar társadalom és legerősebben a közvetlenül érintett parasztság, Nagy Imre 1953/54-es kísérlete után, az 1956-os forradalomtól remélt - olvasható a tárlatról kiadott összefoglaló tájékoztatóban.
A főbb témák: a tervutasításos gazdálkodás és a begyűjtési rendszer hatása a termelésre, az erőszakos kollektivizálás, az egyéni gazdaságok hátrányos megkülönböztetése a téeszekkel és az állami gazdaságokkal szemben, "kulák"-kampány, menekülés a földtől, a kényszerű mobilitási folyamatok.
Az MTA Agrártörténeti és Faluszociológiai Bizottságának és a Magyar Mezőgazdasági Múzeum közös időszaki kiállítása december 31-ig lesz nyitva.

2006. szeptember 11.
Tíz nagykövetség részvételével indult nemzetközi programsorozat 1956-ról

Tíz ország magyarországi nagykövetségének és több nemzetközi szervezet együttműködésével indult nemzetközi programsorozat az 1956-os forradalomról kedden Budapesten. A szeptemberben zajló esemény első lépéseként fotókiállítás nyílt az Olasz Kulturális Intézetben, 1956: Egy történet képekben címmel.
Ötven évvel ezelőtt az olyan szavaknak, mint a demokrácia és a szabadság sem Magyarországon, sem a térség más országában nem volt helye. Nagyon sok polgár bátorságának volt köszönhető, hogy ezek az eszmék ismét "állampolgárságra" leltek. 1956 után nem csak belföldön, de nemzetközi szinten is sok minden megváltozott - mondta nyitóbeszédében Paolo Guido Spinelli, az Olasz Köztársaság budapesti nagykövete.
"1956 októberében a forradalmárok áttörték nem csak saját népük, de Kelet-Európa diktatórikus börtönének jelképes falait is. Bár forradalmukat akkor leverték, mégis visszavonhatatlanul fordítottak az idegen elnyomásban élő országok történelmének kerekén" - mondta az eseményen Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, köszönetét hangsúlyozva azoknak az országoknak és nemzeteknek, amelyek segítséget nyújtottak az 1956-os menekülteknek.
A tárlaton mintegy négyszáz fényképet mutatnak be, a képek többségét Erich Lessing olasz fotóriporter készítette. A fotók között szerepelnek az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának, valamint a Nemzetközi Vöröskereszt képei, érkeztek fotók az Egyesült Államokból, Kanadából, Svájcból és Ausztráliából is.
A fényképek mellett korabeli könyveket, magazinokat és diplomáciai jelentéseket is közzétesznek.
Szeptember 12-26-a között az Olasz Kulturális Intézet "1956 filmekben és beszámolókban" címmel filmvetítés-sorozatnak is otthont ad. Két héten át minden este levetítenek egy-egy ,56-os filmet. A sort kedden este a kanadai Szabadság vihara nyitja, és az Anya című svájci film zárja szeptember 26-án.
Az eseménysorozat keretében szeptember 28-án kétnapos nemzetközi konferencia kezdődik történészek, szemtanúk, politikusok és diplomaták részvételével.
Az 1956-os forradalomhoz kapcsolódó eseménysorozatot hét európai ország nagykövetsége, valamint Ausztrália, Kanada és az Egyesült Államok budapesti diplomáciai képviseletei, a Nemzetközi Vöröskereszt, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága, valamint a Demokratikus Átmenet Nemzetközi Központja szervezi.

2006. szeptember 12.
Az olasz képviselőház kommunista elnöke szerint az 1956-os megtorlás tévedés, de mindenek előtt tragédia volt

Az 1956-os magyarországi forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás tévedés, de mindenek előtt tragédia volt - jelentette ki hétfőn Rómában egy ünnepségen Fausto Bertinotti, az olasz képviselőház kommunista elnöke.
A politikus elismerte, hogy azokban az időkben az Olasz Szocialista Párt (OSZP) főtitkárának, Pietro Sandro Nenninek volt igaza, aki 1956-ban kiállt a magyar ügy mellett. Palmiro Togliatti, az Olasz Kommunista Párt (OKP) akkori vezetője pedig tévedett Magyarországgal kapcsolatban - szögezte le Bertinotti. Togliatti helyeselte a szovjet beavatkozást.
A magyar forradalmat és szabadságharcot követő esztendőben egyébként Nenni felmondta az OSZP és az OKP akciószövetségét, majd a kereszténydemokratákkal lépett koalícióra.
>Bertinotti beszédében arra is emlékeztetett, hogy még a kor olasz kommunista szakszervezetének (CGIL) a vezére, Giuseppe Di Vittorio is elítélte a Magyarországon kezdődött megtorlási hullámot.
A 66 éves Bertinotti, a Kommunista Újjáalapítás Pártjának vezetője, aki az olasz kommunista mozgalmon belül az ortodox szárnyához tartozik, számba vette a kommunista korszak vezéreit, és Mao Ce-tungról szólva megállapította: az, hogy valaki nagyformátumú vezető, még nem ad igazolást arra, hogy politikai bűncselekményeket kövessen el.

2006. szeptember 12.
A magyar történelemmel kapcsolatos kiállítások nyíltak az EP-ben, egyiken jelen volt Dávid Ibolya MDF-elnök is

Az 1946-os szlovákiai deportálásokkal, az 1956-os forradalommal, illetve Magyarország ezeréves európai történetével foglalkozó, három különböző kiállítás nyílt meg az Európai Parlamentben kedd este, a legelsőn részt vett Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum elnöke is.
A Soha Többé- Magyar Kálvária 1945-1948 című kiállítás "a magyar és német közösségek Csehszlovákia területéről történő kiűzésére" emlékezik - sajtótájékoztatóján az MDF elnökasszonya a XX. század egyik legnagyobb szégyenének nevezte az ezzel összefüggő Benes-dekrétumokat.
Az 1956-os forradalom 50. évfordulója tiszteletére szervezett rendezvénysorozat keretébe illeszkedik a Folyamat Társaság képzőművészeti műhelyének kiállítása - ennek megnyitásakor Szájer József, a magyar néppárti (Fidesz-MPSZ-KDNP-MDF) delegáció vezetője egyebek közt azt emelte ki, hogy 1956 a kulturális fejlődésnek is lökést adott mind Magyarországon, mind a külföldre került magyarok körében.
Borbély Béla kitüntetett magyar fotográfus Magyar Királyi Városok, Ezer éve Európában című kiállítását megnyitva a szervező, Herczog Edit (MSZP) EP-képviselő egyebek között arról beszélt, hogy többrétű párhuzam vonható az ezer évvel ezelőtti magyarok európai letelepedése és a XXI. századi Európa globalizált világában való elhelyezkedése között.
Dávid Ibolya - aki Brüsszelben tartózkodva udvariassági látogatást tett az Európai Néppárt vezetésénél, Kovács László európai biztosnál, valamint a Magyarország Európai Unió melletti
képviseletét vezető Kiss Tibor nagykövetnél - leszögezte, hogy míg 1945 után Nyugat Európában a fellendülés időszaka következett, Közép-Európára újabb megpróbáltatások jöttek.
A jogi, politikai és morális értelemben ma is hatályos Benes-dekrétumokban megtestesülő szellemiségnek, nemzetiségi politikának az újraegyesült Európában nincs helye - szögezte le.
Olajos Péter, az MDF egyetlen EP-képviselője - a Soha Többé kiállítás társházigazdáival, Bauer Edit és Duka-Zólyomi Árpád szlovákiai magyar EP-képviselőkkel közösen - arról beszélt, hogy a tárlat szervezése már tavasszal elkezdődött, így véletlen az egybeesés a szlovák-magyar viszony feszültebbé válásával. Jelezte azt is, hogy a kiállítás kapcsán a nyugat-európai EP-képviselők - a tárlat fő "célcsoportja" - gratuláltak ahhoz, míg a cseh és szlovák képviselők egy része nemtetszését fejezte ki. Hozzátette, ez a szervezőket nem érte váratlanul, de a tárlat többek között annak a megfontolásnak a jegyében született, hogy le kell zárni azokat a fájdalmakat, amelyeket az érintett nemzetek okoztak egymásnak.
A Folyamat Társaság Őry Csaba (Fidesz-MPSZ) szervezte tárlatával kapcsolatban Szájer József egyebek között elmondta, az emlékév kapcsán a magyar képviselők azt szeretnék, ha az EP-kiállításokat látogatók minél többet megtudnának Magyarországról. A kortárs művészetet képviselő kiállítással a magyar kultúra szélesebb értelemben vett bemutatása volt a cél az 56-os emlékév keretében - tette hozzá.
A magyar királyi városok történelmével foglalkozó harmadik kiállítást - Boldizs Kálmánnéval, Székesfehérvár alpolgármesterével közösen - útjára indítva Herczog Edit kifejtette, hogy miközben a honfoglalás után az új magyar állam, a világi közigazgatás a római
egyház rendkívül szigorú intézmény- és szabályrendszeréhez igazodott, arra támaszkodva tudott felemelkedni és megerősödni, az ország 2004-ben egy másik, hasonlóan komoly és összetett intézményrendszerbe lépett be, az Európai Unióba.
"Az uniónak meglesz-e a szükséges ereje, hogy a tagjait az akkori Rómához hasonló hatékonysággal összefogja, és a tagállamoknak meglesz-e a fegyelmük és rátermettségük, hogy az unióra támaszkodva tovább emelkedjenek és erősödjenek?" - tette fel Herczog Edit a kérdést, amelyre mindjárt válaszolt is, igennel.
Utóbbi megnyitón külön műsorral lépett fel a székesfehérvári Alba Regia táncegyüttes junior csoportja Hahn-Kakas István vezetésével.

2006. szeptember 12.
1956-os emlékév - több mint 1600 áldozat neve emléktáblákon

Ezerhatszázhuszonegy, az 1956-os forradalom idején a pesti harcokban életét vesztett áldozat neve fog szerepelni azon az ötvenhét gránit lapon, amelyeket budapesti temetőkben helyeznek majd el - mondta el Fogarasi Katalin, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság titkára kedden Budapesten sajtótájékoztatón.
Hozzátette: az emléktáblák központi avatása november 3-án lesz a Fiumei úti Sírkert 21-es parcellájánál, és ezen a napon rendezik az országos kegyeleti konferenciát is, Kegyelet és dicsőség mottóval, amelyen Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke mond nyitó beszédet.
Kiss Tamás, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége képviseletében elmondta: az elhunytak nevét, születésük és haláluk idejét, foglalkozását a halotti anyakönyvi kivonat és a temetői könyvek bejegyzései alapján sikerült kideríteni hosszas kutatómunka után.
Kiss Tamás hozzátette: a névsor nem teljes, hiszen voltak olyan eltemetettek, akiknek hozzátartozójuk valamilyen okból nem hosszabbította meg a sírhelyet, így azt már felszámolták, vagy a megtorlás miatti félelemből fakadóan a halotti anyakönyvi kivonatban nem az eredeti halálok szerepelt.
Egy kérdés kapcsán Kiss Tamás elmondta: lehetőség van arra, hogy már a táblán feltüntetettek mellé a későbbiekben azok neve is felkerüljön, akikről a hozzátartozók bizonyítani tudják, hogy az ,56-os pesti harcokban veszítették életüket.
Az 1.621 név összesen 57 táblán szerepel majd tizenhárom budapesti temetőben; a táblán szereplő névlista azokban a temetőben lesz fellelhető, ahova az elhunytat eredetileg temették. A neveket egy 150x90 centiméteres impala gránit lapra vésik, a név mellett feltüntetve az életkort és a foglalkozást is. A nevek mellett a táblákon "Az 1956-os forradalom és szabadságharc itt nyugvó hősi halottai és áldozatai emlékére" felirat látható majd, az ismeretlen helyen eltemetettek emléktábláján pedig "Az 1956-os forradalom és szabadságharc ismeretlen helyen nyugvó hősi halottai és áldozatai emlékére" szöveg olvasható majd.
Fogarasi Katalin hozzátette: a kivitelezéshez 20 millió forintot kaptak a Miniszterelnöki Hivataltól.

2006. szeptember 12.
1956-os emlékkiállítás nyílt Szegeden

Az 1956-os forradalom szegedi, azon belül is az egyetemen történt eseményeket bemutató kiállítás nyílt Szegeden, az egyetem tanulmányi és információs központjában.
Laczkó Sándor, az egyetemi könyvtár társadalomelméleti gyűjteményének vezetője az MTI-nek elmondta: a tárlat Szegedre koncentrál, hiszen innen indult el ötven évvel ezelőtt, október 16-án a forradalom története; a Szegedi Egyetemen kezdődtek el a diákmozgalmak, a bölcsészkar auditorium maximumában, és itt tartották azt a diákgyűlést, amelynek eredményeként megalakult a Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetsége, a MEFESZ.
A kiállításon az előzményeket és a forradalom kronológiáját eredeti, gyűrött vagy éppen megtaposott plakátok, szórólapok idézik fel és kiállították az egyetemi tanács november 15-i ülésnek jegyzőkönyvét is. A korabeli események felidézésében fotók segítik a látogatókat, amelyeken a Szegedre bevonuló tankok, valamint az akkori legnagyobb, kivilágítható vörös csillag leszerelése látható. A relikviákat az egyetem gyűjteményéből és magánszemélyektől, köztük Péter László irodalomtörténésztől kapták, aki a korabeli szegedi események egyik résztvevője volt. Az emlékkiállítás részeként lejátsszák a Kossuth rádió október-novemberi hangdokumentumait, köztük a MEFESZ alakuló gyűlésének archív felvételét is - tette hozzá.
Hangsúlyozta: külön tárlóban emlékeznek Bibó Istvánra, aki Szegeden töltötte egyetemi éveit, itt lett magántanár, majd a jogi karon kinevezett tanár és 1956-ban, a Nagy Imre-kormány államminisztereként utolsóként maradt a parlament épületében és fogalmazta meg elhíresült kiáltványát.
A november 6-ig nyitva tartó kiállítást a Szegedi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtára rendezte; a tárlatot minden érdeklődő ingyen nézheti meg - mondta a szakember.

2006. szeptember 12.
Nagyszabású programokkal emlékeznek meg számos országban az 1956-os forradalomról

Az 1956-os események jelentőségét és az utókorra gyakorolt hatását kidomborító, változatos rendezvényekkel - ünnepségekkel, kiállításokkal, könyv- és filmbemutatókkal, tudományos tanácskozásokkal és kerekasztal-beszélgetésekkel - emlékeznek meg számos országban a magyar forradalom ötvenedik évfordulójáról.

AUSZTRIA

Az osztrák és a magyar államfő, a két parlament elnöke és a két kormányfő is beszédet mond azon a bécsi megemlékezésen, amely az 1956-os magyar forradalom ausztriai megemlékezés-sorozatának központi eseménye lesz.
Az Austria Center bécsi konferenciaközpontban október 17-én tartandó ünnepségen az osztrák és a magyar katolikus egyház vezetősége is képviselteti magát. A rendezvényen Kocsis Zoltán dirigálásával koncertet ad a Nemzeti Filharmonikusok Zenekara, majd az Állami Nép Együttes lép fel.
Ausztriában néhány nappal ezelőtt kezdődött meg az 50 évvel ezelőtti magyar forradalomra emlékezés rendezvénysorozata. A program rendkívül gazdag, hiszen a forradalom leverését követő néhány hét alatt mintegy 200 ezer magyar menekült az alpesi országba, ahol mintegy 15-18 ezer végül le is telepedett, míg a többségük máshol keresett új hazát.
A Wien Museum Karlsplatz második emeletén már szeptember 7-től látható az a kiállítás, amelyet Menekülés Bécsbe - Magyarország 1956 címmel nyitottak meg. A november végéig látható kiállításon az 1956-os magyar forradalom leverése után elmenekültek ausztriai befogadásával és elhelyezésével, valamint a továbbutazásuk elősegítésével kapcsolatos kordokumentumokat mutatnak be Vészhelyzetben a szomszéd jelmondattal.
A nyugat-európai országos magyar szervezetek az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségével az élen kétnapos konferenciát tartottak a burgenlandi Felsőpulyán (Oberpullendorf) szeptember 9-10-én az 56-os menekültek sorsának alakulásával kapcsolatban. A 21 országból érkezett mintegy 250 résztvevő tanácskozásán védnökként jelen volt Szili Katalin a magyar és Andreas Khol, az osztrák parlament elnöke. A magyar házelnök beszédében egyebek között megállapította: a magyarországi 56 kellett ahhoz, hogy Európa és a nagyvilág jó része leszámoljon a szovjet kommunizmus nevű illúzióval. A magyar forradalom azt üzente a világnak, hogy a kommunizmus megdönthető, és a - hol kemény, hol puhább - diktatúrák kártyavárként omlottak össze. Szili tisztelettel emlékeztetett azokra, akik - bár idegen országban - ám magyar öntudattal, magyar emlékekkel őrizték hazafiságukat, hazaszeretetüket. Kiemelte, nekik is köszönhető az, hogy "a sokszínű, sokhangú 56 reményeiből megvalósult a demokratikus köztársaság". Az osztrák parlamenti elnök szerint az 1956-os forradalom figyelmeztető előjel volt a szovjet kommunizmus számára, ami világtörténelmi jelentőségű. Az osztrákok számára pedig lehetőséget adott arra, hogy a menekültek befogadásával bizonyíthassák a magyarokhoz fűződő régi és őszinte barátságukat.
Ausztriában több könyv is megjelenik a magyarországi forradalom 50. évfordulójára, egyebek között Paul Lendvai vezető ausztriai publicista kötete, amelyet a Magyarországról elmenekült újságíró filmjével együtt szeptember 22-én mutat be a Hofburgban az osztrák köztársasági elnök. A bécsi ENSZ-központban a tervek szerint fényképkiállítás nyílik az 1956-os forradalom tiszteletére, a tárlat megnyitásának időpontját még nem véglegesítették.
Az október 23. és a novemberben 4. körüli napokban számtalan burgenlandi településen tartanak megemlékezést. A legnagyobb számban a legendás andaui (mosontarcsai) hídhoz várják a megemlékezőket november 4-én. A település melletti csatorna fahídján mintegy 70 ezer magyar menekült Ausztriába az 1956 november elejét követő néhány hónapban.

ROMÁNIA

Ünnepélyes gálaest, számos történelmi kerekasztal-beszélgetés, újszerű tartalmat hordozó kiállítás, emléktábla-avatás lesz a fő mozzanata az 1956-os események évfordulójáról szóló romániai megemlékezéseknek.
A főrendezvényt Kolozsváron tartják az évforduló napja előtti hétvégén: a kolozsvári Operában gálaest várja a meghívottakat. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a kolozsvári magyar főkonzulátus közös szervezésében tartandó eseményen Kodály Zoltán Psalmus Hungaricus című művét élvezheti a közönség. Magyarországról várhatóan Szili Katalin lesz a vendég.
A bukaresti magyar nagykövetség november 4-én Brassóban évfordulós emlékünnepséget szervez. Ennek keretében emléktáblát lepleznek majd le mindazoknak a tiszteletére, akiket az 1956-os magyar forradalom szimpatizánsaiként meghurcoltak, bebörtönöztek vagy kivégeztek. E rendezvénysorozat részét képezi egy kerekasztal-beszélgetés, a Bukaresti Kulturális Intézet társszervezésében pedig tudományos konferencia kezdődik november 3-án Bukarestben, másnap Brassóban folytatódik. Ez utóbbi városban kitüntetések átadására is sor kerül.
Bukarestben újszerű kiállítás nyílik október 23-án. Varga Andrea, az immár tizenegy éve Romániában élő és kutató magyarországi történész saját eddigi kutatásainak anyagát és az újabban előkerült dokumentumokat felhasználva kiállítást szervez a Securitate irattárát vizsgáló bizottság (CNSAS) megbízásából. Hiánypótló tárlat lesz ez, mivel eddig még ismeretlen dokumentumok, fotók, iratok, filmek, hanganyagok kerülnek a közönség szeme elé például Nagy Imre romániai kényszerű száműzetéséről vagy a magyar forradalom romániai szimpatizánsairól, akiket e "bűnük" miatt börtönöztek be vagy végeztek ki. A kiállítás feltárja, hogy e román rokonszenvezők közül sokkal több embert hurcoltak meg, tartóztattak le, mint Magyarországon.
A kiállítást a román kormány anyagilag támogatja, a novemberre tervezett budapesti román-magyar közös kormányülésre is el akarják vinni. A tárlat megjárja majd Románia számos városát, és Brüsszelben is látható lesz.

NÉMETORSZÁG

Német részvevőkkel közös szervezésben politikai és kulturális megemlékezések sorozata kezdődik ezen a héten Németországban az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából.
A rendezvénysorozat egybeesik a Németországban már fél éve tartó magyar kulturális évaddal, annak második szakaszában azonban szintén 1956 dominál. Ezt hangsúlyozta az MTI-nek adott nyilatkozatában Méhes Márton, az évad kurátora, külön kiemelve, hogy tekintélyes német intézetek, köztük a potsdami Történelmi Kutatások Központja és az egykori Német Szocialista Egységpárt diktatúrájának feldolgozására létrejött alapítvány jelezte együttműködési szándékát. Noha a kulturális évad berlini magyar szervezője a Collegium Hungaricum, a német fővárosban működő Magyar Kulturális Intézet, a politika és a kultúra ebben az időszakban ugyanazt a célt, a forradalom évfordulójáról való megemlékezést szolgálja.
Az eseménysorozat hivatalos indítója Hiller István kulturális miniszter szeptember 15-i frankfurti látogatása. A miniszter beszédet mond 1956 történelmi jelentőségéről, majd a német alkotmányosság bölcsőjének tekintett, a város és egyben Németország egyik legfőbb nevezetességének számító Paulskirchében megnyit egy, a maga nemében eddig páratlannak számító 1956-os fotókiállítást. Annak keretében ugyanis olyan, eddig még nem látott amatőrfotók kerülnek bemutatásra, amelyet annak idején a hatóságok elkoboztak, elrejtettek és a gyanúsítottak ellen felhasználva "bűnjelként" mellékeltek. Nem véletlen, hogy a Nemzeti Múzeum birtokában lévő fotókat bemutató kiállítás címe német fordításban is ezeket a fogalmakat, azaz "az elkobozva, elrejtve és bűnjelként mellékelve" kifejezéseket tartalmazza.
A németországi 56-os rendezvények záróakkordja Sólyom László köztársasági elnök október 28-án kezdődő, háromnapos frankfurti látogatása. A magyar államfő a Németországi Magyar Szervezetek Szövetségének meghívására érkezik a német városba, ahol - szintén a Paulskirchében - ünnepi beszédében 1956-ra emlékezik. A rendezvény másik illusztris vendége a volt német kancellár, Helmut Kohl, aki szintén felszólal az ünnepségen. Sólyom Lászlót egyébként a látogatás során a frankfurti egyetem díszdoktorává avatják.
A szeptember 15-i, illetve a szeptember 28-i két frankfurti magyar "állami vizit" között Berlinben, Potsdamban és más helyszíneken - az említett német intézetekkel együttműködve - számos politikai és kulturális rendezvényre, egyebek között magyar és német politikusok, történészek és politológusok konferenciájára, könyv- illetve filmbemutatókra, valamint Bartók Béla születésének 125. évfordulójához időzítve nagyszabású zenei rendezvénysorozatokra kerül sor. Az évfordulóhoz kötődik az új düsseldorfi magyar főkonzulátus megnyitása is október első hetében.
Németországban - mint Massát András, a Collegium Hungaricum igazgatója az MTI-nek hangsúlyozta - rendkívül nagy az érdeklődés a magyar forradalom évfordulója iránt. Szavai szerint azért is, mert az országban úgy értékelik: 1956 egyike volt azoknak az európai történelmi eseményeknek, amelyek végül elvezettek a kommunista rendszer összeomlásához, s ezzel együtt Németország újraegyesítéséhez.

NAGY-BRITANNIA

Gazdag kulturális és tudományos rendezvénysorozattal emlékeznek meg Nagy-Britanniában a közelgő 50. évfordulóról; a londoni rendezvények egyikén a tervek szerint részt vesz Gyurcsány Ferenc magyar és Tony Blair brit miniszterelnök is.
A londoni magyar nagykövetség az MTI-t úgy tájékoztatta, hogy a magyar kormányfő október 11-én - Mandur Lászlónak, az Országgyűlés alelnökének kíséretében - érkezik Londonba, ahol aznap Blairrel együtt, a parlament alsóházában vesz részt megemlékező rendezvényen.
Az évfordulós eseménysorozat azonban már szeptember végén megkezdődik. A Unversity College London egyetem égisze alatt működő Szláv és Kelet-Európai Tanulmányok Intézete (SSEES) szeptember 21-22-én kétnapos tudományos értekezletet tart történészek részvételével, "Ellenállás, lázadás és forradalom Közép-Európában: 1956-ra emlékezve" címmel.
A konferencián, amelyen harminc előadás hangzik majd el, a XVI.-tól a XX. századig tekintik át a mindenkori hatalommal szembeni térségbeli ellenállás történetét, jóllehet a program szerint a fő hangsúly újabb kori időszakon lesz.
A konferenciát Péter László, a SSEES magyar történelem professzora szervezte.
Az 1956-os rendezvénysorozat másik fő londoni helyszíne a híres kulturális központ, a Barbican lesz, ahol filmbemutatókkal konferenciákkal, felolvasásokkal, kiállításokkal emlékeznek meg az évfordulóról.
A Barbican könyvtárában egész októberben látható lesz az a kiállítás, amely a forradalom és az utána következő időszak korabeli fotóit mutatja be; az anyagot a Nemzeti Múzeum archívumából válogatták.
Ugyancsak a Barbicanben mutatják be - Nagy-Britanniában először - Mészáros Márta "A temetetlen halott" című filmjét. A vetítést beszélgetés követi a rendezővel és Jan Nowickival, a főszereplővel.
A filmet London után bemutatják Liverpoolban és Oxfordban is.
A Barbicanben tervezett rendezvénysorozaton bemutatják A szabadság vihara (Freedom's Fury) című amerikai filmet is, amelyet producerként Lucy Liu színésznő, a magyar származású Andrew G. Vajna és Quentin Tarantino jegyez. A film a magyar férfi vízilabda-válogatottnak az 1956-os melbourne-i olimpia elődöntőjében a szovjetek ellen aratott győzelméről szól, az 50 évvel ezelőtti híres meccset a szabadságharc szélesebb összefüggéseinek tükrében felelevenítve.

EGYESÜLT ÁLLAMOK

Az Egyesült Államokban Washingtonon kívül New Yorktól Clevelanden át San Franciscóig számos, magyarok lakta nagyvárosban emlékeznek meg a következő hetekben az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulójáról.

Washington

Szeptember 6-tól október 29-ig látható a Magyar Fotóművészek Szövetségének 56-os fotótárlata az American Egyetem Katzen művészeti központjában. Szeptember 16-án a Washingtoni Nemzeti Operában mutatják be Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operáját, szeptember 28-án gálakoncerttel egybekötött magyar estet rendeznek a Kennedy Központban.
Szeptember 20-án Charles Gáti ismert politikusok és neves történészek részvételével mutatja be A Vesztett illúziók - Moszkva, Washington, Budapest és az 1956-os magyar forradalom című új könyvét a nagykövetségen.
Október 5-én Ránki Dezső és Klukon Edit ad koncertet a magyar diplomáciai képviseleten. Október 14-én a virginai Cold War Museumban nemzetközi konferenciát szerveznek. Október 16-án, 23-án és 30-án filmvetítések lesznek a Goethe Intézetben, október 20-án az Amerikai Magyar Szövetség ad gálavacsorát a Cosmos Clubban.
Október 22-én a The Hungarian Reformed Federation of America tart megemlékezést, október 24-én a nagykövetség rendez ünnepi fogadást az Amerikai Államok Szervezete épületében. A fővárosban ezenkívül több helyen tartanak még 56 emlékére filmvetítéseket és koncerteket.

New York

Lipták Béla 56-os emigráns tartott előadást szeptember 7-én a Magyar Házban, ahol levetítették a BBC 1986-os Cry Hungary című dokumentumfilmjét is.
Ökumenikus misét tartanak október 15-én a Magyar Református Egyházban, majd emlékmisét a St. Patrick székesegyházban. Ugyanaznap gálakoncert rendeznek a Carnegie Hallban Sólyom László köztársasági elnök és George Pataki, New York állam kormányzója védnökségével, a fellépő Takács Quartet és a Yale Philharmonic Orchestra Bartók-, Liszt-, Kodály-, Erkel- és Berlioz-műveket ad elő.
Az osztrák Erich Lessingnek, az 1956-ben elsőként Budapestre érkezett nyugati fotóriporternek a fényképkiállítása szeptember 14. és november 4. között lesz látható a Leica Galleryben.
A New York-i magyar kulturális központ 1956-ot reklámozó két óriásplakátja a Times Square kapujában szeptemberben és októberben látható, a központ ezenkívül Utazó tudósok címmel programsorozatot szervez, egy amerikai és két magyar történész tart előadást New Yorkban, New Jerseyben, Washingtonban és Bostonban. A magyar kulturális központ a Lincoln Centerrel közösen háromhetes magyar filmfesztivált szervez, amelyen 56-os témájú filmek lesznek a középpontban.

Cleveland

Háromnapos nemzetközi konferenciát rendeznek szeptember 18-20. között a Case Western Reserve Egyetemen híres történészek közreműködésével, a programban filmvetítések, kerekasztal-beszélgetések szerepelnek. A John Carroll Egyetemen októberben, még nem pontosított időpontban konferenciát rendeznek 1956-2006, szabadságharc vs. szovjet elnyomás címmel.
A St. John's székesegyházban október 22-én ökumenikus misét tartanak a város több pontján koncertek és egyéb megemlékezések lesznek.
Az MTI értesülése szerint szeptember második felében az ENSZ Közgyűlés őszi ülésszakára az Egyesült Államokba látogató Göncz Kinga külügyminiszter is ellátogat Clevelandbe.

Boston

Fotókiállítást rendeznek október 23. és 28. között Erich Lessing és Stephen Spinder munkáiból a The Prudental Center Huntington Arcade-ban.

New Brunswick

Erich Lessing képeiből és egyéb művészeti alkotásokból látható tárlat 2006. október 21. és 2007. február 25. között az American Hungarian Foundation múzeumában. Bemutatják A szabadság vihara (Freedom's Fury) című filmet október 21-én, és A temetetlen halott című, Nagy Imréről szóló mozifilmet november 5-én.

Philadelphia

A Philadelphia and Vicinity Hungarian Sports Club rendezében megemlékezést tartanak október 21-én a Magyar Tanyán.

San Francisco

A Hoover Intézetben szeptember 19-én nyílik kiállítás. Deák István professzor tart előadást október 21-én a Stanford Egyetemen, ahol koncertet rendeznek, dokumentumfilmeket vetítenek és több kiállítás nyílik a forradalom emlékére.
A First Unitarian Universalist templomban október 22-én tartanak ökumenikus misét, a kaliforniai kongresszus épületében megkoszorúzzák a Gloria Victis emlékművet.
A Berkeley Egyetemen október 24-én levetítik a Starting Over in America című 57 perces dokumentumfilmet az 56-os amerikai menekültekről, beszélgetést rendeznek a film készítőivel és 56-os magyarokkal, majd tudományos konferenciát tartanak. Október 25-27-én dokumentumfilmek lesznek láthatók az egyetemen.

CSEHORSZÁG

Tudományos emlékkonferencia, történelmi előadások, kerekasztal-beszélgetés, dokumentumfilmek, ünnepi hangversenyek - alapvetően ezek azok a legfőbb rendezvények, amelyeket az 1956-os forradalom félévszázados évfordulója alkalmából szerveznek Csehországban.
A jubileumi rendezvénysorozat október közepén Prágában indul, ahol Muriel Blaive francia és Simon Attila szlovákiai magyar történészek tartanak előadást az 1956-os forradalom és szabadságharc csehszlovákiai visszhangjáról. Az előadások iránti érdeklődést fokozza, hogy Blaive asszony az Elszalasztott lehetőség címen néhány éve komoly visszhangot kiváltó könyvet jelentetett meg arról, miért maradt "nyugton" 1956-ban Csehszlovákia, amikor két szomszédja - Lengyelország és Magyarország - is fellázadt a korabeli kommunista diktatúra ellen. Simon Attila pedig a közelmúltban a magyar 1956-tal kapcsolatban átkutatta a prágai belügyi levéltárat, és most beszámol kutatásai eredményéről.
November közepén a zárórendezvény egy hasonló tartalmú emlékkonferencia lesz a dél-morvaországi Brünnben, amelyet a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének helyi szervezete rendez a prágai magyar nagykövetség támogatásával. A konferencia helyszíne, a brünni Masaryk Egyetem jelzi, hogy a szintén nagy érdeklődéssel várt tanácskozáson cseh történészek véleménye is elhangzik majd.
A Prágai Magyar Kulturális Központban az évforduló alkalmával dokumentumfilmeket láthatnak az érdeklődők, s a tervek szerint ezeket kerekasztal-beszélgetések egészítik ki az alkotókkal. Egyebek között bemutatásra kerül Dobor Dezső és Zoltán János Melbourne-Budapest-Prága 1956 című alkotása, illetve egy hasonló témájú cseh alkotás is. Ugyancsak a kulturális intézet ad helyet az 1956-os eseményeket felelevenítő kiállításnak is.
Október 20-án pedig nagyszabású ünnepi koncertre és fogadásra kerül sor a ma már Prágához tartozó Brevnovi bencés kolostor történelmi falai között. A híres kolostor múltjának ugyanis számos fontos magyar vonatkozása van.
Az 1956-os forradalom évfordulójáról a csehországi magyarok is széleskörűen megemlékeznek, mégpedig a több városban is megrendezésre kerülő magyar kulturális napok keretében.

FRANCIAORSZÁG

Az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulójának franciaországi ünnepségsorozata október 5-én a francia szenátusban egynapos nemzetközi konferenciával kezdődik A magyar forradalom és Európa címmel. A rendezvényt Christian Poncelet szenátusi elnök meghívására Szili Katalin, a magyar Országgyűlés elnöke nyitja meg.
Október 22-én délelőtt a Magyar Katolikus Misszióban szentmisével emlékeznek a forradalom kitörésének évfordulójára, délután a párizsi Diadalívnél az 1956-os Magyar Forradalom Francia-Magyar Emlékbizottsága szervezésben ünnepi koszorúzásra kerül sor.
Október 23-a előestéjén a párizsi Notre Dame székesegyházban André Vingt-Trois, Párizs érseke tart ünnepi beszédet a magyar forradalom emlékére. A forradalom kitörése estéjének 50. évfordulóján pedig a Saint Sulpice templomban szervez ünnepi megemlékezést a Párizsi Magyar Intézet.
Bertrand Delanoe főpolgármester október 24-én este a párizsi városházán ünnepi emlékfogadást ad a magyar forradalom 50. évfordulója alkalmából.
A párizsi Pere Lachaise temetőben november 4-én kerül sor Nagy Imre és az 1956-os magyar forradalom mártírjainak 1988-ban felállított emlékművének megkoszorúzására.
Az 1956-os forradalom napjaiban készült fotókból több kiállítás is nyílik Párizsban.
A Nemzeti Múzeum kiállítása október 10-től november 10-ig látogatható a Párizsi Magyar Intézetben (PMI), amelynek épülete előtt Jean-Pierre Pedrazzini felvételeiből nyílik szabadtéri kiállítás október 15-én (december 15-ig tekinthető meg). Ata Kando fotói szintén a PMI-ben kerülnek kiállításra október 17. és november 15. között.
Erich Lessing osztrák fotós 1956-ban Magyarországon készült fotóiból összeállított album szeptember 15-én jelenik meg a párizsi Biro kiadó gondozásában. A 252 oldalas kötethez - amelyben 184 fekete-fehér felvétel látható - a fotóművész mellett Fejtő Ferenc, Konrád György és Nicolas Bauquet írt kommentárt. A fotókból október 10-én nyílik kiállítás Párizs X. kerületi polgármesteri hivatalának kiállítótermében.
Október 15. és december 13. között a PMI mozitermében az 1956-os forradalommal foglalkozó dokumentumfilmek tekinthetőek meg, egy párizsi moziban pedig október 24. és 25-én 1956-tal foglalkozó magyar játékfilmekből szervez filmfesztivált a PMI.
A párizsi Pont Neuf galériában november 6. és december 15. között látogatható a forradalomról készült interaktív videóinstalláció. A párizsi Clavis Films DVD-sorozatot jelentet meg az 1956-os magyar forradalommal foglalkozó filmekből, amelynek bemutatója a témával foglalkozó francia kiadványokkal együtt november 7. lesz a PMI-ben.
A francia Földrajzi Társaság november 25-én Az 1956-os magyar forradalom geopolitikai következményei címmel rendez konferenciát Párizsban.
A francia-magyar baráti társaságok október és november folyamán számos vidéki francia városban előadások és kiállítások keretében emlékeznek meg az 50. évfordulóról, többek között Lyonban, Aix-en-Provence-ban, Guérignyben, Grenoble-ban, Tours-ban és Lille-ben.

OROSZORSZÁG

Párhuzamos levéltári kiállítás és közös értelmiségi kerekasztal, történészkonferenciák és filmvetítések fémjelzik az 1956-os emlékév oroszországi rendezvénysorozatát, amelynek célja: beindítani az együttes múltfeldolgozást az orosz és a magyar közvéleményében, s hiteles információkhoz juttatni a fiatalokat - mondta Kiss Ilona, a moszkvai magyar kulturális intézet igazgatója az MTI-nek.
Október 19-én párhuzamos kiállítás nyílik levéltári dokumentumokból és fényképekből a moszkvai magyar és a budapesti orosz kulturális központban, filmvetítésekkel kísérve. Ez a kiállítás, amelynek szervezésében kulcsszerepet vállalt az orosz levéltári szolgálat (Roszarhiv), az 1956 nyarától decemberig terjedő időszak történéseit idézi fel zömmel az egykori szovjet kommunista pártarchívumban, a jelenlegi orosz legújabbkori történeti levéltárban őrzött dokumentumok segítségével - jelezte Varga Éva Mária történész, moszkvai magyar levéltári delegátus.
Mint mondta, bizonyos iratok titkosságát kifejezetten azért oldották fel, hogy ezen a kiállításon szerepelhessenek. Ezek között van néhány dokumentum Mihail Szuszlov néhai szovjet központi bizottsági titkár hagyatékából. (A konzervatív Szuszlov a forradalom kitörése utáni napokban elkísérte Budapestre a reformokra nyitottabb Anasztaz Mikojan miniszterelnök-helyettest, majd novemberben is visszatért.)
A fényképek nagyobb részét a budapesti 56-os Intézet bocsátotta rendelkezésre a kiállításhoz fotóadatbázisából, négy dokumentumfilmjével, köztük a legújabbal (Forró ősz a hidegháborúban) együtt. Emellett a Moszkva melletti Krasznogorszkban lévő orosz fénykép- és filmarchívum is számos korabeli fotót és filmhíradót adott a kiállításhoz, nem beszélve az orosz külügyminisztérium által kölcsönzött iratokról - tette hozzá Varga Éva.
Még a levéltári kiállítás előtt, szeptember végén kétnapos konferenciát rendeznek az (amerikai Bard College által patronált) szentpétervári Szmolnij Szabad Művészeti és Tudományegyetemen Budapest 1956: a kommunizmus első válságának története és emlékezete címmel lengyel, román és cseh kutatók, valamint öt magyar történész, köztük Kende Péter részvételével. November elején pedig a magyar-orosz történész vegyes bizottság moszkvai ülése keretében lesz 56-os vitanap.
A moszkvai emlékprogramokat egy olyan kerekasztal-beszélgetés zárja majd november 10-én, amelyen a két ország kulturális és médiaszemélyiségei, írói, művészei vitatják meg a magyar forradalomról élő felfogások, mítoszok, a rá vonatkozó hézagos ismeretek okait, következményeit. Az "1956 a magyar és az orosz közgondolkodásban" című kerekasztal levezetését Mihail Svidkoj, az orosz kulturális és filmhivatal tévés moderátorként is ismert feje vállalta.
Az értelmiségi vitafórumra szóló meghívást már elfogadta Oleg Tabakov színész-rendező, Jevgenyij Popov liberális író és Viktor Sejnisz történész, akit 1956-os tiltakozásáért politikai megtorlás ért. Magyar részről többek között Méray Tibor és Rajk László vesz részt a kerekasztalon - mondta Kiss Ilona, hozzátéve: később hasonló vitát terveznek Budapesten is.
Emellett az 56-os emlékév keretében párhuzamos filmhetet is rendeznek Moszkvában és Budapesten október 12-17. között: moszkvai mozikban hét magyar filmet vetítenek majd az 1956-os forradalomról, s annak előzményeiről és következményeiről. A szabadság reménye című poszterkiállítást először a karéliai fővárosban, Petrozavodszkban mutatják be szeptember 28-án, a finnugor írókongresszus alkalmával, később pedig Szentpétervárra, Hanti-Manszijszkba és Izsevszkbe vándorol.
Október végén Szabados György és együttese Elégia ,56 címmel ad jazzkoncertet Moszkvában, s megjelenés előtt áll Rainer M. János politikai életrajza is Nagy Imréről.

SZLOVÁKIA

Alig egy hónappal az 1956-os magyar forradalom ötvenedik évfordulója előtt még alig tudni szlovák részről tervezett eseményről. A szlovákiai magyar szervezetek és a pozsonyi magyar nagykövetség azonban több jeles rendezvénnyel készül az évfordulóra.
A legjelentősebbnek az a tudományos emlékülés ígérkezik, amelyre október 4-én kerül sor a somorjai székhelyű Fórum Kisebbségkutató Intézetben. A társrendezők között a magyar nagykövetség mellett ott van a Szlovák Tudományos Akadémia (SAV) történettudományi intézete is. Az MTI úgy tudja, hogy a civilben történészként ismert Dusan Caplovic, a szlovák kormány miniszterelnök-helyettese nyitja meg a konferenciát.
Tudni lehet azt is, hogy Ivan Gasparovic szlovák államfő már elfogadta a magyar kormány központi rendezvényére, az 1956-os emlékülésre invitáló meghívást. Beszédet is mond Budapesten.
A számos érdekesnek ígérkező előadás közül kiemelkedik az akkori magyarországi eseményeket kutató Dagmar Cierna-Lantayová előadása, aki a szlovákiai közvélemény és az 1956-os magyar forradalom akkori viszonyának, a nyilvánosság tájékozottságának jelenségeit kutatja. A SAV másik kutatója arról ad elő, hogyan viszonyultak az 1956-os forradalomhoz a szlovákiai magyarok.
A szlovákiai magyar történészek is több irányú kutatásaikról adnak majd számot a tudományos fórumon. Kiemelkedőnek ígérkezik a szlovák Nemzeti Emlékezet Intézetének (ÚPN) levéltárosa, Bukovszky László előadása, aki a Magyar Történeti Hivatalhoz hasonló intézmény iratanyagában egyebek között azt is kutatja, hogy mit tett az egykori csehszlovák államrendőrség (StB) a magyar forradalom szelének kiszorítása ellen, milyen intézkedésekkel, retorziókkal igyekezett elején venni a forradalom beszivárgásának, mit tett az 56-os eseményekkel rokonszenvező szlovákiai magyarok elszigetelése, fékentartása érdekében.
Az évforduló központi - több száz meghívott részvételére számító - eseménye lesz a pozsonyi Vigadóban megrendezendő zongoraest: Szokolay Balázs magyar és Marian Lapsansky szlovák zongoraművész, a Szlovák Filharmónia igazgatójának közös ünnepi hangversenye, utána pedig Győrffy Csaba pozsonyi magyar nagykövet invitálja a meghívottakat az emlékév alkalmából adandó ünnepi fogadásra.
A pozsonyi magyar nagykövetség és a kulturális intézet 56-ot bemutató vándorkiállítása és a forradalomról készült dokumentumfilm számos magyar és szlovák településen lesz látható.
Vidéki rendezvényekre elsősorban a magyarok lakta településeken, döntően a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség, a Csemadok helyi szervezeti készülnek. Ezek közül a legtöbb helyen a rendszerváltás óta felállított emlékoszlopoknál adóznak az 56-os hősök emlékének.

SZERBIA

A szerb fővárosban elsősorban kiállításokkal, valamint koncerttel, filmbemutatóval emlékeznek meg az 1956-os forradalom évfordulójáról.
Október 12-én meghívott közönség előtt bemutatják Mészáros Márta Temetetlen halott című, Nagy Imrének emléket állító filmjét. Október 31-én Magyarországról érkezett művészek adnak koncertet, és megnyílik egy a forradalom eseményeinek emléket állító fotókiállítás.
A Belgrádi Egyetem könyvtárában október 23-án emlékestet tartanak a forradalom hőseinek tiszteletére, a Politikatudományi Egyetemen pedig kiállítást rendeznek emlékükre.

EURÓPAI PARLAMENT

Az Európai Parlament vendégeként Strasbourgban mond majd beszédet az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójának alkalmából Sólyom László köztársasági elnök, míg Brüsszelben Szili Katalin parlamenti elnök is meghívást kapott a szenátusi megemlékezésre.
Az elmúlt hetekben számos kiállítást, konferenciát, rendezvényt tartottak már az Európai Parlamentben, illetve tartanak majd az év hátralévő részében az 56-os eseményekkel kapcsolatban. A megemlékezés-sorozat az államfő október 24-25-i látogatásával teljesedik ki a strasbourgi plenáris ülésen.

NATO

A NATO-ban október 25-én tartanak megemlékezést. Megnyílik egy fotókiállítás, a tervek szerint Jaap de Hoop Scheffer főtitkár jelenlétében, Király Béla vezérezredesnek, a Magyar Honvédelmi Bizottság volt parancsnokának, a Nemzetőrség 1956-os országos parancsnokának részvételével.

BELGIUM

Egyesek szerint a világ legszebbjének tartott brüsszeli főterén október 14-én magyar kulturális estet tartanak, ugyancsak október 23-i dekorációkkal.
Október 19-én Szekeres Imre honvédelmi miniszter 56-os kiállítást nyit meg a brüsszeli Hadtörténeti Múzeumban minden bizonnyal belga kollégája, André Flahaut jelenlétében.
Október 25-én várhatóan Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke is részt vesz a belga szenátus ünnepi ülésén, melyet szintén a magyar évfordulónak szentelnek. A belgiumi magyarság hagyományos megemlékezését október 23-án tartják, a brüsszeli székesegyházban rendezett szentmisével és fáklyásmenettel egybekötve. Október 21-én emléktáblát avatnak az 56-os menekülteket fogadó állomáson, Andenne-Sey helységben, míg október utolsó napján immár hagyományosan zarándoklatra kerül sor a menekültek állította kereszthez Banneaux-ba.
December 11-én - remélhetően magas rangú magyar külügyi vezető részvételével - kollokviumot szerveznek a belga királyi külügyi intézetben 1956 világpolitikai hatásairól.
Október 11-től filmhetet, 18-tól kiállítást rendeznek a brüsszeli kulturális intézet szervezésében. A magyar emigránsok alapította brüsszeli Magyar Ház október 20-án tartja emlékünnepségét. December 1-jén a Szent Mihály székesegyházban tartják Fekete Gyula Te Deum '56 emlékére című művének ősbemutatóját.
Külön ünnepségeket rendeznek emléktábla-avatással vagy kiállítással Liege-ben (október 13.), Gentben (október 28.) és Namurben (október 30.).

HOLLANDIA

Szeptember 14-én a hágai Nemzeti Archívumban az utrechti Menekült Diákok Alapítvány ünnepélyesen átadja 50 éves archívumát, köztük az 1956-ban Hollandiába érkezett és ösztöndíjat kapott magyar menekült diákokra vonatkozó anyagokat.
Október 11-én Hágában tudományos konferenciára kerül sor az 1956-os forradalomról Romsics Ignác történész részvételével. Október 22-én Rotterdamban a Hollandiai Magyar Szövetség és a magyar nagykövetség országos ünnepséget rendez az 50. évforduló alkalmából.
November 3-án pódiumbeszélgetést tartanak Amszterdamban a forradalom hollandiai hatásáról. Október-novemberben több 1956-tal foglalkozó dokumentumfilmet fognak bemutatni a helyi tévében.
Az országban már eddig is sor került több rendezvényre. Az egyik legrangosabb fotógalériában, Groningenben májusban nyílt meg a forradalommal foglalkozó fotókiállítás, amely Erich Lessin, nemzetközi hírű fotóművész száz korabeli fotóját mutatja be. Az utrechti egyetem magyar zászlókkal díszített dísztermében május végén Magyarország 1956 címmel konferenciát tartottak.

2006. szeptember 13.
Tom Lantos szerint 1956-ban a végletes magyar lélek testesült meg

Tom Lantos szerint 1956 történetében, a magyar forradalom bukásában a kompromisszumot nem ismerő, végletes magyar lélek fejeződött ki - az amerikai kongresszus magyar származású tagja Charles Gati új 56-os könyvének bemutatóján beszélt a washingtoni Woodrow Wilson Központban kedden.
Lantos, aki 1981 óta tagja a képviselőháznak és kongresszusi munkáját megszakítva vett részt a bemutatón, azt mondta: Gati könyve "hihetetlenül pontos történelmi munka", az egyik legérdekfeszítőbb történelmi tanulmány, amelyet valaha olvasott.
A magyar származású amerikai történész-politológus szerző, a washingtoni Johns Hopkins Egyetemen oktatója az MTI-nek korábban elmondta: könyvének egyik központi állítása az, hogy a szovjet beavatkozás elkerülhető lett volna 1956-ban, ha a magyar kormány, a forradalmárok és az Egyesült Államok belenyugodtak volna félmegoldásokba. A Vesztett illúziók - Moszkva, Washington, Budapest és az 1956-os magyar forradalom című munkája egyszerre öt nyelven, magyarul, angolul, lengyelül, oroszul és szlovákul a napokban jelent meg.
Tom Lantos, az amerikai képviselőház nemzetközi kapcsolatok bizottságának rangidős demokrata párti tagja - aki az amerikai kongresszus történetében az egyetlen holokauszt-túlélő - azt mondta, minden magyar lelkébe bele vannak égetve Petőfi Sándor szavai: "Rabok legyünk vagy szabadok, ez a kérdés, válasszatok". A magyarok - akik lóháton érkeztek, hogy meghódítsák a világot - nem hajlanak kompromisszumra, mindent akarnak vagy semmit, győznek vagy elbuknak.
Ez magyarázza szerinte, hogy ez a bátor, álmodozó nép fegyvert fogott a hatalmas Szovjetunió ellen. Mint mondta, Charles Gati hőse azonban nem Petőfi, hanem a kompromisszumot kötő Deák Ferenc, akinek nevéhez fűződik az 1867-es kiegyezés. Lantos szerint 1956 lelkületének megértéséhez szükséges tudni, hogy minden "jóravaló" magyar szótárából ki van vágva az a szó, hogy kompromisszum.
Charles Gati a 28., az egyetlen tudományos doktori fokozatot szerzett amerikai elnökről elnevezett központban kifejtette: ha 1956-ban a felek türelmet és mérsékletet tanúsítottak volna, Magyarország "félszabadságot, félfüggetlenséget" szerezhetett volna. A NATO-t és az Egyesült Államokat akkoriban jellemző "nem cselekvés, csak beszéd" magatartást illetően elmondta, az amerikai Központi Hírszerző Ügynökségnek, a CIA-nak 1956-ban csak egyetlen ügynöke volt Budapesten.
Kifejtette, hogy 1956-ban az egész világ a szabadságáért, függetlenségéért küzdő magyar nép bátorságára figyelt, és ez az az esemény, amelyről a magyarokat ma Amerikában Puskás Ferenc és Bartók Béla személyén kívül beazonosítják.
James Hershberg, a George Washington Egyetem nemzetközi kapcsolatok professzora, a hidegháború történelmének neves szakértője a Woodrow Wilson központban azt mondta, Gati könyve a új hidegháborús történelmi irodalom képviselője. Ez "az" 1956-ról szóló könyv, amelyet a téma iránt érdeklődőknek el kell olvasniuk. A könyv rendkívüli tudásanyagot vonultat fel, ugyanakkor szórakoztató és alázatosan rövid. Nemcsak a tragikus eseményekről szól, hanem azt is bemutatja, hogyan került egymással szembe az egyén és a hatalom a múlt században.
A könyvbemutató végén több 56-os magyar és közép-európai emigráns osztotta meg élményeit a hallgatósággal.
Charles Gati könyvét Amerikában a Woodrow Wilson Center Press és a Stanford University Press jelentette meg.

2006. szeptember 13.
Eddig még nem publikált fotókkal jelent meg a 225 kivégzett felkelőről szóló, 1956 mártírjai című kötet

A tavaly elhunyt Szentpétery Tibor eddig még nem publikált fotóival jelent meg Eörsi László, 1956 mártírjai című kötete, amelyben a szerző az 1956-os forradalmat követő megtorlás 225 áldozatát veszi sorra a bírósági ítéleteiket feldolgozva; az album bemutatóját szerdán tartották a Budapesti Fegyház és Börtön Kisfogházában berendezett Emlékhelyen.
Csere László, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy amikor az 1956-os forradalmat ünnepeljük, egyben a mártírok előtt is tisztelgünk.
Felidézte: a kötetben szereplő 225 mártír közül sokan a bemutató helyszínén raboskodtak, illetve ott is végezték ki őket.
A parancsnok könyörtelennek nevezte az 1956 utáni időszakot, mert a mártírok a "minimális jogi védelmet sem kapták meg" és akkoriban jóformán nem telt el hét kivégzés nélkül.
A kötet bemutatóján Rajk László arról beszélt, hogy az 1956-os forradalom körül "még mindig sok a fehér folt". Hozzátette: a társadalom mintegy negyven éven keresztül tartó, "kollektív emlékezethiánya" arra vezethető vissza, hogy az emberek féltek és ezt nem merték bevallani.
Az albumról szólva azt mondta: annak legfontosabb hatása, hogy megtette az első lépést azon az úton, amelyen feltesszük azt a nagyon nehezen, vagy talán meg sem válaszolható kérdést, hogy "megérte-e"?
Eörsi László elmondta: elsősorban levéltári forrásokat használt fel az adatok és a portrék beszerzéséhez.
Szólt arról is, hogy sokan 225 mártírnál többet tartanak számon. Ő az alapján jelenti ki, hogy az áldozatok száma 225 volt, mert az ő esetükben talált a levéltárakban olvasható bírósági ítéletekben legalább egy, erre bizonyítékot adó vádpontot.
Szentpétery Tibor lánya, Szentpétery Márta a könyv bemutatóján arról beszélt, hogy az album képeit édesapja a család padlásán rejtegette, s azokat csak 1989-90-ben vette elő.

2006. szeptember 14.
A magyar társadalom megsértése vezetett az 1956-os forradalomhoz - Glatz Ferenc

- A párton belüli viták mellett az vezetett még az 1956-os forradalomhoz, hogy 1948 után a szovjet megszállás alatt kiépített proletárdiktatúra rendszerével a magyar társadalom nagy részét megsértették - mondta Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Történettudományi Intézetének igazgatója csütörtökön egy, a témában rendezett budapesti konferencián.
"Még mindig nem mondjuk ki azt, hogy nem csak a Rákosi-Gerő klikk volt az oka az 1956-os forradalomnak, hanem az, hogy 1948 és 1956 között megsértették a magyar társadalmat". Nemcsak a párton belüli viták vezettek a forradalomhoz, hanem az is, hogy 1948 után egy kényszermodernizációs, a szovjet megszállás alatt kiépített proletárdiktatúra rendszerével a magyar társadalom nagy részét érdekeiben és érzelmeiben megsértették - fogalmazott az akadémikus, történész A forradalom vidéken címmel rendezett tanácskozáson tartott előadásában.
Mint mondta, megbántották a mezőgazdálkodó társdalomból a közép- és nagygazdaság felé irányulókat, az úgynevezett kulákozással; az ipari középréteget, amelyik üzemeltette az elosztást; a régi középosztályt, amelyik 1945 után szívesen működött volna együtt akár az új hatalommal; valamint a szakmunkásokat azzal, hogy "munkás-arisztokratáknak" tekintették őket.
Még mindig azt hisszük, hogy csak a Rákosi-Gerő klikkhez tartozó kommunisták voltak azok, akik az ország népét megsértették. Még mindig nem mondjuk meg, hogy mindazok, akik 1949-től vezető szerepet játszottak a proletárdiktatúrában - a pártközpont tisztviselői, az önkormányzati vezetők, a rádió és a Szabad Nép újságírói - részesei voltak annak a kommunista diktatúrának, amelyet 1956-ban a magyar nép le akart vetkőzni - hangoztatta Glatz Ferenc, majd hozzátette: "felelősségük a diktatúra üzemeltetésében megáll".
Mint kifejtette, azért lett a néhány városra, és elsősorban egyetemi központokra korlátozódó mozgalomból országos mozgalom, mert "nem tudjuk soha sem a történelemben, mikor cseppen a pohárba az utolsó csepp".
Az előadó megjegyezte: "ezt talán nem ártana a mai politikai vezetésnek is egy kissé meggondolni".
A egynapos konferenciát az MTA Történettudományi Intézete, az ELTE Történeti Intézete és a Magyar Országos Levéltár rendezte.

2006. szeptember 14.
Rácz Sándor: tartsa távol magát a hatalom a forradalom megünneplésétől

Rácz Sándor, az 1956-os Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnöke, a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) tiszteletbeli elnöke csütörtökön felszólította többek között a kormányfőt és a köztársasági elnököt, hogy "tartsa távol magát" az 1956-os forradalom ünnepségeitől.
Az élő ötvenhatosoknak azt parancsolja a múltjuk, hogy emlékezzenek meg az ötvenedik évfordulón a kivégzett és elhalt bajtársaikról. "De ez nem kötelező a hatalomra nézve, mert nekik semmi közük nincs ,56-hoz. (...) Minket az élet oda parancsol, őket pedig az élet onnan elparancsolja" - mondta Rácz Sándor az évforduló alkalmából az MVSZ székházában megrendezett kiállításhoz kapcsolódó sajtókonferencián.
Hozzátette: az október 23-i megemlékezéseken "provokációtól" kell tartani. Véleménye szerint előfordulhat, hogy a központi ünnepségeken lesznek rendzavarások, illetve az ,56-os szervezetek elképzelései és tervei ütköznek majd a kormányzati megemlékezések helyszíneivel.
Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke, aki szintén részt vett a sajtókonferencián, az MTI-nek elmondta: a világszövetség támogatja az ,56-os szervezetek elhatárolódását a központi megemlékezésektől.
Az MVSZ székházában pénteken nyíló ,56-os emlékkiállítás december 20-ig látogatható. A tárlaton a forradalomhoz kapcsolódó festmények és grafikák mellett korabeli dokumentumokat, újságcikkeket és visszaemlékezéseket is bemutatnak. Külön megemlékeznek a forradalom során elhunytakról, illetve az azt követő kivégzések áldozatairól.

2006. szeptember 14.
Kiállítás - A fél(t)múlt építészete: kiállítás a szocreál építészetéből

A megfelelő helyre kell tenni az életünkben az ötvenes éveket, és vele együtt az akkori épületeket - mondta Varga Kálmán, a Kulturális és Örökségvédelmi hivatal elnöke a Fél(t)múlt építészete című kiállítás csütörtöki megnyitóján az Örökség Galériában.
Elmondta: Fel kell dolgozni magunkban a ma is velünk élő szocialista realista építészeti emlékeket. Bár vegyes érzelmeket vált ki, de ma már inkább mosolygunk az akkori sötét korszakon.
A Magyar Építészeti Múzeum anyagából összeállított kiállítást Szalai András építész-művészettörténész nyitotta meg. Kiemelte: az akkori kor mementóiként ezek az épületek ma is környezetünk valós részei. Számot adnak a korabeli építészek tudásáról, szakmai felkészültségéről.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy fontos lenne a mintegy hatvan éves épületeket műemlékké nyilvánítani és védeni.
A kiállítás a Kulturális Örökségvédelem Napjai rendezvényhez kapcsolódik. A rendezvény keretében ötszáz műemléki épület és 47 kulturális séta várja az érdeklődőket országszerte a hétvégén. Az idei esemény kiemelt témája a Fél(t)múlt építészete címet viseli, amely az 1956-os forradalomnak állít emléket.
A tárlat december elsejéig, naponta 9-17 óráig várja a látogatókat.

2006. szeptember 15.
Közös portálon az '56-os magyar és lengyel események

Poznan-Budapest 1956 - A szabadsághoz vezető közös utak címmel internetes portál indult, amely multimédiás tartalommal mutatja be az ötven évvel ezelőtti lengyel és magyar eseményeket - tájékoztatta az MTI-t a budapesti Lengyel Intézet.
Az oldalakon az 1956 nyarán Lengyelországban és őszén Magyarországon történt események bemutatása mellett megtekinthető a budapesti forradalom egyik szereplőjének, Engelmayer Ákosnak a visszaemlékezése is, aki 1990-95 között varsói nagykövet volt.
A honlap hét nyelven érhető el, a lengyelen és a magyaron kívül egyebek mellett szlovákul és csehül is.
"Ez a projekt a Szabadság Dominója elnevezésű kampány része - ennek keretében számos olyan multimediális kezdeményezés kapott helyet, amely a visegrádi országok kommunizmus elleni erőfeszítéseit mutatja be" - olvasható a távirati irodához eljuttatott közleményben.
A portált a lengyel külügyminisztérium készítette, együttműködésben egyebek mellett a magyar 1956-os emlékbizottsággal.
A www.1956.pl oldal elindítói arra számítanak, hogy a weblapot egy év alatt 65 ezren látogatják majd meg.

Napilapok

2006. szeptember 9. (Magyar Hírlap)
Új műsokkal jelentkezik az M1

Bemutatta őszi kínálatát az MTV 1-es csatornája. A hétfőn induló új műsorstruktúrában este hét órakor kezdődik a Híradó, amelyet másfél perces élő bejátszások előznek meg a világ 130 nagyvárosából. Megújul a Kékfény, és dalpórok helyett a jövőben témákat mutat be a Dob + Basszus című műsor. Az 1g56os forradalom és szabadságharc évfordulójáról dokumentum- és játékfilmekkel emlékezik meg a televízió, illetve egy Route 56 című, kedd esténként vetített sorozattal. Jövő szerdától újra közvetítik a Bajnokok Ligáját, és Pengető címmel levetítik az A38 hajó koncertjeit.

2006. szeptember 9. (Népszava)
Sólyom László: köszönet a litvánoknak

Kaunasba látogatott balti körútja végén, pénteken Sólyom László köztársasági elnök, aki a magyar-litván diplomáciai kapcsolatok újrafelvételének 15. évfordulója alkalmából emléktáblát avatott a történelmi városban. A magyar államfő a litván alkotmánybíróság tagjaival Vilniusban megtartott rövid találkozó után utazott Litvánia egykori fővárosába. Sólyom László ottani beszédében külön kitért a két nép kapcsolatainak jelentős történelmi hagyományaira, és köszönetet mondott Kaunas lakosainak az 1956-os szabadságharc iránt kinyilvánított szolidaritásért. Emlékezetett arra, hogy akkoriban nem csak Vilniusban, de Kaunasban is voltak megmozdulások a magyar forradalom mellett.

2006. szeptember 9. (Népszava)
Vesztett illúziók - 1956-ról ötven év után

1956-ban 22 évesen emigrált Gáti Károly (Charles Gati) jeles politológus és buzgó kutató. Az amerikai politikai életet belülről ismeri, az első Clinton adminisztrációban a külügyminisztérium tanácsadó testületének volt a tagja. Vesztett illúziók (Osiris Kiadó, 2006) címen megjelent, 56-tal foglalkozó könyve joggal tarthat számot közérdeklődésre. Remélem nem bántom meg e fontos könyv szerzőjét, ha megjegyzem, a könyv olvasása során bennem az a sejtés alakult ki: a szerző prekoncepciót próbál bizonyítani. Ennek lényege először is: a forradalom híján volt hatékony vezetésnek, mind a habozó politikai vezetés, mind "az utca" irreális célokat tűzött maga elé. Továbbá: árnyalatlanul lesújtó véleménye van az Egyesült Államok - Eisenhower és külügyminisztere, Dulles - politikai tehetetlenségéről, tudatlanságáról.

Rövid ismertetésünkben csak néhány aggályunknak, ugyanakkor a szerző képromboló bátorságának adózó elismerésünknek adunk hangot.
Egyet kell értenünk Gátival abban, hogy Nagy Imre bizonytalan volt. Vívódó, töprengő alkatával nem tudta uralni a vulkanikus erővel kirobbant népmozgalmat. Kérdésünk az: az október 23-i békés demonstrációból alig hat óra leforgása alatt fegyveres harccá változó eseménysort ugyan ki tudta volna erős kézzel, központilag irányítani? Gáti Nagy Imre szemére veti, hogy elsodorták az események és hogy magáévá tette az utca maximalista követeléseit. Más autentikus kutatók viszont épp azt vetik Nagy Imre szemére, hogy késve teszi magáévá a harcoló főváros követeléseit. Gáti szóvá teszi, hogy "a varsói szerződés felmondása szinte bizonyosan szovjet katonai megtorláshoz vezetett". Nézetével szembeállíthatjuk Méray Tibornak, a kor jelentős szereplőjének, az első mértékadó Nagy Imre életrajz szerzőjének álláspontját. Méray meggyőzően világít rá, hogy Nagy Imre csak 1956 október 31-én (végül november 1-jén) azért szánja rá magát a Varsói Szerződésből való kilépésre, mert süket fülekre talál Moszkvához intézett minden könyörgése, és az ország keleti határairól a szovjet csapatok már özönlöttek be. Nagy Imre épp azért kísérli meg a semlegesség kimondását és a varsói tömbből való kiválást, mert abban bízik, hogy az utolsó pillanatban talán ezzel elháríthatja a szovjet katonai beavatkozást. Egyetértünk Gáti elemzésével, hogy az Eisenhower-adminisztrációt meglepte (de kérdem én, az október 23-ai, délelőtti felvonulás résztvevőivel együtt ugyan kit nem lepett meg) a fegyveres felkelés kirobbanása. Azt Gáti elismeri, naivitás lett volna feltételezni, hogy Amerika Magyarországért egy esetleges atomháborús konfliktust megkockáztat. Viszont a rab népek felszabadításáról általánosságokat mondó, ugyanakkor a szovjet nyugati előrenyomulás feltartóztatásában elkötelezett amerikai politikai felsővezetés (most a sokszorosan elítélt Szabad Európáról nem beszélünk) soha nem biztatott arra, sem az 56-os őszi lengyel, sem a magyar forradalom idején, hogy "avatkozzanak be". Kérdezzük: a szuezi válsággal együtt kettős szorításban lévő amerikai vezetés - mivel bármilyen katonai akciót eleve kizártak - ugyan mit tehetett volna? Azt hiszem, a műről a legpontosabb véleményt 1956 egyik kiváló kutatója, Litván György mondta: "Az 1956-os munkák szerzői között kevesen vannak, akiknek megadatott, hogy előbb szemtanúi és részesei lehessenek a magyar forradalomnak, majd a világpolitika washingtoni magaslatáról visszanézve alkossanak véleményt ugyanerről. Ez magyarázza a könyv széles perspektíváját... és talán sokakat vitára ingerlő konklúziói is."

2006. szeptember 9. (Népszabadság)
Forradalmi láz a színpadon

Az 56-os évfordulóra komponált színdarabok viszik a prímet a következő évadban. Több intézmény a sanyarú gazdasági helyzet elől koprodukciókba, pártolói bérletekbe menekül, épületek várnak felújításra.
Nem túl gyakori, hogy két rendezője legyen egy műnek, mint ahogy az sem, hogy egy rendező két társulattal kezdjen el dolgozni egyetlen darabon. Mindkettő megkezdődött az elmúlt hetekben. A Maladype és a Bárka Színház előadásában mutatják be Wyspianskitól az Akropoliszt. Az október végén, a budapesti Bárka Színházban várható bemutató rendezői: Balázs Zoltán és Zsótér Sándor. A Nemzeti Színházban Bocsárdi László kezdte el a Lear király próbáját. Ebben önmagában nincs semmi különös. Az viszont már izgalmasabban hangzik, hogy ez a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron és a budapesti Nemzeti művészeinek közös munkája. A két társulat két szereposztása együtt kezdte el a próbákat, majd kettéválnak. Az erdélyi Lear Nemes Levente, a pesti Blaskó Péter lesz.
Nyilván a 2006-2007-es évadban is egymást érik a fesztiválok. A következő Debrecenben lesz. A Jel fesztiválon szeptember 18. és 22. között a világhírű magyar származású koreográfus, Josef Nadj pályájának 20. évfordulóját ünnepli a Csokonai Színház. Nagy Józsefnek kiemelt szerepe volt az idei avignoni fesztiválprogram összeállításában.
Ha már az évfordulókról beszélünk: meglehetősen sok alkotót ihlet meg az 1956-os forradalom 50. évfordulója. Nem kevesebb, mint huszonhatan nyertek az 1956-os emlékév színházi pályázatán 500 ezer és 5 millió forint közötti összeget. Ebben vannak jól ismert darabok, mint Örkény Istvántól Pisti a vérzivatarban vagy Görgey Gábortól a Galopp a vérmezőn, máshol már játszott, mint Pozsgai Zsolttól a Szeretlek, Faust, valamint a Guelmino-Mácsai: Mi újság, múlt század?, a filmként ismert Te rongyos élet. Kétmillió forinttal támogatták a Pont Műhely Egyesület produkcióját: Obernyik Károly Magatartásból elégséges - Magyar kivándorlott a bécsi forradalomban; hárommillióval Kornis Mihály művét, a Kádárné balladáját (Tivoli Színház); ötmillióval a Mohácsi fivérek és Kovács Márton 1956/őrült lélek vert hadak című művét (kaposvári Csiky Gergely Színház). Elkészült a Liberté '56 című színházi zenés játék filmváltozata, jelenleg próbálják a színpadi produkciót. Többek között olyan címeket találtunk az emlékév kalendáriumában, mint az Életek árán, A szabadság békessége, Az angyalok nem sírnak, az Ezerkilencszázötvenhat, te csillag! Nincs a pályázók között a Kolibri Színház, amely szeptember 29-én mutatja be a nemrég előkerült két '56-os gyereknaplóból készült produkciót, az Októberi napok, naplólapok címűt. A budapesti Katona József Színházban már az elmúlt évad vége óta látható a Kazamaták, Papp András-Térey János műve.
A Katona újdonsága októbertől: a Klasszikusok a Katonában című bérlet. Érvényes az évad során, szabadon választott időpontokban négy előadására. A Krétakör Színház szintén újdonsággal állt elő, méghozzá száz darab, szeptember végéig váltható pártolói csomaggal. Egy-egy jegy valamennyi repertoár-előadásra és -bemutatóra, DVD és belépő a Színház ÉS Irodalom egyik estjére. A Krétakör egyébként szeptember 21-i premierjével, Szorokintól A jég című darabbal indítja az évadját a Trafóban. Ennek meglehetősen figyelemfelkeltő plakátja állítólag már most felkavarta az indulatokat.
Még el sem kezdődött az évad, máris forrong a színházi világ. Egymás után lépnek ki a teátrumok a Magyar Színházi Társaságból. Legutóbb a Budapesti Operettszínház jelentette be távozási szándékát. Egyébként az Operettszínház a közeljövőben kérvényezi a fővárostól, hogy kéttagozatú, musical- és operettszínházként ismerjék el intézményüket.
Csendesen várja a Pesti Színház és a Budapest Bábszínház a beígért rekonstrukciót. Ennél valamivel több szó van az Erkel Színház átépítéséről, és a kaposvári színházban egy éven belül elkezdődhet a 3 milliárd forintos renoválás. Ez utóbbi intézményben színházigazgató-választás is várható.

2006. szeptember 9. (Népszabadság)
A szeretetre kell emlékezni

Száz budapesti gyereket láttak vendégül a Zakopane környéki lengyel üdülőparadicsomban az 1956-os szabadságharc leverése után. A gondoskodás és a kényelem néhány hónapra feledtette velük az itthoni megrázkódtatásokat. E héten Nowy Saczon emlékeznek az akkori vendégszeretetre és szolidaritásra a részvevők, köztük a ferencvárosi Gády Kayser Lajos.
Baljóslatú évnek indult 1956. Cudar téllel kezdődött, tavasszal pedig áradt a Duna. Földrengés rázta meg Dunaharasztit és Pestet, kárt tett abban az U alakú ötemeletes bérházban is a Soroksári úton, ahol a 12 éves Gády Kayser Lajos lakott. Aztán eljött az október, és egy este Lajos anyja azzal jött haza, hogy az utcán elszabadultak az indulatok, fölborogatják a villamosokat. Másnap az első óra után hazaküldték őket az iskolából. Az emberek ész nélkül kezdtek vásárolni, aztán mintha örömmámorban úsztak volna, az utcán folyton fölkapták Lajost, ölelték, csókolták. Ám egy nap tankok jöttek, és a házukba is belőttek. A közeli malomban ellenállási góc volt, és a szovjetek azt hitték, ottaniakat rejtegetnek. Le kellett költözni a pincébe.
Az akkori kiskamasz mai hatvanegy éves nyugdíjasként idézi föl azokat a napokat. Mostanában le is írt mindent, családja históriájával, szerelmei emlékével együtt egy naplóba. A szövegbe korabeli fényképeket is bemásolt. Az egyiken látszik az ötödik emeleten tátongó, ágyúgolyó ütötte lyuk.
- A házbeli gyerekekkel kiszöktünk a pincéből, portyázni indultunk. Egyszer kenyeret hoztam a közeli pékségből, azt hittem megdicsérnek érte, de anyámtól hatalmas pofont kaptam, mert életveszélynek tettem ki magam. Jött egy szovjet tank, és csak azért nem vett célba, mert elbújtam egy kidőlt fa mögé - meséli.
Nagyobb fiúkhoz csapódva a megelőző napokban is kóborolt a városban. Eljutott a Köztársaság térre, ahol látta az akasztott embereket. "A tömeghisztériánál és erőszaknál nincs borzalmasabb!!! Undorral tértem haza" - írja erről szokatlanul szűkszavúan naplójában, amelyben egyébként minden fontosnak vélt részletről beszámol. Például arról, hogy a házukkal szembeni pályaudvaron fosztogatták az élelmiszert szállító vagonokat. Az oroszok erre őröket állítottak oda. Csakhogy a kiskatonát le lehetett fizetni ékszerrel, órával, és akkor vihettek, amit akartak. A parancsnokság azonban ezt megtudta, kijött egy tiszt, és mikor látta, hogy az őr olyan, mint a karácsonyfa a sok csecsebecsétől, ott nyomban fejbe lőtte. Akit viszont a házukból lőttek szitává, az ellenálló volt. Másokat elvittek, némelyek maguktól fogták menekülőre.
'56 késő őszén anyja jobbnak látta kiköltöztetni a Rómaira, rokonokhoz. Liszteszsákok között egy teherautón vitték, tompán puffantak a golyók a lisztbe. Később az iskolában igazolni kellett, hol volt. Kötelező lett újra az orosz nyelv, a korábban elkezdett németet nem folytathatta.
Hanem aztán egyszerre nagyon jó világ jött!
Postás anyja elintézte, hogy a szakszervezet segítségével száz gyerek egyikeként kiutazhasson Lengyelországba, Zakopane üdülőkörzetébe. - Faros Ikaruszokon indultunk decemberben, az éjszakát Besztercebányán töltöttük - emlékezik. - A lengyel határon leírhatatlan szeretettel fogadtak minket. Virágok, csókok, öröm minden arcon. Finom szendvicseket nyomtak a kezünkbe, meg Coca-Colát. Nekem a kóla nem ízlett, az már inkább tetszett, hogy egy csinos hölgy ölében töltöttem az időt a határ és a cyrhlai üdülő között. A csoport másik fele Krynicára ment.
Az üdülőben csomagokat kaptak, ruhaneműt is találtak bennük. Lenyűgöző volt minden. Például a fürdőszobában állandóan folyt a meleg víz. Kint pedig "mint a mesében, olyan volt a táj, a hatalmas fenyők ágai a friss hó alatt roskadoztak..., mint az elszabadult csikók, nyargaltunk... és bizonyára sok bosszúságot okoztunk a személyzetnek, de ők csodálatos türelemmel, rossz szó nélkül tűrték a zsiványságot"- írta erről a naplóba.
Az üdülőbe lengyel beutaltak is érkeztek, akik ugyancsak kedvesen, szeretettel bántak a magyar lányokkal, fiúkkal. A hangulat akkor sem változott, amikor néhány nagyobb gyerek, visszaélve a vendégszeretettel, napokra eltűnt. Ha csak eltűnt volna! De "végiglátogatták" a környező lezárt hétvégi házakat, betörtek, randalíroztak. Válaszul iskolai tanítást vezettek be az üdülőben délelőtt-délután, még lengyel nyelvóra is volt. És programokat szerveztek, elvitték őket Varsóba. Lajost a városban megdöbbentette a világháború pusztításainak ezernyi sebe. - A legnagyobb élmény a hatalmas kultúrpalotában fölszerelt autóvezetési oktatógép volt, amelyben egy szállítószalag az út, a táj díszletét röpítette az ablak előtt olyan gyorsan, ahogy a vezetőfülkében ülő nyomkodta a pedálokat - idézi föl. De jártak a híres vijelicskai sóbányában és Krakkóban többször is. Hónapok teltek el így.
'57 márciusában jöttek haza. Álomvilágból érkeztek a magyar gyerekek, nem tudták, hogy Poznanban '56-ban a magyarországit megelőző megmozdulás volt, hogy Gomulka abban az évben progresszív emberként került a lengyel kommunista párt élére, és a lengyelek - szükségképpen korlátok között, de - nyíltan rokonszenveztek az őszi magyarországi fölkeléssel. Szabadságvágyuk, szolidaritásuk is fűtötte vendégszeretetüket.
Gády Kayser Lajos ez év elején levélben javasolta Lengyelország budapesti nagykövetének, ünnepeljék meg ennek a feledhetetlen gesztusnak az emlékét, hadd köszönjék meg őszülő fejjel az akkori vendéglátást. "Miért van az, hogy az emberek sokszor valami borzalmas eseményt ünnepelnek?... Nem inkább a szeretetet kellene ünnepelni? Azt, amit Önök, lengyelek adtak száz magyar gyereknek?" - írta.
A kezdeményezés nyomán ezen a héten Lengyelország újra vendégül látja az ötven évvel ezelőtti magyar gyerekeket, mai nyugdíjasokat. Konferenciát rendeznek számukra Nowy Saczon, közösen emlékeznek a múltra. - Szeretném még egyszer megnézni Cyrhlát, ahol minden olyan szép volt. Azóta megtudtam, hogy számos magyar emlék van Dél-Lengyelországban, hiszen közös volt a történelmünk. Ezekre is kíváncsi vagyok - mondta Lajos elutazása előtt.

2006. szeptember 9. (Index.hu)
A szabadság könnyű szele

Tudta, hogy a magyar vízilabda-válogatott robbantotta ki a Tiananmen téren vérbe fojtott, kínai demokratikus mozgalmat? És, hogy ők tették szabaddá Kelet-Timort? A szabadság vihara című kanadai dokumentumfilm ezt és még a balkáni polgárháborúkat is a magyarok nyakába varrja, mert ugyebár a kiszaggatott magyar lobogó ötven éven át lengett ott fent, magasan, és a világ minden népe Nagy Imre nevével az ajkán szaladt meghalni, ha a szabadságról volt szó.
A félreértések és persze a fenyegető levelek elkerülése végett: a magyar szabadságharc nem csak a magyar történelem egyik kiemelkedő pontja, de a világtörténelemben sem csak apró lábjegyzet, viszont a kanadai szerzőpárost kicsit elkapta a lendület, amikor egy csúnyán levert, majd hétvégi telkek, fridzsiderek és olcsó téliszalámi halmok alá temetett forradalmat a világtörténelem egyik fordulópontjának kiáltott ki. Még jó, hogy Irak hősies felszabadításáról nem mi tehetünk.
Az amerikai (ezek szerint észak-amerikai) szentimentalizmus viharait kivéve nagyon jól sikerült másfél óra az 56-os melbourne-i olimpia magyar-szovjet vízilabda-mérkőzését és a forradalmat párhuzamosa bemutató kanadai dokumentumfilm. Ellenben ha esetleg valakit a két producer, Tarantino vagy Lucy Liu vonzana/taszítana, azt gyorsan el kell keserítenem/meg kell nyugtatnom: se büdös budik falára fröccsenő agyvelőcafatok, se katonák, se szexi latexruhák nincsenek a filmben.
Vannak viszont jól artikuláltan, lassan, többször elismételve kimondott tények. Nem csak az ötvenhatos forradalmat ismerhetjük ugyanis meg, de az amerikai nézők kedvéért Magyarország földrajzi elhelyezkedését, világháborús szerencsétlenkedését és kommunizmusba süllyedését is összefoglalják, sőt azt is megtudhatjuk, hogy mi az a vízilabda, kik játsszák és mégis miért.
Ez lehet, hogy elsőre kicsit szájbarágósan hangzik, de gondoljunk csak az általános iskolásokra, akik végre kaptak egy végignézhető oktatófilmet, és egyébként is tegye fel a kezét, aki percre pontosan ismeri az október 24-ei eseményeket is, emellett tudja, hogy hány perces egy vízilabda negyed. Ha most valaki nagyon nyújtózkodik, akkor most gyorsan fejből sorolja fel az 1956-os magyar- és szovjet válogatott kerettagjait. Na, ugye.
A középiskolai- és sportfőiskolás anyag összefoglalása éppen ezért nem árt a filmnek, ráadásul A szabadság vihara a filmszemle sötétjében is kínos, könyves polc előtt beszélő fejekkel operáló magyar dokumentumfilmekhez képest igazán könnyen végigülhető, már-már látványos darab. Én például alig mocorogtam a székben.

2006. szeptember 10. (Vasárnap Reggel)
A bábszínházban a forradalomra emlékeznek
RÖPCÉDULÁK Az Appassionata premierjét október 27-én láthatja a közönség

Közeleg az 1956-os forradalom ötvenéves jubileuma. Az ünnepre szinte megszámlálhatatlan mennyiségben íródnak könyvek, memoárok, készül nagyjátékfilm és dokumentummozi is. Természetesen a színházakat is foglalkoztatja a téma.
Az Óbudai Teátrum csapata Háy Gyula Appassionata című művét viszi színre október 27-én. Különleges csapat állt össze, hiszen a Budapesti Bábszínházban bemutatásra kerülő - itthon ritkán látott - darab rendezője, Vas-Zoltán Iván Fullajtár Andreával, Janicsek Péterrel, Lázár Katival, Király Attilával és Lukáts Andorral "szövetkezett" a nemes ügy/produkció érdekében, mi több, a forradalmi igazmeséből részt vállal Sztarenki Pál, Nyári Beáta és Álmosd Phaedra is.
Háy Gyula egyébként igen népszerű szerző külföldön. A sors fura fintora, hogy itthon kevesebb figyelmet kap. Az író helyzete hasonlatos Lengyel Menyhértéhez, akinek a neve szintén jól cseng a határainkon túli, akár az amerikai színházakban is, de Magyarországon még sincs a helyén. Talán majd most.
Az Appassionata tagadhatatlanul figyelemfelkeltő, lélekpróbáló történet. A darab fő helyszíne a rettegett Andrássy út 60., a ház, amely nyilas- és ávós centrum volt. Az ÁVH szállította ide kihallgatásra, megkínzásra, fogságra, kivégzésre a polgárokat, s napjainkban itt működik a Terror Háza Múzeum. A főszereplő Viktor, akit letartóztattak versei és röpcédulák terjesztése miatt, a gyönyörű és híres zongoraművésznő, Brigitta, aki hat éve disszidált és most visszatért, hogy kiszabadítsa a Kádár-kormány börtönéből forradalmár, költő férjét. Kettejük szerelmi története bontakozik ki politikával, árulással, megvesztegetéssel, boldogtalansággal, bátorsággal és fontos eszmékkel átitatva egy olyan korban, amikor saját maguk megtagadása lehet a szabadság ára. Háy műve leginkább a görög sorstragédiákat juttatja eszünkbe. Talán máskor is helye lenne a színi palettán.

2006. szeptember 10. (Vasárnap Reggel)
A Te rongyos élet! az egri Gárdonyi színházban
Huszonhárom éve forgatta a mozit Bacsó Péter, s most színdarab lett belőle

Bacsó Péter 1983-as filmjének, a Te rongyos élet!- nek újragondolt színpadi változatát az egri Gárdonyi Géza Színház mutatja be az ötvenhatos ünnep előestéjén.
Megkezdődtek már a darab próbái a színházban. A szövegkönyvet Bacsó Péter rendező olvasta fel a társulatnak, aki 1983-ban ugyanezzel a címmel rendezte meg filmjét. A színpadi átiratot a színház kétrészes zenés tragikomédiaként mutatja be október huszadikán Csizmadia Tibor rendezésében.
"Fontos megjegyezni, hogy a színdarab nem a film utánérzése, és arról sincs szó, hogy a film színpadi változatát mutatjuk be - magyarázza a rendező. - Bacsó Péter újraírta a filmsztorit, ősbemutatóra készülünk tehát, amelyből szeretnénk, ha az is kiderülne, miként gondolkozunk ma az ötvenes évekről."
"Amikor Csizmadia Tibor megkeresett, hogy ebből a filmből darabot kellene csinálni, először meghökkentem - mondja Bacsó Péter. - Soha nem gondoltam még arra, hogy ez a filmsztori színpadon is megjeleníthető. Végül is egy hét alatt érleltem a koncepciót, és megszületett a színpadi változat." A filmrendező szerint más lesz a Te rongyos élet! a színházban, hiszen más eszközöket használnak mint a filmvásznon, például másképpen kell jelezni az idő múlását.
"Nem volt könnyű feladat színpadi jelenetekbe sűríteni a cselekményt - mondja. - A film huszonhárom éve készült, a mai néző számára már történelem. Ennek ellenére nem tudunk többet az ötvenes évekről, 1956-ról, mint akkoriban. Azt hiszem, ma még mindig csodálkozva és hátborzongva nézik majd, mi történt ebben az országban. A film alapötlete, hogy a játék kétpólusúvá teszi az operett világát, a rettenetet, a kitelepítést, illetve azt, ahogyan ezzel együtt próbáltak élni az emberek. Ez a furcsa ellentmondás a színpadi játéknak is feszültséget kölcsönöz."
Hozzáteszi, szívesen vesz részt új darabjának próbáin, mert érdekli, hogyan alakul és formálódik az előadás, miként dolgozzák ki a színészek a színpadi figurákat. Szereti ezt a korábbi filmjét, és biztos abban is, hogy a belőle született darabot is kedvelni fogja. Nagyon drukkol a társulatnak, a rendezőnek, hogy ebből egy megkapó, mulatságos, de mégis megindító és persze elgondolkodtató előadás legyen.

2006. szeptember 10. (Vasárnap Reggel)
Hangulatjelentés 56-ról
Fogarasi Lajos igazgató személyesen is érintett a tragédiában

Különös rendezvénnyel várja az érdeklődőket szeptember 11-étől a Petőfi Csarnok. A szervezők az 50-es évek díszletei, jelmezei és kellékei között, az akkor született filmekkel és zenékkel igyekeznek megidézni azt a nehéz időszakot.
- Nem tart attól, hogy megtámadják: mi köze egy szabadidőcentrumnak az 56-os forradalomhoz?
- Azóta törtük a fejünket, amióta a kormány 1956-os emlékévvé nyilvánította az idei esztendőt, hogy a Petőfi Csarnok sajátos adottságaival hogyan tudná méltó módon felhívni a figyelmet az öt évtizede történt eseményekre. Munkatársaimmal arra gondoltunk, hogy a forradalmat megelőző, kegyetlenül nehéz évek hétköznapjaiból indulunk ki, és megpróbáljuk bemutatni, hogyan éltek akkor az emberek díszletek között, számukra idegen jelszavak, jelképek, jelvények szédítő forgatagában. Ahhoz, hogy megőrizhessék önmagukat, bujkálniuk kellett a "jóakaróik", a nép vezérei elől, akiknek halvány fogalmuk sem volt, hogy mi történik az országban, mert a besúgóik mindig pontosan azt duruzsolták a fülükbe, amit hallani szerettek volna. Éppen az az őrült távolság, ami az ország vezetői és a kisemberek között volt, adott számukra esélyt, hogy normális életet élhessenek. Házak épültek, szerelmek szövődtek, gyerekek születtek, az óbudai vagy az angyalföldi kiskocsmákban - ha a "téglák" nem voltak jelen - megbeszélhettek mindent egy-egy ulti-, snóbli- vagy snúrparti közben. Ezek a klasszikus szabadidős programok - a lengőtekével kiegészülve - a kiállítás egész ideje alatt kipróbálhatók lesznek, a játékszabályokat kiírjuk.
- Azzal fogják meggyanúsítani, hogy a PeCsa visszasírja az ötvenes éveket.
- A legnagyobb tragédiák elviseléséhez, a lelki sebek begyógyításához - lásd Örkény István életművét vagy Bacsó Péter Tanú című filmjét - nagyban hozzájárul az ironikus hangvétel. 56.hu rendezvényünk nem a forradalommal, hanem a forradalmat megelőző időszakkal foglalkozik. A mai hetvenesek a megmondhatói, hogy minden szörnyűség ellenére jó volt törzsvendégnek lenni a kockás abroszos kiskocsmákban a Duna-parti csónakházak környékén egy tál gőzölgő csülkös bableves mellett, laza kis dzsesszt hallgatva, Kőbányait kortyolgatva, de senkinek sem jut eszébe visszasírni az 50-es évek terrorját. A történészek, muzeológusok és szakírók dolga komolyan elemezni és közkinccsé tenni az 1956-ban történteket, a Petőfi Csarnok erre nem vállalkozhat, sőt én sem árthatom bele magam, mert személyesen érintenek a tragikus események.
- Erről még soha nem beszélt.
- A féltestvérem hat évvel a születésem előtt halt meg a Kossuth téri sortűzben. A sors úgy hozta, hogy éppen a névnapján születtem, így én is Lajos lettem. Egyszer csak ott láttam a saját nevemet a sortűzben elhunytak között a Magyar Nemzet 1991. október 25-i számában. Nem tudom, mi történt valójában, és lehet, hogy sosem fogom megtudni. Apám felmászott a halottakat szállító teherautóra, elbújt a hullák között, hogy bejuthasson a temetőbe. A közös sírból kaparta ki a fiát, hogy tisztességesen eltemesse. Számomra 1956 olyan, mint az óceán mélysége. Minél lejjebb úszol, annál többet tudsz meg róla, ám egyre inkább elveszted a lehetőségét annak, hogy újra levegőt vegyél.

2006. szeptember 10. (Vasárnap Reggel)
Emléktáblák budapesti sírkertekben

Ötvenhét emléktáblát avatnak fel a budapesti sírkertekben az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulója alkalmából. A tizenhárom fővárosi sírkertben felavatandó emléktáblákkal az ötvenhatos események 1621 ismert áldozatának állít emléket a MEH és a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság.

2006. szeptember 10. (Vasárnap Reggel)
Angolos bédekker ötvenhatról
Egy angol Budapesten

Igyekezett objektív maradni, nem használta sem a forradalom, sem az ellenforradalom címkét, a "társadalmi robbanás" kifejezést találta ki az eseményekre
Történelmi bédekkert írt az ötvenhatos forradalom budapesti helyszíneiről Bob Dent, Magyarországon élő angol újságíró.
- Rainer M. János történész ötvenhatos útikönyvnek nevezte művét. Egyetért e minősítésekkel?
- Mondhatni, hogy történelmi bédekker, de szerintem ennél mégis jóval több. Eredetileg zsebkönyvet terveztem Budapest ötvenhathoz kapcsolódó nevezetességeiről. A kötet abból a szempontból hagyományos útikönyv, hogy tájékoztat az épületekről, utcákról, terekről, amelyek történelmi szerephez jutottak, arról is, miért váltak fontossá 1956-ban.
- Miért éppen az ötvenhatos dráma színtereit választotta legújabb kötete témájául?
- Mielőtt szabadúszó újságíróként Magyarországon kezdtem volna dolgozni, semmit sem tudtam az országról, csak az 56-os események történetét ismertem. Fontos persze eldönteni, mi volt 1956: népi felkelés, forradalom, ellenforradalom, polgárháború, antisztálinista felkelés, az antiszemitizmus által kirobbantott mozgalom. De számomra ugyanilyen izgalmas az ellentmondások, rejtélyek elemzése, a történészek ugyanis máig nem adtak egyértelmű válaszokat. Könyvem nem tudományos értekezés, "csupán" igyekszik kivallatni a helyszíneket, s az egymásnak olykor ellentmondó vélemények alapján rekonstruálni, milyen események zajlottak a történelmi helyszíneken. A kötet születését persze felgyorsította az ötvenedik évfordulóra való készülés.
- Az események idézésében ragaszkodott Budapesthez, a vidéki városok forradalmi geográfiájával viszont adós maradt.
- Mivel a kötet elkészítéséhez semmilyen támogatást nem kaptam, kénytelen voltam Budapesten maradni. Szerettem volna ugyanilyen módszerrel feldolgozni a különböző városok ötvenhatos eseményeit is, hiszen nagyon fontos történések fűződtek a Budapesten kívüli helyszínekhez is. Mindössze két akadálya volt az elképzelés megvalósításának: az idő- és a pénzhiány. Szerződés nélkül fogtam a munkához, magamnak kezdtem írni a könyvet, tudni akartam, mi történt. Meglepetésemre budapestiek nem emlékeznek, hol volt a Kilián-laktanya, hol állt a Sztálin-szobor, gondoltam, ezért érdekes lesz nekik és a külföldieknek is a könyv.
- Azt mondja, tudni akarta, mi történt 1956-ban. Megtudta?
- Meglepheti a válasz, de igen is, meg nem is. Tény például, hogy október 23-án a Bem téren volt az első tüntetés, de hogy ott mi történt, kik beszéltek és mit mondtak, nem tudni. Találtam szemtanúkat, de mást mondtak, mint amit a Bem téren ugyancsak ott tartózkodó, írott forrásokban megszólaló résztvevők állítottak. Az biztos, hogy Veres Péter, az Írószövetség akkori elnöke felszólalt, egyesek szerint a szövetség hét pontját olvasta fel, mások úgy vélik, a diákok követeléseit kommentálta, megint mások úgy vélik, a varsói eseményeket példaként állította Magyarország elé. Jelenléte azért is érdekes, mert az aznap reggeli pártlap, a Szabad Nép első oldalán közlemény jelent meg: az Írószövetség üdvözli a lengyelországi változásokat, de nem helyesel semmiféle demonstrációt sem. Nem tudni, felolvasták-e itt a diákok híres követeléseit? Bulka László azt mondja, közvetlenül a Szózatot elszavaló Bessenyei Ferenc mellett állva felolvasta e tizenkét pontot. A történészek szerint viszont ez nem hangzott el. Ez volt a felkelés első napja, az első ellentmondásokkal. Sok ilyenre bukkantam későbbi kutatásaimban is.
- Végül is egyértelművé tette a helyszínek vallatása során, hogy valójában mely események történtek meg, és melyek nem?
- Inkább az olvasóra bízom az ellentmondások feloldását. Azért is hoztam példának a Bem téri eseményeket, mert békés tüntetés volt, erőszak és háborús jelenetek nélkül, amikor semmi sem befolyásolhatta a visszaemlékezőket. Gondoljunk bele, hogy akkor milyen nehéz hitelesen felidézni a harctérnek számító Rádió, Köztársaság tér vagy a Corvin köz eseményeit.
- Vaskos könyvet tett le az asztalra. Feltételezem, alapos kutatómunka után tudja, ismeri a választ arra, miért tekinthető máig ellentmondásosnak az ötvenhatos történések megítélése. Mindemellett húsz éve benne él a magyar valóságban, ismeri a közgondolkodást, jól tájékozódhat 1956 megítélésének aktuálpolitikai mezőin.
- Ne gondolja, hogy ez magyar sajátosság. Máshol ugyanezt "csinálják" a történelemmel. Ezzel együtt úgy gondolom, ennek az oka, hogy káosz is volt 1956-ban. A felkelés spontán folyamatként zajlott, napról napra gyors és sok esemény történt, nem meglepő, hogy ennyire különbözően ítélik meg. Talán ez a spontaneitás okozta, hogy nem emlékeznek, mi történt pontosan a már említett Bem téri tüntetésen, ahol, ha jól tudom, mikrofon sem volt, tehát nem lehetett tisztán hallani a felszólalókat. Azért is koncentráltam a helyszínekre, mert ezek pártpolitika-mentesek. Nem volt feladatom eldönteni, forradalom vagy ellenforradalom zajlott-e ötvenhatban, a szlogenek mögé igyekeztem behatolni.
- Magyarországon élő külföldiként egyszerre van kint és bent az események megítélésében. Ez előny vagy hátrány?
- Nekem ezt nem könnyű megítélni, erről az olvasó dönt, ez is hozzájárul az újszerűséghez. Igyekeztem objektív maradni, egyik címkét sem használom, a "társadalmi robbanás" kifejezést találtam ki az események jellemzésére. Érdekes, Nagy Imre közelmúltban kiadott snagovi naplójának szerkesztője a "politikai robbanás" megjelölést használja.

2006. szeptember 11. (Magyar Hírlap)
Amerikában '56 a vízválasztó

Route 56 címmel nyolcrészes, 1956-ban Amerikába menekülő magyarokat bemutató road movie-sorozat indul holnap estétől az MTV 1-es csatornáján. Csortos Szabó Sándor, a sorozat rendezője az Amerikában kialakult magyar-magyar ellentétnek eredt nyomába. -1956-ban több százezren menekültek el Magyarországról, de csak egy részük választotta az Egyesült Államokat új otthonául. Miért éppen őket mutatja be a filmjében 2 - A legtöbb menekültnek Európa szóba sem jöhetett. Főként Ausztráliába, Kanadába, Dél-Amerikába vándoroltak ki, vagy az Egyesült Államokba. Abban az időben az utóbbi számított a legvonzóbb célpontnak, elsősorban ezért választottuk Amerikát. Persze volt más oka is: ott a legerősebb az ötvenhatos szellem. - Milyen értelemben 2 - Amerikában vízválasztónak számít, hogy a forradalom idején jött ki valaki vagy később 1956-ban a becslések szerint csaknem háromszázezren disszidáltak az Egyesült Államokba, a későbbi évtizedekben azonban náluk is többen, és az ötvenhatosok "újmagyaroknak" mondják a később érkezőket. - Milyennek találta a két generáció viszonyát2 - Erősen konfliktusosnak, ami elsősorban az életminőségből adódik. Az ötvenhatos menekültek szabadságharcosoknak számítottak, az amerikaiak mindenben segítették a beilleszkedésüket. Politikai menekültként zöldkártyát kaptak, munkához, otthonhoz jutottak. A később kivándoroltaknak azonban - legalábbis ők így értelmezik a történteket - mindezért keményen meg kellett dolgozniuk. Arra számítottunk, hogy az lesz a legérdekesebb a filmben, hogy ki miért hagyta el az országot, de a magyar-magyar viszony végül sokkal izgalmasabb témának bizonyult. - Hogyan találtak rá az egykori menekültekre 2 - 1g56-ban nagyon különböző korosztályok hagyták el Magyarországot. A legfiatalabbak is ma legalább hatvan-hatvanöt évesek, a becslések szerint ötven-hatvanezren élnek még közülük. Az interjúk többségét egy Los Angelesben élő, magyar származású újságíró szervezte nekünk, de néha a véletlenen, a szerencsén múlott csak, hogy rátaláltunk a megfelelő emberre. - Önt mi érdekelte leginkább a történetben 2 Mit tehet hozzá a film a forradalomról alkotott képünkhöz2 - Engem leginkább az emberi oldala érdekelt: hogy mi vitt el embereket az országból. Bátorság, düh vagy kényszer... A forgatás közben arra jutottunk, hogy nincs két egyforma történet. A filmmel az Amerikában élő magyarokat akartuk kontextusba helyezni, megmutatva, hogyan gondolkodnak ' 56 -ról, a világról, a mai magyar politikáról. A film fő csapásiránya azonban, mint említettem, a magyar-magyar ellentét. - Hány magyarral találkoztak végül, és melyek a legérdekesebb történetek 2 - Három hétig forgattunk nyolc különböző városban - ezért is lesz nyolcrészes a film. Epizódonként, vagyis városonként általában három emberrel beszélgettünk. A történetek is sokfélék. Minden poént nem akarok lelőni, de Las Vegasban találkoztunk például egy férfival, aki 15 évesen harcolt Budapesten, aztán Amerikába szökve harminc évre a chicagói maffia oszlopos tagja lett. Egy másik, Los Angelesben élő férfi pedig vadászrepülővel hagyta el az országot. Korábban vadászpilótaként szolgált, ezért 1956-ban, amikor menekülnie kellett, elkötött egy MiG-1'7-est, és azzal szökött át Bécsbe. A gép ma is megvan, egy amerikai múzeumban őrzik.

2006. szeptember 11. (Magyar Nemzet)
56-os tender: nyert a drágább ajánlat

Hiába érkezett egy 608 millió forintos ajánlat az október 23-i központi rendezvények lebonyolítására, a kancellária a 36 millió forinttal drágább ajánlatot tevő céget hirdetett ki győztesnek. A Felvonulási téri központi emlékmű 750 millió forintba kerül. Nem a legolcsóbb ajánlatot tevő cég nyerte el az október 23-i központi rendezvények megszervezésének jogát - ismerte el lapunknak a Kormányszóvivői Iroda. Bár a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) által kiírt közbeszerezési eljáráson 644 millió forintos ajánlatával a Merlin Communications Kft.-t hirdették ki győztesnek a múlt héten, egy másik pályázó 608 millió forintért, tehát 36 millió forinttal olcsóbban vállalta volna ugyanezt a feladatot. Az iroda magyarázata szerint a kötelezően előírt szolgáltatásokra adott ajánlatok számítottak súlyozottan, és ebben a tekintetben a Merliné volt a legelőnyösebb pályázat. Emellett a kommunikációs feladatok elvégzéséért is a Merlin kérte a legkevesebbet. A tájékoztatásból az is kiderült, hogy a harmadik témakör, "az ajánlattevő által javasolt programok" kategóriája nem számított súlyozottan. Mint arról beszámoltunk, a Merlin Communications Kft. egy korábban autókereskedéssel foglalkozó céggel karöltve pályázott a központi állami rendezvények lebonyolítására. A közbeszerzési eljáráson részt vett a Gála Party Service Kft. és a Sensation Produkció Kft. A negyedik induló a gazdasági tárca irányítása alá tartozó Jövő Háza Központ (korábbi nevén: Millenáris) Kht. és a Netaktív Kft. Konzorciuma volt, azonban ők augusztus 25-én írásban jelezték, hogy visszalépnek. Információink szerint visszalépésükig egyértelműen ez a konzorcium látszott esélyesnek. A meglepő döntés indokairól a Kormányszóvivői Irodán nem kaptunk tájékoztatást, a Jövő Háza Központ kommunikációs igazgatóját pedig lapzártánkig nem értük utol. Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójához kapcsolódó megemlékezésekre, kulturális eseményekre, emlékművek állítására összesen 3,693 milliárd forintot fordít a kormány. A legdrágább tétel ezen belül nem a már említett 644 millió forintba kerülő rendezvényszervezés, hanem a Felvonulási téren épülő, sokat vitatott központi emlékmű, amely nem kevesebb, mint 750 millió forintot emészt föl.

2006. szeptember 11. (Délmagyarország)
A szegedi 1956-ról Amerikában - Fotókiállítás Csongrád megye testvérmegyéjében

A szegedi 56-os eseményekről készítettek fotókiállítást Csongrád megye egyesült államokbeli testvérmegyéjének a szegedi Móra Ferenc Múzeum történészei.
A szegedi 56-os eseményekről készítettek fotókiállítást Csongrád megye egyesült államokbeli testvérmegyéjének a szegedi Móra Ferenc Múzeum történészei. Lucas megye vezetői tegnap vették át a huszonkét tablót a megyei önkormányzat alelnökétől. Marosvári Attila történész-muzeológus egyben a szegedi 56-os események szakértője. A fotókból a napokban kiállítás nyílik Amerikában, és az összeállítást láthatják az érdeklődők a Szegeden nyíló októberi tárlaton is. Az ötven évvel ezelőtt készült felvételeken a szegedi egyetemisták szervezkedése, a Klauzál téri tüntetés, a lövöldözések, a szovjet katonák betörése követhető nyomon. A forradalom hangulatát és nagyságát megjelenítő tárlat magyar, német és angol nyelvű magyarázatokkal készült.

2006. szeptember 11. (Esztergomi Hídlap)
Sorsfordító napok a Duna Múzeumban

A fenti címmel és A vízügyek és Esztergom a forradalom sodrásában alcímmel nyílik szeptember 15-én egy érdekes kiállítás a Duna Múzeumban. Az 1956-os őszi események helyi fordulatait bemutató dokumentum-kiállításon a korabeli iratok és levelek mellett korabeli fotográfiákat is láthatnak az érdeklődők.
A tárlatot Esztergom Város Önkormányzata, a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltárának esztergomi egysége, a Balassa Bálint Múzeum és a Duna Múzeum közösen rendezi. A november 24-ig megtekinthető kiállításon a forradalom ismert és kevésbé ismert epizódjai, az akkori vízügyi dolgozók forradalmi tevékenysége, valamint az 1956-os év vízügyi történéseinek dokumentumai lesznek megtekinthetők. A megnyitó alkalmából az Esztergomi Klubszínpad verses műsorát hallhatja majd a közönség, a tárlatot pedig Némedi Csaba történész, muzeológus és Germuska Pál történész, az 1956-os Intézet Közalapítvány titkára ajánlja majd az érdeklődők figyelmébe.

2006. szeptember 11. (Népszava)
Szili: hagyjuk a pártpolitikát!

Pártpolitikától mentes 56-os magyarországi megemlékezések mellett foglalt állást vasárnap Szili Katalin. Az Országgyűlés elnöke az ausztriai Felsőpulyán (Oberpullendorf) megrendezett 56-os magyar konferencia zárónapján felhívta a figyelmet arra, hogy a burgenlandi rendezvény volt az első az 56-os megemlékezések sorában, amelyen a világ magyarságának a képviselői találkoztak, hiszen 21 országból 250-en vettek részt azon.
A magyarok nagyon fontos népcsoportot alkotnak Ausztriában az osztrák parlament elnöke szerint, aki szombaton felszólalt azon a felsőpulyai tanácskozáson. Andreas Khol néppárti (ÖVP) házelnök emlékeztetett arra, hogy e népcsoport egy részét a burgenlandi magyar kisebbségiek alkotják, míg másik része azok közül került ki, akik 1956-ban Magyarországról menekültek el. Ez utóbbiak számát mintegy 18 ezerre becsülte.
Khol - aki Szili Katalinnal, az Országgyűlés elnökével együtt a felsőpulyai rendezvény védnökei közé tartozott, a magyarországi forradalom jelentőségét méltatva emlékeztetett arra, hogy a kelet-németek 1953-as lázadása után 1956-ban a magyarok voltak az elsők, akik bátorsággal és civil kurázsival, az életüket kockáztatva harcoltak a kommunista diktatúra ellen.

2006. szeptember 11. (Népszabadság Online)
A Parlamentben október 11-én kezdődnek az 56-os megemlékezések

Szili Katalin házelnök meghívására október 11-én az 1956-os forradalomra emlékező ülésen vesznek részt a magyar menekülteket befogadó országok parlamenti elnökei; erről a házelnök tájékoztatott a házbizottság ülését követő sajtótájékoztatón, hétfőn, a parlament épületében.
"Október 11-re (...) meghívtam a befogadó országok parlamentjeinek az elnökeit egy emlékülésre" - fogalmazott Szili Katalin, aki elmondta: ezt követően az 50. évforduló alkalmával más formákban is megemlékeznek az 1956-os forradalomról. Közölte: november elejére a Parlament épületében egy Nagy Imre emlékszoba megnyitását tervezik, és egy Mindszenty-emléktáblát is elhelyeznek az Országházban.
Szili Katalin elmondta: a házbizottság ülésén tájékoztatást adott a frakciók vezetőinek egy, az Országgyűlés elnöke által az 50. évforduló alkalmából alapítandó 1956-os emlékplakett tervéről, amit azoknak adományoznának, akik életútjukkal méltóvá váltak az elismerésre. Ezt egy 1991-es törvény alapján lehetne megtenni - tette hozzá a házelnök. A frakciók a céllal ugyan egyetértettek, ám a Fidesz nem támogatta ezt a tervet. Az ellenzéki párt az elutasítást azzal indokolta, hogy nem lenne jogszabályszerű, ha a parlament elnöke egyszeri alkalomra hozna létre egy ilyen emlékplakettet. Szili Katalin közölte: az elutasítás miatt lemondott e terv megvalósításáról.

2006. szeptember 11. (Népszava Online)
Moldova: véget kell vetni Kádár gyalázásának!

Több tucatnyi ember előtt mutatta be tegnap Moldova György Kádár Jánosról szóló életrajzi regényét. Az író Bóta Gábor újságíróval beszélgetve méltatta az egykori pártfőtitkár tevékenységét. Kiderült, Gorbacsov bűne volt a Szovjetunió szétverése, Moldova György pedig gyakran beszélget képzeletben a sírjánál Kádárral.
Moldova szerint hihetetlen szeretet árad Kádár János felé. Ezt legújabb könyvének mindkét eddigi dedikációján maga is megtapasztalta. Az egyik helyszínen, mind a magukkal vitt ötszáz példány elfogyott a könyvből, s csak egy ember jegyezte meg a Kádár-posztert nézve, hogy nem szereti az hazaárulókat: "Erre én csak azt mondtam, mondd még egyszer és leütöm a fejed" - anekdotázott a Kossuth-díjas író. A Kádár iránti szeretet megnyilvánulása - Moldova szerint - hogy az egykori főtitkár sírját mindig virág borítja. Ide maga az író is elzarándokol néha, hogy lerója kegyeletét és képzeletben elbeszélgessen Kádárral, akit a XX. század legnagyobb magyar politikusának tart. Moldova fel van készülve a könyvével szembeni támadásokra, de szerinte véget kell vetni Kádár gyalázásának: el jött az ideje, hogy megtalálja végre méltó helyét a magyar pantheonban. Arra a kérdésre, hogy nem zavaró tényező-e, hogy Kádár kezéhez vér tapad, az író kifejtette, Kádár formailag nem vett rész a forradalom utáni megtorlásban, nem írt alá kivégzési parancsokat. Aztán az arányokról beszélt, szólt arról, hogy Szent István az ország harmadát kiirtotta, hogy meggyökereztesse a keresztény hitet, 1919 után a fehér terrornak ötezer áldozata volt, 1956 után 229 halálos ítéletet hajtottak végre. Idézte könyve zárómondatául választott Kopátsy Sándor gondolatot: "Kádár Jánosnak azért lesz pozitív a történelem által kiállított bizonyítványa, mert az adott kor nagyon korlátozott körülményei között senki sem lehetett nála hasznosabb". Moldova szerint Kádár a végsőkig tágította a rendkívül szűkre szabott mozgásterét. A könyvbemutatón előkerült a főtitkár közismert puritanizmusa is, Moldova nem hagyta ki, hogy párhuzamot ne vonjon közte és a rendszerválás utáni magyar politikai elit között e szempontból is. Nem nehéz kitalálni, hogy melyikük jött ki jobban az összehasonlításból. Elmesélt egy anekdotát, amikor egy francia cég tucatnyi színes televíziót ajándékozott a magyar pártvezetőknek, Kádár volt az egyetlen, aki visszaküldte a készüléket azzal, hogy ha majd lehet kapni a hazai boltokban, megvásárolja azt. És - amit egyik funkcionárius sem tett - behívta a szállítómunkást egy kávéra és elkvaterkázott vele. Kész is Kádár két eposzi jelzője, a proletár sorsközösség vállalása és a tisztesség. Hogy diktátor volt-e? Ha az lett volna, a történelem legolcsóbb diktátora lett volna - nevet Moldova. Szó került róla, hogy Kádár csőlátású proletár volt, nem ismerte és nem szerette a parasztságot, de rendszerében - a racionalitásnak engedve - lehetővé tette, hogy a parasztok jobban éljenek, mint a munkások, megteremtette a világ egyik legerősebb mezőgazdaságát - így az író. Az értelmiséggel szemben is bizalmatlan volt a politikus, nem kisebbrendűségi érzésből, hanem mert zsoldosnak tekintette őket, akik bármikor készek felcserélni az elveiket. Ez történt a 1989-ben is - magyarázta a történelmet Moldova - mondván, a rendszerváltás legnagyobb hibája az volt, hogy az értelmiségre bízták. A 3,60-as kenyeret kivéve szóba került a Kádár-rendszer számos vívmánya, Moldova szerint világosan beszél a mai és múlt rendszer közti értékkülönbségről, hogy a rendszerváltás óta tíz évvel csökkent az átlagéletkor. A teljes körű foglalkoztatottságot felváltotta a százezernyi munkanélküli, tízezrek vannak hajlék nélkül, ezrek halnak éhen, fagynak meg az utcákon. "Az ő eltávozásával - írja Moldova Kádárról - kiviláglott, milyen sötét erőket tartott kordában harminckét éven át. Akkor nyerte el valódi rangját, mikor a személyiségét már módunkban állt összevetni életben maradt kortársaival és utódaival." Moldova szerint nem csak Kádár rendszere, de a Szovjetunió is életképes politikai alakulat volt, amelynek szétverése Gorbacsov politikai bűne volt. Az író szerint a kádári örökség legfontosabb eleme, hogy példát mutatott hogyan lehet Magyarországot rendben és tisztességesen vezetni. Az író hallgatóságától nagy tapsot kapott.

2006. szeptember 12. (Magyar Hírlap)
1956 a Times Square-en: történelmi kiigazítás?

HONLAPMUSTRA A forradalmunk nem mozifilm volt hirdeti egy óriásplakát a New York-i Times Square-en. Az ötlet a New York-i Magyar Kulturális Intézeté, a kivitelező a Geszti Péter vezette ARC-csoport. Persze, ahogy 1g56tal kapcsolattal minden, úgy ez a projekt is vitákat generált: szabad-e felhasználni a szabadságharc szellemiségét reklámcélokra, hatékonyságához képest nem túl költséges-e az effajta országimáza-építés? A kérdésekre azért is nehéz válaszolni, mert az óriásplakátok egy honlapot hirdetnek. Azt pedig, hogy az Egyesült Államok egyik metropolisában mennyit ér egy weblap reklámozása, azt innen, a pannon lankákról nehéz megítélni. Abban azonban talán mindenki egyetért, hogy nincs még egy ország, amelyik óriásplakáton hirdeti saját történelmének egyik legtragikusabb epizódját. A honlap elegáns és informatív. Megtekinthetünk egy ' 56 -os fotóalbumot, olvashatunk tanulmányokat (például Rainer M. Jánosét vagy Békés Csabáét), részletes eseménytörténetet, és elérhető a New Yorkba és környékére tervezett rendezvények naptára is. A honlap színvilága, a manapság divatos szürke-sárga ráadásul alátámasztja a dokumentarista igényt, illeszkedik a fekete-fehér fotókhoz, úgy, hogy közben mégis mozgalmas és diszkrét marad. Csak azt sajnálom, hogy készítői nem raktak fel egy számlálót, hogy kiderüljön, hányan látogattak el ide. Az már más kérdés, hogy vajon egy birodalmi léptékű országban akármekkora is az amerikai magyarok lobbitevékenysége -, vajon hány járókelőnek kelti fel az érdeklődé sét egy apró ország történelme. Ha mondjuk a Deáktéren Azerbajdzsán tenne ki hasonló plakátot, ellátogatnánk a hirdetett honlapra? Ebben segít a kétségkívül figyelemfelkeltő szlogen, evidencia. A forradalom nem mozi, bár vannak filmre kívánkozó hősei, dramaturgiája, Kádár János sorsa pedig kisebbfajta görög tragédia. Ezt észrevenni nem kunszt. Filmet készíteni belőle viszont igenis az, ráadásul hatalmas felelősség, hiszen, ha filmes klisékbe szorítjuk az 1g56-os szabadságharcot, épp a lényeg veszik el, a tudás a nem tudásról. Ráerőszakolni egy lebutított ok-okozatot, hőskultuszt az akkor történtekre, az a történelem meghamisítása, vagy finomabban szólva: fikció. Erre rámutatni pedig - elnézve az ' 56 -os bemutatók sorát, főleg a legnagyobb filmes vállalkozás, a Szabadság, szerelem körüli hercehurcát - nagy szükség volt. Minden ország azt próbálja eladni, amije van: Horvátország a tengerpartját, Törökország építészeti örökségét, Ausztria a hegyláncait, Magyarország pedig jelenleg az évforduló miatt fókuszba kerülő történelmét. Orsós László Jakab, a kulturális intézet vezetője szerint a "világ útkereszteződésébe" kitett két plakátot naponta hatvanötezren látják. Ha ez a vállalkozás egy kicsit is árnyalni tudja az amerikai közönség elé kikerülő filmek történelemképét, akkor a honlapot hirdető két plakát már elérte a célját.

2006. szeptember 12. (Magyar Nemzet)
1956 és a magyar agrártársadalom

A Magyar Mezőgazdasági Múzeumban kiállítás nyílt 1956 és a magyar agrártársadalom címmel, mely a Rákosi-korszak agrárpolitikai betegségeit, erőszakos, szakszerűtlen törekvéseit mutatja be. Megnyitóbeszédében Glatz Ferenc akadémikus mindezeket az emberi jogok súlyos megsértéseként értékelte. A tárlat december 31-ig látható.

2006. szeptember 12. (Esztergomi Hídlap)
1956 forradalma német és magyar szemmel

Ma délután 5 órakor nyílik az esztergomi Helischer József Városi Könyvtárban az 1956-os magyar forradalom című kiállítás. A huszadik századi magyar történelem legkiemelkedőbb eseményének idén ötvenedik évfordulója alkalmából megrendezett tárlatot a német Studien Kolleg St. Johann és a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium diákjai közösen készítették. A két ország fiataljai nyolc tablón, korabeli fotókkal és dokumentumokkal mutatják be a forradalom előzményeit, a szabadságharcot és az azt követő megtorlási időszakot. A kiállítás érdekessége, hogy az aulendorfi diákok lakhelyük, a dél-németországi Schwaben régiós újságjának akkori sajtóanyagait mutatják be. A tárlatot a most ősszel induló ünnepségsorozat befejezéséig tekinthetik meg az érdeklődők.

2006. szeptember 12. (Népszava)
Évforduló - saját emlékművel

Eredetileg arról volt szó, hogy 2006 az emlékezés éve lesz, ám mivel csúsztak a pályázatok, úgy tűnik, a központi programokra októberben kerül csak sor. Ennek ellenére a kiállítások, könyvbemutatók mellett ezen a héten elkezdik vetíteni a forradalomnak emléket állító filmeket. Először Szilágyi Andorét, amelynek címe: Mansfeld. Október 23-án, a tervek szerint a Művészetek palotájában mutatják be Zákonyi S. Tamás, Goda Krisztina: Szabadság, szerelem című alkotását. A Kosáry Domokos vezette emlékbizottság ítélte oda a filmeknek, kiállításoknak, konferenciáknak, színházi, valamint képzőművészeti alkotásoknak szánt állami támogatást, azonban minderre az eredeti terveknél kevesebb pénz jutott. Ennek ellenére elkészül Kéthly Anna-, Bibó István-, Mindszenthy József-, Nagy Imre-szobra, illetve az a központi emlékmű, amely ellen több '56-os szervezet tiltakozott. Az emlékművet október 23-án délelőtt avatják, az '56-os szervezetek egy része viszont a saját emlékművét leplezi le várhatóan az ünnep előestéjén a Műegyetemnél.

2006. szeptember 12. (Népszava)
Hetvenkilenc állam- és kormányfőt várnak 1956 évfordulójára
Filmek, konferenciák, képzőművészeti alkotások idézik majd a forradalom emlékét

Aki 1956 nevében megosztottságot, széthúzást hirdet, és gyűlölködik, az megcsúfolja a forradalom szellemiségét, emlékét - közölte Mécs Imre. A szocialista honatya, az egykori halálraítélt még nyár elején lapunkon keresztül azt kérte egykori társaitól, ne akarják megosztani a nemzetet, legyenek inkább az összefogást hirdetői, ahogy ötven évvel ezelőtt is azok voltak. Azóta kiderült, 1956 nem csupán az emlékezésé; különböző szervezetek, pártok indulatokat akarnak az ünnepen kelteni. Mindezek ellenére már elkezdődött a megemlékezés-sorozat, ma Szili Katalin az Országgyűlés elnöke nyitja meg az "1956: Egy történet képekben" című tárlatot az Olasz Kulturális Intézetben.
Kiállítás megnyitóval indul az a rendezvény-sorozat, amelyet az Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Franciaország, Hollandia, Kanada, Olaszország, Svájc, valamint Svédország budapesti nagykövetségei, a Demokratikus Átalakulásért Intézet, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának Magyarországi képviselete, a Nemzetközi Vöröskereszt, az Olasz Kulturális Intézet a Dán és a Brit Nagykövetség közreműködésével szerveznek. Ennek keretében szeptember 28-29-én konferenciát rendeznek, amelyre emlékezni hívják az egykori forradalmárokat, szemtanúkat. A konferencián arról is szó esik majd, hogyan járultak hozzá a magyar menekültek az őket egykor befogadó országok fejlődéséhez.
A kor hétköznapjait, életérzését igyekeznek bemutatni a Petőfi Csarnokban. A rendezők szándéka szerint megidézik a korabeli hangulatot és ezen a héten többek között levetítik a Dalolva szép az élet című filmet éppen úgy, mint az Állami áruházat, vagy A tanú-t. Milánóban, a drámafesztivál közönsége szeptember 17-én láthatja Spiró György 1956-os eseményeket feldolgozó munkáját a Kvartettet.
Októberi napok, naplólapok - ez a címe annak a darabnak, amelyet szeptember 29-én mutatnak be a Kolibri Színházban. Az eredeti naplókat Csics Gyula és Kovács János írta annak idején tizenévesen, a naplók hasonmás kiadása már kapható. Az ünnepre itthon és a határon túl megannyi kötet jelenik meg. A napokban Amerikában angolul adták ki Babbie Kalman, azaz Kálmán Babi, tengerentúl jól ismert gyerekkönyvíró 1956-ról szóló 223 oldalas visszaemlékezését. A szerző, aki elsősorban a kisebbeknek szánja könyvét, 1956 decemberében hagyta el szüleivel Magyarországot. Az író reméli, hogy művét magyarra is lefordítsák.
Az MTA Történettudományi Bizottságának szervezésében több mint két tucat tudományos konferencián taglalják a forradalom eseményeit, jelentőségét Budapesten, valamint Debrecenben, Szegeden, Miskolcon és Pécsett. A történészek többek között arról beszélnek milyen is volt a világpolitika 1956-ban, illetve hogyan helyezkedett el az események közé a magyarországi forradalom és szabadságharc, milyen szerep jutott '56-nak a diktatúra lebontásában. A bárki számára nyitott eseményeken a vidéki kutatások eredményeit ugyancsak az érdeklődők elé tárják. A központi rendezvényre október 16-17-én kerül sor a Magyar Tudományos Akadémián, amelyen jelen lesz Sólyom László köztársasági elnök is.
Korábban elkészült a központi ünnepségek forgatókönyve mára azonban kiderült, e rendezvények pontos részleteit csak ezen a héten hozzák nyilvánosságra. Akkor, amikor a lebonyolításra kiírt pályázat nyertesével, a Merlin Communications Kft.-vel megkötötték a vállalkozási szerződést. Az azonban már biztos, hogy október 22-23-án Budapestre érkezik 79 állam-, és kormányfő, illetve az ENSZ, az EU, a NATO vezetői. A fővárosba várják többek mellett azoknak az országoknak állam-, és kormányfőit, amelyek anno sok magyar menekültet befogadtak. A köztársasági elnök mond beszédet október 22-én, az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök október 23-án a parlamenti megemlékező ülésen szól majd. Az ünnep reggelén a Kossuth téren nem marad el az ünnepélyes zászlófelvonás és az is szinte biztos, hogy délelőtt kitüntetéseket adnak át az Országházban.
A 301-es parcellánál várhatóan nem találkoznak egymással jobb-, és baloldaliak, azt, hogy az államfő, valamint a miniszterelnök mikor rója le kegyeletét a temetőben, még nem tudni. Várhatóan október 23-án a magyarok és a külföldről érkezők együtt keresik fel az '56-os helyszíneket, többek között a Corvin közt, ahol a forradalom kulisszái között fotók segítségével idézik majd meg az ötven évvel ezelőtti eseményeket. Október 22-én ökumenikus istentiszteletet tartanak a forradalom idején elhunytak emlékére a Szent István bazilikában. Az ötvenedik évforduló alkalmából Budapestre várják Angelo Sodano bíborost is a Vatikán képviseletében.
Az esemény-sorozat októberben nem ér véget, többek között november végén, a Bajor Gizi Színészmúzeumban nyílik az a kiállítás, amely a színészek és a forradalom kapcsolatát mutatja be. Az érdeklődők megismerhetik mások mellett Darvas Iván, illetve Sinkovits Imre személyes történetét.

2006. szeptember 12. (Népszabadság)
Kilenc történet szabadságról, bukásról

Fél évszázad alatt sem forgattak sokkal több játékfilmet az '56-os fölkelésről, mint az idén. Az elkövetkező hetekben, hónapokban kilenc bemutató - mondhatni, sorozat - lesz a mozikban, jut belőle a jövő évi magyar filmszemlére is.
E hirtelen támadt bőség - hogy ne mondjuk, konjunktúra - zavarba ejt, kétséget is támaszt: vajon nem túl sok-e egyszerre kilenc tematikus játékfilm? Persze, azért éppen kilenc, mert ennyi támogatható forgatókönyvet adtak be a rendezők. De vajon képes lesz-e nyitottan, érdeklődve fogadni a közönség rövid idő alatt ennyit? Még akkor is, ha a munkák túlnyomó többsége nem átfogó filmes tabló, hanem személyes, családi történet, történelmi háttérrel. Vagyis olyan, amilyen korábban is készült, mint például Sándor Pál kiváló Szerencsés Dánielje vagy Bereményi Géza nem kevésbé sikeres Eldorádója. Másrészről tagadhatatlan, hogy van adóssága a magyar filmnek '56-tal kapcsolatban - amit az idén különösen bőkezűen, másfél milliárd forinthoz közelítő összegből ösztökél törleszteni a költségvetés. Ám kérdés, elkerülhető-e a példabeszéd vagy a mítoszteremtés zsákutcája éppen az ötvenedik évfordulón? Hamarosan megtudjuk.
A sort Szilágyi Andor Mansfeld Péterről szóló filmje nyitja, amelyet szeptember 14-én, csütörtökön mutatnak be. A fiatalon kivégzett Mansfeld alakja vita tárgya a történészek körében (köztörvényes bűnöző volt-e inkább, vagy szabadsághős), az író-rendező egyik nyilatkozata szerint azonban számára "ő testesíti meg legjobban a forradalomban részt vevők naiv lázadását, elszántságát, szabadságvágyát". A cselekmény az '56 utáni években játszódik ugyan, de a fölkelés idejére nyúlik vissza. Hábermann Jenő producer megjegyezte lapunknak, a mű mellőz minden brutalitást, nem olcsó trükkökkel akar hatást kelteni.
Budakeszi srácokról szól Erdőss Pál munkája, amelynek díszbemutatója október 22-én lesz a pesti Urániában, az írószövetségi ünnepséggel együtt. A film Kovács István Gyermekkorom tündöklete című regénye nyomán egy tízéves forma fiúcska szemével láttatja a történéseket. Hasonló korban volt a rendező is akkor. A filmes vonulat szuperprodukciójának ígérkező Andrew Vajna-Goda Krisztina-film, a Szabadság, szerelem bemutatójának időpontjáról egyelőre nem tudtak pontosabbat mondani a forgalmazó InterComnál, mint hogy október 23-a körülire tervezik. A film nemcsak egy rendhagyó sportösszecsapást idéz föl - hiszen témája az emlékezetes melbourne-i szovjet-magyar vízilabdameccs is -, hanem utcai csatajeleneteket is bemutat.
November 4-én Debrecenben mutatják be Vidnyánszky Attila Liberté '56 című filmjét Szőts Géza színdarabja alapján, amelynek viszont már október 23-án megtartják a színpadi premierjét, ugyancsak a cívisvárosban (ahol a filmet külön támogatták). A sok zenés betéttel előadott mű arról szól, hogyan képzeli el egy színtársulat '56 eseményeit (ez emlékeztet a Petőfi '73 című film stílusára). Majd' egy héttel későbbre tervezik Pozsgai Zsolt Csendkút című művének premierjét, amely egy sportolóból a börtönben költővé váló fiatalemberről, Gérecz Attiláról szól. A '49-ben életfogytiglanra ítélt, '56-ban szabadult főhőst egy orosz tankból lövik le. Karácsony körül lesz a bemutatója Jeli Ferenc posztumusz első játékfilmjének, a Sínjáróknak. A televíziós produkciókból, írói, dramaturgi, asszisztensi és festészeti munkáiból ismert filmes a forgatás utolsó napjaiban hunyt el júniusban, hetvenévesen. Az önéletrajzi történet a taxisblokád idején indul, és a múltba tekint vissza.
A január végi, február eleji filmszemlére készül csak el Dömölky Jánosnak Bibó István '56-os szerepéről készülő A civil című filmje, és Vágvölgyi B. András Kolorádó Kid munkacímmel futó alkotása.
Vágvölgyi B. hiányolta a névtelen forradalmárok, köztük az egyszerű pesti vagányok bemutatását, akiknek az októberi napok magasztos pillanatokat jelentettek. Ezért készít róluk filmet, amely érdekelheti a fiatalokat, és közelebb hozhatja számukra '56-ot. Mint elmondta, nem szerzői művet, hanem az amerikai film noirhoz közelítő alkotást képzelt el, amelynek egyelőre csak egy részét tudta leforgatni. Ugyancsak ezután kezdi fölvenni Szomjas György '56 vagy a Nap utcai fiúk címmel új filmjét. A bemutatót jövőre tervezi.

2006. szeptember 12. (Népszabadság Online)
Az 1956-os megtorlás tévedés volt

Az 1956-os magyarországi forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás tévedés, de mindenek előtt tragédia volt - jelentette ki hétfőn Rómában egy ünnepségen Fausto Bertinotti, az olasz képviselőház kommunista elnöke.
A politikus elismerte, hogy azokban az időkben az Olasz Szocialista Párt (OSZP) főtitkárának, Pietro Sandro Nenninek volt igaza, aki 1956-ban kiállt a magyar ügy mellett. Palmiro Togliatti, az Olasz Kommunista Párt (OKP) akkori vezetője pedig tévedett Magyarországgal kapcsolatban - szögezte le Bertinotti. Togliatti helyeselte a szovjet beavatkozást.
A magyar forradalmat és szabadságharcot követő esztendőben egyébként Nenni felmondta az OSZP és az OKP akciószövetségét, majd a kereszténydemokratákkal lépett koalícióra. Bertinotti beszédében arra is emlékeztetett, hogy még a kor olasz kommunista szakszervezetének (CGIL) a vezére, Giuseppe Di Vittorio is elítélte a Magyarországon kezdődött megtorlási hullámot.
A 66 éves Bertinotti, a Kommunista Újjáalapítás Pártjának vezetője, aki az olasz kommunista mozgalmon belül az ortodox szárnyához tartozik, számba vette a kommunista korszak vezéreit, és Mao Ce-tungról szólva megállapította: az, hogy valaki nagy nagyformátumú vezető, még nem ad igazolást arra, hogy politikai bűncselekményeket kövessen el.

2006. szeptember 12. (FigyelőNet Online)
A Csepel Művek mint kulturális örökség

A "szocreál" időszakának építészeti stílusvilágába kalauzolja el a hétvégi örökségvédelmi ünnep az érdeklődőket - közölték a kétnapos ingyenes programsorozat szervezői kedden, budapesti sajtótájékoztatójukon. Országszerte mintegy félezer helyszínen szerveznek "épületlátogatási tárlatot" a szeptember 16-17-i hétvégén - mondta a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) elnöke. Varga Kálmán, az A fél(t)múlt építészete című Kulturális Örökség Napjai rendezvénysorozattal kapcsolatban hozzátette: a közönség számára ingyenes örökségvédelmi ünnepen olyan épületeket szeretnének megmutatni, amelyek az 1940-es évek végétől az 1970-es évek építészeti stílusáig bezáró világot jelenítik meg.
"A műemlékvédelem, a védett építészeti örökség kérdése nem esztétikai kérdés"(...), hanem pontosan tükröz egy korszakot, egy közeget, egy társadalmat - vélekedett a Tranzit Art Caféban megtartott sajtótájékoztatón a hivatal vezetője. Varga Kálmán elmondta: az idei témaválasztásban nagy szerepet játszott az 1956-os forradalom 50. évfordulója - a szervezők tisztelegni szeretnének a szabadságharc emléke előtt is.
A rendezvénysorozat több mint 180 ezer látogatóra számít az olyan exkluzív - helyenként mai napig működő - épületegyüttesekben, mint például a paksi Radioaktív Hulladékkezelő, a Budapesti Kutatóreaktor, a Csepel Művek, a budai Sziklakórház vagy a pécsi, dunaújvárosi épületegyüttesek - ismertették a szervezők.
A Kulturális Örökség Napjai az elmúlt évek tapasztalatai alapján jó hatással vannak a belföldi turizmusra is, mindez mutatja a "örökség-turizmus" fontos vonzerejét - mondta a tájékoztatón Somogyi Zoltán, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium szakállamtitkára.
A politikus megjegyezte: szeptember közepétől a Magyar Turizmus Rt. és néhány utazási iroda "The Revolution Tour" címmel az 1956-os forradalom fővárosi színhelyeit bemutató túrát szervez külföldi turisták számára.
A hétvégi rendezvények mellett a KÖH más programokat is szervez a "szocreál" építészeti tematikával kapcsolatban: szeptember 14-től december 1-ig Budapesten, az Örökség Galériában kiállítás látható majd a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből.
Egynapos konferenciát tartanak szeptember 18-án Miskolcon A fél(t)múlt - a szocialista realizmus építészeti, társadalomtörténeti és vizuális antropológiai aspektusai címmel.
A hétvégi Kulturális Örökség Napjai országos megnyitóját péntek délután két órától tartják a Budapesti Műszaki Egyetem R épületében.
Európa 48 országában rendeznek hasonló, ingyenes épületlátogató-hétvégéket. Magyarország több mint egy évtizede csatlakozott a francia kezdeményezéshez, azóta szeptember minden harmadik hétvégéje az örökségvédelem ünnepe.

2006. szeptember 12. (Kelet-Magyarország)
'56 -ról képekben, filmeken és beszámolókban az Olasz Kultúrintézetben

"1956: Egy történet képekben" címmel nyílt fénykép és dokumentum kiállítás kedden a budapesti Olasz Kultúrintézetben. Ezzel az eseménnyel indult az a rendezvény sorozat, mellyel külföldi nagykövetségek emlékeznek a magyar '56-os eseményekre. A következő két hétben '56-os filmeket vetítenek esténként az Olasz Kultúrintézetben. Szeptember 28-29-én pedig "1956 és Magyarország: A szemtanúk emlékei - A szabadság és demokrácia keresése" címmel rendeznek konferenciát ugyanott.
Az Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Franciaország, Hollandia, Kanada, Olaszország, Svájc és Svédország budapesti nagykövetségei, a Demokratikus Átalakulásért Intézet, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának Magyarországi képviselete, a Nemzetközi Vöröskereszt Regionális Irodája valamint a Dán és a Brit Nagykövetség közreműködésével rendezi meg az Olasz Kultúrintézet az '56-os visszaemlékezés sorozatot.
Az október 24-ig látható kiállításon olyan fényképeket, könyveket, korabeli újságokat láthatnak az érdeklődők, melyeknek többségét először mutatják be Magyarországon.
A tárlaton látható csaknem négyszáz fénykép többségét Mario De Biasi olasz fényképész készítette, aki a forradalom idején Budapesten tartózkodott az "Epoca" című folyóirat megbízásából. Jean Pierre Pedrazzini, a "Paris Match" számára készült képei is a hétköznapi sorsokat, fiatal arcokon keresztül láttatja a szabadság pillanatait.
A kiállításon húsz Kanadából és Ausztráliából érkezett tablón nézhetnek meg a látogatók hazájukat elhagyni kényszerült forradalmárokat egykor és ma. A könyvek, folyóiratok és diplomáciai cikkek pedig a forradalom egyes szakaszait rekonstruálják.
Szeptember 12-és 26-a között szintén az Olasz Kultúrintézet ad otthont az "1956 filmekben és beszámolókban" című sorozatnak. A filmek és személyes dokumentumok ingyen nézhetők meg. Szeptember 28-és 29-e között pedig "1956 és Magyaroszág: A szemtanúk emlékei - A szabadság és demokrácia keresése" címmel rendeznek konferenciát az Olasz Kultúrintézetben. A kétnapos rendezvényt Sólyom László köztársasági elnök nyitja meg, majd szemtanúk beszámolói következnek.
Göncz Árpád, Fónay Jenő, a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének elnöke mellett számos hazai és külföldi előadó számol be az ötven évvel ezelőtti eseményekről.
Szó lesz az akkori nemzetközi együttműködésről, a menekültek sorsáról, és történészek is elemzik a forradalmat, valamint utóhatásait. A konferencia az összes eseményhez hasonlóan a nagyközönség számára is nyilvános és ingyenes.

2006. szeptember 13. (Magyar Hírlap)
A megtorlás tévedés, de mindenekelőtt tragédia volt

Olaszország többszörösen kötődik a magyar forradalomhoz: míg Pfetro Sandro Nennl, az Olasz Szocialista Párt akkori elnöke kiállt a magyar ügy mellett, Palmim Togliatti kommunista pártvezér helyeselte a szovjet beavatkozást. Fausto Bertinott, az olasz képviselőház mostani, kommunista elnöke egy római ünnepségen kijelentette: "Az 1956-os magyarországi forradalom és szabadságharc utáni megtorlás tévedés, de mindenekelőtt tragédia volt." Képünket Marlo de Biasi fotóriporter készítette, s a budapesti Olasz Kulturális Intézet tegnap nyílt kiállításán látható.

2006. szeptember 13. (Magyar Nemzet)
1956 hősei, ahogyan külföldről látták

Szimbolikus jelentősége van, hogy az 1956: Egy történet képekben című kiállítást, a filmvetítés-sorozatot és a nemzetközi konferenciát abban az épületben rendezik meg, amely a magyar parlamentarizmus bölcsője volt, a budapesti mai Bródy Sándor utcában. 1866 és 1902 között itt ülésezett a képviselőház, ma pedig az olasz kultúrintézet található benne. Nyolc ország fogott össze, hogy méltó módon emlékezzen az ötven évvel ezelőtti forradalomra és szabadságharcra. Azt a küzdelmet idézi fel a rendezvénysorozat, amelyben a legújabb kori magyar parlamentáris demokrácia lehetőségét is eltiporták a Szovjetunió tankjai, csatlósai, foglyul ejtve, kivégezve, elüldözve a magyar miniszterelnököt és a törvényes magyar kormány számos tagját, szabadságharcosok százezreit. Ausztrália, Kanada, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Svédország, Svájc, az Amerikai Egyesült Államok, Dánia és az Egyesült Királyság nagykövetségei, a Nemzetközi Vöröskereszt, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága, a Demokratikus Átmenet Nemzetközi Központja és az olasz kultúrintézet összefogásával jött létre az ünnepségsorozat, amellyel fejet kívánnak hajtani a szabadságharcnak. Paolo Guido Spinelli, Olaszország nagykövete a megnyitóeseményen úgy fogalmazott: egy igazságáért küzdő nép bátor harcának köszönhetően a világban már semmi sem maradt úgy, ahogyan előtte volt. A világ népei megismerhették a magyar nemzet óriási kvalitásait, erkölcsi nagyságát. Ezért szeretnék, ha a világban ma is mindenütt visszhangot kapna a történelemformáló forradalom. Giuseppe Pastorellitanácsos - aki a rendezvény ötletgazdája s egyik fő szervezője - Magyarország előtti főhajtásként aposztrofálta a mostani megemlékezés-sorozatot. Egy olyan ország előtt hajtanak fejet, amelybe mindannyian "beleszerettek". Mint mondta, nagy tisztesség számára, hogy az ötven évvel ezelőtti történések résztvevőit, hőseit is megismerheti a szeptember 28-29-én rendezendő nemzetközi tanácskozáson. Giuseppe Pastorelli reméli, hogy magyar és külföldi fiatalok ezrei fogják megtekinteni az 1956 dokumentumaiból, fotóiból összeállított kiállítást. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke a kiállítás megtekintése után köszönetet mondott a szervezőknek a T. Ház nevében is, amiért megrendítően hiteles történelmi tablóval adóztak a vérbe fojtott forradalom emlékének. Megnyitóbeszédében úgy fogalmazott: érezhető, hogy a diplomáciai testületek, a szervezők nem csupán gesztust gyakoroltak. Sugárzik a kiállításról, hogy kiemelt figyelemmel fordultak népünk harca felé. Szili Katalin köszönetet mondott a jelen lévő Mario De Biasi fotóművésznek, amiért ötven esztendeje nemcsak a gépével, de a szívével is fényképezett. Ez a köszönet természetesen mindenkitől kijár a híres fotóriporternek, hiszen az akkor az Epocában közzétett fotóit a harcokról a kiállításon tegnaptól mindenki megcsodálhatja. A felvételeken megelevenednek a Köztársaság téri pártszékház ostromának pillanatai, láthatók a szereplők hol döbbenetet, hol felszabadult örömöt kifejező arcvonásai. A legmegrázóbb képek mégis azok, amelyek a menekülő családokat mutatják. Egy anya kosarába rejtett kisgyermekével egyensúlyoz egy folyócskát áthidaló faágon, míg valaki segítő kezet nyújt felé. A svájci vöröskereszt felvételein aztán a menekültek megérkezésének is tanúi lehetünk - szívfájdítóan szomorú gyermekarcok bámulnak ránk a képekről. Mert nemcsak De Biasi mester és a Köztársaság téren halálos sebet kapott Jean-Pierre Pedrazzini műveit tárják elénk a rendezők az olasz kultúrintézet folyosóin. Ausztráliától Kanadáig, az Amerikai Egyesült Államokig terjed a dokumentumok palettája, így talán megkockáztatható: ennyire komplex gyűjteményes kiállítást még sosem jelenítettek meg szabadságharcunkról. A megrendítő képsorok szinte önként vetik fel a kérdést: valóban befejeződött-e az 1956-os forradalom és szabadságharc napjainkra? Ha azokat a képeket nézzük, amelyek a jól ismert, akkor rommá lőtt budapesti utcákat ábrázolják, megerősödnek a kételyeink. Mintha úgy múlt volna el az idő, hogy minden csupán azért változott meg, hogy semmi se változzon. Pedig az akkori forradalmárok köztünk élnek. Király Béla, a Nemzetőrség egykori főparancsnoka nem véletlenül ejtett szót tegnap a szabadságharc körül mesterségesen gerjesztett tévhitekről. Márpedig a forradalom nem bukott meg. Leverték ugyan, ám legyőzni sosem tudták. Az 1956 és Magyarország: A szemtanúk emlékei - a szabadság és a demokrácia keresése című, kétnapos konferenciát szeptember 28-án Sólyom László köztársasági elnök nyitja meg, s felszólal többek között Göncz Árpád volt köztársasági elnök, Boross Péter volt miniszterelnök, Király Béla, valamint Regéczy-Nagy László, a Történelmi Igazságtétel Bizottság elnöke. A tegnap kezdődött 1956 filmekben és beszámolókban című filmvetítés-sorozat szeptember 26-ig tart. BRÜSSZELI MEGEMLÉKEZÉSEK. Az 1956os események tiszteletére szervezett, 19562006: Magyarország éve elnevezésű rendezvénysorozaton Brüsszelben, az Európai Parlament épületében a Folyamat Társaság képzőművészeti műhely egyhetes kiállítást nyitott tegnap. A tárlat megnyitóján Szájer József, az Európai Néppárt magyar delegációvezetője mondott beszédet. A Folyamat-kiállítás szervezője és támogatója őry Csaba európai parlamenti képviselő. A parlament Atrium kiállítási területén Herczog Edit európai parlamenti képviselő és Boldizs Kálmánné, Székesfehérvár alpolgármestere nyitották meg szintén tegnap Borbély Béla fotográfus Magyar királyi városok - Ezer éve Európában című kiállítását. A tárlatot szervező Herczog Edit elmondta: többrétű párhuzam vonható az ezer évvel ezelőtti magyarok európai letelepedése és a XXI. századi Európa globalizált világában való elhelyezkedése között.

2006. szeptember 13. (Magyar Hírlap)
Bertinotti tragédiának tartja ' 56 -ot

Az 1956-os magyarországi forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás tévedés, de mindenekelőtt tragédia volt - jelentette ki Rómában egy ünnepségen Fausto Bertinotti, az olasz képviselőház kommunista elnöke. A politikus elismerte, hogy azokban az időkben az Olasz Szocialista Párt (OSZP) főtitkárának, Pietro Sandm Nenninek volt igaza, aki 1956-óan kiállt a magyar ügy mellett, Palmiro lbgliatti, az Olasz Kommunista Párt (OKP) akkori vezetője pedig tévedett. Togliatti helyeselte a szovjet beavatkozást. A magyar forradalom utáni esztendőben Nenni felmondta az OSZP és az OKP akciószövetségét, és a kereszténydemokratákkal lépett koalícióra. Bertinotti beszédében emlékeztetett, hogy még a kor olasz kommunista szakszervezetének (CGIL) a vére, Giuseppe Di Vittorio is elítélte a magyarországi megtorlási hullámot. A 66 éves Bertinotti, a Kommunista Újjáalapítás Pártjának vezetője, aki az olasz kommunista mozgalmon belül az ortodox szárnyához tartozik, számba vette a kommunista korszak vezéreit, és Mao Ce-tungról szólva megállapította: az, hogy valaki nagy formátumú vezető, nem ad igazolást politikai bűncselekményekre.

2006. szeptember 13. (Délmagyarország)
A MEFESZ-szel Szegeden kezdődött a forradalom - Folytatódik az 1956-os emlékév rendezvénysorozata

Megnyílt tegnap a szegedi egyetem József Attila Tanulmányi és Információs Központjának (TIK) átriumában az 1956-os emlékkiállítás.
Már az előző tanévet nyitó ünnepségen emlékévnek nyilvánította 2006-ot Szabó Gábor, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) rektora. Bernáth Árpád egyetemi tanár vezetésével megalakult az 1956-os forradalom és szabadságharc előtt tisztelgő rendezvénysorozat szervező bizottsága és tavasszal tartották az első programokat.
A fél évszázados helyi és országos dokumentumokat fölvonultató, tegnap megnyílt kiállítással kezdetét vette az 1956-os egyetemi emlékév őszi rendezvénysorozata. Az SZTE TIK átriumában bemutatott hang, kép és írott szöveg, a most tárlóba tett MEFESZ-pecsét és fölhívás erősíti 1956 üzenetét: "...nem félni!" Ez a dokumentum kiállítás címe, ami Bibó István demokrácia lényegét meghatározó mondatának részlete.
Szegeden, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ) október 16-i megalakulásával kezdődött az 1956-os forradalom. Ezt hangsúlyozta Péter László egyetemi tanár megemlékező beszédében is. A forradalmi események egyik szereplőjeként, és a megtorlás egyik áldozataként is szólt az ötven évvel ezelőtti magyar október nemzetközi jelentőségéről, 1956 és 1989 összefüggéseiről.
Az emlékév során - többek között - a Mindentudás Egyeteme előadásai, illetve az egyetemisták dokumentum-játéka, rockoperája, az alkalomból megjelenő könyvek idézik föl a fél évszázaddal ezelőtt Szegeden történteket. A szegedi programsorozat csúcspontján, október 16-án Sólyom László köztársasági elnök nyitja meg a történészek nemzetközi konferenciáját, illetve az országos ünnepségsorozatot.

2006. szeptember 13. (Népszava)
Magyar tárlatok napja Brüsszelben

A csehszlovákiai magyarok második világháborút követő tömeges kitelepítéséről nyílt kedden kiállítás az Európai Parlament brüsszeli székházában. A "Soha többé - 1945-48" című tárlat korabeli fényképekkel és dokumentumokkal illusztrálja 50 ezer szlovákiai magyar 1945 utáni deportálását Csehország észak-nyugati vidékeire. A kiállítást Dávid Ibolya, az MDF elnöke nyitotta meg, aki sajtótájékoztatóján a 20. század egyik legnagyobb szégyenének nevezte a Benes-dekrétumok szellemében végrehajtott kitelepítéseket. Olajos Péter, az MDF európai parlamenti képviselője, a tárlat egyik szervezője közölte: a megnyitót nem szándékosan időzítették a szlovák-magyar viszonyt megterhelő események idejére, de nem bánják az egybeesést. A szervezők célja a nyugat-európai polgárok számára kevésbé ismert történelmi tények bemutatása, a nyílt párbeszéd szorgalmazása. Olajos szerint a kiállítást kedvezően fogadták nyugat-európai kollégái, nem úgy néhány cseh és szlovák EP-képviselő, aki a nemtetszését fejezte ki. Ugyancsak kedden nyílt meg a parlamenti székházban a Folyamat Társaság nevű képzőművészeti műhelyhez tartozó alkotók munkáit bemutató kiállítás, amely az 1956-os forradalom 50. évfordulójára emlékező brüsszeli rendezvénysorozat része. Egy emelettel följebb pedig a szocialista Herczog Edit és Székesfehérvár egyik alpolgármestere nyitotta meg Borbély Béla fotográfus magyar királyi városokat bemutató tárlatát.

2006. szeptember 13. (Népszabadság)
A világ is 1956 ünneplésére készül

Már eddig is több mint kétszáz rendezvényt tartottak '56 ötvenedik évfordulója tiszteletére, de október 23. és november 4. között Magyarország nevétől lehet hangos a világ.
Nem csak Magyarország ünnepli 1956-ot. Miközben Budapestre várjuk több mint ötven ország állam- és kormányfőjét, a világ mintegy negyven országában állítanak emléket az ötven évvel ezelőtti eseményeknek. Október 23-án megemlékezésre készülnek az ENSZ New York-i székházában és az USA több városában. Ezen a napon a Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertje előtt Norbert Lammert, a Bundestag elnöke mond beszédet Berlinben. Koszorúznak Kanada és Ausztrália nagyvárosaiban, a menekülteket befogadó knocklisheen-i tábor helyén pedig az ír igazságügy-miniszter avat emléktáblát. Strasbourgban az Európa Tanács miniszteri bizottsága tart ünnepi megemlékezést, de Malajziától Olaszországig, Brazíliától Norvégiáig rendeznek valamilyen kulturális programot 1956 emlékére.
Csak Erdélyben október 23-án huszonkét eseményre várják az érdeklődőket. Bécsben kiállítás nyílik Az ENSZ és a magyar forradalom címmel. A brüszszeli NATO-központban a szervezet főtitkára mond beszédet Király Béla társaságában. A torontói Queen's Parkban fáklyás felvonulást rendeznek, és felvonják a magyar lobogót. Ünnepi fogadást rendeznek a párizsi városházán, tudományos konferenciát tartanak 1956-nak a történelemre gyakorolt hatásáról a Columbia Egyetemen.
A mintegy száz komolyzenei hangverseny közül különösen rangos lesz a New York-i Filharmonikusok előadása a Lincoln Centerben. A koppenhágai koncert előtt felszólal a dán miniszterelnök. A számos németországi rendezvény közül kiemelkedik a frankfurti ünnepség, amelynek két szónoka Sólyom László köztársasági elnök és Helmut Kohl volt német kancellár lesz. Sólyom Ausztriában is megemlékezik 1956-ról - Heinz Fischer köztársasági elnök társaságában. Számos program lesz Moszkvában és Szentpéterváron; koncertekkel, konferenciákkal, fotókiállításokkal készülnek Lengyelországban is.
November 4-én több helyütt koszorúznak, és szentmiséket rendeznek a forradalom leverésének emlékére, kiemelt program lesz a megemlékezés Nagy Imre emlékművénél a párizsi Pere Lachaise temetőben.
Az 1946-os szlovákiai deportálásokkal, az 1956-os forradalommal, illetve Magyarország történetével foglalkozó három különböző kiállítás nyílt meg az Európai Parlamentben tegnap este. Ezek egyikén részt vett Dávid Ibolya. A Soha többé! - Magyar kálvária 1945-1948 című kiállítás "a magyar és német közösségek Csehszlovákia területéről történő kiűzésére" emlékezik. Ennek tájékoztatóján az MDF elnöke a XX. század legnagyobb szégyenének nevezte a Benes-dekrétumokat.

(MTI)

A szemtanúk emlékei

A magyar forradalom ötvenedik évfordulójának megünneplésére Ausztrália, Kanada, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Svédország, az Amerikai Egyesült Államok, Dánia és az Egyesült Királyság nagykövetségei, a Nemzetközi Vöröskereszt, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága, a Demokratikus Átmenet Nemzetközi Központja és az Olasz Intézet szervezett közös eseménysorozatot, hogy így hajtsanak fejet a magyar hősök előtt.
Ennek első állomása az Olasz Intézetben tegnap nyílt kiállítás. Ezen mintegy négyszáz, többnyire eddig sehol sem publikált - 1956-ban itt dolgozó tudósítók által készített - fotó látható, de érkeztek képek a Nemzetközi Vöröskereszttől, sőt Amerikából, Kanadából és Ausztráliából is. A tárlat korabeli könyvekkel és diplomáciai jelentésekkel egészül ki.
Ugyancsak tegnaptól, minden este 1956-os témájú filmet is vetítenek az Olasz Intézetben, ezek közül számosat külföldi alkotócsoportok készítettek. Az egyik alkotás Gimes Miklós Svájcban élő fiának a műve.
Különlegesnek ígérkezik az 1956 és Magyarország: A szemtanúk emlékei - A szabadság és demokrácia keresése című kétnapos konferencia. A rendezvényt Sólyom László nyitja meg szeptember 28-án, felszólal Göncz Árpád, Boross Péter, Király Béla és Fónay Jenő. A konferencia résztvevői vizsgálják a forradalmat Magyarországon, a határokon kívül, a szabadságharcosok és családjaik szemszögéből, valamint a tanúk vallomásai alapján. A rendezvény résztvevőit Giulio Andreotti, volt olasz kormányfő és Tom Lantos videoüzenetben köszönti. A másnap folytatódó konferencia ingyenes és nagyközönség számára is látogatható lesz. A szervezők, akik elsősorban fiatalok részvételére számítanak, szinkrontolmácsról is gondoskodnak.

2006. szeptember 13. (Független Hírügynökség - Hírek)
Szili: Ukrajna 2007-ben köthet társulási szerződést az Unióval

Ukrajna várhatóan 2007-ben köthet társulási megállapodást az Európai Unióval, amelyhez Kijev számít Magyarország segítségére is - mondta Szili Katalin házelnök szerdán, miután visszatért ukrajnai látogatásáról. Az Országgyűlés elnöke ígéretet kapott Viktor Juscsenko államfőtől, hogy intézkedik a kárpátaljai magyar diákok tankönyvtámogatásának ügyében, idén ugyanis ez elmaradt.
Ukrajna európai integrációja volt a legfontosabb kérdés Szili Katalin kijevi tárgyalásain. A házelnök közölte: megállapodást készítenek elő a két parlament együttműködéséről jogharmonizációs kérdésekben. Szili Katalin Magyarország támogatásáról biztosította az ukrán vezetőket az Unióval kötendő társulási szerződés ügyében.
A házelnök Viktor Juscsenko köztársasági elnökkel folytatott tárgyalásán felvetette a kárpátaljai magyar diákok tankönyvtámogatásának kérdését is. 104 olyan iskola van, ahol a tanulók a korábbi évektől eltérően idén nem kaptak ilyen segítséget - közölte Szili Katalin. Az államfő azt ígérte, hogy intézkedni fog az ügyben - tette hozzá.
A házelnök meghívta Juscsenkót október 23-ára, az 56-os forradalom 50. évfordulójára tervezett állami ünnepségre. A köztársasági elnök jövő tavasszal hivatalos látogatásra is Magyarországra látogat - mondta Szili Katalin.
Az Országgyűlés elnöke közölte: folytatódni fog az úgynevezett Nyíregyházi kezdeményezés elnevezésű program, amelynek keretében Ukrajna eddig 2 millió eurós támogatást kapott Magyarországtól az európai integrációval összefüggő képzési programokra.
Az Uniós illetve a NATO-csatlakozással kapcsolatban konkrét dátumok nem hangzottak el a tárgyalásokon, Ukrajna számára már az is nagy szó, hogy jövőre várhatóan megköthetik a társulási szerződést Brüsszellel - mondta Szili Katalin.

2006. szeptember 14. (Magyar Nemzet)
A forradalom mártírjai

Könyvbemutató az egykori gyűjtőfogházban Bemutatták az 1956 mártírjai című kettős könyvet a Kozma utcai büntetés-végrehajtási intézet Kisfogházában - amely ma már a kivégzett felkelők emlékhelye - a Rubicon-könyvek sorozatban. A kötet első részében Eörsi László, az í56-os Intézet történésze levéltári és bírósági dokumentumok alapján bemutatja, hogy az 1956-os forradalom leverése után alakult statáriális bíróságok milyen vádak alapján milyen ítéleteket hoztak a később kivégzettek ellen. Eörsi László - ha csak teheti - portréjukkal, születési és halálozási dátumukkal együtt közli kutatásai eredményeit. A portrékat, adatokat, jogi szövegeket a forradalom pillanatait ábrázoló fotók egészítik ki, így születik újra minden egyes oldalon az í56-os forradalom sokarcú víziója. A könyv második részében amelynek címe: Budapest a forradalom napjaiban - az egykori doni haditudósító, Szentpétery Tibor még sehol sem publikált fotói rajzolják meg a nagy napok krónikáját. A közelmúltban elhunyt fotográfus lánya a bemutatón elmesélte, hogy a forradalom leverése után gyerekfejjel tudta, hogy van valami a padláson, valami fontos dolog, amiről nem szabad sem kérdezni, sem tudni semmit, beszélni róla pedig még inkább nem. Ifjabb Rajk László szerint éppen azért vannak nagy fehér foltok a fejünkben történelmünkről, például í56 kapcsán, mivel évtizedeken át a félelem miatt nem beszéltünk róla, nem váltak személyes, családi történelmünk részévé az akkor történtek. S nem elég, hogy féltünk, de szégyelltük bevallani azt is, hogy félünk. Rajk szerint az igazi kérdéseket ma még nem is tettük fel magunknak az ötven éve történtek kapcsán: például nem kérdeztük még meg magunktól, hogy megérte-e. A bemutatott kötet kapcsán megjegyezte: ez a könyv az első lépés lehet ahhoz, hogy az ismeretek birtokában végre kérdezzünk.

2006. szeptember 14. (Magyar Nemzet)
MUK! - Márciusban újra kezdjük!

Mozikban az első idei 1956-os film 267 Egy alkotás a hűségről, a kitartásról és a barátságról Az 1956-os emlékév jegyében az idén, illetve a következő években több nagyjátékfilm is készül. A bemutatók sorát Szilágyi Andor Mansfeld című filmje kezdheti, amely mától látható a hazai mozikban. Egy tizenéves fiú megrázó története í56 árnyékában. Példázat a kitartásról, a hűségről és a barátságról a kommunista gépezettel szemben, Nagy Ervin hihetetlen játékával. A hetvenes években szájról szájra szállt egy ismeretlen pesti kamasz története. Úgy emlegették: egy fiú, akit í56 után, megvárva, hogy betöltse tizennyolcadik életévét, halálra ítéltek- Mansfeld Péter számomra 1956 legártatlanabb és legtisztább alakja. Romantikus hévvel kereste azokat a kitörési pontokat, amellyel lázadhat a kor igazságtalanságai ellen. Még mindig homály fedi, hogy miért kellett kivégezni, ugyanis az akkori politikai vezetés nem használta fel az ügyet propagandacélokra. Inkább az lehetett az indok, hogy ennek a fiúnak olyan hihetetlenül erős emberi tartása volt, ami csak keveseknek adatik meg- Ezt az erőt akarták megtörni. Az ítélet megszületett, végrehajtották - és passz. Nagyon szeretném, ha Mansfeld Péter rövidre szabott élete, a bemutató után már nem csak számomra lenne a barátság, a hűség, a kitartás és az erő példázata vallja a rendező, Szilágyi Andor.S valóban. A közel két óra alatt egy kis, szertelen, í56 nyomát, sokkoló élményeit a szívében, emlékeiben őrző, olykor bűnöket is elkövető kiskamasz (Fancsikai Péter) a hatalmas gépezet szinte legalsó fokán álló, egy darabig még emberséges, majd egyre inkább a "magasabb szempontoknak" is megfelelni akaró kihallgatótiszttel, Fenyő főhadnaggyal(Nagy Ervin)és általa az elnyomó rendszerrel szembeni hős, a hűség és a kitartás megtestesítője válik. 1958-ban járunk, a még tizennyolcadik életévét be nem töltött Mansfeld barátaival gyerekes csínyek mellett (egy kórház tetejéről egy "csak nekik" fürdő hölgyet lesnek meg) köztörvényes bűnöket is elkövetnek, fegyvereket szereznek, autót lopnak (például egy komcsi fejes autóját, mialatt az éppen a szeretőjénél leledzik). Mindeközben Mansfeld bebörtönzött sógora ki szabadításáról és a forradalom újrakezdéséről ábrándozik, Széna téri emlékeire támaszkodva. MUK, azaz márciusban újra kezdjük! - firkálgatják több helyre, például moziszékekre. Ám Mansfeldre hamarosan egy másmilyen március vár. Sorsuk akkor pecsételődik meg, amikor egy őrségben álló rendőrt rabolnak el. Elkapják őket, s lassan beindul a kommunista államgépezet. Elindulnak az apró fogaskerekek, s folyamatos áttéteken egyre magasabbra vezet az út. Mansfeld hamar rájön, hogy innen ő már nem jut ki soha többé. Egy hűvös, hideg rendelőben nyit a film, ahol egy orvos elvtárs és asszisztense a tavasz érkezéséről cserélnek eszmét. Közeledik március 21-e. Hosszú, lendületes főcím következik, amelyben felvillan a bokrok közt menekülő Mansfeld, betekintést kapunk Mansfeldné, az anyuka (Maia Morgenstern) hétköznapjaiba a fodrászüzletben, egy autólopás képeibe- Valóban lendületes kezdés, jó tíz perc is eltelik, míg a főcím megjelenik, amelynek következtében azonban az elkövetkezendő jelenetek nagyon lassúnak, nagyon is hosszúnak tűnnek, mintha ólomlábon járna az a bizonyos idő. Ezalatt megismerjük a kis "bűnbandát", apró csínytevéseiket s nagyobb "bűntetteiket". Lassan közeledik ama bizonyos fordulópont, az osztrák követség előtt szolgálatot teljesítő Vekerdi Elek (Seress Zoltán) rendőr törzsőrmester elrablása, akit végül is elengednek. Azonban ezen jelenetekben a feszültség hiányzik, nem jött át az a lassan félelemmé alakuló izgalom, ami a kocsi hátsó ülésén szorongó tizenéves fiúkban lezajlik. A fiúknak, akik közül csak Blaski (Pindroch Csaba) nagykorú, menekülniük kell. Egy éjszakát egy elhagyott házban töltenek. Gyönyörű az a kép (operatőr:Medvigy Gábor),amely a sorsukat megpecsételő jelenetet mutatja be: a kialvó tűz körül alvó, mit sem sejtő, kiszolgáltatott "kisgyerekekről" lassan nyit a kamera, majd az ablakban ülő, alvó Mansfeld Péteren keresztül az épület előtt, a fák közt gépfegyverekkel álló rendőrökre fordul. Döbbent csend, majd menekülés. A következő jelenet már a börtönben ér minket, az innentől játszódó jelenetek már jóval feszesebbek. A kihallgatásokat vezető Fenyő hadnagy, illetve az őt alakító Nagy Ervin megjelenésével a film hatalmas fordulatot vesz: innentől kezdve szinte mintha csak Nagy Ervin létezne, amint megjelenik a vásznon, minden korábbi apró kis űr betöltődni látszik, apró gesztusaival, kételyeivel mintha csupán egy karnyújtásnyira lenne tőlünk, annyira hiteles, emberi, közeli. Eleinte menteni próbálja a fiatal Mansfeldet, majd ama bizonyos magasabb szempontok előtt hajt fejet, s lassan átváltozik. S ez a változás, meghasonulás, őrlődés és megtörés az, amit hihetetlen egyszerűséggel, természetességgel mutat be nekünk Nagy Ervin. Közvetlen felettesét Eperjes Károly játssza, aki a félelmetes malomjáték szintén kisebb fogaskerekét formálja, a megúszhatatlan "csikicsuki" egyik könyörtelen végrehajtója. Habár csak gyerekekről van szó. "Mert ez nem mozi. Ez nem a Valahol Európában felvétele" mondja egy jelenetben, a geget a rendező nagyszerűen helyezi el, figyelmeztetve a nézőt arra is, hogy ezt a filmet a valóság ihlette. Eme alkotás - a Valahol Európában egyébként már korábban is a néző eszébe villanhatott. Mansfeld végül mindent magára vállal, hogy mentse társait, köztük a nagykorú Blaskit. Fancsikai Péter szerepében a nagy fordulat akkor következik be, amikor Mansfeldnek rá kell jönnie: innen nincs kiút. Ettől a pillanattól kezdve a fiatal színész kimérten jelenik meg a filmben, arcán szinte egy rezdülés se - csak egyre több folt -, az elszántság, a kiállás, az említett hűség és erő tükröződik rajta. A film végén újra ama bizonyos rendelőben vagyunk. Mint kiderül, az orvos a halálra ítélt Mansfeld Péterre vár, aki pár napja lett tizennyolc éves. A zárókép az édesanyját alakító Maia Morgenstern kimerevített képe. A nemzetközileg elismert, több díjjal is büszkélkedhető, több magyar filmben is szereplő román színésznő arcán minden fájdalom egyben gyűlik össze, elkeseredettség, e nagy gépezett elleni tehetetlenség, kiszolgáltatottság érzése. Egy kép, egy arc, s benne az elmúlt ötven év. (Mansfeld, színes, magyar film, 118 perc. Rendezte: Szilágyi Andor. Forgalmazza a HungariCom.) SZILÁGYI ÉS MANSFELD. Szilágyi Andort már régóta "izgatta" Mansfeld Péter története. A világtalan szemtanú címmel 1989-ben regényt, 1996-ban pedig Böllérénekek címmel színdarabot írt erről, s már ebben az évben elkészült a most mozikba kerülő film forgatókönyvének első változata. Szilágyi első rendezése A Rózsa énekei című film, amelynek a forgatókönyve a 2003-as magyar filmszemlén a legjobb forgatókönyv díját nyerte el, Karlovy Varyban a zsűri különdíját kapta. A Mansfeldet Budapesten kívül több mint húsz vidéki moziban is bemutatják, a filmet az alkotók több közönségtalálkozóra is elkísérik. Az alkotók részéről nagylelkű gesztus volt, hogy egy fiatal zenekar, a The Hated Tomorrow készítette, Guilty Communism című számot használták fel a werkfilmjükben, amely a film honlapján (www.mansfeld.hu) is látható. (N. M.) Ennek a fiúnak olyan hihetetlenül erős emberi tartása volt, ami csak keveseknek adatik meg.

2006. szeptember 14. (Magyar Demokrata)

- Miért választották éppen ezt a témái illetve hol hallottak az '56-os forradalomról?
Colin Keith Gray: - A legjobb barátom magyar származású, ő mesélt a forradalomról még gyerekkorunkban. Később együtt mentünk a michigani egyetemre, ahol elkezdtem vízilabdázni. Az edzőmtől, Quittner Bencétől hallottam a melbourne-i meccsről, őt még Gyarmati Dezső edzette! Politológus hallgatóként is nagyon érdekelt ez a történet, de féltem, hogy másokat nem fog, hiszen Amerikában sokan azt sem tudják, hol van Magyarország, és a vízilabda sem annyira népszerű sport.
Megan Raney Aarons: - Colin kikérte a véleményem a történetről és a későbbi producerrel együtt engem is elvitt egy meccsre. Nagyon tetszett a hangulata, és eldöntöttük: mindenképpen filmet csinálunk a melbourne-i mérkőzésről!
- Az '56-os forradalom bizonyos mozzanataiban még ma sem értenek egyet a történészek, sőt még a szabadságharc résztvevői sem. A kutatás során hogyan tudtak eligazodni idegenként a rengeteg, sokszor ellentmondó adatokban és nézetekben?
Colin: - Őszintén szólva ez a jelenség igen megijesztett bennünket. Olyan tényszerű kérdésekről is, mint például az utcai harcok áldozatainak száma, többféle adatot találtunk. 1998-ban, mikor elkezdtük a kutatást, harmincötezerről tudtunk, ami 2002-re húsz, majd tizenötezerre csökkent. Az utolsó stádiumban, az anyag lektorálásánál az 56-os Intézettel a több mint háromezerben maradtunk. Így biztosan nem tévedünk.
Megan: - Amikor elmentünk Király Béla történészhez, rengeteg információval árasztott el bennünket. A beszélgetést követően Colin elszürkült arccal rágyújtott, és magába roskadva egyre csak azt kérdezte: "Hogyan fogok én ebből filmet csinálni?" Lehetetlennek tűnt kibogozni a szálakat.
Colin: - Igen, jól megszorongatott minket ez a sztori. Magyarországon mindenki politikai megközelítéssel beszél a forradalomról, és mindenki azt gondolja, csak neki lehet igaza. Furcsa, hogy 1956-ban akkora egység volt Magyarországon, most pedig olyan különbözőképpen ítélkeznek róla, még azok is, akik együtt vettek részt benne. Az anyag feldolgozása alatt egy Voltaire-idézetet raktunk a falra: "'There is no history, only fiction of various degrees of plausibility." (Nem létezik történelem, csak a valószínűség különféle fokozatainak fikciója.) Nem az egyetlen igazságot kerestük tehát, nem adatokat akartuk elmesélni, hanem egymás mellé tettük a szabadságharcban részt vett személyek emlékeit, véleményét. A nézőké a feladat, hogy ezekre reflektáljanak és leszűrjék az igazságot.
Megan: - 150 órányi anyag gyűlt össze, amit aztán nagyon nehéz volt másfél órára szűkíteni. Csak az a rész, amely a kommunista hatalomátvételről szól, eredetileg negyvenöt perces volt. Ebből a filmbe öt perc kerülhetett csak be. Sajnáljuk, hogy annyi izgalmas, csodálatos pillanatot kellett kihagyni a történetből!
- Mely intézetek és történészek segítették a kutatást?
Colin: - Nagy Piroska volt a magyarországi produkciós menedzserünk, az ő édesapja Nagy Károly forradalmár, aki nagyon sok ötvenhatost ismer. Ezenkívül Rainer M. János, az 56-os Intézet vezetője, Varga János, a Nemzeti Filmarchívum titkára, a Terror Háza és a Nemzeti Sportmúzeum munkatársai mind készek voltak az együttműködésre. A Belügyminisztérium pedig kiadta az ávós aktákat azokról a személyekről, akikkel a forgatás során interjút csináltunk. Hihetetlen, hogy mindenkinek volt aktája, még a vízilabda játékosoknak is!
Megan: - Láttunk fényképeket, melyek akkor készültek, amikor követték őket, meghallgattuk a rögzített telefonbeszélgetéseket is, megdöbbentő volt!
- Rengeteg gyönyörű szép archív felvétel látható a filmben. Honnan kerültek elő?
Colin: - Nem mindegyik igazi. Például a nevezetes meccsért bejártuk az egész világot, Angliától Kanadán át Ausztráliáig, és kiderült, hogy csupán négy perc archív maradt meg az egész mérkőzésből. El sem tudom képzelni, mi lenne velünk, ha a film apropóján jelentkezne valaki, hogy neki megvan az egész meccs, és miért nem használtuk az ő felvételét! Az ötvenhatos eseményekről viszont nagyon sok felvételt találtunk, valamint a vízilabdások akkori edzéseiről is.
Megan: - Nagyon meglepődtünk, amikor kiderült, hogy a csapat akkori edzője, Rajki Béla csinált egy olyan kamerát, amellyel víz alatti felvételeket lehetett készíteni. Tehát már az ötvenes években használtak Magyarországon ilyen készüléket! Colin és én fontosnak tartottuk, hogy a filmünk ne a szokásos dokumentumfilm legyen, amiben csak "beszélő fejek" vannak. Nem akartuk ezt a drámát szárazon dobni oda a közönségnek. Érzelmekkel szerettük volna megtölteni a lecsupaszított történetet, ezért azokat a pillanatokat, melyekről nem készült felvétel, de fontosnak tartottuk, hogy benne legyenek a filmben, mi magunk vettük fel, olyan technikával, hogy illeszkedjen a többi felvétel közé. Ilyen esemény volt például az, mikor Prokop a meccs vége felé képen törölte Zádor Ervint. A sérüléséről készült híres fényképből indultunk ki, és az ötvenes évekből fennmaradt kamerákkal dolgoztunk. A másik ilyen kihagyhatatlan felvétel annak a nővérnek a története volt, aki a visszaemlékezések szerint elsőként vágta ki vörös csillagos címert a magyar zászlóból.
Colin: - Összekapcsoltuk a film huszonegyedik századi részét, az interjúkat az archív, ötvenhatos szállal, a fő motívum pedig a víz lett. Egy fiatal, általunk felfedezett szerző, Les Hall zenéje pedig rengeteg feszültséget, drámaiságot visz az egész filmbe.
- A szovjet játékosok hogy fogadták a megkeresést és tudták-e, mekkora jelentősége volt ennek a meccsnek?
Megan: - Ők évtizedekig csak annyit tudtak '56-ról, hogy ellenforradalomnak kell tekinteniük, így valójában rendkívül kíváncsiak voltak, hogy miért is volt ez az egész felhajtás. Maga a meccs akkor azért volt nekik meglepő, mert korábban nagyon sokat tanultak a magyar csapattól, sokat edzettek velük, így a barátaiknak tekintették őket. Most nagyon örültek a felkérésnek, mert az olimpia óta legtöbbjükkel soha nem találkoztak.
- A filmet producerként többek között Lucy Liu és Quentin Tarantino is jegyzi. Ők nagy húzónevek, hogy kerültek bele a film készítésébe?
Colin: - Lucy és én egy egyetemre jártunk Michiganben, ahol nagyon jó barátok lettünk, őt is épp annyira vonzotta a politika abban az időben, mint engem. Ő ázsiai nyelveket és kultúrát tanult, sokat beszélgettünk a kínai forradalomról és a Tiananmen téri mészárlásról, én pedig meséltem neki a magyar szabadságharcról. Lenyűgözött minket a magyar és a kínai hétköznapi emberek bátorsága. Mikor megtudta, hogy filmet készítünk '56-ról, megkérdezte, miben tudna segíteni. Mondtam, hogy elsősorban pénz kellene. Így ő lett a jótékonysági pénzgyűjtő estek háziasszonya, és az ő garázsában vágtuk a filmet - ez egy nagyon független film volt. Épp akkor dolgozott Quentin Tarantinóval a Kill Bill című filmen és összehozott vele minket. Mikor megmutattuk a promót, Tarantino azt mondta: "Ez minden idők legjobb el nem mesélt története!" Ez azóta szállóige lett.
Megan: - Quentin nem éppen egy tipikus hollywoodi karakter. Egyszer csak megjelent a ház előtt egy öreg, teljesen rozzant kocsi, mi meg csak néztük, hogy ki lehet ez a fickó, aki ilyesmivel közlekedik? És olyan furcsa, magas hangja van! Föl-alá járkált és durrogott, hogy mi találtuk meg a sztorit, és nem ő.
- Milyen élményekkel gazdagodtak nálunk, mit gondolnak a mai Magyarországról? Colin: - Sokfelé jártam már a világban, de ez volt életem egyik legjobb utazása. Kétlem, hogy találnánk még egy ehhez fogható történetet. Nagyon megtisztelőnek érzem, hogy mi forgathattuk le ezt a történetet, valamint azt, hogy igazi vízilabdás hősökkel találkozhattam. Reméljük, a filmmel hozzájárultunk ahhoz, hogy most, az ötvenedik évfordulón a magyarok valamilyen egységes képet teremtsenek egy olyan eseményről, amelyre méltán büszkék lehetnek mindannyian. Számomra nagyon inspiráló volt a forradalom hőseinek a hozzáállása, hogy megvédik a szabadságukat és az igazukat, akkor is, ha az az életükbe kerül. És a magyarok a világ legjobb vízipólósai!

2006. szeptember 14. (Magyar Demokrata)
'56 hiteles üzenete
BENCSIK ANDRÁS

Egy tréfás szemtanú szerint '56 hiteles üzenete a mának így szól: "ha beléptek mégis az unióba, óvakodjatok a romániai és svédországi vadkacsakonzervtől!" Egy másik szemtanú azonban erre esküszik: "...feltétlenül nézzétek meg Aján Tamás budai palotáját, mert akkor sok minden érthetővé válik számotokra, ami most még homályos az athéni olimpián leadott mintákat és azok sajátosan változó beltartalmát illetően..." Egy harmadik szemtanú pedig ekképpen vall: "...és amikor vásári látványosság lesz a budapesti utcákat romba döntő szovjet tankokból, és vidám járókelők fényképeztetik magukat a forradalom avíttnak tűnő, de a maguk idejében észbontóan veszedelmes és kíméletlenül gyilkoló gépezetei előtt, akkor bizonyosak lehettek abban, hogy éppen úgy elfeledtetek mindent mirólunk, mint ahogy egy romániai (székely) népmesében Rózsa feledkezett el az ő szegény Ibolyájáról" (bővebben erről: Kriza János).
Még a legcinikusabb szemtanú sem mondaná azonban, hogy '56 hiteles üzenete lett volna az a hazaárulással felérő kéjlátogatás, amit a rossz lelkiismeretű és gátlástalan Gyurcsány Ferenc bonyolított le az ő kormány-káeftéje kíséretében Romániában. Kevesen figyeltek fel a látogatás egyik különös momentumára. A bizantikusan leleményes román diplomácia nagy sikere volt a bukaresti közös kormányülés, amelyet követően Gyurcsány Ferenc ekképpen nyilatkozott: "Magyarország nem akarja Erdélyt, mert tudja, milyenek az aktuális politikai realitások, s hogy a Trianonban elvesztett területek visszaszerzésére irányuló XX. századi politika csak szenvedéseket okozott".
A románok az önfeladó kijelentést román reflexekkel fogadták és kijelentették, továbbra sem lehet szó az önálló magyar Bolyai Egyetem visszaállításáról, elvégre gyáva népnek nemcsak haza, de saját egyetem sem jár. Cserébe eljönnek Budapestre, viszonozni a kormánylátogatást, miáltal a nagy román álom a pesti pezsgőzés után egy lépéssel közelebb kerül a megvalósuláshoz: megtartják az első összevont magyar-román kormányülést Budapesten. Akinek van füle a hallásra, az érti, mit jelent ez.
'56 üzenete azonban mégis elérte a kortárs fővárosiakat. Azokat feltétlenül, akik az ünnepi évforduló előestéjén tömegesen zarándokoltak el a budai Böszörményi út és Nagyenyed utca kereszteződéséhez, ahol bár egy második világháborús emlékművet avattak, valójában annál sokkal nagyobb dolog történt: '56 legendája életre kelt és egy hatalmas bronz turulmadár mitikus szárnyain föllebbent a magyar égboltozatra.
Ehhez tudni kell, hogy a turul, a Szent Sólyom a magyarság szemében éppen úgy, mint a kora keresztények előtt magának az Istennek a szimbóluma volt, s ezért egyáltalán nem véletlen, hogy a trianoni ország- és nemzetvesztést követően mint bronzba öntött imák jelentek meg egyre több helyütt a - mi tagadás, inkább sasra hajazó - turult formázó istenszobrok. Éppen olyan végtelen reménykedést fejeznek ki tehát ezek a bronzturulok, mint amilyen végtelenül önfeledt reménykedéssel fordult szembe a nemzet legjava 1956-ban saját elnyomóival.
A budai turul ezért szent madár, amelyet nem szabad kicsinyes okoskodással onnan eltávolítani, mert nem az ember van a hideglelkű hivatalért, hanem éppen fordítva kell lenni, s ha mégsem, akkor úgy kell megvédelmezni a budai turult minden beteges és ártó szándéktól, mint tették azt a Zengő-hegy és a bánáti bazsarózsa sikeres védelmezői. Tán csak él annyi bátor és önfeláldozó ember a székesfővárosban, mint amennyi a Zengő lábánál.
Mert mintha erre utalt volna másfél százezer ember előtt Orbán Viktor, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke, aki a ki tudja, miért a háta mögött felejtett filmgyári statisztéria előtt - a dögös sminkek alapján valami '56-os hollywoodi produkcióról jöhettek - mondta el beszédét, amelynek végső üzenete így szólt: "készüljetek hát!"
Hát akkor készüljünk. Mitnyan György, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség egyik sikeres polgármestere minden akadályoztatás ellenére véghezvitte tervét, és a szent forradalom előestéjén a magyarság szent madarának szobrával korszakot nyitott a nemzeti újjáéledésben. A szobrot az újjáéledés ellenségei el akarják távolítani. A szobrot ezért meg kell védeni, annak ott kell maradnia mindörökre. Mert már nincs hová hátrálnunk, mert ha nem vigyázunk, román-magyar kormányülés lesz Budapesten, mert a lelket akarják elpusztítani azok, akik félnek '56 igazi üzenetétől, amelyik így hangzik: "igen, eljön az idő".

2006. szeptember 14. (Blikk)
' 56 az olasz sztárfotós lencséjén keresztül

BUDAPEST - Az őrült olasz - csak így nevezték Mario de Biasi (83) sztárfotóst, aki testközelből örökítette meg az 1956-os f9orradalom eseményeit. Gépfegyveresek, tankok elől menekült, lábánál halottak hevertek. Az interjúra az Epoca című újság 1956. november 11-i kiadásával érkezett, amelyben megjelentek hátborzongató képei. Hazánkban a fotók először az Olasz Kulturális Intézet tegnap nyílt kiállításán láthatók. A Blikk bemutatja Biasi négy legkedvesebb képét, amelyek történetét kérésünkre ő maga mesélte el.

Miért jött 1956-ban Magyarországra?
- Az Epoca című hetilap küldött. Vízum kérésére nem volt időm, hisz azonnal kellett indulni. Ez volt az első kiküldetésem, ahol ilyen borzalmakat láttam. Öt napig reggeltől estig róttam az utcákat. Mindent megörökítettem.
Életveszélyes feladat volt...
- A Köztársaság téren az orromtól pár centire süvített el egy golyó. Ha kicsit gyorsabban futok, biztosan eltalál. Később a vállamat eltalálta egy repeszdarab, de folytattam a munkámat, és csak otthon, Milánóban vetettem ki. Jean Pierre Pedrazzinit, a Paris Match riporterét meglőtték. Sajnos ő pár nappal később belehalt.
Nem félt a haláltól?
- Dehogynem! Csak nem nézem a veszélyt, és nem gondolok arra, hogy meghalhatok. Ha meg kell csinálni egy képet, megcsinálom. A veszély a szakmám része.
Kísértik még az emlékek?
- A legmegrázóbb élményem az volt, amikor egy halott arcát rugdalták, és kést döftek egy másik halott oldalába. Fel sem tudtam fogni, hogy lehetett a már élettelen embert bántalmazni. Ez örökre beleégett az emlékezetembe.

2006. szeptember 14. (Népszabadság)
Roadshow '56-ról

Tudományos eszmecserékkel, utazó programokkal, filmvetítésekkel készülnek a külföldi magyar intézetek 1956 évfordulójának megünneplésére.
A helyi lakosság számához viszonyított legnagyobb magyar emigráció - mintegy 40 ezer ember - máig Stuttgartban él. Az ottani magyar kulturális intézet több, a falain kívüli programot is szervez - tudtuk meg Keresztúri Tibor igazgatótól. A nyitány október 20-án Fellbachban lesz, ahol Konrád György értékeli '56-ot. Heidelbergben a Baden-Württembergi Akadémia elnökének részvételével tudományos konferenciát rendeznek a magyar forradalom Európa modern történetében betöltött szerepéről.
Nemzetközi tudományos konferencia színhelye lesz a Berlin-Brandenburgi Akadémia is a Collegium Hungaricum közreműködésével, amelyre lengyel, amerikai, német és magyar tudósokat hívtak meg - mondta Méhes Márton volt helyettes igazgató, aki mostantól a németországi magyar évad főkurátora. Berlin-szerte egész sorozat lesz pódiumbeszélgetésekből, könyv- és filmbemutatókból.
Párizsban szabadtéri fotókiállítás nyílik a Paris Match egykori riporterének képeiből. Pedrazzinit a pesti utcán találta el egy golyó. Ecsedi-Derdák András intézetigazgató elmondta azt is, hogy október 23-án a híres St. Sulpice-templomban rendeznek orgonaestet Varnus Xavér közreműködésével. Párizsban is lesz tudományos konferencia és bemutatót rendeznek '56-ról szóló filmekből.
New Yorkból "tudományos roadshow-t" indít nyolc egyetemi városba Orsós László Jakab igazgató, aki a budapesti '56-os Intézetből Békés Csabát és Szakolczai Attilát hívta meg. Ők az amerikai emigráns Charles Gatival együtt válaszolnak majd a hallgatóság kérdéseire. A híres Time Square-en két óriásplakát is emlékeztet majd 1956 jelentőségére, ezekről részleteket a magyar intézet honlapján, a culturehungary.org-on lehet olvasni.

2006. szeptember 14. (Népszava)
A bitófa árnyékában

Különös - és kevesek által ismert helyszínt - választott a Rubicon Kiadó könyvújdonságának bemutatására. Az "1956 mártírjai - Budapest a forradalom napjaiban" című kötetet ugyanis tegnap a Kozma utcai Budapesti Fegyház és Börtön épületében ismerhették meg a jelen lévők. Ahol többek között Rajk László méltatta a szerzők munkáját és emlékezett a forradalomra. A büntetésvégrehajtó intézetben 2001 óta működik - és hetente kétszer néhány órára - látogatható az 1956-os emlékhely. Itt végezték ki a forradalom legtöbb áldozatát, s a közeli köztemető 301-es parcellájába temették el jeltelen sírokban. Az úgynevezett kisfogházban (Kozma utca 13) látogathatóak az első fokon halálra ítéltek cellái, falaikon az itt raboskodók képeivel. A legmegdöbentőbb azonban a rekonstruált három bitófa, s közvetlen szomszédságában a siralomház két cellája.
Nem csak a helyszín, a kötet is egyedi, s az évforduló könyvdömpingjében is figyelemre méltó vállalkozás. Első részében Eörsi László veszi számba az 1956-os forradalm 225 kivégzett mártírját. Pontos adatokkal, rövid életrajzzal és - ahol csak fellelhető volt - fényképpel állít emléket az áldozatoknak. A dokumentáció - Czeizel Balázs tervező munkájának is köszönhetően - emlékalbummá nemesedik. A kivégzettek fényképfelvételei mellett-mögött fölsejlenek a nevezetes napok eseményei. Kérdésünkre Eörsi László történész elmondta, nincs kanonizált száma az ötvenhatos kivégzetteknek, ő azokat a kivégzett személyeket vette lajstromba, akiknek vádiratában szerepelt valamilyen ötvenhatra utaló momentum. A kötet második része Szentpétery Tibor fotográfus 1956-os képeit tartalmazza, melyek a forradalom napjaiban a pesti utcákon készültek. Így egészében most először kerülnek az olvasók elé e kordokumentumok - mondta lapunknak Rácz Árpád, a Rubicon Kiadó vezetője. Vannak köztük jól ismert fotók, melyek mára már a forradalom szimbólumává váltak, de számos új, eddig alig ismert helyszíne, eseménye is felelevenedik a kötet lapjain.

2006. szeptember 14. (Népszava)
Halál magasabb szempontból

Az ötvenedik évfordulóra játékfilmek egész sora készülődik, hogy a mozivásznon elevenítse fel 1956 emlékét. A sorban az első a Mansfeld - Magasabb szempontból című film, amely egy sokáig ismeretlenségben maradt, majd kultikus hőssé emelt pesti kamaszfiú, Mansfeld Péter történetének tragikus végét meséli el. "Nagyon szeretném, ha Mansfeld Péter rövidre szabott élete a bemutató után már nem csak számomra lenne a barátság, a hűség, a kitartás és az erő példázata." - ezzel az alkotói szándéknak is felfogható óhajjal indítja most útjára filmjét Szilágyi Andor, a Mansfeld forgatókönyvírója és rendezője.
Az óhajból annyi bizonyosan valóra válik, hogy egy sokak számára eddig talán ismeretlen név beépül a köztudatba, s tán beszédtéma lesz az is, hogy miért kellett tizenegy nappal 18. születésnapja után, 1958. március 21-én a rászabott halálos ítélet értelmében meghalnia. Az kérdés viszont, vajon valóban átjön-e a filmből mindaz, amit a rokonszenves - mert a kultikus hős szobra helyett emberi közelséget ígérő - szerzői szándék magára vállalt. Az emberi közelséggel ugyanis baj van. Aki csak valamit is utánaolvasott Mansfeld Péter történetének, az előtt nem kétséges, fiatal kora ellenére is - vagy tán éppen a kamaszkor forrongó érzelmi-indulati-gondolkodásbeli lázas állapotából eredően - nagyon összetett karakter sejthető mögötte és története mögött. Igazi bátorság és naív vakmerőség, lázadó hév és gyerekes meggondolatlanság, bámulatos erő és fejjel a falnak rohanó elszánt ellenállás. A kocsilopások és az 56-os szerepéért bebörtönzött sógor fegyveres kiszabadításának szándéka, a bandában elkövetendő fegyveres pénzrablás terve és a fegyveres forradalom újrakezdésére készülődés - kevés izgalmasabb film lenne annál, mint amelyik igazán közel lép egy ilyen központi figurához és felfejti a művészet érzékletes nyelvén azt, hogy mi minden lakozott ebben a pesti srácban. Aki 1956-ban a Széna téren "Szabó bácsi" gépkocsis összekötője-fegyverszállítója volt, de akit a Fővárosi Bíróság népbírósági tanácsa nem ezért, hanem későbbi, már a forradalom leverése utáni akcióiért ítélt első és másodfokon is halálra.
A film mozzanatokat idéz fel a "banda" s benne Mansfeld Péter akcióiból, letartóztatásának körülményeiből, a börtönben elszenvedett kínzásából, a kihallgatásokból, ahol a többiek érdekében mindent magára vállal, és látjuk az ítélet kihirdetését s az anya hiábavaló igyekezetét is, hogy megmentse a fiát. A meglehetősen statikusan felépített jelenetek sora azonban kívül marad azon a bűvös körön, amely a művészet erejével egy félelmetes történelmi korszak igazi emberi és történelmi drámájává emeli a neves színészekkel eljátszatott idézeteket. A film emléket állít, de adós marad Mansfeld Péter érzékletes történelmi atmoszférába ágyazott átélhető portréjával. Medvigy Gábor operatőr figyelmesen az arcokra összpontosító képein a címszerepet alakító Fancsikai Péter arca a legkevésbé beszédes. Az egyneműen elszánt komorság nem engedi közel lépni hozzá nézőjét, hogy meglássa benne a barátság, a hűség, a kitartás és az erő példázatát.

2006. szeptember 14. (FigyelőNet Online)
Már a mozikban: A szabadság vihara

A kőbányai gördeszkásoktól a maszáj harcosokig mindenki értheti a dokumentumfilm üzenetét 1956-ról és a hajdani pólósokról, amelynek finanszírozói között találjuk Lucy Liut, Andy Vajnát és Quentin Tarantinót.
A szabadság vihara címmel az 1956-os magyarországi forradalomról és szabadságharcról, illetve az akkori melbourne-i olimpia szó szerint vérre menő magyar-szovjet vízilabda-elődöntőjéről készített dokumentumfilmet az Amerikában élő kanadai testvérpár, Colin Keith Gray és Megan Raney Aarons, vagyis a The Sibs.

Tarantino másképp

A film a fiatal és nagyreményű Zádor Ervin sorsán keresztül mutatja be a történteket. A szabadság vihara, a magyar forradalom és a magyar pólósok története nemcsak a hazai nézőket foglalkoztathatja, hanem nemzetközi érdeklődésre is számot tarthat. Mi sem jellemzi ezt jobban, hogy az alkotó párnak filmjükhöz olyan producereket sikerült megnyerniük, mint Andy Vajna - aki Szabadság, Szerelem címmel játékfilmet is készít a sztori alapján -, a Charlie angyalaiból ismert Lucy Liu és Quentin Tarantino. Az utóbbi filmes mester - akinek a Kill Bill forgatása alatt mesélt Liu az 1956-os film tervéről, felkeltve ezzel a figyelmét - úgy értékelte a brutalitásba torkoló olimpiai póló-elődöntőt, hogy a 'legjobb el nem mesélt történet'. A produkciót az 1989-es pekingi forrongások (Tienanmen tér) miatt 'érintett' Liu az első pillanattól támogatta, Gray és Raney szerint neki köszönhető Tarantino, majd Vajna csatlakozása.

Mécs és Wittner egy filmben

Gray kanadai középiskolás kora óta dédelgeti a film tervét, akkor szerzett tudomást az eseményekről. Vízilabdázott, és egyik trénere, Ben Quittner - aki a hajdani vízilabda-csapatkapitány, Gyarmati Dezső tanítványa volt - mesélt neki minderről.
A tengerentúli filmesek évekig gyűjtötték a szükséges pénzt, kutatták a magyarországi szabadságharc és póló történetét. Számos szakértővel, korabeli szemtanúval (szenvedő alannyal) beszélgettek, az akkori pólós álomcsapat tagjai - például a csapatkapitány Gyarmati Dezső, Kárpáti György, Martin György, Zádor Ervin &#! 8211; mellett az ötvenhatos harcokban aktívan részt vevő, bebörtönzött és halálraítélt (később szabadon engedett) Wittner Máriával és Mécs Imrével. Százötven órányi nyersanyagot rögzítettek, az első változatban a történelmi bevezető ötvenpercesre sikeredett. A végleges verzióban mindez már csupán nem egészen tíz perc, ezért - szerintünk - joggal vélekedhetett úgy Raney egy interjújában, hogy a filmet 'talán a magyar nézők sem fogják sem unalmasnak, sem elfogultnak találni'.

Halványabb minőség, nagyobb mennyiség

Vérmagyar Pató Pál-os lendülettel legyinthetnénk, hogy piha, miszerint nekünk már nem lehet újat mutatni ötvenhatról. Rögvest hozzáteszem, hogy de. A filmnek előnyére válik a kívülállók tisztánlátása. Ez együtt jár némi 'discoverys' pörgéssel (és az amerikai dokumentumfilmekre jellemző leegyszerűsített, ha úgy tetszik, kissé hatásvadász opponálással), és hiányzik némi mély (európai) érzelem és fentebbstíl. Nem baj. A halványan meggyengített minőség nagyobb mennyiség elérését teszi lehetővé. Egyaránt érteni fogja a gördeszkás kőbányai kamasz, a kínai bányász és a maszáj harcos.

2006. szeptember 15. (Népszabadság)
'56-osok tere lehet a Felvonulási tér

Elképzelhető, hogy a forradalom ötvenedik évfordulójának tiszteletére, október 23-ra a Felvonulási tér új nevet kap: a jövőben '56-osok terének fogják nevezni.
A tervet megalapozza, hogy ezen a helyen épül - és október 23-ra kész is lesz - a forradalom központi emlékműve, amely mellett ott leng majd egy zászlórúdon a lyukas nemzeti lobogó. Ráadásul az '56-osok tere a mellette levő Hősök terével együtt egy közös nemzeti emlékhelyet alkothatna.
A névváltoztatási szándék egyelőre csak papíron szerepel, döntenie a Fővárosi Önkormányzatnak kell. Korábban egyébként számos ötlet felmerült arról, hogy mely utakat, tereket lehetne átkeresztelni az ötven évvel ezelőtti forradalom és szabadságharc tiszteletére, ezeket azonban az '56-os emlékév kuratóriuma nem támogatta. A testület egyik tagja, Pomogáts Béla a tegnap megjelent 168 órának adott interjúban megemlítette, hogy felmerült: az Üllői út, ahol a szovjet csapatok vonultak be Budapestre, kapja meg a Magyar Forradalom Útja nevet, de ő a maga részéről ezt a szovjet időkre emlékeztető rossz ötletnek tartotta. (Ez már csak a Fradi-pálya vagy Kosztolányi Dezső Üllői úti fák című verse miatt sem lett volna szerencsés.)
Pomogáts azt is hangsúlyozta, hogy az utóbbi idők fejleményei kapcsán komoly aggodalmai vannak az október 23-i ünnep méltóságát illetően.

2006. szeptember 15. (Délmagyarország)
Bemutatták a Mansfeldet Szegeden - Díszbemutatóval emlékeztek az ötvenedik évfordulóra

A Mansfeld című film szegedi díszbemutatóján az alkotók is jelen voltak. A rendező szerint Mansfeld Péter a barátság, a hűség, a kitartás, és az erő példázata.
- Mansfeld Péter kivégzésére azért volt szükség, mert másképp nem tudták megtörni hihetetlenül erős emberi tartását. A fiú a barátság, a hűség, a kitartás, és az erő példázata - véli Szilágyi Andor, a Mansfeld című film rendezője. Az eleinte csupán huligánnak, majd rendszerellenesnek, "veszélyes ellenforradalmárnak" tartott - és ezért 18 éves korában, három évvel az 1956-os forradalom után kivégzett - fiúról szóló magyar-kanadai film szegedi díszbemutatóját tegnap tartották a Belvárosi mozi Zsigmond Vilmos Termében. Az eseményen jelen volt a rendező, valamint a címszereplő, Fancsikai Péter.
A 19 éves Fancsikait a Sorstalanságban, és a Tibor vagyok, de hódítani akarok címszerepében láthattuk. A Mansfeld rendezője, Szilágyi Andor A Rózsa énekei című korábbi alkotásáért több elismerést is kapott, például a 34. Magyar Filmszemle legjobb forgatókönyv díját. Mansfeld édesanyját a cannes-i nagydíjas román színésznő, Maia Morgenstern alakítja, és szerepelnek a drámában olyan ismert magyar színészek, mint Eperjes Károly, Pindroch Csaba, Nagy Ervin.
A Mansfeld mellett a forradalom 50. évfordulója alkalmából több 56-os film készült. A Szabadság vihara című amerikai dokumentumfilm a forradalmi eseményekkel párhuzamosan a szovjet-magyar vízilabda meccset dolgozza fel, és ez a témája a Szabadság, szerelem című Andy Vajna-filmnek, melynek főszereplői Fenyő Iván, Dobó Kata és Csányi Sándor.

2006. szeptember 15. (Magyar Hírlap)
A forradalomra emlékeznek

Pest Megye Közgyűlése decemberben az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójának méltó megünneplése és a rendezvények megfelelő megyei összehangolása érdekében megyei '56-os emlékbizottságot hozott létre. Mind Pest Megye Közgyűlése, mind a megyei '56-os bizottság azt tartja legfontosabb feladatának, hogy a megye lakosságát minél szélesebb körben vonja be tevékenységébe és az ünneplésbe. Így született meg a gondolat, hogy versenyt hirdetnek Pest megye középiskolás tanulóinak, a szervezést a Pest Megyei Közművelődési Intézet és a megyei könyvtár vállalta fel. A Megyénk és a forradalom című vetélkedő célja tudatosítani a tanulókban az 1956-os forradalom és szabadságharc történelmi jelentőségét. A felhívásra jelentkező iskolák ötfős csapatokat állítottak össze, amelyek a vetélkedő első fordulójaként egy feladatsort oldanak meg, és plakátot terveznek. A továbbjutó hat csapat mérheti össze tudását a megyeháza dísztermében október közepén az utolsó fordulóban. További részletes információk a www.pestmegye.hu honlapon.

2006. szeptember 15. (Népszava)
Vologya - újra

Mint elefánt a porcelánboltba, úgy lépett Friderikusz Sándor a történelmi oknyomozás mezejére. Talán úgy gondolta, a forradalom után ötven év után itt az ideje, hogy televíziós nyilvánosság előtt felújítsák a Vologya-dossziék ügyét. Rosszul gondolta. Mert mindent szabad a demokratikus médiában, ám akad, amit nem illik.
Aki még nem felejtette 1989 nyarát, emlékszik: közhírré tétetett, hogy Vologya volt Nagy Imre moszkvai ügynöki fedőneve. A dosszié állítólag feljelentéseket tartalmazott volna.
A forradalom vértanúinak rehabilitálásáról, újratemetéséről szóló viták idején Grósz Károly, a múlt rendszer utolsó miniszterelnöke rendelte meg, Krjucskovtól, a szovjet elhárítás a főnökétől e jelentéseket. Így remélte lejáratni a forradalom mártír miniszterelnökét, rehabilitációja előtt.
A témát időszerűvé Charles Gáti Vesztett illúziók című könyvének megjelenése tette volna, amelyben Gáti négy oldalon foglalja össze - Rainer M. János Nagy Imre könyvére támaszkodva - a Vologya-ügyet.
Gáti azonban a Vologya-show-n nem tudott részt venni. Egy másik egykori emigráns töltötte be Vologya vádlójának szerepét: Paul Lendvai. Márpedig bármily rátermett újságíró, neki aligha van tudományos-történelmi áttekintése a sztálini Szovjetunióról. Nagy Imre igazságának védelmére tehát magát Rainer M. Jánost kérte föl a műsorvezető, akinek arca kelletlenségről árulkodott. Hiszen ő tudósként már minden tőle telhetőt megtett a mártír miniszterelnök történelmi jelentőségének, emberi tisztességének bizonyításáért. Bemutatta emberi nagyságát és hibáit, az emigráns Nagy Imre kiszolgáltatott helyzetét. Gondos munkával azt is kimutatta: a szovjet felderítés ugyan beszervezhette, de nincs bizonyítva, hogy ő buktatta volna le meggyilkolt elvtársai sorát.
Rainer tanulmányából az is kitetszett: jó okkal érezhette magát az emigráns Nagy fenyegetett helyzetben a frakcióharcok és a tömeges politikai perek idején. Sejthette: ha nem veti alá magát a pártfegyelemnek és "nem őszinte a Párttal, és eltitkolja gyanúba kevert elvtársaival kapcsolatos információit, ő is "leleplezett pártellenségnek minősül. "Márpedig 1936 elején Moszkvában magyar emigránsként élni párttagként és állással sem lehetett könnyű, de pártból kizárva és állástalanul már több volt, mint kockázatos.", idézte Babelt, az írót Rainer. S Nagy Imre épp apró szabálytalanság miatt kizárt párttag volt, olvashattuk életrajzában. Nincs mit hozzátennie ehhez immár Rainer M. Jánosnak.
Az esti politikai műsor pedig kétes javaslattal végződött , mely szerint talán fiatal kutatókat kellene Moszkvába meneszteni, (ahol szigorúan zártak a levéltárak) hogy vizsgálják felül a Vologya iratok hitelességét - még egyszer, végigjárva azt a pályát amit egy tapasztalt kutató végigjárt. Jó ötlet. De ugyan minek? És mennyiért?
Lehet persze túllépni Rainer megállapításain. Végére lehet járni, hogyan főzték-darálták elvtársaik agyát-emlékezetét , mire a fogoly végre bármit aláírt, amit eléje tettek. Artur Koestlernek hívták az írót, aki ezt az eljárást megbízhatóan leírta, óriási ismeret alapján, empátiával. Történelmi személyről mintázta a letartóztatott forradalmárt: Buharinról, Sztálin egykori barátjáról. Talán az ő sorsa várt volna Nagy Imréé is a harmincas években. De csak 22 év múlva teljesedett be...

2006. szeptember 15. (Magyar Hírlap)
Fiatal filmesek találkozója

Holnap kezdődik a CineFest, a fiatal filmesek nemzetközi fesztiválja Miskolcon. A rendezvény verseny és szakmai találkozó is egyben: konferenciát tartanak a magyar film tendenciáiról, a filmes vállalkozásokról az 1956-os emlékév tükrében, ezenkívül pedig az idén is lesz Celluoid Workshop, azaz a helyszínen is készülnek filmek - négy, pályázat útján kiválasztott kisjátékfilm valósul meg. A versenyben 2'7 ország 82 alkotását tekinthetik meg az érdeklődők, immár két helyszín négy vetítőtermében. A versenyfilmek felett nemzetközi zsűri ítélkezik, melynek elnöke Groó Diána filmrendező, tagjai pedig Philip Haucke rendező, Lajos Géza televíziós szakember, Napoleon Helmis filmrendező és Muray Gábor újságíró. (mh) Cinefest Művészetek Háza (Miskolc, Rákóczi u. 5.) További információ: www.filmfestival-miskolc.hu

2006. szeptember 15. (Magyar Hírlap)
1956-ról érzésekben

Rendhagyó kiállítással várja a látogatókat a Petőfi Csarnok: az 56.hu - Életérzéstárlat azt kívánja illusztrálni, hogy az ötvenes években az állami és pártcenzúra és irracionális viszonyok közepette, az emberek a díszletek és jelképek között is megkeresték a szabadság kis köreit. A kort meghamisító politikai beszámolók mellett számos műalkotás maradt, amelyek alapján legalább részben megismerhetők a hétköznapok, amelyek az '56-os forradalom kirobbanásához vezettek. A kiállítás célja, hogy bemutassa az ötvenes évek hétköznapjait. Kísérőprogramként minden este hat órától filmvetítés, naponta négy órától öt óráig korabeli dzsesszkoncertek idézik fel a kor hangulatát. Napközben pedig az ötvenesek játszóháza (snóbli, snúr, ulti, lengőteke) várja az érdeklődőket. (mh) 56.hu - Életérzés Petőfi Csarnok (Bp. XIV., Zichy Mihály u.1~.) Mindennap: 10-től 20 óráig

2006. szeptember 15. (Magyar Nemzet)
Október 23.-ra amnesztiát hirdetnek?

Sokan reménykednek abban, hogy az 1956-os forradalom 50. évfordulója alkalmából az Országgyűlés közkegyelmi törvényt fogad el. Egy ilyen jogszabály megszüntethetővé tenne folyamatban lévő eljárásokat, és módot adna arra is, hogy a büntetésüket töltő emberek kiszabaduljanak, ha büntetésükből csak rövid idő van hátra. Lapunk szakértőket kérdezett meg: indokoltnak és lehetségesnek tartanának-e egy ilyen jogszabályt? Naponta keresnek meg ezzel a kérdéssel ügyfelek s hozzátartozóik - mondta Magyar György, ügyvéd. Van, aki üzen, levelet ír, vagy telefonon érdeklődik: nagyon nagy a várakozás tette hozzá. Az ismert védő szerint indokolt lenne a közkegyelem a csekély súlyú ügyekben. - Olyan esetekre gondolok - magyarázta a szakember -, amikor a vádlott gondatlanságból sértette meg a jogot, vagy fiatalkorú, és csekély súlyú vétség róható a terhére. Semmiképp sem főbenjáró esetekről lenne szó - szögezte le Magyar György, aki köztudomásúan gyakran véd nehézfiúkat. - Rájuk semmiképp sem vonatkozna az amnesztia - fogalmazott. Szerinte az a baj, hogy nagyon közel vannak az önkormányzati választások.
A felfokozott politikai közhangulat nem teszi lehetővé az ilyen kényes kérdések tárgyilagos megítélését vélte Magyar György -, ugyanakkor nem feledhető, hogy az államnak a szigor mellett kifejezésre kell juttatnia azt is: indokolt esetekben kész megbocsátani a bűnöket. Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság elnöke úgy látja: a végrehajtható szabadságvesztések nagy száma és a börtönök zsúfoltsága indokolttá tenné közkegyelmi törvény elfogadását. Felhívta a figyelmet: idehaza túlságosan sokan vannak büntetés-végrehajtási intézetekben. Míg Nyugat-Európában 80-100 elítélt jut százezer lakosra, nálunk több mint 150. S ez - tette hozzá nem azért van így, mert az emberek itt nagyobb hajlandóságot mutatnak a bűnözésre. Arról van szó, hogy nálunk a bíróság ritkábban szab ki alternatív büntetéseket. Ezt ugyanis a pártfogó felügyelet fejlődése ellenére sem könnyű megszervezni. Sok esetben a pénzbüntetés is szabadságvesztést jelent - mondta Kőszeg Ferenc. Ha ugyanis az elítélt nem tudja kifizetni az összeget, büntetését elzárásra változtatják. A Magyar Helsinki Bizottság elnöke szerint mindemellett a jelenlegi politikai szituáció az amnesztia ellen szól. Az elítéltekkel szemben táplált általános ellenszenvet valószínűleg csak növelné egy közkegyelmi jogszabály elfogadása.
Választójog az elítélteknek. Az igazságügyi tárcától nem kaptunk választ: várható-e amnesztia. Szakmai berkekben ugyanakkor köztudomású: a tárca álláspontja szerint meg kellene adni a szavazati jogot a jogerős büntetésüket töltő elítélteknek. A hazai jogszabályok jelenleg kizárják ezt. A változtatás indoka: az Emberi Jogok Európai Bírósága nem helyesli, ha a foglyokat a szabadságuk mellett a választójoguktól is megfosztják.